kb. 10 perc olvasás

MAGYAR DRÁMAÍRÓK
19. SZÁZAD
I
NAGY IGNÁC
(1810-1854)
TISZTÚJÍTÁS
VÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN
1842
ELSŐ FELVONÁS
MÁSODIK FELVONÁS
HARMADIK FELVONÁS
SZEREPLŐK
DR. LANGYOS, főorvos
KINGA, a felesége
ARANKA, a sógornője
FARKASFALVY, alispán
TORNYAI, szolgabíró
HAJLÓSI, aljegyző
DR. HEVES, ügyvéd
DARABOS, jurátus
SCHNAPS, fogadós
VIRÁGOS GYÖRGY
ARANYOS MIHÁLY
NELLY szobalány
INAS, Langyoséknál
ELSŐ KÖZNEMES
MÁSODIK KÖZNEMES
HARMADIK KÖZNEMES
NEGYEDIK KÖZNEMES
KINTORNÁS
CSELÉDLÁNY
Történik az 1830-as években
Szűk utca. Hátul kőkerítés. Langyos kertjének fala. A kerítés fölött fák dereka és lombja. Egészen balra gesztenyefa. A fák és az ég kékje lehet a kőkerítéssel egy vászonra festve, vagy pedig a kerítés mögött látszódhatik a következő szín díszlete: Langyosék háza. A nézőtől kissé balra kis kapu vezet a kertbe, tőle jobbra kőpad. Nyári délelőtt.
Tornyai jobbról jön, kapuhoz megy, már éppen nyitni akarja, amikor észreveszi az utána jövő Hajlósit.
HAJLÓSI.
Alázatos szolgája, tekintetes szolgabíró uram!
TORNYAI.
Jó napot, aljegyző úr, hová oly sietve?
HAJLÓSI.
A tekintetes szolgabíró úrnál akartam alázatos tiszteletemet tenni. De nem találtam hivatali szobájában. A véletlen azonban íme megadta nekem a szerencsét, hogy itt…
TORNYAI.
Hivatalos dologban akar velem beszélni?
HAJLÓSI.
Nem egészen. Mondjuk félhivatalos dologban.
TORNYAI.
Akkor hát végezzük el hamar. Tudja, hogy én semmi halogatásnak nem vagyok a barátja. Kilép. Közéleti bajaink szinte a felére apadnának, ha idejében elejüket vennők.
HAJLÓSI
hízelegve. Igen, ha minden tisztviselő a tekintetes úr páratlan buzgalmával bírna…
TORNYAI.
Hagyjuk ezt. Az efféléket nem szeretem hallani. Térjen arra a bizonyos félhivatalos dologra.
HAJLÓSI.
Nem tudom, hogy a hely itt az utcán…
TORNYAI.
Kötelességünket mindenhol teljesíthetjük. Helyet mutat Hajlósinak maga mellett. Tessék tehát csak minden bevezetés nélkül.
HAJLÓSI
leül. Tehát! Titkolódzva. Langyos főorvos házának vendége, Tasnádi Aranka őnagysága, özvegy…
TORNYAI.
Ez nem titok.
HAJLÓSI.
Gyászéve még nem telt ugyan el…
TORNYAI.
De ma déli harangszókor eltelik.
HAJLÓSI.
Aranka őnagyságának még leánykorában több imádója volt.
TORNYAI.
Ezt minden szép leányról el lehet mondani.
HAJLÓSI.
Az imádók közül egyet különösen kitüntetett!
TORNYAI
kissé idegesen. Aljegyző úr!
HAJLÓSI.
Alázatosan bocsánatot kérek… én… nem ismerem ama boldog férfit… csak köztudomású dolgot beszélek. A szép aranyka őnagysága örömest nyújtotta volna kezét ama boldog férfiúnak, ám szüléi parancsából máshoz kellett nőül mennie.
TORNYAI.
A szülék gyakran követnek el ilyen botorságot.
HAJLÓSI.
Most azonban a szép hölgy ismét szabad, annyival inkább, mert szüléit a halál jobb életre szólította.
TORNYAI.
Szabadságát bizonyosan használni is fogja.
HAJLÓSI
közelebb ül hozzá. Éppen ez az, amit mondani akartam. Farkasfalvy Sándor, a tekintetes alispán úr… amint kétségtelenül bebizonyosodtam róla… szintén szépnek találja a fiatal özvegyet.
TORNYAI
meglepődik, fellobban. Farkasfalvy? Csakugyan? Mérsékli magát. Hát ez… ez becsületére válik ízlésének…
HAJLÓSI.
Sőt nőül is venné őt.
TORNYAI.
Erre nemigen nagy elszántság kívántatik.
HAJLÓSI.
És éppen ennek következtében…
TORNYAI
nem tudja izgatottságát fékezni. Talán csak nem általam akarja megkéretni?
HAJLÓSI.
szintén feláll. Azt éppen nem… de a tekintetes alispán úr azt hiszi, hogy ama bizonyos férfiú, akihez a szép özvegy talán még most is hajlandósággal viseltetik – hogy mondom, az a boldog férfiú -, őneki, már tudniillik az alispán úrnak – hogy is mondjam – útjában áll.
TORNYAI.
Azt akarja az alispán úr, hogy nyakát szegjem annak a boldog férfinak?
HAJLÓSI.
Isten őrizzen! De a tekintetes szolgabíró úr nagy befolyással van ama boldog férfiúra és egyetlen szavával rábírhatná, hogy lépjen vissza. Ennek fejében a tekintetes alispán úr nemesi kötelességének érezné, hogy hatalmas pártja által a mostani tisztújítás alkalmával ama bizonyos férfiút, vagyis a tekintetes szolgabíró urat a nemrég elhalálozott másodalispán helyébe választassa meg.
TORNYAI.
Most már értem. Nevet. Én másodalispán lennék. Ön pedig a helyembe szolgabíró?
HAJLÓSI
zavarban. Ó, az én szerénységem, hiszen ismeri a szolgabíró úr… az én szerénységem…
TORNYAI.
Ismerem. Az ön szerénysége akkora mértékű, hogy nem is fogadna el olyan hivatalt, melyre magát gyöngének érzi.
HAJLÓSI
szikrázik a szeme a méregtől, de fékezi magát, alázatosan. Szívemből szólott a tekintetes úr. Miképpen is merészkedném én ilyen nagy férfiú utódává lenni?
TORNYAI.
Kitüntetett az aljegyző úr. Szóval ez volt az a bizonyos félhivatalos dolog? Megnézi az óráját.
HAJLÓSI.
Ez, kérem alássan.
TORNYAI.
Akkor hát… menni készül, végeztünk.
HAJLÓSI.
Még nem, kérem alássan. Az alispán úr tudniillik, néhány szóval odavetve olyan dolgot mondott még… amit a tekintetes úrnak tudni illik.
TORNYAI.
Nos?
HAJLÓSI.
Hogy hatalmas pártja által a tisztújításon nemcsak emelhet, hanem buktathat is.
TORNYAI.
Szóval nemcsak ígéret, hanem fenyegetés is…? Alázatos szolgája.
HAJLÓSI.
Bocsánatot kérek – ha talán szavaimmal… az én szerénységem.
TORNYAI.
Nincs miért. Alázatos szolgája, jövendő szolgabíró úr!
HAJLÓSI.
Tréfálni méltóztatik. Alázatos szolgája.
Haraggal néz Tornyaira, de azért hajlongva elmegy jobbra.
TORNYAI
egyedül, rövid gondolkodás után. Átkozott eset! Valóban igaza van ezen sziszegő kígyónak – küszöbén állunk a tisztújításnak, s az alispán mindenható, mert pénze és ezer színű ármánya hat megye köznemességét is megronthatná: az idő pedig oly rövid, hogy terveinek kijátszása lehetetlenséggel határos. Erre jövend minden reggel, itt végzi sétáját. Mi történt? Az idő múlik… Izgatottan járkál, majd a kiskapuhoz megy, s éppen be akarja nyitni, amikor balról megjelenik Heves Kálmán.
HEVES.
Károly! Barátom!… A lakásodon kerestelek, s az utcán talállak meg!
TORNYAI.
Kálmán? Mi szél hozott ide?
HEVES.
A tisztújítás szele.
TORNYAI.
Talán csak nem korteskedni jöttél?
HEVES
De bizony azért.
TORNYAI.
Ki mellett?
HEVES.
Magam mellett.
TORNYAI.
Hogyan? Hát te is fellépsz?
HEVES.
Mi bámulnivaló van ebben? Nincs-e birtokom a vármegyében?
TORNYAI.
Van, mégpedig igen szép.
HEVES.
Vagy szellemi képességem hiányzik a szolgabíróságra?
TORNYAI
mosolyog. Az attól függ, hogy a szolgabíróságot mennyire értékeljük.
HEVES.
Rossznyelvű vagy! Igen, tehát szolgabíró akarok lenni.
TORNYAI.
Nem győzök csodálkozni, hogy te, aki független ügyvéd vagy Pesten, megyei hivatalra törekszel.
HEVES.
Megvan az oka. Mindjárt megmagyarázom neked.
TORNYAI.
De talán ne itt az utcán. Gyere a lakásomra.
HEVES.
Mit nekem utca vagy nem utca? Nevetséges előítélet, hogy az utcán nem lehet fontos dolgokról tanakodni. Azért is itt maradok, mert nem akarok a szokás gépszerű állatja lenni. Félre a szokással. Éljen az újítás és a haladás!
TORNYAI
Hevessel együtt leül. Jól van! Tehát halljuk!
HEVES.
Barátom, én ki akarok tűnni a világban, akármibe kerüljön is. Mint egyszerű ügyvéd, ez lehetetlen. A pörök poros irományai között eltespedni nem nekem való. Két út nyílik előttem. A sajtó és a megyei tisztviselőség. A sajtóhoz nem akartam folyamodni. Ezzel a Kossuth Lajossal még én sem versenyezhetek. A másik jobbnak mutatkozott.
TORNYAI.
Egyszóval, vármegyénket akarod boldogítani?
HEVES.
Orvostok akarok lenni. Megyétek veszélyesen beteg.
TORNYAI.
Nocsak?
HEVES.
Majd valamennyi megyében testté vált már a haladás szent igéje, csak tinálatok tesped minden a régiben. Itt a kislelkűek nem akarják magukat a század szelleme által e felhőkbe karoltatni, nem akarják meghallani, hogy a felőlünk-nélkülönk politikája felett minő halotti dalt zengnek a közjólét vértanúi kelettől nyugatig, északtól délig. És micsoda, kicsoda ennek a sajátos elmaradásnak fő oka – kérdezem én.
TORNYAI.
Ezt én is kérdezem.
HEVES.
Legfőképpen első alispántok, ki még csak adófizetés alá sem kívánja magát vetni. Méltó társa volt neki a másodalispán is, aki egész életében csak egyszer mozdította elő a közjót, amikor nemrégiben meghalt. Ami pedig téged illet, kedves barátom, hát be…
TORNYAI.
Nos? Csakugyan kíváncsi vagyok a véleményedre…
HEVES.
Te… te azok közé tartozol, akik sem hidegek, sem melegek. Akik a haladás ösvényén indultak el, járnak is rajta, de meg-megállnak, visszatorpannak, szóval fontolva haladók.
TORNYAI
mosolyogva. Köszönöm, hogy őszinte vagy.
HEVES.
Te, barátom, óhajtod a közjót, de csak apró adagokban akarod az orvosságot a beteg szájába csöpögtetni.
TORNYAI.
Nem is icceszámra.
HEVES.
Mi és hatalmas növekvő pártom, mindjárt, rögtön akarjuk a közboldogságot megvalósítani. Éppen ezért azok, akiket a közvélemény s a népszerűség a maga forrón dobogó keblére ölelt, elhatározták, hogy a megye sorsának múlhatatlanul jobbra kell fordulnia, és érdemetlen eszközül saját személyemet jelölték ki.
TORNYAI
ironikusan tapsol. Vivát, vivát! Feláll, kalapot emel. Sok szerencsét, kedves barátom! Ezek szerint az én közhivatali munkásságom ezen a tisztújításon megszűnik?
HEVES.
Szó sincs róla! Sőt – emelkedni fogsz!
TORNYAI.
Hogyan?
HEVES.
Te, barátom, a haladásnak fontolgató barátja vagy, de mégiscsak barátja. Mégiscsak szimpatizálsz velünk. Amellett híres vagy tiszta jellemedről. Igazságszereteted miatt az egész megye kedvel. Nekünk szükségünk van rád. Átmenetileg persze. Te mintegy átalakulási korszakot fogsz képviselni. Egyszóval: első alispánná teszünk.
TORNYAI.
Engem – első alispánná?
HEVES.
Ne tiltakozzál! Azzá teszünk! – punktum! Én persze mint középponti szolgabíró és mint a haladás tüzes híve, veled nyílt ellenzésben fogok állani, ezt őszintén megvallom. Ennek az ellenkezésnek azonban csak a reformok látják majd hasznát. A mozgalmak között a három év gondolat gyorsan elrepül, ismét tisztújítás következik, és…
TORNYAI.
És?
HEVES.
És az alispán én leszek, s rohamlépésben vezetem a boldogságra a megyét…
TORNYAI.
Én pedig?
HEVES.
Te pedig, barátom, kimaradsz.
TORNYAI
humorral. Én, aki szimpatizáltam veletek?
HEVES.
Dekórummal, magas hivatallal pótolunk. Nyugodjál bele. A hazaboldogítás szent ügye kívánja így…
TORNYAI.
Tehát ti a megvesztegetés – az én megvesztegetésem ösvényén akartok a hazaboldogító célhoz eljutni?
HEVES.
Az eszközök megválogatásában nem lehetünk finnyásak.
TORNYAI.
Úgy? Akkor hát miért lázadoztok olyan hevesen, amikor az ellenkező párt is hasonló eszközökhöz folyamodik? Leül. Vagy csupán nektek van jogotok a nép erkölcsiségét megrontani?
HEVES.
Ismerem ezt a fonák ellenvetést. Nem is válaszolok rá. Egy szó, mint száz, így lesz… mi így határoztuk el.
TORNYAI.
És hogyha én?…
HEVES.
Alispánná kell lenned. A többség melléd áll. A közbizalom megnyilvánulásának engedned kell. A többi azután magától jön.
Aranka, Kinga, Nelly a kiskapun át jönnek, Aranka és Kinga kezében napernyő.
ARANKA.
Nelly, te itthon maradsz. Menj vissza, nemsokára hazatérünk.
NELLY.
Igenis. El.
Aranka és Kinga észreveszik Tornyait és Hevest, akik régimódiasan köszönnek nekik. A nők az üdvözlést főhajtással fogadják, majd balra elmennek.
HEVES
szemüveggel nézte a hölgyeket. Mennek. Mi a patvar? Hiszen ez a szép Aranka volt.
TORNYAI.
Ismered őt?
HEVES.
Több hónapot lakott Pesten. Udvarlói közé tartoztam. És tudod, hogyha akartam volna, hát…
TORNYAI
nevetve. Vetélytársa lettél volna az alispánunknak.
HEVES.
Farkasfalvynak?
TORNYAI.
Annak, annak. Keze után eseng a szép özvegynek.
HEVES.
Nohát ezt meg kell akadályozni. Barátom, ha ez a Farkasfalvy hozzájut Aranka vagyonához, hát a fél országban ő szabna irányt a tisztújításoknak. Ezt meg fogom akadályozni.
TORNYAI.
Te, miképpen?
HEVES.
Magam veszem el a szép özvegyet!
TORNYAI.
Ha Isten és a szép özvegy is úgy akarja…
HEVES.
Az akadályok és nehézségek még csak élesebbé teszik a szikrázó férfiakarat acélját. Barátom, micsoda vagyon! Járkál. Tudod, hogy ezzel a házassággal pártom, s vele együtt a haza érdekeit mozdítom elő
TORNYAI.
Politikából vagy szerelemből akarod elvenni?
HEVES.
Politikából is, szerelemből is. Barátom, nemes érdek és önhaszon ilyen szerencsésen még sohasem keveredtek, mint ebben az én mostani szándékomban. De mondd, hogy kerül ő ide?
TORNYAI.
Sógoránál, főorvosunknál van látogatóban.
HEVES.
Járatos vagy a házhoz?
TORNYAI.
Járatos.
HEVES.
Be fogsz vezetni hozzájuk. Még ma. Az ostromot azonnal megkezdem.
TORNYAI.
Figyelmeztetlek, hogy az alispán igen féltékeny, és figyelteti a hölgy minden lépését.
HEVES.
Annál jobb! Legalább kevesebb ideje marad a tisztújítási ármányokra, és én meg pártom könnyebben kijátszhatjuk terveit. Barátom, egy-két nap alatt Aranka minden aranykájával együtt az enyém lesz. De nyugodjál meg, rólad sem feledkezem el, déli harangszó előtt találkozunk.
TORNYAI.
Legyen! Félre. Ez igen jókor jött… reménylem, hogy e két legyet egy csapással mármost én fogom lesújtani. Mindketten el a házba.
Függöny.
*

A nemesség háromévenként választott vármegyei tisztikart, gyakran mozgalmas “kampányidőszak” után.
Kortestanya. Színpadkép Nagy Ignác Tisztújítás című darabjához.
*