Mi az ünnep? Szó-lélek-közelítés

Írta: Nagy Jenő · 2024. december 20.

kb. 10 perc olvasás

Mi az ünnep?

Szó-lélek-közelítés 45.

„Lesz még egyszer ünnep a világon:
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon.”

Vörösmarty Mihály

Az ünnep Antoine de Saint-Exupéry híres filozofikus meseregényében, A kis hercegben mint érzelmi életünk középpontja jelenik meg. „Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz. (…) Ha, teszem azt, délután négykor érkezel, már három órakor elkezdek boldog lenni. Amint halad az idő, egyre boldogabb leszek. Négy órakor már izgulok és nyugtalankodom; fölfedezem a boldogság árát! De ha meghatározatlan időben, bármikor jössz, sohasem fogom tudni, melyik órában öltöztessem ünneplőbe a szívemet.”

https://moly.hu/system/node_items/3559/image_normal.jpg?1393755578

Az ünneplés valami mély, hálával és szeretettel teli, elkülönített és megszentelt időt jelent, amelyben „az ember lehántja magáról Énjét, igazi lényében megnyilatkozik, és a közösségben minden emberrel egyesül” (Hamvas Béla); kiléphetünk az én napi kényszereiből. Ha megértettük ennek lényegét, akkor bátran öltöztethetjükEtimológiák, szóelemzések a Czuczor–Fogarasi szótárból különleges köntösbe ezeket a napokat. A korai idnep, üdnep, innep alakok tanúsága szerint az ünnep elhomályosult összetétel. Kialakulását a Czuczor–Fogarasi (Tinta Könyvkiadó: Etimológiák, szóelemzések, 2010) így magyarázza: „Minthogy a tulajdon értelemben vett ünnepek lelki üdvünk előmozdítása, üdvös cselekedetek gyakorlása végett rendeltettek: innen legokszerűbbnek látszik, hogy az üd és a nap elemekből van összetéve.” A régi id ’üdvös, szent’ és nap elemekből, hangrendi kiegyenlítődéssel, hasonulással és labializációval jelent meg a tautologikus ünnepnap lexéma.

Az ünnep tehát olyan különleges, szent idő, amikor a közösség a megszokottól eltérő módon viselkedik. Létrejöttük fontos társadalmi szükségletet elégít ki. Ünnepet minden emberi kultúra ismer, hiszen az emberben ott él az ősi vágy: többre törni önmagánál. „Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, egy sugárt küldj ránk te le, kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét űzze szét” – a 489. dicséret áhítatosan jelzi: már itt, a földön szeretnénk ebből a boldogságból valamit megtapasztalni.

https://images.pexels.com/photos/205410/pexels-photo-205410.jpeg?auto=compress&cs=tinysrgb&dpr=3&h=750&w=1260

Az ünnepek rendszerességet visznek az életbe, az évek során vissza-visszatérő keretet adnak cselekvéseinknek, és hozzákötik a természet rendjéhez, fordulópontjaihoz. Ezt a funkciót kisebb és nagyobb ciklusok esetén is betöltik az ünnepek, mint a századforduló, ezredforduló, vagy akár a heti ciklusok: a keresztény vasárnap, zsidóNépies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiája szombat, muzulmán péntek. A hétköznapból kiválás alkalmai fel is töltenek, talán még akkor is, ha részvételünk csupán külsőség, avagy rutin. Bár a régi mondás keményen figyelmeztet: „Ünnep után késő kántálni” (Balázsi József Attila – Kiss Gábor: Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiája, TINTA Könyvkiadó, 2020). A személyesen átélt élményeinkben megújulhatunk, új teremtő erővel gazdagodva. A kiemelt alkalmak más tapasztalatú, szemléletű emberekkel, olykor művekkel, alkotókkal hoznak össze, az életet általuk tágabb körben élhetjük meg. A zene és a költészet szinte nélkülözhetetlen a közös érzések kialakításában: „Szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye” (József Attila). A művészetnek még abban is meghatározó szerepe lehet, hogy átértelmezze az ünnepet, ahogyan Aranynak A walesi bárdok című balladája Ferenc József ünneplését a szabadságharcra való emlékezéssé változtatta.

A festum bármely vallásban a hétköznapok sorából Istennek szentelt, nyugalommal és áldozattal kiemelt nap. Ilyen eredetűek a görög drámák előadásai, sőt a római bacchanáliák is. A jelentős hatósugarú keresztény egyház legrégebbi ünnepe a vasárnap, Krisztus áldozatának és újra élésének emléke. Megünnepeljük továbbá Jézus Krisztus születésének napját a szeretet szimbólumaként, emlékezünk halálára, föltámadására és mennybemenetelére a remény örök lehetőségeként. Az egyéb egyházi jeles napok a szentekhez is kötődnek.

A nemzeti ünnepek minden nép történelmének legfontosabb eseményeire emlékeztetnek, olyan kitüntetett napot jelölve, amelyen egy nép nemzeti összetartozása áll a középpontban. Magyarország alaptörvénye az alábbi nemzeti ünnepeket sorolja föl: március 15., az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc; augusztus 20., az államalapítás és az államalapító Szent István király; illetve október 23., az 1956. évi forradalom és szabadságharc emlékére. A közös készülés és az együttes föllépés, az egymásra utaltság, az egymást követés, a társakra való figyelés, az élmény együttes átélése erősíti az emberi kapcsolatokat.

https://jozsefvaros.hu/galeria/image/hir_kepek/76128_petofi-a-lepcson.jpegPetőfi szavalja a Talpra magyart a Nemzeti Múzeum előtt (egykorú kép)

A kulturális ünnepek világszerte közös kincsünkké teszik az esztendő különböző napjaira rögzített tárgyi, érzelmi, szellemi értékeket, segítenek ezeket élő hatóerővé tenni. Néhány példa: A Föld napja mozgalom jelmondata tettre hív: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?” Nálunk a madarak és fák napját Apponyi Albert gr. vallás- és közoktatásügyi miniszterként 1906: a 26.120. sz. rendelettel vezette be. 1923-tól ünnep az anyák napja, mely Máriának, a Jó Pásztor Anyjának ünnepére került. Fleuret francia zenetudós javaslata nyomán 1982-től tartják a zene ünnepét. A költészet napját hazánkban 1964 óta, József Attila születésnapján ünnepeljük.

A karneválszerű események, például a Katalin-bál, Anna-bál, a farsang a mindennapok zárt, szabályokkal behatárolt világát oldják, ezekre a típusokra mutatnak az ünnepel szinonimái: bulizik, dáridózik, dorbézol, mulat, mulatozik, szórakozik, tivornyázik, vigad.

Számos ünnep versenyekhez kapcsolódik, ilyen az Olimpia nyitó és záró eseménye, a filmek Oscar-díj-átadó ünnepe; foglalkozásokra is reflektorfény vetülhet, mint a bányásznapon.

A családi ünnepeknek és az összes többinek egyaránt az emlékezés a fő motívuma. A születésnap annak az örömnek az ismétlése (az arra való emlékezés), amit családjának az illető megszületése jelentett, és alkalom a különböző életesemények fölidézésére. A névnap a megkeresztelésre, illetve a közösségbe való befogadásra emlékezés lehetősége is. A házassági (megismerkedési és egyéb) évfordulók magától értetődően emlékező ünnepek, csakúgy, mint a gyászünnepek. „De hová juték? hisz örömünnep van ma… / Ünnep? igen, az van; de öröm nincs jelen: / Nevem ünnepét én – zárkozván magamba – / Ti, kedves halottak, tinektek szentelem!” (Arany János: Névnapi gondolatok).

Eliade szerint az ünnepi emlékezés mélyén az munkál, hogy a mitikus időt emeli jelenvalóvá: átélhetővé teszi a hajdani mitikus időket, a megőrzés viszonylag legteljesebb fokát téve lehetővé. „Isten megszólal, és parancsol: Emlékezz!” (1Mózes 28,11-22). Jákób is az emlékezéshez való hozzáállásról ír, hogy akár egy köznapi kő is válhat emlékeztető, szent oszloppá. Az 1Kor 9,10 pedig így biztat: „Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből.”

Az ünnepek emlékezéstechnikákként számos elem sűrítményei: a rákészülés izgalma, a fölidézés egyúttal tudatosítás és szívbe vésés; alkalom nevelésre, továbbörökítésre. A látható megjelenítés során érvényesül a határjelölő jelképiség is, és a kollektív emlékezésben az emberek egy csoportjában közös érzület keletkezik.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/b/b4/Millenniumi_Eml%C3%A9km%C5%B1%2C_Budapest.jpgMillenniumi emlékmű, Hősök tere

Az ünnephez hozzátartozik a tér, amely, ha a mindennapok színhelye is, szimbolikus térré alakul, kitüntetett, misztikus szerepet hordoz. Hogy mi hat ilyen módon, ennek részben pszichofiziológiai alapjai vannak (a fény, a tűz, a víz vagy éppen a virágok). „Köszönöm, hogy szíved bíborborával vársz reám, és ó-ezüsttel terítesz miattam; s lelked titkos, százegyedik szobáját virággal díszíted föl énnekem” (B. Radó Lili). Meghatározó lehet az öltözet, a díszlet, az ünnepélyes nyelv is.

Egyetlen emberöltő alatt is változhatnak a szokások, mást diktál a társadalom rendje. Ennek jó példája Szent István egyik törvénykönyvbeli rendelkezése, miszerint mindenki köteles volt vasárnap templomba menni, kivéve azt, aki a tüzet őrizte.

Találkozzunk az ünnepek alatt, fogjuk meg egymás kezét, örüljünk egymásnak és az életnek, minden ígéretnek, amely vagy beteljesedett már, vagy ezután fog beteljesedni.

Sümeginé dr. Tóth Piroska

A Szó-lélek-közelítés sorozatban korábban megjelent:

  1. Mi a felelősség?
  2. Mi a bizalom?
  3. Mi a mérték?
  4. Mi a tisztaság?
  5. Mi a hála?
  6. Mi a barátság?
  7. Mi a zene?
  8. Mi a remény?
  9. Mi a türelem?
  10. Mi a félelem?
  11. Mi a fösvénység?
  12. Mi a kétely?
  13. Világosság
  14. Áldás
  15. Becsület
  16. Erőfeszítés
  17. Szégyen
  18. Mi a kötelesség?
  19. Mi a bűn?
  20. A szív
  21. A végtelen
  22. A jelenben élni
  23. Mi a szép?
  24. Mi az irigység?
  25. Mi a megváltás?
  26. Mi a csend?
  27. Mi a csoda?
  28. Mi a jóakarat?
  29. Mi a kevélység?
  30. Mi a bűnbánat?
  31. Mi az öregség?
  32. Mi az áhítat?
  33. Mi az őszinteség?
  34. Mi a bánat?
  35. Mi a mosoly?
  36. Mit jelent úton lenni?
  37. Mi az ékesszólás?
  38. Kenyér
  39. Mi a hazugság?
  40. Mi az ajándék?
  41. Mi az önbecsülés?
  42. Mi az öröm?
  43. Mi a harag?
  44. Mi a tisztelet?
*

Márai Sándor: Az ünnepekről

„Ha az ünnep elérkezik, akkor ünnepelj egészen.
Ölts fekete ruhát. Keféld meg hajad vizes kefével. Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata.
Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek!
Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, válogatott étkek, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenekfölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség.
Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejs el mindent, figyelj az ünnepre.”
(Márai Sándor: Füves könyv)
*

Idézetek az ünnepekről

(172)

https://www.citatum.hu/kategoria/unnepek#google_vignette#mce_temp_url#
*
ünnep [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. <Vmely nagyobb közösségben, kül. a nemzet életében> jelentős történelmi eseményről v. kimagasló személyről való ünnepélyes megemlékezésnek, vmely nagy közösségi eszme tiszteletének szentelt alkalom. Állami, hivatalos, nemzeti ünnep; az alkotmány, a felszabadulás, a munka, a szabadság ünnepe. Május elseje a proletár nemzetköziség ünnepe. || a. (vallásügy) Vmely, az egyházi életben jelentős eseményről v. személy(ek)ről való ünnepélyes megemlékezésnek v. vmely vallási eszme tiszteletének szentelt alkalom. Egyházi, vallási ünnep; → sátoros ünnep; ünnepet tart, ül; megszenteli, megtartja, megüli az ünnepet.
2. Ennek a tiszteletnek, megemlékezésnek szentelt, évenként visszatérő, a hétköznapok közül kiváló, meghatározott nap(ok), amely(ek)et munkaszünettel, ill. ünnepélyekkel, felvonulásokkal, (szórakoztató) rendezvényekkel, mulatsággal, az egyházi életben pedig külön szertartásokkal, istentisztelettel ülnek meg. → Állandó ünnep; → mozgó v. változó ünnep; → kettős ünnep; → hármas ünnep; piros → betűs ünnep; ünnep vasárnapja ←; ünnep hétfője ←; ünnep másnapja ←; ünnep előestéje; húsvét, karácsony, pünkösd ünnepe; a → pászka ünnepe; vmelyik szent ünnepe; ünnepek: több ilyen nap egymás után.  Mi érdemet tőn e nap, és mi jót, Hogy a naptárba, sát[o]ros ünnepek Közé, aranybetűvel bétegyék? (Arany János–Shakespeare-fordítás) Haza is csak el-eltéved egy-egy ünnep szombatján. (Tolnai Lajos)
3. Vmely közösség (v. ritk. az egyén) szempontjából jelentős, örvendetes esemény (napja), ill. ennek megünneplése; örömnap. Győzelmi, tavaszi ünnep; ünnepet → áldoz; ünnepet ül. E hatalmas mű megjelenése a magyar tudomány ünnepe lesz. Az volt az ünnep, mikor megszabadultunk tőle.  Gertrúdis, ennyit érdemeltem én, | hogy győzedelmes jöttöm ünnepén | romlásodat könnyeznem sem lehet? (Katona József) Lesz még egyszer ünnep a világon …(Vörösmarty Mihály) || a. Ünnepély, ünnepség. Iskolai, intézeti ünnep.  Ünnepeket, muzsikát, táncot, játékokat adván, A nagyot a széppel kedvesen összekötéd. (Berzsenyi Dániel) Mátyás híres udvarába, Egy fényes, nagy ünnepen … Béköszönt egy idegen. (Gyulai Pál) || b. (átvitt értelemben) Hadd legyen (egyszer) neki (is) ünnepe: hadd legyen boldog, hadd örüljön.
Szóösszetétel(ek): 1. ünneprendező; 2. aratóünnep; bokrétaünnep; diadalünnep; emlékünnep; évünnep; fenyőfaünnep; gyászünnep; hálaünnep; névünnep; örömünnep.
ünneptelen.
*

ünnep

Teljes szövegű keresés

ünnep: olyan különleges időszak (vallásetnológiai szemszögből nézve „szent idő”), mikor a közösség a megszokottól eltérő módon viselkedik. → ünnepi szokásokat hajt végre, más → előírásokat és tilalmakat (→ tilalom) tart be, mint hétköznapokon. – Létrejöttük fontos társadalmi szükségletet elégit ki, ünnepet minden emberi kultúra ismer. A megszokott életritmus ilyenkor megváltozik, a napi munka helyet ad az ünnepi cselekményeknek, melyek gyakran serkentő hatásúak (tánc, ének, versenyek, futás stb.), ill. a közösséget érintő múlt események, szóbeli vagy imitatív felidézésével a közösség összetartozásának tudatát fokozzák. – Az ünnep létrejötte kezdetleges fokon a táplálékul szolgáló növény- és állatvilág, továbbá az emberi élet fő fázisaival kapcsolódik össze: a születés, megújulás, halál ünnepei. Az időszámítás, a naptárkészítés fejlődésével párhuzamosan kialakulnak a → naptári ünnepek, és a mezőgazdasági munka fontosabb – főleg kezdő és végző – fázisai is részben naptári ünnepekké lesznek. – Napjainkig is a fő ünnepi alkalmak a parasztságnál a naptári ünnepek, az emberi élet ünnepei (→ átmeneti rítusok) és a gazdasági ünnepek (→ szüret, → aratás, → disznóölés stb.). Ezekhez kapcsolódnak már igen régóta a szintén a naptárhoz fűződő történelmi emlékünnepek, amelyek a kis vagy nagyobb közösség életében egy-egy jelentős esemény felidézését szolgálják. – A századforduló körül a magyar parasztság ünnepnek tekintette az egyházi és a nemzeti ünnepeket, továbbá az emberi élet jelentős fordulóit, az említett mezőgazdasági munkaünnepeket, de voltak saját népi ünnepei is, részben lokális emlékünnepek, közigazgatási ünnepek (pl. → fogadott ünnepek), másrészt egyes napok vagy periódusok, melyekhez → mágikus eljárások és hiedelmek (→ hiedelem) kapcsolódtak (pl. újhold pénteke, vasárnapja stb., → nevezetes időpontok). – A nemzetközi munkásünnep, május 1., 1890 óta kapott jelentőséget a magyar népi kultúrában is; erről az Ethnographia első évfolyamában olvashatunk beszámolót. Jelentősek ma a társadalmi ünnepek is, mint: anyák napja, gyermeknap, nők napja, vasutas-nap, bányász-nap stb. – Irod. Kerényi Károly: Vom Wesen des Festes. Paideuma I. (Leipzig, 1938–40); Marót Károly: Rítus és ünnep (Ethn., 1940).
Dömötör Tekla