Isten kegyelme

Írta: Nagy Jenő · 2024. október 15.

kb. 20 perc olvasás

Kegyelem

Teljes szövegű keresés

Kegyelem Isten cselekvésének módja: Teremtményével nem annak érdeme, hanem saját jósága szerint bánik. Az ember végső fokon halált érdemel bűne miatt, ehelyett Isten kegyelemből örök életet ad neki (vö. Róm 6,23 – ahonnan az is világos, hogy ez a kegyelem Jézus Krisztusban, tehát az ÚSZ-ben jelenik meg teljességében). (Ld. IRGALOM; MEGBOCSÁT)
ÚSZ-i g. szavai: kharis, ami jelent hálát, köszönetet is, tehát hálára indító cselekedet, kharisma, jóindulatból, kegyelemből fakadó ajándék, ennek speciális jelentését ld. KEGYELMI AJÁNDÉKOK, kharizomai, kegyelemből ajándékozni, megbocsátani, kharitoö megkegyelmezni. ÓSZ: hén, ritkábban heszed. Magáról a dologról olyankor is szól a B, amikor nem használja valamelyik szót.
1. Az ÓSZ-ben. a) Ember és ember közti kapcsolatban: A gyengébb kérelme – esetleg csak udvariassági formulaként – az erősebb jóindulatának (hén) elnyerésére. Ezt kéri Jákób követei által Ézsautól (1Móz 32,6), amikor ezt nem kapja meg, a továbbiakban ajándékokkal nyomatékosítja kérelmét (32,14kk) és az ENGESZTELÉS fogalmát (32,21 – kpr) kapcsolja hozzá. József Potifár jóindulatát nyeri el (1Móz 39,4), ha nem is érdemtelenül, de a döntés az Úr akaratán múlik. E szóval kér szívességet a környezetétől (1Móz 50,4). Ruth szorongató anyagi helyzetében egy tehetősebb ember jóindulatában reménykedve indul kalászt szedni (Ruth 2,2), majd ilyenként értékeli Boáz meghívását (2,10.13). E szóval búcsúzik Anna Élitől (1Sám 1,18), ez fejezi ki Saul, majd Jónátán Dávid iránti jóindulatát (1Sám 16,22; 20,3), ezt mondja Jóáb Dávid királynak, amikor az teljesíti kérését (2Sám 14,22), ezt kéri és kapja Eszter, amikor a király elé lép (Eszt 5,2; 8,5). El lehet veszíteni (5Móz 24,1), nem mindig az arra méltó nyeri el (Préd 9,11). Zakariás látomása szerint ezt fogják kiáltani, amikor Isten lelke diadalra segíti Zerubbábelt (Zak 4,7). A felsorolt helyek többségének tágabb összefüggése mutatja: Isten akaratára vezethető vissza, hogy a gyöngébb (Ruth, Dávid, Eszter, Zerubbábel) »kegyelmet talál« az erősebb előtt. Ezt ki is mondja: 1Móz 39,21; 2Móz 3,21; 11,3; 12,36.
b) Isten cselekvésének alapja az ember iránt, mely a kiválasztáson vagy megbocsátáson alapul. Nóét nem pusztítja el a többi emberrel együtt (1Móz 6,7k). Erre hivatkozva kéri Mózes, hogy Isten ne pusztítsa el bűnös népét, Isten erre hivatkozva teljesíti a kérést (2Móz 33,12k.16), ennek hiányára panaszkodik, amiért Isten nem menti föl a nép vezetésének megoldhatatlannak látszó gondjai alól (4Móz 11,11). Dávid ebben reménykedik Absolon lázadása idején (2Sám 15,25). A Péld szerint Isten az alázatosaknak adja (3,34). Az ősatyákkal kötött szövetségért kegyelmez meg Isten Izráelnek, bünteti őket, de nem pusztítja el (2Kir 13,22– 24).
c) A heszed alapjelentése: életerő, állandóság (Ézs 40,6; Zsolt 144,2; Jón 2,9). A szövetséggel kapcsolatban: szövetségi hűség (5Móz 7,9; 1Kir 8,23; Neh 1,5; 9,32; Dán 9,4). Ehhez még hozzátartozik a szövetséget megtörő ember megbüntetése. Isten azonban továbbra is kitart szövetséges népe mellett. Ez már szeretet, kegyelem (a különböző B-fordítások többféleképpen fordítják): 4Móz 14,18k; JSir 3,32. További példák: 2Móz 34,6k; Neh 9,17; Zsolt 69,17; 103,8; Ézs 63,7; Jóel 2,13; Jón 4,2. A szó eseti fordításától függetlenül jelzik, hogy Isten meg nem érdemelt hűségéről van szó.
d) Isten nem átkozza meg a földet, az ember alapvető romlottsága ellenére sem (1Móz 8,21k). Az őstörténetek bemutatják az ember bűnösségéből fakadó katasztrófák sorozatát (bűneset, özönvíz, Bábel tornya), amire Ábrahám elhívása következik. Izráel történetében – megalázkodásra, jószándékra válaszul – elhalasztja a megérdemelt büntetést (1Kir 21,29; 2Kir 10,30; 14,26). Megbocsátotta DÁVID vétkeit. A bűnét megvalló ember a szabadulás jó érzését, a boldogságot éli át (Zsolt 32). Ezért kéri a Zsolt-ban az imádkozó, hogy Isten kegyelmezzen neki (pl. 51,3).
2. Az ÚSZ-ben. a) Jézus testet öltése, földi működésének egésze kegyelem (Jn 1,14.16k), szemben az addig érvényes törvénnyel. Már Mária is kegyelembe fogadott (Lk 1,28.30), abban növekszik a gyermek Jézus (Lk 2,40.52). Munkáját megkezdve a kegyelem igéit hirdeti (Lk 4,22).
b) Jézus követőjében a kegyelem ereje működik (ApCsel 6,8). Ha az emberek megtérnek, az Isten kegyelme (ApCsel 11,23; 18,27). A missziói útra indulókat Isten kegyelmébe ajánlják (ApCsel 14,26; 15,40). Igehirdetésük tartalma a kegyelem igéje (14,3; vö. 2Kor 1,12), annak megtartása az Isten kegyelmében maradás (13,43; vö. 20,24.32). A 2a–b összefoglalása: Jézus egész működése, annak hirdetése, elfogadása, életünkben kifejtett hatása kegyelem.
c) Döntő középpontja: Krisztus Jézus halála által Isten megvált bennünket, ingyen igazzá tesz, amilyen igaz Ő, olyan igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz (Róm 3,23–26). Az mutatja ennek kegyelem voltát, hogy a törvény cselekvésétől függetlenül, hit által nyerhető el, zsidóknak és pogányoknak egyaránt (3,21–31). A kegyelem tehát Krisztus Jézusban adatott (1Kor 1,4), természetesen azoknak, akik ezt elfogadták (1,2), de ez is Isten munkája. Krisztus Jézust nekünk Isten »bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá« tette (1,30). Ezek után a törvényben reménykedni: Isten kegyelmének megvetése (Gal 2,21). A kegyelem által megvan az örök életünk (Róm 6,23; Tit 3,7).
d) Számos helyen mutat rá az ÚSZ ennek a kegyelemnek a nagyságára azzal, hogy hangsúlyozza: az ember cselekedeteivel nem járulhat hozzá az eléréséhez, csak hittel fogadható el; a fáradozásért a bért ugyanis nem kegyelemből adják (Róm 4,3k; 11,6). Kiemelkedő példája ennek Ábrahám (4,16). Érvényes az egész emberiségre (Tit 2,11). Ádám által jött a bűn az emberiségre, vele általános érvényűvé vált a halál. Isten kegyelme még ennél is nagyobb. Minél nagyobb a bűn, annál nagyobb a kegyelem (Róm 5,12–21; különösen 15–16.20). A kegyelem uralma teszi lehetővé számunkra a bűntől való szabadulást, az Istennek engedelmes életet (Róm 6,1.15–18). A kegyelem tehát nemcsak a negatívumból hoz ki, nemcsak a nulla pontig segít el, hanem általa az igazság szolgáivá lehetünk. Ezért veszélyes a Krisztus megismerése után a törvényben keresni a megigazulást. A kegyelemből való kiesést vonja maga után (Gal 5,4)!
e) A kegyelem tehát az új élet ereje (Róm 6,15kk). Ha nem így van, hiába kaptuk a kegyelmet (2Kor 6,1). A kegyelem megnyerése az örök élet elnyerése (Róm 6,23), életünk továbbá az üdvösség jegye alatt folyik. Ez tesz képessé Isten szolgálatában a szenvedések elhordozására is (2Kor 6,2–9; 1Pt 2,19; vö. Róm 8,31kk). Isten kegyelme átformálja az ember életét, az így átalakult ember életén át maga a kegyelem munkálkodik (1Kor 15,10; Kol 1,6) az erőtlen emberben a Krisztus ereje lakozik (2Kor 12,9). A kegyelem teszi az apostolt apostollá (Róm 1,5; 12,3; 15,15; 1Kor 3,10), a benne működő kegyelem felismerése alapján fogadják el apostolnak a többiek (Gal 2,9). Akik szolgálatából részt vállalnak, azért áldozatot hoznak, azok vele együtt részesülnek a kegyelemben (Fil 1,7). A neki adott kegyelem által mond útbaigazítást másoknak (Róm 12,3). A keresztyén életben való gazdagodás a kapott kegyelem jele (1Kor 1,4), a gyülekezet külső-belső gyarapodása a kegyelem sokasodása (2Kor 4,15; 8,1; 9,8). Isten kegyelme ajándékoz meg azokkal a képességekkel, melyek szükségesek a sokágú ker. szolgálat elvégzéséhez (Róm 12,6). (Ld. KEGYELMI AJÁNDÉKOK)
A kegyelem dicsőséges gazdagságára utal Ef 1,6k, eszkhatológikus vonására Ef 2,7. Ennek ellenére az egyes hívőnek különböző mértékben adatik (Ef 4,7), ami valószínűleg a kegyelmi ajándékok különbözőségére utal (vö. »a Krisztus ajándékának mértéke szerint«).
A felsorolt gondolatok még számos változatban tűnnek fel az ÚSZ lapjain.
f) Jézus döntő súllyal beszél a kegyelemről, a szó használata nélkül. Gyakran prédikál a bűnösöknek, amikor ezért kérdőre vonják, az elveszett juh, az elveszett drahma és a tékozló fiú példázatával válaszol (Lk 15). Már föllépése kezdetén úgy határozza meg szolgálatát, hogy az Úr kedves esztendejét hirdeti, szegényeknek, foglyoknak, általában az elesettekhez fordulva (Lk 4,16kk). Ugyanígy határozza meg küldetését, amikor Keresztelő János megkérdezi, hogy ő-e az eljövendő (Mt 11,2kk). Minden jel arra mutat, hogy a farizeusi törvényvallásba belefáradtaknak szól a Mt 11,25kk-ben. Erre utal az a mondása, hogy embereknél lehetetlen az üdvösség, de az Istennél minden lehetséges (Mk 10,25–27). A példázatbeli gonosz szolgának elképzelhetetlen, kifizethetetlen összeget enged el az ura (Mt 18,21kk). A szőlőmunkások példázata szerint Isten a jutalmat nem az elvégzett munka, hanem a saját jósága szerint osztja (Mt 20,1–16). A bűnös nő jobban szereti Jézust, mint a farizeus, mert több bűne bocsáttatott meg (Lk 7,36–50). Azért jött, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett (Lk 19,10). A kánaáni asszonynak azt feleli, hogy Izráel házának elveszett juhaihoz küldetett, majd annak teljes megalázkodását látva teljesíti kérését (Mt 15,21–28).


*

Mire utal Isten kegyelme?

Válasz



A kegyelem egy visszatérő téma a Bibliában, és az Újszövetségben, Jézus eljövetelével csúcsosodik ki (János 1:17). Az Újszövetségben a kegyelemnek fordított szó a görög kháriszból származik, melynek jelentése „szívesség, áldás, kedvesség”. Mindnyájan képesek vagyunk kegyelmet gyakorolni mások felé, de amikor a kegyelem szót Istennel kapcsolatban használjuk, egy többletjelentést kap. A kegyelem azt jelenti, hogy Isten úgy dönt, nem szab ki ránk átkot a bűneink miatt, hanem inkább áldásban részesít. Ez az Ő jóindulata azok iránt, akik nem érdemlik ezt meg.

Az Efezus 2:8-ban ez áll: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van”. Az egyetlen módja annak, hogy kapcsolatba kerüljünk Istennel az, hogy Ő kegyelmet gyakorol irántunk. A kegyelem az Éden kertjében kezdődött, amikor Isten leölt egy állatot, hogy elfedje Ádám és Éva bűnét (1Mózes 3:21). Már ott megölhette volna az első embereket az engedetlenségükért. De ahelyett, hogy elpusztította volna őket, készített egy utat, hogy helyreállhasson a kapcsolat. Az által, hogy Isten bevezette az áldozati rendszert, hogy az emberek bűneiért engesztelést szerezzen, a kegyelem motívuma az egész Ószövetségen végighaladt. Nem önmagában az áldozatok vére tisztította meg a bűnösöket, hanem Isten kegyelme, amely megbocsátott azoknak, akik bíztak benne (Zsidók 10:4, 1Mózes 15:6). A bűnös ember azzal fejezte ki hitét, hogy bemutatta az áldozatot, amelyet Isten megkövetelt.

Pál apostol sok levelét ezzel a formulával kezdte: „Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól” (Róma 1:7, Efezus 1:1, 1Korinthus 1:3). Isten a kegyelem kezdeményezője, és belőle fakad minden más kegyelem.

Isten kegyelmet is és irgalmat is gyakorol, de ez a két dolog nem egy és ugyanaz. Az irgalom visszatartja a büntetést, amelyet megérdemlünk, a kegyelem pedig olyan áldásban részesít, amelyet nem érdemlünk meg. Isten az Ő irgalmában úgy döntött, hogy tökéletes Fia helyettes áldozatával eltörli bűneink tartozását (Titusz 3:5, 2Korinthus 5:21). De tovább is megy az irgalomnál, és kegyelmet nyújt ellenségeinek (Róma 5:10). Megbocsátást (Zsidók 8:12, Efezus 1:7), megbékélést (Kolossé 1:19-20), bővölködő életet (János 10:10), örök kincset (Lukács 12:33), Szentlelket (Lukács 11:13) és egy nap helyet biztosít számunka a mennyben (János 3:16-18), ha elfogadjuk, amit ajánl, és hitünket az Ő áldozatába helyezzük.

Kegyelem az, hogy Isten a legnagyobb kincset adja azoknak, akik a legkevésbé érdemlik meg, azaz nekünk.

*

A spirituális fejlődés egyedüli forrása: az isteni Kegyelem

A téma nagyon érdekes és fontos, mert megmutatja, hogy mi rejlik a spirituális fejlődés mögött. Ezzel a rövid előadással egy olyan dolgot szeretnék tudatosítani, amire nem biztos, hogy mindig kellően odafigyelünk, mégis teljes mértékben ezen múlik a belső fejlődésünk. Ha pedig odafigyelünk rá és értékeljük, azzal meggyorsíthatjuk a célunk felé való utazásunkat.

Mi a célunk? Minden ember tudatosan vagy nem tudatosan elrendelt célja felé halad, ami az önmegvalósítás, megvilágosodás vagy Isten-megvalósítás. Ez minden ember életében a legfőbb mögöttes cél, és ez a legfontosabb az életben, hogy ismerd meg önmagad.

Az önmegvalósításhoz csak négy dologra van szükségünk. Először az írások segítségére van szükségünk, aztán egy vezetőre, majd egy törekvő, fegyelmezett életre, és végül Isten Kegyelmére.
A spirituális könyvek és írások azt mondják a keresőnek: „Ébredj, kelj fel. Itt az ideje, hogy felkelj. Ne aludj tovább.” A spirituális mester így szól a keresőhöz: „Gyermekem fuss, fuss a leggyorsabban! Inspirállak téged. Már meggyújtottam benned a törekvés lángját. Most a leggyorsabban futhatsz.” A törekvő, fegyelmezett élet azt mondja a keresőnek: „Gyakorlod a spirituális életet, imádkozol, meditálsz, és én megadom neked spirituális gyakorlataid gyümölcsét. Megtisztítottam előtted az utat. Most a leggyorsabban futhatsz ezen az úton, mely mentes a veszélyektől.”

Aztán még valamire van szükség, és ez az isteni Kegyelem. Futhat valaki a leggyorsabban, de mégsem éri el a célját, még akkor sem, ha nincs akadály előtte az úton, mert az emberek nagyon gyakran elfáradnak. Mielőtt elérnék a célt, teljesen kimerülnek. Akkor, amire szükség van, az az isteni Kegyelem. Az isteni Kegyelem nélkül nem lehet befejezni az utazást. Az isteni Kegyelem így szól: „Nézd, a Cél elérve.”

Egy dolog viszont kétségtelenül biztos: Isten Kegyelme már rögtön az elején ott van. Amikor valaki tanulmányozza az írásokat, akkor életében már felvirradt az isteni Kegyelem. Csak az tud belekezdeni a spirituális életbe, akit az isteni Kegyelem megérint és kihoz a tudatlanság-alvásból. És isteni Kegyelem nélkül az ember a spirituális mesterére sem tudna rátalálni. Isten végtelen Kegyelme az, ami a keresőt a mesterhez vezeti. Akkor a kereső és a mester el kell játsszák szerepüket. A kereső feladata, hogy törekedjen és gyakorolja a mester által előírt spirituális fegyelmet, a mester szerepe pedig az, hogy lehozza Isten Kegyelmét.

Lényegében a mester az, aki összekapcsolja a kereső törekvését az isteni Kegyelemmel. Rámakrisna India nagy spirituális alakja, egy nagy avatár, aki a legegyszerűbb szavakkal írta le az isteni igazságokat azt mondta: Ha Isten egy tehén és Isten Kegyelme a tej, akkor ahhoz, hogy megkapjuk ezt a Kegyelmet nem a tehén szájához vagy füléhez megyünk. A tejet a tőgy adja. Ha Isten a tehén, akkor a tőgy az Isten-megvalósult mesterek, avatárok, mert Isten Kegyelme rajtuk keresztül jön ás áramlik a legközvetlenebb módon és a legnagyobb mértékben.

Mindaddig, amig a kereső egyedül van a törekvésével, de azt az isteni Kegyelem nem érintette meg, addig a törekvés önmagában terméketlen. A fejlődés akkor jön létre, ha a törekvés és a Kegyelem összekapcsolódnak. Ez pedig a spirituális mesterek által működik a legjobban.

Sri Chinmoy azt mondja erről: A törekvés szükséges, de az isteni Kegyelem nélkülözhetetlen.
Persze törekvés nélkül az isteni Kegyelem sem jön, fent marad. Spirituális fegyelem és törekvés nélkül várni az isteni Kegyelemre, a butaság csúcsa. A keresőnek törekednie kell, és törekvése lehozza Isten végtelen Kegyelmét. De Kegyelem nélkül, pusztán a törekvéssel az ember nem jut messzire, és nem éri el a célt.

Jó pár évvel ezelőtt a belső életemben belekerültem egy elég nehéz szakaszba, ami pár napot tartott. Ezalatt próbáltam mindent úgy tenni, ahogy az a nagykönyvben meg van írva és törekedtem rendesen, hogy kikerüljek ebből a nehéz helyzetből. De az csak nem múlt el. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a baj, mit nem csinálok jól, mit nem teszek meg. És rájöttem arra, hogy a helyzetet én a saját erőmmel és törekvésemmel akarom megoldani. Most már, mint tudjuk, az egyéni erőfeszítés isteni Kegyelem nélkül nem sokat ér. Akkor azt mondtam magamnak. Ok, akkor megváltoztatom törekvésem fókuszát, és nem azért fogok törekedni, hogy a helyzetből kijöjjek, hanem azért, hogy az isteni Kegyelem lejöjjön és alakítsa át a helyzetet. Onnantól, hogy ezt elhatároztam, és a törekvésemmel az isteni Kegyelmet céloztam, a nehéz helyzet egy fél óra múlva már sehol nem volt, előtte pedig napokat küzdöttem vele. Ez egy nagyon jó és megvilágosító tapasztalat volt számomra.

Persze akkor is, ha törekvéseddel az isteni Kegyelmet célzod, két dologgal feltétlenül rendelkezned kell: türelemmel és önátadással. A törekvés mindenként elhozza a Kegyelmet, de Isten azt a saját Órájában adja. Át kell add magad az isteni Akaratnak, és türelemmel kell várd az isteni Órát, addig pedig a törekvésed töretlen kell maradjon, és nem szabad feladnod.

Mesterem egy versében azt írja: Mit tehet értünk Isten Kegyelme? Egy perc alatt képes megtenni azt, amihez másképp egy élet kellene.

Egy indiai történet szerint egy alkalommal egy isteni hírnök meglátogatott egy remetét az erdőben és egy falubeli iszákost. A remete szörnyű lemondásban élt, az iszákos pedig naphosszat a kocsmában. Mindketten megkérdezték a hírnököt, hogy mennyi időbe fog nekik telni, hogy elérjék az Isten-megvalósítást. A hírnök azt mondta a remetének: „Még 6 életet kell leélj, és utána eléred.” A remete elégedetlen volt a válasszal: „Még hat élet, hiszen milyen szörnyű lemondásban élek.” Az iszákosnak a hírnök azt mondta: „Látod ott azt a hatalmas fügefát? És látod annak mennyi sok levele van? Neked annyi életedbe kerül elérni az Isten-megvalósítást, mint ahány levele annak a fának van.” Az iszákos megörült és felvillanyozódott: „Én? Én is el fogom érni az Isten-megvalósítást?” És öröme nem ismert határt. A történet szerint az iszákos – türelme és önátadása révén – előbb elérte az Isten-megvalósítást mint a lemondásban élő, de türelmetlen remete.

A feleségemmel együtt kezdtük el ezt a spirituális utat járni, és ő mindig azt kérdezte, hogy jó, jó, de mindig csak férfi mesterekről hallani, mi a helyzet a nőkkel. Ezt a történetet Sri Chinmoy írja le, és egy női Isten-megvalósult mesterről szól. Őt egy nap a tanítványai megkérdezték, hogy mennyi erőfeszítésébe telt elérni az Isten-megvalósulást. A kérdésre így felelt: „Tudjátok, amikor a mesteremnél tanítvány lettem, akkor úgy gondoltam, hogy az én törekvésem 99% és a mester hozzátesz ehhez 1%-ot. Később, mikor már egy ideje meditáltam a mesteremmel, rájöttem, hogy a dolog fordítva van: az én törekvésem 1% és a mester, ahogy lehozza az isteni Kegyelmet, az 99%. De tudjátok, amikor elértem az Isten-megvalósítást, akkor rájöttem, hogy ez sem igaz. Mert amit én 1%-nak tartottam és a törekvésemnek tudtam be, az sem volt más, mint isteni Kegyelem.”

Tehát isteni Kegyelem nélkül semmi nincs. Sok történet szól arról, ahogy spirituális mesterek megleckéztetik azokat, akik túlságosan elbízzák magukat. Erre is van egy történet. Egy nagy hadvezér elment egyszer egy mesterhez, hogy kérdéseket tegyen fel. Nagy harci díszben, büszkén ment a mesterhez, hiszen rengeteg embert irányított, és mindenki engedelmeskedett a szavának. A mester azt mondta neki: „Rendben van, de mielőtt válaszolnék a kérdéseidre, megkérlek vedd fel a földről a ceruzámat, az imént esett le.” A hadvezér lehajolt és próbálta felvenni a ceruzát, de meg sem bírta mozdítani. Büszkesége a porba hullott. A mester aztán elmagyarázta neki, hogy visszavonta a hadvezér életéből az isteni Kegyelmet, és anélkül a legegyszerűbb dolgokat sem volt képes megtenni. Erre a tapasztalatra azért volt szüksége, mert túlságosan büszke volt, és ez útjában állt a spirituális fejlődésének. Tehát végül is a mester tanítása mögött Isten Kegyelme állt, mert segített a hadvezérnek, hogy spirituális útján előrébb jusson, hogy alázatosabb legyen, ami a spirituális életben alapvető fontosságú.

Sri Chinmoy azt mondja, hogy a valódi alázat az, amikor tudod és tisztában vagy vele, hogy önerőből, isteni Kegyelem nélkül semmit sem vagy képes megtenni. Ez valódi bölcsesség a spirituális úton.

A kegyelem olyan, mint egy folyamatosan szemerkélő eső. Mindenki meg tudja kapni, Isten egyformán adja mindenkinek. Viszont ha valaki valóban őszinte, elkötelezett és hűséges a spirituális életében, akkor a szemerkélő eső záporrá változik, amit már isteni Részvétnek hívnak. A kegyelem mindenkié, de az isteni Részvét azoké, akik teljes szívükkel törekednek és teljesen elkötelezték magukat a spirituális életüknek. Mesterem azt mondja, hogy a Részvét Isten legnagyobb ereje, és amivel az ember válaszolhat erre a Részvétre, az a hála, ami viszont az ember legnagyobb ereje. Ha az isteni Részvét alászáll és az ember hálával válaszol és fogadja azt, akkor az isteni beteljesedés nem maradhat a messzi távolban.

Két idézet Sri Chinmoy-tól:

„Uram, melyik az a jóga,
mely messze jobb mint a többi?”
„Az a jóga, mely lehoz Engem széles vállain és
a kereső szívébe helyez Engem.”
„Uram, van ezeknek a vállaknak nevük?”
„Igen, gyermekem, van nevük.
A bal vállat szerető odaadásnak, a jobb vállat odaadó önátadásnak hívják.”
„Uram, és melyik jóga a legrosszabb.”
„Az a jóga, mely állandóan az ember személyes erőfeszítéseinek dalát énekli,
nem pedig Isten állandó, feltétel nélküli Kegyelem-Táncának dalát.”

„Kegyelem és egyéni erőfeszítés

Az erőfeszítés nyíltan megmondja nekem:
Az Isten-megvalósítás
Igen nehéz feladat.

A Kegyelem titkon elmondja nekem:
Az Isten-megvalósítás
Egy olyan feladat, melyet
Nem olyan nehéz végrehajtani.”

VEZETETT MEDITÁCIÓ MALAYÁVAL

*

AZ ISTENI KEGYELEM ENERGIÁJA

Az ezüst sugár

ébredés.jpg

AZ ISTENI KEGYELEM ENERGIÁJA

„Az isteni kegyelem energiája a legnagyobb erő, ami ezen a bolygón létezik!

Körbeveszi a Földet, ezért mindig hozzáférhető. A kegyelem-Elohim egy nagyon személyes lény, akit mindig hívhattok. A kegyelem az ezüst sugár Elohimje, akinek az energiája úgy néz ki, mint a csillogó, áttetsző hó, vagy tündérpor. Ha ezt látjátok az energiamezőitekben, akkor tudjátok, hogy veletek van az isteni kegyelem.

A kegyelem az az isteni erő, amely lehetővé teszi számotokra, hogy a MOST-pillanatában tökéletesen szakíthassatok a múlttal. Nyomatékosan szeretnék kérni benneteket, hogy ne akarjátok a „batyutokat” feldolgozni, vagy megjavítani. Az univerzum a realitásról alkotott belső képeitekkel abszolút és személytelenül összhangban alakul. Ha tehát olyan realitásképet hordoztok magatokban, hogy veletek valami nem stimmel, és titeket rendbe kell hozni, akkor az univerzum folyamatosan ennek megfelelően alakul körülöttetek.

Tegyük fel, hogy fel akarod dolgozni az ebben az életben létrehozott „batyudat” (vagyis karmádat – a ford.). De azután jönnek az előző életekből származóak. Azután pedig a más bolygókon összegyűjtött batyuid. Végül pedig a Föld karmája.

Kérlek, hagyd ezt abba! A kegyelem ereje jelen van ezen a Földön, ezért ez felesleges erőfeszítés. Kérlek, fogadd el, és be, hiszen ez a te legnagyobb erőforrásod.

Használd a kegyelmet életed minden területén. Ha leáll az autód az út közepén, akkor mondd azt: „Kegyelem, kérlek, indítsd be a motort!” Mi kegyelemnek nevezzük az isteni kenőanyagot. Ezt meg is tudjuk indokolni. Az energiamezőidben vannak bizonyos karmikus minták amelyek blokkolnak. Ha valakivel problémád van, és a kegyelmet hívod, akkor energiája úgy hullik a karmikus mintákra, mint a szikrázó hó, és azonnal feloldja a blokkokat. A kegyelmet valóban minden helyzetben használhatod, – hiszen végül is ő a ti isteni kifejeződésetek. Ha tehát azon kapod magadat, hogy valamit fel akarsz dolgozni, akkor hagyd abba, és hívd a kegyelmet.

Bolygótokon nagyon gyakran előforduló minta a „ha nem tettem volna ezt vagy azt, akkor most én is felemelkedhetnék a fénybe”. Itt újdonsággal szolgálhatunk nektek. Amíg megpróbáljátok rendbe hozni magatokat, addig sehová sem mentek. Úgy vagy tökéletes, ahogyan vagy: egy hatalmas, több dimenziós mester vagy az ébredés különböző stádiumaiban. Nincs mit rendbe hoznod. Ennek a folyamatnak a kinyíláshoz, az ébredéshez, az emlékezéshez és a kifejezéshez van köze.

Nagyon sok fényközvetítőt látunk különböző helyzetekben, ahogyan teljes erejükből, és rettenetesen harcolnak. Ez azonban teljesen felesleges. Ezenkívül időtök sincs rá. A bolygó olyan gyorsan fejlődik, hogy képtelenek vagytok feldolgozni karmátokat és korlátaitokat.

A karma csak a karma játszma illúziója. És ezt most magatok mögött hagyjátok.

Különbség van a problémák kegyelem általi megoldása és a tagadás között. Semmi esetre sem arra szólítunk fel benneteket, hogy realitásotok bármely részét is le- vagy megtagadjátok. Amikor kapcsolatba kerültök testi tudatotok, vagy humángenetikai tudatotok különböző részeivel, akkor sok mindennek kell kifolynia fizikai testetekből (szégyen, bűntudat, félelem, kétség). Tisztáznunk kell a humángenetikus tudatot. Egy örökkévalóságig tartana, ha ezt fel akarnátok dolgozni, mert minden életet külön kellene kezelnetek. Az emberi kollektív tudatban külön van elraktározva minden emberi tapasztalat, ezért örökké a múltban kellene élnetek.

A kegyelem mindig MOST van.

Ha szellemeddel mindig a MOST-ban vagy, és a szellemed a humángenetikus tudatba vezet, akkor a fizikai test realitásából fogod kifejezni magadat. Ez mindig megtörténik, hála a kegyelemnek, mert ez teszi lehetővé, hogy egyszerűen csak elengedd ezeket a dolgokat. Fejezd ki, és menj tovább. Ha valamit fel akarsz dolgozni, helyre akarsz hozni, az mindig a múltban tart, és mindig elemeztet veled valamit, amit aztán a jövőbe hurcolsz magaddal. Akkor sohasem vagy a MOST-ban. (és soha nem érhetsz a végére:)

Hívd a kegyelmet.

MOST!”

Ariel

Tashira Tachi ren

Az ezüst sugár invokálása

Hívom az ezüst sugár Elohimjét, hogy oldja fel minden karmikus mintámat

és minden elnyomott haragomat, hogy megismerhessem az örömöt.

Hívom a kegyelem Elohimjét, hogy lényem megbocsátással töltődjön fel,

életem hálával, szívem pedig ünnepélyességgel.

Hívom az ezüst sugár Elohimjét, hogy megszabaduljak kicsinyességeimtől,

hogy széttörjön a gyűlölet igája, és lelkem felszabaduljon.

IMA

„Drága Istenem, Teremtőm, Isten Atyám, Isten Anyám,

csak Te ismered a szívemet, lelkemet és élettervemet,

ezért hittel és alázattal kérem a Kegyelmedet,

hogy megtanuljam átadni és elengedni gondjaimat Neked.

Meg szeretnék pihenni a karjaidban,

teljes bizalommal átengedni magam vezettetésednek.

Elengedni mindazt mi távolt tart Tőled,

bízni és békében létezni, mert rendíthetetlen hittel a szívemben

érzem velem vagy örökre!

Ments meg e világ gonoszságának árnyékától,

hogy visszatérjek hozzád.

Szabadítsd ki lelkem a karma útvesztőinek fogságából,

hogy újra a fényben legyek Veled.

Felemelem szívemet és érzelmeimet hozzád,

a végtelen szeretetbe.

Segíts, hogy gondolataim magasztosabb eszmékkel legyenek áthatva,

ami jó nekem, Neked és a királyságodnak.

Szentelj meg, hogy Szentlélekkel teli,

nyugalmat, békét és derűt sugárzó ember lehessek!

Adj erőt, hogy az érzelmeimet és gondolataimat megőrizzem Istenben.

Uram, Istenem, Teremtőm köszönöm, mert tudom,

hogy itt vagy velem.

Megteszek minden szükséges lépést,

amire rámutatsz,

hogy megvalósítsam az életemre vonatkozó tervedet.

Bízom benned és a szavadban.

Neked adom minden gondomat, problémámat és bajomat.

Életembe hívlak Most és Kegyelmedet,

mert végtelenül bízok Benned.

Kérlek, gyógyíts ki a túlzott aggodalmaktól,

félelmektől és szorongásokból!

Legyél mindig velem.

ÍGY LEGYEN,

SZERETLEK ÉS BIZOM BENNED!”

Aysha