Eugéniusz: Parainézis/Intelmek – XIV.

Írta: Nagy Jenő · 2024. június 24.

kb. 15 perc olvasás

Képtalálat a következőre: „lelki hadviselés”

Eugéniusz:

Parainézis/Intelmek – XIV.

Magyar egymondatos életminőség-vizsgáló

Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló

Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor



Alexandru Vlahutá: Élősködők (Állami Könyvkiadó) - antikvarium.hu

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok



Kapcsolódó kép

Magadon nevetsz,

vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól, ismerj magadra

és bölcsen/bátran változtass életeden…

Könyv] Rózsa Lajos: Élősködés - QL.túra miazmás

Menj el, menj szegény magyar

Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára,

Tekints az ingadozó reménység pólcára,

S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,

Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.

.

Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,

Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,

Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,

Arany szabadságunkat aranyon eladták.

.

Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,

Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,

Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:

A szabadság s a rabság, miben különböznek!

http://www.youtube.com/watch?v=ZOAeU2WD6l8

*

Barát vagy ellenség · Dave Forrest · Könyv · Moly

BARÁTAIM

MEGÖLELÉNEK…

Barátaim megölelének…
Szivökhöz nyomták szívemet;
Bennem mi boldog volt a lélek!…
Később tudám meg: mért öleltenek? –
Azt tapogatták, míg öleltek:
Hol van legfájóbb része e kebelnek?
Hogy gyilkukat majd odadöfjék…
És odadöfték!

Petőfi Sándor

Szalkszentmárton, 1846.

Kezdőlap | ARANY FORRÁS OLVASÓK HÁZA

*

Jókai Mór:

Valjon lesz-e háború?

Gazdaember a mezőket járja: –

Mi fő a fejében?

Száraz a föld; tán az esőt várja?

Biz elkelne szépen.

Körülnéz a láthatáron,

Tán felhőt, vagy mit vár ott?

“Hogyan áll az én vetésem?

Valjon lesz-e háború?”

.

Kereskedő ül a kávéházban,

Ott van most a dolga.

Maradhat a boltja,

Van ő annál sokkal jobban páczban,

Körülnézi az ujságot,

Árkeletet, vagy mit vár ott:

“Hogyan áll az én vetésem?

Valjon lesz-e háború?”

.

Holló, varjú, hosszú sötét rendben,

Házak tetején ül,

Rikács szava hangzik nagy rekedten

Házak tetejérül,

Szeme a ködöket nézi:

Lát-e? vagy csak szagát érzi?

“Hogyan áll a mi vetésünk?

Valjon lesz-e háború?”

.

Jámbor férj megy haza a kocsmábul,

Egy kicsit elkésett barátságbul,

Pedig otthon várja

Hű élete párja.

Óráját aggódva nézi,

Hangulata nem vitézi.

“Mit csinál a feleségem?

Valjon lesz-e háború?”

1859.

Arany János: A Jóka ördöge -népmese 63. sz. | könyv | bookline

p 1

p

p Aki annyira titokban áll ellen, hogy – csak megtévesztésből – karriert csinál

p

p Aki úgy „tiszteli” az anyját, hogy őt soha az életben nem előzheti meg a párja

p

p Aki bosszúsan ámul-bámul, mint Csipike: hát nélküle is jól működik az erdő…!?

p

p Aki nem képes önfeledten szeretkezni, mert a lebukás Damoklész kardja alatt…

p

p Állítólag közös nevezőn, egyistenhiten vagytok, de ti mégis százfelé széthúztok

p

p A megtévesztő sokféleségnek bedőlsz: lényegi az egység: párt/autópiac stb. stb.

p

p Egyszer mondtam már, hogy szeretlek – ha változás lesz, akkor majd szólok…

p

p Sok cifra beszéde aljas: szó-szeméthegye eltakarja az egyszerű igazságot

p

p Egyben elmondhatnád, de két-három stb. mondat lesz belőle: időhúzó/rabló

p

p Életszegényítő: nincs tartozása/hiánya: ő sem hív senkit, ő sem megy senkihez

p

p Ha megütnek, akkor te menten, automatikusan odatartod orcád másik felét is

p

p Hallgatni neki mindig arany, pedig épp szar, ha az itt most cinkos bűnpártolás

p

p Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna – visszaszívhatatlan hebehurgya szó

p

p

p

p 2

p

p A hosszú, üres, udvariassági társalgási menetekből „jólnevelten” nem kilépő

p

p Bájcsevegő – aki a kedve ellenére színlelt, tettetett kedvességgel beszélget

p

p Heti 1 óráig mellverő keresztény, de 167 órában meg pénzisten-imádó álszent

p

p Egyszerre nyitsz több frontot is, amivel megosztod, elfecsérled véges erőidet

p

p Életstratégia: igyekezz észrevétlen a hátérbe beleszürkülni – ebből nincs baj

p

p Az aktuális háttér színben rejtőző préda-ember (mimikri/szklerózis multiplex)

p

p Holtáig semmivel nem rukkolt ki, nyomtalan tűnik el, mintha itt se lett volna…

p

p Nem álruhás, de javaival hencegő keres feleséget: érdekházasság a rossz vég

p

p Élete az őrjítő tétlenség vagy a lázas semmittevés rapszodikus hullámzása

p

p A magát bolondnak tettető: kalkulálható büntetés helyett határidőtlen diliház…

p

p Nem prózában, de verseben beszélő, aki a rímkényszer miatt mond badarságot

p

p Hetvenkedő katona ő a békében, aki még át sem esett át a tűzkeresztségen se

p

p A politikai pankráción késhegyig marakodó kisemberek és a nevető leuralók

p

p

p 3

p

p Ő szűznemzéssel szaporodna, hogy utódja kiköpött Ő legyen, majd így is neveli

p

p Élettársa sem nem részben hasonló, sem nem ellentétes vele: idegesítő hasonmás

p

p Csak előkelő családjukon belül házasodnak: a belterjesség korcs utódot nemz

p

p „Homo ludens” – már a jóbarátaidnál is eljátszottad kisded játékaidat: vége…

p

p Érdemes lenne rád figyelni, ha közben nem turkálnád orrod, vakarnád fütyid…

p

p Ha úgymond „nem a ruha teszi az embert”, akkor ő madárijesztőnek öltözik

p

p Nagy bajban van, rémüldözik, mert van hiteles próbája a pudingjának: az evés…

p

p Pont arra az egyre nem figyel, aki egyedül mutat rá a hibáira: az ellenségére

p

p Csak balga magadtól mentsen meg a Jóisten, az ellenséggel magad is elbánsz

p

p Aki 19-re mindig még egy új lapot kér, és lássatok csodát: ő lám be is fuccsol…

p

p Aki hosszú távon a hazárdjátékra alapozza a család mindennapi megélhetését

p

p Aki a pókerből azt tanulta: az életben is csak a ravasz blöffölők a nyertesek…!?

p

p Önvasfegyelmezett-önrémuralmas: saját parancsszóra megrendül, kacag stb.

p

p

p 4

p

p A homlokára, arcára szégyenbélyeget süt a rossz magaviselete/lelkiismerete

p

p A nemi élete szexnyomor a köbön: egy önkielégítő, egy voyeur, egy frottőr stb.

p

p Kukkoló: más nemi szervei, szeretkezése kilesése útján kielégülő perverz alak

p

p Tényleg a legeslegjobb szándékkal buzgón kövezed gyerekeid útját a pokolba…

p

p Oly jó anya ő: csak nem adja nőül egy vadidegenhez az egyszem fiú- „gyerekét”

p

p A puhány még sosem feküdt, aludt a szabadban/sátorban, a csillagos ég alatt

p

p Az álarcosbál után sem veted le az álarcod, maszkod/jelmezed – úgy maradsz…

p

p Érzi, tudja, hogy ma rossz napja van, de mégis kimegy a jégre: a peches ember

p

p Nem – jól – keresed/találod meg a – nem tolvaj – kulcsot a szeretteid lelkéhez

p

p Körtét hasonlítgat össze az almával – pedig a „rút kiskacsa” szép hattyú lenne

p

p Inkommenzurábilis – az életed, egy ember értékét akarod pénzben kiszámolni

p

p Ha nem – rögtön – piacképes, akkor minek is írjál naplót, verset, fess képet stb.

p

p Isten kör/gömb alakú helyét, a léket négyszögletes idomokkal töltené ki: süllyed

p

p x

Karácsony Sándor: Barátság és szerelem (Rideg Sándor könyvtárából) (Exodus  Kiadás, 1942) - antikvarium.hu

Ábrányi Emil

NE SÉRTSD MEG…

Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!

Egy durva szó elég,

Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd

Szerelme szép egét!…

Borúlt ég újra földerűl,

Hint még szebb sugarat…

Ez gyöngédebb ég: itt a folt

Örökké megmarad!

Egy szó elég!… És húnyni kezd

A régi, tiszta fény.

Mélyebb sebet vág, mint a tőr,

A nő nemes szivén!…

Átérzi lelked bánatát,

Vidáman hal meg érted, –

De bús kétségben csügged el,

Ha egy rossz szóval sérted!

Ne félj! Nem hal meg a madár

Ha szárnyait megtörték.

A pillangó tovább röpűl,

Bár fényporát letörléd.

Tovább él a szerelem is

Mert mindennél nagyobb, –

De többé nem száll ég felé,

És többé nem ragyog!…

*

Kabbemajom: Mekk Mester azaz Mekk Elek Az Ezermester

Jóakarat

„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…” 

Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés; 

Mellyel a szív magának ád halált, 

S önnön hajába markol szaggatón 

A kétségbeesés?! 

„Én jót akartam. 


Zephirt vetettem, – és vihart arattam. – 

Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! – 

S megindult alattam, 

Mint a horkanó paripa, vadul. 

Egy tégla nem tetszett a templomfalban, 

Megmozgattam, – s a templom összedőlt. 

Én jót akartam.”

Mikor eljő az ítéletnek napja, 

A végső nap, 

S a maga jussát minden szív kikapja, 

Mikor a Bíró rátekint merőn: 

Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát, 

Egy hópehely a másik serpenyőn, 

Lángtengerek közt keskeny tejfolyó. 

Kárhozat-földjén üdvösség-barázda: 

Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

Reményik Sándor

*

Könyv: Bűn vagy bűnhődés (Anoni Mara)

HA SZÁMBAVETTED…


Ha számbavetted mind a vétkeid 

Szemed ha metszőn önmagadba látott: 

Az ismeretlen sok-sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot!

.
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,

Mert végtelen a vétkeinknek száma 

S talán nem az a legölőbb csapás, 

Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.

.

A legsikoltóbb seb talán nem az,

Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán 

S tán az se, mit suttogva, hátmögött 

Ejtünk kajánul, titkon és orozván.

.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek

Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet, 

Mely indult jóakarat ösvenyén

És öntudatlan gúnyba tévedett.

.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,

Indulnak egy elejtett szó nyomán,

Mit elhallgatni – véltük – nincs miért, 

S mit elhallgatni jobb lett volna tán.

.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped

Egy szónkért, mely meg tudná váltani, 

S virágoskertből sivataggá lesz,

Mert azt az igét nem mondottuk ki.

.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,

A léptünk rajta döngve áthaladt,

Semmit se tettünk – csak nem vettük észre –

És eltapostuk, mint egy bogarat.

.
Oh végtelen a vétkeinknek száma,

Mi álomroncsba, tört reménybe járunk, 

Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk, 

Szüntelen egy virágot tör le lábunk.

.
Ha számbavetted mind a vétkeid, 

Szemed ha metszőn önmagadba látott: 

Az ismeretlen sok, sok bűnödért

Még mondj el egypár miatyánkot.

Reményik Sándor

Paul Tournier: Igaz és hamis bűntudat | könyv | bookline

*

p 5

p

p Jobb ügyhöz méltó e szorgalom-ügyesség: ő a maga vagy mások alatt fát vágó

p

p Rejtett, nem őszinte alkoholista: itt-most absztinensként büszkén veri a mellét

p

p Óvatlanul: már csak a lejtőn lefelé derül ki, hogy gyenge, rossz az autó/bringafék

p

p Előírt a havonta sikeres feleségvizsga – különben szabadlistás vagy kitoloncolás

p

p Úgy él és hal, mintha tényleg szigorú szobafogságban, vagy házi őrizetben lenne

p

p Biztosra megy, ő ma sokat akar nyerni: ezért jó nagy tétben önmaga ellen fogad…

p

p Ügyvédzsebet töm degeszre: a tyúkért perelő, akinek így már nincsen malaca se

p

p Látáshibás: más szemében szálkát is észrevesz, magáéban még a gerendát sem

p

p Annyira messzire kerülnéd az „örökölt” prüdériát, hogy a trágárság karjába esel

p

p A szereplési viszketegségből stb. addig hülyéskedő, míg végleg úgy is maradó

p

p Sok haragvó, utálkozó, kaján, kárörvendő arckifejezése csúfító: árt szépségének

p

p A mindenáron élni akaró, a mindent túlélő, még a becsületvesztés gyalázatát is

p

p Egyre nehezebb a feladata, mégis egyre kevesebb gondolkodási időt ad magának

p

p

p 6

p

p A fanatikus kemény magba keveredve nem önleplező: az ellenfélnek szurkoló

p

p Ő „Szabadiskola” preferáló: itt nincs követelmény, nincs lecke/számonkérés stb.

p

p Az egyre jobban blöffölő, felfuvalkodó, majd hirtelen halállal kipukkanó béka…

p

p A tücsök és hangya mese neki hazug, a gaz-dögöket látva nem szorgalom-hívő

p

p Azt hiszi: minden az igyekezeten múlik, és nincs antennája az isteni kegyelemre

p

p Sors bona, nihil aluit: jószerencse, semmi más nem számít? Élethazárdjátékos…

p

p Aki egyre fokozott öngyötréssel pótolná az alapadottságainak a súlyos hiányait

p

p Te csak nyugodtan tombold ki magad, majd már az életed vége felé megtérsz…!?

p

p Életed végén napi jó pontjaidat majd mind beválthatod a Paradicsomba lépéshez

p

p Buzgó volt a karitatív jótettekben, „csak” Ő nem volt az Isten rendelte helyén…

p

p Isten nem ver bottal – az egész bűnös életed ki van rajzolva a rossz arcodra…

p

p Legyen egy Példaképed és kövesd őt, még akkor is, ha ő éppen a kútba ugrik

p

p Legjobb meg sem születni, de ha ez már késő, akkor meg halj meg mielőbb…!?

p

p

p 7

p

p Akit Isten szeret, az fiatalon halhat meg, mert ugye a csúcson kell abbahagyni

p

p Ami nem megy elsőre, azt ne erőltesd – mondj le erről egyszer s mindenkorra

p

p Miért is olvasnál végig egy önismereti tükröt, ami nem lektűr/ponyvaregény?

p

p Orzott, meglopott bűnös titkaiddal zsarolható vagy – te örökre rab maradsz!?

p

p A kínos nyílt bűnvallást messzire elkerülve oly aljas dolgokra lettél rávehető…

p

p Megtanult az ellenfél előtt póker arcot vágni, de a vesztére így is maradt

p

p Ő csak a másik ember rovására akar, szeret nyerni, győzni, „diadalt aratni”

p

p Nem rendeltetésszerűen használja testét-lelkét: ezért dögrováson van

p

p Mint süketnémák „pár-beszéde” a vaksötét éjben: ő pont így „kommunikál”

p

p Mindig valami álfontos ügyben kint nyüzsög, mert nem várja békés otthon

p

p Mögötte állt az Isten: de ő érte a Földet is kerülő „heroikus” pótcselekvő

p

p Nagy nyers igazságaival ő „agyonveri” és elüldözi még a hű jóbarátait is

p

p Örülsz, ha ellenséged „nagylelkűen” trójai falovat hagy neked ajándékba

p

p

p 8

p

p Nem úgy él: pedig minden, pl. éppen a mai napja is lehet a legutolsó

p

p Ha tudja, kevés van hátra, akkor kezd úgy élni, ahogy eddig kellett volna

p

p Halogatja a bűnei rendezését, azok feltorlódnak, s halálosan ráomolnak

p

p Ő olyan léha, könnyelmű, mintha csak egyetlen egy nap lenne a világ

p

p Ő álnokul szembe dicsér, csak hogy te önkárodra túl elbízzad magad

p

p A csak „javadat akaró” tukmálhat rád drága szert, szirszart/mérget

p

p Presztízskérdés: mikor egyikük sem enged, mind szamárként szenved

p

p Rafinált (ön)áltató: trükkösen kikerül(tet)i az igazi megmérettetést

p

p Sok hűhó semmiért: nagy hegyek vajúdnak, de csak kisegérke születik

p

p Ő kény-uralkodna a természeten: ki is irtja, pusztítja saját éltető közegét

p

p Aki a jó és a rossz szellemiség harcában az örök semleges akar maradni

p

p Aki nem kér/fogad el beavatkozást a válsághelyzetben: bele is pusztul

p

p A krízisben lelki vak: nem látja az előző állapotnál jobb minőségű kiutat

p

p x

Category: A Ragalom Iskolaja 1984 - ROLAND CARSON

Rágalomária

(Rossini: Sevillai borbély)

Lágy kis szellő, lebbenve szálló,

Szárnya sincsen, könnyedén támad,

Észrevétlen, szépen árad,

Indul, mint egy csöpp lehelet,

S halkan sugdolózni kezd.

Szépen lassan, épp hogy moccan,

Zümmögően, súgva-búgva,

Zizegően, döngicsélve.

Háztól fürgén röppen házig,

Óhatatlan fülbe mászik,

Agyvelőbe fészkelődik,

Menthetetlen benne rezg.

És ha egy szájból kiröppen:

Adják, hordják egyre többen,

Félénksége egyre csökken,

Erre szökken, arra szökken.

S hogyha már zúgó, didergő,

Mint vihar kezén az erdő,

Hogy süvölt és megreszkettet,

Rémülettel látod ezt.

Végre bömböl, zendül, harsog,

Arad és nem látni partot,

Dörgő orkán, szörnyű szárnyú,

Olyat robban, mint az ágyú.

Irgalmatlan végítélet,

Mindent végromlásba veszt.

És e rágalomnak tárgya,

Ronggyá tépve, elcsigázva,

Szörnyen össze-vissza törve,

Pellengéren pusztul el,

Úgy pusztul el . .

https://www.youtube.com/watch?v=cQv1aYyVUVk&app=desktop

A sevillai borbély · Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais · Könyv · Moly

*

Sándor Szathmári: Kain Kaj Abel | idegen | bookline

Sajó Sándor:

Új Ábel

Anyám! Kegyelmed özvegyasszony,

És szűken van kenyerünk,

Azért én, lássa, nem panaszolom,

Hogy Káin együtt él velünk,

Bár nem kegyelmed szülte őt: –

Legyen testvér az istenadta,

Ha ős törzsünkkel összenőtt,

De kikesergem a világba,

Jószívem hozzá mind hiába,

És velünk él egy kenyéren,

Nekem e Káin nem testvérem!

.

Anyám! E Káin csúf szokásból

Minden dolgomba belegázol,

Játékban, utcán, kint a pástom,

A taligánkat sohse húzza,

Mikor meg tolná, visszahúzza,

Zsebemből kicseni a gombot,

Tarisznyámból a kenyeret, –

Amit én gyűjtve összehordok,

Ő széjjelszórja és kinevet,

Más kedvét ellenem szítja,

Utcák kutyáit ellenem uszítja

S örül, ha folyni látja vérem, –

Nekem e Káin nem testvérem!

.

Anyám! Én e Káint bepanaszlom…

Kegyelmed gyönge beteg asszony,

S míg betegen nyög itt az ágyban,

Ő miért fütyül kint oly vidáman?

Ha házunk őneki is háza,

Idegenek közt miért gyalázza?

Ha idegen a lelke tőlünk,

Anyám, – Káinnal miért veszkődjünk?…

Nem vagyunk senki kapcarongya,

Én nem leszek Káin bolondja, –

Anyám! Nekem már forr a vérem:

Nekem e Káin rossz testvérem, –

.

Anyám, így élni nem öröm…

Én Káint többé nem panaszlom,

De ezt így nem bírom sokáig,

S ha Káin jobbá most se válik,

Akkor az Isten irgalmazzon, –

Bevégzem vele nagy pöröm:

Anyám, – én e Káint megölöm

Képtalálat a következőre: „káin és ábel”



MIRE MEGVÉNÜLÜNK I-II.

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x



Képtalálat a következőre: „nem félünk a farkastól filmplakát”