Milyen szörny ragadja el a gyerekkort?

II. Hagyományirtás

Az entrópia kozmikus elve szerint minden a nagyobb rendezetlenség felé, a legkisebb ellenállás irányában halad. Társadalom entrópiája a korrupció, az egyéné a bűn. Ezért sokkal könnyebb a megrontást, mint a megjavulást kívülről az emberbe programozni. Szuperkém-homunculust tudat-sokszorozással könnyebb készíteni, mint becsületes embert egy bűnözőből. Ez, ha lehetséges volna, nem lenne szükség börtönökre. Csak az Egyesült Államokban több mint kétmillió (!) ember él börtönben.

Évezredek óta minden magas kultúra szigorú viselkedési szabályokat épített föl. Az illemszabályok az erkölcsi rendet fejezik ki: érezhetjük, hogy az erkölcsi rend valamilyen kapcsolatban áll a mindenség harmóniájával. Nem lehet relatív, kultúrafüggő. Nincs magyar erkölcs vagy német erkölcs, ahogy nincs francia matematika sem. Konfuciusz aranyszabálya mind az öt világvallásban szó szerint megfogalmazódik.

Ezt az érzést legszebben Immanuel Kant híres mondása fejezi ki: „Két dolog van, ami csodálatba ejt: a csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem.”

A hatvanas évektől hatalmas forradalmi változások indultak világunk viselkedéskultúrájában. Soha nem tapasztalt új, bizarr jelenségek, melyeket a média az új generáció őszinte lázadásának mutatott be Nyugaton és Keleten is. Kultuszfilmek és kultuszdalok egy új életformát hirdettek, melyről azóta százszor kiderült, hogy egy élhetetlen, boldogtalan, drága és kényelmetlen életvilágba vezettek. „Mindig a fiatalok csinálják a forradalmat” – szól a közhely, de ezt az új viselkedésforradalmat biztos, hogy nem a fiatalok találták ki! A klasszikus európai viselkedési kód, az illemszabályok hirtelen, kvantumugrásszerű megszűnése, lehetett véletlen? Eltűnik a tisztelet, a szemérem, a diszkréció. Nemzedéki háború, szexuális forradalom; ennyi mindent a tizenévesek – saját maguktól – ki tudtak találni? Akkor nagyon okosak lehettek! A ’68-as diákmozgalmakhoz a marxista Frankfurti Iskola és J. P. Sartre szállította a dogmatikát. Fantáziátlan tévtanaikat a szórakoztató iparnak kellett emészthetővé tenni az ifjú forradalmárok számára, Marcuse Egydimenziós embere a polcon maradt volna a láthatatlan Nagymester vezénylő keze nélkül.

A nagy nyugati kulturális forradalom időben párhuzamosan zajlott a nagy kínai kulturális forradalommal. Mi a közös pont? A hagyományirtás. Mao elnök példaképe az a Csing császár volt, aki vérfürdőt rendezett a konfuciánus mandarinok között. A kulturális forradalom is Konfuciusz tanítását üldözte legerősebben. A mester úgy tanította, az égi utat, a Tao törvényeit itt a földön a tisztelet, az illemszabályok, a segítés és engedelmesség fejezik ki. Ezeket a szabályokat még az uralkodónak is be kell tartani; tehát a hatalmat a törvény alá rendelte, és nem fordítva, mint a totális diktatúrákban.

Immáron ötven esztendeje futtatják le rajtunk ezt a nagy, szórakoztató iparnak álcázott emberkísérleti programot, melynek a kára nagyságrendekkel nagyobb, mint a haszna volt. Mert volt haszna is, nem tagadható: nemek, osztályok, fajok között a feszültségek csökkentek, megjelent egy új közvetlenség, de a veszteség sokkal nagyobb; elveszett a tisztelet, a szemérem, a jó modor, és a tekintély, mely nem más, mint ősbizalom az ősök szellemében. Emlékszem, a hetvenes évek úgynevezett házibulijain szinte kötelező volt saját szüleinket gyalázni, vádolni és a családi élet részleteit kibeszélni. Ez elképzelhetetlen lett volna a háború előtt: íme, az illemszabályok megszűnése.

Ezt az új, háború utáni popkultúrát dialektikusan kell szemlélnünk, a jót elismerve. A klasszikus, dallamos rockzenének igen komoly zenei, költői értékei vannak. Ezeknél a zenekaroknál nincs semmi destruktív szándék, épp ellenkezőleg: léleképítő erkölcsi üzenet. Egy verssor a Deep Purple 1973-as, Gyermek az időben című dalából: „Egy napon meg kell lásd, van éles határvonal, mely elválasztja a jót és a rosszat!”

Az úgynevezett progresszív beatzene kifejezetten spirituális irányzat volt.

A léleképítés és ösztönfölszabadítás kultúrája két külön világ, más célközönség.

A tömegszórakoztatásnak már a Circus Maximus idejében is hatalmi szándéka volt, ingyen cirkusz–ingyen kenyér soha nem volt ingyen! Cinizmus azt mondani: „Buta a tömeg, ha ez kell néki, kapja ezt a szellemi moslékot a pénzéért. Nem kötelező megvenni a Sziget fesztiválra a húsz ezer forintos napi belépő karszalagot.” Egy gyerek-kamasz tudja-e egyáltalán, hogy neki mi a jó? Az ultraliberális Hollandia már ott tart, hogy az általános iskolás gyerekek úgy válogathatnak a tantárgyak között, mint az édességboltban. „Nem kell keserű csokoládé, nem akarok matematikát tanulni!”

Vissza szeretnénk adni a szörny karmaiból a gyerekkort a gyerekeknek, de gyakran szakemberek is a minél korábbi felnőtté válást gondolják jónak. A gyerekkor valami kék zóna, egy tartalmas, mélyen átélt gyerekkor legyen egy értelmes emberélet talapzata. A gyerekkor expozíció a fotólemezre: egész életünk ezt a képet hívja elő a felnőttkor sötétkamrájában.

Van itt egy paradoxon. A Kubrick film is arra hívja föl a figyelmet, hogy egy új generáció nem képes felnőtté válni, közben a média és divatnyomás a nemi érés és a függetlenné válás korhatárát egyre lejjebb viszi.

A Kossuth rádióban (nem kereskedelmi csatornán) egy pszichológus nő beszél: „Azt tudomásul kell venni, hogy a mai fiatalok átlagosan tizenhárom évesen kezdik a nemi életet, és ez jó (!), mert a szexualitás örömforrás, és minél korábban jó elkezdeni.” Azt hittem, nem jól hallok. Tizenhárom? Az már fiatal, nem gyerek? A szörny öt évet kiharapott a szent időzónából.

Ez sajnos nem vicc: Gabriele Kuby Globális, szexuális forradalom című könyvéből megtudhatjuk: a mai Németországban ez már hivatalos oktatási politika. A hagyományos etikai szemléletű szülők tehetetlenek, akkor is részt kell venni a kilenc éves gyerekeiknek az „előadásokon”, ha a szülők nem értenek egyet erkölcsi tartalmukkal. Ezek a „felvilágosítások” nem egészségtani vagy biológia órák, hanem élettanácsadás.

A hűséges házasság évezredes eszménye a népmesékkel együtt a Néprajzi Múzeumba kerüljön, a pápua zsugorított fejek mellé? Ez a tolerancia? Nem megalázó dolog egy embertársunkat hivatalos eszközzel arra kényszeríteni, amivel világnézete nem ért egyet? Mind az öt világvallás évezredek óta azt tanítja, a nemiség valami szent-tiszta dolog, amit nem szabad csak testi szükségletnek tekinteni.

Rakjuk össze, mi számít manapság normális viselkedésnek? Egy toleráns–elfogadó szülőnek illendő megfinanszírozni a tizenhárom éves kislányának belépőjét a Sziget fesztiválra: mindegy; milyen sátorban, kivel fekszik össze, mit szív, mit szúrnak belé, mit iszik, milyen „zenét” hallgat? A belépőhöz nem kell nagykorúság és semmilyen szülői felügyelet. Itt bizony nagyon lényeges biztonsági kérdések hivatalos szabályozásáról megfeledkeztek az illetékesek! Hány évet harapott ki a szörny a gyerekkorból? Nem kis hatalommal állunk szemben: majdnem ötszázezer látogató, csak a belépőkből tízmilliárd a bevétel évente.

Most a Bibliából idézek:

„ Lehetetlen, hogy botránkozás ne essék; de jaj annak, aki által esik. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába és a tengerbe dobják, minthogy egyet is bűnre csábítson e kicsinyek közül.” Lukács 17. 1. 2.

A megbotránkoztatás megrontás. A megbotránkoztatásnak két vektoriránya van: az egyik a konzervatív öregek kicsúfolása, a másik – most erről írunk – az erőszakos behatolás a még gyermek lelkébe. Van egy kritikus életszakasz tizenkettő és tizenhat éves kor között, ebben az időszakban a legfogékonyabb és legsebezhetőbb az ifjú lélek. Ha kívülről, a médiából, szórakoztató iparból olyan ideákat és elvárásokat kap, melyek mások, mint a hagyományos család életében megszokottak, akkor kész a nemzedéki feszültség. A családok integritása megtörhető, a társadalom alakítható kívülről.

Az elvek és azokat megjelenítő toposzok a popkultúrában immár ötven esztendeje így szólnak:

1. Hagyományellenesség: A régi erkölcs elavult, a vallás kiröhögendő képmutatás. Ne folytasd, amit elődeidtől láttál.

2. Generációs feszültség: A fiatal az öreg fölött áll, mert az öregek nem értik a mai világot és a „mai fiatalságot”. „Remélem, meghalok, mielőtt megöregszem”, énekelte a The Who. Másik nagy slágerük így szólt: „Let’s talk about our generation” Mintha csak a fiatalok lennének a fontosak.

3. Elszakadás a konvencióktól és engedelmesség a divat hatalmával kierőszakolt új konvencióknak. Ami ma hetyke kihívás, holnap kötelezővé válik. A viselkedési forradalom legnagyobb utcai harcosa a Rolling Stones volt. A világ most a híres angol jó modor, a gentleman like manner után megismeri az angol rossz modort. Mick Jagger nyeglesége, flegma tekintete, utálatos grimaszai és pózolása milliók számára új viselkedési minta.

4. Lázadás a tekintély és a patriarchális család ellen: Szakadj ki a családodból, élj a kortárs csoportok alkalmi közösségeiben.

5. Szexuális forradalom: A tested a tiéd, a tulajdonod, azt csinálsz vele, amit akarsz: átalakíthatod.

A hatvanas évek elején még új jelenség volt az alkalmi partnerváltogatás, mert erkölcsi tabukba ütközött; a konzervatív iskolarendszer a monogám, hűséges házasságot és bensőséges családot tanította az egyetlen lehetséges életútnak. Freud frusztráció-libidó elméletét most a nagy kísérlet során védtelen, ifjú tömegeken lehetett kipróbálni. Freud írásaiban a család valami fenyegető, vérfertőző, bűnös titokkatlan, mintha nem létezne a meghittség. Az apa egy sötét árny. A tabudöntögetés, kőtábla-döntögetés. Az új parancsolatok így szólnak: „Ne tiszteld anyádat, s apádat! Paráználkodj!” És ezek tényleg parancsolatok, a hangszórókból dübörgő refrének nem ismerik a „legyen szíves”-t. Íme, mennyivel hatékonyabb az új típusú, nyugati irányítási rendszer. A keleti, bürokratikus kényszerparancsokat a nép megpróbálja kijátszani, de a nyugati, fejlett tudatipari technológiával elhelyezett parancsoknak boldogan engedelmeskedik.

A messzi múltban is léteztek radikális csoportok, melyek hirtelen társadalmi változásokat akartak előidézni, és az elektronikus távközlési eszközök felfedezése előtt már igen hatékony nemzetközi hálózatot tudtak kiépíteni. Nesta Webster Titkos társaságok és felforgató mozgalmak című könyvében ismerteti az 1776. május 1-jén, Bajorországban, Adam Weishaupt által alapított Illuminátusok Titkos Társaságának világtörténelmet formáló történetét. A Nagymester talán a történelemben először érti meg: a legfontosabb hatalom nem az arany, a fegyver, a föld, hanem az információ. Az illuminátusok célja a Novus Ordo, Új Világrend megteremtése volt. E rendben nem lesz vallás, nem lesznek kormányok, nem lesznek nemzetállamok, felbomlik a patriarchális család, megszűnik a magántulajdon és örökösödési jog. Szervezkedésükhöz frankfurti bankházak adták meg a hátteret, meglátván a felforgató eszmékben a lehetőséget. Paradoxon: miért akarták a milliárdosok a magántulajdon intézményét eltörölni? Érthetetlen. Szabadság, Egyenlőség, Testvériség illuminátus jelszó volt. Alexandre Dumas az Egy orvos feljegyzései című, lebilincselően izgalmas regényében ábrázolja a nagy forradalom előszelét, hogyan tudta az illuminátus ármány az udvart behálózni.

Kérdésem van: a szinte kortárs Dumas, aki a forradalom után csak néhány esztendővel született, nyilván első kézből kapta az információkat; ő is „paranoiás összeesküvés-elméletgyártó” volt? Nem lehet, hogy térben, időben, nyelvben közelebb volt az események epicentrumához, és tényleg tudott valamit? Weishaupt a szabadkőműves páholyokba építette az illuminátus összeesküvését: mint egy kúszó növény, ráfonódván kihasználta a szabadkőművesség nemzetközi hálózatát. A szabadkőművesség eredetileg minden bizonnyal egy humanista, jó szándékú, ember- és társadalom-nemesítő mozgalom volt. A skót rítusú szabadkőművesek a Bibliára esküdtek. Elképzelhető egyáltalán, hogy egy Kazinczy, Goethe, vagy Mozart intrikus, szellemi bűnözők közé keveredjék, és azonosuljon világuralmi tervekkel? Lehet, hogy a szabadkőművesség évszázados korrupciója az illuminátus beolvadás eredménye. Ha a valódi hatalom az információ birtoklása – fegyver, pénz, föld csak manifesztációi a hatalomnak – akkor már érthető a rejtőzködés és mániákus titkolózás.

Ez a hatalom nem csak a pénzrendszert, a stratégiai iparágakat, a politikát, de legfőképpen a kultúrát kontrollálja. A kultúra építi fel bennünk a valóságot. Mint a vasreszelék Faraday mágnes-kísérletében, a láthatatlan erővonalak mentén rendeződik a tömeg. Martin Walser Egy kritikus halála című regénye vérfagyasztó szatíra erről a véleménydiktatúráról: az erővonalak hogyan alakítják a közvéleményt. A szépirodalomban korrupció és nyomás van, mennyivel erősebb lehet ez a popkultúrában, ahol sokkal nagyobbak a pénzmozgások?

Lemásolok ide egy nagyon híres dalt 1970-ből, szóról szóra az illuminátus alapelvek:

Imagine

Imagine there’s no Heaven

It’s easy if you try

No hell below us

Above us only sky

Imagine all the people

Living for today

Imagine there’s no contries

It isn’ hard to do

Nothing to kill or die for

And no religion too

Imagine all the people

Living life in peace

You may say that i’m a dreamer

But I’m not the only one

I hope someday you’ll join us

And the world will be as one

Imagine no possessions

I wonder if you can

No need for greed or hunger

A brotherhood of man

Imagine all the people

Sharing all the world

You may say that I’m a dreamer

But I’m not the only one

I hope someday you’ll join us

And the world will live as one

Művészileg nagyon szép dal, melankolikus zongoraakkordok, elkap egy korhangulatot, de vessük össze, mit nyernénk és veszítenénk, ha megvalósulna John Lennon álma?

Már az első sor hatalmas veszteség ( -1) „ Képzeld, hogy nincs Mennyország” Az ember szívesen odadobja az életét – ezt a pillanatot – valami nagy hőstettért, de az örökkévalóságot, mely minden ősi szent könyv nagy titokígérete, jó lenne elveszíteni? A harmadik sorból megtudhatjuk, hogy az új világrendben nem lesz pokol. Erre adhatnánk plusz egy pontot, de szerintem mégsem jár. A pokoltól sajnos pont azok nem félnek, akiknek kellene: pszichopatáknak nincsen bűntudata. A pokol eltörlése nem sokat fog javítani a bűnözési statisztikákon; Chapman, aki lelőtte szegény Lennont, talán félt a pokoltól? (0) Tovább is van: „Képzeld, hogy az emberek, csak a mának élnek” Veszteség (-1), jobb húzni a követ a templom-piramis építésén, adni valamit az utánunk következő emberiségnek, mint Eldorádó jelenben élni a mának. Tovább is van: „Képzeld, hogy nincsenek országok… nincs miért ölni és meghalni” Csúsztatás: a háborúkat nem a nemzetállamok léte okozza, hanem a határokon átnyúló hatalmi struktúrák, melyeket az országhatárok eltörlésével nem lehet leváltani. (0) A nemzetállamok egy sok évezredes organikus szellemi, történeti folyamat eredményei, kulturális képződmények. A Soros-féle „nyitott társadalom” illuminátus erőltetése durva beavatkozás a népek magánéletébe. Sajnos ez most nagyon aktuális. (-1) „És nincsen vallás sem” (-1) Veszteség, hatalmas. A vallások és a művészetek az emberi szellem legnagyobb eredményei. Minden népnek, a legegyszerűbbnek is van művészete és vallása, azaz elképzelése az elképzelhetetlenről. A vallás Freud szerint „kollektív neurózis”, de tanítványa, Gustav Jung bebizonyította, hogy a lelki egészség számára nincs hasznosabb, mint a vallás. A vallások szerint a halál csak egy kapu egy másik valóságba. A vallás oldja a haláltudattól való szorongást, mely talán még inkább felelős a neurózisokért, mint a szexuális elfojtás, a frusztráció. Azóta számos független kísérlet bizonyította az imádkozás és a meditáció lelki és fiziológiai hasznosságát. A gyónás pszichoterápiás gyakorlatként megszabadít a bűntudat súlyától. Ez a sor tetszik: „Képzeld, hogy az emberek békében élnek” Nyereség (+1) A világbéke lehetséges reálutópia, a nukleáris leszerelés megvalósítható volna, de csak abban az esetben, ha a fejlett világ konszolidálja az elmaradott világot. Ez nagyságrendekkel többe kerülne, mint a fegyverkezés, mégis megérné befektetni az emberiség jövőjébe. Ha ez nem fog megtörténni, egy új népvándorlás kora várható. Kiszámíthatatlan kaotikus folyamatok. Százmilliós tömegek indulhatnak meg „jobb élet reményében”. A nóta: „Képzeld, hogy nincs magántulajdon”. Erre se pluszt, se mínuszt nem tudok adni. (0) A kommunizmus megpróbálta ezt az illuminátus elvet bevezetni, és nem lett jobb. Az, hogy az ember a saját életével rendelkezhet-e, sokkal fontosabb, mint kinek mekkora a vagyona. A milliárdos vagyonokat sokan nem tartjuk már reálisnak, mert kicsúsznak a társadalom ellenőrzése alól. Egy túl nagy vagyon olyan, mint egy komor, idegen birodalom: Kékszakállú herceg vára. Tovább is van a nóta: „Nincs szenvedés, a kapzsiság és éhség miatt… Képzeld, az emberek megosztják egymással a világot” Nyereség (+1) Az eredmény: (-2)

Kimutatásunk szerint ez a mai, keserves világ is két ponttal élhetőbb, mint John Lennon álma. Nem hiszem, hogy Lennon illuminátus lett volna. Régi vágású sztár volt, egy szerethető személyiség, a londoni diákkocsmák jó humorú bohém figurája. Ez a dalszöveg talán csak egybeesés. 2000-ben a XX. Század legjobb dalává választották, ez már nem lehet véletlen. Lennon sajnos mégis belekeveredett valamibe, amibe nem kellett volna. Több dalában is reklámot csinált a hallucinogén drogoknak. (Lucy in the Sky with Diamonds (LSD), Strawberry fields forever, Magical mystery tour…) Ez már szörnyharapás: rajongótáboruk többsége tizenéves volt.

Tudatmódosítás című könyvében Drábik János azt állítja, hogy a londoni székhelyű Tavistock Institute, mely tudatmódosítási és viselkedésbefolyásolási kísérletekkel foglalkozik a hatalom megbízásából, kapcsolatban állt a The Beatles-el. Lennon egyszer viccelődve megjegyezte a hatvanas évek elején egy riporternek: „Biztos, hogy világhírűek leszünk, mert eladtuk a lelkünket az ördögnek.”

Lennon élete, rossz házassága és értelmetlen erőszakos halála a bizonyíték: nem érdemes sztárnak lenni; a sztár csak egy információ-hordozó felület, nem a saját életét éli. A legegyszerűbb hétköznapi élet is tartalmasabb és boldogabb lehet, de ezt eltitkolja a nagy varázsló. Fiatalok tízezrei jelentkeznek a sztárcsináló tehetségkutató versenyekre (X-Faktor, Megasztár, Csillag születik). De hát nincs szükség ennyi sztárra! A villanyszereléstől a genetikáig, minden foglalkozás nagyon szép és érdekes, miért akarnak annyian sztárrá lenni?