kb. 5 perc olvasás
Móra Ferenc
DANKÓ KÖSZÖNTÉSE
Omló levél közt, tar ligetnek árnyán
Ki elmerengve állsz itt, néma márvány,
Tüskebokor szült, barna éj nevelt,
Az élet, hej, sokat rád térdepelt,
Napos oldalán sose járatott,
Szemedre hányta bujdosó fajod –
Szegény cigány, hitted-e valaha,
Hogy városodba igy kerülj haza?
Omló levél közt, tar ligetnek árnyán
Király gyanánt merengsz itt, néma márvány!
Ezren ünneplik a te ünneped,
Művészek, költők hódolnak neked,
Szivük verése muzsikál feléd,
Lelkük terítik szőnyegűl eléd,
Neved aranylik kövön, koszorún –
S te nézed mindezt mélán, szomorún.
Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,
Azon mélázol tán el, néma márvány,
Mit e dicsőség teneked – holott
A magyar nóta véled elfogyott!
A nótafának nincs virága rég,
Jobb volna egyet muzsikálni még,
Jobb volna ágrul-ágra szállani,
Mint kőszobornak itt borongani!
Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,
De nem magadba lész ám, néma márvány!
Urának téged vall ez a liget:
Itt minden ág teneked integet,
Éber fák őrzik álmodó borúd,
Minden tavasz ujítja koszorúd
S illatuk néked fogják ontani
Haldokló rózsák sápadt szirmai!
Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,
Te mindig ünnepelt lész, néma márvány!
Ha hazajön a vándorló rigó,
Válladra száll pihenni a bohó,
Körös-körül a cserjék ágbogán
Mesterének köszönt a csalogány
S körüldanolgat harmattal tele
A mormoló Tiszának lágy szele.
Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,
Sokat megélemedsz te, néma márvány!
Ha holdas estén, szőke hajnalon
Kicsendül hozzád férfi-vigalom.
Ha bús vasárnap fátylas alkonyán
Szerelmét sirja-zengi egy leány –
Kisüt a mosoly ajkad szegletén:
»Ez az én nótám, ez is az enyém…«
Omló levél közt, tar ligetnek árnyán,
Reánk nevetve nézhetsz, büszke márvány!
Születhet, halhat százszor az avar:
Ősz nincs olyan, mely téged eltakar!
A madár ajkán elhalhat a dal:
Zeng hegedűdön örök diadal!
A feledés minket mind eltemet:
Te magad élsz itt örök életet!
(1912)
*
PÓSA LAJOS SÍRJÁRA
SZÉKFOGLALÓ A PETŐFI TÁRSASÁGBAN
Költő sírjára… Régi téma.
Dalt mégis errül mondok én ma,
S szíved porára, mesterem,
Ibolyacsokrul ráteszem.
Ott termett, hol a Tisza árja
Királyi képet ölt magára,
Míg belehódol kanyaros
Futással a szilaj Maros.
Ott termett, ahol délibábos
Tükörbe néz a régi város.
Puszták ölén álomsziget,
A dús, a bús, a hű Szeged.
Hol az idő sosem sietve,
Járja inkább halk-lépegetve
Mohos fejű házak sorát,
Mik őrzik lábaid nyomát.
Ó, ott sokat elemlegetnek!
Ott még a szívek melegebbek,
S az emlék nem úgy múlik el,
Mint meleg arcon hópehely.
Ott még az emlék drága szőnyeg,
Friss színt selymébe egyre szőnek
Aranyszálakból hű kezek,
Múló és nyíló életek.
Ott dalaid muskátlibokra
Mindig nyit a kis ablakokba,
S a tanyai pásztorgyerek
Ajkán kesergőd kesereg.
S hol sárgarigók enyelegnek,
Márványhegedűs a ligetnek
Árnyán csak rólad muzsikál,
Nagy birodalmu dalkirály!
S apród, ki voltam udvarodba,
S most dalcsokort teszek sírodra:
Én is csupán azt hoztam el,
Mit a Te földed megnevel.
Vagyok nótázó emberecske,
Magam zugának méla tücske,
Nem hangszer, mely csodákat ont:
Mezőkön csendülő kolomp.
Dalomnak nincs sok cifrasága:
Mint almafa virágos ága,
Magától nyílik s hervad el –
Csak almát soha se nevel.
Rőzsetüzem nem látszik messze,
Magamnak ég csak híves este,
Hamvát befödi az avar,
De míg ég: tiszta és magyar.
S ha nincs is egyéb benne semmi,
Már szívemet sírodra tenni
Élő virágul rá merem,
Áldott tanító-mesterem!
(1916)
*
Móra Ferenc
TÖMÖRKÉNY
A SZEGEDI BOHÉMEK EMLÉKÜNNEPÉN
Kit már egy éve, hogy temetgetünk,
Kihozott íme hozzád, elnökünk,
A mélabúvá enyhült fájdalom
E bujkálós napu vasárnapon.
S míg fejfádra rózsáink szirmai
Lágyan kopogva fognak hullani,
Szívünk rád hangos zokszóval borúl:
Nem jól van így sehogysem, elnök úr!
Hisz láthatod, vagyunk, vagyogatunk,
Csaljuk az élet mázával magunk,
Esik még néha csöndes vígalom
A Tisza partján esti hajnalon –
De hej, napod reánk már nem ragyog,
S mi nem vagyunk önfényű csillagok
S a halászcsárda »összes termei«
Se tudnak már jókedvet termeni.
Sürűn megdöccen a fanyar derű,
Unott borunknak íze keserű,
S ha koccan is az éltető pohár,
Annak sincs vidám muzsikája már.
A szó lehet sok, az ötlet keves,
S verébül száll, nem pilleként repes,
És ha megzendül valahol a húr,
Az is azt kérdi: hol az elnök úr?
Az ám, még az elébb itt köhögött,
Úgy látszik, egy kicsikét kiszökött,
Keze helye még itt az asztalon –
Ej, de soká jön, hova bújt vajon?
Ó játszi tréfák drága mestere,
Aki elbujtál sírod gödribe,
Mért tetted ezt a rossz tréfát velünk,
Hogy egyre sír belé szivünk, szemünk?
Hisz Isten tudja, igazad lehet,
Hogy itt kerestél nyúgovó helyet,
Ahol az álom olyan szép fehér,
S benne az élet szennye el nem ér,
Se írigy ellen, se álnok barát
Rád nem köszönti epés poharát;
Mind tiszta szivü, aki idejár:
Méhecske, fecske, katicabogár.
Tán jól teszed, ha magadra vonod
Rejtőzködőn virágos paplanod,
Mit a teremtő Isten keze szőtt –
De ládd, mégis csak szebb volt ezelőtt,
Mikor mint a tavaszi lehelet,
Dudorászva jártál a föld felett,
Áldást, derűt, jóságot hintve szét –
Ej, minden elmult, a jó reggelét!
Azóta olyan minekünk Szeged,
Mint gyűrű, melybül a kő kiesett,
Lány haj, melyből kihullt a pántlika.
Azóta más fodrot vet a Tisza,
Azóta ül köd a cigány soron,
Azóta hizik utjain a gyom,
És együgyűen, árván tévelyeg
A Kárász utcán Halbőr Förgeteg.
Azóta… ej, a zokszóból elég:
Új csillagokat ringat új mennyég,
Könnyező szemre jön majd nevető,
Uj temetőből lesz ó temető,
Futnak az évek a holtak felett,
Száraz babér takarja majd neved –
Nekünk mindig frissen fog sajgani,
Hogy »az elnök nem kiván szólani«…
(1918)
MÓRA FERENC
KÖNNYES KÖNYV
TARTALOM
MENYASSZONYOMNAK
LEVÉL AZ ÖREGEKNEK
ALTATÓ
NEM BAJ
VÁNDORMADARAK
AZ ÉG
A GYÖNGYVIRÁGOS CSÉSZE
ÉVFORDULÓN
BALLADA
KISLÁNYOM ŐRZŐANGYALA
SZŐLŐÚTON
PANKA IMÁDKOZIK
ANYA
ESTE
LÁTOMÁS
NOVEMBER-EST
PILLANGÓS PAPUCSOK
SÉTÁLNI MEGY PANKA…
ANYUKA BETEG
TEMETÉS UTÁN
APÁM
EGY RÉGI, RÉGI IRKALAP…
ÖNARCKÉP
II
KÉT EGYTESTVÉR
HAJNALI DAL
AETERNA SOLITUDO
ÉJ VAN…
VAN MINDEN SZÍVNEK…
RÓZSÁK MELLÉ
SZERESD A GYERMEKET!
A SZERETET AZ ÉLET
A SZELEK
GALAMBOK A TARLÓN
MEGHALT EGY VÉNLEÁNY
JÓL TESZEM-E, ROSSZUL TESZEM-E…
PUSZTULÓ KERT
AMIKOR A FÖLDÖN…
DANKÓ KÖSZÖNTÉSE
GYEPES TANYAUDVAR
A SZÍV
SZERETEM ÉN NAGYON…
LAJKÓ
JANIKA KÚTJA
TÚL A JEGENYÉKEN
PÓSA LAJOS SÍRJÁRA
TÖMÖRKÉNY
A KOLTÓI CIGÁNYLÁNY
TITOK
A HEGEDŰ
III
A FÖLD
OMÁR
A MACSKA
ARANYSZÖGGEL…
A DIDERGŐ KIRÁLY
KISFORRÓ ZSUZSANNA
AZ ARANYSZŐRŰ BÁRÁNY
IV
ÜZENET HAZA
AZ ÁRVÁK BESZÉLNEK
FAMETSZET
ESTI IMÁDSÁG
HÖFER
SZERELMES LEVÉL
A HADIÁRVA
PIETA
KIRÁLYNÉ-KÖSZÖNTŐ
†
SZÁMVETÉS
KENYÉRÉRT VALÓ IMÁDSÁG
Kapcsolódó írások – ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet
- Eugéniusz: Boldog(talan)ok – VII.2022.01.26.
- A lengyel-magyar barátság dimenziói a kommunista diktatúra idején2022.01.25.
- „Buta paraszt…”!?2022.01.25.