Boldogság és életbölcsesség ABC - A teljes élet: poézis és bölcselet

Eugéniusz: Boldog(talan)ok – VII.

Írta: Nagy Jenő · 2022. január 26.

kb. 18 perc olvasás

ppppppppppppppppppp

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lelkek

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

A Jóisten országa és/vagy földi-égi pokol

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppppp

Eugéniusz: Boldog(talan)ok

Életminőség őrzés-javítás vagy rontás – VII.

Szellemi segítségnyújtó igazmondó nagytükör

pppppppppppppppppppppppp

Móra Ferenc:

A didergő király

Mese, mese, mátka, pillangós batárba:

Volt egyszer egy király Nekeresd országba.

Nevenincs királynak nagy volt a bánata,

Csupa siralom volt éjjele, nappala.

Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába,

Sűrű könnye pergett fehér szakállába:

– Akármit csinálok, reszketek és fázom,

Hiába takargat aranyos palástom!

Aki segít rajtam: koronám, kenyerem

Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,

Tökszárdudát fujtak minden ablak alatt:

Ki tud orvosságot a király bajáról,

Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?

Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot,

De együtt se ért az egy falat kalácsot.

Didergő királynak csak nem lett melege,

Majd megvette szegényt az Isten hidege.

Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,

Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:

– Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,

Hívjátok elő az udvari bolondom!

Bukfenc-vetegetve jön elő a bolond,

Cseng-peng, kong-bong rajta a sok aranykolomp,

Mókázna a jámbor, serdűl, perdűl, fordul,

De a király rája haragosan mordul:

– Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,

Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed.

– Teli van énnálam ésszel a szelence:

Hideg ellen legjobb a meleg kemence.

Gyujtass be csak, komám – nevetett a bolond,

S nevetett köntösén a sok aranykolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:

Hozzák fülön fogva az udvari fűtőt!

– Hamar cédrusfával a kandallót tele,

Urunk-királyunknak attól lesz melege!

Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,

El is égett benne vagy száz cédrusmáglya,

Sergett is a király előtte, megette,

Utoljára mégis csak azt dideregte:

– Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Már a szakállam is csak úgy reszket bele!

Nyöszörög a fűtő: – Felséges királyom,

Életem-halálom kezedbe ajánlom,

Most dobtam bele az utolsó forgácsot,

Jó lenne hivatni az udvari ácsot!

Nekibúsul erre a didergő király.

Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:

– Vágjátok ki kertem minden ékességét,

A szóló szőlőnek arany venyigéjét,

A mosolygó almát, a csengő barackot,

Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!

Széles ez országban amig erdőt láttok,

Kandallóm kihülni addig ne hagyjátok.

Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,

Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,

Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.

Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,

Fészkit ezer madár jajgatva siratta.

A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,

Aranyos kandallón mind elparazsallott.

Didergő királynak de minden hiába,

Nyögve gubódzik be farkasbőr-bundába:

– Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,

Csak egy fogam van már, az is vacog bele!

Nekeresdországban van is nagy kopogás,

Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.

Dolgozik a csákány, fürész, balta, horog –

A király ajtaja egyszer csak csikorog.

Betipeg egy lányka, icike-picike,

Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.

Az ajaka kláris, a foga rizskása,

Csacsog, mint az erdők zengő muzsikása:

– Ejnye de rossz bácsi vagy te, király bácsi!

Megfordul a király: – Ácsi, kislány, ácsi!

Azt se tudom, ki vagy, sohase láttalak.

Mért haragszol reám? sohse bántottalak! –

Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:

– Minek szedetted le a házunk tetejét?

Hó is hullongázik, eső is szemezik,

A mi padlásunkra az most mind beesik:

Elázik a bábum kimosott ruhája,

Vasárnap délután mit adok reája?

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,

A király jégszive harmatot ereszte.

Szemében buggyan ki szivének harmatja,

Szöghaját a lánynak végigsimogatja:

– Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,

Biborköntösömet feldaraboltatom.

Bársonyrokolyája, selyemfőkötője,

Lesz ezüstkötője, aranycipellője! –

Most meg már a kis lány mondta azt, hogy: ácsi,

Mégis csak jó bácsi vagy te, király bácsi!

Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett –

S didergő királynak nyomban melege lett!

A tükörablakot sarokra nyitotta,

Városa lakóit összekurjantotta:

– Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,

Juttatok belőle, aki fázik, annak!

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,

A márványtéglákon nyüzsgött, mint a tenger.

Ki is szorult tőlük király a konyhára,

Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:

– Asztalt terigetni, ökröt sütögetni.

Fussatok a hordót csapra ütögetni!

Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,

Mint a saját népem – nagy meseországban…

(1912)

ppppppppppppppppppp

p A

p csak

p szabadidős/

p vasárnapi vallásgyakorló,

p akit egész heti munkájában

p kizárólag anyagiak vezérelnek

p Aki

p az éjt is

p nappallá téve

p kergeti a délibábot

p és a fantazmagóriát

p Aki

p nem vágja el

p a szellemi és/vagy

p a lelki köldökzsinórt

p Aki

p egész

p életében

p csak koldul

p a napi betevő falatért

p Aki

p házilag

p barkácsolgatja

p a saját legendáját

p Aki

p hírből

p sem ismeri

p a bele- és együttérzést

p Akinek

p a szülei

p előbb csak jó,

p később meg csak

p rossz, gonosz tündérek

p Aki

p fél a

p pátosztól,

p a nagy szavaktól –

p elvicceli, elblicceli…

p Akinek

p a munka az élete,

p a hazugság glóriája

p Aki

p csak

p női praktikákkal

p próbál férjet fogni

p Aki

p abban

p sikeres, hogy

p mindig rosszul járjon

p Aki

p egy

p vizesnyolcas,

p egy terített betli,

p egy nagy nulla a szám előtt…

p Aki

p viszolyog,

p idegenkedik

p életkedve robosztus kitörésétől

p Akinek

p nagy igaz-

p mondása rideg,

p tapintatlan(ul bántó)

p Aki

p csak

p a fájdalom-

p pénzért vereti meg magát

p Aki

p gyűlöli

p az érzelmességet,

p neki az érzelgősség –

p így pl. még a puszi/ölelés is

p Aki

p lejárt

p szavatosságú

p elvek harcosa/mártírja

p Akinek

p még a tragédiája

p is inkább nevetséges

p Aki

p se ilyen,

p se olyan –

p mindig felemás

p Aki

p vagyona szerint

p becsüli embertársait –

p aki most nincstelen,

p az pont annyit is ér

p Aki

p mindig csak

p haszon-elvűen

p tud barátkozni, s

p gondolkodni, ítélni

p Akinek

p a nem-városi

p mucsait, parlagit jelent

p Aki

p mindent

p a Gondviselőre bíz:

p így örök gyerek marad,

p és így egy infantilis lesz…

p Aki

p nem képes

p a gyökeréből

p szervesen fejlődni,

p idegen mintát, példát

p erőszakolna önmagára

p Aki

p idegen

p ideálhoz

p erőszakolja

p meg önmagát,

p ez lesz a veszte

p (pl.: Móra Ferenc:

p Csókai Csóka verse)

p Aki

p nem becsüli

p az „ingyen” kultúrkincseket,

p ill. nem műveli ki az antennáit

p Aki

p csak azt

p értékeli nagyra,

p ami pénzért kapható,

p pedig az bármikor elvehető –

p nem így a tudása, a jelleme stb.

p Aki

p csak azt értékeli,

p aminek jó magas az ára –

p egzotikus utak miatt eladósodó,

p a szülőföldjét nem bebarangoló

p Aki

p summa

p cum laude

p végez sorra

p birkafőiskolákat

p Aki

p ugyan

p egy nagyon jó példa,

p de csak az elrettentésre

p Aki

p még mindig

p a körülmények

p hatalmában vergődik,

p nem ő teremti meg azokat

p Aki

p az első

p követ dobja

p a házasságtörő nőre

p Az

p a bolond,

p aki fertőző:

p százat csinál,

p és aki egy a százból…

p Akinek

p közönye

p nem embertelenség,

p de bölcs be nem avatkozás…

p Aki

p azért

p nem ítél,

p hogy őt se ítéljék meg

p Aki

p az irigység/

p féltékenység

p torzításában „lát”

p Aki

p azt hiszi:

p a libikókán

p önerőből került magasba

p Aki

p csak

p a maga emeléséért

p nyom le, és néz le mást

p Aki

p csak

p a más

p szemébe

p ment szálkát látja

p Aki

p szétszórt,

p és nem is nagyon

p szedi magát össze

p Aki

p a szórakozásában

p nem látta a diabolikust

p Aki

p hipnotizálva kap

p lassan, de biztosan

p ölő szellemi mérget

p Aki

p az ásító

p dög-unalmát

p még terjeszti is

p Aki

p szinte

p mindent ismer,

p egyedül a mértéket nem

p Aki

p fényes

p nappal se

p mer kimozdulni:

p saját árnyékától ijedt

p Aki

p mellét

p döngetve

p rugdossa

p a döglött oroszlánt

p Aki

p a vécében,

p kocsmában

p szerfelett hőbörög,

p odakint meghunyászkodik

p Aki

p hétrét

p görnyedt,

p s már nem

p tud felegyenesedni

p Aki

p egyre

p nagyobbat

p és nagyobbat blöfföl

p az első nagy blamájáig –

p szégyen, kínos helyzet: felsülés

p Az

p a hasbeszélő,

p aki a hasára ütve

p mond valami hamisat

p Akinek

p akár még

p gyereket is

p lehet a hasába beszélni

p Akit

p csak

p a divat szele

p kapott fel magasra,

p és nagyot zuhan/huppan

p Akinek

p mindig csak

p utólag, későn,

p kint a lépcsőházban

p jut eszébe a jó érv, válasz…

p Aki

p mindig

p csak az eső

p után veszi fel

p a köpönyegét

p (de akkor kettőt)

p Aki

p ír-magostól

p irtaná ki az ún.

p kártékony állatokat

p (régi tankönyve van)

p Aki

p sosem

p védi önmagát,

p sőt inkább még oda-

p tartja a másik arcát is

p Aki

p mindig

p csak a másik

p munkáján élősködik

p Aki

p menten

p egy üldözött

p zsidó/cigány lesz,

p ha gazsága kiderül

p Akinek

p minden

p lopását

p és rablását

p az ún. megélhetési

p kényszer „indokolja”

p A

p kleptomán,

p aki magáért

p az izgalomért lop

p A

p „tökéletes

p bűntettét” kivitelező

p egy kis banánhéjra lép…

p Az

p egyszeri tolvaj,

p aki vérszemet kap,

p rákap: jár a korsó a kútra…

p Aki

p alkalmat

p teremt és így

p alkalmi tolvajt szül

p Aki

p annyira

p spórol, hogy

p saját ürülékét is eszi,

p saját vizeltét is issza vissza

p Aki

p sokkal

p többet tud

p a „sztárokról”,

p mint saját őseiről

p Aki

p a Biblia

p betűi sós

p holt tengerén

p hiába szomjazik

p az élet vize után

p Akinek

p a leginkább

p az imponál, hogy

p ő a „szórakozott professzor”

p Akinél

p nem kivétel,

p de fő szabály

p az ún. fordított nap

p Aki

p homokra

p építi a házát,

p és levegőbe a várát

p Aki

p bármily törpe,

p mégis óriási az,

p amit ő is tud ártani

p (pl. felgyújtja a házat,

p vagy mérget tesz poharadba)

p Aki

p fél még

p tréfálkozni is,

p hátha az éppen

p most rosszul sül el

p Aki

p még

p a saját életével is

p hazárdjátékot űzne

p x

ppppppppppppppppppp

Móra Ferenc:

Csókai Csóka

Csókai csókának

Mi jutott eszébe?

Föl szeretett volna

Öltözni fehérbe.

Unta szegény jámbor,

Hogy ő télen-nyáron

Örökkön-örökké

Feketébe járjon.

Ahogy így tűnődik

Ághegyen a csóka,

Arra ballag éppen

Csalavér, a róka.

Attól kér tanácsot,

Mit kellene tenni,

Hófehér galambbá

Hogy kellene lenni.

„Nincsen annál könnyebb –

Neveti a róka –

Fürödj meg a hóban,

Te fekete csóka!

Olyan fehér galamb

Lesz rögtön belőled,

Hogy magam sem tudom,

Mit higgyek felőled.”

Nagyeszű rókának

Szót fogad a csóka,

Nagy vígan leugrik

Az ágról a hóba.

Az orra hegye se

Látszik ki belőle,

Kérdi is a rókát,

Mit hisz most felőle?

„Azt hiszem, galamb vagy” –

Csípte meg a róka,

S csapott nagy ozsonnát

Belőle a hóba.

Róka csípte csóka,

Csóka csípte róka –

Így lett fehér galamb

A csókai csóka.

Móra Ferenc:

A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagy uraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi, kutatja,

repül gallyrul gallyra.

„Kis cipőt, kis cipőt!”

egyre csak azt hajtja.

ppppppppppppppppppp

p Aki

p egyszer,

p legtöbbször gyáva,

p máskor, ritkán vakmerő,

p de még soha nem volt bátor

p Aki

p a csillagokat

p lehozná az égből,

p de mosogatni derogál neki…

p Aki

p nincs jelen:

p hol múltba réved,

p önbénítón elvágyódik,

p hol meddőn ábrándozik,

p de nem ragadja meg a napot

p Aki

p a „szex”

p minőségét

p mennyiséggel pótolná

p (már az ő szóhasználata

p is elég/nagyon árulkodó)

p Aki

p önként mond le

p emberi méltósága rangjáról,

p és lemegy kutyába, baromba stb.

p Aki

p annak

p a nótáját fújja,

p aki épp megfizet érte

p Aki

p másnak

p vermet ás,

p és maga esik bele

p Aki

p magát

p ringatja el,

p mégpedig csak

p hamis illúziókba

p Aki

p abban

p a tévhitben van:

p csakis a testét árulja

p Aki

p az ön-

p sajnáltatásban

p profi, verhetetlen

p Aki

p csak

p szájhős –

p az ütközet előtt

p dezertál, köddé válik

p Aki

p illumináltan,

p kábítószeresen

p azt képzeli, hogy

p tud repülni és ki is

p ugrik a tizedik emeletről…

p Aki

p a gyerekeknél

p a bratyizással

p kajtatja kedveltségét,

p hajkurássza népszerűségét

p Aki

p könnyelmű:

p elszórakozza

p a most kínálkozó

p egyszeri nagy alkalmat

p Aki

p kevés

p rosszat tett,

p ám nagyon sok

p jót mulasztott el

p Aki

p az utcán

p randalírozó,

p otthon meg vandál

p Aki

p még

p nem vett részt

p „regényes” időutazáson

p Aki

p max.

p zanzából,

p rövid ismertetésből

p „ismeri” a klasszikusokat

p Akinek

p minden

p pontja fáj,

p bárhova nyúl,

p de csak mert

p az ujjába tüske ment

p Aki

p a hurokba

p dugott fejét

p még rángatja is,

p s így jobban szorul…

p Akinek

p végleg fixálódott

p a kamaszos dackorszaka

p Aki

p egyre

p többször

p az italozásba

p fojtja bánatát

p és végül így magát

p Aki

p Júdás-

p pénzen vett

p kötélre akasztja fel magát

p Aki

p mindennapi

p megalkuvását

p kompromisszummá

p sminkelné, maszkírozná

p Aki

p gyávaságát

p okos óvatossággá,

p bölcs halogatássá szépítgeti

p Aki

p az utcán

p egy angyal,

p otthon ördög,

p sehol nem Ember

p A

p szürke

p nyárspolgár,

p különcködése

p színezgetné életét?

p Aki

p más

p bűnét

p felnagyítja,

p sajátját lekicsinyíti

p Aki

p ön-áltatva

p legtovább kerülgetné

p az igazi megmérettetést

p Aki

p téli álomra

p elhibernálva

p teng-leng, pang,

p pedig nem is medve

p A

p magát

p folyamatosan

p tovább is képző

p profi hipochonder

p Akinek

p a világnézete:

p jó korán halni,

p de még ennél is

p jobb meg sem születni

p Aki

p becstelenséget,

p tisztességtelent

p kér, sőt követel jó barátjától

p Aki

p úgy véli:

p csak másnak

p forgandó a szerencse,

p neki bérlete van hozzá…

p Aki

p sokáig

p építgeti,

p de hamar

p lerombolja

p a jó hírnevét

p Aki

p csak

p kukkolja

p más szellemi/

p szerelmi életét

p Aki

p Mesebeli János:

p messze idegenbe

p rohan vér(é)t ontani

p Aki

p röviden

p szólva jól van,

p hosszabban: szarul

p Aki

p elássa/

p szélhámosra bízza

p összespórolt pénzét

p Aki

p önként

p sterilizált,

p vagy már túl

p későn izzad vért, hogy

p legalább egy gyereket

p megszüljön…

p Aki

p nem is firtatja:

p ételében mennyi a méreg

p Akinek

p a nagyon

p messziről jött ember

p minden szava készpénz

p Akinek

p a csoport

p nyomására

p a fehér a fekete

p A

p mama-

p hotelben

p infantilizálódó

p óriáscsecsemő ő

p Aki

p zavart kelt, hogy

p abban kényére halásszon

p Aki

p következetes,

p mint az ökör (hatökör)

p Aki

p anyanyelve

p csodafegyverét

p sutba dobja, vagy

p csak bunkónak használja

p Aki

p idegen

p istent imádva

p lesz rabszolga-lélek

p Aki

p egyetlen

p maradandót „alkot”:

p felgyújtja a nagyerdőt

p Aki

p csak

p egy csepp

p mérget önt

p az ivóvízbe/kútba

p Aki

p a plasztikai

p sebészre bízza

p a megfiatalítását

p Aki

p hálátlan,

p sőt bele is

p harap a segítő kézbe

p Aki

p magával

p rántja le a mélybe

p az érte kockáztató életmentőt

p Aki

p ziziért

p elkótyavetyéli

p szüzességét/más értékeit

p Aki

p ad a szarnak

p egy ménkű nagy pofont

p Aki

p csak

p egy Bólogató János –

p pecsovics, mameluk stb.

p Aki

p a talált,

p kiszenvedett

p igazgyöngyöket

p épp a disznók elé szórja

p Akinek

p ételéből

p és életéből

p „csak” a só

p és a bors hiányzik

p Aki

p változik ugyan,

p de csak egy ún.

p köpönyegforgató –

p mindig a győztes mellé álló

p Aki

p kapva kap

p a „betegségén”

p és úgy is marad:

p egy szeretetzsaroló

p Aki

p torna

p alól felmentett –

p honvédelem elsunnyogó

p Aki

p drasztikus

p fogyókúrázó

p és nagy zabáló

p Akinek

p a halandóság =

p felfüggesztett halálbüntetés

p Aki

p egy túl

p sokat markoló –

p és nagyon keveset fogó

p Akit

p és aki

p átkozott

p féltékenységgel

p lehet/tud gyötörni

p Az

p önelfogadás

p hiánya miatt

p örökös kötözködő

p Aki

p minden

p ingó-ingatlan

p vagyonát felteszi

p egy nagyon sötét lóra

p Aki

p tovább

p nyújtózkodik,

p mint amíg a takarója ér

p Aki

p engedi

p magát gyökerestől

p kitépni és átültetni

p Aki

p az urakkal

p egy tálból cseresznyézik –

p vesztére, le is pökik, köpik…

p Akinek

p szinte csak

p hátsó szándékai vannak

p Aki

p önképében

p mindenkinél

p különb/kevesebb

p Aki

p otthon is

p rendőrködő,

p gyanakvó és nyomozó

p Aki

p holtáig alkot

p a család rovására

p „titkos remekművet”

p Aki

p csak zagyvál –

p beszédének se füle, se farka

p Aki

p elrontja

p mások játékát

p és az ünnepét is

p Aki

p beleköp

p a levesbe –

p csizmája az asztalon

p Aki

p a számonkérésnél

p lapul, mint szar a fűben

p Aki

p a szarjának

p nem gazdája,

p vagy másra keni

p Aki

p önhibájából

p a legesleggyengébb

p láncszem a csapatában

p x

pppppppp

Móra Ferenc

NEM BAJ

Nem baj, nem baj – zokogja Panka,

Ha meglegyinti édesanyja,

Mert kis kötője elszakadt

A nagy hancurozás alatt.

Nem baj? Parányi fílozófom,

Eszem a csöpp szádat, mi módon

Jöttél te arra, hogy mi a

Legbölcsebb filozófia?

Nem baj? Hány átvirrasztott éjem,

Hány örömem, hány szenvedésem

És példa hány taníta meg,

Hogy véled egy hiten legyek!

Nem baj, valóban semmi nem baj,

Elvégre egyre megy kacaj, jaj

S egyformán elvégződik a

Komédia, tragédia.

Nem baj, nem, semmi a világon,

De megsiratnám, kis virágom,

Ha azt, mit ajkad monda ma,

Szived vallaná valaha!

(1905)

pppppppp

tét:

plusz vagy mínusz

végtelen lehetőség

Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p.s.:

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…