Karinthy Frigyes: Diplomata és katona (Hököm színház)

Írta: Nagy Jenő · 2024. június 25.

kb. 6 perc olvasás

Hököm-színház [eKönyv: epub, mobi]

Karinthy Frigyes

Diplomata és katona


Szereplők:

Diplomata
Katona


Diplomata diplomata-süvegben, kezében levéllel, szunyókál és horkol.

Katona felugrik a deszkára. Iszonyú nagy borjú a hátán, óriási fegyver a vállán, hátizsák, kézibomba stb. Fúj, a homlokát törli. Fű, de melegem van! Fű, de melegem van!

Diplomata felhorkan. Ki az? Mi az? Zsán, maga az? Nyafogva. Elhozta az otkolonyt?

Katona. Nem kolonyéba gyüttünk, megkövetem, csak úgy cugveize.

Diplomata nyafogva. Mit akar maga? Mit ordít? Mit kiabál? Mit zavarja az embert? Ki maga?

Katona. Megkövetem a nagyságos fődiplomata urat, Bizonyos János vagyok, oszt csak innen jövök-e, a szomszédbul, a lövészárokbul.

Diplomata nyafogva. Ha, és muszáj azt ilyen lármával csinálni? Nem látja, hogy fáj a fejem?

Katona. Megkövetem, a fejét is alig látom a nagyságos fődiplomata úrnak. Osztán, ha nem sértem kérdésemmel, mitül fáj?

Diplomata. Mitül fáj? Maga könnyen beszél. Magának könnyű. A kereséstől fáj.

Katona. Mit tetszett elveszteni?

Diplomata. Nem vesztettem el semmit, barátom. Kegyesen. Hát maga nem tudja, mit kell keresni egy diplomatának?

Katona találgatva. Talán pénzt…?

Diplomata. De, barátom, hiszen maga akkor azt se tudja, hogy miért harcol?

Katona. Hogyne tudnám. Mer’ háború van.

Diplomata kegyesen. Hát nézze, barátom. A diplomatának a kibontakozás útját kell keresni.

Katona. Ahá. Pedzem már.

Diplomata. Két éve keresem a kibontakozás útját. Rettentő munka, mondhatom magának. Nyafogva. Jaj, de fáj a fejem. Jaj, de fáj a fejem. Nincs magánál kölnivíz?

Katona részvéttel. Csak ilyen tócsa-víz volt a kulacsomban, de azt is kiittuk a komámmal. Hát igazán annyira belefájdult a feje a nagy gondolkodásba?

Diplomata. Mit tudja maga azt! Magának könnyű! Nyafogva. Jaj, de fáj a fejem! Két éve töröm a fejemet a kibontakozáson!

Katona részvéttel. Aujnye, igazán sajnálom a nagyságos fődiplomata urat. Nem lehetnék szolgálatjára, talán segíthetnék valamit?

Diplomata nyafog. Köszönöm, barátom, de aligha hiszem. Örüljön, hogy maga nem diplomata. Hogy tudna maga rajtam segíteni? Ordítva. Jaj, de fáj a fejem! Jaj, de fáj a fejem!

Katona. De talán mégis – hiszen az oktalan állat is megsajnálná a fődiplomata urat, ha ennyire szenvedni látja. Nem embernek való az, hanem baromnak. Hát hogy is van azzal a kibontakozással, tessen már elmondani. Hátha tudok valami orvosságot.

Diplomata. Hát nézze, barátom, elmondom, hogy most például hol tartunk a kibontakozásban. Ezelőtt négy hónappal elfogadtuk azt, hogy abban az esetben, ha a német kormány hajlandó volna arra, hogy tekintettel arra, miszerint mégis – ámbár akkor tehát mi is megfontolnánk, hogy mához nyolc hónapra esetleg gondolkodni fogunk a dolgon.

Katona. Hm. Most nem lehet?

Diplomata. Hogy lehetne, maga ostoba ember. Hiszen előbb meg kell fontolni, hogy lehetséges-e a pampampam.

Katona. Pampampam?

Diplomata. Hát persze. Tudnia kell, hogy a félreértésre ezelőtt tizenegy hónappal az adott okot, hogy az amerikai admiralitás haladékot kért annak megfontolására, hogy tyetyerepetyere vagy tyatyarapatyara?

Katona. Mi az, hogy tyetyerepetyere?

Diplomata. Hja, én most nem magyarázhatom meg magának az összes diplomáciai fogalmakat. Elég az hozzá, hogy ezt csak úgy lehetett volna megoldani, ha az angolok belemennek abba, hogy a portugál hajók orrán a balszemölcs jobbra legyen fordítva és nem balra. Ezt kell nekem megfontolni, addig nincs kibontakozás, nincs béke, nincs semmi. Jajgatva. Jaj, de fáj a fejem.

Katona. Na és – miért kell ez nekik?

Diplomata. Hát nem érti, hogy Törökország csak akkor kötne velünk békét, ha én beleegyeznék abba, hogy a puntpurai petty értelmében 1868 február harmincötödikén kötött pumparapic harmadik pontját, srégen a negyedik ponttal, olyként és aszerint változtathatnánk meg, miszerint annakutána hogy mégis.

Katona. Na és – azt nem teheti meg a nagyságos fődiplomata úr?

Diplomata. Hogy tehetném meg? Hiszen akkor meg kellene változtatnom az ezerkilencszázhuszonharminc december hatvankilencedikén kötött dömbözőbömben ezt a kifejezést „eszerint”, és ehelyett azt kellene bevenni, hogy: „miszerint”. Mit gondol, azért én vagyok felelős!

Katona. És addig nem lesz vége, míg ezt ki nem gondolta a fődiplomata úr?

Diplomata. Hát persze, hogy nem. Ezért töröm én a fejem a kibontakozáson már nagyon régóta. Jaj, de fáj! Jaj, de fáj!

Katona. Hm, hm. Nézze csak, fődiplomata úr, mondanék én valamit.

Diplomata. Jaj, jaj, mit, édes fiam.

Katona. Én ehhez a dologhoz nem értek, hát nem is segíthetek a fődiplomata úron. Hanem tudnék én valamit, amitől elmúlik az ilyen nagy gondolkodástól való fejfájás.

Diplomata. Jaj, jaj, mi lenne az, édes fiam?

Katona. Csak tessék úgy csinálni, ahogy mondom – meglátja, mindjárt elmúlik – oszt fogadok, egyszerre csak tudni fogja, hogy mit feleljen arra az izére.

Diplomata. No, arra kíváncsi vagyok, édes fiam.

Katona. Hát tessék csinálni, ahogy mondom.

Diplomata. Csinálom.

Katona. Hajoljon előre.

Diplomata előredől.

Katona leveszi a hátáról a borjút, és ráteszi a diplomatára.

Diplomata. Au! Mi ez?

Katona vállára teszi a fegyvert. Csak türelem! Még nincs semmi baj… hiszen még csak felteszik.

Diplomata. Nincs semmi baj? De nekem leszakad a vállam!

Katona. Dehogy szakad le – emelje csak fel!

Diplomata. Jaj, de nem tudok mozdulni!

Katona. Nem-e? Nem is szabad. Pisztollyal a levegőbe lő.

Diplomata rémülten. Jézus Mária! Mi az?

Katona. Ez semmi, egy rongyos srapnel. De még túllőtt, csak próbálkoznak. A következő már közelebb lesz. Levegőbe lő.

Diplomata sikít. Au! Jézus Mária!

Katona. Na, ne ugráljon! Hiszen ez még messze volt. De a következő már, azt hiszem, telitalálat lesz. Levegőbe lő, és hátba vágja a diplomatát.

Diplomata. Jézusom! Segítség! Megöltek! Végem van!

Katona. Ugyan, ne ordíts! Te marha! Ez még csak egy szilánk volt! Majd a következő, az már egy kicsit közelebb esik le, most kezdik belőni magukat.

Diplomata. Jaj, nem… jaj nem… jaj, jaj… hagyják abba… hagyják abba…

Katona. De nem hagyhatják!

Diplomata. Miért nem?

Katona. Na hallja! Hiszen még nincs eldöntve, hogy tyatyarapatyara-e, vagy tyetyerepetyere? Lő, üt.

Diplomata. Ajajaj! Micsoda marhaságot beszél maga? Mi az, hogy tyatyarapatyara? Jaj, a hátam! Hagyják abba!

Katona. Addig nem, míg el nem döntik, hogy a negyedik pont harminckilencedik paragrafusa dönt olyként, minekutána hogy mégis. Lő, üt.

Diplomata. Micsoda disznó marhaság ez, hisz ennek semmi értelme! Hagyják abba! Hagyják abba!

Katona. Hát mégis – mit kellene felelni arra a levélre? Megváltoztatjuk az „eszerint” kifejezést „miszerint”-re? Mit tetszik gondolni? Lő, üt.

Diplomata. Jaj, hát persze, változtassák meg, ahogy akarják – megadunk mindent… hogy lehet ilyen marhaságokon annyit perelni… nekik van igazuk… minden rendben van… csak hagyják abba…: békét akarok kötni!… Békét akarok kötni!…

Katona leveszi róla a borjút, hátradobja. Na, látja!… Ugye mondtam, hogy ettől elmúlik a fejfájás! El.

Diplomata fölegyenesedik, hátát tapogatja, szemét dörgöli, körülnéz. Jaj – de rosszat álmodtam. Pedig nekem még dolgom van. Nézi a levelet. Ahá – az amerikai nagykövet legújabb levele. Olvas. Mi az? Nem akarja elfogadni a „tehát” kifejezést? Akkor nincs kiegyezés! Akkor tovább harcolunk! Mi bírjuk! Mi nem félünk tőlük! Minekutána, aszerint, hogy miszerint, de azonban annálisinkább, mindazonáltal! Csak azértis miszerint!

*

Harmadik kötet


TARTALOM

Énekóra
A férj irogat
Az ember és a szék
Konzílium doktor Fukszról
Diplomata és katona
Nem ismer meg a saját anyám
Az idegorvosnál
A nagybácsi
Az álomkép
Barackpálinka
A fénykép
Propaganda
A detektív
A peches kísértet
Ugyanaz férfiben
Nem tudom a nevét
Lerajzolják az embert
Tehetség
Egy ember, akinek abszolute semmi érzéke a szimbolizmushoz
Kedves gyepmester
A csodapók
Tegnapra derült idő várható
A följelentő
Van-e szükség a háborúra
A fürdőszoba ajtaja
Befektetés
Igazgató úr
Ultima ráció
Tűzrendészet
Vizsgálat
Ábránd és valóság
Hogy tesz a gránát, mikor közel csap le?
Casus belli
Eszem adta menyecske
A hang
Szubjektív lelet
Filmgyártás
Hosszú háború
Aszongya
Poligámia
A védtelen nő
Hajónevek
Tréfa volt
Iskolatársak
Becsületbíróság
Mokan
Második Lipót
Megmagyarázom a bizonyítványom
Kinetofonszkecsoperett
A majom és a hangya
Kis üzlet
Roppant kellemetlen
Dr. Ugyanaz
Vannak kellemes emberek
Én és a bank
Zeneszerzők
Omnibusz
Őskor
Ott ki beszél?
Beszélgetés az irodalomról
Három csokoládészivar
Csevegés az űrben
Hónapos szoba
Fő a diszkréció
Tessék pontosan kérdezni
Május
Plem-plem
Gumi
Barátomnál, a műgyűjtőnél
Tapsoljanak a mamának