Önsors-javítás/rontás ABC – V.

Írta: Nagy Jenő · 2025. február 24.

kb. 26 perc olvasás

Könyv: Magdaléna két élete (Herczeg Ferenc)

Eugéniusz:

Önsors-javítás/rontás ABC – V.

pppppppppppp

Herczeg Ferenc - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1. oldal

Emberélet mennyiség/minőség

Szempont és témaötlet-gyűjtésem:

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Herczeg Ferenc – Kráter Kiadó

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Herczeg Ferenc: Szelek szárnyán | könyv | bookline

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Libri Antikvár Könyv: Az első fecske és egyéb elbeszélések (Herczeg Ferenc  munkái) (Herczeg Ferenc) - 1902, 990Ft

Komjáthy Jenő

A BOLDOGSÁG MI?

A boldogság mi? Önfelejtés,

Örvény fölött mosolygva lejtés.

.

A boldogság mi? Nyugalom,

Virágos, enyhe sírhalom.

.

A boldogság mi? Szép önösség,

Hideg sugárod, büszke fönnség!

.

A boldogság mi? Hatalom,

Gőg a kényúri homlokon.

.

A boldogság mi? Röpke mámor

Az élvek légi poharából.

.

A boldogság mi? Szerelem,

Mely üdvözít, mert végtelen.

.

A boldogság mi? Összehangzat,

Fájdalmak szülte égi magzat.

.

A boldogság mi? Győzelem

A kínokon, az életen.

Férfi szív · Herczeg Ferenc · Könyv · Moly

*

Komjáthy Jenő

IDEGENBEN

Miféle ország ez? Milyen sötét!

Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,

Csak azt, hogy ide köt sok rémes emlék,

Hol a gonoszság és az esztelenség

Aratja váltig gyászos győzedelmét

Csatameződön, átkos förtelem-lét!

Nem tudom, ide hogy s mikor jövék,

Csak azt tudom, hogy zordon és sötét,

Csak azt, hogy benne fázom s éhezem,

Csupán az üdvnek híját érezem,

Melynek szivemben itt csak vágya van,

Betölthetetlen és határtalan.

.

És kik lakói vajjon? Tudja ég!

Valamint emberforma ivadék;

Gonosz, alantas, rút, ravaszdi nép,

Szemében borzalom az ősi szép.

Lángelme díja biztos vértanúság,

A nagyszivűt, dicsőt keresztre húzzák;

De egymás közt régen megalkuvának:

Kimenti bűnük kölcsönös bocsánat.

S mi tartja őket össze? Szolgaság!…

Mily törpe, vak, hideg, sötét világ!

Sokáig itt én nem maradhatok,

El innen, el! Megyek! Bocsássatok!

.

Bocsássatok, hiszen nem ez honom, nem!

Hol e rabszolgafaj, hol e konok nem

Dőzsölve teng és csillog a piszokban,

Míg pisla élete gyáván kilobban;

Bolygó lidérc, temetőgáz szülötte,

Bús létre rothadásnak tüze lökte;

Nem élhet napvilágon, dús ozonban,

Csak sírokon, erjedve, testromokban.

Koldus-világ! Kifosztott, megalázott,

Hol bűn szeretni s élni már gyalázat!

S ha születik – volt már eset – nemes, kiváló,

Átok kiséri, üldözik s elhal magától.

.

Nem, nem hazám e vad, kietlen ország!

Szeretni nem fogom világok torzát,

Szolgák sötét biralmát, e pokolt,

Mely föllengő szivemre rátiport;

A bölcs s a költő itten számüzött;

És minden csökevény; – barátság, szerelem,

Ha olykor – áloé virágja – megterem:

Csak szolgafrígy, mit össze lánc füzött,

Nem az, mit fönnen érez a szabad…

Ó, bár emelhetném már szárnyamat!

De szép hazámba még nem szállhatok,

Boldog csak akkor, hogyha meghalok.

Szabadság és szerelem őshazája,

Szemem már újra fényedet kivánja!

Honvágytól égek és beteg vagyok:

El innen, el! Megyek! Bocsássatok!

*

1898 Az Új idők c. folyóirat első fél évfolyama. (1-26. sz.) | Darabanth  Kft.





Késő bánat

eb gondolat…

Csak túl későn

netán csak halálod óráján,

„esik le a tantusz”, döbbensz rá

ez idáig buzgón élted másnak az életét!

Te nem egy egy-én, egy csoda-unikum,

csak másoknak a gyenge utánzata voltál,

mechanikumertsan kopíroztad a példaképeid,

akik után akár még a kútba is ugrottál…





Egyetlenegy

A legritkább példány vagy:

Ilyen nem volt és nem lesz több

Nemcsak a testeden van

különös ismertetőjegy

Ha akarnál, sem tudnál

teljesen beolvadni a tömegbe

Nem a futószalagról kerültél le

A te fontos küldetésed senki

más nem végezheti el helyetted

Nem a puszta különbözés kedvéért

vagy te más, mint a más ember,

mint a „csodabogarak”/különcök

Téged nem lehet beszámozni

Nem vagy precízen kiszámítható

Nem téged szabnak a cipőhöz

és ruhához, hanem megfordítva

Eredeti vagy, nem utánzat

És nem is lehet jól hamisítani,

mert rögtön lebukna az illető,

ha úgy akarná kiadni magát, mintha te lennél

Még ikertestvéreddel sem lehet összetéveszteni

De negatívan is válhatsz torz egyéniséggé,

hogy anyád sem ismer azután már rád!





Hogyan is

lehetnél boldog?

Ha csak magadra/csak másra hallgatsz

Ha képtelen vagy az elemi érdekvédelemre

Ha elásod vagy aprópénzre váltod talentumod

Ha folyton csak mentenéd, óvnád, kímélnéd magad

Ha végleg berendezkedsz a gödörbe, azt otthonosítod

Ha minimális kockázattól vársz maximális nyereséget

Ha oly sok mindenről oly korán és végleg lemondtál

Ha az életed csak meg akarod úszni, ki akarod bírni

Ha csak kibicelsz és/vagy kukkolsz az „életjátékban”

Ha csak statisztálsz, dublőrködsz életjátékfilmedben

Ha másik ember életét éled, vagy kimazsoláznád azt

Ha idegen, ellenségeid által formált isten(kép)ed van…

Stb. stb.





Intés

Rosszul esik

az intés annak,

aki letér az ösvényről,

Pedig meghal az, aki gyűlöli a dorgálást

(Példabeszédek könyve)





Tükör-

kerülő/törő

1.

A mese nem rólad szól?

Minden – nem – fiktív

történetben, mesében

csak önigazolásod keresed,

vagy a szomszédra ismersz:

így mást nem is találsz…

2.

Amikor a gonosz mostoha

összetöri igazmondó tükrét,

amikor nem azt mondja neki,

amit ő most hallani szeretne:

– Szép vagy, de nem a legszebb…





Aki

már azt is bűnös,

titkos-tudat alatti 

önzésnek veszi, és

meggyónja, ha mondjuk

például az altruista adakozása,

feltétel nélküli, irgalmas szamaritánus

segítség-nyújtása neki is némi örömet okoz…





Apátia

Érdeklődés, életkedv-hiány

Akiket már semmi, senki nem érdekel,

se más, se maguk – teljesen közönyösek.

Vagy csak úgy tesznek, mintha azok lennének,

s így mindig másra hárulna a hálátlan szerep,

hogy a letargiából kirángassák őket…!?





Alkoholisták

az egyik csak simán alkoholista,

akinek legalább bűntudata van,

s többnyire gyógyulni is akar –

a másik sokkal nehezebb eset:

ő egy ún. munkaalkoholista,

aki még büszke is a bűnére…

(mert minden bűnnek számít,

ami elválaszt istennek tetsző Élettől)





Neki mindegy

(Nyelvtudás-hiányos)

amnézia vagy amnesztia

internátus vagy internálás 

megörülni vagy megőrülni

örvendő lány vagy örömlány

gondtalan vagy gondatlan 

együtt-munkálkodó vagy kollaboráns

Stb. stb.





Analfabéta

Hiába van kezedben a végrendelet,

mely jó fordulatot adna sorsodnak,

ha nem tudod a szöveget elolvasni, 

vagy nem érted annak jogi nyelvezetét:

akkor az csak egy összepiszkolt papírdarab,

és a rivális örökösök könnyen kisemmiznek…

Vagy nem tudsz térképet olvasni, értelmezni,

akkor sosem találod meg az elásott kincset….





Aki

már az elején

elveszíti a fonalat,

de röstell szólni, és

már csak bután bólogat,

és így, vesztére nem tanul meg

például kamatos kamatot számolni…

(emiatt akár lakóházát is dobra üthetik…)





Aki

már most 

pontosan tudja,

mert ő egy oly fontos

és elfoglalt személy, hogy

mit fog tenni mondjuk egy év múlva

kedd este nyolckor és félkilenckor

Ennyi teret enged a spontaneitásnak…





Akinek

semmilyen

életterve sincs,

még úgy körül-belül sem –

infantilis: ő percről percre él

a teljes, laza spontaneitásban:

ahogyan esik, úgy puffan,

valahogy majd csak lesz…





Gyerekcsíny

Már felnőve is

azzal szórakozol,

hogy ismeretleneket hívsz fel,

és trágárságokat mondasz neki,

vagy becsengetsz egy házba és elrohansz…

(Otthon kitünteted magad a Bátorság érdemrenddel)





Aki

„fiatalos” lazaságból,

amire még rá is játszik,

vagy mert rosszul alszik/ébred,

mert rendszertelen, éjszakázó,

vagy rossz lelkiismeretű stb.,

már eleve késve, hajszolva indul

és napközben sem éri utol magát,

ezért aznap soha nincs a helyén…





Jó rossz stressz

Permanens életveszélyben!?

Huzamos időn keresztül, akár

naponta órákon át abban a tudatban lenni,

hogy egy nagyobb hiba az életedbe kerülhet,

ha pl. csak másodpercekre elszunyókálsz –

vagy hogy teljesen ki vagy szolgáltatva:

például a veled szembejövő kamionoknak…

Te is, szeretteid is meghalhatnak, vagy

„csak” nyomorékok, árvák lehetnek,

nyomorba vagy börtönbe kerülhetsz…





Profi segítő

Orvos, pszichiáter

és a beteg ember…

Ha látsz egy halat

kint a parton vergődni,

akkor orvosságot tömsz bele,

vagy simogatod, vigasztalod,

vagy esetleg minél előbb visszajuttatod

az ő elemébe, a saját közegébe, a vízbe?

(Elveszítve egy potenciális fizető pacienst…)





Zsák és foltja

A bolond légvárat,

vagy kártyavárat épít,

vagy a téli évszakban

egy életre szóló/szánt

hókunyhót, jégpalotát stb.,

a profi segítő, pl. a pszichiáter

meg alkalmanként szedi a lakbért…





Kereső-találó

Addig figyeled magad,

s keresel lankadatlanul,

amíg meg nem találsz végül

egy életfelmentő betegséget!

Esetleg segítségedre vannak

az ún. ingyenes szűrővizsgálatok,

ahol biztosan találnak valamit,

és te persze kapva kapsz rajta…

Hisz nincs egészséges ember,

csak nem elég kivizsgált beteg.

És onnantól nem ér a neved!





Megélhetési

bárcás koldus

A testi öncsonkító,

az ön-rokkantosító,

vagy aki addig játszik ilyet,

míg végül tényleg úgy is marad…

(az elég kicsi, de mégiscsak havi fix

rokkant-nyugdíjért túl jól szimuláló…)





Hipochonder –

a családján, barátain

élősködő képzelt „nagybeteg”,

aki egy életen át így zsarolja,

terrorizálja az „előszeretteit”,

felmetést adva magának az Élet,

a hivatása elemi kötelességei alól

Míg majd tényleg beteg is lesz,

mert úgy marad – önbeteljesítő jós…

(A rajta élősködő „orvosok” is besegítenek,

mint ahogy Moliere imaginárius betegénél…)





Nem szobatiszta

Az önbezáró, magányos inkontinenciás

Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik,

és szégyenkezve kerüli az emberek társaságát,

ami más, újabb „betegség” katalizátora lehet,

sőt: bio-logikusan, törvényszerűen lesz is…

Önmagának gyárt-halmoz hátrányokat…





Halálfóbiás

életfonalvesztő-tévesztő…

A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,

aki a rohamaikor megsemmisülés érzést él át…

És már attól is retteg, hogy mikor jön az újabb –

végzetessé válható rossz körökbe zárja magát…

Pedig van mindene: étele, levegője, vize, hajléka stb.,

„csak” a bölcs élet és halálfelfogása/attitűdje hiányzik…





Élettékozló

Aki unatkozna már

a koradélután folyamán,

mert nem talált rá Dolgára,

a lélekemelő feladataira,

ha a masszív halálfóbiája

nem izgatná újra fel, és így

nem okozna neki pánikrohamot…





A halálfóbiás,

aki létbotránynak,

teremtési hibának stb.

tartja az ő halandóságát,

de aki a délutánját dögunalomban tölti,

két kézzel szórja, herdálja drága idejét…





Aki

„szentül hiszi” /

sőt: úgy tudja, hogy

az emberlélek nem halhatatlan,

annak a halál nem élni ösztönző terminus,

csak egy ijesztő megsemmisülés, végállomás,

és ami egyre jobban nyomasztja, bénítja,

mert hogy naponta közeledik…





A lelki

öncsonkító:

az isteni vágyairól végleg,

egyszer s mindekorra lemondó

Az önfeladó, a megalkuvó gyáva,

vagy a nagy áldozathozó mártírkodó,

aki pl. gyerekéért „lemond a boldogságáról”,

aki ettől bűntudatos lehet, ha folyton hallja …





Lógós

Minden erőd s leleményed leköti:

hogyan lógj el tanulást és munkát,

hogyan vond ki magad kötelességeid alól,

így az már ennél jobb ügyekre nem is marad…

Megmaradsz feleslegesnek, elhasználatlanul,

aki nem töltötte be boldogan a rendeltetését…





Aki

már huszonévesen (!) is

mindenekelőtt már szerfelett

azon aggódó, hogy hogyan biztosítsa be

már most a nyugdíjas korszakát, annak jólétét,

és ezért a biztosítótársaságok ideális balek ügyfele…





Az örökös

raktárra aggódás miatt

lett ő olyan őszülő koravénülő,

vagy a már/még nagy „gyerekéért”

is túlaggódó mellrákos lebetegedő





Akinek

maga az öregedés is

csak egy fokozatos romlás,

non stop testi-lelki leépülés,

nem pedig egy új, önmagában

egyszeri, új és jó életkorszak,

egy bölcs és örömteli, derűs

tkp. második boldog „gyerekkor” …





Aki

előbb

alaposan kiélvez

minden Istentől, vagyis

erkölcsileg tiltott dolgot,

pl. paráznaságot, perverziót,

sőt pedofíliát, liliomtiprást stb.,

majd öregen majd szánja-bánja,

és – impotensen – már jó fiú lesz…

Azzal biztatja/áltatja magát, hogy

a jobb lator is csak a kereszten tért meg…





Aki szerint

a bűnt csak a papok találták ki,

ahogy az örök kárhozat rémképét is

(ez azért nem áll távol az igazságtól)

az emberek birkanyájjá idomítására –

ezért vagy kiiktatja ezt a fogalmat,

vagy álszenten hódol az erénynek,

vagy majd élete végén megtér….





Rolling Stones

Aki maga a nem gördülő kő:

minden oldala csupa moha,

megtorpant és állva maradt,

elveszítette életlendületét:

pl. egy penészes vénlány,

savanyú-keserű agglegény…





Buridán szamara –

itt-most, kell időben döntenie,

két egyforma nagyságú/illatú széna között

mert ő csakis az egyik köteget ehetné meg –

a végén a döntésképtelenség miatt éhenhal

(mint az, aki két szék között a pad alá esik,

két nőnek is udvarol, két vasat tart a tűzbe,

és a végén mégis/pont ezért agglegény marad…)





Lélekrablás · Herczeg Ferenc · Könyv · Moly

Komjáthy Jenő

AZ ÁLMODÓ

Emlékül Révay Zoltán barátomnak

Hogyha véletlenűl utadba téved:

Ó, meg ne szólítsd őt, az álmodót!

Porszem! Ő nem ér rá mulatni véled

Kutatva, látva egy mélyebb valót.

Lelkébe néz. Sokszor sír örömében,

Nemföldi büszkeség ragyog szemében;

Mert látja ő, mit nem lát senki más:

Titkaid: Élet, Sír, Föltámadás!

S mély gyászt ha érez és világborút,

Ó, ne zavard, tiszteld a szomorút!

Soká eltépelődik andalogva,

S átönti zajló, zengő hangsorokba,

Mi önlelkében zeng, zajong, viharzik.

(Véget nem ér az óriási harc itt,

A Gondolat le nem ereszti szárnyát;

A milljó Kép vég nélkül űzi árnyát;

Az Élet Gondolat, a Lét a Lélek:

A Gondolat meg fényes, gazdag Élet.)

Egy szó csupán, mit sokszor úgy keres,

Egy szó, amely világok magva lesz;

Nem puszta szó, de Isteníge: tett,

Mely a Lét kútfejéből született.

Ki a szivek s dolgok mélyébe lát:

Ó, meg ne bántsd az álmok nagy fiát!

.

Nem társad ő! Bár színre oly hasonló,

A teste hervatag, a húsa omló,

Balsors az árnya itt a földtekén,

Menny tükröződik szíve mély egén,

A tiszta menny, a boldog végtelen.

A csöndes vértanú a méla tűrő,

Hahogy honába léphet hirtelen,

A szellemek fölött korlátlan úr ő;

E honnak ő királya, Istene,

Mikéntha mind körötte lejtene,

Mi fényes és vidám, mi tiszta és mi szép,

És szembe véle nyájasan királyi nője lép;

Körötte lejtne mind, mi önzetlen, mi nagy,

Mi Istent üdvözít, mit gondol Isten-agy.

Körötte lejtenek vágyára lesve:

Figyelve, szorgosan és fáradatlanul;

S mi még csodálatosb: nem szolga egy se,

Szabadság él szivükben olthatatlanul.

Nincs kegyre éhes, undok szolgahad,

Mindenki úr körötte és szabad.

Nem ismer senki itt iromba érdeket,

Önzetlen és mindenható a Képzelet…

Ki e szabad s dicső világba lát:

Tiszteljed őt, az álmok nagy fiát!

.

Világszem ő. Nem ismert tért, időt se;

Örök gyönyörben úszó, isteni;

Világur ő, az álmok méla hőse,

Nem kell neki, csak egyet inteni,

S körötte él, sugárzik, zeng, lobog,

Csapong, repűl, örvénylik, dúl, ragyog,

Mind testet ölt, aminek lelke van,

Formába tör, ami határtalan.

Hatalma nincs a durva földanyagnak,

Hol minden élet általfinomúl,

Nem sejtik ezt, kik mindenen kacagnak,

Mi törpe szellemük haladja túl.

A fény ez itt, a tiszta érzelem,

Központja, napja: világszerelem.

Lakóit Isten-álmaid ragadják:

Világszerelem és világszabadság!

.

Törvénye nincs, csak egy van, hogy szeress!

Akard a szépet, jót, nagyot, dicsőt!

És megtalálja itt, ki mit keres,

Mi téphetetlenül szívéhe’ nőtt.

Munkája kéj, parancsa meg gyönyör,

S minden csodás harmóniába tör…

Ki a Szerelem őshonába lát:

Szeressed őt, az álmok nagy fiát!

[1890. július 26.]

*

Herczeg Ferenc - Terka naplója - Érdekes Ujság Könyvei, 1917 - antikvár  könyv

Komjáthy Jenő

JÓSLAT

Vészt jósol a felhők taréja,

A szél szilaj danába kap,

Az élet kínja, mint a héja,

Vijjogva a szivemre csap.

Fekete fellegek robognak,

Nyomukban az egész pokol,

Követi dúló viharoknak,

Az ég a földdel összefoly.

Harmóniátlan, vad zsivajba

Kitör a szél, a kárhozott;

Kislelküen borulnak arcra

A gőgös földi boldogok.

A porba hullnak büszke arcok,

Sikoltva: „Itt a fergeteg!”

A zivatar zenéje harsog:

Csak rajta! Én nem reszketek.

Átok dulongja ősi telkem,

A tűz már vérem égeti,

Vesszőzi ostoréle lelkem:

Csak rajta! Hisz ez kell neki.

Csókolja felleg ajka főmet!

Nem jő szemembe gyáva köny

A vészharag szivembe tör meg

El nem borít a vérözön.

Ujjongok én a viharokkal,

S a viharokkal kacagok,

A földre ütnek égi joggal,

Én magam is vihar vagyok.

Tapossatok szivemre bízvást,

Dúljátok föl a dús határt!

Nem törlitek a szellemírást,

Mit szívem legmélyébe zárt.

Nem alszik a fáklya, csak lefordult,

Majd eljön még az én napom,

Kiömlik a szivem, vére csordul,

Hogy mi vagyok, megmutatom.

A bűvös vessző kirügyedzik,

A forgó vész gyöngyöt kavar,

A viharok még jobban edzik,

Aki merészet, hőn akar.

Nálam a szó, a titokoldó,

Kimondom én, nem reszketek,

Elmém, e végtelenbe bolygó

Nem léha árnyat kergetett.

Nevem a csillagokba írom

S emberszivekbe égetem,

És túl időkön, túl a síron

Terjed hatalmas életem.

Szivükbe égetem a dalnak

Fényes, örök betűivel;

Mellem kitárom a viharnak:

Jöjjön, aminek jönni kell!

*

Herczeg Ferenc - Könyvei / Bookline

Komjáthy Jenő

MÉRTÉK

Ha durva dölyf kerűl utamba,

S fölemeli fejét a gőg:

Féreggé szűkül egy szavamra,

Én megalázom földig őt.

Te por, te semmi! – így kiáltok –

A semminél is kevesebb,

Ki nem is élsz, bár élni látszol,

Éhenhalónál éhesebb,

Hiába oszt parancsot s gúnyt szavad,

Üresb vagy, mint üres beszéded,

Nem ment meg senki, semmi téged:

Mert semminek érzed magad!

Ha egyedül vagy, akkor érzed –

S ilyenkor szinte futsz magadtól,

Borzongva undor- s unalomtól,

Ilyenkor szinte gyűlölöd magad –

S bár meg nem vallod, mélyen érzed

Önhitványságod, semmiséged.

Megvetni látszol gáncsoló szavam?

Hiába mind! dölyfödnek vége van.

Találva vagy! Magad előtt pirulsz:

Szégyellned kell, hogy élsz, hogy létezel.

Remegsz, ahogy üres szivedbe nyulsz:

Mert semmi vagy és semmivé leszel!

.

Ha az erényt szenvedni látom

Görnyedve a kereszt alatt,

A szabad lelket rabigában:

Én fölmagasztom égig azt.

.

Ember! – eként üdvözlöm őt,

Adhatok-e különb nevet? –

Ki élve élsz, te jó, te hős,

A többieknél lelkesebb,

A többieknél szabadabb:

Emeld föl vérző homlokod,

Érezz ma boldog büszkeséget,

Ragadjon lelked messze téged!

És amit látsz itt lábaidnál,

Bizony mondom, több vagy te annál,

Több, semmint magad is tudod!

Ha egyedül vagy, mélyen érzed,

Ha ekkor önlelkedbe mélyedsz,

Reszketve titkos, mély gyönyörtől,

Ihlettől, égi szerelemtől –

Be kell, hogy valljad, mélyen érzed,

Hogy végtelen, örök a lélek,

Mely igazért, nagyért hevült.

Ó, boldog te, ki lelkesülsz!

Fölemel égig egy szavam;

Nyomornak, búnak vége van,

Örvendezel, midőn szivedbe nyúlsz,

Ó, mert érezned kell önnön becsed!

A mindenség lelkével rokonúlsz;

Mert minden vagy és mindenné lehetsz!

[1892. április]

Herczeg Ferenc: A láp virága (Singer és Wolfner, 1915) - antikvarium.hu





Aki

még nem tud

üzemi vakságáról

és vak, automatikus,

és így reflektálatlan,

de már elavult, már káros,

őt így már csak akadályozó

„örökölt” megszokásairól…

Ő már egy mindent tudó öreg szaki,

akinek az újoncok ne adjanak tanácsot…





Utolsó pár

előre fuss…

Ahogy a magyar népmesékben

a legsoványabb gebéből táltosparipa,

a legszegényebb gyerekből királyfi lehet,

úgy lehet halmozottan hátrányos helyzetűből is

teljes – értékű – életet élő, boldog ember,

nem csak hogy a hátrányai ellenére is,

de pont a hátrányukból előnyt kovácsolva!?

(A szarból aranycsinálás szellemi alkímiája –

ha valami, akkor ez az igazi életbölcseleti kihívás…)





Aki

a piacon nem,

de az erkölcsben alkudozó –

az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

vagy mondhatni, hogy a tűzzel játszó,

de az nem egy csacska kis krampuszka,

de az öreg és ravasz Gonosz szellem:

Ő menten el is kapja és be is darálja…





Hűbele Balázs

Egy hebehurgya személy,

aki nagyon elhamarkodottan,

szelesen cselekszik, viselkedik

„Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!”,

azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés

nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…





Hebehurgya

Az előbb nagyot vágó

és majd csak azután méricskélő

A kimondott szavát visszaszíni próbáló….

Aki bölcs maradt volna, ha hallgatott volna…

A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó





Vak tyúk

A mód-szertelen

Tűt kutat a szénakazalban,

de előtte még a szemét is beköti,

és csak a vaksötétben tapogathat…

A próba-szerencse alapon kereső

Nincs kizárva, hogy talál, de esélye?

A drága idejét hiábavalóan pocsékoló…





A ködösítő

A (saját) tisztán-

látás(á)t korlátozó,

szellemi ködgéppel ügyködő –

homályosít, hogy ne igazodj ki,

ne derüljön ki semmitmondása,

vagy bevisz az erdőbe, megvezet…

Aki előbb zavart kelt, hogy így majd

a zavarosban a kedvére halászgathasson…





Megtévesztett

A beszűkített tudatú,

aki nem lát át a szitán…

A két lényegében egyforma,

és egyként hamis alternatíva közül választó

A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó,

pártpreferenciája miatt családi/baráti viszálykodó…





Vaklármázó

Aki így tud ideig-óráig

a figyelem középpontjába kerülni,

még ha a sok ismétlődés után nagy árat fizet:

elveszíti a szavahihetőségét – amire épp akkor

és ott lenne a legnagyobb, életbevágó, létszüksége…

Mint az unaloműző játékból „Farkas!”-t kiáltó bojtár…





Téli álom

Úgy akarsz tovább,

vagy egy majdani jobb világban élni,

hogy testileg-lelkileg hibernálod magad,

és jobb időkre, illetve arra a hercegre vársz,

aki felébreszt majd a Csipkerózsika álmodból?

(mint pl. aki „rákos betegsége” lelki okát nem keresi,

de abban bízik, hogy 100 év múlva lesz rá gyógyszer…)





Conditio sine qua non

Az ún. elengedhetetlen feltétel…

És ami látszólag felesleg, de létszükség…

Régóta vándorolsz étlen-szomjan a sivatagban,

de minden oázisban csak nyakkendőt árulnak,

– Kell a fenének, de nem nekem – mondod…

Mikor végre inni- és ennivalót is vehetnél,

nem mehetsz be: „Belépés csak nyakkendővel!”





Bűnösen ostoba

Átvitt értelem és

a képletes jelentés –

azt eszik, vagy isszák…!?

A mindent csak szó szerint értő

szemkiszúró együgyű, balga lélek:

tulajdonképpen szellemi fogyatékos,

aki így visszafordíthatatlan kárt okoz.

Lásd pl.: az Ilók és Mihók népmesét…





Az elvakított „paraszt”

A szemfényvesztő szélhámos

bűnöző vagy politikus áldozata

Aki virtuális csecsebecsével elkápráztatható…

Akinek a hátán kokárdával még szántani is lehet…

Aki jó reklámmal kicsalható idegenbe, aljamunkára

Aki hamisgyöngyért elkótyavetyéli szüzességét stb.





Rossz végletes

Aki soha nincs középen,

nincs az arany középúton:

nem ül rajta a lovon, de át-

esik az egyikről a másik oldalra

nem bátor – de hol egy gyáva,

egy örökké csak menekülő nyúl,

hol meg a hiányzó bátorságát

rosszul bizonyítandó esztelenül

vakmerő – mert „vak” – ló…





A mániás

és a depis

Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,

magát akár mesterségesen is stimuláló,

aki követhetetlen, mint egy mérgezett egér,

hol meg egy összeroskadt, roncs, mosott rongy,

aki csak egy teher magának, társainak, a Földnek…

Aki ráadásul erre még büszke is, mert úgy tudja,

hogy ez éppen a nagy géniuszoknak a sajátossága…





Az

istenkísértő

Az ún. extrém sportoló,

a rekord/hírnévhajszoló,

aki így akar „kitűnő” lenni,

balgák ámulását elnyerve

magának önbecsülést adni…

A hazardőr pénzhajszoló:

salto mortale, halálugrás

a cirkuszban védőháló nélkül,

vagy egyre életveszélyesebb

menekülő-művész produkciók…





A hazárdjátékos,

játékszenvedély-beteg

A mindenét, sőt a családja házát/vagyonát

egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)

Aki pont a vesztőhelyre, játékbarlangokba jár

lehetőleg hamar/azonnal nagyon sokat nyerni…

És mert látott már ilyet, úgy hiszi, ő lesz az,

aki a következő kivétel lesz, és nem a szabály…

(pedig az is tönkre tenné, ha bankot robbantana,

még ha abba is tudná hagyni – ami nem valószínű…)





A rossz matekos

Akinek holtbiztos a szisztémája:

aki pénzzé teszi minden vagyonát,

így minden lottó-számot megjátszva

majd ő lesz a tuti milliárdokat nyerő…

Arra épít és ebben azért igaza is van, hogy

a szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye,

„csak” azt nem fogja fel, hogy ez mily minimális…

Azt meg a lottó-lázában fel sem tudja fogni, hogy

ha mégis nyerne, az is tönkre-, boldogtalanná tenné…





Konstruktív versenyzés

A sportbéli, szakmai, gazdasági,

politikai stb. riválisom: ellenfél,

de nem az ádáz ellenségem,

hisz nem ellehetetleníteni akar,

hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,

hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból –

jóllehet adott esetben csak egy első hely van,

mégis mindketten nyertesek lehetünk és végső

soron a köz profitál ebből a nemes versengésből





Destruktív versengés

Van persze destruktív rivalizálás is,

amikor az együttműködés helyett versenyzünk,

pedig végső soron mind egy csapatban játszunk,

egy csónakban evezünk, és épp azt lékeljük meg.

Vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,

hogy ellenfelem legjobb formáját futhassa,

és energiáimat, kreativitásomat stb. éppen

a saját teljesítményem javításától vonom el…





A nevető harmadik

és a síró-rívó többi áldozat

(Ahogy a latin mondás szól: Divide et impera)

Miért hagyod magad a társaiddal összeugrasztani,

vagyis egy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni,

vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni…!?

(Így szerezi meg pl. Csongor is az ördögfiókáktól,

a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket)

Ha háborúztok, mindkét fél mérhetetlen sokat veszít,

és az lesz a győztes, aki viszonylag kevesebbet…!?





Ateista

és esetleg,

sőt inkább gyakran

még bősz antiklerikális is…

Aki a szutykos mosdóvízzel

az istengyermeket is kiönti a pöcegödörbe…

Egy pályatévesztett pap miatt magát a Jóistent tagadó

(és ezt az űrt más pótvallással, végül a Sátánnal kitöltő…)





Aki

a csalt,

a lopott, a rablott, a sikkasztott stb.

javakból ad, osztogat kis alamizsnát,

amiért a kifosztottak hálálkodását várja,

és még ki is oktatja őket, hogy mire költsék…

De akinek ebül szerzett jószága ebül vész el…





Aki

sokkal jobb

ügyhöz méltó buzgalommal

szeretne/akarna nemcsak jót tenni,

de mindig mindenki előtt még jónak Is látszani…

Nem a benne lakó isteni hangot, a daimont követi,

de tüntető jótékonykodással aratna hálát/elismerést





Aki

Nagy Keresztény

akar/szeretne lenne,

de már a „Vén gazember”

hálátlan szerepet nem vállalna:

éveken át tolvaj-csaló hírben állva

menteni a dzsentri apa vagyonát az utódoknak…

(lásd Mikszáth Kálmán ilyen című kisregényét)





Falánk,

egy homo mohó,

egy mértéket nem tartó,

egy megrögzött önsorsrontó…

A telhetetlen jóból besokalló

Így még a gyomrát is elrontó,

és pont a kedvenc ételét megutáló,

a magát csömörbe vivő élvhajhász!

(még a jóból is megárt a sok: sokk)





Az

önkínzó

esztelenül fogyókúrázó,

ételmennyiséget redukáló,

a kövérsége igazi okát nem kereső,

aki a várható kudarca után meg már

csak azért is habzsoló, dőzsölő,

magát degeszre zabáló…





„Tudatos

táplálkozó”

Úgy veszed magadhoz

mindennapi kenyered, ételed,

mintha az az orvosság legyűrendő,

hamar kiürítendő keserű pohara lenne

Úgy is méred ki és úgy is állítod össze:

patikamérlegen, grammra pontosan,

Görcsbe rándult gyomorral eszegetsz,

mert ott mocorog: hátha épp tévedtél…

Ez az aggodalom öregít és betegít,

amúgy még a „méreg” se ártana…





Extrém vegán

Ha nincs más élelem,

és állatot kellene ölni,

akkor inkább a gyerekeivel koplal,

de még akár éhen hal velük együtt…

(pedig volt és lehet még olyan helyzet,

hogy a végszükségben embert is kell enni…)





Aki önmagát,

ill. az aktuális döntéseit

a maga kárára akár dühödten is védő

Aki egy tévedhetetlen és csalhatatlan,

és ebből nem engedő/presztízskérdést csináló

Baráttól is csak hízelgést, nem igazmondást váró,

a bűnvallást a gyengeség beismerésének gondoló –

mintha mindig ellenséges körben mutatkozna meg





Személyválogató

Akinek egy kisgyerek,

egy koldus, egy „buta” iskolázatlan paraszt stb.

már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

hogy valaha is helyes önismerete legyen,

és hogy életében jó döntéseket hozzon…





Kör-válogatósdi

Referencia csoport

Csak olyanok társaságát keresi,

akikhez képest ő azért még mindig…

Akiknél ő nagyobb, erősebb, okosabb,

képzettebb, tehetségesebb stb. stb.

Így biztosítod be magad, hogy itten

felnézzenek rád, csodáltasd magad,

s hogy soha ne előre, csak visszafejlődjél…





Akinek

az önmaga

el nem fogadása,

az önmagával való

állandó alapelégedetlensége,

amire ráadásul még oly büszke,

az a mindig újabb s újabb dolgok

utáni non stop sóvárgás/hajsza 

formájában ölt rossz testet…





Isten-

káromló

Aki nem tud mit kezdeni

az egyszeri, első-utolsó mostani életével,

nem ragadja meg a napot – azt csak lopja,

nem forgatja talentumát, tökéletesíti magát,

de a Teremtőt kárhoztatja: ő miért halandó!?





Hitetlen

Addig nem hiszed el,

hogy te magad is halandó vagy,

amíg neked is nem közeleg utolsó órád –

és akkor már késő bánat, mert addigra

már annyi jóvátehetetlent mulasztottál,

elapróztad magad, elszórakoztad életedet…





Aranyszárnyak · Herczeg Ferenc · Könyv · Moly

Komjáthy Jenő

A MÚLTBÓL

Mosolygott rám sok szép leányajk,

Szeretkezém sok szép leánnyal,

Élvet kinált a lomb, a rózsa,

Sok titkos-édes pásztoróra.

.

Pazar fényt szórt reám az égbolt,

A mindenség ködfátyolkép volt,

Ezüst folyam, arany virágok,

Lábom mesés kincsekre hágott.

.

Ittam a kéjek poharából,

Ittas valék az ifjuságtól:

De ím a serleg inog, lendül,

Reszketve ejtém el kezembül.

.

Pezsgő gyönyörre jött a bánat,

Mely maga ellen törve támad;

S én élvunottan, kéjgyötörten

A habzó kelyhet összetörtem.

.

Majd új gyönyör ragadt el engem,

S az életet kockára tettem.

Perdült a köb, baljós a száma,

Búkedv köszönte vak nyomába.

.

Ó, én botor, osztályi részem

Eladtam csengő álompénzen!

Árnyképeimnek csábölébe:

Dobáltam mindent lázban égve!

.

De vége, vége! Már nem vágyom

Pihenni púha rózsaágyon;

A rózsaláncot is letéptem,

Nem sorvadok már szolga-kéjben.

.

Már csak az vonz, mi lehetetlen,

Ragyognak kéjnapok felettem:

De én keresek titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

.

Magából szőjön új világot!

Mindegyre szítom benn a lángot.

Mélység, magasság szava lettem,

Istennek lett visszhangja lelkem.

.

S visszhangja lett a fergetegnek,

Mitől a gyöngék úgy remegnek.

Fejem a Vész keblére hajtván,

Vad viharének vitte sajkám.

.

Lángviharok zúgtak felettem,

Az örök fény visszfénye lettem,

Visszfénye új, dicsőbb napoknak –

A régiek már haldokolnak…

.

Napszínen kába tündököljön,

Pillangószárnyat hernyó öltsön:

Keresem én a titkos árnyat,

Ahol lelkem magába szállhat.

.

És köd előttem, köd utánam,

Megközelítlen, szűz magányban:

Szövöm a csodás, égi regét,

Mélyeid járom, isteni lét!

.

S hol a szent liget árnya béfed,

Új, csodaszép életet élek,

Tündérsziget ölébe fogad,

Álmodom boldog, mély álmokat.

Könyv: Ádám, hol vagy? (Herczeg Ferenc)

*

Komjáthy Jenő

ÁBRÁNDOS FIÚ

A milliókat átöleltem,

Átkarolám a végtelent;

Ragyogó fényben, égdörejben

Éreztem az örök jelent.

Föllengő, óriás szivemmel

Csak üdvöd szomjuhoztam, Ember!

Bántottak s én szerettem őket,

Hímeztem álmát a jövőnek.

De szóltak ők s gúny lobogott szemökbe:

„Amért rajongsz: hiú;

Bolond vagy, és az is léssz mindörökre

Ábrándaiddal, jó fiú!”

.

Koszorút fontam dalaimból

És álmaimból főm köré;

És dal fakadt, virág a sírból,

Szivem vérével öntözé.

Mártírszivemmel a kereszten

Világ szivét, Istent kerestem.

Túláradó, eszményi vágyban

Embert emberré tenni vágytam.

És szóltak ők haraggal messze lökve:

„Merész álmod hiú;

Légy átkozott és számüzött örökre,

Pusztulj, te vakmerő fiú!”

.

De én azért most is rajongok

S átölelem a végtelent,

Felhőzik lelkem égi gondon,

Agyam lángképeket teremt;

Bántottak s én szerettem őket,

Látom szent árnyát a jövőnek.

Embert szabaddá tenni vágyom,

Meglátni Istent hőn kivánom.

S legyen, miért szivem lángokra lobbant,

Törekvésem hiú:

Rajongok, álmodom s leszek, ki voltam,

A régi ábrándos fiú.

[Szenic, 1890. szeptember 21., 1892. május 2.]

Herczeg Ferenc: Gyurka és Sándor (Milliók könyve) | könyv | bookline

*

Komjáthy Jenő

OTTHON

Amért van békés otthonom,

Ne mondj boldognak engem!

Felhők borítják homlokom,

Mély gyász borong szivemben

.

Köröttem boldog kedvesim:

De vannak elhagyottak;

A hideg éjben gyermekim

Künn fáznak, künn zokognak.

.

Fagyos szárnyával élesen

Megcsap az ősi szégyen:

Járnak magán, testvértelen,

Testvéreim az éjben.

.

Mit ér, ha boldog hajlokom

Betöltve puha kéjjel,

Ha szívem nem szakíthatom

Milljó darabra széjjel!

.

Mit ér, ha itten csönd honol

S beleng az égi béke,

Ha künn a poklok vésze forr,

Öröklött bűnök mérge?

.

Ott kívül minden reng, remeg,

És rajta nincs hatalmam.

– Megállhat-e, ó, Istenek,

E fészek ily viharban? –

.

De nem e fészket féltem én,

Nem csupán e családot;

Boldoggá tenni vágyom én

S ölelni a világot:

.

A boldogságot gyűlölöm,

Mely megbuvik magába,

Melyből a főrész nem ömöl

A nagy embercsaládba.

.

A boldogságot megvetem,

Mely egy kicsinke koncon

Lapulva rágcsál kéjesen,

– Pákosztos eb a csonton.

.

Míg lesz egy, ki nyomorban él,

Nem lehet senki boldog;

Rossz szív, mely önmagába fér,

Az önzők mind bolondok.

.

Boldognak mondasz? Ó, ne mondj

Addig boldognak engem,

Míg emberszív fájdalmat ont,

Könny ég emberszemekben!

.

Tudnám csak, hogy megváltanám

Véreimet a vérrel,

Magamat szétszakítanám

Milljó darabra kéjjel!

.

De addig csak hadd hordozom

A zordon gyászt, az átkot,

Hogy boldogítani nem tudom

A nagy embercsaládot!

[1893. február 27.]

Herczeg Ferenc: Mesék gyermekek számára. Mühlbeck Károly | Darabanth Kft.

pppppppppp

Könyv: Herczeg Ferenc: Pro Libertate!

Csak az ember lehet

teljes, boldog életű helyett

egy ön- (és társ) sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

Földesdy Gabriella: Herczeg Ferenc-kalauz - Kairosz Kiadó

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

Pogányok · Herczeg Ferenc · Könyv · Moly

ppppppppppppppppppppppppppp

Takaró Mihály – Liktor Katalin: Herczeg Ferenc regényeinek és drámáinak  világa