kb. 24 perc olvasás

Létrontás/javítás ABC – IX.
pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség
Szabad ötletek szorgos gyűjtése
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Fazekas Mihály:
Az én kis kertem
Óh, jóillatú szép virágim,
Gyönyörűségim s múlatságim!
A nagy forróságok megfőznek,
Vizeim enyhítni nem győznek,
Plánták, kiket magam vetettem,
S különös gonddal ültetgettem,
Már fejetek le kezd hajolni,
Nem győzlek eléggé locsolni.
Hát ti, megragadt kis óltások?
És ti jól indúlt fokadások?
Szép növéstek megszűnt újúlni,
Gyenge hajtástok kezd sárgúlni.
Reményemet, óh, ne fojtsátok,
Élteteket tartóztassátok.
Ne sáppadjatok, óh, levelek,
Ma reggel, hogy öntözgettelek,
Ragyogónak láttam a napot,
Hogy láthatárra felkapott
Fényes képe még alig vólt fent,
Hogy mindjárt egy kis fellegbe ment.
Mikor a nap ekképpen jő fel,
Nem marad akkor az esső el.
Forróságát a levegőnek
Régen értem ily rekkenőnek,
Óh, ződségeim, reményljetek:
Az ég jól tészen ma veletek,
Mint mikor a vízen cicázik
Zefir, s pelyhecskéje megázik,
És úgy nyirkos lebegésekkel
Játszik a ránéző képekkel:
Született olyan ez a szellet,
Amely most éppen rám lehellett.
Ni-ni! már amott az ég alján,
Amott nyári napnyúgot táján
Mintha nagy füstöt látnék gyűlni,
A láthatár kezd setétűlni.
Örűljetek, óh, szomjú kertek,
Még ma tápláló lelket nyertek!
Postái a terhes felhőnek,
A szelek jobban-jobban jőnek,
S felfúván a pitlélt porokat,
Mint keverik velek magokat!
Most mintha pusztítni jőnének,
Mint dűlnek a fák tetejének,
Mintha le akarnák nyomkodni,
De kezdenek immár lassodni.
Már emelkednek tolongással
A fellegek, tele áldással,
Mint lopogatják el az eget,
Rátolván a habos szőnyeget.
Már lobognak a villámások,
Már hallik is lassú morgások.
Az apró-cseprő muzsikások:
Pacsirta, fülemile s mások
A természet nagy basszusának
Dörgésére megnémulának.
Nyomúl a felleg, jobban dörög,
A csattogás ropogva görög
A megsűrűdött levegőbe.
No, most lecsapott a mezőbe!
Minden állatok ijedtekbe
Futnak, s repülnek enyhhelyekbe.
Csemeték, elevenedjetek,
Félhólt plánták, emelkedjetek,
Szép virágaim, vidúljatok,
Nektárral majd megrakodjatok.
Mintha látnám már a gyöngyöket,
Melyek meglepnek benneteket,
Majd a leányok leguggolnak,
S titeket gondossan szagolnak,
Mondván egymásnak gyönyörködve:
Óh, jobb szagúk így, mint leszedve,
Majd hogy mutogatják újjokkal,
Hogy fog függő gyémántotokkal
A megmosdott napfény játszani,
S benne rezgő lángnak látszani,
A kezemre egy szem cseppent már,
Felmegyek, mert az ebéd is vár,
Itt hagylak hát, Isten hozzátok,
Ő viseljen gondot reátok.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –

Óh mely méltóságos szemlélet,
Mely egy rosszlelkűnek itélet,
Kit a villám, pattogván széjjel,
Fenyeget megannyi veszéllyel,
Melyben a bölcs tégedet fellél,
Fő jóság, ki által minden él.
Még eddig csak nagy cseppek húlltak,
Már egyszerre neki zúdúltak,
Amint sűrűn lefelé jőnek,
Mely ezüst színű recét szőnek,
Melyet, mig közte szaladoznak,
A villámok megaranyoznak.
Ők zendűlnek, ezek zuhannak,
S együtt mely szép hangzatot adnak.
Barátim, édes lesz a falat
E mennyei muzsika alatt.
Jer, örvendezvén az egekkel,
Együnk és igyunk víg lélekkel,
Áldván a természet jó atyját,
Ki táplálja minden állatját,
Ki a láthatatlan párából
S sok ezernyi szerek lángjából
Felhőt hirdet a levegőbe,
S essőt ád alkalmas időbe.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
De már ritkúlnak a fellegek,
Tisztúlni kezdenek az egek.
Jerünk, szívjunk friss illatokat,
Lássunk tajtékos patakokat.
Ni! a gyermekek feltürkőzve
Ott a giz-gazt hogy tolják öszve,
S átadván a sebes folyásnak,
Benne lábokkal gödröt ásnak.
Amaz mélységét méregeti,
Elcsúszik, s a többi neveti.
Óh bóldogok! kik így játszatok,
S a jövendőre nincs gondotok.
Melyben talán a bajok árja
Élteteket nagy zajra várja. –
Ni csak! a ludak mint kötődnek
A zajjal, s benne hogy fürödnek,
S hátokat megmosván állokkal,
Mint csapják a vizet szárnyokkal.
A toronkász libákat fére
Hogy csapja a víz a szélére!
Ott egyik nyakát nyújtogatja,
Másik a tollát tisztogatja. –
De jerünk, hagyjuk itt ezeket,
S nézzük az elment fellegeket,
Áldott szolgálatjokért, jertek,
Nézzük, az egektől mit nyertek.
Látlak már felhők koronája!
A természet legszebb munkája!
Tebenned látom egy rakásban,
Amit festett mindenben másban,
Téged a nap tett örömébe
Pálmául a felhők fejébe.
Nézzük már a virágokat is,
Lássunk kis szivárványokat is,
Nézzük, a napra hogy nevetnek,
Kitől már ismét nem félhetnek.
Némelyik kinyílt örömébe,
Másik cseppet szorít keblébe,
Némelyik tömjénzi jó szagát,
Másik bókol, leiván magát.
Egyen oly szép a csepp játszása,
Mint egy síró szűz mosolygása,
Másiknak úgy függ leveléről,
Mint a gyöngy a szépek füléről…
Hogy Márstól végkép búcsút vettem,
Nyúgodalmamat itt kerestem,
Mások baját nem irigyelvén,
S a természetet énekelvén,
Ott egy kis bodza árnyékába
Elmélkedett szivem magába;
Gyakran onnan szántam azokat,
Kik bódúlva ölik magokat
Vagy a szívrontó fösvénységgel,
Vagy lélekgyötrő kevélységgel.
Ti, nyughellyeim már elmúltok,
Zöld sephedékkel béborúltok.
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
De tán nem kellene heverni,
Próbálnánk e tengert kimerni,
Óh bizony, mindent elkövetek,
Kis növevények, csak éljetek,
S majd kérem az elölljárókat,
Vigyék el gyilkos árkotokat,
Amerre szabadabban mehet,
S ilyen rettenetes kárt nem tehet.
Hol az úr atyja szólgájának,
A fejedelem országának,
A tiszt viselő seregének,
Az elölljáró helységének:
Ott azon könnyen segítődik,
Ami által kár tetetődik;
A bóldogság a víg élettel
Ott ölelkeznek szeretettel:
Ne csüggedjünk hát munkáinkban,
Bizván ily kegyes atyáinkban.

p 1
p
p
p Amiről eddig
p ő még nem hallott,
p az holtbiztos, hogy nincs is!?
p Ha lett volna, tudnia kellett volna…
p Beképzeltségéért az életével is fizethet…
p
p
p Élelmi
p szer-etet
p Anyád, kedvesed
p finom főztje helyett
p menza, moslék, méreg a tápod…
p Vagy nem pepecselsz a főzéssel,
p és időd spórolva tablettákat eszel,
p beáldozod a mindennapi örömforrást,
p mert még azalatt is pénzt hajszolhatsz…
p
p
p Rövidlátó:
p az aranytojást
p tojó tyúkocska is
p megy bele a levesbe…
p Nincs önuralma, türelme,
p neki csak egy nap a világ,
p nem lát tovább az orránál,
p és feléli azt az értékes tőkéjét,
p ami neki életfogytiglan teremne…
p
p
p Aki
p csak
p azért
p mocskol be
p másokat, hogy ő így
p tisztábbnak látszódjon.
p Vagy belemegy a sárdobálásba,
p mert így vesz elégtételt sérelmén…
p Vagy egy kibérelt lelkiismeretű
p „hivatásos” szerecsenmosdató…
p
p
p Aki
p betegség
p játszma folytató
p szimuláns, vagy hipochonder,
p hogy átmeneti előnyökhöz jusson.
p De ez ön-gyilkos zsarolási potenciál:
p ő is belehalhat, mert ez játék a tűzzel,
p miközben előszeretteit is non stop gyötri
p
p
p Aki
p csak
p pirrüszi
p győzelmet arató,
p az egy nyertes ütközetért
p túlságosan nagy áldozatokat hozó,
p de így magát a nagy háborút elvesztő…
p
p
p A
p Nőt,
p vagy országot
p erővel-fortéllyal
p meghódító, de már
p azt megtartani így nem tudó…
p Aki az udvarlásban szélhámoskodó,
p nem a saját arcát mutató szerepjátszó,
p de a napi együttélésben lebukó, csődöt mondó…
p
p
p Aki
p egy dafke
p mindent pont fordítva csináló
p dackorszakos örök ellenkező,
p és aki ezt később nem „növi ki”,
p (A székely asszony és az ördög)
p
p
p Gonosz
p varázslat
p Édes-békés családi otthonból
p családi tűzfészek, ill. dologház,
p átjáróház, kórház, bolondokháza stb.
p (lásd például.: Isten hozta, őrnagy úr!)
p
p
p Aki
p manipulál:
p szellemi és
p lelki hatással
p elérné/eléri, hogy
p magadtól magadnak
p csak rosszat, a legrosszabbat,
p neki meg „önként” csak jót tégy…
p (pl. a sajátod rovására kakukkfiókát táplálj)
p
p
p Stockholm szindróma
p Először kézzel-lábbal tiltakozol,
p amikor terroristák túsznak elrabolnak,
p és máson sem töröd fejed, mint a menekülésen.
p de a szilárd, mert oly szent meggyőződésed híján,
p jobb híján, a rövid távú előnyökért megalkuszol,
p egyre inkább azonosulsz emberrablóid eszméivel,
p és önként vállalod ezt a szerepet/beállsz közéjük…!?
p (arra is áll ez, ha egy zsarnoki rendszer túsza vagy…)
p
p
p Élet-
p igenlő,
p idejében történő
p gyermekáldás helyett
p bagatellizált magzatgyilkosság,
p esetleg, ebből fakadó testi-lelki meddőség,
p vagy esetleg maximum csak egyke: áldás/átok?
p
p
p Aki
p elkábít,
p meggyőz,
p és „megvesz”
p a demagóg ígéreteivel,
p besöpöri a pénzed, voksod stb.,
p és angolosan, számon-kérhetetlenül lelép.
p Vagy ami még ennél is milliószor rosszabb:
p a pokol fenyegetésével idegen istenképed erőltet rád,
p hogy te abban a hitben élj: ez a Föld egy siralomvölgy…
p
p
p Életgazdagító,
p lélektisztító és emelő
p szép művészetek élvezete
p és értése, hasznosítása helyett
p vagy semmi, vagy még rosszabb:
p pl. giccs (a boldogság művészete…!?)
p
p
p
p Nem
p olvastál végig
p egy önismereti tükröt,
p egy nem ponyvaregényt,
p így nem is ismerheted fel
p vak és rossz szokásaidat,
p kísérthető gyenge oldalad stb.
p
p
p Évhosszan
p és holtig tartó
p folyamatos öröm-gyönyör forrás,
p a szerelem szeretetnyelve, test-beszéde:
p nemi élet helyett szex nyomor, perverzió stb.
p
p
p Freudi
p elszólás:
p akaratlan kiadod magad,
p kibeszéled mélyen szégyellt titkodat
p (amit jobb lett volna kellő időben és
p megfelelő helyen, társsal közölni)
p
p
p Aki
p ellenségképet fest,
p a lappangó gyűl-öletet
p felszítja és táplálja benned,
p hogy ez az önlelkedet is ölje,
p s barátok helyett ellenséget gyárts,
p és még a jóbarátodat is elvadítsad magadtól…
p
p
p Ne ölj!?
p Az írástudó segít,
p hogy a háborúban embert ölj,
p megszegd az elemi parancsolatot:
p oly ellenségképet fest, hogy
p a másik az nem is ember…
p
p
p Kérd
p a dühödt istent,
p rajtad ezért könyörül (római mondás)
p (vagy a medvét, mint a viccben a nyuszi,
p hogy törölje őt ki a halállistájáról… és törölte!
p Vagy neked a kérés nagy szégyen,
p adjon úgy is, ha nem kéred!?
p
p
p Ön-
p és közveszélyes
p munkakerülő, parazita,
p henye, lógós, lebzselő, naplopó,
p aki más javai után ácsingózik….
p Mindenki megveti, később ő magát is…!?
p
p
p Aki
p egy úgymond
p előrelátó ifjú/
p korán aggastyán:
p már most a nyugdíja nyomasztja,
p az idétlen aggódása teszi koravénné
p
p
p Akinek
p a zsugoriskodás
p már annyira a véré vált,
p hogy még önmagához fösvény
p (majd végig-nézi gyereke tékozlását…)
p
p
p A
p kapzsi
p a harácsoló,
p a telhetetlen mohó,
p aki soha nem lehet elégedett,
p mert végtelen az ő bírvágya,
p és azt hiszi, ha nem gyarapít,
p akkor azt is elveszti, amije van
p
p
p A
p kapzsi
p mindig kapni akar,
p a fösvény meg mindent
p meg akar tartani magának,
p képtelen jókedvűen adakozni,
p nem is lesz rajta isten áldása,
p sok örömtől fosztja meg magát…
p
p
p Aki
p megnyeri ugyan
p az egész világot,
p de lelkében kárt vall…
p Rossz „üzletember” …!?
p (A Sátán is így kísérti Jézust…)
p
p
p Akinek
p a kitelepítése,
p hivatástól eltiltása
p szubjektív megélése:
p ő csak egy társadalmi selejt, hulladék –
p mindez még tartósan meg is betegíti őt,
p mert az önleértékelés egy betegség-melegágy…
p
p
p Szép új világ:
p a munkahelyi
p főnök vétójoga
p a magánéletében:
p pl. nősülés, gyerekszülés stb.
p És nem csak a rendőrségnél,
p katonaságnál, titkosszolgálatnál…
p
p
p Ő
p a víkendes,
p vasárnapi „keresztény”,
p alkalmi templomba-járó:
p így eleget is tesz Istenének
p (hinni csak a templomban kell…)
p A császárnak mindent megad,
p a maradékból juttat Istennek…
p
p
p Jó
p keresztény…
p Egy jótét lélek…
p A legkisebb sündisznó,
p aki jót akar a tesóknak,
p S azt kéri a tündértől,
p hogy ők is itt legyenek,
p itt ázzanak-fázzanak vele,
p pedig őket már haza repítette…
p
p
p Jó
p testvérek
p Akik megérzik,
p ha közülük valaki bajban van,
p olyannyira vele éreznek, hogy
p nekik is minden pont úgy fáj –
p de nem tesznek érte semmit,
p nem rohannak neki segíteni
p (Szegény Dzsoni és Árnika)
p
p
p Hígítás
p Keresztények
p Jézus magas mércéjét
p egyre alacsonyabbra teszik,
p hogy minél többen legyenek –
p könnyű a követelménynek megfelelni,
p és nagyon nehéz onnan kiközösítődni…
p
p
p Barát mérce
p Te mindenkit
p a barátodnak nevezel,
p aki nem viselkedik, vagy
p legalábbis nem nyíltan
p ellenségesen teveled!?
p Azt is, aki téged ismerősként
p visszajelöl egy közösségi oldalon.
p És persze a téged csak lejmoló,
p rajtad élősködő szesztestvért is…
p Ha nagy bajban vagy, akkor te
p a bankhoz/pszichiáterhez fordulsz…
p
p
p Aki
p a Mestert
p bárhova vakon követi –
p ha Ő például netán megbolondul,
p szerelmi bánatában kútba ugrik,
p akkor azon nyomban ő is utána…
p
p
p Tilos
p az Ő életébe
p másnak beavatkozni:
p még életveszélyben sem –
p csak semmi paternalizmus,
p ő holt részegen is hazatalál
p (megfagy az útszéli árokban)
p ő kihúzza magát a mocsárból
p (Münchhausen báró)
p
p
p Aki
p mindenben
p a szüleit utánozza
p és követi – vagy semmiben,
p de éppúgy ezen minták rabja ő,
p ha dafke mindent ellenkezőleg tesz…
p
p
p Aki
p egy efemer,
p évszakos divathullám
p hátán lovagló madárijesztő –
p kinézetű öncsúfító divatmajom,
p aki a legrosszabbat hozza ki magából…
p
p
p Aki
p szerint
p fölösleges,
p sőt ördögtől való
p minden dísz, ékítés,
p csinosítás, kis smink stb.,
p mindegy a ruha és a frizura!?
p
p x

Arany János:
KERTBEN
Kertészkedem mélán, nyugodtan,
Gyümölcsfáim közt bíbelek;
Hozzám a tiszta kék magasból
Egyes daruszó tévelyeg;
Felém a kert gyepűin által
Egy gerlice búgása hat:
Magános gerle a szomszédban –
S ifjú nő, szemfödél alatt.
.
Kevés ember jő látogatni,
Az is csak elmegy hidegen:
Látszik, hogy a halott szegény volt,
Szegény s amellett idegen.
Rokonait, ha van rokonja,
Elnyelte széles e világ;
Nem nyit be hozzá enyhe részvét,
Legföljebb… a kiváncsiság.
.
Műhely körűl a bánatos férj
Sohajtva jár, nyög nagyokat;
Ide fehérlenek deszkái,
Épen azok közt válogat.
Amaz talán bölcső leendett,
Menyegzős ágy eme darab:
Belőlük elhunyt hitvesének
Most, íme, koporsót farag.
.
Siránkozik a kisded árva,
Amott sir öntudatlanul;
Ha nő szegény, az életkönyvből
Nehéz első betűt tanul!
Ölében rázza egy cselédlyány,
Duzzogva fel s alá megyen:
„Sirj no, igazán sírj!” kiált rá,
S megveri, hogy oka legyen.
.
Kertészkedem mélán, nyugodtan,
A fák sebeit kötözöm;
Halotti ének csap fülembe…
Eh, nékem ahhoz mi közöm!
Nem volt rokon, jó ismerős sem;
Kit érdekel a más sebe?
Elég egy szívnek a magáé,
Elég; csak azt köthesse be.
.
Közönyös a világ… az élet
Egy összezsúfolt táncterem,
Sürög-forog, jő-megy a népség
Be és ki, szűnes-szüntelen.
És a jövőket, távozókat
Ki győzné mind köszönteni!
Nagy részvétel, ha némelyikünk
Az ismerőst… megismeri.
.
Közönyös a világ… az ember
Önző, falékony húsdarab,
Mikép a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s – harap.
S ha elsöpört egy ivadékot
Ama vén kertész, a halál,
Más kél megint, ha nem rosszabb, de
Nem is jobb a tavalyinál.
(1851)

Arany János:
SEMMI TERMÉSZET
No, kertész úr, ma szép esőnk volt:
Éled fű és virág,
Büszkébben tolja égnek a fa
Megifjult sudarát;
A levegő tisztán borul ránk
Mint egy opál-paizs;
Egy-két nap ittasan hever majd
Az útak pora is.
.
„Hja! lássa kérem, – az esőnek
Örvendjen a paraszt,
Nem öntöz, – vár buzát az égből
És kap helyette gazt;
Én bízom a kannába, csőbe,
Attól zöldül gyepem;
Eső!… mit ért az én szakomhoz?
Azt nem szivelhetem.
.
Ha vártam, elmarad; ha sok volt,
Hétszámra meg nem áll,
S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,
Te Janó, te Mihál!
Tőből kimossa gyenge pástom,
Az út iszap, mocsár,
Virágim dúlva, – felkötözni
Egy héti munka vár.
.
Ha meg viharral, jéggel indult,
(Mi nála rossz szokás)
S fát tördel és ágyat lepaskol:
Van itt káromkodás.
Ezért mondom: hogy az eső oly
,Túlhaladt pont’ ma már,
Mint főzni a nyilt konyha, – melyen
Vesződjék a szamár!”
.
Lám hova jutna a müvészet
Csak egy pár századig:
De közbe ront a vad természet
S belé kontárkodik.
(1877. aug. 17)

p 2
p
p Aki
p egy dolgos-
p szorgos suszter,
p kinek lukas a cipője
p Sőt, aki másnak orvosa,
p de maga mindenhol fekélyes…
p
p
p Ha
p neki
p van/lenne
p is ellenvéleménye,
p azt mindig megtartja magának,
p és e hallgatástól bölcsnek hiszi magát
p (ezekből neki már óriási gyűjteménye van)
p
p
p Aki
p csak egy
p mást utánzó
p majomember,
p aki nemigen mer
p eredeti maradni/lenni,
p mindig a többséghez tartozna
p És aki így a gyerekmondás szerint
p meg is eszi, amit az kinyom: a kakit…
p
p
p Aki
p soha
p nem pofákat,
p de inkább mindenhez
p lehetőleg jó képet vágó,
p noha épp a hátán szántanak…
p (igaz, hogy magyaros kokárdával…)
p
p
p Aki
p a saját
p gyávaságát
p is megvédendő,
p úgymond magyarázatul,
p de inkább, igazából csak
p magyarázkodva még a bátrakat is
p vakmerőnek, istenkísértőnek mondja…
p
p
p Akinek
p a harag
p a rossz tanácsadója,
p pedig a másnap már
p új gondolatokat ébresztene:
p nem alszik rá egyet, nem ülepít –
p még akár egy álomüzenet is jöhetne…
p
p
p Aki
p csakis
p másokkal elnéző,
p de magával nem –
p és még büszke is arra,
p hogy ilyen ön-kíméletlen
p
p
p Aki
p másokról
p gondoskodik,
p de magáról már nem –
p annyira nem akar egoista
p lenni, hogy inkább altruista lesz
p
p
p Akinél
p csak a csere-,
p esetleg a használati érték számít,
p de a dolgok szépsége már nemigen…
p (mert ugye az érdek nélkül tetszik…)
p
p
p Ami
p ingyen van,
p azt nem becsülöd:
p isteni életajándék, kegyelem…
p A dolgok értéke arányos az árukkal!?
p Luxus bordélyban vásárol szerelem,
p aminek keserű vagy ecet az utóíze…
p
p
p Az ő
p beszédének
p se füle, se farka,
p se vége, se hossza,
p csak alja, seprője:
p egy öneláruló
p aljas lélek…
p
p
p Ő
p egy
p szeszélyes
p hangulatember,
p megengedi magának,
p hogy így antiszociális,
p és aki amúgy bérbe-
p adott lelkiismeretű:
p hangulat-jelentést ír
p a közeli munkatársairól…
p
p
p Mások
p bűne szem előtt,
p de a magunké a hátunkon –
p mások szemében a szálkát,
p a magunkéban a gerendát
p sem látjuk, ha nincs tükrünk
p (szó szerint/átvitt értelemben:
p rólunk szóló mese, jóbarát szeme)
p
p
p Aki
p tornából
p örökre felmentett –
p az anyukája elintézte,
p hogy ettől is megkímélje..
p Majd még egy szobalétrára,
p vga yfára se merészkedik fel…
p Így csal önmagát sorvasztja,
p az életminőségét redukálja…
p
p
p Arca
p örökre
p olyan marad,
p mint a pókerezőé:
p teljesen kifejezéstelen,
p nem a lelke test-beszéde…
p El is sorvad az érzésvilága…
p
p
p Széna-
p kazalban tűt,
p sőt a szarva között
p keresi hiába a tőgyét
p Gyakorlati-elvi nehézség,
p sőt lehetetlenség az, amire
p ő hiábavalóan vállalkozik…
p Mert ő nem tehetetlen…!?
p
p
p Aki
p naivan
p hiszi, hogy az állam
p csak az ő javát akarja
p (és ő csodálkozik legjobban,
p ha el is veszi, padlását le is söpöri,
p vagy a magas adókkal nyomorítja meg)
p
p
p Aki
p még
p fitogtatja is,
p hogy ő mekkora
p műszaki antitalentum:
p még egy villanykörtecsere se megy
p fizetett szakember segítsége nélkül….
p
p
p Aki
p henceg vele:
p ő matek analfabéta
p (vesztére a kamatos
p kamatszámítást se érti –
p nem is lesz hol kamatyolnia,
p mert elárverezik a hajlékát is…)
p
p
p Egy
p életből
p ellesett
p matek példa?
p Te melyiket választanád:
p (1) minden nap kapsz 100 ezer forintot 30 napig vagy
p (2) az első nap kapsz 10 fillért, a másodikon 20 fillért,
p és így tovább 30 napig (azaz a minden napi kifizetés
p az előző napi kétszerese)?
p p.s.: A válasz: az (1) verzió végén 3 millió forintod lenne,
p a (2) esetben pedig több mint 107 millió.
p
p
p Ha
p egy zárt stadionban
p így nőne, törne be a víz,
p exponenciálisan, akkor lehet, hogy
p még mindenki nyugodtan ülne a helyén,
p ha csak félig van – de a következő pillanatban
p már az egész megtelne, és késő menekülni…
p Légy résen!
p
p
p Riasztó
p az ismert példa
p a vízben lassan főzött béka esete,
p akit sokáig nem zavar a melegedés,
p de amikor már kiugrana, túl késő…
p
p
p Ha
p ló nincs,
p akkor szamár is jó –
p a holtáig házassági megalkuvó:
p ő nem is a legeslegjobbat keresi,
p vagyis az „igazit”, aki hozzávaló,
p akit a Jóisten is neki teremtett –
p de olyat, ami még éppen megfelelő…
p
p
p Aki
p addig
p nem nősül meg,
p amíg nem ismert meg
p minden lehetséges partnert,
p mert hátha lenne egy még jobb –
p vagy olyan szekér után fut,
p ami az istennek sem veszi fel…
p Garantáltan egyedül marad…
p
p
p Aki
p férjhez megy ugyan,
p de örökké bizonytalan, hogy
p akkor tényleg jó döntött-e,
p sőt még váltig áltatja is magát,
p és építés helyett rontja házaséletüket,
p hogy jobban járt volna Hufnágel Pistivel…
p
p
p Aki,
p ha éppen
p még vagy már
p nem tudja elérni,
p amire pedig vágyik,
p akkor olcsón vigasztalódik,
p (vagy csak úgy tesz mintha)
p hogy savanyú még ez a szőlő…
p
p
p Aki
p „jó-barátként”
p csak hülyeségre biztat,
p istenkísértésbe visz/hajszol bele
p vagy „csak” rám hagyja önbecsapásom…
p
p
p Akinél
p az igaz,
p pótolhatatalan
p jó barát helyén/helyett
p még jobb esetben semmi,
p de legalább tudni: hiányzik,
p a rosszabban: lelki hadviselő,
p a legrosszabban: rejtett álbarát…
p
p
p Ő
p idegen
p istenképet,
p pl. zsidó Jehovát
p rád erőltetve vagy
p hipnotizálva stb. tesz
p holtig szellemi rabjává,
p így anyagilag kifoszthatóvá,
p és dönt testi-lelki nyomorba…
p (ha ehhez partner, jó alany vagy…)
p
p
p Őt
p a jó
p egészség
p éltető élvezése helyett
p az ún. krónikus betegségek
p és fölös szenvedések nyomorítják,
p soha sincs testi-lelki ereje teljében,
p mert nincs bölcsessége-bátorsága
p az igazi, lelkiokokat kutatni,
p és nagyot változtatni…
p
p
p Akinek
p nincs elég
p lelki ereje,
p és így mersze is
p „rákja” lelki okait keresni,
p a diagnózis sokk csak új „áttétet” indít,
p a páni félelem az egészség ellensége –
p aláveti magát az ártalmas protokollnak,
p a további hiábavaló-káros szenvedésnek…
p
p
p Egy
p bolond
p százat csinál
p Nem a vírus „fertőző”,
p de a hülyeség, a páni félelem,
p ami „betegséget” katalizálhat,
p ami után „persze” úgy tűnik,
p mintha tényleg a vírus…
p
p
p Aki
p jó időérzékű
p és időfelfogású
p és gazdálkodású helyett
p időérzéketlen, időtékozló,
p vagy időrabló, vagy annak
p az önvédtelen áldozata…
p
p
p Aki
p hiszi, hogy
p akinek egyszer
p már szerencséje volt,
p onnantól bérletes lesz!?
p Nála nem forog a szerencsekerék…
p A magasból esve nagyot koppan…
p
p
p Sors bona,
p nihil aliut
p Ez a hadvezér
p Zrínyi jelmondata,
p aki tisztában volt
p a hadiszerencse forgandóságával
p Ami túlzással fejez ki egy alapigazságot…
p
p
p Ki-ki
p a saját
p szerencséjének kovácsa!?
p De: akinek több a szerencséje,
p mint az esze és a szorgalma?
p A hülyének van szerencséje?
p
p
p Aki
p mer,
p az nyer…!?
p A bátraknak
p van szerencséje!?
p
p
p Őt
p a jó-
p szerencse
p teljesen elvakítja,
p a bal meg leveri lábáról…
p (elbukik a jellem próbáján)
p
p
p Akinek
p roppant
p nagy szerencséje
p volt a szerelemben…
p de kevés szerencséje a kártyában
p (igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)
p
p
p Jó
p szerencsét!
p A bányászok köszöntése,
p akik tudják, hogy a föld alatt
p mennyire kiszolgáltatottak…
p
p
p Egy
p focikapus is
p érzi-tudja, hogy
p mennyire nem csak
p őrajta múlik a siker,
p ezért lesz sokszor babonás, hogy
p így próbálja előre biztosítani ezt…
p Viszi a kabaláját – placebo hatása lehet,
p de ha otthon felejti, akkor kétségbe esik….
p
p x

József Attila
KERTÉSZ LESZEK
Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
1925. április
*

Kertészkedős
versek ovisoknak.
Kis kertemben uborka, reá kapott a róka.
Megállj, róka megleslek, Komáromba vitetlek!
***
Kecske ment a kiskertbe, a káposztát megette.
Siess kecske, ugorj ki! Jön a gazda megfogni!
***
Ásó, kapa, gyertek,
ássuk fel a kertet!
***
Csigabiga bácsi, bújjál ki,
szántunk, vetünk, boronálunk ideki!
***
Megfogtam egy magocskát,
fúrok neki lyukacskát.
Beleteszem,
betemetem,
gereblyézem,
öntözgetem.
Megsüti a napocska,
kibújik,
nő a szára,
akkor a szél megfújja,
elrepül a magocska.
***
Kicsi mag a föld alatt
apsugarat hívogat.
Ha a tavasz közeleg,
pici csíra növöget.
Kapaszkodik a gyökér,
kis növényke fényre ér.
Nő a szára, levele,
nyújtózkodik fölfele.
Bimbót ringat, szirmot nyit,
illatával beborít.
***
Növény nő az ég felé,
gyökere a földben még.
Fönt kinyílik a virág,
középen a szép zöld szár.

pppppppppp
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
p.s.:
megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,
emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,
súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő
versek, bölcs közmondások, életképek, mesék, jellemrajzok stb.
ppppppppppppppppppppppppppp

![Kiadvány ajánló - Dr. Gyulai Iván: Ötletek a biodiverzitás-barát kert kialakításához [online elérhető] - Zöldítő](https://m.blog.hu/zo/zoldito/image/kiadvan_borito.png)
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Létrontás/javítás ABC – VIII.2025.03.23.
- Tavasz – Eternus versválogatás2025.03.23.
- Tavaszi „gyerekversek”2025.03.23.