kb. 15 perc olvasás

Eugéniusz:
Parainézis/Intelmek – VIII.
Magyar egymondatos életminőség-vizsgáló
Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló
Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
Magadon nevetsz,
vagy szörnyülködsz!
A mese rólad szól, ismerj magadra
és bölcsen/bátran változtass életeden…

VÖRÖSMARTY MIHÁLY
AZ ÁRVIZI HAJÓS
Szavalta a pesti magyar színházban
április 27-kén 1838 Laborfalvi Róza

Hol népes ház-sorok
Jegyzé az útakat,
Most vad moraj között
Fut gyilkos áradat.
.
Rémséges jaj kiált
Ingó falak megől;
Rémesb a hallgatás,
Midőn a ház bedől;
.
S omlott házak felett,
Élők – s halottakon
Örvényesen kereng
S zúdúl el hab habon.
.
„Ki ment meg engemet
Kórt, aggot és szegényt?
Mindenre ami szent,
Oh ember, hozz segélyt!”
.
A fennmaradt kövön
Így esd egy női hang,
S bajhirdetőn visít,
Mint vészben a harang.
.
S im sajka jő s rohan
Az áradat taván;
De aki rajta űl,
Embertelen zsivány.
.
Nem emberélet az,
Miért ő eveze:
Tiltott vagyont keres
Szentségtörő keze.
.
S szivetlenűl az agg
Nő mellett elsuhan;
Mert egy batkát nem ér
Mind, ami rajta van.
.
És több hajó kereng
Az ingó fal körűl;
De a szegény anya
Ott áll mentetlenűl.
.
Ez pénzét, az magát
Jövének menteni;
Van aki kedveseit
Aggódva keresi;
.
S ki csak mulatni jár
A köz veszély felett:
Az óni rá nem ér
Egy hitvány életet.
.
S mindig dühösb az ár,
S a bágyadt nő előtt
Száz örvény tátogat
Alásodorni őt.
.
Még jő s megyen hajó;
De ő már nem kiált:
Tűr s várni láttatik
A borzasztó halált.
.
„Ki él még itt?” riad
Most egy hajós közel,
Sajkája telve bár
Menekvők terhivel.
.
S még jókor érkezik;
A féltett kőfal áll,
S kihalt remény után
A nő hajóra száll.
*
A sajka partot ér,
S a megmentett sereg
A bátor férfinak
Hálás bucsút rebeg.
.
Csak a szegény beteg
Agg nő nem távozik,
S elfúladt kebliből
Sohajtás hallatik.
.
„Itt jó anyám, neked
E kisded adomány,
Pénz s egy falat kenyér;
Többet várj ég után.
.
Nekem nagy útaim
Vannak még szerteszét:
Ezreknek élete
Kiált hajót, segélyt.”
.
Szól s menne a hajós,
De a hölgy, kit hozott,
Tündér tekintetű
Asszonnyá változott.
.
Arcán redők helyett
Ifjú kellem virúl;
Szépsége bájoló
Leírhatatlanúl.
.
Szebb, mint a szerelem,
Barátságnál hivebb,
Mindennél, ami kéj,
Látása kedvesebb.
.
S az elbámult hajós
Hall édes hangokat,
Minőket emberajk,
Sem zenemű nem ad.
.
„Ha minden elhagyand,
Igy szól az égi nő:
Az ember és világ,
Barát és szerető;
.
Ha hozzád mostohák
Szerencse és ipar;
S hű fáradásidért
Rágalmak nyelve mar:
.
Emlékezzél reám
Sorsodnak éjjelén:
Önérzeted vagyok,
Nevem Jótétemény.„
.
Rendűlt kebellel a
Bátor hajós eláll
Ez égi látomány
Magas csodáinál.
.
Őt minden elhagyá,
Az ember, a világ;
Csaknem maga maradt,
Mint téli fán az ág.
.
Sorvasztók napjai,
S kietlen álmait
Gyógyszer nem űzi el,
Nem orvosolja hit.
.
De az nem tartja őt;
Megy a szép vágy után,
S még soknak élete
Menik meg csolnakán.
.
S ha néha mardosóbb
Fájdalma visszasír,
S a földön ellene
Nincs menedék, sem ír:
.
Lelkének a dicső
Hölgy képe feltünik,
S szűz arca bájain
Fájdalma megtörik.
1838. április 27. előtt
*

Garay János
Wesselényi látogatói
Isten hozott Zsibóról,
Megfáradt vándorok!
Saruitok füzőjét
Megoldni lángolok.
.
Szent, melyről eljövétek
S megáldandó a hely,
Mondjátok el: Zsibónak
Martyrja mit mivel?
.
Ki tőle jő – végtére
Tán mégis hoz vigaszt;
Ki róla mond örömhírt,
Nemzetnek mondja azt.
* * *
„Látók a szenvedő hőst,
Hallottuk szent szavát,
Meleg baráti kézben
Érzettük hős karát.
.
De ő nem láta minket!
A sas merész szemét,
Mely a napot kiállta, –
Éj üli, mély, sötét.
.
Éj, mely nehéz bilinccsel,
Szegzé le földhöz őt;
Mely égi versenyében
Megtörte a dicsőt.
.
S most gyászosan lekötve
Zsibó szikláihoz,
Áll lelki, testi kínban,
Egy új Prometheosz.
.
Ki nagymerő kezekkel
Az ég szövétnekét
Lehozta, – földeritni
A földnek éjjelét,
.
S ki, mert hozzá hasonlót
Nem tűrhetett az ég –
Kaukáznak bércürébe
Sziklához kötteték.
.
Igy Wesselényi Miklós,
Az éjnek ostora.
E sanda istenségnek
Lön üldött mártyra.
.
S mert óriási lelkét
Nem birta törni szét,
Éjnek zárába verte
A hősnek két szemét!
.
De keble tűzhelyében
Meghagyta kínjaul,
Az égi szikra lángját,
Mely mindennap kigyúl;
.
Mely mindennap magasbra
Csapjon a szívbe fel,
S e belvilág kül éjét
Jobban vakítsa el.
.
S mely tiszta Vesztalángként
Ahányszor fellobog,
Az égő szív, hónáért
Fájón meg-megdobog.
.
Hiszed Prometheoszról,
Hiszed már a regét,
Mely éjre megnöveszté
E hősben a vesét?
.
S melyet, midőn éjjé lőn:
Reggelre újolag,
Vad keselyűk kegyetlen
Szétmarcangoltanak ?”
* * *
Gyermeknapom korától
Ismérem a regét,
Ma felfogám értelme
Jelentő betűjét.
.
De most, de igy, – bocsánat! –
Bár volt kivánatom,
Sarúitok füzőjét
Már meg nem oldhatom.
.
Oh, menjetek tovább is,
S meg se pihenjetek!
Kárpáttól Ádriáig
Zengjen beszédetek.
.
S a merre négy folyónk zúg,
Hegy-völgyön hasson át,
Zsibón miként lelétek
A nemzet nagy fiát.
.
Te szónok! a beszédnek
Dörgő villámival;
Költő, zengő dalodnak
Bűbájos hangival.
.
Az éjisten fejére
Felhiván a boszút,
Folytassátok merészen
A kezdett háborút.
.
Hol Wesselényi mellett
Deák szól és a dal,
Mit Vörösmarty zengend :
Ott kész a diadal.
.
S ha van szív a magyarban,
Az égben irgalom:
A zsarnok requiemjét
Elzengi még dalom!
1846.
p 1
p
p Aki Istenkáromló lesz, ha nem Ő, maga az Isten jön el személyesen,
p és „csak” mentőcsónakot küldözget érte, aki az árvízben háztetőn ül…
p
p Az isteni kegyelemre váró/bazírozó, a magán semmit nem segítő,
p pl. a puskaporát szárazon nem tartó, és így „csütörtököt mondó” …
p
p Az utánzó majom – aki nem tud vagy mer újat teremteni…
p Pl. csak a hallott mondatokat ismételgeti, más életét másolja
p
p Alább-adó/pályaelhagyó megalkuvó: nem isteni hivatását gyakorló,
p de olyan, mint egy önként széklábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…
p
p A felnőttként is önismeretlen súlyos-módszeres pályatévesztő,
p mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező, majd ön-leselejtező…
p
p A mindenkinek megfelelni/tetszeni akaró, a bárkire, és mindig
p a legutolsóra hallgató: Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher mese
p
p Önimádó/öngyűlölő: a magába szerelmes, sőt önistenítő,
p majd meg a maga tökéletességéből kiábrándult öngyalázó
p
p „Önellátó” – Az öndicsérettől már messziről is bűzlő
p Az önmagát jutalmazó és/vagy büntető, másra nem rászoruló…
p
p Rapszodikus, hangulati szélsőségek között ingadozó, csapongó,
p egy kiszámíthatatlanul szeszélyes, kiegyensúlyozatlan személy…
p
p A nagyotmondó – Hic Rhodus, hic salta/most mutasd meg
p A megszégyenülő, önmagát hamar lejárató blöffölő, szájhősködő
p
p A más tollaival ékes/éktelenkedő, de lebukó tolvaj, csaló
p A csatában csak lapuló, bujkáló, de utána meg a mellét verő…
p
p Hencegő, nagyzoló, felvágó, aki úgy beszél, viselkedik, hogy
p kiválóbbnak, előkelőbbnek-gazdagabbnak lássék, mint amilyen
p
p A gazdától, az urától, a főnöktől ezer szálon függő lekötelezett
p Aki a meztelen királyt már szép ruhában „látó” elvakult szolgalélek
p
p
p 2
p
p Makacs – a csak magára hallgató konok, önfejű, rögeszmés,
p aki önként vak és süket a baráti jótanácsra, figyelmeztetésre…
p
p Dackorszakos és ebben ragadó – a csak azért is ellentmondó:
p lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad, de ő egy elvből ellenkező…
p
p A rózsa vagy a nő szépségében-illatában gyönyörködő,
p de az őt megsértő szúrós tövisét már háborogva kifogásoló…
p
p A két lábon járó folyamatos, szorgos napi Élet-panaszkönyv-író
p Aki nem csak az orvosnál, vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”
p
p A sebeit feltépő, tolakodva mutogató követelődző, avagy
p az önsajnáltatásban verhetetlen önsorsrontó szemérmetlen koldus
p
p Naplopó – az életét átalvó, hétalvó, ellustálkodó, elpazarló,
p csak lébecoló eltartott/tolvaj, aki így óhatatlanul másokon élősködik…
p
p Légy résen! A tündér-tünékeny jószerencsét, az egyszeri jó alkalmat
p vagy örökre elmulasztó, vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…
p
p A nem alkalmazkodó – aki a kompromisszumra szinte képtelen,
p aki okosan semmi mellékesből nem enged, de szamárként szenved
p
p Az elvi engedményeket tevő – a megalkuvását elmismásoló, átnevező
p Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó, vagy a baráti körét leépítő
p
p A házi béke időzített bombája: az ún. papucsférj és a házisárkány
p egy ideig jól működő párosa – mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!
p
p Otthontalanság-ok: az ún. pedáns asszony mindennapi terrorja
p Amikor bármilyen normális napi élettevékenység már-már rendbontó…
p
p Minden eladó és így vehető!? – A pénz mindenhatóságában hívő,
p a tudást/képességet, barátot, szerelmet pénzért vevő nagy csalódása…
p
p Társfüggő – szexrab: az orránál és a farkánál fogva vezetett, zsarolt,
p és ezért így bármikor bárhova, akár a vesztébe is megvezethető ember…
p
p x
Vörösmarty Mihály
MIT CSINÁLUNK?
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
Van biz itt baj; de hiába
Enni csak kell az embernek;
S inni hogy ne kéne, ahol
Oly dicső borok teremnek;
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra.
Korhely-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörősdit játszadozni:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Álmos-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És miről az istenadták?
Hogy tán élni kén’ a honnak!
Kár biz az; de már hiába,
Gondolatnak nincsen gátja,
És ha úgy van, amint mondják,
Gondolat a tettek bátyja:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Méla-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
Szörnyűség! – No nem kell félni,
Csak szavakkal kardlapoznak.
Kár a szóért; de hiába,
Szóból ért a magyar ember,
S gyakran a szó dolgokat szül,
Gyakran a szó éles fegyver:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Nyelves-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak s tán dolgoznak?
Félig-meddig: mert nem tudják,
Másnak lesz-e vagy magoknak.
Ennyi is kár; de hiába,
Munka jobb a koplalásnál,
S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
Mint ha selymen sántikálnál.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gyenge-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Szőnek, fonnak és akarnak –
Tán vakarnak? semmi tréfa!
Posztó is kell a magyarnak.
Hát takács-e a magyar nép?
Nem szégyenli a vetéllőt?
Semmi baj! tán összefűzi,
Amit a sors egybe nem szőtt:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gépi-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
És, pedig – mit is beszéltem?
A vadásznak jó a cserje;
A költő hadd álmodozzék;
A kovács a vasat verje.
Minden ember, amihez tud,
Ahhoz lásson télen, nyáron,
S a paraszt borbély helyében
Úr szakállát ne kaszáljon.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Aki hitvány,
Félre tőlünk, menjen hátra!
1844. október – november 10.
https://www.youtube.com/watch?v=DwZ71HMkugw
p 3
p
p Végletes ön-félreértékelő: a magát semmibe nem vevő, nem tisztelő,
p illetve a magát mindenkinél különbnek tartó, másokat lenéző, megvető
p
p Önlealázó: a pitiző kutyába lemenő kéregető, kunsztokat bemutató
p Az emberi méltóságát feladó, a kidobott csontért/koncért marakodó
p
p Illő alázat-hiányos… kisistennek képzeli magát, aki majd átalakítja
p a természetet, képére formálja „szeretteit” – bele is bukik gőgjébe…
p
p Aki magas lóról úgy beszél a „barátaival”, mint tanár a vizsgázó diákkal,
p vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal, vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.
p
p Finnyás válogató, turkáló, akinek semmi/senki nem elég jó, de akinek
p így majd csak a maradék jut, illetve végleg hoppon, vagyis magára marad
p
p Dupla vagy semmi, vagy mínusz: az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…
p A két szék közt pad alá eső: két szerető közt vénlány/agglegény maradó…
p
p A két úr szolgája: előbb a császárnak mindent, bármit max. megadó,
p majd a maradékból Istennek és a hazának, családjának is valamit juttató…
p
p Aki az idegen istenképet elfogadva és imádva miatt holtig rab,
p mert pl. így ő egy siralomvölgyben örök szenvedésre ítélt porszem…
p
p Aki nyílt istentagadó, ezért neki bármi, minden megengedett,
p amivel ő akarva-akaratlanul Rossz isten/Sátán szolgálatába áll…
p
p Aki nem is mer szembenézni az élet-halál nagy kérdéseivel,
p így úszná meg a válaszadást, emiatt ő a rossz válaszoktól szenved…
p
p Aki azzal áltatja magát: majd holnap, vagy azután boldog lesz,
p vagy sosemvolt aranykorokba vissza-képzelegve magát „nosztalgiázik”
p
p Aki mindaddig nem értékeli, amije ajándékba van, pl. két látó szeme,
p míg az nem kerül komoly veszélybe/ideiglenesen/végleg nem veszti el…
p
p Akik testükben-lelkükben már túl öregnek érzik magukat, hogy
p szellemileg újjá-szülessenek: nekik erre a kis időre már úgyis mindegy…
p
p
p 4
p
p Aki már olyan mocskos, annyi sok és súlyos bűnt követett el, hogy
p ő így már nem is mer „Isten színe elé állni”, pedig Jézus is érte jött el…
p
p Aki kiábrándult a langymeleg, elkurvult ún. történelmi egyházakból,
p majd meg tönkretett a folyton tüzelő szektájának a fanatikus vezére…
p
p Aki az ún. politikai-gazdasági rendszerváltástól, és nem az önmaga
p megváltoztatásától várta az egyéni boldogságát s a családja jobblétét…
p
p Akik úgy indultak az új rendszerben, hogy ők az élet császárjai lesznek,
p ehelyett pl. valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos balga rabszolgái lettek
p
p Aki még akkor is egy „janicsár” marad, ha már rájön, sőt rádöbben:
p ő, „elrabolva” az iskolai átneveléssel a saját népe titkos ellensége lett
p
p Aki elfogadta és élvezte a barátja vendégszeretetét, de mintha fizető
p vendég lett volna, a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír, leosztályoz stb.
p
p Akik rút kiskacsaként, identitást vagy (élet)műfajt tévesztve szenvednek,
p önleértékelésben vannak, pedig amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…
p
p Akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek, a simogatásért hálásak,
p csak vissza nem jutnak, pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…
p
p Akik jó ügyekhez méltó buzgalommal, tehetséggel és felkészülten stb.,
p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak, képviselnek, védenek, támogatnak stb.
p
p Akit, a sok rossz példát látva már semmi nem érdekel, teljesen közönyös,
p és passzív, mert nem tudja: milyen sok múlhat akár egyetlen emberen is…
p
p Aki irigyli azt, aki megcsinálta azt, amiről nem tudta, hogy lehetetlen –
p a példa követése helyett csak ócsárolja: pl. a hülyének van szerencséje
p
p Akiknek nincs igaz jó barátjuk, vagy rosszabb: csak hiszik, hogy van, de ál,
p vagy netán a minőséget itt is a mennyiséggel, pl. szesztestvérekkel pótolnák
p
p Akik a gödör fenekén vannak, azt otthonosítják, mert hittek az ördögnek,
p aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – vagy jó sokat, de az keserű volt…
p
p x

Vörösmarty Mihály:
SZÓZAT
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
.
Az nem lehet hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
1836


p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p x


Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Nyirő József: A síbói bölény2024.06.12.
- Wesselényi Miklós hűtlenségi pere – Börzsei Máté Márk:2024.06.12.
- Eugéniusz: Parainézis/Intelmek – VII.2024.06.11.