Önsors-javítás/rontás ABC – X.

Írta: Nagy Jenő · 2025. március 1.

kb. 20 perc olvasás

Könyv: A tánc az életem (Fazekas Valéria)

Eugéniusz:

Önsors-javítás/rontás ABC – X.

pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség

Szempont és témaötlet-gyűjtésem:

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Nagy György - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1. oldal

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Tánc - Művészet - Könyv | bookline

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya · Felföldi László – Pesovár  Ernő (szerk.) · Könyv · Moly

Pálóczi Horváth Ádám

Magyar tánc

.

Azt mondják, hogy nem illik a tánc a magyarnak,

Nem, ha neki bugyogót s félnadrágot varrnak,

De pengős sarkantyúnak, kócsagtollas főnek,

Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

.

A franc tánc mind negédes, mind szeles a német.

Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet.

Melancholis az anglus szövevényes lánca,

Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.

*

Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak,

Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak.

De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,

Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.

Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen,

Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen.

Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne,

Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne.


A franc tánc mind negédes, mind szeles a német,

Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet,

Melancholis az ánglus szövevényes lánca,

Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.

Pesovár Ernő: A magyar tánctörténet évszázadai (írott és képi források) |  antikvár | bookline

*

Czuczor Gergely

Magyar tánc

Mit ültök itt vesztegelve?

Táncra legények!

Úgy szeretem az ifjakat,

Hogyha serények,

Rajta tehát, csak szaporán,

Majd elmondom én,

Ha megzendűl a hegedű,

Ki-ki mit tegyen.

.

Ti karéjban fogtok állni,

Én a közepén,

Szemközt ki-ki a társával

Reám figyelvén,

Kezetek a csipőn legyen.

Mozgástok szabad,

Lanyhán, ildomtalan állni

Éppen nem szabad.

.

A mell feszüljön előre,

Fent járjon a fő,

Büszkén emelkedjék a váll,

Mint Mátratető.

Karcsu derék, hajlós tagok,

Fürge ficke láb,

Teszik csinossá a táncost,

Másképpen fabáb.

.

Zengedez már a hegedű,

Kezdjük el tehát,

Üssük össze bokáinkat,

Pontban, egyiránt.

Előbb jobbra, aztán balra

Hármat ugorjunk,

De a nótával egy húron

Pengjen sarkantyúnk.

.

Mint a madár ágrul-ágra

Midőn szálldogál,

Ugrándozik nagy könnyeden,

Majd kicsit megáll:

Úgy lejtsen a ti táncotok

Viszont változva,

Úgy szép a tánc, ha tagokra

Föl vagyon osztva.

.

No, most hátra fogunk lépni,

De jól vigyázzunk,

S ha egy szakasz nóta lejár

Megint itt álljunk,

Helyes deli testállásban

Tapsolhat a kéz,

De egyszerre, mert különben

A zűrzavar kész.

.

Mint mikor a sebes zápor

Lezúg a völgyön,

Hányja veti a gallyakat,

S a kő alább jön:

Oly sebesen és erősen

Zeng a nóta már,

Hallja ezt a fürge legény,

S biztatást nem vár.

.

Nyalka, feszes lépte, nyoma,

Fordul mint evet,

S néha, midőn kedve tartja,

Ugrik másfelet.

Széles kedvében a keze

Már szabadon jár,

Hol megnyomja a süvegét,

Hol csipőre száll.

.

Vitéz Kinizsinek hírét

Hallottátok-e?

Hogy vigadott Kenyérmezőn,

Azt tudjátok-e?

Mint csatába rohanónak

Tüzelt a szeme,

Bajnokos volt mozdulása,

Feszült kebele.

.

Gyáva az, ki tunyán vigad,

Büszke a magyar,

Vére a nemzeti hangra

Fellobban hamar.

Életerő, tűz és kedély

Tánci jelleme,

Fürge szabad lejtésekben

Áll fő kelleme.

.

Most már rakjuk szaporábban,

Mert három a tánc!

Nem bánom, hadd oszoljon szét

A karéjos lánc.

De leánykát vegyen ki-ki

S járja páronkint,

S ha megperdül egyszer kétszer,

Adja soronkint.

.

S ti leánykák lejtőzzetek

Módos léptekkel,

Nemzetünk táncát soha ne

Feledjétek el.

Ti pedig ne tágítsatok,

Rajta legények!

Úgy szeretem az ifjakat

Hogyha serények.

1828

Méliusz Antikvárium - Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai





A Niagara

vízesés felett

„kötélen táncolva”

akarod elkápráztatni a világot,

akarsz imponálni a hölgyednek,

de nem előre és föl, hanem hátra,

sőt lefelé nézel és így le is zuhansz…





Gyűjtő-halmozó

Mindenekelőtt azt szerzi be,

ami mulandó, könnyen elvehető „érték”.

Amit lophat, rabolhat, vagy pénzért vehet

Pedig a legjobb dolgok „ingyen” vannak…

Van nagy ruhatára, de nem tud táncolni stb.

Van háza, sőt palotája, de nincsen otthona

Van kitartott szeretője, de nem szerelmes

Vannak humoros könyvei, de nincs humorérzéke

stb. stb. stb.





Aki még

se jó bortól,

se széplány csóktól,

se játéktól vagy tánctól

nem került önfeledtségbe,

sőt misztikus élménytől extázisba,

aki még soha nem „részegedett” meg,

nem élte át ezt a jó Ámort/mámort…





Aki

kiszámított –

csak semmi spontaneitás,

semmi önfeledt rögtönzés,

pláne nem jóféle extázis stb.,

csak szolid-józan „bulizás”,

mulatás, szerelmeskedés

a betanított tánclépések

kényszerzubbonyában…





Az

őseid, szüleid,

vagy a regényhősök.

udvarlási szokásaiban

főleg csak a túlzásokat,

például az álszemérmet,

a prüdériát látod és gúnyolod,

és nem is tudod mi mindenről

mondasz le akkor, amikor úgy

ismerkedsz és szeretkezel,

mint a kóbor kutyák a téren…

(a diszkóban „táncra” felkérve,

majd a klotyóban megdugva…)





Az

első nőt

elveszed,

aki nem ellenkezik,

s még megüti a mértéket,

mert hamar le akarod tudni

ezt a családalapítási ügyedet –

vagy hagyod, hogy ő elvegyen:

direkt, élettáncos hölgyválasz…





Távolból/

részegen

még szép volt,

amikor elvetted,

de ezután túl közel jött

és ez lerombolt minden illúziót,

lehullott róla minden álarc, jelmez…

Mert nem volt előtte „próbaházasság”,

ismerkedés, együtt-járás, háztűznéző,

közös játék és munka, tánc, mulatás…





Még

soha nem

izzadtak meg együtt

a játékban/sportban,

vagy épp a táncban,

így nem is érezhették,

tesztelhették a másik szagát/illatát,

ennek hiányában esküdtek örök hűséget…





Semmi

„romantika”:

gyertyafényes vacsora,

zene, tánc, bók/udvarlás,

szerenád, kedveskedés stb.

Ezek már elavult, ódivatú dolgok,

vagy legfeljebb az széptevésed

idején, a „hőskorban” volt a helyén…

„Egyszer már mondtam: szeretlek…”





Ha

elmúltál

már ennyi meg ennyi,

akkor te már öreg vagy

az udvarláshoz, a tánchoz,

a szerelmes éjszakákhoz stb.!?

Ebben a dimenzióban már élve

halottnak nyilvánítod magadat…

Pedig az emberi lény unikuma,

hogy minderre majd’ életfogytiglan,

és az év minden szakában is képes!

Ezek is az öröm/gyönyör tiszta forrásai,

feltéve, ha olcsó/drága pótlékokkal

nem piszkítod/mocskolod be őket…





Ön-

csonkító

Ha elmúltál

már ennyi meg ennyi,

30, 40, 50, 60, pláne 70,

te már öreg vagy a focihoz,

a mulatozáshoz, a tánchoz,

az együtt-alváshoz, öleléshez stb.

Ezeknek egyszer s mindenkorra vége!

Nem a mértékén, módján változtatsz,

de egyszer s mindekorra kiirtod életedből…





Akinek

olyan merev

elvei-szokásai vannak,

mintha valaki mondjuk

kényszer-zubbonyban akarna

szerelmesen össze-ölelkezni,

és/vagy gúzsba kötve táncolni





Betanított

életvezetők

Aki csak a kályhától

elindulva „tud” táncolni…

És a vicc a gonosz manóról,

aki minden éjszaka bepisiltet,

Majd, amikor a pszichiátere

tanácsára ő már ellentmondana,

akkor új „parancsot ad”, bekakiltat:

erre a verzióra már nem volt kész válasz





Javíthatatlan

aki már-már tökéletes…

aki egy fogadatlan prókátor,

aki mindent mindenkinél jobban tud,

aki mindig másokat akar megmenteni,

aki mindig jobban tudja, mi a jó neked,

aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,

így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…





Aki 

önhitten

előre iszik

a medve bőrére,

nem is keveset, a fejébe is száll,

így azután a döntő pillanatban célt téveszt,

és így végül jó eséllyel a medve eszik belőle…

Nem ő fogja majd a láncos medvét táncoltatni…





Az

átok–

bumerángot

jó erősen és

messzire eldobó,

ami mást is sebezhet,

de vissza is csapódik rá.

Az Égre és így végül persze

önmagát is szembe köpő…





Nem

gondoltál

merészet, nagyot,

és nem tetted fel rá élted,

nyomtalanul válsz semmivé…

Legfeljebb bebalzsamozott,

mumifikált tested „él túl” …





Életfilmje

visszapörgetésekor

detonációs rádöbbenő:

ő csak egy statiszta volt,

egy bárkivel helyettesíthető,

egy névtelen „arc” a tömegben,

aki nem a saját szerepét játszotta,

aki nem tudta az érdekeit érvényesíteni…





Aki egy

alacsony önértékelésű,

így túlérzékeny mimóza,

aki rögtön megsértődik,

és duzzogva ki/félrevonul,

ha a fiúöltözőben mókásan

zrikálják, tréfásan ingerlik,

játékosan bosszantják stb. stb.





Aki

sem játékban,

sem az életében

nem él a meglepetés erejével,

nem tud kellemes meglepetést

szerezni pl. egy váratlan ajándékkal –

minden következő lépése kiszámítható,

mint egy előre programozott mosógépé…





Önerős

Saját hajadnál fogva

húznád ki magad a mocsárból.

mint állítólag Münchhausen báró

„Büszkén” ne is kérj segítséget,

hogy is szorulhatnál te másra!?

Vagy agresszív kismalacként

harapj bele a segítő kézbe…





Deus ex machina

„Váratlanul, csodával határos megoldással’. 

A kifejezés szó szerinti fordítása: „isten a gépből”

a szólás görög eredetű, a drámai előadásokon 

gépezet (emelőszerkezet) segítségével emelték színpadra 

a megoldást hozó, istent játszó szereplőt.

Mint amikor egy reménytelen helyzetben

közbelép és mindent megold az isteni kegyelem…





Aki

mindazért

a rengeteg jóért,

kegyelmi adományért,

amiben folyton részesül,

azért nem ad naponta hálát –

de viszont tucat párna alatt is

megérzi az egy kis borsószemet…

Pedig a rosszért is hálát kell adni,

mert abból is épülhet, ha elég bölcs.

Az ő polcain már sorba rakva állnak

naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –

ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,

hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …

Be is vonzza, meg is teremti így ezeket!





„Könyöradomány”

Az Isten nem alkuszik…

Pénzért vásárolni „szerelmet”?

Betegséggel kizsarolni a törődést?

Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?

Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?

Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?

Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?





Kegyből

járandóságot formálni?

A tanulságos anekdota szerint

amikor F. J. császár eljárt vadászni,

a vadászmestert a kocsis mellől a bakról

mindig maga mellé, a hintóba szólította –

mindaddig, mígnem ő egy alkalommal

már magától is egyből be is ült mellé,

nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.

Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon…





Biztosra menni

A legjobb dolgok

tényleg ingyen vannak?

Például: szerencséből,

ajándékból, kegyelemből?

Egyfelől ez megnyugtató,

hisz ilyenje bárkinek, még

a szegény embernek is lehet.

Másfelől meg nyugtalanító,

hisz annyira nem tőlünk függ!

Szeretnénk ezt bebiztosítani:

babona, jogot formálás, követelőzés,

zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…





A babona

az ostobák vallása?

Saját sikeres vállalkozásunkat

Még mi magunk sem tudjuk

pont ugyanúgy megismételni,

hiszen nincs két egyforma gól –

Legfeljebb babonássá tehet minket,

ha a tegnapi gólszerzés minden részét

pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,

kezdve attól, hogy mit ettünk reggel…





Egy

focikapus is

érzi-tudja, hogy

mennyire nem csak

őrajta múlik a siker,

ezért lesz sokszor babonás, hogy

így próbálja előre biztosítani ezt…!?

Ugyanazt a nadrágot veszi fel stb. stb.

Nem is beszélve pl. a bányászokról,

akik nem véletlenül „Jó szerencsét!” köszönnek…





Aki

mintha

el-elfelejtené, hogy

minden új meccs 0:0-ról kezdődik

és legalábbis elvileg háromesélyes,

és a papírforma gyakorlatban borulhat –

pláne, ha ő elbízza magát, mint a nyuszi,

aki a teknőssel áll ki versenyfutásra…





Érdem és kegyelem

Felkészülhetsz a meccsre,

jól időzítheted a formád,

akár mindent beleadhatsz

s még jól is mehet a játék,

s mégsem következik mindebből,

hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni…

Ezt akkor igazságtalanságnak éled meg,

máskor viszont nem háborogsz azon,

ha egy szerencsés, talált góllal

felborítjátok a papírformát…





Aki azt hiszi,

hogy akinek egyszer

már szerencséje volt,

onnantól bérletes lesz!?

Nála nem forog a szerencsekerék…

A pünkösdi szűz kézzel nyerő,

aki visszatér a játékbarlangba,

és még a gatyáját is elveszíti…

(Harsányi Zsolt: Jókedvű könyv)

Sors bona, nihil aliut – Ez a hadvezér

Zrínyi jelmondata, aki nagyon is tisztában volt

a hadiszerencse fontosságával/forgandóságával…





Őt

a jó-

szerencse elvakítja,

és elbizakodottá teszi,

a bal meg leveri lábáról…

Ő elbukik a jellem e próbáján –

rosszul él a lelki fejlődésének

sorsa adta ilyen lehetőségével…

Nyomora nem edzi, de zülleszti…





Ki-ki a saját

szerencséjének kovácsa!?

Mert aki mer, majd az nyer…!?

A bátraknak van szerencséje!?

De: akinek több a szerencséje,

mint az esze és a szorgalma?

A hülyének van szerencséje?

Vagy a rest legénynek (népmese)?





Pesovár Ernő - Könyvei / Bookline

Táncra, fiak, …


Táncra, fiak, hadd vigadjunk

Isten igazában,

Ne legyen ma bú vagy bánat

A magyar hazában.

Fölébredett, föltámadt a

Nemzet valahára,

Napvilágot lát, ki eddig

Vak sötétben jára.

Minden seb a férfi keblen

Be vagyon hegedve,

Minden rablánc, minden járom

El vagyon temetve.

Hadd örüljünk, hadd vigadjunk,

Huzzátok, cigányok,

Három a tánc mind halálig,

Legények és lányok.

A tánc után igyatok és

Kiáltsátok rája:

Légy mig állasz mindig ily víg,

Magyarok hazája!

*

Zajzoni Rab István, csángó költő

1832. február 2. — 1862. május 15.

*

Híres magyar bálok | Vasárnap | Családi magazin és portál

Kerényi Frigyes

Tánczteremben

Zajongnak ők és lejtenek,

A kedvmegáldott emberek –

Czikázó hang után!

Megjöttem s nem vagyok jelen:

El-széttekintek szegleten

A nép hullámzatán.

.

S mondják enyelgő szózatok:

>>Az végre még alunni fog;

Tánczolni kedve nincs!

Oly ifjú s már is oly sötét!

Elszórja élte kellemét,

Szabad – s lábán bilincs!

.

Kerényi Frigyes, ügyvéd, költő és műfordító

1822. január 1. — 1852. tavasz

A varjú a toronyórán / Blanche, avagy a szegény rokon / Mikor az öregek  fiatalok voltak · Csathó Kálmán · Könyv · Moly

*

Bál után · Lev Tolsztoj · Könyv · Moly

Reviczky Gyula:

Bál után

A mély gyönyörtől szédülök még,

Ragad a lázas képzelet.

Melletted űlök, czifra párok

Fel és alá keringenek.

A zene szól, de hangosabban

Dobog, majd megszakad szivem.

Szeretnék sírni, mint a gyermek,

A boldogságtul, azt hiszem.

Egy valczer édes áriáját

Lágyan merengve hallgatom;

De édesebb minden zenénél

A mosoly édes ajkadon.

S ha szólsz, óh, mennyei hatalmak!

Eszemet bontja meg e szó.

Én nem tudom, szférák zenéje

Lehet-e ilyen megható?

Honnan jövél? hol van hazád?… tán

A mennyből szálltál ide le?…

Ah, ép’ most kér föl egy fajankó!

S keringesz fel s alá vele.

Festményeink: Lányok bál után (Borsos József, 1850) – GITTEGYLET





Vagy-vagy

Roppant szerencséje

volt a szerelemben és/de

kevés szerencséje a kártyában –

egyszerre nem lehet mindenben…!?

(igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)

Amiben szerencsés, ott elbizakodik,

amiben nem, ott maga alá kerül,

és feltétel nélkül kapitulál….





Kinek

lennél hálás,

hiszen mindent

magadnak köszönhetsz,

te vagy a modern self made man!?

De ennek az egykori mintája, Robinzon

nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…

Másként, ha épp rosszul megy a sorod,

akkor meg a Jóistent káromolod, vagy

csak magad kárhoztatod





Akit

csak a protekció

repíti fel egy ideig magasra,

de a maga érdemének tudja –

majd a kegyből előbb-utóbb kiesve

még a kiindulószintnél is mélyebbre zuhan…

Ha pl. felgördül a függöny, az ezerfejű cézár,

a közönség ítél és buktat (ha nem fizetett klakk)





Aki

„összetéveszti”

az ingyen isteni kegyelmet

a király, a kormány, az oligarcha stb.

előjogokat élvező kegyence helyzetével.

Olyan személy, aki vmely hatalomnak

– rendszerint érdemtelenül – kegyében áll,

s ennek folytán kivételes kedvezményeket élvez…

Ahonnak a kegyúr kénye-kedve szerint ki is ejtheti…





Kegydíj

Megöregedett

v. munkaképtelen alkalmazott,

ill. hozzátartozói részére kivételes kegyképpen

megállapított olyan, kis összegű, rendszeres juttatás,

mely az érvényes szabályzat v. szerződés szerint nem jár. 

 Özvegye visszautasította büszkén a kegydíjat,

amit számára a cár rendelt. (Jókai Mór)





Lutri

Egyfelől annyira hisz a szerencsében,

hogy képes vagyonát a lottóra stb. költeni,

másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,

hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

hogy még él, van munkája, van háza stb. –

elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,

hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet…





Hazárdjátékos

Aki nagy tétekben „játszik” –

egyszer majd csak bejön neki

a mindenért kárpótló főnyeremény…

Pl. a „Va bank!” – minden vagy semmi!

amikor kártyában/szerencsejátékban

valaki mindenét felrakja egy tétre…

+

Va banque!

átvitt értelemben

mindent egy lapra feltenni –

olyan lépés, ami rendkívül kockázatos





A rossz matekos

Akinek holtbiztos a szisztémája:

aki pénzzé teszi minden vagyonát,

így minden lottó-számot megjátszva

majd ő lesz a tuti milliárdokat nyerő…

Arra épít és ebben azért igaza is van, hogy

a szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye,

„csak” azt nem fogja fel, hogy ez mily minimális…

Azt meg a lottó-lázában fel sem tudja fogni, hogy

ha mégis nyerne, az is tönkre-, boldogtalanná tenné…





Aki

önerőből

koldussá teszi magát:

hazardőr, uzsorahitelt felvevő stb.,

vagy az örökös panaszkodásával

az anyagi leromlását be is vonzó,

és a mindennapi elemi megélhetése

attól függ, hogy irgalomból, kegyelemből

kap-e a járókelőktől alamizsnát…





Akinek

még nem járt le

a jól megérdemelt

börtönbüntetési ideje,

de valamilyen ünnep,

évforduló stb. alkalamából

amnesztiában, közkegyelemben részesül…





Aki

önerőből

koldussá teszi magát

(hazardőr, uzsorahitelt felvevő stb.),

és a mindennapi elemi megélhetése

attól függ, hogy irgalomból, kegyelemből

kap-e a járókelőktől alamizsnát…

Aki

a siker,

a szerencse,

vagy a szerelem

hatására elveszti

a józan ítélőképességét;

elkábul és megszédül stb.,

és végzetes hibát követ el….

Aki megrészegedik a jólléttől

(és jódolgában megveszik…)





Vak tyúk

A mód-szertelen

Tűt kutat a szénakazalban,

de előtte még a szemét is beköti,

és csak a vaksötétben tapogathat…

A próba-szerencse alapon kereső

Nincs kizárva, hogy talál, de esélye?

A drága idejét hiábavalóan pocsékoló…





Aki

úgy bolondítja

meg az életét, hogy

a próba-szerencse, vagy

a sorshúzás „módszerével”

választ foglalkozást, életpályát,

és esetleg még egy életre társat is…

(szereti a zsákbamacska meglepetést)





Aki

„igazoltan” boldogtalan:

hisz mindenkinek látnia kell,

hogy ő rosszkor/rossz helyre született.

Ennek a bizonyítására fordítja az erőit,

sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal…

Önbeteljesítő jóslata a kedvenc dala is:

„Fekete Péter öcsém/Te kis ügyefogyott

Ki a szerencsemalac/Fülit sose fogod…”





Aki

mindent

ki akar érdemelni

igyekezettel, szorgalommal stb.,

azt is, amit csak a szerencse, ill.

az isteni kegyelem adhat meg neki,

amire például neki születni kellene,

vagy ami csak ajándékként értékes…

Az élet legjobb dolgai ingyen vannak,

azokat nem lehet kiérdemelni, megvenni:

mint például a talentum, a tehetség stb.,

de persze lehet ezt nem/rosszul használni…





Mindent

ki akarsz érdemelni,

még az ingyen kegyelmet is –

vagy túl büszke vagy azt elfogadni

(egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,

ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)





Naponta

számolgatod,

könyveled élettársad érdemeit:

már/még mennyire méltó-e Ő Terád,

s ha már nagyon nem, akkor fel is út…

Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –

hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,

akkor az akasztófán végezd, ha nincs

egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,

ahogy itt és most vagy!





Köz-

kegyelem

Te sem adsz másnak,

így azután te sem kapsz

az Istentől amnesztiát –

így mindörökre priuszos,

büntetett előéletű maradsz.

Vagy: neked Isten elengedte

a nagy adósságodat, de te meg

ugyanakkor behajtanád mástól a kicsit is…





Alkalom mulasztó

Aki a jótündér-szerencse adta

(három) kívánságát balgán elszórakozó

és így a most lehetséges sokkal jobból

egy még rosszabb helyzetbe kerülő Midasz,

aki balgán azt hitte, hogy egy király bölcs is,

aki tudja, hogy mi is az ő jól felfogott érdeke/akarata





Midasz király

Ha módodban van

egyszer bármit kívánni,

akkor legyen meg a Te akaratod,

és ne is tudakold, hogy mi lenne

a Jóistené, ami a javad szolgálná:

kérd azt, ami neked most a legtöbb,

vagyis váljon minden arannyá kezedben…

(utána attól koldulsz, és nem győzhetsz

imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)





Jó-

szerencséből bal

A mesék ősi és örök

bölcsessége szerint

a szerencse forgandó

és nem személyválogató,

mindenkit meglátogat,

csak jól kell tudni élni vele,

mert a bölcsnek hasznára van,

a bolondnak még kárára is lehet.

Igaz ugyan, hogy az aranyhal

a telhetetlen feleség miatt

a halászt a viskójába rakta vissza.,

a kiinduló helyzetébe,

de ez már nem ugyanaz volt,

mert megtapasztalta a jobbat,

és tudja, hogy mit veszített…





Akinek a „betegség”,

a biológiai elváltozás

egy átkozott balszerencse,

egy kivédhetetlen külső csapás,

amit az orvos majd szerelgethet…

Aki kikéri magának, hogy orvosa-

segítője a „lelkében turkáljon” –

inkább bármit életfogytig szed,

műthetik, sugarazhatják stb.,

csak neki változnia ne kelljen





Aki 

egy megveszekedett,

veszett embergyűlölő,

aki magával viszi örök sírjába

az életjobbító-könnyebbítő találmányi titkait –

nem tartva kötelességének azok megosztását…





Aki

nem tudja 

kell időszakig

titokban tartani

találmányát, felfedezését,

és így abból vagy csak más profitál,

vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…

(vagy vállalja a pokoljáró dudás sorsot, ahogy

Wass Albert tudósa az Elvész a nyom c. regényében)





Aki

mindent

újra fel akar találni –

spanyolviaszt, meleg vizet,

sőt még magát a kereket is:

és addig nem is használja,

ha nem övé a szabadalom…





Aki

többet él

a nyers erejével,

mint az okosságával, az eszével:

meg is szakad, hamar ki/lemerül,

mert nem használ egyszerű gépeket

amilyen pl. a kerék, az emelő, a csiga stb.

Önmagát minősíti le igavonó barommá, géppé…





Aki

viszolyog

mindentől,

ami túlságosan,

„pofon” egyszerű,

aki mindig mindent 

a bonyolultabb, komplikáltabb

módon tesz: pl. így vakarja a fülét is…





Aki

mint a „néma” gyerek,

akinek anyja se érti szavát,

nem adja világosan tudtul, hogy

neki ez nem ízlik, vagy nem esik jól,

de amikor már betelik nála a pohár,

akkor felfortyan és rátámad azokra,

akik idáig jóhiszeműen az ellenkezőt vélték…





Aki

semmit

nem ad írásban,

mert akkor azt nem

tagadhatja akár rögtön is le,

ha négyszemközt, tanú nélkül szól…

(Mert a szó elrepül, az írás megmarad)





Akinek

gyenge az akarata,

nem fejlesztette, gyakorolta,

és e jellemhibájából fakadóan

semmiben nem lesz állhatatos,

nem akarásnak nyögés a vége –

sőt ki lesz téve annak a veszélynek,

hogy így mások, és nem jószándékú

akarata fog érvényesülni az életében…





Voluntarista

Nem figyelve, illetve

nem érzékelve testjeleit,

a neki éppen alkalmas időben

ráül a bilire, és órákig hiába vár,

vagy nagyon erőlködik, úgymond

„mindent lehet, csak akarni kell!”,

de ennek nem (be)kakilás,

de sérv stb. lehet a vége…





Későn

már felesleges,

vagy még kár is…

Eső után köpönyeg,

miatta nem szárad

a csuromvizes ruha…

Jól bezárni az ajtót,

ha már megtörtént a baj –

esetleg így pont azokat kizárni,

akik kármentőnek segíteni jönnének…

Késő bánat ebgondolat…

…utólag már sopánkodni kár?

Amin már nem lehet javítani,

azon bánkódik, emészti magát,

pedig ez nem segít, sőt növeli a bajt:

a bűntudatos rágódás gyengít, „betegít” …

Az esetből viszont épp a tanulságot nem vonja le,

így azután könnyen beleesik ugyanabba a hibába…





Stream Kávészünet Zenekar - Lédával A Bálban (Ady Endre) by Leicherné Enikő  | Listen online for free on SoundCloud

Ady Endre:

Lédával a bálban

Sikolt a zene, tornyosul, omlik

Parfümös, boldog, forró, ifju pára

S a rózsakoszorús ifjak, leányok

Rettenve néznek egy fekete párra.

.

»Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk.

Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk

S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat

A víg teremben némán szerte-szórjuk.

.

Elhal a zene s a víg teremben

Téli szél zúg s elalusznak a lángok.

Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve

Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

Renoir egészben - Cultura.hu

*

Kosztolányi Dezső:

TÁNC

Felzendül a húr a síkos terembe

s egyszerre zörgenek az ablakok,

ruhák szines gomolya forr kerengve

és a szemekbe lávatűz ragyog.

Pihegnek a láztól a női mellek,

erős kezekben égnek a kacsók

és a tükörnél, ciprus árnya mellett

acélerővel csattan el a csók.

A vágtató tánc vad rohamba nyargal,

repül a nő a sápadó lovaggal,

szemükbe lóg kuszált, sötét hajuk.

S amíg a kurjantások árja zúg,

a padlatot söpörve megjelen

a tánc múzsája félig meztelen.

1905

Toulouse-Lautrec - Folytatás: A Moulin Rouge-ban - A tánc

Tóth Árpád:

TÁNC

Táncot kivánnék látni, hintázó női testet,

Zenén lebegve könnyűt, toppantva halk neszűt,

Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,

Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett.

.

Hadd jönne, s lengené szép estté ezt az estet,

Most, hogy aléló pillám zokogni nehezült,

S hogy nehezülő szívem ím szakadni feszült,

S azt sem tudja szegény: élni vagy halni restebb?

.

Áztatnám ajkamat borús, bíbor borokkal,

És dúdolnék a tánchoz, téveteg, bús torokkal,

S hallgatnám, félig alva: kezem ütemre tapsol,

.

Rám dőlne részeg álom, mint nagy agyagkolosszus,

S nem érezném a bút, a szennyes és a bosszús

Hiénát, amint tépi szivem, s morogva habzsol.

1915

pppppppppp

Ismeretlen - A lovakat lelövik ugye? (They Shoot Horses, Don't They?) -  Múzeum Antikvárium

Csak az ember lehet

teljes, boldog életű helyett

egy ön- (és társ) sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

Vankóné Dudás Juli - Galgamácsai körtánc festménye

ppppppppppppppppppppppppppp

Egy asszony illata / Scent of a Woman (tango scene) - YouTube