Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Eugéniusz: Önsorsrontás ABC – IV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. május 18.

kb. 23 perc olvasás

Eugéniusz: Önsorsrontás ABC – IV.



Nagy Életminőség Jenciklopédia

Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,

a nem boldog, de boldogtalan lélekről…

Életminőség-vizsgálat magyarán szólva



Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló

Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok

Nem ön-sorsjavító, de rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,

a mese rólad szól: ismerj hát magadra,

a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:

bölcsen bátran változtasd meg az életedet…

KOMJÁTHY JENŐ

AZ ÁLMODÓ

Emlékül Révay Zoltán barátomnak

Hogyha véletlenűl utadba téved:

Ó, meg ne szólítsd őt, az álmodót!

Porszem! Ő nem ér rá mulatni véled

Kutatva, látva egy mélyebb valót.

Lelkébe néz. Sokszor sír örömében,

Nemföldi büszkeség ragyog szemében;

Mert látja ő, mit nem lát senki más:

Titkaid: Élet, Sír, Föltámadás!

S mély gyászt ha érez és világborút,

Ó, ne zavard, tiszteld a szomorút!

Soká eltépelődik andalogva,

S átönti zajló, zengő hangsorokba,

Mi önlelkében zeng, zajong, viharzik.

(Véget nem ér az óriási harc itt,

A Gondolat le nem ereszti szárnyát;

A milljó Kép vég nélkül űzi árnyát;

Az Élet Gondolat, a Lét a Lélek:

A Gondolat meg fényes, gazdag Élet.)

Egy szó csupán, mit sokszor úgy keres,

Egy szó, amely világok magva lesz;

Nem puszta szó, de Isteníge: tett,

Mely a Lét kútfejéből született.

Ki a szivek s dolgok mélyébe lát:

Ó, meg ne bántsd az álmok nagy fiát!

Nem társad ő! Bár színre oly hasonló,

A teste hervatag, a húsa omló,

Balsors az árnya itt a földtekén,

Menny tükröződik szíve mély egén,

A tiszta menny, a boldog végtelen.

A csöndes vértanú a méla tűrő,

Hahogy honába léphet hirtelen,

A szellemek fölött korlátlan úr ő;

E honnak ő királya, Istene,

Mikéntha mind körötte lejtene,

Mi fényes és vidám, mi tiszta és mi szép,

És szembe véle nyájasan királyi nője lép;

Körötte lejtne mind, mi önzetlen, mi nagy,

Mi Istent üdvözít, mit gondol Isten-agy.

Körötte lejtenek vágyára lesve:

Figyelve, szorgosan és fáradatlanul;

S mi még csodálatosb: nem szolga egy se,

Szabadság él szivükben olthatatlanul.

Nincs kegyre éhes, undok szolgahad,

Mindenki úr körötte és szabad.

Nem ismer senki itt iromba érdeket,

Önzetlen és mindenható a Képzelet…

Ki e szabad s dicső világba lát:

Tiszteljed őt, az álmok nagy fiát!

Világszem ő. Nem ismert tért, időt se;

Örök gyönyörben úszó, isteni;

Világur ő, az álmok méla hőse,

Nem kell neki, csak egyet inteni,

S körötte él, sugárzik, zeng, lobog,

Csapong, repűl, örvénylik, dúl, ragyog,

Mind testet ölt, aminek lelke van,

Formába tör, ami határtalan.

Hatalma nincs a durva földanyagnak,

Hol minden élet általfinomúl,

Nem sejtik ezt, kik mindenen kacagnak,

Mi törpe szellemük haladja túl.

A fény ez itt, a tiszta érzelem,

Központja, napja: világszerelem.

Lakóit Isten-álmaid ragadják:

Világszerelem és világszabadság!

Törvénye nincs, csak egy van, hogy szeress!

Akard a szépet, jót, nagyot, dicsőt!

És megtalálja itt, ki mit keres,

Mi téphetetlenül szívéhe’ nőtt.

Munkája kéj, parancsa meg gyönyör,

S minden csodás harmóniába tör…

Ki a Szerelem őshonába lát:

Szeressed őt, az álmok nagy fiát!

[1890. július 26.]

p 1

p ÖNELTEMETŐ

p Kishitű: nem ismeri, vagy nem hiszi el

p a sok-sok ellenkező élet- illetve mese/művészet példát:

p ha ő szegény házba született, akkor max. betanított bérmunkás lehet…

p ÖN-ELVETÉLŐ

p Aki csak akkor döbben rá, amikor élete filmje lepereg előtte, hogy

p saját főszerepe helyett csak cserélhető statiszta volt a tömegjelenetben

p EGYKÉZŐ MEGRONTÓ

p Akinek egyke gyereke hiába is kér egy kistestvérkét szülinapra,

p helyette fölös-káros ajándékok és majomszeretet kényezteti/rontja el…

p ÉRDEKEMBER

p Aki csak addig Jézus nagy híve, stréber tanítványa és barátja,

p amíg Őt el nem ítélik, meg nem ölik – akkor viszont már megtagadja Őt…

p ÉLŐ-SZÓTLAN

p Aki önredukált: csak nyelvileg, azon belül csak írásban fejez ki:

p mintha börtönből üzenne cenzúrázott levélben: ez az ő világa határa!?

p TRAGÉDIA OKOZÓ

p Aki csak egyetlen egyszer ült be

p nyugtatózva, ittasan, álmosan vagy feldúlt lélekkel stb. a volán mögé,

p de akkor éppen egy fiatalokat szállító buszt vezetett és karambolozott…

p ELVAKULT ANARCHISTA

p Aki mindent intézményt – iskolát, kórházat, egyházat stb. –

p már eleve ördöginek lát, ahonnan így már semmi jó nem is jöhet…

p ŐSBIZALMAS JÓHISZEMŰ

p Aki még gyerekesen naiv: azt hiszi, hogy az iskola a jó tudásért,

p a kórház az egészségért, az egyház az igaz Istenhitért van/működik…

p SZESZÉLYES ÉSZLÉNY

p Aki a kósza, innen-onnan felkapott, rá tukmált stb. gondolatok,

p és nem a benne rejlő Lélekből kért és kapott intuíció nyomán indul el…

p VAGY-VAGY?

p Aki minden értéket kidob, kiselejtez, lomtalanít, kukába tesz stb.,

p vagy mindent megőriz, megörökít, raktároz, és nem/alig szelektál…

p HEDONISTA

p Aki mindig mindent – filmet, beszélgetést, sőt: még a munkát is

p az elejétől a végéig élvezni akar, másként végleg ott/abbahagyja

p „ASZKÉTA”

p Aki mindent szigorú kötelességtudattal és ízzel csinál végig,

p az egész életét is – az élvezet/öröm gyanús, sőt bűnös dolog neki…

p ÁTVERHETŐ

p Akit a – lefizetett – szakértők elriasztottak a saját kútvizétől,

p ehelyett inkább drágán vásárol és fogyaszt szennyes-mérgeset…

p URBANIZÁLT LÉLEK

p Aki lazán/közönyösen átlép az utcán mellette összeesetten:

p biztos részeg, ill. városi emberként ő nem veszi el a mentősök kenyerét…

p ÁLLATSIMOGATÓ

p Akit nem értenek meg, pedig csak jó akar: csak simogatni a nyulat,

p de ő értetlen, s menekül, akkor dühében a végén – majdnem – agyonveri…

p ÓVATLAN ÖNHITT

p Aki lebecsüli, bagatellizálja a Gonosz hatalmát: csak Krampuszka…

p És ezért éppen ő lesz annak vagy jobbkeze, vagy a közvetlen áldozata

p ELEVE KAPITULÁLÓ

p Akit meggyőztek róla, hogy a Sátán e világ teljhatalmú ura,

p ezért nem is csoda, ha rohan a végpusztulásába, nincs mit tenni…

p PARAZITA ÁLBARÁT

p Aki legelső potyaleső a „barátja” lakomáján, csak élősködik rajta,

p de akkor mindig elérhetetlen, ha baj van – vagy még le is tagadja…

p JÓT ROSSZUL

p Aki még a drága, leggyönyörűbb ajándékát is rosszul-rosszkor adja,

p és esetleg egy – már használt – vécépapírba csomagolva odadobja…

p ÉL-ELEM/ÉLELMI-SZAR

p Aki azt hisz, hogy ő már kiváltságosan nagyon jó módban élhet,

p de igazából egy minőségi éhező, oly kevés élelmiszerében a tápérték…

p (és nem kizárt, sőt, hogy annál több benne a szenny, sőt akár méreg…)

p „ÉRDEKES” EMBER

p Aki következetlen, vagy a különcködése miatt olyan szeszélyes:

p amiért ma nem győz hálálkodni, ugyanazért holnap megsértődik

p GYÁVA/VAKMERŐ

p Akiben semmihez nincs elég civil kurázsi – nincs vér a pucájában,

p vagy bedől hőzöngő provokátoroknak, s rossz ügy buzgó balekja lesz

p HATÓKÖR-VAK

p Aki helyi, lokális közélettől „előkelően” /lustán-gyáván távol marad,

p boldogsághiánya fő okozójaként kórusban szid globális közállapotot…

p ÖN-ÉRZÉSTELENÍTŐ

p Aki állig páncélban, fején sisakrostély, teszi „sebezhetetlenné” magát,

p de ezért túl nagy árat fizet, mert így őt simogatni, kurkászni sem lehet…

p STRUGGLE FOR LIFE

p Aki ruhában, baltával alvó – állandó fokozott harckészültségben van,

p riadtan-riadót várva „alszik”, mintha bármikor orvtámadás lenne várható…

p PORSZEM/GYILKOS KŐ

p Aki magát egy senkinek, egy porszemnek tartja – meg is lapul;

p csak tömegben, felheccelt csőcselékben, fanatikus kemény magban

p érzi magát erősnek-bátornak, akkor bármire, akár még lincselni is kész…

p x

Komjáthy Jenő

DACBÓL

Dacból, haragból szívem összetéptem.

Itt állok egyedül, némán, sötéten,

Ajkam vonaglik lázas reszketésben.

Dacból, haragból mindent összetörtem,

Ami mosolygó, édes volt köröttem,

Kéjt, örömet magamtól messze löktem.

Szilaj gyönyörrel mindent összedúltam,

Mi égetett, fájt és emelt a múltban,

Kegyetlen kézzel önszivembe nyúltam.

Mámort ivám, hevertem rózsaágyon,

Csüggtem sok csillogó parányiságon,

De fölriadtam: másra, többre vágyom!

Fejemet égeté a púha párna,

Fojtogatott az élvek rózsajárma,

Magasba tört most lelkem álma.

Szóltam: lemondok, mindenről lemondok,

Miért hevülnek annyian bolondok,

Puhány érzésre lágy rimet se mondok.

Küzdék; a lomha békét megvetettem,

Harc, lobogó csaták után epedtem,

Bosszút lihegve, mindig lelkesebben.

Jártam sürű tömegben. Taps viharzott.

Ragyogni láttam számos büszke arcot,

Hír, pompa, taps amint együtt kavargott.

S kérdém magamtól olykor elborúltan:

Minden ragyog; hát sűrü ködborúban

Mért jársz te köztük, mért jársz koszorútlan?

Hamar beláttam: jobb, hogy ismeretlen,

Mi szép, mi nagy e vágyak dúlta mellben;

Beh jó, hogy lelkem tőlük illetetlen!

Nem vont könnyű siker, vásári lárma,

És ködruhában, nesztelenül járva,

Maradtam ismeretlen, néma árva.

De végül untatott e dőre játék,

Egyhangu és sivár nyugalmu tájék,

És zúgolódva fönnen így kiálték:

Sors! Mért vetettél ilyen környezetbe?!

Nincs élet itt, régen kiszíva nedve,

Lehelj hát lelket a lélektelenbe!

Isten! Ki földi léttel fölcsufoltál,

S szivembe lángot, olthatatlant oltál,

Te lásd, ha martaléka lesz az oltár!

S kiáradt lelkem féktelen szavakban,

Ki hallja: érezi tüstént hatalmam,

Hol tett az íge és erő a dallam.

Nem írom nevemet futó habokra,

Emléket nem rovok sívó homokba;

Dőljön, aminek dőlni kell romokba!

Ah, tűz a lelkem! És szivem ha dobban

Forró gyönyörben, égő fájdalomban:

Nem langyos permeteg, tűz van dalomban!

Hajlítva mindég, sohasem hajolva,

Átömlik vérem lángoló dalokba,

Égő haragba, zengő viharokba.

Örökre szól a dal! Örökre zajlik,

S a büszke szó a síron túlra hallik:

A teste eltört, lelke még se hajlik!

[Szenic, 1890. július 24.]

p 2

p „PUHÁNY” EMBER

p Aki csak olyan, mint a hagyma, amiről héjakat hámozunk, de nincs

p kemény magja: szilárd jelleme és szent hite, meggyőződése stb. stb.

p NON STOP BÁNATOS

p Aki megkeseredett, úgy érzi, hogy „jól bevásárolt”, mert a topmodellek

p (trükk)képéhez hasonlítgatja a korosodó, s miatta el is hízó asszonykáját…

p BÜSZKE ABSZTINENS

p Aki egyszer s mindenkorra lemond a borivásról, mert attól fél, hogy

p pityókásan esetleg akár el is szólhatja, „ki is adhatja” rejtegetett önmagát

p HIÁBA REJTEGETŐ

p Freudi elszólás – például a szerelmeskedés hevében, önkívületében

p egy másik keresztnevet suttogsz b. nejed fülébe, épp a titkos szeretődét…

p SIVÁR-SIVATAG ÉLETŰ

p Aki lemond a dilettáns festegetésről, a házi muzsikálgatásról is,

p ha belőle már nem lehet egy Új Csontváry vagy egy új Liszt Ferenc stb.

p PRÓBA FÓBIÁS

p Aki dilettánsként kerül, halogat minden komoly megmérettetést,

p tehetsége, pályaalkalmassága felől káros illúziókba ringatja magát

p ÉLETISKOLA-KERÜLŐ

p Aki lenézve az állatokat távol is tartja magát tőlük, és ezzel önként

p elveti az egyik létfontos, ingyenes/olcsó mindennapi jó tanítómesterét

p ÖNKÉNT HIVATÁSTALAN

p Aki nem a saját képességeit, hajlamait figyelve választ életpályát,

p de csak azt nézi: itt-most mily foglalkozás magas presztízsű/jövedelmű…

p PÉNZITTAS PÁLYATÉVESZTŐ

p Aki már gyerekként maffiafőnök, de legalább is bérgyilkos akar lenni,

p mert az nem – sokat – adózva kereshet nagyon kevés munkával jó sokat…

p ZÁPTOJÁS

p Aki maga a nem gördülő kő: minden oldala csupa moha, megtorpant

p és állva maradt, elveszítette életlendületét: pl. egy penészes vénlány…

p EGYEDÜL KÜSZKÖDŐ-BARMOLÓ

p Aki önmaga, képességei és lehetőségei kalákás meghatványozása helyett

p inkább magából gyököt von: csak magára számító, egyedül kínlódó kontár…

p POFÁRA ESŐ ELBIZAKODOTT

p Aki csak magának, a saját érdemeinek tudja be eddigi összes sikerét –

p így őt az első nagyobb kudarca kétségbe ejti, padlóra küldi, kiüti: knock out

p KONTROLL KERÜLŐ

p Aki ily módon lenne önellátó kerek egész: ő akar önmaga egyszerre

p szigorú vádlója, jó védője, és elfogulatlan, de irgalmas bírája is lenni…

p BŰNÖSSÉG VÉLELMEZŐ

p Aki vád nélkül, csak úgy magától ön-mentegetőző, és pont így teszi,

p akár szerfelett is gyanússá magát: hiszen ezzel mintegy önmagát vádolja…

p CSÚCSFORMÁTLAN

p Aki mindig mindent csak ímmel-ámmal, félgőzzel, félszívvel,

p csak úgy tessék-lássék tesz-vesz, nála soha nincs ilyen: mindent bele…!

p NEM DERÉK-KARAKÁN

p Aki mindig csak egy picit görnyed testben vagy lélekben egyre lejjebb,

p de már végleg úgy marad, s a végén már egy földön csúszó-mászó lesz…

p KISISTENT JÁTSZÓ

p Aki azt mindig jobban tudja, hogy a másiknak most éppen mit kell,

p mit kellene, de a leginkább, hogy mit kellett volna tennie (már utólag…)

p LIBIKÓKÁS GONOSZ

p Aki azért csúfolja a gyerek-osztálytársat, amiről az nem tehet,

p s amitől ő különbnek érzi magát: szegény, zabi, dadogós, vörös stb.

p RADIKÁLIS ÖNBÜNTETŐ

p Akit nem kell deportálni, kényszerlakhelyre kitelepíteni, száműzni –

p ő maga önként hagyja el látszat-előnyökért az éltető/védő otthont/hazát…

p HAZAÁRULÓ

p Aki itthon ingyen, mások vállán állva szerzett tudását, képességét

p egy idegen országban, sőt: akár még szülőhazája ellen is kamatoztatja…

p DIABOLIKUS

p Aki „jól szórakozott” és most szórakozottan-szétszórtan vezet,

p a telefonjába vicceket mesélve a családautót a vonat elé hajtja…

p MAGA-TEHETETLEN!?

p Aki köldöknézőként, s nedves puskaporral a Jóistent káromolja,

p mert ő ennél sokkal többet-jobbat, több égi segítséget érdemelne…

p TANÚBIZONYSÁG?

p Aki „Istent védve”, az Ő létezést és gondviselését bizonyítva

p mindig eufóriában próbál mutatkozni, míg majd letargiába nem esik

p EMBERT TEREMTŐ

p Akit Isten – a tudomása szerint – a maga képmására formált,

p ő a gyermekét vagy élettársát formálná teljesen a maga képmásává…

p KÖNNYEDÉN PUSZTÍTÓ

p Aki itt és most gyorsan-látványosan akar hatni – ezért ő nem épít,

p csak rombol: pár perc alatt felrobbantható a híd is… Pl.: egy szabotőr.

p BIANKÓ ALÁÍRÓ

p Aki járatlan a szellemvilágban, és óvatlan, és így könnyen a szaván

p fogja az ördög: pl. látatlanban neki ígéri a távollétében született fiát…

p x

Komjáthy Jenő

FEJEMBEN EGY VILÁG…

Fejemben egy világ viharzik,

Zsong, zajlik milljó gondolat;

Szellemhazába jár a lelkem,

Levetve a porgondokat.

Világok ősnyitjára lelni

Egyszer mint búvár elmerül,

A Természet mélyébe mélyed,

Szivével szívben egyesül.

Máskor meg büszke dacban égve

Az Istenekkel harcra kél,

Majd mélabúsan, mély fohásszal

Csügg titkodon, szép, csöndes Éj!

De néha meg árnyak hadával

Birkózik lelkem hosszasan;

Sohajtok földre verve fájón;

A cél mi messze, messze van!

Sikolyba tör a szív fohásza,

Fölváltva kél köny és mosoly,

A fájdalomból vad kacaj lesz,

Szilajjá lesz a búskomoly.

Ereje, fénye, bája megvan,

Legyen gyönyör, legyen panasz;

Mert szívemből tör létre minden,

Mindig magányos és igaz.

Szilaj haraggal édes ábránd,

Kéj és sirám ölelkezik…

A nagyszivűek istenálma

Ragad magával s üdvezit.

[1890. szeptember 16.]

p 3

p ÖNRONGÁLÓ TUDATLAN

p Akinek görbe a háta, mégis üres a zsebe, a sok fölös kapálás,

p szántás, permetezés, locsolás miatt – tájidegen növényt vetett…

p ÖN-KISZOLGÁLTATÓ

p Aki kerüli a – nyílt – gyónást, bűnvallást, a „megszégyenülést”,

p még ha ő így további, akár nagyobb bűnökre zsarolható is marad…

p LÁTÁSKORLÁTOZOTT

p Aki néz ki a fejéből, de csak annyit lát a csodálatos világból,

p amit a lehorgasztott fő, szemellenző, sőt bekötött szem enged neki…

p ELŐREGYÁRTOTT

p Aki sajnálva az időt, nem „bíbelődik”, főleg/csak kész ételeket,

p konzerv műsort, és aktusra előkészített nőt, ágyast stb. fogyaszt

p KUDARCÉLMÉNY-GYŰJTŐ/HALMOZÓ

p Aki minden, mert nem neki való munkájával csak bíbelődik –

p lassan, aprólékosan, küszködve foglalatoskodik; piszmog, vesződik

p CARPE DIEM

p Aki úgymond „a nagyon hamarosan közelgő világvég miatt”

p már nem is alapít családot/két végről égeti élete gyertyaszálát…

p OKÍTHATATLAN

p Aki még a saját rontásaiból sem okul: aki mindig a ki nem

p kényszerített hibái ismétlésével, sőt a halmozásával kap ki újra…

p ÖNKRITIKÁTLAN

p Aki a kis, még a legkisebb szálkát is meglátja/szólja a másik,

p de a nagy gerendát meg nem a saját szemében/más tükörben…

p ÖNKÍNZÓ

p Aki szinte egy „mazochista”: kísérleti alanyt csinál magából:

p érdekli, mi mindent bír ki egy ember? mekkora a lelki teherbírása…!?

p ROSSZUL VÁLOGATÓ

p Aki csak kontrasztként tart „jóbarátot” – de főleg/csakis olyat,

p akihez viszonyítva ő így szebbnek-okosabbnak stb. stb. látszódhat…

p VISZONYLAGOSÍTÓ

p Aki csak a nála tudatlanabbak, gyengébbek stb. társaságát keresi,

p ahol ő így menőként villoghat, ahol ők rajta ámulhatnak-bámulhatnak

p DOPPING MENTESÍTŐ…

p Akinek nincs olyan húzó, stimuláló, doppingoló baráti köre, társasága,

p ahol egymást kitartóan csak egyre többre és jobbra ösztönzik és emelik

p ÖN-LESÜLLYESZTŐ

p Aki rossz körbe, korpa közé keveredik és felfalják a disznók –

p vagy ott ragad, és holtig velük dagonyázik „boldogan” a pocsolyában…

p BŰNBANDÁS

p Akinek még a házasságát is – ideig-óráig – csak az tartja össze,

p hogy egymás bűneinek „véd- és dacszövetségben” cinkosan falaznak

p ÁLBARÁT-SZÍVLELŐ

p Aki álnokul szembe dicsér, hízeleg, hogy károdra elbízd magad,

p és elhitesd magaddal, hogy te nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz

p REZIGNÁLT…

p Aki „születési rendellenessége” miatt már hamar végleg lemond

p az élet alapdimenzióiról: hivatás, barátság, szerelem, otthon stb. stb.

p KVANTITATÍV

p Aki kőkeményen dolgozik ugyan, de minek… mennyiségre hajt –

p akinek nincs türelme a minőséghez kellő jó ötletre/ihletre várni

p ÉLET-KEDVTELEN

p Aki az ágyban várja, hátha megálmodja az isteni sugallatot,

p anélkül nem is kell fel, nem is öltözködik fel és nem is takarít stb.

p HAMAR FELADÓ

p Akit ártatlanul börtönbe vetnek és szabadulna, de ha egy rántás

p nem tépi ki az ablakrácsot, akkor feladja, és ott is fog megrohadni…

p RÉZBÁNYAI GYŐZŐ

p Aki könnyen megharagszik, egy ezt már szinte váró mimóza,

p de nehezen bocsát meg: ő egy örökké háborgó lélek szeret lenni…

p ÖSSZEMÉRHETETLEN

p Aki nem akarja megérteni az inkommenzurábilis fogalmát –

p mindent pénzben kifejezve hasonlítana össze: házat és szerelmet is

p ELVETETTSÉG

p Aki tévesen azt hiszi: Isten nem szereti őt, és irigykedik a sikeresre:

p a kudarcos-agresszív Káin, aki pont azt öli meg, aki neki segíthetne…

p „OKOS” ÓVATOS

p Aki nem hülye, hogy a kényes, kínos igazságokat kutassa és azokat

p körében kimondja, mert ismeri a „bölcs” közmondást: beverik a fejed…

p KOHLHAAS MIHÁLY

p Aki „az igazság bajnoka”, aki az ő nagy igazságával irgalmatlanul

p agyonveri még barátait is, vagy érte beáldozza még az ő családját is…

p TAPINTATLAN IGAZMONDÓ

p Akin meglátszik, hogy gyorstalpaló órát se vett: hogyan légy figyelmes

p és tapintatos? Ő kíméletlenül mondja az igazat: „szalonképes” szadista

p PIOUS FRAUD

p Aki nem ismeri a kegyes csalás fogalmát – és nem is tud elképzelni

p olyan helyzetet, amikor valakinek saját érdekében nem mondunk igazat…

p x

Nagy László:

Csontváry

Ő: a bábeli magasba emelt fej, gigászi

vörös szemgolyó a kételyek fölött,

világnagy vásznon ecset- és üstökös-egység,

ágyúzzák lentről a köznapi méretek,

kicsi királyok, erőtlenek és nevetségesek,

mert ISTEN SZÖRNYETEGE, emberkék végzete ő,

temérdek sugár-erő, transzformált őrület,

kapcsolják rá uraim a várost: a lámpa mind kigyúl,

egyszeri csoda, a Nap fia ő, aki agyára

fölveszi koronának a lángoló Kárpátokat!

Rágalom, hogy a szoba sarkába a százszor kifőzött

teahalomra buktatja el a halál –

északról délre zuhan, elrúgva úgy a mediánt,

hogy billen a láthatár, minden egyensúly fölborul,

rágalom, hogy Tivadar festőt a cicái kikezdik,

máig is oroszlánok vesződnek izmaival!

Vigyázat, itt jön, mint féreg nélküli dicsőség,

hús-valósága csak emlék, arra már szüksége nincs.

Átörökítve magát a világ velő-kötegébe,

lett magaslati hó, szűziség, lombzene, bilincstelen,

agyaras hegyi folyó, azúr vadkanok rohama,

új látomás a rónán, délibáb-rontó vihar,

tűnődve is őrlő jelenés, lidérc a tükörben,

fehéren rémlő bika, aki márvány és patyolat.

Figyelem! beszél az elárvult aszkéta mester,

sivatag korban új szépség, szakálla rostolt acél,

keze a nagy korszakok lapjait fordítja kínba,

Mona Lisa arany méhe már villámló görcs és aszály.

Rikolthat a művész az égen kén s kobalt páváiból,

törvény, hogy cédrussá váljon a milliógyökű magány.

Itt áll, mennydörgő teteje a csillagoknak hinta,

termi magának a kínt örökre, fejünknek a szédületet.

p 4

p LEX TALIO

p Aki a rajta esett legkisebb sérelemért is, pl. ráléptek a lábára,

p keresi a reváns/megtorlás, vagy akár az önvesztő vérbosszú alkalmát

p A CSINOVNYIK HALÁLA

p Aki nem győz bocsánatot kérni, ha pl. rátüsszentett egy nagyúrra,

p és nem is hiszi el: az adott neki, és addig zaklatja, míg bele nem hal…

p RÉM HÍRES

p Aki a rossz híreket epekedve várja, gyártja, a rémhíreket kéjjel,

p színezve terjeszti – másokat riogatva helyezi magát a középpontba…

p HITLER SZALONNA

p Aki még soha nem készített, főzött be és evett saját gyümölcsből

p baracklekvárt, vagy a patakparton, mezőn szedett bodza főzetet stb.

p JÓÍZ-SZEGÉNY

p Aki még nem érezte, hogy milyen a házi kertben, és nem pedig

p a fóliás sátorban stb. ültetett, ápolt, szedett paradicsom, eper íze…

p NYIMNYÁM PUHÁNY

p Aki még soha nem járt mezítláb füvön, talpát masszírozó és

p a lelkét erősítő anyaföldön és nem úszott át még folyót, vadvizeket…

p KÖNNYŰ CÉLPONT

p Aki egy áldozatjelölt: életerőtlen/kedvtelen, életunt, magányos préda,

p így a társadalmi ragadozók megérzik rajta a gyengeséget és levadásszák…

p HITELTELENEDŐ

p Aki, jobb híján elfogadja pl. az örökre szóló nőtlenségi fogadalmat,

p de mégsem hagyja ott a katolikus papi pályát, ha nem tud nő nélkül élni…

p IDŐZAVAROS

p Aki „fiatalos” lazaságból vagy mert rosszul alszik/ébred, már eleve késve,

p hajszolva indul és napközben sem éri utol magát, ezért soha nincs a helyén…

p ERKÖLCSI HULLA

p Aki a bűnözők alja, a családon belüli pedofil erőszak, rontás miatt sittes,

p és ott vamzerként jut előjogokhoz – még a sorstársai is megvetik, leköpik…

p KISKIRÁLYKODÓ

p Aki mindenáron Úr akar lenni: csak egy kakas a szemétdombon.

p És aki a kutyák királya lehetett volna, de inkább a királyok kutyája lett…

p GYEREK-ELNEVELŐ

p Aki elzárja vagy eltiltja egykéjétől a magyar népdalt-mesét-táncot,

p helyette mai műmesékkel, világzenével tömi, divatmajmolóan öltözteti

p ELFAJULÁS KATALIZÁLÓ

p Aki mindenből ki tudja hozni a maximumot – akivel vitád miatta(tok)

p szinte mindig veszekedéssé, sőt nem ritkán még verekedéssé is fajul…

p ROSSZHISZEMŰ ÖNIZOLÁLÓ

p Mindenkiben, de főképp előszeretteiben belső ellenséget látó

p és az árnyékbokszolással ehhez még valódi ellenséget is gyártó

p ÖNLESELEJTEZŐ

p Aki korán és egy egész életre beskatulyázza, stigmatizálja,

p elkönyveli, leírja magát… és „barátai” szemében is csak egy lúzer…

p BALGA ÖNOSTOROZÓ

p Aki amíg még a bekapott gólján rágódik, marcangolja magát,

p addig így könnyen kap egy újat, egy könnyen kivédhetőt: potyagól

p KONZEKVENSEK

p Az ökör következetes, elveihez mereven ragaszkodó, vagy épp

p a teljesen következetlen kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő

p BELSŐ ELLENSÉG

p A valódi önérdekét fel nem ismerő, vagy nem érvényesítő,

p sőt önmaga ellensége: a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…

p ELVONULÓ/KITÖRŐ

p Az indokolatlan/oktalan sértődöttségében magába zárkózó,

p (ön)kedvrontó morgolódó, duzzogó vagy lázongó, elégedetlenkedő…

p RÁSZEDHETŐ OSTOBA

p A szélhámosok balekja: a naiv, hiszékeny ideális áldozat,

p aki azonnal vevő Napóleon drága gyerekkori-koponyájára is…

p KONTRA-SZELEKTÁLT

p Akinek a rábízott/elvállalt munkához se tehetsége, se tudása –

p a feladatot elpuskázó ügyetlen, képzetlen, kétbalkezes pancser…

p HIPERAKTÍV ÖNSORVASZTÓ

p Az alváson, pihenésen spóroló, még az éjszakát is nappallá tevő

p módszeres életrövidítő – az életgyertyáját mind a két végéről égető…

p PROTOKOLL-ÁLDOZAT

p Aki „a tudomány mai állása szerint” engedi magát kínozni-mérgezni,

p sugár/kemo-terápiázni-vágni, csak lelkében/életében ne „vájkáljanak”!

p NULLÁRÓL INDULÓ

p Aki annyira nem érti, értékeli és folytatja a jó hagyományokat, hogy

p még az egyszerű gépeket és a kenyérsütést is újra ki/fel akarja találni…

p MELLVERŐ HIPOKRITA

p Egy szentfazék erkölcscsősz, csak a füle, de az nagyon kormos…

p Aki titkos erkölcsi bűnözését hangos papolással fedezné, rejtegetné…

p DÍNOM-DÁNOM/SZÁNOM-BÁNOM

p A kis Valentin képzelte Nagy Élet csak kriminális úton elérhető:

p Legalább egy nap dolce vita, majd csalódás és a lebukás és börtön…

p X

LACKFI JÁNOS

1. Földi-égi

A földből nő a cédrus,
Az égbe nő a cédrus,
Az égből jött az ember,
S a földbe tér, ezért bús.

A cédrus földre hajlik,
Tán égre nézni nem mer,
Emberre néz a cédrus,
Cédrusra néz az ember.

Lépésre ring az ember,
A cédrus lépni nem mer.
A cédrus szélben táncol,
Cédrus körül az ember.

A föld, az nem cukormáz,
A nap sem sűrű nádméz.
Orra bukik az ember
Lába alá, ha nem néz.

Csordában él az ember,
Ligetben él a cédrus,
Magányos mind a kettő,
Mint fák hegyén a Jézus.

Ledőlnek majd a porba,
Felszállnak majd az égre,
Beleragadnak egyszer
Mind-mind az égi mézbe.

Cédrus az ember tükre,
Ember a cédrus képe,
Folyvást vetítik egymást
A földre és az égre.

2. PATIKUSDAL

Az én nevem Csontváry
Kosztka Tivadar.
Jöhet engem csodálni
Mind, aki akar.
Ezüst fű és bíbor ég,
A világ csak buborék,
Erről szól a dal.

Azt mondta az anyám is,
Ej, te Tivadar,
Nem lila a kanális,
Nem bordó a fal,
Mondtam, anyám, elhallgass,
Kék ég, zöld fű unalmas,
Jobban jár, ki csal.

Azt mondta az apám is,
Ej, te Tivadar,
Lóból nincs háromlábú,
Se négyfülű hal,
Mondtam, apám, ugyan már,
Szebb a nincsen a vannál,
Engem nem zavar.

Azt mondta a kedvessem:
– Kosztka Tivadar,
Fess férfiú ne fessen,
Mert még éhen hal,
Ha pingál a patikus,
Bármilyen szimpatikus,
Sok észre nem vall.

Ne lennék csak meghalva,
Kosztka Tivadar,
Nem törődnék én avval,
Ugyan mit akar
Kedvesem, apám, anyám,
Képeimet ontanám,
Mint a zivatar.

Egyszerű a művészet,
Mégis felkavar,
Kicsiből a gigászit
Bontsuk ki hamar,
Világot kell csinálni,
Erre tanít Csontváry
Kosztka Tivadar!

pppppppppppppppp

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp