kb. 7 perc olvasás
Eugéniusz: Életlényeg: magyar boldogság ABC
Előmunkálatok: vázlatos ötletek, gondolatcsírák
Az emberélet-minőség Nagy Jenciklopédiájához
Solymárvölgy- Csúcshegy – NAT/M.o. XXI. század
VI.
Vörösmarty Mihály
Mit csinálunk?
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
Van biz itt baj; de hiába
Enni csak kell az embernek;
S inni hogy ne kéne, ahol
Oly dicső borok teremnek;
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra.
Korhely-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörősdit játszadozni:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Álmos-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És miről az istenadták?
Hogy tán élni kén’ a honnak!
Kár biz az; de már hiába,
Gondolatnak nincsen gátja,
És ha úgy van, amint mondják,
Gondolat a tettek bátyja:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Méla-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
Szörnyűség! – No nem kell félni,
Csak szavakkal kardlapoznak.
Kár a szóért; de hiába,
Szóból ért a magyar ember,
S gyakran a szó dolgokat szül,
Gyakran a szó éles fegyver:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Nyelves-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak s tán dolgoznak?
Félig-meddig: mert nem tudják,
Másnak lesz-e vagy magoknak.
Ennyi is kár; de hiába,
Munka jobb a koplalásnál,
S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
Mint ha selymen sántikálnál.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gyenge-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Szőnek, fonnak és akarnak –
Tán vakarnak? semmi tréfa!
Posztó is kell a magyarnak.
Hát takács-e a magyar nép?
Nem szégyenli a vetéllőt?
Semmi baj! tán összefűzi,
Amit a sors egybe nem szőtt:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gépi-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
És, pedig – mit is beszéltem?
A vadásznak jó a cserje;
A költő hadd álmodozzék;
A kovács a vasat verje.
Minden ember, amihez tud,
Ahhoz lásson télen, nyáron,
S a paraszt borbély helyében
Úr szakállát ne kaszáljon.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Aki hitvány,
Félre tőlünk, menjen hátra!
1844. október – november 10.
*
Olyan vagy
mint az a néma gyerek,
akinek az anyja se érti a szavát…
*
Annyira
„szerény” mafla,
hogy az élet-színjátékában
nem keresi, fogadja el szerepét,
csak statisztálgat vagy kukkolgat…
*
Naponta
gyakorlatozva
mesterien kiszelektál emlékeiből
minden szépet, felemelőt, előrevivőt…
*
Mosakodás helyett
mást is bemocskolsz,
hogy te így tisztá(bb)nak látszódjál…
*
Örök
haragot tartva
más vétkeiért is
non stop magát bünteti
*
Te
mindenáron
hős akarsz lenni:
veszélybe sodorsz,
hogy megmenthess…
*
Ami
ingyen van,
azt nem értékeli:
se a természetet,
se a szellemi közkincseket…
*
Gyermeke
elvesztése miatt
a még megmaradtat
vagy elhanyagolja,
vagy kényezteti…
*
Amit
Pató Pál
megtehet mai is,
azt bizonnyal megteheti holnap is…?
*
Sorra falod
az újabb és újabb
drága boldogságpirulát:
még jó, ha csak a detoxikálnak…
*
Nem tudod
abbahagyni, amikor
még a legjobban esik
az alvás és az evés stb.
*
Beéred
az olcsó vigasszal:
savanyúnak mondod
a szőlőt, amit nem érsz el?
*
Olyan
zsugori
mintha örökké élne,
úgy tékozol mintha
már ma meg is halna
*
Ha
éppen most
jó, szép idő van,
akkor azért sopánkodsz,
hogy mi lesz majd holnap(után)
*
*
A
Napnak
parancsolod, hogy felkeljen,
a gyerekednek viszont rimánkodsz?
*
Egyre
önteltebb
és felfuvalkodottabb lesz,
míg a túlfújt lufi hirtelen ki nem pukkan
*
Semmit
sincs szíved kidobni
a süllyedő léghajóból –
így még életedet is elvesztve
a tengerbe, a hullámsírba esel…
*
Pokolba
a sok szociális
szabállyal s az elfojtásokkal:
ahol rájön, ott pisil, kakil,
vagy netán szerelmeskedik…
*
Éhen halsz,
mert görcsösen
markoltad a magot:
nem merted elvetni!
*
Pletykaéhező:
egyfolytában furdalja oldalát
a hamar öregítő kóros kíváncsiság…
*
Megijedsz
a saját árnyékodtól,
s akárhogy próbálod,
de nem tudod lerázni…
*
Folyton
hátrafelé nézegetsz,
s így bevered a fejed,
elbuksz, karambolozol…
*
Annyira
szkeptikus,
hogy még abban se biztos,
hogy most itt ő kételkedik-e…
*
Kedveli
a bonyolultabb megoldást:
nekiáll kibogozni a gordiuszi csomót…
*
Amikor
ég a házad,
akkor jól időzítve
jó sok olajat öntesz a tűzre!
(vagy még tovább hergeled a támadó vérebet…)
*
Megspórolná
felkapaszkodását
a szellemi magaslatra –
anélkül szeretne magára látni,
nagyobb, igazibb önismeretre jutni…
*
Neki
az egész év
egy fordított nap:
az asszonyon van
a nadrág és a kalap?
*
Sokat
akar a szarka,
de nem bírja a farka:
kicsi önismeret/nagy mohóság
*
A
nap
egyik felében
mindent be- és elzársz,
míg a másikban nyitogatsz…
*
Ha
passzívan
állna ellen,
akkor a ráktól,
ha pedig aktívan,
akkor meg az infarktustól fél…
*
Mivel
sokaknak
adtál jó tanácsot,
saját ügyedben is
magadhoz fordulsz…
*
Lenyuszizzák,
és bedőlve a provokálásnak
vakmerő tettre szánja el magát…
*
Nem mer
kimenni az utcára,
mert hátha
pont az ő
fejére esik egy tégla…
*
A
mocskos
fürdővízzel együtt
a kisgyermeket is kiöntöd
a jéghideg hátsó udvarban?
*
*
A buta
és agresszív
tanárok ellen
minden tanulás
szabotálásával tiltakozol?
*
Remegő
gyomorral eszel,
mert olyat rendeltél,
ami neked túl drága…
*
A
tengeren átkelve
elbíztad magad,
és otthon ladikázva
belefulladsz egy bányatóba…
*
Úgy
fogod fel
az evés-ivást,
mint orvosságot:
gyorsan lenyelni
és hamar túllenni rajta?
*
Ünnepnapok
nélküli életed
olyan, mint
egy hosszú út
vendégfogadók nélkül…
*
Édes
otthonát
átvarázsolja
keserves dologházzá:
Isten hozta, őrnagy úr!
*
A
sarokba
szorítod a kutyust,
s meglepődsz, hogy
farkasként ugrik rád
*
Balhited is
hegyeket mozgat –
mindentudó kisistenként
avatkozol bele a természetbe…
*
Arányosság van:
Önként és dalolva
egyre többet dolgozol
egyre kevesebb reálbérért…
*
Csak fejni
akarod a juhaidat,
de még a legelőre
se hajtod ki reggelente?
*
Az
orrodnál
és a farkadnál fogva
téged a világ végére is el lehet csalni?
*
Vész-
madár,
aki minden
tőle telhetőt megtesz,
hogy esetleg még be is váljon jóslata!
*
Mindenfélét
összeolvastál,
de nem tudva,
milyen kérdésre vártál választ!
*
Arra
nem gondoltál, hogy
a büntethetőség alóli mentességnek
gondnokság alá vétel is lehet az ára!
*
Mindent
oly pontosan
akar elmesélni,
hogy elveszünk a részletekben…
*
Spekulatív
teóriák kőkoporsójába
akarod az élő világot tetszhalottasítani?
*
Kellő időben
méltósággal vissza nem vonulva
szégyenszemre, lesajnálva pucolsz el…
*
Fegyvert ragad,
– pl. mérgezett tőrt –,
de elveszik tőle és általa vész el
(pl. Wiliam Shakespeare: Hamlet)
*
Az
elején
nem tisztázott félreértés
veszekedéssé, sőt verekedéssé fajul…
*
*
Nem érti,
vagy nem figyeli
teste jelbeszédeit,
csak ha már nagy,
netán irreverzibilisen
végzetes a baj…
*
Olyan vagy,
mint az időjárás:
mint a szeszélyes április –
és te mégis azt várnád el,
hogy hozzád igazodjanak?
*
„Jó-
cselekedetek”
felhalmozásával
próbálod kiérdemelni
a nagy Ő szerelmét?
*
Neked
édeskevés,
hogy kutyád
eltűri a macskád:
puszipajtásokká tennéd őket?
*
Hogy
más ne
gyönyörködhessen kedvesében,
– mintha ő ezzel kevesebb lenne –
mindenkitől hermetikusan örökre elzárja Őt…
*
Az
egyszer
megkedvelt
ételt vagy dalt
majdnem rosszullétig,
a megutálásig fogyasztod?
*
Szívességet
kért tőlem,
de ha nem
– rögtön – teljesítem,
akkor szid, ócsárol és bepanaszol…
*
Annyira
„szereti”, sőt imádja,
drága, egyetlen gyermekét,
hogy a főleg/csak játszótársa
és nem a nevelője lesz?
*
Nem
hiszed el,
hogy neked megbocsátották
s tovább zaklatod a sértett felet
(lásd Gogol drámai novelláját)
*
Ha
egy légy
„szemtelenkedett”,
akkor életprogramként
akar bosszút állni rajta
*
Olyan
pozitív
a szemlélete,
hogy vereségét
egyenesen győzelemnek látja
*
Tudva tudván,
hogy peches ember vagy,
vagy ma egy rossz napot fogtál ki,
s te mégis az olvadó vékony jégre mész?
*
Úgy
akarsz
jó üzletet kötni,
minden kockázat nélkül,
hogy te még véletlenül se
veszíthess – sokat – rajta?
*
Beszállsz,
belesodródsz
egy tömegverekedésbe,
és még méltatlankodsz,
ha ott közben hátulról ütnek
*
A
pusztába
kiáltod a szavad,
majd meg keseregsz
a visszhangtalanság miatt?
*
Felülsz
a léghajóra,
de a magasban bemajrézol
és azonnal ki akarsz szállni…
*
Először
kisállattal,
majd másokkal,
kicsivel, gyengével,
végül nem kivételezve:
önmagával kegyetlen…
*
Csak
borral akarod
elűzni a gondod:
az kijózanodás után
bumerángként csap le!
*
Csoda-
idomárként
életed teszed rá,
hogy a vad oroszlánt
doromboló házi cicussá szelídítsd…
*
ÉLETLÉNYEG ABC
Plusz-mínusz végtelen
Egy-egy lényeges magyar mondat:
bölcsesség, életkép, lélekrajz, szellemiség.
Mind egy és sokféle – mindez rólunk szól,
ismerjünk magunkra, s változtassunk éltünkön.
Jó szellemben lélek-bátran, akkor repít a sors.
Másként csak élőhalottként vonszol, taszigál stb.
Becsüljük aranyunkat, a szart ne mondjuk annak,
s főként ne csináljunk abból ezt, inkább fordítva…
Teremtményi alázat és istengyermek büszkeség:
használjuk – fel és el – rendeltetés-szerűen magunkat:
mint egy hangszer, ami isteni csodás muzsikát is tud,
de lehet vele szöget verni, verekedni, zajártalmat kelteni…
