Ez nem kéjutazás…

Írta: Nagy Jenő · 2024. március 31.

kb. 2 perc olvasás

Ez nem kéjutazás

INTERJÚK A BUDAPESTI PROSTITÚCIÓRÓL

Ez nem kéjutazás
Ez nem kéjutazás
SZERZŐ
SZERKESZTŐ
Kiadó: Gondolat Kiadó
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve:
Kötés típusa: Ragasztott papírkötés
Oldalszám: 446 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv: Magyar
Méret: 21 cm x 12 cm
ISBN: 963-282-250-1
Értesítőt kérek a kiadóról

FÜLSZÖVEG

Társadalmi, morális, egészségügyi, közrendészeti probléma a prostitúcó, semmi kétség. Mindenkinek van rá kényelmes szentenciája. De kevesen értik, tudják, hogy a prostitúció egy-egy életpálya elkerülhetetlen állomása: az egyén és a társadalom tehetetlenségének hozadéka. Diósi Pálnak sikerült elkerülnie a prostitúcióról szóló, nem túl bő irodalom mindkét szélsőségét. Sem szemöldökét megrovóan felvonni, sem cinkosan „falazni” nem látjuk. Egyedülálló értéke ennek a könyvnek, hogy az életükről nyilatkozó prostituáltakat és futtatóikat valóban nyílt, bizalmas, szinte baráti szóra bírja. A nyilatkozók nem takaróznak a kényelmes mentséggel, hogy „ez is csak olyan szakma, mint a többi”, de hiányzik az önmarcangolás is a nyilatkozatokból. Noha a férfi-nő kapcsolat legtorzabb válfajának kivitelezői ők, legtöbbjük nem csupán áhítozik egy tartalmasabb, igazabb élet után: meg is próbálja azt birtokba venni. Emberekként, noha károsodott, sok tekintetben csonka emberekként ismerjük meg a Rákóczi tér környékének lányait és fiúit, de a könyv minden lapjáról kisütő életközeliség, valódiság eléri, hogy ne sommás ítéletekkel, hanem beleérző megértéssel közeledjünk Diósi Pál könyvének figuráihoz.
Az életpályák bemutatása révén Diósi Pál könyve egyúttal a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországának szélesebb társadalomrajzával is szolgál. Vissza

TARTALOM

Irányítószám: 1084 9
Árnyas utcán
Ágnes: „Illik ilyet kérdezni egy nőtől?” 31
Ildi: „Ránézésre nem vagyok tipikus kurva” 53
Mari: „Élni elbújtam az araboknál” 96
Ani: „A franciában nagyon profi vagyok” 112
Falkába pofozva
Viola: „A becsületet nem lehet sem megenni, sem meginni” 149
Robi: „Ha velük végigmegyek az utcán, az kész vádirat” 188
Luca: „Szerettek minket, de azt pénzben mérték” 219
Teri: „Menj, apukám, kártyázz egy kicsit!” 245
Döme: „Szinte ég a zsebemben a pénz” 266
Gergő: „Nem akarom, hogy csak nekem éljen” 291
Cini: „Megmondtam, hogy ez nem kéjutazás” 316
Gizi: „A nevemet soha nem mondom meg” 355
Utójátékok
Teri: „Irány a Nap utcai lakás” 383
Cini: „Képtelenség elhelyezkedni” 394
Robi: „Lényegében csak nyertem” 405
Viola: „Nem jöttek be a számításaim” 416
Gizi: „Nem vagyok férjhez menős típus” 429
Gergő: „Megmondtam a Cininek, feljelentem” 439