kb. 27 perc olvasás
Eugéniusz: Embercsoda ABC – IV.
Szempont és témaötlet-gyűjtésem:
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp
Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Petőfi Sándor:
A gólya
Sokféle a madár, s egyik ezt, másik azt
Leginkább kedveli,
Ezt ékes szólása, amazt pedig tarka
Tolla kedvelteti.
Kit én választottam, a dal-mesterséghez
Nem ért az a madár.
S egyszerű, mint magam… félig feketében,
Félig fejérben jár.
.
Nekem valamennyi között legkedvesebb
Madaram a gólya,
Édes szülőföldem, a drága szép alföld
Hűséges lakója.
Tán ezért szeretem annyira, mert vele
Együtt növekedtem;
Még mikor bölcsőmben sírtam, ő már akkor
Kerepölt fölöttem.
.
Vele töltöttem a gyermekesztendőket.
Komoly fiú valék.
Míg társim a hazatérő tehéncsordát
Estenként kergeték:
Én udvarunkon a nádkúp oldalánál
Húztam meg magamat,
S némán szemléltem a szárnyokat-próbáló
Kis gólyafiakat.
.
És elgondolkodtam. Jól tudom, az gyakran
Fordult meg fejembe’:
Miért hogy az ember nincs úgy, mint a madár,
Szárnyakkal teremtve?
Csak a messzeséget járhatni meg lábbal
S nem a magasságot;
Mit ér nekem, mit a messzeség? mikor én
A magasba vágyok.
.
Fölfelé vágytam én. Ah, ugy irigyeltem
Sorsáért a napot,
A föld fejére ő tesz világosságból
Szőtt arany kalapot.
De fájt, hogy estenkén megszúrják… mert hiszen
Foly keblébül a vér;
Gondolám: hát így van? hát aki világít,
Ilyen jutalmat nyér? – –
.
Kívánt időszak az ősz a gyermekeknek,
Mint anya jön elé,
Aki fiainak számára kosarát
Gyümölccsel terhelé.
Én ellenségeműl néztem az őszt, s szólék,
Ha gyümölcsöt hozott:
Tartsd meg ajándékod, ha kedves madaram,
A gólyát elcsalod.
.
Szomorodott szívvel láttam gyülekezni,
Midőn távozának;
Miként most eltűnő ifjuságom után,
Ugy néztem utánok,
S milyen bús látvány volt a házak tetején
A sok üres fészek,
Szellő lehelt reám, sejtés halk szellője,
Hogy jövőmbe nézek.
.
Mikor tél multával fehér hó-subáját
A föld levetette,
S virággal zsinórzott sötétzöld dolmányát
Ölté föl helyette:
Akkor az én lelkem is felöltözék új,
Ünnepi ruhába,
S gólya-várni néha elballagtam egész
A szomszéd határba. –
.
Később, hogy a szikra lángra lobbant, ahogy
Ifju lett a gyermek:
Talpam alatt égett a föld, nekiesem,
És paripán termek,
S megeresztett kantárszárral vágtaték ki
A puszták terére…
Még a szél is ugyan nekigyürközött, hogy
Lovamat elérje.
.
Szeretem a pusztát! ott érzem magamat
Igazán szabadnak,
Szemeim ott járnak, ahol nekik tetszik,
Nem korlátoztatnak,
Nem állnak körűlem mogorva sziklák, mint
Fenyegető rémek,
A csörgő patakot hányva-vetve, mintha
Láncot csörgetnének.
.
És ne mondja senki, hogy a puszta nem szép!
Vannak szépségei,
De azokat, mint a szemérmes lyány arcát,
Sürű fátyol fedi;
Jó ismerősei, barátai előtt
Leteszi fátyolát,
S rajta vesz merően a megbűvölt szem, mert
Tündérkisasszonyt lát.
.
Szeretem a pusztát! be-bekalandoztam
Tüzes paripámon,
S midőn már ott jártam, ahol fizetésért
Sincs emberi lábnyom:
Lovamról leszálltam, gyepre heveredtem.
Egy futó pillanat
A tóra mellettem, s benne kit látok meg?
Gólya barátomat.
.
Oda is elkísért. Együtt ábrándoztunk
A puszta legmélyén,
Ő a víz fenekét, én a délibábot
Hosszasan szemlélvén.
Igy töltöttem vele gyermekségemet és
Ifjuságom javát,
Azért kedvelem, bár se’ tolla nem ragyog,
Se’ szép hangot nem ád.
.
Mostan is kedvelem és úgy tekintem én
A gólyamadarat,
Mint egyetlen valót, mely egy átálmodott
Szebb korból fönnmaradt.
Megérkezésedet még mostan is minden
Esztendőben várom,
S kivánok szerencsés útat, ha távozol,
Legrégibb barátom!
Szalonta, 1847. június 1 – 10.
Petőfi Sándor:
HÁROM MADÁR
Három madár van, akit szeretek,
Három madárról mondok éneket.
Ha oly szép lenne rólok énekem,
Amily nagyon én őket szeretem,
Amennyi boldogságot, örömet
Ezen madarak nékem szerzenek!
.
Az első madár egy kis cinege,
Nem sérti őt a télnek hidege,
Nem háborítja őt meg semmi vész,
Télben, viharban vígan fütyörész,
Vigan ugrál a száraz ágakon,
Mint a pillangó a virágokon,
Ugrál, miként a gyermek, gondtalan,
Jön és megyen, máshol van untalan,
Alig képes kisérni őt a szem. –
Kedélyed e cinege, kedvesem!
.
A második madár egy csalogány,
Elrejtve él a lombok alkonyán,
Nem látja más ottan s mást ő se’ lát,
Kis fészke néki az egész világ,
Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd,
Elfojt az alkony mindennémü neszt,
Hogy meg ne háborítsa énekét,
Hogy gyönyörködjék a föld és az ég,
Gyönyörködjék e dalban, aminő
Hozzánk csak legszebb álmainkban jő,
Amelynek minden hangja eltemet
Egy bánatot és szűl egy örömet,
Mert mindenik hang egy szent szerelem. –
Ez a csalogány szíved, kedvesem!
.
A harmadik madár egy ifju sas,
Szárnyának röpte merész és magas,
A villámokkal egy tanyán lakik
S tekintetét fölküldi a napig.
Nyugodt időben alszik, elvonúl,
De ha vihar jön és üvölt vadúl,
Fölébred a sas szendergésiből,
És a viharnak karjaiba dől
És vinni hagyja magát általa,
Mint viszi a lovast a paripa
Rémítő bátran, szörnyű sebesen. –
Ez a sas a te lelked, kedvesem!
.
Kedélyed gyermek, szíved asszony és
A lelked férfi, te csodás, mesés
Teremtmény! s én valóban nem tudom,
Mi több: szerelmem vagy csodálatom?
Pest, 1848. augusztus

Jó vagy
balszerencse
Egy taoista történet szerint
volt egy öregember, aki már
sok-sok éve keményen dolgozott a gabona földjén.
Egy nap a lova elszökött,
és mikor ezt a szomszédjai meghallották
együtt érzően azt mondták:
micsoda szerencsétlenség.
Az öreg csak annyit válaszolt: talán.
Másnap reggelre a ló megkerült,
és magával hozott három vadlovat is.
Milyen nagyszerű, kiabálták a szomszédok.
Az öreg annyit válaszolt: talán.
A következő nap az öreg fia
megpróbálta betörni az egyik vadlovat,
mire az ledobta magáról, így eltörött a fiú lába.
A szomszédok ismét eljöttek, hogy elmondják,
mennyire együtt éreznek egy ilyen szerencsétlenségben.
Az öreg annyit mondott: talán.
A rákövetkező nap katonák jöttek,
hogy fiatal fiúkat vigyenek a seregbe.
Látva a törött lábát, a fiút békén hagyták.
A szomszédok most gratuláltak
a dolgok szerencsés alakulásához.
Talán, mondta az öreg…
Utolsó pár
előre fuss…
Ahogy a magyar népmesékben
a legsoványabb gebéből táltosparipa,
a legszegényebb gyerekből királyfi lehet,
úgy lehet halmozottan hátrányos helyzetűből is
teljes – értékű – életet élő, boldog ember,
nem csak hogy a hátrányai ellenére is,
de pont a hátrányukból előnyt kovácsolva!?
(A szarból aranycsinálás szellemi alkímiája –
ha valami, akkor ez az igazi életbölcseleti kihívás…)
Jó-
szerencséből bal
A mesék ősi és örök
bölcsessége szerint
a szerencse forgandó
és nem személyválogató,
mindenkit meglátogat,
csak jól kell tudni élni vele,
mert a bölcsnek hasznára van,
a bolondnak még kárára is lehet.
Igaz ugyan, hogy az aranyhal
a telhetetlen feleség miatt
a halászt a viskójába rakta vissza.,
a kiinduló helyzetébe,
de ez már nem ugyanaz volt,
mert megtapasztalta a jobbat,
és tudja, hogy mit veszített…
A sárkány
és a papucs
Miért mindig a nők azok a mesékben,
akinek semmi nem elég, akik telhetetlenek,
mint annak a halásznak a felesége,
aki kifogta a tengerből az aranyhalat,
és akitől egyre többet és többet kér,
mert küldi az erős akaratú asszony –
míg el nem veszítik a mértéket…
És most már úgy jutnak
vissza oda, ahol voltak,
hogy már tudták, milyen fent,
illetve egy kicsit feljebb a nyomornál…
De miért lett/maradt ilyen papucs a férj?
(amilyen például már az 1945 előtti
magyar filmek túlnyomó részében is –
kocsmában hőbörgő, otthon hunyászkodó)
Gazdag feleség
Egy szegény legény
gazdag feleséget vett magának.
Az illy házasságba
már az indító ok el hintvén
az egyenetlenség’ magvát,
gyakran öszve kotzódtak;
‘s illyenkor az Aszszony a’ férjének
mindég szemére hányta szegénységét.
Egykor egy illy zenebona’ le tsillapodásával
a’ férjfi az ablakba megy,
mellyen a’ hóld tisztán bé világított.
Az Aszszony a’ meg békéllést keresvén hozzá megy,
‘s egy darabig tartó halgatása után:
Angyalom! így szóll,
ugyan miért olly halavány a’ hóld?
A’ felesége’ grátíájából világít Angyalom,
felel sóhajtva a’ férjfi.
Fáy András: A’ hóld.
Konstruktív versenyzés
A sportbéli, szakmai, gazdasági,
politikai stb. riválisom: ellenfél,
de nem az ádáz ellenségem,
hisz nem ellehetetleníteni akar,
hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,
hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból –
jóllehet adott esetben csak egy első hely van,
mégis mindketten nyertesek lehetünk és végső
soron a köz profitál ebből a nemes versengésből
Destruktív versengés
Van persze destruktív rivalizálás is,
amikor az együttműködés helyett versenyzünk,
pedig végső soron mind egy csapatban játszunk,
egy csónakban evezünk, és épp azt lékeljük meg.
Vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,
hogy ellenfelem legjobb formáját futhassa,
és energiáimat, kreativitásomat stb. éppen
a saját teljesítményem javításától vonom el…
A nevető harmadik
és a síró-rívó többi áldozat
(Ahogy a latin mondás szól: Divide et impera)
Miért hagyod magad a társaiddal összeugrasztani,
vagyis egy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni,
vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni…!?
(Így szerezi meg pl. Csongor is az ördögfiókáktól,
a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket)
Ha háborúztok, mindkét fél mérhetetlen sokat veszít,
és az lesz a győztes, aki viszonylag kevesebbet…!?
A háborúzó ember
… láttam
a háború rémületes gonoszságát, embertelenségét,
elképzelhetetlen szenvedéseit és teljes esztelenségét!
Kérdezd meg a francia anyákat, akik megnyerték a háborút,
és kérdezd meg a német anyákat, akik elvesztették a háborút.
Kérdezd meg az orosz rokkantakat, és kérdezd meg a magyar “Törzs”-eket,
akik világtalanul, esetleg kéz és láb nélkül jöttek haza kosarakban,
kérdezd meg: nyertek vagy veszítettek?
Nem, Laci bácsi, nincs megnyert vagy elveszített háború, csak “Háború” van!
Pusztító, öldöklő, embertelen!
A háborúk nem oldottak meg még semmiféle problémát,
de mindig elvetették a magját a következőnek.
A háborúkat alig néhány ember robbantja ki,
de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg.
Az egyszerű emberek ölik egymást halomra,
ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el.
Ők az eszközök, és ők az áldozatok.
Fekete István: Hú
Csak
egyikünk
járhat jól?
Vagy te nyersz vagy én?
Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,
tulajdonképpen ilyenekből áll az életünk?
Ki kit győz le a megjelenésével, szépségével,
a társalgásban, a karrierben, a párválasztásban,
a gyarapodásban? És mindig a másik rovására!?
Így csak az ördögöt boldogítjuk,
ő lesz a nevető harmadik…
Fülemilepör
Azon vitatkoztok,
veszekedtek, pereskedtek,
ami nem az enyém, tiéd, övé –
ami elvileg/gyakorlatilag mindenkié,
ahogyan pl. a fülemile „éneke” –
és ebből hosszú, drága per indul,
ahol csak az ügyvéd, bíró jár jól,
és rossz szomszédság származik,
illetve tartósul, sőt romlik…
Rend
és szabadság
A szabadság és
rend paradoxona
Ha nem ismerem,
nem sajátítom el
és nem tartom be
például a sakkjáték
néhány egyszerű szabályát,
akkor nem tudok sakkozni,
csak összevissza tologatom
vagy dobálom a figurákat
mint egy éretlen kisgyerek.
Hogy egyáltalán sakkozzak,
ehhez szabályokat kell követnem.
Ez a minimális előfeltétel –
persze egy ellenfél is kell,
akinek az eszén túl akarok járni,
és a győzelmemnek
akkor lesz sportértéke,
ha minél jobbat választok,
akinek van gyakorlata, taktikája,
netán ismer kombinációkat stb. stb.
A maximumnál a csillagos ég a határ…
Gondolkodás,
nyelv és logika
Ha nem ismerem
értsd: nem tudom jól használni –
édesnek mondott anyanyelvem,
akkor nem tudok vele értelmes,
érthető mondatokat alkotni…
Ha nem ismerem a logika szabályait,
akkor nem tudok valamit állítani,
pro és kontra érvelni,
bizonyítani és cáfolni,
helyesen következtetni,
és nem tudok vitatkozni…
Hiába vág jól az eszem,
s vannak jó gondolataim,
ha azokat nem tudom közölni,
illetve nem a helyén,
s nem jó összefüggésben:
nem tudok részt venni a „játékban”,
ezekben a nyelvjátszmákban…
Él
Magyar
közmondások
Az él soká, a ki jól él.
A ki jól él, királyt sem fél.
A ki tud élni, tud az valamit.
Ki nem akar élni, akassza fel magát.
Annyit él az ember, mennyit örömmel él.
Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.
Éljünk mi ketten, kurvanyja a harmadiknak.
Meghalt
még mielőtt
igazán élhetett volna,
még mielőtt
„halálosan” szerelmes lett volna,
még mielőtt
épített volna egy családi házat,
még mielőtt
felnevelt volna fákat, gyerekeket,
még mielőtt
tett volna egy téglát a köz épületébe,
még mielőtt
vagy írt volna egy jó könyvet,
még mielőtt
elvégezte volna dolgát, küldetését…
stb. stb.
Fent vagy lent
„Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?”
(Vörösmarty Mihály)
Lagymatag
Istenkereső
„A tanítvány mindennap
Ugyanazt a kérdést tette fel:
– Hogyan találom meg az Istent?
S minden egyes alkalommal
Ugyanazt a misztikus választ kapta.
– Vágyakozással.
– Dehát én teljes szívemből vágyom erre.
Akkor miért nem találom meg őt?
Egyik nap a Mester együtt fürdött
a folyóban ezzel a tanítvánnyal.
A víz alá nyomta a fejét,
a szerencsétlen persze
elkeseredetten kapálózott,
hogy kiszabaduljon.
Következő nap
a Mester kezdte el a beszélgetést.
– Miért küzdöttél annyira,
amikor a víz alatt tartottalak?
– Mert levegőért kapkodtam.
– Majd, ha megkapod a kegyelmet,
hogy úgy kapkodj Isten után,
mint a levegő után, akkor megtalálod őt.”
Anthony de Mello
Dőre
„Mind azon szók között,
melyekkel a magyar
az esztelent, bolondot
nevezni szokta,
a legkíméletesebb kifejezés,
kevesebb tehát a féleszű,
esztelen, bolond, eszeveszett,
őrült, nadragulyás, kasuka szóknál,
s tulajdoníttatik oly embernek,
ki az okos ész szabályait
holmi kisebb tárgyakban szegi meg,
s ferde beszédei vagy tettei által
gyakran nevetséget,
sajnálkozást pedig igen ritkán gerjeszt,
s nem annyira a megzavart észnek,
mint inkább a ki nem fejlett értelemnek adja jeleit.
Legtöbb dőreséget mondanak, és tesznek
a gyermekek, tudatlanok, tapasztalatlanok.
Vétetik néha bohó, bohóc, tréfálkodó értelemben is.
Magyar nyelvből elemezve, úgy látszik,
azon őr gyöknek előtétes módosítványa,
melyből őrül, őrült származnak.”
Czuczor-Fogarasi szótár
Ki a bolond?
aki poéta lesz Magyarországon
aki az utcán magában hangosan énekel
aki elosztogatja mindenét, hogy Krisztust kövesse
aki a színpadon azt képzeli, hogy ő Lear király
aki az egész életét felteszi egy nagy ügyre
aki nyíltan olyat csinál, amiért biztos lecsukják
aki szabadságért koldusbotot választ pásztorbot helyett
aki hite miatt hagyja magát akár oroszlánok elé vetni
aki a siker reménye nélkül évekig dolgozik művén
aki nem ágyban és párnák közt kíván meghalni
aki szerelméért kész akár még elkárhozni is
aki minimálbérrel négy gyereket vállal
stb.
Balgák Krisztusért
(or. jurogyivije, ‘szent őrültek’):
fanatikus orosz ortodox aszkéták.
Családot nem alapítottak, nem dolgoztak,
elutasították a birtoklást és a megszokott életformákat.
Rongyokba öltözve állandóan úton voltak, sem világi,
sem egyh. joghatóságot nem ismertek el maguk fölött.
Mint a koldusokat, szívesen látták őket is minden házban.
A közvélemény Isten kegyeltjeinek, prófétának
és csodatevőnek tartotta őket.
Az irántuk tanúsított tiszt. és jóindulat következtében
megtorlás nélkül szót emelhettek az öregek, a nyomorultak
és elnyomottak védelmében.
Olykor botrányokat okoztak
(pl. Isten nevében átkozódtak),
de büntetlenül tehették,
mert minden megnyilvánulásukat
egy felsőbb akaratnak tulajdonították.
Viselkedésüket azzal magyarázták,
hogy az ördög bújt beléjük,
majd amikor az Úr megszabadította őket,
a roham elmúltával szelídek és jámborak lettek.
Állításuk szerint többször részesültek istenélményben,
mint a hívek és az egyháziak többsége.
Erkölcstelenségük szt borzadályt váltott ki,
szelídségük és aszkézisük példaképpé tette őket,
ám többségük igazában szerepet játszott…
A 18. sz-tól a balgákat gyógyíthatatlan betegnek tartották,
s mert viselkedésük zavarta a tp. ájtatosságokat,
menhelyekre gyűjtötték össze, 1850 u. őrültként
ápolták és gyógyították őket. Tiszteletük megszűnt…
Szent
részegek és őrültek
Nagyszerű dolog a lélek nyugalma
és az, hogy örülni tudunk magunknak.
Szenvedély! Részegség! Őrület!
Oly nyugodtan,
oly részvétlenül álltok e dolgok előtt,
ti, erkölcsösek!
Szidjátok a részeget,
megvetitek az esztelent,
elhaladtok mellette,
és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus,
hogy nem teremtett benneteket olyannak,
amilyen ezek közül egy.
Nemegyszer voltam részeg,
szenvedélyeim sohasem
estek messze az őrültségtől,
és egyiket se bánom,
mert a magam mértékén megtanultam,
hogy mindig és szükségképpen
részegnek és őrültnek kell mondani
minden rendkívüli embert,
aki valami nagyot,
valami lehetetlennek látszót csinált.
De a mindennapi életben is
tűrhetetlen hallani,
hogy minden,
csak félig is szabad,
nemes, váratlan tett esetén
rögtön kész az ítélet:
ez az ember részeg,
ez az ember bolond.
Szégyelljétek magatokat, ti józanok!
Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!
(J. W. GOETHE)

Arany János
A rab gólya
Árva gólya áll magában
Egy teleknek a lábjában,
Felrepűlne, messze szállna,
Messze messze,
Tengerekre,
Csakhogy el van metszve szárnya.
.
Tűnődik, féllábon állván,
El-elúnja egyik lábán,
Váltogatja, cserélgeti,
Abban áll a
Múlatsága,
Ha beléun, újrakezdi.
.
Szárnya mellé dugta orrát,
Messze nézne, de ha nem lát!
Négy kerítés, négy magas fal;
Jaj, mi haszna!
Bár akarna,
Kőfalon nem látni átal.
.
Még az égre fölnézhetne,
Arra sincsen semmi kedve:
Szabad gólyák szállnak ottan
Jobb hazába;
De hiába!
Ott maradt ő, elhagyottan.
.
Várja, várja, mindig várja,
Hogy kinő majd csonka szárnya
S felrepűl a magas égig,
Hol a pálya
Nincs elzárva
S a szabadság honja kéklik.
.
Őszi képet ölt a határ;
Nincsen rajta gólyamadár,
Egy van már csak: ő, az árva,
Mint az a rab,
Ki nem szabad,
Keskeny ketrecébe zárva.
.
Még a darvak hátra vannak,
Mennek ők is, most akarnak:
Nem nézi, csak hallja őket,
Mert tudja jól,
Ott fenn mi szól,
Ismeri a költözőket.
.
Megkisérté egyszer-kétszer:
Nem bírná-e szárnya még fel;
Hej, dehogynem bírná szárnya,
Csak ne volna
Hosszu tolla
Oly kegyetlen megkuszálva!
.
Árva madár, gólya madár,
Sohse nő ki tollad, ne várd,
Soha többé, fagyos télig;
Mert, ha épen
Nő is szépen:
Rossz emberek elmetélik!
1847.

Tompa Mihály:
A gólyához
Megenyhült a lég, vidul a határ,
S te újra itt vagy, jó gólya- madár!
Az ócska fészket megigazgatod,
Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.
.
Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak
Csalárd napsugár és síró patak:
Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,
Az élet fogyva van és megdermedett.
.
Ne járj a mezőn, temető van ott :
Ne menj a tóba, vértől áradott:
Toronytetőkön nézve nyughelyet:
Tüzes üszökba léphetsz, úgy lehet.
.
Házamról jobb ha elhurcolkodol.-
De melyiken tudsz fészket rakni, hol
Kétségb’esést ne hallanál alól
S nem félhetnél az ég villámaitól?
.
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár,
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted :
Nekünk csak egy- volt! az is elveszett!
.
Repülj, repülj! és délen valahol
A bújdosókkal ha találkozol:
Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,
Mint oldott kéve, széthull nemzetünk.
.
Sokra sír, sokra vak börtön borul,
Kik élünk, járunk búsan, szótlanul :
Van aki felkél és sírván, megyen
Új hont keresni túl a tengeren.
.
A menyasszony meddőségért eped,
Szüle nem zokog holt magzat felett,
A vén lelke örömmel eltelik,
Hogy nem kell élni már sok ideig.
.
Beszéld el,ah…! hogy…gyalázat reánk!
Nem elég, hogy mint tölgy kivágatánk :
A kidült fában örlő szú lakik…
A honfi honfira vádaskodik.
.
Testvért testvér, apát fiú elad…
Mégis, ne szóljon erről ajakad,
Nehogy, ki távol sír e nemzeten:
Megutálni is kénytelen legyen!

Tompa Mihály:
GALAMBPOSTA.
Bérczi vára ablakán
Néz a tájra szép Jolán;
Itt halom, völgy, rengeteg –
Ott kalászok rengenek.
A csillámló folyamon
Zúg, tajtékzik a malom.
Zöld, virágos rét s lapály; –
Legelőkön fürge nyáj.
.
Függ a váron annyi szem,
S büszkén áll az odafenn;
Annyi szív ver lázasan:
S a tündérkép messze van!
Nem szeret még szép Jolán,
De keblében, homlokán
Merengésnek fényköde…
Hajnal a nap hírnöke!
.
És felnyitván ablakát,
Melyet rajta kibocsát:
A galamb száll, mintha a
Kiküldő vágy szállana.
Távol jár egy perc alatt,
Tiszta, félénk, hű, szabad;
S álmodozva turbikol:
– Mily választ fog nyerni s hol?
.
Megtér s olvas asszonya
A levélből, mit hoza:
,Jer, osztozzál meg velem
Hatalmamon, fényemen!
Rád gyöngy, gyémánt és arany
Lesz halmozva pazaran!
S a föld, lábad melyre lép:
Bársonytól lesz lágy elébb!’
.
,Drága füst, ír és kenet
Illatozza a leget;
Fördődnek a víz merűl
Ifjító kút medribűl;
Más földövnek birjad itt
Madarát, virágait;
Lesz kerted, sólymod, lovad,
S száz rabnőd, ki szót fogad!’
.
Bérczi vára ablakán
Követére vár Jolán;
Másodizben küldve ki,
Ilyen választ hoz neki:
«Fel-feltünél égi fény!
Borongásim fellegén,
Mely lelkem beárnyalá…
Jer, keblemre szállj alá!»
.
«Meddig a vész szárnya bír:
Távolabbra száll a hír;
Napot, holdat, csillagot,
A dicsőség túl-ragyog.
Neved zengő lantomon
Századon túl hordozom;
S fénybetűkkel irva föl:
Él s örökre tündököl!»
.
Bérczi vára ablakán
Nyugtalan néz szép Jolán,
Várja a hű madarat…
Harmadizben hol maradt?
Vajh, méltóbb út lesz-e ez…?
Még egy perc, – egy gyönge nesz:
A galamb keblén piheg,
S a kérdést igy fejti meg:
.
««Árnyas völgyben áll lakom,
Csend van és nem nyughatom!
Sebet kaptam a csatán,
Búsul rajtam agg anyám…
Ingadoz lelkén a hit:
Mosolygó nőt látni itt;
S elvész mellyel várva volt:
Szerelem és anyacsók!»»
.
««Virágos föld…! tiszta ég…!
S véled milyen volna még!
Kincset, fényt nem adhatok,
Szívben lészünk gazdagok!
Szép lesz megfelezni majd
Boldogságot, házi bajt…
Jer, valósitsd meg magad
Ez édes szép álmakat!» »
.
Elmerengve szép Jolán
Nem néz már ki ablakán;
És sováran annyi szem
Nem függ várán odafenn;
Gyors galambja is pihen,
Kicsit ápol fészkiben.
Ott, hol tölgyek, hangafák
A völgyet beárnyalák,
S lágy vízcsorgást hallani:
– Telnek boldog napjai.
![]()
Logika
Valakit megbántottál,
de nem kérted bocsánatát,
Így most azért neheztelsz rá,
mert a bűnösségedre emlékeztet.
Sántaság
Aggszó, de igaz, hogy
betegséget, sántaságot,
szegénységet senki el nem tagadhat.
Hazug embert hamarabb utolérik,
mint a sánta kutyát…
Nagy erkölcs után sántít az irigység.
Mind a kétfelé sántít. (Szegény.)
Nem mindenkor igaz,
hogy sántít a sereghajtó.
Kétfelé sántikál. (Rosszban.)
Oda vertek neki,
a hol meg nem sántul. (Farára.)
Egy szeg miatt sántul meg a ló.
Sánta
A téged
nagyon zavaró
szinte megszokhatatlan
testi hibád után kapsz gúnynevet,
s utána boldog-boldogtalan így hív…
Talán csak akkor kezded értékelni,
hogy te csak sánta vagy, amikor
először látsz láb nélküli embert…
Névadó
Bac Ilus – Bekre Pál – Beviz Elek – Budipa Piroska – Cicz Imre
Csecs Emőke – Dil Emma – Eszte Lenke – Fejet Lenke – Feles Elek
Füty Imre – Hü Jenő – Kandisz Nóra – Kispál Inka – Körm Ödön
Nyomo Réka – Pár Zoltán – Para Zita – Pofá Zoltán – Pop Simon
Szalmon Ella – Vak Cina – Vég Béla – Zsíros B. Ödön stb. stb.
Név
A névadás jelentősége
Keresztnév vagy utónév…!?
Védőszellem – védőszent választása
Mit is ünnepelhetünk a nevünk napján?
Jenő/Eugéniusz – Nomen est ómen
A neved, mint jó-rossz előrejelzés
A neved, mint gyerekgúny tárgya
A gyerek J. Attila átnevezése: Pista
A neved, mint hitelesítő védjegyed
Felnőtt névadás: indián/Sólyomszem
A tiszta és a bemocskolt név
Felvett név, művésznév, szerzetesnév
Királyi vagy pápai keresztnév
Álnév és névtelenség, anonimitás
Gúnynév, becenév, ragadványnév
Ha egyedi neve helyett számot kap
Más nevével visszaélni…
Stb. stb.
Érdemtelen
Arra büszke, amit örökölt
Arra vág fel, ami születési adottsága
Azzal dicsekszik, amit mástól kapott
Ami még ezeknél is rosszabb eset:
aki még idegen tollakkal ékeskedik
Életképtelen
Te nem tudsz képet mutatni, színészkedni –
Se játékból, se tréfából, se vészhelyzetben…
Te nem tudsz olykor rosszhoz is jó képet vágni?
Te még a halálos ellenségednek sem tudsz hazudni?
(és – sajnos – mivel erre még büszke is, így is maradsz)
Színt vallás
Kibújik a szög a zsákból
Elválik az ocsú a búzától
Kimutatja a foga fehérjét
Kiugrasztjuk a nyulat a bokorból
Lemeztelenedik a valóság(ra)
Elszólja magát (freudi elszólás)
Lelepleződik az álruhás képmutató
Ami összetartozik, az összenő
Megtalálja a zsák a foltját…
Radír – „tiszta lap”
A múltat – úgymond – végképp eltörlik
Mindent a nulláról, teljesen újrakezdenek
Aki előttünk élet, az mind hülye lehetett,
Ami korábban történt, az maga volt a pokol
(csak a legrosszabb hagyományokkal tesznek kivételt,
azokat nagyonis életben tartják, sőt: meg is erősítik stb.)
Büszke-gőgös
Még kijavítható hibát csinálsz,
de mert röstellsz segítséget kérni,
ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,
valami deus ex machina égi segítséget,
vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,
a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz
a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába…
Tantaluszi kínok
Tantaluszi – a kéznyújtásnyira lévő,
és mégis elérhetetlen dolgok után
érzett ‹reménytelen vágyódás›’: tantaluszi kínok.
Tantalosz görög király, hogy próbára tegye
az istenek mindentudását, vendégségbe hívta őket,
amelyen a saját megölt fia húsából készült ételt
tálalta fel nekik: iszonyú vétkeiért
azzal bűnhődött az alvilágban, hogy örök időkig,
noha nyakig vízben ült, a víz rögtön eltűnt előle,
amint gyötrő szomját csillapítani akarta…
Magyar etimológiai nagyszótár (Tótfalusi István)
Három fazék
rotyog a pokolban.
Az egyikben németek,
a másikban oroszok,
a harmadikban magyarok vannak.
Lucifer meglátogatja mindet.
Az elsőnél csak az van kiírva,
hogy „ne gyere ki”.
Megkérdezi Lucifer a segítőit,
hogy miért nincs itt őr.
Mire mondják,
hogy ebben németek vannak,
ők szabálybetartóak,
ők úgysem jönnek ki.
A másodiknál nincs kiírva semmi,
de ott van egy őr.
Mire a segítők: ezek az oroszok.
Ők mindig próbálkoznak,
de erővel vissza lehet tartani őket.
A harmadik fazéknál csodálkozik Lucifer,
hogy nincs se őr, se tiltás.
Hogy lehet ez?
Mire a segítők azt mondják:
azért, mert ebben magyarok vannak.
Ha az egyik megpróbál kimászni,
a többiek úgyis visszahúzzák!
(ez csak egy – magyarellenes? – vicc,
de talán van benne némi igazságmag is…)
Ördög-ismeret
Ne fesd a falra, mert megjelenik
Az ördög vén és nemigen alszik
Mint a népmesékben: a szavadon fog!
Serény az ördög a maga dolgában
Aki ördöggel lakik, ördöggé válik
Ott támad az ördög, ahol erősebb az ellenállás
A semmittevés az ördög párnája
Angyal képében is ördög
Beteg volt az ördög, barát akart lenni
Békét az isten, civódást az ördög szereti
Az ördög sokat ígér, keveset ad – az is keserű
Vén banya ördögök hadnagya
Amit istentől szánsz, elviszi az ördög
Büdös, mint az ördög
Első feleség istentől, a második embertől,
a harmadik ördögtől van
Fél, mint ördög a tömjéntől, szenteltvíztől
Fekete, mint az ördög
Negyven éves lánnyal ördög se táncol már
Az ördög az nagy kísértő
Nem csak egyféleképpen kísért az ördög minket
Szegény az ördög, mert nincs lelke
Az ördögnek tartoztál ezzel a (hiábavaló) úttal
A nyakassal az ördög se bír
Mivel az ördög a pokolban lakik, mást is oda kíván
Nyomorultak
Az igazság pedig ez:
nyomorultnak kell lennünk,
és azok is vagyunk.
Emellett a legkomolyabb bajok főforrása,
melyek az embert érik,
az ember maga: homo hominis lupus,
az ember az embernek farkasa. (…)
De minek mennénk ily messze:
ötéves korban cérnafonóba
vagy másféle gyárba lépni
s ettől kezdve először 10, majd 12,
végre 14 óra hosszat egy nap ott ülni,
s ugyanazt a mechanikus munkát végezni –
valóban drága ár azért a gyönyörűségért,
hogy valaki lélegzetet vehet.
Pedig ez milliók sorsa
és sok más millióé cseppel sem különb.
SCHOPENHAUER
Helycsere
Irigykedsz a
beteg testvéredre,
hogy most kényeztetik,
hogy most kívánságait lesik,
és a legszívesebben rögtön
helyet is cserélnél vele –
ha viszont ő meg is hal,
de nagyon boldog vagy,
hogy most nem teljesült
a kívánságod…
Időzített bomba
Az önvédtelen jámbor
Kóstolgatnak és te minden
sértést, alázást, bántást lenyelsz,
sőt odatartod még a másik orcádat is –
a végén a csikket arcodon nyomják el,
s akkor szégyenedben fejbe lövöd magad,
vagy annyira betelik a jó nagy poharad,
hogy akár még embert is ölsz, gyilkolsz…
Szabadsajtó
Előbb a jólétért
önként lemondasz
a szabadságjogaidról,
pl. szabad szólás/sajtó,
így utóbb a szociálisakat
már túl könnyen elvehetik,
mert már nem tudsz ellene
szót emelni, tiltakozni,
hatékonyan ellenállni…
Szájtépés
Te még az ostromállapotban is
mindent újra és újra megvitatnál,
nem fogod fel, mi a vészhelyzet,
mikor jogos szükségállapotot hirdetni:
az égő házban emberek maradtak,
te vitatod, nem járt-e le munkaidőd…
Esküdtszék
Ne akadékoskodj,
hisz egyértelmű az eset,
minden bizonyíték ellene szól,
és a 12 dühös ember is siet haza –
de hát itt egy gyilkossággal vádolt
fiatal ember további élete a tét, ugye!?
Mersz-e egyedül maradni a kétkedéseddel?
Vagy a többséggel szavazva cinkos bűnpártoló leszel?
„Kollektív büntetés”
Ha te elkövetsz valamit,
akkor az elöljáród nem téged vesz elő,
vagy meg sem próbálja a tettest megkeresni,
hanem mindenki kellemetlenséget szenved el,
és azután ők majd együttesen leverik ezt rajtad…
Betarthatatlan
Olyanok az előírások,
hogy képtelenség azokat
maradéktalanul betartani,
és ezért bármikor bárkit
tetten lehet érni, s persze
akkor meg is lehet büntetni
(vagy úgy sztrájkolnak az üzemben,
hogy tényleg pontosan betartják azokat)
Ágy-
vető és arató
Haraggal szívedben, vagy
rossz lelkiismerettel „nyugszol le”:
nyugtalanul alszol, rosszat álmodsz
és reggel már ingerülten ébredsz fel –
a rossz kezdés már fél kudarcot jósol…
(Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát…)
„Tudatos
táplálkozó”
Úgy veszed magadhoz
mindennapi kenyered, ételed,
mintha az az orvosság legyűrendő,
hamar kiürítendő keserű pohara lenne
Úgy is méred ki és úgy is állítod össze:
patikamérlegen, grammra pontosan,
Görcsbe rándult gyomorral eszegetsz,
mert ott mocorog: hátha épp tévedtél…
Ez az aggodalom öregít és betegít,
amúgy még a „méreg” se ártana…
Extrém vegán
Ha nincs más élelem,
és állatot kellene ölni,
akkor inkább a gyerekeivel koplal,
de még akár éhen hal velük együtt…
(pedig volt és lehet még olyan helyzet,
hogy a végszükségben embert is kell enni…)
„Farkas!”
Aki unalmában,
játékból riogat, lármázik,
azt már nem veszik komolyan,
s pont akkor nem jönnek segítségére,
amikor a helyzet már tényleg vészesre fordul…
Szabó Lőrinc:
A gólya
Veszekedtem a kisfiammal,
mivel kerülő úton át
megtudtam, hogy az óvodában
elcsábított egy úrilányt.
Minden hatalmam összeszedve
szidtam, hogy rengett rá a ház:
– Jól nézünk ki! Mi lesz a vége,
ha majd a kislány lebabáz?
.
– Azonnal orvoshoz mentek! –
mondtam, és Lóci nevetett,
nevetve mondta: – Nem én, a gólya,
az hozza majd a gyereket! –
Ezt mondta Lóci kipirultan,
s mérgesen nézett rám nagyon:
– Nekem nem lehet kisfiam, hisz
még én is kisfiú vagyok.
.
Nevetett, és én is nevettem,
ha már a baj így megesett,
s aztán leültem s nekifogtam
megírni ezt a versemet,
leültem, de nem ment a munka
mert költeménynek ez kevés,
szidtam Lócit, hogy rossz a ziccer,
rágtam a ceruzám hegyét.
.
S hogy tele lett a szám grafittal,
lehetett egy órája már,
a vitrin ajtaján kiszállott
a hosszúcsőrű, nagy madár,
kiszállt a gólya s ott keringett,
néztem a szárnyát, nagy begyét,
a szárnyát néztem s egyre féltem,
hogy leadja a névjegyét/…/
Szabó Lőrinc
A légy
Az ablaknál volt Lóci, nézte,
hogy mászkál egy légy föl s alá;
szerette volna agyonütni,
de a lelke nem vitte rá.
.
a légy dúdolta énekét.
– Mondd, apu, – szólt a gyerek végre, –
nem zavar téged ez a légy?
.
– Nem engem, – mondtam. Lóci elment
s egy ceruzával visszajött
és sóváran nézett a légyre,
mely az üvegen zümmögött.
.
Sóváran és dühösen nézte,
mint vesztett zsákmányt a vadász:
szörnyen bántotta, hogy felébredt
szívében a sajnálkozás.
.
És szólt: – Itt nem lehet olvasni! –
– Megdögölesszem? – szólt megint.
– Dögöleszd meg! – mondtam keményen,
s néztem, a gyerek hogy legyint
.
egyet-kettőt a ceruzával – –
És már nem zümmögött a légy,
és Lóci élvezte a hőstett
s a bűntelenség örömét.
ppppppppppppppppppp

A (nem) rendeltetésszerűen használt ember
Az embernél nincs csodálatosabb teremtmény,
csak ő lehet nagyon bölcs-jó/balga-gonosz lény,
amennyit javíthat saját/társai életén, annyit ronthat,
csak ő lehet végtelenül boldog, vagy éppen boldogtalan…

1.
A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

pppppppppppppppppppp
