kb. 7 perc olvasás
népmesekutatás
népmesekutatás: A magyar népmesekutatás, népmesegyűjtés kezdetei a 18. sz. végére tehetők. Szilcz István, Udvarhelyi Szeles János, Virág Pál mesefeljegyzései arra engednek következtetni, hogy ebben az időben a népmese még nemcsak a paraszti faluvégi, hanem a nemesi, kollégiumi környezetben is élt. A tudatos népmesegyűjtést a Grimm testvérek gyűjteményének megjelenése indította meg. Gaal György 1812–1822 között gyűjtötte össze meséit részben levelezés útján, részben egy Bécsben állomásozó magyar huszárezred katonáinak közreműködésével. Ő is, akárcsak gróf Mailáth János, báró Mednyánszky Alajos, Pulszky Ferenc és felesége a külföldi olvasók számára adták ki meséiket, mondáikat és elbeszéléseiket német nyelven. Az első magyar nyelvű meséket is tartalmazó gyűjtemény Erdélyi János nevezetes 3 kötetes „Népdalok és mondák” c. munkája, amely az MTA, ill. a Kisfaludy Társaság gyűjtési felhívására beküldött meséket publikálta. Ezzel a nagyszabású gyűjtési akcióval csaknem egyidős Kriza János széles körű gyűjtőhálózatra támaszkodó székelyföldi gyűjtése, amelyből életében mindössze 13 mese jelent meg „Vadrózsák” c. gyűjteménye I. kötetében. A 19. sz. derekán gyűjtött össze Ipoly Arnold is, Csaplár Benedek és számos pap, diák közreműködésével „Magyar Mythológiá”-jának nyersanyagaként ezret meghaladó mesét, hiedelemmondát, szokás és gyermekjáték leírást. Már Ipolyi és Kriza munkatársa, Marosi Gergely tanár is felfigyelt a kiemelkedő mesemondókra s számos szöveget jegyzett fel a helyszínen Marczi Angéla csallóközudvarnoki lánytól, ill. Róka (Puskás) Tamás és Fa Miska székely parasztemberektől. A 19. sz. második felében Arany János iránymutatása szerint folyt a népmesegyűjtés. Merényi László gyűjteményéről írt bírálatában kifejti, hogy a jó gyűjtő olyan legyen, mintha valamely vidék kiváló mesemondója gyanánt született volna. „A nép között, ennek fonóházaiban, pásztortüzeinél forogván, úgyszólván ott nevelkedvén, bírja ennek nemcsak nyelvét, egyes kitételeit, hanem egész eszejárása, képzelődése, modora az elbeszélésben ki nem törlött betűkkel vésve álljon emlékezetében.” Arany János leghívebb tanítványa fia, Arany László maga is tett közzé egy kötet népmesét, s közreműködésével indult meg a → Magyar Népköltési Gyűjtemény. A sorozat első három kötetének gyűjtői és szerkesztői: Arany László, Török Károly és Benedek Elek Arany János intencióinak megfelelően írói eszközökkel formálták meg a rájuk bízott kötetek meséit. A századfordulón Kálmány Lajos, akárcsak Ipolyi Arnold, kezdetben mitológiai célú kutatásai számára gyűjtött s maga iparkodott elbeszélni Szeged vidéki népmeséit. Később azonban rájött, hogy nem tudja felvenni a versenyt a kiváló népi mesemondókkal, s utolsó népmesekötetét egyetlen egyházaskéri mesemondó, Borbély Mihály meséinek szentelte. A millennium ünnepére jelent meg Benedek Elek Magyar mese és mondavilág c. műve, melyben a szerkesztő feldolgozta az addig hozzáférhető valamennyi magyar népmese- és mondagyűjteményt a paraszti olvasók és az iskolás gyerekek számára. Benedek Elek meséi ponyván, iskoláskönyvekben és kalendáriumokban is megjelentek, s igen nagy hatással voltak a 20. sz.-i magyar népi mesemondókra. A Magyar Népköltési Gyűjtemény VI–X. kötete már a nyelvjárásra és mesemondókra figyelve készült el. Vikár Béla (somogyi), Mailand Oszkár (Maros menti), Berze Nagy János (Besenyőtelke és vidéke), valamint Horger Antal (hétfalusi csángó) kötete stilisztikai szempontból is forrásul szolgálhat a modern népmesekutatás számára. Szendrey Zsigmond Nagyszalontai gyűjtése (MNGy, XIV.) a → Folklore Fellows magyar osztálya nagy apparátussal megindult gyűjtésének egyetlen nyomtatásban megjelent kötete. Pedagógusok közreműködésével készült Berze Nagy János nagyszabású Baranya megyei gyűjtése is. Ettől eltekintve a két világháború közötti időszak első, nagyobbik felében csak szórvány gyűjtésekkel találkozunk. – A magyar mesegyűjtés és népmesekutatás terén új korszakot jelent Ortutay Gyula Nyíri és rétközi parasztmesék s különösen Fedics Mihály c. kötetének megjelenése. Ortutay szépírói kvalitásait nem a mesék megírására, hanem a mesemondók jellemzésére s a mesék társadalmi hátterének megrajzolására fordította. Fedics Mihály meséivel indul meg az → Új Magyar Népköltési Gyűjtemény c. sorozat, melynek kötetei az Ortutay Gyula által kijelölt úton haladnak. A kötetek egy része kiemelkedő mesemondók, Ámi Lajos, Palkó Józsefné, Pandur Péter, Tóth Szőke Józsefné s legújabban Tombácz János meséit mutatják be, más részük egy-egy mesemondó közösség, a kalotaszegi Ketesd, a bukovinai székely telepes Kakasd, a szatmári Rozsály meséit adják kézbe, ill. a jugoszláviai magyarok meséiből adnak átfogó képet (Dégh Linda, Kovács Ágnes, Béres András, Erdész Sándor, Penavin Olga, Bálint Sándor). Jelentős mesegyűjtő munka folyik még a határainkon kívül élő magyarság körében Romániában. Nagyszámú mesegyűjtemény jelent meg az elmúlt években Faragó József, Nagy Olga, Olosz Katalin és Vöő Gabriella gyűjtésében, melyek részben szintén kitűnő mesemondók repertoárját (Kurcsi Minya, Balla János, Jakab István), részben mesemondó közösségek meseanyagát (Háromszék, Mezőség, Kisiratos) tartalmazzák. Fontos és hasznos a romániai magyar népmesekutatók tudománytörténeti kutató tevékenysége is. Jelentős kutatómunka folyik a jugoszláviai magyarság körében is részben a → Hungarológiai Intézet, Újvidék, részben az újvidéki egy. magyar tanszékének irányításával. – Irod. Berze Nagy János: Mese (A magyarság néprajza, III., Bp., 1941–43); Ortutay Gyula–Dégh Linda–Kovács Ágnes: Magyar népmesék (I–III., Bp., 1960); Ortutay Gyula: A magyar népmesekutatás eredményei és feladatai (MTA I. Oszt. Közl., 1963); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969).
Kovács Ágnes
Magyar Népköltési Gyűjtemény
Magyar Népköltési Gyűjtemény: az első jelentős magyar népköltészeti kiadványsorozat és szövegpublikáció. A Kisfaludy Társaság kiadásában jelent meg, szerkesztői Arany László és Gyulai Pál, ill. Varga Gyula, majd Sebestyén Gyula voltak. A Magyar Népköltési Gyűjtemény köteteiben honosodott meg végleg a magyar folklorisztikában a pontosságra és hitelességre törekvő szövegközlés. A Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei az ország igen sok tájegységének folklórját és a népköltészet majdnem minden műfaját bemutatták. Utolsó köteteinek kiadása vontatottan haladt, majd az 1920-as években végképp elakadt. A sorozat → Új Magyar Népköltési Gyűjtemény címmel 1940-ben Ortutay Gyula szerkesztésében indult újra. – A Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei a következők: 1. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből (Szerk. Arany László és Gyulai Pál, Pest, 1872); 2. Csongrádmegyei gyűjtés (Szerk. Török Károly, Pest, 1872); 3. Székelyföldi gyűjtés (Gyűjtötte Kriza János, Orbán Balázs, Benedek Elek és Sebesi Jób, Bp., 1882); 4. Regös-énekek (Szerk. Sebestyén Gyula, Bp., 1902); 5. A regösök (Gyűjtötte Sebestyén Gyula, Bp., 1902); 6. Somogymegye népköltése (Gyűjtötte Vikár Béla, Bp., 1904); 7. Székelyföldi gyűjtés (Gyűjtötte és szerk. Majland Oszkár, Bp., 1905); 8. Dunántúli gyűjtés (Gyűjtötte és szerk. Sebestyén Gyula, Bp., 1906); 9. Népmesék Heves- és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből (Gyűjtötte Berze Nagy János. Jegyzetekkel kísérte Katona Lajos, Bp., 1907); 10. Hétfalusi csángó népmesék (Gyűjtötte és jegyzetekkel kísérte Horger Antal, Bp., 1908); 11–12. Vadrózsák. Székely népköltési gyűjtemény (I–II., Gyűjtötte Kriza János, Bp., 1911); 13. Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye (Szerk. Kálmány Lajos, Bp., 1914); 14. Nagyszalontai gyűjtés (Gyűjtötte a Folklore Fellows Magyar Osztályának nagyszalontai gyűjtő szövetsége, Kodály Zoltán közreműködésével, szerk. Szendrey Zsigmond, Bp., 1924). – Irod. Ortutay Gyula: A Magyar Népköltési Gyűjtemény 100 éve (Ethn., 1972).
A Magyar Népköltési Gyűjtemény XIV. kötetének címlapja
A Magyar Népköltési Gyűjtemény I. kötetének címlapja
Kósa László
*
Új Magyar Népköltési Gyűjtemény
Új Magyar Népköltési Gyűjtemény: a magyar folklór ma megjelenő legjelentősebb szövegpublikáló sorozata. Ortutay Gyula indította 1940-ben a megszűnt → Magyar Népköltési Gyűjtemény pótlására. Az Új Magyar Népköltési Gyűjteményben láttak napvilágot a magyar népmesekutató iskolát reprezentáló mesegyűjtemények és a hozzájuk fűződő tanulmányok. Az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény kötetei: 1. Fedics Mihály mesél (Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Ortutay Gyula, Bp., 1940). – 2. Baranyai népmesék (Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Banó István, Bp., 1941). – 3–4. Pandúr Péter meséi (I–II., Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Dégh Linda, Bp., 1941). – 5–6. Kalotaszegi népmesék (I–II., Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel kíséri Kovács Ágnes, Bp., 1943). – 7. Mátyusföldi gyermekjátékok (Gyűjtötte Bakos József, Bp., 1953). – 8–9. Kakasdi népmesék (I–II., A bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Dégh Linda, Bp.. 1955–60). –10. Egy somogyi parasztcsalád meséi (A meséket összegyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket készítette S. Dobos Ilona, Bp., 1962). – 11. Karcsai mondák (Gyűjtötte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Balassa Iván, Bp., 1963). – 12. Rozsályi népmesék (Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt írta Béres András, a jegyzeteket készítette Kovács Ágnes, Bp., 1967). – 13–15. Ámi Lajos meséi (I–III., Gyűjtötte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket készítette Erdész Sándor, Bp., 1968). – 16. Penavin Olga: Jugoszláviai magyar népmesék (Bp., 1972). – 17. Tombácz János meséi (Gyűjtötte és a bevezetést írta Bálint Sándor, Bp., 1975). – 18. Taktaszadai mondák (Gyűjtötte és a bevezető tanulmányt írta Szabó Lajos, a jegyzeteket készítette Dobos Ilona, Körner Tamás és Nagy Ilona, Bp., 1975).
Az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény első kötetének címlapja
Az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény XVI. kötetének fedőlapja
Kósa László