kb. 4 perc olvasás
Olvasható:
https://www.mek.oszk.hu/25400/25424/25424.pdf
A sibói bölény 15 csillagozás
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
II. József császár és idősebb Wesselényi első pillantásra ismerősök amint kilépnek a história ködéből a művészet verőfényébe. Két egymástól teljesen idegen világ csap össze személyükben, s mindegyik önmagában hordozza tragikumát. A császár tragikuma az, hogy nagy eszméi nem valók a kornak, metsző értelme nem törődik a szív, a tradíció, az anyanyelv, a szent szokások hatalmával, boldogítani akarja népeit, de csak simára és szürkére nyesné, ezért jóakarata társtalan és reménytelen marad.Összeomlása végül teljes, mert teljesen öntudatos. „Sorsára hagyom a világot” – mondja gőggel, mikor haldoklik. De a gőgben végtelen keserűség tengere hullámzik.
Eredeti megjelenés éve: 1929
Kiemelt értékelések
Erdélyi történelmi regény, a történelmi hűséghez olykor mereven ragaszodva, máskor meg az írói fantáziájának szárnyalását olvashatjuk.
Nagyon jól összehangolt, megszerkesztett , izgalmas,szól vad szenvedélyről, szerelemről, kibékíthetetlen ellentétekről, valós történelmi eseményekről, Az író a regény megírása előtt alaposan elmélyült a felvilágosodás korára II.József uralkodására vonatkozó forrásokba.
Wass Albert szerint Nyirő egyik legnagyobb könyve, melyet annak idején vigaszul írt, hogy értsen a magyar a múltból.
Népszerű idézetek
A világot az anyák igazítják, akik hatalmasabbak a császáruknál, és csak az anyák hallhatatlanok. Ők a folytonos világteremtők, és az idő sem egyéb, mint folytonos szülés egymásutánjának megjelölése. Minden élet belőlük támad, és csak ők képesek megtestesíteni a mindenségben rejtőző isteni lelket. Hatalmuk, erejük és fegyverük a szeretet, amely az élet fészke és titka.
211. oldal
Nem az az Isten, aki elöl a gazdagoké, hátul a szegényeké, hanem maga az Isten, ki még haragjában sem csapja be gyermekeit, mint a szél a templomajtót.
36. oldal
Önkéntelenül jön a felismerés, az új élet és világcél, a népfenntartó örök evangélium, az igazi békekötés, és általuk értem meg, hogy nem az összefűzött szavaktól, álorcás nemzetközi tanácskozásoktól, hatalmas szeszélyétől, háborúktól, világmegváltásoktól, a pénz és fegyveresek hatalmától függ országok, népek sorsa; hanem az ilyen gyenge asszonykezektől, fűből alig látszó kicsi gyermektestektől és azoktól a barázdákra görnyedő millióktól, kiknek munkálkodó teste minden pillanatban érinti a földet, és soha meg nem szűnő csókjukkal melengetik, hogy végtelen szerelme ki ne merülhessen.
A bántatlan, szűzi hótakaróra az egek mélységéből halványkék fátyol vetődik. Megtörik a fák ágain, és úgy ömlik alá, mint misztikus angyallehelet. A felpattant csillagok beszövik arany rózsákkal, káprázatos virágokkal. Az ablakokra jégvirágot hint a tél, hogy avatatlan szemek elől elrejtse titkos misztériumát. Virágzik a hó . A bokrok gallyai megérintik az ártatlan színű nyulakat, s azok kiugranak a szép szemfedőkre, mókásan táncolnak, s a kezdődő szél a hold sugarain hárfázik hozzá.
165. oldal
– Kisasszony, itt a lovam.
– Hova gondol, Miklós! – pirongatja Mária húga. – Fogasson a hintóba.
A nagy gyermek elkomorodik, hiszen valami nagyot, neki legkedvesebbjét ajánlotta. A leány megérzi, s ő se tudja, hogy illő dolgot mond-e, csak elpirul.
– Jó lesz a ló is.
19. oldal