Létrontás/javítás ABC – VIII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. március 23.

kb. 26 perc olvasás

Vivaldi / Liszt Ferenc Chamber Orchestra, Budapest, János Rolla – A Négy  Évszak = The Four Seasons (1987, Vinyl) - Discogs

Eugéniusz:

Létrontás/javítás ABC – VIII.

pppppppppppp

Fehér Margit tűzzománc munkái - Még egy négy évszak garnitúra 20-10 cm  meretben | Facebook

Emberélet mennyiség/minőség

Szabad ötletek szorgos gyűjtése

A létjavítás/romlás Jenciklopédiája

pár magyar mondatos előmunkálatai

pppppppppppppppp

Vivaldi - The Four Seasons (Remaster from the Original Alshire Tapes) -  Album by Antonio Vivaldi | Spotify

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár

ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

VIVALDI:NÉGY ÉVSZAK (Vivaldi: The Four Seasons)LP | MG RECORDS - BAKELIT,  VINYL, LP, CD ZENEÁRUHÁZ

Bessenyei György

AZ ESZTENDŐNEK NÉGY RÉSZEIRÜL

.

TAVASZ

Ez a természetet bölcsőbe mutatja,
Mellynek kisdedeit játszódva ringatja.
Mosolygással nézi zöldes öltözetét,
Virágokkal fűzi körül nagy kebelét.
A nap világára repdes plántáival,
Csendes szelek közt él nyájas fijaival.
Mint egy kicsiny gyermek, aki bölcsőjébe
Feloldatván szökdös anyjának ölébe:
Úgy tesz a szabadult természet tavasszal,
Melly aludván, most van ismét újulással.
A tavasz, e díszes szülő édesanya
Magát gyermekivel szépítni kívánja.
Nagy kedvességgel van kiderült ideje,
Zöld füvekkel borult játékos mezeje.
Virági lobognak kiesült térségén,
Mellynek a csendes szél jár egyenességén.
Szagoskodik széjjel, ajánlja illatját.
Gyémántszínre festi reggeli harmatját.
Virágos zöldségű völgyeket kerekít,
Mellybe igen kedves játékokat indít.
Híves patakokat ereszt az hegyekrül,
Örömöt, mosolygást hoz minden részekrül.
Lágymeleg egére pacsirtákat ereszt,
A zengésre bennek vidám kedvet éleszt.
Ezek a nap alatt csendesen lebegvén,
Mulattatnak mindent szépen énekelvén.
Alattok a szántók fütyörészve járnak,
S iga-marhájokra széjjel kiabálnak.

Az erdők zengenek víg madaraikkal,
Csördülnek gallyai futó vadaikkal;
Szép zúgó folyások szaladnak sok helyrül,
Vizek a virágos mezőkön elterül.
Itt a füvek között csak úgy csergedeznek,
Hol a kis madárkák csevegve ferednek.
Az hevült levegőég szüntelen mozog,
Látszik, hogy futkároz s erdők hegyin lobog.
Közte bujdosnak a lengedező szelek,
Szárnyán visznek sok jó virágszagot velek.
Mindenütt élesztik az újult világot.
Hívessé tesznek sok pázsitos árnyékot.

Az állatok széjjel fajzani készülnek,
Barlangba rejteznek és fészekre ülnek.
Párjokat keresik széjjel kiabálva,
Hol megfutamodnak, hol hallgatnak állva.
Csupa szerelemmé válik a természet,
Melly a tavaszba olly nyájason tenyészhet.
Látás, hallás, érzés a szívre rohannak,
S a szaglás ízléssel benne csavarognak.
Mindenfelé nevet a sok elevenség,
Valamit láthatsz, mind kies gyönyörűség.
Így mulat a tavasz vidult életünkkel,
Gyengén nyájaskodván érzékeny szívünkkel.

.

NYÁR

Ha múlik a tavasz, rá nyár következik,
Melly gyümölcseivel gazdagon érkezik.
Nem nagy gyönyörűség látszik formájába,
De a világ éled készített javába.
Nincsen gyermeki kedv koros személyjébe,
Éltes férfijúhoz hasonlít színébe.
Dologra kiáltja az emberi nemet,
Mellynek gyümölcsével újra ad élelmet.
Süti a nap heve mezei munkásit,
Hallhatni sok sarlók sebes harsogásit.
Emberek lepik el a térjeket széjjel,
Kik közt a szekerek járnak nappal, éjjel.
Hordja takarmányját minden, erejével,
Ki-ki áztatván azt sok verejtékével.
Tüzessen süt a nap, lankadnak erdeink.
Sárgulván pusztulnak kirablott mezeink.
Bágyadnak a füvek, fejeket lehajtják,
A nyárnak nagy hevét el nem hordozhatják.
Éget a meleg ég embert, barmot, füvet,
Izzadtan keresi minden a friss vizet.
A megszáradt térség végtére elpusztul,
Mellyre a sok baromnyáj egybe kitóldul.
Ki-ki elhordotta rólla takarmányát,
Kapuk alá zárván keresett vagyonát.
Mint egy csinos madárfészek, melly ezelőtt
Rendes üregjébe szép fijakkal megtőtt.
Egy ideig gazdag; de végre magábul
Eresztvén kincseit, üresen elpusztul:
Ekként gyümölcsivel a nyári mezőség
Pompáz, s utoljára lesz elpusztult térség,
Kóróji közt csak a sok kolompok dongnak,
Mellyek a legelő barmokrul hírt adnak.
Gyújtogatnak széjjel az henye pásztorok,
Pipáznak, danolnak, nincsen nehéz dolgok.
Ekként a mezőség elvesztvén javait,
Emberi nemünknek szünteti dolgait.
Azonban a csűrök koros gyermekekkel,
Körülveszik magok sok soros rendekkel.
Hevernek mellettek izmos asztagjai,
Eldűltek körültök megnyúlt kazaljai.
Pufog a tót széjjel csikorgó csépjével,
Izzad és küszködik a búza fejével.
Így a nyár megadván világának javát,
Őszül, s halálához készítgeti magát.
Zöldellik ugyan még néhol az erdőkrül,
S vidámnak is tetszik a kies berkekrül;
De öregségéhez mégis közel érvén,
Bágyad, a világnak adóját fizetvén.
Mint egy asszony, ki ha sok gyermekeket szül,
Megfárad, s véribe végtére lassan hül.
Így a nyár is magát ha kigyümölcsözte,
Idejét az ősznek általeresztette.

.

ŐSZ

A természet gyermek, s ifjú volt tavasszal,
Emberkorra jutott a gyümölcsös nyárral;
A deresült őszben öregszik meg végre,
Melly meglankadván jut erőtelenségre.
Szomorodik minden, ritkulnak az egek,
Hullott hó harmati ragyognak s jegesek.
Zúzmarával húznak be füveket, fákat,
Hideg ködök fedik a szőke halmokat.
A szél zuhogása nem hallik füveken,
Nemigen zöröghet a faleveleken.
Csak mormolva szalad a száraz ágakon,
Süvölt a térségbe tövisen s bokrokon.

Az egész természet meghalaványodik,
Színe az hideggel őszül s ráncosodik.
Csendesek erdeink, sárgulnak bújokba,
Hullatják levelek gondolkozásokba.
Mellyek, hogy szárazak, szüntelen csörögnek,
S a bujdosó széllel alá s fel repdesnek.
Hideg ősz párákkal gőzölnek a tavak,
Fejér fellegekkel borongnak az havak.
Minden terméseket takarnak a téltül,
Hogy ne romoljanak fagyosult szelétül.
Mező térséginkrül pusztulnak a vadak,
Erdőre, nádakra, bércekre nyomulnak.
A gondos természet megfáradt, szunnyadoz,
Javait kiadta; nyugszik már s álmodoz.
Fejér koporsóba fekszik nyugalmára,
Mellyet a tél készít néki halálára.
Így az ősz, őszítvén e nagy természetet,
Elmúlik, s utánna húzza a rút telet.

.

TÉL

Ez a komor állat borzas nagy szőrével,
Lompos, s messze nyúlik gyapjas üstökével.
Jeges harmat fénylik deresült szakállán,
Havas fergeteget hoz meg fagyott vállán.
A fellegek öszveszorítják magokat,
Hullatják hegyekre, völgyekre havokat.
Elordítja magát észak ez havakra,
Kergeti szeleit fagyos világunkra.
Bőgnek ezek széjjel, mivel nem heverők,
Jegesedik minden; sikoltnak az erdők.
Fúvások hányatnak a kietlenségen,
Hó repdes csak széjjel a puszta térségen.
Mindenütt nyargalnak az északi szelek,
Havas s jeges essők kavarognak velek.
A zúgó patakok fagyva megnémulnak,
Vastag jegek alatt szöknek, hol elfúlnak.
Harsognak a zajok folyóvizeinkbe,
Farkasok ordítnak puszta mezeinkbe.
Megholt a természet; temetése vagyon,
A tél takarítja, s azért lármáz nagyon.
Magas élő fájink kopasz gallyjaikkal
Küszködnek a szelek lármás csatáikkal.
Észak talán azért fújta ki fajzatit,
Hogy verjék le a föld megvénült magzatit.
De el nem érheti szeleivel végét,
Kineveti a föld rossz igyekezetét.
Felnyúlt bérceivel magas kőszálait,
Kebelébül széjjel kinőtt élő fáit
Gyökereknél tartva veti a szeleknek,
Hogy észak ne ártson harcával ezeknek.
Ekként teszi a tél mindenütt lármáját,
Aki csak eleven, érzi vele baját.
Fejérséget okoz földünk nagy térjének,
Hol az erdők barna színekkel hevernek.
A bércek teteje fejér homlokokkal
Fénylenek a napra, s ordas kőszálakkal,
Völgyekre lecsüggvén, éppen úgy tetszenek,
Mintha égbe s földbe a téltül szöknének.
Így a tél zúzzával világunk behúzza,
S az éhséggel hullott barmot széjjelnyúzza.
Nem zengnek erdeink szép madárszavakkal,
Csak csókák krákognak karón a varjakkal.
Nincsen gyönyörűség, a természet nyugszik,
Fagyos koporsója szüntelen havadzik.
Csak ablakainkrul nézzük egeinket,
S házi játékokkal tartjuk szíveinket.

Négy évszak - Vászonkép Nyomda

p 1

p

p Aki

p egy olyan

p önjelölt „ezermester”,

p aki olyan sok mindennek

p nem a mestere: mindannak hóhérja

p

p

p Aki

p amúgy

p társadalomban élő,

p de mégis egy Robinzonként:

p munkát meg nem osztó küszködő

p

p

p Aki

p egy „humán lélek”:

p ha hajótörést szenvedne,

p vagy csak nem lenne áram stb.,

p magára utaltan hamar éhen halna,

p annyira egyoldalú, egydimenziós ember…

p

p

p Aki

p az élettér-

p labirintusban

p rosszul tájékozódó:

p mégis egyedül bolyongó,

p Ariadné fonala nélkül elvesző…

p

p

p Aki

p olyannyira végletes, hogy

p hol szinte pótolhatatlannak,

p hol meg, sokkal gyakrabban

p abszolút feleslegesnek tartja magát

p

p

p Aki,

p ha ő egy jó mérnök,

p vagy sárkányrepülő stb.,

p akkor másban is megmondja a frankót,

p és senkitől sem kér jó, bölcs tanácsokat…

p

p

p Aki

p a szakmája,

p tudománya kiválósága:

p nincs is szüksége bölcs könyvre/tanítóra?

p Abból a Jó-Istentől ő is pont eleget kapott…

p

p

p Aki

p ha törik,

p ha szakad,

p megteszi vagy téteti azt,

p amit már egyszer konokul a fejébe vett

p

p

p Ha

p ő egyszer

p itt és most

p nem tehet meg mindent,

p akkor inkább semmit sem tesz…

p

p

p Aki

p nem érti,

p hogy ha sok tette,

p majd így a magatartása

p és így az ebből fakadó jelleme

p bűn rossz sorsot teremtett magának,

p akkor pont az ellenkezőt is tehette volna?

p

p

p

p Aki

p villámgyorsan

p benne van abban a százban,

p akit az egy bolond tényleg csinálhat…

p

p

p Aki

p magában,

p és Istenben

p nemigen bízva

p gumival, szíjjal

p és hózentrágerrel,

p ás „életbiztosításokkal” is

p be- és túlbiztosítja a nadrágját és életét

p

p

p Aki

p félvállról

p veszi az ellenfélt/feladatot,

p és/vagy előre iszik a medve bőrére,

p és menet közben meg már nem tud újítani, fordítani

p

p

p Aki

p a gordiuszi csomót

p bontogatja, bogozgatja

p időt tékozló módon, de hiába,

p ahelyett, hogy egyszerűen átvágná azt

p

p

p Aki

p egy váltig

p értetlenkedő:

p hát a csodás magyar nyelvet

p rajtunk kívül tényleg nem érti senki!?

p

p

p Akinek

p az egész élete

p az őrjítő tétlenség

p és a lázas semmittevés

p oly bűn rossz végleteinek

p nagyon rapszodikus hullámzása…

p

p

p Aki

p egy királyi madár,

p sasnak, sólyomnak született,

p aki nem kapkod a legyek után:

p de ő fénytelen, pitiáner harcokban

p lassan, de biztosan felőrlődő, elkopó

p

p

p Aki

p kíváncsi

p az aktuális celeb

p hálószoba stb. titkaira,

p de amire már egyáltalán nem:

p pl. szülőföldi flóra és fauna stb.

p

p

p Aki

p az ököljog

p feltétlen híve marad,

p pedig közben már „felnőtt”:

p az lesz a vezér és annak lesz igaza,

p aki itt és most közöttük a legerősebb…

p

p

p Akinél

p a lokális

p tevékeny közélet,

p civil kurázsi helyett

p legfeljebb csak pótcselekvő

p globális álpolitizálgatás marad…

p

p

p Akiből

p az imádott „mestere”

p vagy szektavezére stb.

p csak egy gyenge imitátort,

p vagy rajongót nevel magának

p

p

p Aki

p egy híres ember

p született/kiképzett

p önkéntes hasonmása

p és így: dublőrje lesz/marad

p (vagy hasonmás versenyekre edz)

p

p

p Aki

p az a „vádalkus”:

p aki önmagát mentendő

p felmondja a bajtársiasságot,

p beárul, ill. csinál másból tettest, bűnbakot

p

p

p Aki

p nem döbben rá,

p és barátai se intik

p hogy hipnotizálva-manipulálva

p feladta igaz önérdekei akarását,

p „önként” lesz egy önvesztő balek,

p aki bábuként egy dróton rángathatnak…

p

p

p Aki

p „sorsközösség” párti –

p az irigy egyetlen „drága vigasza”:

p dögöljön meg a szomszéd tehene is

p (későn döbben rá: akkor így ő is éhenhal)

p

p

p Aki,

p ha morcos,

p leleményesen, kreatívan

p elrontaná más jó kedvét,

p megkeserítenéd a szája jó ízét,

p hogy így legalább együtt szenvedjenek…

p

p

p Aki

p még

p a kerítésen daloló

p fülemile hangjáért is

p ádázul, költekezve pereskedik

p a török átkos rossz szomszédjával,

p pedig a jó szomszédság mekkora áldás lenne…

p

p

p Aki

p soha nem éber,

p ő egy aluszékony,

p álomkóros, bamba

p támolygó, kóválygó stb.:

p mintha álompor lenne a napi italában….

p

p

p Aki

p egy ön-élve-boncoló,

p vagy pedig oly rossz lelkiismeretű,

p hogy nem csoda, ha így alvászavaros,

p mert soha nem alussza az igazak álmát,

p aki így ébrenlétekor is csak max. félember…

p

p

p Aki

p életgazdagító,

p lélektisztító szép,

p remek műalkotás

p értése és élvezete helyett

p csak lélekölő moslékot, szennyet,

p vagy illúzióba ringató giccset fogyaszt

p

p

p Aki

p olyan, mint

p egy farizeus:

p kívül illatosított,

p és fehérre meszelt,

p de belül büdös, rothadó…

p

p

p Aki

p a szabadidős/

p vasárnapi vallásgyakorló,

p egy önáltató kormos fülű álszent,

p de aki így legalább közvetve

p buzgón hódol az erény előtt…

p

p

p Akik

p nem együtt-,

p de csak békés

p egymás mellett élők, (el)táncolók –

p közösülésük a csúcs: a páros önkielégítés…

p

p

p Aki

p nem tudja,

p hogy ezt teszi:

p távolítsd, vadítsd el

p (potenciális) szövetségeseid:

p és másban soha meg ne bízz,

p csakis, kizárólag önmagadban!

p

p

p Aki

p eszerint él:

p szaporítsad,

p sőt növeszd magadban nagyobbra

p ádáz(nak vett, nem baráttá tett) ellenségeidet,

p és akkor így majd értékesebb lesz a győzelem is…!?

p

p

p Aki

p előre felnagyítja

p az ellenfelét, riválisát,

p így majd menthetőbb lesz

p a kishitűen várható vereség…

p

p

p Aki

p destruktívan rivalizáló:

p aki erőit nem önfejlesztésre fordítja,

p nem jelenlegi szintjét akarja felülmúlni,

p de ezeket a másik gáncsolására herdálja el…

p

p

p Ő

p csak rosszat

p tanult az állatoktól,

p illetve mind abból, amit

p antropomorfan vetítünk:

p ökörkövetkezetes, gyáva nyúl,

p ravasz róka, gerinctelen, kaméleon stb.

p

p

p Akinek

p a kölcsönösen

p előnyös, hasznos 

p állat-barátok, sőt

p tanítómesterek helyett

p se kutyája, se macskája,

p vagy épp egy mizantróp állatbolond,

p aki a gyerekét vagy az unokáját pótolná…

p

p

p Aki

p soha nem

p akar kilógni a sorból,

p hagyja magát uniformizálni,

p átlag nyájbirkává idomítani,

p konformista nyárspolgárrá tenni…

p

p

p Aki

p kétségbe esik,

p ha valamiben is

p eltér a véleménye/életformája

p a vélt/látható nagy többségétől,

p ekkor pánikszerűen visszaigazodik…

p

p

p Aki

p oly hiú

p és hasonlítani akaró, hogy

p az őt ezért kínzó bajuszhiánya miatt

p a vagyona szélhámosok martaléka lesz…

p (lásd Arany János: A bajusz című művét)

p

p

p Aki

p öncélú különcködő,

p (különbözz mindenáron),

p vagy aki úgy kompenzál,

p hogy nappal nyárspolgár,

p de éjjel meg egy csodabogár!

p

p

p Aki

p már akkor

p nem élt hiába,

p ha pár percig/napig

p híres, értsd: hírhedt lehet:

p ő például a feltűnősködő botrányhős

p

p

p Aki

p mintha

p tetszhalott lenne –

p annyira nem ad életjeleket…

p Ami pl. egy medvetámadáskor

p a túlélését segítő taktika lehet,

p de életstratégiaként önpusztító…

p

p

p Aki

p teljesen

p beolvad környezetébe:

p folyamatos a mimikri,

p mintha ő itt sem lenne…

p (ez szklerózis multiplex vészjel:

p de ő nem érti – ő csak eltűnik

p a háttérben, nem ér a neve…)

p

p

p Aki

p véges lelki erőit

p önépítés, önjavítás helyett

p pont a legrosszabbra fordítja:

p önigazolás/panaszkodás/önsajnáltatás…

p

p

p Aki

p a tanmese,

p példabeszéd,

p fabula hallatán

p másokon felettébb

p szörnyülködik vagy nevet,

p de hogy saját balgaságán derüljön?

p

p x

Vivaldi - I Musici, Felix Ayo – Le Quattro Stagioni (1959, Gatefold, 1st,  Vinyl) - Discogs

Csokonai Vitéz Mihály:

A békétlenkedő

I.
Tavasz

Ejnye, már az esztendőnek
Silány napjai eljőnek,
Itt a kedvetlen tavasz.
Locsos, pocsos minden napja,
Komor a bőjtmás hónapja.
Április csalárd, ravasz.
Sovány szelek süvőltése,
Száraz porral kerengése
Torkot, mellet terhelő,
Huruttal kerűl elő.

.
Kinek volna kedve benne!
Bárcsak hamar vége lenne
Únalmas óráinak.
Szemem bármerre tekintsen,
Sem gyümőlcse semmi nincsen
Kertem puszta fáinak.
Mit ér zőldje a szőlőnek,
Ha rajta fürtök nem nőnek,
Mit ér a bimbó, virág,
Ha körtvélyt nem nyújt az ág?

.
Barmaim, jaj, be soványok,
Elfogyott a takarmányok,
Már sem széna, sem mező,
Ezer az ember szükségi,
Nincs új, elfogyott a régi,
Majd kihúz az éhező.
Óh, bárcsak hamar nyár lenne,
E silány tavasz elmenne:
Uram! uram! talán már
Nem is fog már lenni nyár!

II.
Nyár

Haj, haj, no! be elfáradtam,
Ugyan nagyon megizzadtam,
Adjatok egy kis vizet!
A nyári napnak hésége
Éltünk terhe, veszettsége,
Csak, csak ilyennel fizet;
Uram, szűntesd a héséget,
Mert magunkat is eléget.
Tikkasztó kánikulánk
Bűnünkért van csapva ránk.

.
Testünket alig bírhatjuk,
Lélekszakadva aratjuk
Ami kis termésünk jött;
Vetegettük hideg szélbe,
Most takarjuk forró délbe
Dudva és bogács között;
Amit e’ még meg nem fojtott,
Szipoly és sáskaraj tojt ott,
S amit ez is meghagya,
Elsütötte a ragya.

.
A hosszú napnak terhétől,
A munka keménységétől
Csigázódik életünk.
Mégis mindezért végtére
Mi a szegény ember bére!
Aggunk s alig ehetünk.
Mennykő, villám és mennydörgés
Mind, amit nyér a könyörgés,
Forgószél és jégeső,
Ami a munkánkra jő.

III.
Ősz

A fejem már majd megbódúl,
Annyi a gond, mely rámtódúl,
Érik a gohér nagyon.
Szintúgy félek még előre,
Ha ránézek a szőllőre,
A szüret s baj itt vagyon;
Restellek már ki is menni,
Eső esik, mit kell tenni,
Alhatnám is, de nem is,
Mozogni kén nékem is.

.
Most jőnek már, haj, most jőnek
A megaggott esztendőnek
Legkomorabb részei,
Borong, tolong a kedvetlen
Őszi felhő, és szünetlen
Bugyognak locs cseppjei.
Bent ásítok, kint meg ázom,
Bent didergek, kint meg fázom,
Szomorú ősz, haj, haj, haj!

.     Benn is baj most, kinn is baj.

.
Bárcsak meleg napfény volna,
Vagy kemény télre hajolna
Már ez a locspocs idő.
Mert most setét ködbe fedve
Sínlik az embernek kedve,
S azért hozzám más se jő.
De ha jő is, mit csinálunk?
Csak únalom lakik nálunk;
Most is bú és álom nyom:
Jaj be fáj a vékonyom.

IV.
Tél

No eljöttél valahára,
Gyászos tél, a főld nyakára,
És az erszényt oldozod:
Együk most már munkánk bérét,
Igyuk saját testünk vérét,
Már az inséget hozod.
Igazán, hogy minél rosszabb
A te részed, annál hosszabb,
Életünkből majd fél rész
A te napjaidba vész.

.
Elrablod a kikeletnek
Tején hízott természetnek
Gyönyörűségit magad;
Mindent, amit a termékeny
Nyár s ősz adott a vidéken,
Fagyod tőlünk elragad.
Csak számodra munkálódunk,
Érted élünk és aggódunk,
S midőn mindent elragadsz,
Magad csak kedvet sem adsz.

.
Tömlöccé teszed szobánkat,
Kertünket és gyümőlcsfánkat
Zúzzal virágoztatod.
És azalatt nagy lármával
Kimormolsz szélhahotával
S jégfogad vicsorgatod.
Ne dúld fel minden kedvünket,
Enyhítsd megúnt életünket,
Bocsásd hozzánk a tavaszt,
Szívszakadva várjuk azt.

A négy évszak - Mesék az Operából

p 2

p

p Aki

p jobb ügyhöz

p méltó buzgalommal

p olyan célért áldoz fel majd mindent,

p aminek az elérése neki felesleges, sőt

p egyenesen károsan terhes, romboló stb.

p Pl. a státusz szimbólumként vett autója

p uzsora kamatjaira még a lakóháza,

p s vele családi otthona is rámehet…

p

p

p Aki

p olyasmikért

p vállal alja/túlmunkát,

p (ami őt lelkileg is leépíti)

p amire nincs is szüksége,

p vagy csak baj, gond van vele,

p ráadásul emiatt alig van otthon,

p s csak alva láthatja a gyermekeit…

p

p

p Aki

p nagyon

p rossz vásárt csinált:

p egy nap álvágy-kielégítő dolce vita,

p majd jöhet a sok év börtön, stigma, priusz…

p (lásd például a Kis Valentino című filmet…)

p

p

p Aki

p a testvére

p szerencséjét

p irigylő telhetetlen,

p aki a kincses-barlangban

p nemcsak eszét, de életét

p is veszti: az koporsója is lesz…

p

p

p Aki

p önként megy

p gyökeret vágva

p egy nagyobb (fekete) kenyérért

p a számkivetésbe/száműzetésbe,

p jöttmentnek a messzi idegenbe…

p

p

p Aki

p teljesen,

p egész éltére

p lebénítja az a gondolat, hogy

p ő valami bolondságért nevetséges lehet…

p Ezért komor élete mentes minden ilyesmitől –

p csak semmi tréfálkozás, mókázás, „hülyéskedés” …

p

p

p Aki

p szerint

p mindenki halandó, kivéve őt –

p csak az ő halála elképzelhetetlen:

p ő ezért mindenre ráérő, bármit halogató,

p így az alkalmas időben tehetségét sem gondozó…

p

p

p Aki

p büszke rá,

p hogy embernek született,

p és így szabad az akarata,

p de ha éppen rosszat tesz/hagy,

p akkor háborog és káromol:

p az Isten miért engedi ezt?

p

p

p Aki

p szerint

p a teremtés botránya

p az ember halandósága! –

p de amúgy meg dögunalom

p a hivatáskerülő, henye élete,

p és nem figyel, törődik halhatatlan lelkével…

p

p

p Akinek

p az egész élet

p csak egy nagy játék:

p bármi visszacsinálható,

p nincs irreverzibilis kár,

p mindig kérhet új életet stb.

p

p

p Aki

p nagyon

p nem érzékeli

p a „rendelt időt” –

p ő vagy nagyon előre siet,

p vagy elkésik, elmulaszt stb.

p

p

p Akinek

p ma is a fejére

p eshet egy tégla:

p ezért ki se megy a házból –

p ő a halálfóbiás örök rettegő,

p a raktárra aggódó önbetegítő…

p (Vagy életcsonkító: aki nem szül,

p mert annyi baja lehet a gyereknek…)

p

p

p Aki

p rossz „elvi”,

p presztízs-okokból

p megy bele a sok önfelőrlő

p piti, piszlicsáré csetepatékba

p

p

p Aki

p egy rossz

p pillantásra lecsap,

p és maximumot hoz ki

p a „sértésből”, az „inszinuációból”:

p akár még kard/pisztolypárbajt is,

p és nem csak első, de utolsó vérig…

p

p

p Aki

p bár nincs

p vészhelyzet,

p de mégis szinte

p akár belepusztul,

p ha nem lehet mindig

p ő az igazság bajnoka,

p ha nem derül rögtön ki,

p hogy neki van/volt igaza…

p

p

p Akinek

p az orvosa mindig

p jobban tudja, mint ő,

p hogy éppen mije, és hogyan fáj

p és mikor érzi már jobban magát…

p (ahogy a paternalista állam is,

p hogy mi szolgálja az ő javát –

p a javát akarja, é el is veszi…)

p

p

p Aki

p úgymond

p katonás férfi,

p aki csak akkor könnyezik,

p ha nagyon sok hagymát pucol?

p Szégyelli a sírást, és így nem könnyebül…

p

p

p Aki

p kártya-

p és légvárakat

p építgető önáltató, önbecsapó,

p akinek a profi segítője még lakbért is kap…

p

p

p Aki

p partra vetett

p vergődő halként

p nem éltető közegébe,

p a vízbe lubickolni vágyó –

p de csak egy kis simogatást váró

p

p

p Akinek

p a kevesebb

p jóval több lenne:

p így a sok helyett semmije se marad:

p mert túl sokat akar a – tolvaj – szarka,

p de nem bírja a farka, azt is veszti, amije volt…

p

p

p Akinél

p fennaz ernyő,

p de nincsen kas

p Világraszóló lagzit tart:

p pár napig a dínom-dánom,

p majd meg a sok szánom-bánom

p

p

p Akinek

p a rosszul

p kiválasztott párja

p nem részben, de teljesen

p hasonló/ellentétes hozzá/vele…!

p (Az ellentétek vonzzák egymást,

p hasonló a hasonlónak örül – de nem ennyire…!?)

p

p

p Aki,

p ha nem sikeres

p a havi feleségvizsga,

p konyhában, ágyban stb.,

p akkor akár ki is toloncolja

p megbukott nejét a házukból…

p

p

p Aki,

p ha hitvese

p nem felel meg

p mindenben az eszménynek,

p de egy esendő, gyarló lény

p úgy nyomban tovább áll/keres…

p

p

p Aki,

p ha elvette

p az eladó lányt,

p akkor Ő a magántulajdona,

p így vele bármit megtehet „birtokával”…!?

p

p

p Aki

p egy minden

p konfliktust és

p így konfrontációt

p csak kerülő férfi/nő:

p mire tiltakozna, már régen

p egy papucs vagy ingyen cseléd

p

p

p Aki,

p ha naponta

p bele is döglik házasságába,

p ezt a pár évtizedet még kibírja:

p majd „odaát” ezért nagy jutalma lesz…!?

p

p

p Aki

p hogy repülhetne,

p ha rosszul választott társa

p az éj leple alatt megnyirbálja szárnyát?

p Olyan, mint egy sárban vergődő albatrosz…

p

p

p Egy

p királyi madár, sas

p nem kapkod legyek után:

p de ő fénytelen harcokban

p lassan, de biztosan felőrlődő, elkopó…

p

p

p Aki

p hogyan is repülhetne,

p szárnyalhatna magasra:

p az élet-léghajó tele fölös-

p káros, kidobni sajnált ballaszttal

p

p

p Vak tyúk

p is talál szemet?

p De legalább tudná:

p mit is keressen és körül-belül hol is

p Időrabló keresgélésekkel tékozolja drága idejét…

p

p

p Aki

p nem is egy

p talentumot kapott,

p de vagy mélyre elásta,

p (hogy így megőrizze azt)

p vagy pedig eladta az ördögnek…

p

p

p Akit,

p mint

p mindenkit

p a Jóisten

p gyémántnak teremtett,

p de ő lomhaságból, henyeségből

p csak nyers, csiszolatlan „drágakő” maradt

p

p

p Aki

p vagy sárban ragadó,

p abban disznók módjára

p kellemesen dagonyázó nem igazgyöngy-ember,

p vagy a Napba belerepülve szénné égő istenkísértő…

p

p

p Aki

p egy feleslegesen,

p sőt mi több: károsan hősködő

p bizonyítási kényszerből hazardírozó:

p a gyávaságát cáfolandó, a bátorságát

p bizonyítandó istenkísértő vakmerősködő…

p

p

p Aki,

p ahogy

p szinte bárki

p kimenthetné

p a folyóban fuldokolót,

p de mindenki csak közönyös:

p miért pont én, hátha a mélybe ránt!

p

p

p Aki

p az életmentő

p érdemrend reményében

p ott vizslat a folyó parton,

p hátha most éppen beleesik valaki

p

p

p Aki

p úgy akar

p a szerelmének

p imponálni és bizonyítani,

p hogy életveszélybe sodorja,

p és majd akkor Ő kimenti (vagy nem)

p

p

p Aki

p önként is

p átadja át a javait –

p nem kell ide trükkös lopás

p vagy netán erőszakos kirablás:

p (pumpoló parazita, biztosítási ügynök,

p mesés befektetéssel kecsegtető csaló,

p „filantróp” álalapítványnak gyűjtő stb. stb.)

p

p

p Aki

p nem lesz

p senki mástól függő,

p lesz ő így is önellátó:

p szellemi Robinzonként

p te dicsérd és jutalmazd,

p vagy épp büntesd te önmagadat

p

p

p Aki

p soha

p nem marad

p senkinek se „adósa” –

p sőt: a rosszat duplán

p fizeti vissza, torolja meg!

p (beindítva így az ördögi köröket…)

p

p

p Aki

p csakis

p az eszére,

p nem a szívére hallgat:

p a lex talio törvényét követve

p fogat fogért, szemet szemért –

p ha így hamarosan meg is vakul ő is…

p

p

p Akiről,

p ha a szerencse

p kereke fordul vele,

p és ez elkerülhetetlen,

p az őt nem megedzi, de

p inkább kétségbe esik:

p azonnal kiderül/borul

p az ő jellem(gyengeség)e…

p

p Aki

p kiszekíroz

p téged a világból:

p ő a kákán is csomót kereső

p (öneláruló: egy önmagával elégedetlen

p notórius kárhoztató, bűnbakkerső stb. stb.)

p

p

p Akinek

p a szilárd elve:

p legyen igazság,

p akár mindenáron,

p így még akkor is, ha

p bele is pusztul a világ,

p de még a család, az előszerettek is

p (lásd pl. Kohlhaas Mihály történetét)

p

p

p Aki

p se magát,

p se szeretteit

p nem meri szembesíteni

p a fájdalmas igazságokkal –

p (persze irgalmasan, jókor,

p esetleg humorral érzéstelenítve stb.)

p aki rosszul szereti magát és társait…

p

p

p Aki

p nem érzi,

p „nem tudja”, hogy

p – noblesse oblige –

p több talentuma, hatalma stb.

p őt többlet adásra is kötelezi,

p és igazán őt is csak ez boldogítaná…

p

p x

A negy evszak, the four seasons de Vivaldi, 33T chez recordsale -  Ref:1802838073

Berzsenyi Dániel:

Tavasz

A tavasz rózsás kebelét kitárva,

Száll alá langyos levegőn mezőnkre.

Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,

S illatot isznak.

.

Alkotó aethert lehel a világra,

Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;

Számtalan létek lekötött csirái

S magvai kelnek.

.

Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki.

Nyomdokin rózsák s violák fakadnak,

A vidám Tréfák, Örömek, Szerelmek

Lejtnek utána.

.

Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,

S egy virágbimbót tüzök, édes Emmim,

Gyenge melledhez: valamint te, olly szép,

S mint mi, mulandó!

*

Otthagyott csapot-papot – Csokonai a néphagyományban – papiruszportal.hu

Csokonai Vitéz Mihály :

A tavasz

Az egész világ feléledt

S az elérkezett tavasznak

Örömére minden örvend;

Csak az egy Vitéz nem örvend.

.

Enyelegnek a juhnyájak,

Tehenek, lovak futosnak,

Danol a pacsirta s a pinty;

Az egész berek homályja

Zeneg édes énekekkel:

Egyedűl csak én kesergek.

.

Ihon, a kinyílt mezőkben,

Ligetekbe, rétbe, kerten

Hiacintok illatoznak,

Tulipánok ékesednek,

Mosolyognak a virágok:

De mi kedven a tavaszban,

Ha az ő viráginál szebb

Lili nem virít ölemben?

*

Híres festők - 30 festőművész a listánkon! - valdorart.hu

Petőfi Sándor:

A tavaszhoz

Ifju lánya a vén télnek,

Kedves kikelet,

Hol maradsz? mért nem jelensz meg

A világ felett?

.

Jöszte, jöszte, várnak régi

Jóbarátaid;

Vond föl a kék ég alatt a

Fák zöld sátrait.

.

Gyógyítsd meg a beteg hajnalt,

Beteg most szegény,

Oly halványan üldögél ott

A föld küszöbén;

.

Áldást hoz majd a mezőre,

Ha meggyógyitod:

Édes örömkönnyeket sír,

Édes harmatot.

.

Hozd magaddal a pacsírtát,

Nagy mesteremet,

Aki szép szabad dalokra

Tanít engemet.

.

S ne feledd el a virágot,

Ne feledd el ezt,

Hozz belőle, amennyit csak

Elbír két kezed.

.

Nagyobbodtak a halálnak

Tartományai,

S bennök sokan a szabadság

Szent halottai;

.

Ne legyenek szemfedőtlen

Puszta sír alatt,

Hintsd reájok szemfedőül

A virágokat!

*

Tavasz - festmények

Dsida Jenő:

Évszakok

Jön a Tavasz –
S te papírcsákód’ fejedbe nyomod
És fakardoddal elébe szaladsz.

.

Mulat a Nyár –
Te víg nótákat dalolsz a fülébe
És poharatok koccintásra vár.

Suhan az Ősz –

.
Te sirnál is meg kacagnál is furcsán
És sápadt-arcú sejtelem előz.

Tipeg a Tél –

.
S ti karonfogva együtt bandukoltok
És arculcsap a temetői szél.

1924. július 21

3000-4999 darab - Mucha: 4 évszak - 4000 darabos kirakó

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

1.

A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

2.

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

3.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

4.

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

5.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

6.

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

7.

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

8.

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

9.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

p.s.:

megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,

emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,

súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő

versek, bölcs közmondások, életképek, mesék, jellemrajzok stb.

ppppppppppppppppppppppppppp

Vászonkép NÉGY ÉVSZAK - Alfons Mucha 000 REP236 - 120x70 cm