kb. 24 perc olvasás
![]()
Létrontás/javítás ABC – VII.
pppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szabad ötletek szorgos gyűjtése
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp
![]()
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Aranka György
Élet regulája
Boldogság kapui nyílnak csak idővel,
Dolgod, élted ne kezdd ott hol végezni kell.
Ne siess. Nyelvedet tartsa mindenkor zár;
Sarkában okos nyelv igen vígan nem jár.
Ez a világ soha tökéletes nem lesz,
Százszor ha jobbítják, csak száz új formát vesz.
A prófétáihoz kivált háládatlan,
Megrúg ha közel jársz hozzája csinatlan.
Ha jobbítni tetszik, jobbítsd meg magadat,
És megjobbíthatod magad világodat.
Aki a világnak egy jó embert adott,
Egy ember éltire eleget dolgozott.
*
Orczy Lőrinc:
Szerelem és bor
Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság?
Vagy hol találtatik a kedves múlatság?
Nincs a cifra várban, nincs a nagyságoknál,
Sok cselédű pompás főméltóságoknál.
.
Ott nincs, hanem vagyon, hol kicsiny zörgéssel
Élnek az emberek egy szeretett széppel.
Mi kell ehhez egyéb, hanem egy jó barát,
Ki víg kedvvel reám köszönje poharát.
.
Hát ha hunyorított szemtől távol esvén
Cicámat oldalom mellé leültetvén
Mézes máli mustot tölt mázos kupában,
Nemde boldog vagyok, mint császár Kínában;
Esküszöm az égre, Babuskám, szeretlek.
Esmérd meg szívemet, hív lészek, míg élek.
.
Bár messék el Párkák életem fónalát,
Adsza kacsót, íme, tartsuk a parolát,
Nem akarom, éltem hosszúra terjedjen,
Mit használ, hogy hajam ősszel keveredjen.
.
Szerelem s jó barát nélkül az öregség,
Unalmas, szomorú keseredett vénség;
E kettő érdemli ugy-e az életet?
Adjál, pajtás! adjál igaz feleletet.
*

Orczy Lőrinc:
Szabadkőmívesek törvénye
Az Istenre bízzad, pajtás! te ügyedet,
Hozzá fohászkodván emeljed kezedet.
Hallgató légy inkább, nagyra ne püffeszkedj,
Keveset kívánván kevéssel elégedj.
Tanulj megtartani reád bízott titkot,
Kisebbnek engedni, becsűlni nagyokot.
Ne fenyegess senkit, ne halaszd munkádat,
Vess meg kevélyeket, viseljed sorsodat.
Istenes életet élj, s készűlj halálhoz,
Így, s nem másképp juthatsz igaz boldogsághoz.
*
![]()
Barcsay Ábrahám
Az igaz boldogságot hol leli meg az ember
Orczy Lőrincnek
Megjárád, megjárád Bácskát s a Bánságot,
Pénzért se kaphattál királytól jószágot,
Feláldoztad ennek karddal ifjúságod,
S hazádnak, mint polgár, egész boldogságod;
Ősz vagy, görbült tested esztendők terhével
Már föld fölé hajlik aggott tetemével.
Tekintesz a partra, honnét elindultál,
Messze van, csak álom minden, mit tanultál.
Eltűntek a napok, megcsalt a reménység,
Bizonyos a halál, keserves a vénség.
De mégis szép lelked küszködvén azokkal,
Csillagokhoz emel fel sebes szárnyakkal,
Szánakodva nézed onnét e világot,
Mely csak ígér, de nem adhat boldogságot.
Indulj bár utána Japánból Kínában,
Keresd a rest Spanyol kincses országában,
Sehol sem találod – egyedül szívedben
Lelhetd szerencsédet egész életedben.
Tudomány, dicsőség, nagy név, kincs, méltóság,
Csak füst, álomnál is kevesebb valóság.

p 1
p
p Aki
p nem mászik fel
p a humor magaslatra,
p pedig majd onnan lenézve
p eltörpülhetne „óriási” gondja-baja
p
p
p Aki
p nagyon sok mindent
p tud a már a humorról,
p érti is, sőt űzi, csinálja is –
p de ritkán, vagy soha nem élvezi
p (pláne nem, ha vele tréfálkoznak…)
p
p
p Azok,
p akik nem tudnak
p magukon nevetni,
p azok meghagyják ezt a feladatot másnak
p Akik nem mernek humor magaslatra jutni,
p ahonnan pedig eltörpülnének óriási gondjaik…
p
p
p Sok
p hűhó semmiért:
p óriás hegyek vajúdnak,
p de csak egy kisegérke születik
p (miközben terrorizálja előszeretteit,
p mindenki vigyázzba álljon, ha Ő alkot…!)
p
p
p Akinek
p szinte minden
p az arcára van írva,
p ő nem tud színlelni,
p ellenségével is őszinte –
p vagy hamar megtanul póker
p arcot vágni, s úgy is marad,
p és így elsorvad érzelemvilága…
p
p
p Ha már
p kór-házban (!) született,
p akkor ott is akar meghalni,
p egyedül, ill. vadidegenek közt,
p hátha van a halál ellen orvosság
p (de ott csak kísérleteznek rajta,
p vagy mérgezésével a GDP-t növelik)
p
p
p „Fejlődés”:
p nem kell már rabhajcsár:
p ő már a magát ön-kizsákmányoló.
p Felesleges-káros presztízs-javakért
p ő könyörtelenül űzi és hajtja magát
p pont a maga/előszerettei rovására…
p
p
p Akinek
p az „otthonában”
p demarkációs vonalat húztak:
p házaspárbajos lak-elválasztó (virtuális) fal
p (egy illusztráció: A harapós férj c. magyar film)
p És itt soha nincs még csak fegyverszünet sem,
p s ők jól tudják, hogy mivel lehet a másokat kínozni…
p
p
p Ha
p kiengeded
p a palackba zárt szellemet,
p pl. az idegen/fajgyűlöletet stb.,
p akkor igen nehéz visszatuszkolni,
p és már ő fog parancsolni neked is…
p
p
p A
p tapintatlan
p aki még felettébb
p büszke is őszinteségére,
p ami csak „szalonképes szadizmus”,
p aki arcodba vágja, ha csúnyának lát…
p (nem a rossz smink, frizura, vagy
p rád fagyott arckifejezés miatt…)
p
p
p Akik
p – Kérem!
p – Köszönöm! – Elnézést! –
p – Bocsánat! varázs-igétlenül
p tengődő siralmas, fagyos életűek…
p Akik semmiért senkinek nem hálásak
p és még maguknak sem bocsátanak meg…
p
p
p A hálátlansága miatt
p önmagát csak fokozódó
p nehézségbe, izoláltságba navigáló,
p és magát sok-sok örömtől megfosztó…
p Rossz esetben még másoknak is árt,
p ha ezzel esetleg elveszi az adakozó kedvet…
p
p
p Szkander
p A „kinek van igaza” kérdést
p a kocsmában kar-birkózva eldöntő.
p Vagy ki mondja, üvölt hangosabban,
p vagy ki ismétli a legtöbbször stb. stb.
p
p
p A
p 2×2
p neki is
p néha négy, néha öt –
p ahogy a többség éppen ma dönt.
p Ő soha nem akar kisebbségben
p maradni a különvéleményével…
p
p
p Aki
p tudva,
p nem tudva
p a hipnózis médiuma lesz
p egy vadidegennek adja át magát,
p aki kénye-kedvére manipulálhatja,
p de a jóistennek nem enged irányítást…
p
p
p Aki
p Istenben
p ugyan nem hisz,
p de az ő szerepét játssza:
p mindig jobban tudja, mi jó nekem:
p szellemi kiskorú felett atyáskodó…
p
p
p Aki
p olyan „liberális”:
p mindig a legjobban tudja,
p hogy mi az ő elemi érdeke –
p még részegen se engedi, hogy
p mások szelíd erőszakkal hazavezessék –
p „szabadon” meg is fagy az útszéli árokban…
p
p
p Aki
p az úgynevezett
p bátorság-próbákat
p gyáván kerülő, illetve
p az azokon rendre elbukó,
p ezért bizonyítási kényszerből
p valami esztelen vakmerőségre vállalkozó…
p
p
p Ha
p be tudod
p bizonyítani, hogy
p nincsen rá szükséged,
p akkor ad a bank neked kölcsönt
p Vagy a bank tukmál rád olyant,
p amire nincs is szükséged, de
p amit nem tudsz visszafizetni…
p
p
p A
p borban
p van/lenne
p a társas öröm,
p a vigasz, az igazság:
p de ő vagy absztinens
p (amire még büszke is)
p vagy pedig részeges…
p Nem ismeri, vagy nem
p tarja be a mértéket…
p
p
p Akinél
p az alkalmi
p ún. „szíverősítő”
p lassan/biztosan a napi ital lesz,
p ami így csak legyengíti, leépíti és
p lelki és egzisztenciális nyomorba dönti
p
p
p A
p bűz miatt
p rögtön nem szóló,
p majd azt ő is megszokó újonc.
p Aki pl. a gyülekezetben még új,
p még érzi, hogy mi nem stimmel,
p de még nem igen mer szólni,
p később meg már ő se érzi ezt…
p
p
p Az
p egyke gyerek
p mindhiába kér
p kistestvért szülinapra,
p helyette őt kényeztetik
p az ún. majomszeretettel,
p mindenkinek a vesztére…
p A rokonok versenyben rivalizálva
p lesik a kedvét-kegyét, viszik pusztulásba…
p
p
p Akit
p te befogadtál,
p egy „tót”, egy Tartuffe,
p az „hálából” kitúr a házadból/hazádból
p Egy fagyott kígyót melengetsz kebleden,
p és ő felengedés után hálából beléd mar…
p
p
p Aki
p a hazárdjátékra,
p pl. rulettre alapozná
p a mindennapi megélhetését,
p vagy a kitörést a „szegénységből” …
p Ha egyszer netán nyert, nem hagyja abba,
p mert azt hiszi, hogy ő egy szerencsebérletes…
p
p
p Aki
p a hamissal,
p a hazuggal együtt
p az igaz illúziókat is
p porig romboló vandál.
p Akinek pl. fontosabb, hogy
p megismerje a kulisszatitkokat,
p (ezekkel fontoskodó bennfentes)
p mint hogy elvarázsolja a színház…
p
p
p Az
p oly hiú
p holló te vagy:
p szádból a ravasz róka
p könnyen kiénekli a sajtot,
p maradsz szégyenben/éhesen,
p de ezen a károkon okulhatsz is,
p és akkor soha többé nem mész lépre…
p
p
p Aki
p jót tesz
p másokkal,
p de csak akkor,
p ha tudja, hogy látják:
p mindenekelőtt a látszat-
p fenntartására ügyel, de nagyon –
p ha titokban tenné, az kidobott idő/pénz…
p
p
p Aki
p képtelen
p elviselni a látszatot,
p hogy őt rossznak tartsák –
p ő amúgy nagy keresztény,
p de „A vén gazember” szerepe,
p neki már nem osztható ki, mert
p ő nem tudna csaló tolvaj hírében állni,
p pláne nem huzamosan, akár éveken át…
p
p
p Aki
p úgy hív
p vendégségbe:
p ha jössz, leszel,
p ha hozol, akkor eszel…
p Vagy úgy, mint a róka és gólyát…
p vagy úgy, hogy benyújtja a számlát,
p vagy úgy, hogy hívatlan vendégnek néz stb.
p
p
p Aki
p egy rest
p de nem restelkedik,
p sőt, bölcsnek hiszi magát,
p mint a teremtés koronája…
p És gúnyolja a tüsténkedőket,
p de majd legalább kétszer fárad
p És nem kizárt: már későn, hiába…
p Ő a télen a hangyától kéregető tücsök…
p
p
p Akinek
p a sok vaklárma
p az életébe kerülhet,
p mert már elveszített szóhitele…
p A játékból Farkas!-t kiáltó pásztorfiú,
p aki nem fogja fel, hogy az életével játszik…
p
p
p Aki
p az a suszter,
p aki nem maradt
p meg a kaptafánál,
p de a véleményét kérdő festőt
p szakmailag is mesterként kioktatná…
p
p
p A
p tudásod
p örök nagy kincs lenne,
p mert nem vehetik el tőled.
p De neked abból valódid nincs is,
p csak rossz ill. fölösleges, sőt káros…
p (amit amúgy jobb lenne veszni hagyni)
p
p
p Ő
p sem
p tévedhetetlen,
p ezt nem is állítja, sőt –
p de valahogy „véletlenül”
p mindig a maga javára „téved” –
p de „persze” még ő se érti, hogy miért…
p
p
p Aki
p úgy óvja
p magát a kudarcoktól,
p hogy korán „bizonyítja”:
p őneki semmihez semmi
p adottsága/tehetsége nincsen:
p marad csak statiszta a tömegjelenetben,
p így soha nem kell a mindenséggel mérni magát…
p
p
p Aki
p szerep-
p tévesztésben van:
p az életszínház színpadján
p a bolond helyett Lear király?
p Pedig a sajátjában kiváló lenne…
p Vastaps helyett így ki is fütyülik…
p
p
p A gyerekednek
p édesanyára lenne szüksége,
p és Te ebben pótolhatatlan lennél,
p de ehelyett a barátnője vagy,
p (ami neked amúgy hiányzik),
p mert te haladsz a korral,
p a rossz korszellemmel…
p
p
p Aki
p óvatlansága,
p mohósága miatt
p becsalható az aranykalickába,
p hogy ott majd levágják a szárnyait,
p hogy hiába is szabadulna ki onnan…
p
p
p Légy résen!
p Az ördög nem alszik…
p Akkor altatja el magát,
p vagy kábultan kóvályog,
p mikor életbevágó lenne az éberség
p Nem veszi halálkomolyan a kísértést,
p és bódultan belesétál a csapdába…
p (Pl. részegen teherbe ejt egy rút banyát,
p és nem csak nyakán marad a gyerek,
p de még rámegy a jó házassága is)
p
p x
Fazekas Mihály
Ki a boldog
Boldog, ki fákat ültet el
Ifjú legény korában,
Osztán azokra jól ügyel,
Hogy nőjjenek bujábban,
Hernyó, bogár ne bántsa,
Nyúl, kecske meg ne hántsa.
.
Kivált, ha nem rójják azért,
Hogy a kéménye füstöl,
Dézsmát nem ád, se taksabért,
Nem tarthat a becsüstől,
Nem korhelyes, se kényes,
Be boldog egy legény ez.
.
Amely leányzó nem hever
Virága szép korában,
De sütni, főzni, varrni szer,
S nem módiz a ruhában,
Vidám, serény, eszes, jó,
Be boldog egy leányzó.
.
Midőn ez illyen boldogok
Egymás eránt hevülnek,
Azon az égiek magok
Előre már örülnek,
Látván, hogy a teremtés
Itt is lehet szerencsés.
.
Tisztán verő jó szíveket
Egymással egyesítik,
Szeplőtelen hűségeket,
Áldással ékesítik,
Úgy-é bizony hogy e’már
Valóban boldog egy pár!
.
Ők a világi terheket
Fogódzva hordogatják,
A homlokon gyűlt cseppeket
Csókkal leszárogatják,
Gyűl a gyerek, de nő is,
Gyűl a segítgető is.
.
Már a fiú az ölyvöket
Riasztja a csibéktől,
Csergetve a gyümölcsöket
Megőrzi a verébtől,
A fára már fel is mász,
Anyjának ért epert ráz.
.
A kisleány már enni hint
A tyúknak és rucának,
De csakhamar bé-bétekint
S nagyot visít anyjának:
Jöjjön ki: a kakassa
A tyúkot eltapossa.
.
Mindennemű szükségeket
A szorgalom beszerzi,
Rakásra gyűlt élelmeket
A gondos ész megőrzi.
Szintúgy dologho’ nyúlnak
A gyermekek s tanúlnak.
.
A jó szülői nyomdokon
Hogy ékesen nyitának,
A jól nevelt leányokon
Minden szemek kapának.
Elhordta a szerencse,
Már mindenik menyecske.
.
Már négy fiok kinőtt, eme
Törvénytudó, ama’ pap,
Egynek vitézi érdeme
Véres jutalmakon kap,
Csak egy maradt a háznál,
Az ősi gazdaságnál.
.
Jó kisegítő is került
Menyül a jó anyának,
Hordozni a nagyobbra gyűlt
Terhét a ház bajának,
Gondos, serény, eszes, jó,
Napához oly hasonló.
.
Gyakorta a két öszveült
Szépen megért öregnek
Körülte már a kertbe gyűlt
Másod rajok csevegnek,
Egyik csapat cicázik,
Egy báboz, egy cocózik.
.
Némely’k após combjára ül,
Némely’k alatta bujkál,
Egy lyány kereng anyós körül,
Egy a fején babirkál,
Így mulat olykor-olykor
A kétszeres gyerekkor.
.
Egy kis legény a fára mász,
Keres gyümölcs puháját
Vagy elterült ponyvára ráz,
S megrakva inge alját,
Hogy kedveket találja,
A véneket kínálja.
.
Hej, mond após, midőn kezem
A fákat oltogatta,
Egy vén dudás, emlékezem,
Bíz erre mondogatta
Hogy boldog, aki fába
Olt kis legény korába.
*

Fazekas Mihály:
A boldogtalan
Ki homályos magafelejtésben,
Bús gondok közt bolygó tévelygésben
Űzi nyugtát, mely régen eltűnt:
Az paradicsomától távozott,
Annak még lakhelye is átkozott,
Mert reménye pislogni megszűnt.
Liliomi kényének, kedvének
Elkorhódtak; édes érzésének
Rózsáit a szélvész levágta,
Megelégvésének ibolyáit,
Becsületének zöld borostyánit
Egy kártékony féreg kirágta.
Ti példái a hív barátoknak!
Kik környékét erős honotoknak
Fűszerezitek látatlanúl,
Violák! nem vidul balzsamtoktól,
Minden gyönyörködtető tárgyaktól
Végbúcsút vett irgalmatlanúl.
Csak az elfelejtett temetőkben,
A szomorú estike gőzökben
Kornyadoz tövisbokros útján,
Vagy egy példázgató gyászfűzfánál,
Az emlékezet esthajnalánál
Tűnődik örömnapja után.
Elgázolta minden dicsőségét,
Nyereségét és gyönyörűségét,
Közűlök nagy harccal kirontott,
Vége szeretetnek, barátságnak,
Bizodalomnak és kivánságnak,
Minden boldogságról lemondott.
*

Csokonai Vitéz Mihály
A bóldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.
Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki bóldogabb Vitéznél?

*
Vitkovics Mihály
Az emberekhez
Megvetve néznek énrám
Sokan, ha borkupámból
Kényemre iddogálok.
Gúnyolva hallgatódznak
Ha víg dalom dalolom.
Elundorodva futnak
Tőlem, ha lányt öleltem.
Mondjátok azt nekem meg
Földön lakó halandók!
Ugyan mi jobb ezeknél?
*
p 2
p
p Aki
p abban
p egy kitartó-
p ötletdús versengő:
p kinek fáj a szíve jobban,
p kinek a baja a halálosabb…
p
p
p Aki
p szerint
p ha neked
p rosszabb volt
p a gyerekkorod/sorsod, mint neki:
p akkor te egész biztos, hogy te csalsz!
p
p
p Aki
p egy unikum
p szeretne lenni,
p de rossz értelemben:
p hiszen ő a Teremtés eddigi,
p sőt örök legnagyobb vesztese!
p
p
p Aki
p felháborodik,
p ha pont az „ellensége” inti,
p hogyan lehetne éppen az ő
p hátrányából előnyt kovácsolni…
p
p
p Aki
p bármi áron
p megúszni a katonaságot,
p (így az ő férfivá avatását) –
p ezért lesz „buzi”, rokkant stb.
p Beleéli magát és akár úgy marad…
p
p
p Aki
p bolondnak
p tetteti magát:
p így a rövid büntetés helyett
p a határidőtlen diliház lehet a sorsa
p (vagy horribile dictu lobotómia –
p Száll a kakukk fészére…)
p
p
p Aki
p fizetett
p házassági
p hirdetésben ömleng magáról:
p és holtáig várja az ideálist társat –
p neki lenne nagy baja, ha mégis jönne…
p
p
p Aki
p az oda-vissza
p bosszúhadjáratokkal
p önként-dalolva vesz részt
p önmaga lealacsonyításában és
p a Föld ember-néptelenné tételében…!
p Ez a gonosz szellem élteti, ill. halasztja…
p
p
p Aki
p amit ma
p megbosszulhat,
p azt nem is halasztja holnapra!?
p (hátha éjjel elpárologhat haragja)
p Lelki békétlensége őt betegíti meg…
p
p
p Akinel
p a szeretete
p csodás telepatikus:
p megérzi, ha most fáj a testvérnek:
p ő is vele jajgat, de nem siet segíteni…
p (Lázár E.: Szegény Dzsoni és Árnika)
p
p
p Aki
p mélyen
p maga alá
p kerül és ott is ragad,
p ha becsukódik életében egy ajtó
p és így nem látja az épp kinyíló ablakot…
p
p
p Aki
p beleharap
p a segítő kézbe,
p és mélybe rántja
p az utána ugró mentőt:
p ő ezért így egy menthetetlen…!?
p
p
p Aki
p túl büszke ahhoz,
p hogy jó tanácsot, vagy
p konkrét segítséget kérjen:
p inkább beleroskadva kontárkodik…
p
p
p Aki
p senkiben
p nem bízik meg,
p nem oszt ki és meg feladatot:
p ő az összeroskadó ön-túlterhelő
p
p
p Akinek
p az „úri” szeszélye
p az ő ingyen luxusa,
p aminek mégis nagy ára van:
p hogy ő pár napig finomlelkű,
p majd pár hónapig durva pokróc,
p és hivalkodik is rapszódikusságával
p
p
p Akinek
p a muzsika,
p a művészet, a poézis
p nem hangolta finomra lelkét,
p csak durván van megmunkálva –
p ilyenek a közlései és meg nem értései…
p
p
p Aki
p azt hiszi,
p hogy csak ő az,
p aki harag és főleg
p minden elfogultság nélkül
p lenne/lesz is a maga ön-bírája…!?
p
p
p Aki
p az e-világban
p már túlságosan is
p otthonosan mozog,
p de az Égiben meg
p – még vagy már/örökre –
p viszont teljesen vadidegen
p (K.D.: Boldog, szomorú dal)
p
p
p Aki
p úgy akar jó fej
p „modern” apa/tanár lenni,
p hogy semmi nagyot nem követel,
p sőt népszerűséget hajhászva bratyizik
p
p
p Aki
p egy cezaromán:
p ő még magának
p a Napnak is parancsol:
p kelj fel! És láss csodát: felkel…
p Vagy átírná a nyelv szabályait is…
p
p
p Aki
p másokat,
p például legalább
p egy családot akar vezetni,
p de akár hadsereget, országot is,
p de önfegyelme /önuralma sincsen…
p
p
p Aki
p egy ön-
p ismeretlen
p népvezér/csapat-
p kapitány-önjelölt,
p de aki még a kisfiának,
p sőt még a kutyájának se tud parancsolni
p
p
p Aki
p már attól
p szabadnak
p gondolja magát,
p hogy mindent megtehet,
p ami neki társadalmilag kötelező…
p (minden szabad, ami épp nem tilos…)
p Szabad ember: azt teszi, ami szabad…
p
p
p Aki
p csak
p egy dologra,
p a legfontosabbra
p egyáltalán nem szabad:
p megtudakolni és megtenni azt,
p ami vele a Jóisten akarata lenne,
p és valóban az ő testi-lelki javát szolgálná…
p
p
p Aki
p állandóan
p fél/szorong:
p kiszolgáltatja magát annak,
p hogy mások épen mit gondolnak róla,
p mert nincs szilárd, autonóm önértékelése
p
p
p Aki
p rendszeresen
p „összetéveszti”
p a – talmi – sikert
p az istenáldotta dicsőséggel –
p kerüli a fajsúlyos megmérettetést
p
p
p Ha
p ő egyszer
p (látványosan) „megtér”,
p akkor már be van védő-oltva
p minden lehető ördögi kísértés ellen…!?
p És éppen e balhite miatt lesz könnyű préda…
p
p
p Aki
p annyira babonás,
p hogy ha épp bal lábbal kel fel,
p akkor aznap már semmi nagyobb,
p hiába halaszthatatlan dologba nem kezd…
p
p
p Aki
p fagy/éh-
p halálra van ítélve,
p ha éppen nincs villany-gáz,
p és bezárnak a multis boltok,
p ha nem jön meg a segély/nyugdíj…
p Egy maximálisan kiszolgáltatott lény…
p
p
p Aki
p gyűlöli
p és rettegi
p a legkisebb
p bizonytalanságot is:
p ezért inkább kápéért vesz
p a szabadpiacon csókot, ölelést stb.
p
p
p Aki
p már csak
p későn és hiába,
p az égszakadás után
p veszi fel – több – köpönyeget:
p az ő késő bánata csak eb-gondolat.
p Aki előbb vág és csak azután mér,
p és így irreverzibilis károkat okoz..
p
p
p Aki
p a szerelem
p megvallása helyett
p inkább hegycsúcsot hódító,
p vagy külhonban vitézkedő:
p egy – heroikus – pótcselekvő
p
p
p Aki
p piperkőc
p öneltorzító
p divat-majom,
p vagy egy koszos, rongyos
p és büdös madárijesztő…!?
p
p
p Aki
p nem érti, hogy
p hogy/hogy nem,
p de mindig az ő bőrét
p viszik a vásárra, és
p mindig az ő farkával verik a csalánt
p
p
p Aki
p mindhiába
p drágakő, gyémánt,
p ha ő egészen élete végéig
p nyers maradt, csiszolatlan marad…
p
p Akinek
p külhonban
p az idegen nyelve határa
p egyben a szellemi-lelki világáé is:
p ő egy szűk látókörű, egy korlátolt lesz…
p
p
p Akinek
p a jégvirág
p a kedvence –
p igaz, eddig még
p mást nem is látott, szagolt…
p (tél után örökzöld művirágja van)
p
p
p Aki
p az iskolai
p szépírást erőltette,
p majd meg már senki,
p még ő se tudja elolvasni
p macskakaparás kézírását:
p így szerződik, végrendelkezik stb.
p
p
p Aki
p „tréfásan”
p krikszkraksz,
p ákombákom „írást”
p vagy halandzsa nyelvűt küld
p az egyértelmű S.O.S segélyhívás helyett
p
p
p Akinek
p a gyász jelentése,
p illetve a halála oka,
p a halottkém beírása:
p ő belehalt a félelmeibe…
p
p
p Aki
p belenyugszik,
p és beletörődik, hogy
p ő csak egy kapcarongy/
p lábtörlő szereplő ő ezen a világon
p
p
p Aki,
p ha megütik
p az egyik arcát,
p akkor gépiesen,
p automatikusan már
p oda is tartja a másikat is?
p
p
p Aki
p lemond
p az elemi jogos
p önvédelemről is:
p aki egy dogmásan
p erőszakmentes áldozatjelölt
p
p
p Aki
p hősködve,
p feleslegesen
p fegyvert ragad,
p de hamar elveszik tőle
p és éppen általa vész el…
p
p
p Aki
p mindenkivel
p ősbizalom alapon áll:
p a lakáskulcsa a lábtörlő alatt,
p és ezt még ki is írja a falára is…
p
p
p Aki,
p ha egyszer
p valaki őt becsapta,
p akkor ezentúl mindenkivel
p beteges gyanakvó, rosszhiszemű,
p és ezért örök magányosságra ítéli magát…
p
p x
![]()
Dukai Takách Judit:
Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden boldogságban engem részeltettek.
Szabadon repülök mint egy szabad madár,
Semmi fenyítéknek durva lánca nem zár.
.
Szép aranyideim! hálát adok nektek,
Hogy így árasztjátok reám jótételtek!
Semmi bús gondokat reám nem mértetek?
Óh, ha majd elmúltok, mit adnék értetek!…
*
![]()
Faludi Ferenc:
Tavasz
Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.
.
Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,
Fiatal madárkák fészkét felkeverni,
Hegyet-völgyet megkerülni,
Friss források mellett ülni,
Ebédre megtérni,
Jó lakáshoz férni.
.
A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közbe vigan beszélleni
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.
.
Eszem-iszom után könyökére dülni,
Egy fél órácskáig álomba merülni;
Könnyü testtel felserkenni,
Holmi dolgán általmenni,
Nagy labdát ugratni,
Játékkal mulatni.
.
Diana udvarát megint látogatni,
Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,
A kakukkal szerencséjét
Megpróbálni jövendőjét,
Hegyek ellen állni,
Ekhóval tréfálni.
.
Pintyőke sirását, galambnak nyögését,
A játékos rigók hangos fütyülését,
Gerliczéknek busulásit,
Társak után bujdosásit
Szemre, fülre venni,
Más gonddal nem lenni.
.
Erdőkbül kimenni mezők térségére,
A lenyugvó napnak nézni szekerére,
Pásztor után sétálgatni,
Musicáját meghallgatni,
Corydon dudáját,
Mopsus furugláját.
.
Görbe trombitákat otthon fuvattatni,
Vacsora után is nyugtig igy mulatni:
Ugy-e pajtás, megpróbáltad,
A mint mondám, ugy találtad:
Királyi mulatság,
Ártatlan bolondság.
*
![]()
Kisfaludy Károly:
A barátsághoz.
Egek legszebb szüleménye,
Csak jobb lelkek érzeménye,
Oh drága hiv barátság!
Nálad nélkül gyászos éltünk,
Soha nem teljes örömünk,
Nem édes a boldogság.
.
A sziv nehéz gyötrelmének,
Búvának és sérelmének
Föllegét elszéleszted!
És az élet boldogságát,
Már hervadozó virágát
Gyámolitva éleszted.
.
Minden nemes, magas, jó, szép
Általad csak egészen ép,
Mert az érzést neveled,
És az élet fogházán tul
A sors nehéz vaskarjábul
A lelket fölemeled.
.
Az ember minden érdemét,
Neked köszöni kellemét,
S mint a hajnal harmatja
A száraz földet viritja,
A lelket is ugy inditja
A barátság malasztja.
.
Ha ifjuban a szerelem,
Ez ártatlan gerjedelem
Legelőször lángot vet,
Kétszer boldog, midőn látja:
Vele érez hű barátja,
S szerencséjén részt vehet.
.
Lenyomva a sors kezétől,
Megbántva az emberektől
A jobb ember sanyarog;
Átkozza bus születését,
Kinos számkivettetését,
Léte alatt csikorog.
.
Könnye kenyerét áztatja,
Villám éjjelét mutatja,
Már-már bedől sirjába:
De rátalál barátjára.
Felejtkezik fájdalmára,
Felvidul hiv karjába’.
.
Boldog, kiben uralkodik,
Kebelébe bezáródik
E szent s tiszta indulat!
Ballagjon ő a sors jobbján,
Vagy szerencse kinzó balján,
Végre talál nyugalmat.
.
Az élet nagy örvényében,
Ezerféle veszélyében
A barátság maga áll,
Mint a habzó tengerekben,
Az orditó fergetegben
Egy erős, magas kőszál.
.
Örömének virágai,
E szent frigynek szép napjai
Soha el nem hervadnak,
Rózsaláncza s kötelei
Két szép szivnek bilincsei
Soha el nem szakadnak.
.
Sem az idő vasfogával,
Mindent duló hatalmával
Változást benn’ nem tehet;
Sem a hideg sir félelme,
Rettenetes ijedelme
Akadálya nem lehet.
.
Boldog, a kit életében,
E világ nagy tengerében
Az örökös végezet –
Hogy életét szerethesse,
Rendült sorsát kedvelhesse –
Egy rokon szivhez vezet.
*

Ányos Pál:
A vig társaságról
1
Éljen mái társaságunk,
Igaz magyar barátságunk!
Nem bántódik meg igy Isten, sem ember:
Aki pedig ezt irigyli, gazember.
2
Győznénk mi azt megfontolni,
Mit fognak mások gondolni!
Mig azok holmit felszednek orrokra,
Mi azonban hiven iszunk, truccokra.
3
Ime, melly jó a barátság!
Nincs e földön más boldogság.
Ezzel életünk terheit enyhittyük,
Tréfát tréfával felváltyuk, nevettyük.
4
Távozz tőlünk képmutatás,
Policia, pallérozás;
Takarodgyál foszlánkosok közibe,
Akiknek születtél ravasz szivébe!
5
Nem tud a magyar sziv ahhoz,
Mert hivség illik bajszához!
Nosza, pajtás! pederjük meg, s vigadgyunk;
Lesz még idő, hogy a buról aggódgyunk.
1782.

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
p.s.:
megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,
emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,
súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő
versek, bölcs közmondások, életképek, mesék, jellemrajzok stb.
ppppppppppppppppppppppppppp


Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Létrontás/javítás ABC – VI.2025.03.22.
- Pintér Jenő: Kazinczy Ferenc2025.03.21.
- Létrontás/javítás ABC – V.2025.03.21.