Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Eugéniusz: Életminőség ABC – XIII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. augusztus 1.

kb. 21 perc olvasás

Eugéniusz:

Életminőség ABC – XIII.

Pár magyar mondat a bölcs/balga,

avagy a boldog/boldogtalan lélekről

Régi-új intelmek/bátorítások magyarán



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Erdélyi János versei

INTÉS

Ha szíved a hazáért

Ugy lángol és eped,

Hogy vérező keservek

Miatt majd megreped:

Zengj, tégy, csatázz, kinek mint

Adák az istenek,

Oltári a hazának

Hogy füstölögjenek.

Ha zengsz, csak honszerelmet

Sugjon minden dalod;

Ha téssz, hiven kövessed

Meghivó angyalod.

Ha mégy csaták elébe,

Szakítsd föl kebledet,

– Meglátjuk a kiömlő

Vérben szerelmedet.

(Pest, 1836)

LEHET A SZAMÁR…

Lehet a szamár a

Juhász szeme fénye,

Lehet a kutyának

Hűség az erénye.

Szamár viszi nyögve

Gazdája motyóját,

Körülcsatinázza

Eb ostorozóját.

Szamárnak eszébe

Sem jut, mi tehert visz,

Ebnek kutya gondja

Mily huncutot őriz.

Szamár-e a nemzet,

Vagy tán eb az ember?

Mért volna hiába

Teremtve a fegyver?

Hát legyen a nemzet

Gazdája magának,

A nép csak a népet

Ismerje urának.

IRÁNY

Hány ősi sarj örűl az ősi jognak!

Örűl, ha fénylik régi címere,

Mit hű előd a harcmezőn nyere,

Eltürve sulyját a haragnapoknak.

Azonban a kikorbácsolt lomoknak

Tárában ott penészlik fegyvere,

Melynek puhult karral nem embere

A gyászutód, az ősi fény miatt vak.

A jog csak áll, de tettről nem felel

A korcs fi, – tettre, bajra semmi gondja:

Ő otthon ül, szolgája síkra kel.

Meddig lesz ember a másik bolondja?

Meddig fogunk oroszlánt, saskeselyt

Imádni ész s erény oltára helyt?

(Gömör, 1838)

p 1

p Aki

p egy világmegváltó

p nagyokat álmodozó ifjúból

p lett egy álmos, sőt „alvajáró” ,

p napi gondoktól görnyedő adófizető

p Akin

p egyénisége uralkodik:

p ha előrejut, pöffeszkedővé,

p ha lemarad, ronggyá válik.

p S aki egyéniségén uralkodik:

p valójában nem érinti

p a szerencse és a balsors.”

p (Weöres Sándor)

p Aki

p ön-féltve,

p gyáván kerüli a küldetését:

p ezért nem is fejlődhet tovább így

p az őfő kincstára: a tulajdon lelke..

p Akinek

p nincs keresett/

p megtalált Élet-Dolga,

p nem – jól – gyakorolja szent hivatását

p (s csak megalkudva kishitűen kallódik)

p Aki

p a lelki nemesedését

p törékeny teste rafinált-

p tartós gyötrésétől váró „aszkéta” …

p Aki

p egy talmi évezeteket

p halmozó, sőt hajhászó, majd

p megcsömörlött, kiégett kéjenc

p Aki

p egy blazírt

p az érzéki gyönyöröktől,

p élvezetektől csömört kapva,

p minden jó nemes törekvéssel

p szemben közönyössé vált léha,

p unott, egykedvű, fásult…

p Aki

p nem veszi fel

p az őt építő, erősítő keresztet,

p (mert teher alatt nőne a pálma) –

p vagy éppen túl sokat, még a másokét is,

p ezért görnyedt, és így a magáé se édes…

p Aki

p elmenekül

p a családalapítás Élet-kihívásai elől:

p pl. pályatévesztett pap, apáca, szingli stb.

p (nem ritkán egy cölibátusban élő parázna)

p Aki

p érzi,

p és tudja, hogy

p ma rossz napja van,

p de mégis kimegy a jégre,

p lehetőleg a vékony részre,

p és így még bizonyítja is, hogy

p ő tényleg maga a peches ember…

p Aki

p nem

p – jól – keresi,

p így nem is találja meg

p a – nem tolvaj – kulcsot

p az előszerettei lelkéhez,

p (pedig az a kulcs nincsen

p a tenger mély fenekére dobva)

p Aki

p egy körtét

p hasonlítgat össze az almával –

p pedig a csirkék közt „rút kiskacsa”

p a maga helyén egy szép hattyú lenne

p Aki

p Isten kör/gömb

p alakú helyét, az élethajón a léket

p négyszögletes idomokkal töltené ki,

p ezért, az istenpótlékok miatt elsüllyed

p Aki

p ön-féltve,

p gyáván kerüli

p a földi küldetését:

p ezért nem is gyarapodhat,

p fejlődhet így a fő kincstára: a lelke

p A

p lelki

p nemesedését

p törékeny teste rafinált-

p tartós gyötrésétől váró „aszkéta” …

p Aki

p egy

p talmi

p élvezeteket

p halmozó, sőt hajhászó

p megcsömörlött, kiégett kéjenc

p Teher alatt

p nőne a pálma –

p de ő nem veszi fel

p az őt építő, erősítő keresztet,

p vagy éppen túl sokkal cipekedik,

p még a másokét is, ezért görnyedt

p Aki

p a jó borának stb.

p soha semmilyen, vagy

p csak egy rossz cégért készíttet

p Aki

p a jogos

p és köteles

p test(ület)i-szellemi

p (ott)honvédelem helyett

p csak egy gyáva dezertáló

p Aki

p vesztére

p a sok laikus

p véleménye után futkos –

p de aki pont az egy mérvadóéra nem ad

p Aki

p a tévéből,

p vagy „okostelefonjából”

p tudja meg azt is, hogy most

p éppen milyen idő van a lakóhelyén,

p és hogy milyen front és virágzás miatt

p kell neki magát ma is rosszul éreznie…

p Akinek

p nincs már,

p mert elsorvadt

p isteni humorérzéke –

p vagy ami van, az csak

p a(z ön)gyilkos gúny és irónia

p Volt,

p de már nincs

p teljes élete, egészsége:

p hivatásról/otthonról végleg lemondó,

p egy szellemi, testi és lelki hiánybeteg

p Aki

p már végleg lemondott

p alapvető életdimenziókról:

p hivatás, család, barátság, játék,

p remekműélvezet, ének-tánc stb. –

p aki már egyszer s mindenkorra

p feladta, hogy teljesértékű élete legyen…

p Akinek

p a cinikus

p álbölcs életvezető

p Oscar Wilde-től átvett,

p fitogtatott aranyköpése:

p „Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

p Aki

p az ép elméjét

p túl sok alkohollal megbontó:

p a kijózanodásig szándékosan őrült…

p Eközben helyrehozhaatlan károkat csinál…

p Aki

p olyan

p nagy, óriási

p őrültséget csinál részegen,

p amitől majd józanon holtig koldulhat

p Aki

p non stop

p panaszkodik

p a mostoha szüleire,

p pedig ő pontosan ebből

p a rá szabott próbatételből tudna

p a kakiban aranyat találva épülni,

p és akár még az utolsóból első lenni

p Aki

p nem hiszi el,

p mert ez őneki

p gyáván nem ment,

p hogy mások éppen a halmozott

p hátrányos helyzetből lettek a legelsők…

p Aki

p a legkisebb

p képzelt/lehetséges

p szenvedéstől/fájdalomtól is irtózó:

p ő így inkább akkor nem is szül gyereket…

p Aki

p ön-kímélve,

p alakját féltve

p béranyát fogad,

p s így nem élheti át az isteni,

p ráadásul megszépítő anyaság-csodát

p Aki

p egy fájdalomfóbiás,

p nemcsak a műtétkor,

p de örökre ön-érzéstelenítő:

p inkább gyönyört se érez ő, se élvez ő…

p Aki

p az isteni sajátját

p egy műszívre cserélő új-gazdag:

p így az akkor már nem is fájhat neki!?

p Aki

p magát „büntető”:

p idegenbe szakító, száműző,

p szülőföldje gyökereitől elvágott:

p nem csak hazát, de szívet is cserél…!?

p Aki

p úgymond

p „idegenbe szakadt” –

p nagy szellemi kincsét,

p édes anyanyelvét redukálva

p és akcentussal, törve beszélő

p (pláne: egy vegyesházasságban

p angol konyhanyelven közlő és értő…)

p Aki

p vehemensen,

p megszállottan

p csakis a fizikai-

p biológiai testét kultiváló

p látványsportos testépítő agybajnok

p Aki,

p ha éppen

p nem gyarapítja a vagyonát,

p akkor retteg, hogy elszegényedik –

p neki soha soha nincs semmiből elég!?

p Maga teszi magát egy örök elégedetlenné…

p Aki

p nem kockáztat,

p nem merül mélyre

p a lelki igazgyöngyért,

p beéri a felszíni hamissal is

p Aki

p magáról

p „árulkodó” –

p ahogy a magyar közmondás

p tartja az ún. emberszólásról:

p aki mondja másra, az mondja magára…

p Akinek

p a mese/prédikáció

p mindig másról szól,

p máson nevet/szörnyülködik,

p s csak másnak kellene változnia

p Aki

p minden áron

p egy őt csak lehúzó,

p de semmiben nem emelő

p csoporthoz, körhöz tartozna,

p másként egy senkinek érzi megát,

p egészen az önfeladásig, leépülésig…

p Aki

p társfüggő:

p ill. behódoló –

p az ő élettársa,

p főnöke, mestere stb.,

p neki a mindene, istene,

p aki nélkül ő életképtelen,

p akit szinte vakon imád és követ,

p önleértékelten alárendeli/veti magát…

p Aki

p az „öngyilkos”

p áldozati, balek szerepre

p magát akár mindörökre és

p önként predesztináló, ebben tetszelgő

p Aki

p a sajátjai helyett

p a kakukkanya által

p kilökött kakukkfiókákat

p buzgón, áldozatosan stb. etető

p Akinek,

p mint senkinek sem,

p az elhízása nem fáj:

p az elhagyott, önleértékelő,

p további esélyrontó bánatzsíros nő/férfi…

p Aki

p mindenekelőtt/

p vagy csak pont

p a saját fészkébe rondít,

p és az ún. családi szennyest

p teregeti ki az utcára, köztérre…

p Aki

p a házon belül

p nem mos, mosogat stb.,

p nem teszi tisztába a dolgokat,

p vagy pedig csak úgy, ahogyan

p egy ún. szerecsenmosdató…

p Aki

p túléli

p önmagát, becsületét:

p nem lesz ön- „gyilkos”,

p marad egy bűzös erkölcsi hulla

p Aki

p partra vetett

p halként vergődő,

p aki jó hálapénzt is

p fizet az őt simogatónak

p (csak a vízbe ne dobja vissza)

p x

PÁSZTORÓRA

Szép volt az óra, – kár a voltért.

Kebel kebelhez oly közel fért,

Együttakart és összeérzett,

Éldelt, örült, cserélt, adott, vett.

Reményi elcsillapodának,

Emléki mind elhallgatának.

Mult a jövővel egyetemben

Ölelkezett a dús jelenben.

Értünk a kéj lángzó fokára,

Mely minden földi jó határa,

Melyen túl a roppant világban

Nincs semmi üdv a pusztaságban,

Csak káröröm, széttört remények

S fájdalmi emberek szivének.

(Pest, 1840)

CIFRA NYOMORÚSÁG

Özvegy ember házának

Isten a gazdája,

Unalom a vendége,

Hideg a konyhája.

Nincs, ki otthon várna rá,

Nincs, ki földerítse,

Aki ágyát, kebelét

Általmelegítse.

Délig pongyoláskodik

Hálóköntösében,

Hosszu pipa szájában,

Keze a zsebében.

Mint a hóhér, egyedül

Ül le asztalához,

És vizet tölt, hogy legyen

Több, kevés borához.

Sem víz, sem bor élete,

Pelyhes a ruhája,

Gazdasága, szíve, mind

A Csáki szalmája.

(Kömlőd, 1843)

RÚT LEGÉNY

Szóbeszédben azt beszélik:

Nincsen férfi rút.

Hála isten! nekem is hát

Valahára jut.

A szegénynek kicsin is sok,

A biz a!

Nekem is lesz karácsonom

Valaha.

Ott van Erzsi, Panni, Náni…

Rajta! szerencsét próbálni.

Erzsi jó lány, házba termett,

Sütni, főzni tud.

Más a szíve, más a szája,

Egyikkel hazud.

Nem hiszem, hogy égne értem;

Nem biz a!

Jobb: ne higyjen a leánynak

Senki ma.

Így, galambom, sose bánja:

Nem töröm magam utána.

Panni szép, de a legénytől

Hüledezve fut.

Ah pedig már nem libácska,

Mert anyányi lud.

Nincs a nyelve még fölvágva!

Nem biz a!

Szép öcsém, nem tetszel, és ez

A hiba!

Megnőtt az ő pipitéje,

Fiatalság nem bibéje.

Náni gazdag és nem is szép,

És Ilon se rút.

Julcsa játszi, Borcsa, Terka

Futják a falut.

Van menyasszony minden órán,

Van biz a!

De annak is megvan aztán

A baja.

A leány, ha itt az idő,

Kellve és nem kellve is jő.

Hát vegyétek, angyalocskák,

A végső bucsút.

Köztetek nincs mit keresni

Annak, aki rút.

Házasodni szép mulatság,

A biz a!

De ez egyszer a kilátás

Mostoha.

Mert ti csak szépet szerettek,

És a rúthoz – férjhez

mentek.

p 2

p Aki,

p ha őt egyszer

p még gyerekként

p botfülűnek mondták,

p akkor az életben többet ő már nem énekel…

p Aki

p mindent,

p de tényleg mindent tudni akar,

p ezért számolgatja még a haja-/rét fűszálait is

p Aki

p ördögi kör foglya:

p ő azért iszik, mert bánatos –

p és azért oly bánatos, mert iszik…

p Aki

p túl a csúcson

p nem lép hátra,

p nem vonul vissza:

p már csak szánalmasan

p és közröhejesen vergődő

p Aki

p egy trükk-mester,

p aki olykor, sokszor

p még önmagát is szeretné

p becsapni, illúzióba ringatni

p Aki

p egy kvázi

p színpadi kellékes

p aki fifikásan spórolva

p az éltető táplálék helyett

p csak a saját kamu ételét-italát „eszi-issza”

p Aki

p kontraproduktív:

p a túlevés, a falánk zabálás

p erősítés helyett gyengíti erőnlétét,

p és a melegágya más lelki/testi bajoknak…

p Aki

p önkímélő, gyáva,

p vagy „erőszakmentes” alkalmatlan:

p aki az ön- és honvédelem kötelessége alól

p egyszer és mindenkorra felmentette magát…

p Aki

p előbb csak

p a menetjegy fizetést,

p majd később meg már

p az elemi kötelességei teljesítését is

p „bátran” és nagy ravaszul elblicceli..

p Aki

p egy ún. humorzsák:

p aki ontja magából a sok „viccet”,

p de nem észleli: csak őrajta nevetnek…

p Aki,

p mint a legtöbb dilettáns,

p igen nagyon termékeny is:

p havonta nagyoperát rak le az asztalra

p (ahonnan örökre az asztalfiókba kerül…)

p Aki

p egy mániás

p ajándékozgató,

p egy lekötelező vesztegető:

p így gyűjtené, vásárolná az ún. baráti kört

p Aki

p nem ismer optimumot,

p de kényeztetni szereti magát:

p az egyre több pihenésnek, alvásnak:

p egyre kisebb a hatásfoka-élvezeti értéke,

p sőt: akár éppen az ellenkező eredménye lesz…

p Aki

p az a flegma

p aki szerint őneki

p az adott alkatában gyökeredzik

p az érdektelenség, a hideg nyugodtság,

p az egykedvű, közönyös nemtörődömség stb.

p Aki

p nem zökken ki

p flegma, közönyös nyugalmából:

p nem az övé, csak a szomszéd háza ég

p (majd meg már későn kapkod, ha az övé is)

p Aki

p borzongva élvezi,

p ha szörnyűség történik,

p és örül, hogy ez nem vele:

p egy ún. katasztrófa turista

p Aki

p maga szerint

p egy „jelentéktelen” –

p és ezért bármire kész

p az öt perces hírnévért,

p piti botránytól lesz hírhedt:

p pl. pucéran berohan a pályára…

p Aki

p nem lát előre:

p amire most még büszke,

p mert az ördög hipnotizálta,

p azt majd évekig szégyellni fogja…

p (előszeretteit is kínos helyzetbe hozva)

p Aki

p úgy akar

p híres hős lenni, hogy

p a folyóba lök/felgyújtja házát,

p hogy majd onnan embert kimentsen:

p így akar életmentő érdemrendet kapni

p Aki

p rövidlátó:

p egy-két nap

p dínom-dánom,

p világra szóló, erőn felüli lagzi stb. –

p majd sok-sok hónap szánom-bánom…

p Aki

p pont

p a segítőre,

p a tűzoltóra/

p baktériumra gyanakvó:

p mindig ott van a tett helyszínén,

p nem ő gyújtogat/okoz gyulladást!?

p Aki

p csupán

p a nemi szerve mérete,

p ill. ezzel kapcsolatos tévhite miatt

p egy kisebbségi komplexusos agglegény:

p így marad neki a nem választott magány,

p és esetleg az önkielégítés szex nyomora…

p Akinek

p a szexuális élet

p csak egy szükséges rossz,

p mert nélküle nincs gyermekfogantatás

p (legszívesebben a gyereknemzésre korlátozná)

p Aki

p az extrém prűd:

p jobb neki a mesterséges:

p a természetes megtermékenyítés

p szerinte gusztustalan és undorító dolog…

p Aki

p az ún. házastársi

p kötelessége teljesítéséhez

p a házi béke kedvéért jó képet vágó…

p Ő ezt juttatja magának a nemi élet

p istenadta örömei, gyönyörei helyett…

p A szex-tabu,

p a családi prüdéria ellen lázadó,

p de csak a másik végletbe átcsapó,

p szabadszájú és kicsapongó életű nő…

p Akinek

p erkölcsileg „indokolt”,

p tudományosan „alapozott”

p sziklaszilárd elve egy dogma:

p ő még akkor sem eszik húst,

p ha netán az élete(d) függ ettől

p (szükségből sem bont „törvényt” …)

p Aki

p szükségből

p sem bont „törvény” –

p inkább hagyja meghalni a nőt,

p de nem húzza le a blúzát stb.,

p ha ez kellene az újjáélesztéséhez…

p Aki

p a szükségből

p képtelen előnyt kovácsolni:

p nemhogy leleményes lesz ettől,

p de csak egy tehetetlen kétségbeesett

p Aki

p a természetet,

p illetve az embervilágot

p örökre varázstalanító felvilágosult:

p minden tündért, manót stb. „szellemirtó”

p Az ész-istent imádó magányos materialista…

p Cilinderből

p nyulat varázsló?

p Ő nem „csak” egy bűvész:

p ő természetfelettit produkáló…

p A bénákat, a beépített embereit

p a színpadon csodásan meggyógyító…

p Aki

p az a kontár

p „bűvész/varázslóinas”:

p aki a Mester távollétében

p a palackba zárt szellemet

p saját/mások vesztére kiengedi

p Aki

p a forró gesztenyét

p mindig másnak kikaparó,

p sőt egy bőven termő bamba diófa,

p aki manipulálva elemi érdeke ellen tesz…

p A

p tudva-

p tudatlan

p gusztustalan,

p más étvágyát elvevő stb.,

p aki magát így diszkvalifikálja

p még az ünnepi családi ebédről is…

p Aki

p nagy tétben

p fix török győzelemre fogad,

p a mennyiséget/papírformát néző,

p s mert gyáva, léha magából indul ki,

p nem számol az egri várvédők szellemével

p Akinek

p a boldogság

p egy ritka, egyszeri,

p soha vissza nem térő pillanat:

p ezért ezt örökre, fagyasztaná, hibernálná

p (csak még boldogtalanabb lenne, ha sikerülne…)

p Aki

p úgy érzi,

p és így úgy éli meg,

p hogy szegény rokonként

p csak kegyelemkenyéren él –

p egy kihangosított ön-sajnáltató mimóza…

p Akinek

p a – hőn

p vágyott – „otthona”

p egy luxus szálloda,

p ahol ő egy VIP vendég…!?

p Ha egyetlenegyszer kipróbálhatta volna,

p vagy lenne elég olvasottsága, képzelőereje,

p akkor inkább szerény kunyhóját otthonosítaná…

p Aki

p az „Uram,

p nem vagyok méltó,

p hogy hajlékomba jőj…”

p alázatoskodó attitűdű,

p istengyermeki voltát nem érző-értő…

p (akkor tudná: benne is ott az isteni Lélek)

p Aki

p kicselezi ugyan

p az idomító-hülyítő-

p alattvalósító stb. Iskolát,

p de mindeközben nem képezi önmagát,

p marad csak renitens, bliccelő, szabotőr stb.

p Aki

p az iskolai

p agymosásnak ellenáll,

p de ezzel bőven megelégszik,

p nem lesz magánszorgalmú autodidakta

p Aki

p tényleg

p „holtig tanul”:

p így egy soha nem

p felnövő, alkotó, dolgozó,

p és családot nem alapító –

p ő csak egy vizsgákat halogató,

p közben lumpoló vén diák marad

p Aki

p az iskolákat

p ugyan jól kijáró,

p egy eminens, sőt stréber,

p de így bölcsesség-vesztő,

p idomított hülye-gyerek lett

p Aki

p bölcs-ő-ben született,

p de isteni ajándékávaival

p olyan rosszul sáfárkodott,

p hogy a bölcsészkarról már

p egy nagy életbalga megy ki…

p Aki

p a szakmájából stb.

p már mindent tud/ért,

p csak azt nem, hogy ki ő,

p s így mire van rendeltetve

p és hogy ő miért nem boldog…

p Akinek

p bőven elég

p a „nagy életek”

p bulvársajtós, szappanoperás kukkolása

p (és a zaftos pletykákon való csámcsogás stb.)

p Akinek

p a „kis élete”

p nem sokat számít,

p „eleve elrendelten”

p ő lehet-maradhat lúzer,

p csak a focicsapata nyerjen…

p Aki

p csak az ún. kemény magban,

p a drukker gyűrűben érzi magát Valakinek,

p akik közül ugyan szinte senkit sem ismer,

p de akikkel hideg/meleg háborúba is sodródik…

p Aki

p a Peer Gynt

p ún. hagymaembere:

p csak sok-sok héj van rajta,

p de sehol egy szilárd kőkemény mag…

p Semmi állandó, csak esetlegesen változó…

p x

PESTI ÉLET

Mióta kijöttem Pestnek városából,

Sokat gondolkoztam magam jószántából:

Így vagyon-e jobban, vagy amugy volna jól?

Azért is én lantom ilyen verseket szól:

Minő boldogtalan, aki ott Pesten él,

Lárma közt alszik el, csak új lármára kél,

Házi kenyér helyett vékony zsemlyével él,

Azonkivül pedig négy-öt nyelven beszél.

Egyik nyelven beszél úrfi- s nevelővel,

Másikon paraszttal és kályha-fütővel,

Harmad, negyediken úr- s hitelezővel,

Ki jár mindig reá, mint felhő mennykővel.

Ha pénze nincs, apró levélkét irogat,

Hogy kapna valahol néhány forintokat,

Hogy bál- és színházban elköltse azokat;

Magáról keserves váltókat adogat.

Lakik felházban, tart utcára ablakot,

Ablakra függönyt, a szobában pamlagot,

Lovára cafrangot, magára kalapot,

Járja a farsangot, minden bolondságot.

Kell menni terembe, ott szépet mondani,

Amelybe semmi sincs, de mégis valami.

Szőnyegre tapodni, gyakran hajlongani,

De a szőnyegben nem illik megbotlani.

Ha sétálni megyen, csak azt kérdezgeti,

Mi légyen az ujság idebenn, odaki.

Aztán siet mindjárt, sok a dolga neki,

Pedig csak a Váci utcát szemlélgeti. –

Bezzeg így volt hajdan, de nincs mostanában;

Szemlélgettem én is a Váci utcában,

De most megülök egy kis szoba zúgában,

Hallgatom a vihart sebes zúgásában.

Imígy csendelegvén, a multra gondolok,

A kandallóra egy fával többet tolok;

Tudván, ember sorsa minő kockán forog,

Semmi sincs már nekem csodálatos dolog.

Hiába hajtod a megélemedett fát,

Törik, szakad: visszapattantja ő magát.

Szeretem a voltat, a multat, azért hát

Megbocsátjátok a gúny kifakadását.

EGY GYERMEK SZÜLETÉSE

A pórkunyhóban gyermek született,

Egy rabbal e földnek több rabja lett.

Szegény a kunyhó, hangos és hideg;

Az élet árva benne és rideg.

Száműzve onnan minden földi jó,

De a nyomor két kézzel fogható.

És mégis örvend a szegény anya,

Bár öröme vég nélkül tartana!

Örvend ama gyermeknek, aki még

Szíve alatt elkárhoztattaték. –

Ki fájdalommal szülted magzatod,

Hogy léteért megáld, nem várhatod,

Ő fog körülgondolni, nézni és

Első csapás fején a születés. –

Mi jobb az életnél s mi gyászosabb,

Mint az, hogy aki él, százszorta rab?

Mert nem szabadnak bosszus istenek

Csak fél erényt s hatást engedtenek.

Fekszel te, kisgyermek, szűk póla közt,

Téged keresztvíz és könyű föröszt.

Szunyadj el inkább s többé föl se kelj,

Számodra sír lesz jó nyugalmi hely.

Földön kikötvék a nagyság, erény,

Csak szánakoznak a kín emberén.

Bármit mivelj, bár tedd ki lelkedet,

Mint szolga ontnád élő véredet.

(Pest, 1839)

A HAZA ÁRVÁI

Szegényeket látok mindenfelé,

S mondom: nehéz idő fordult reájuk!

Mértékit a nyomor már megtelé,

Alig, alig hogy van testi ruhájuk.

Boldog, kinek még van fölöslege,

Hogy asztalát most oltárrá tegye.

Egymás után jő a színhagyta nép,

Egymás kezébe adván a kilincset.

Az a szerencsés, aki jött elébb,

Míg el nem untuk már a jótettinket.

Én is velök szerencsétlen vagyok,

Szerencsések csupán a gazdagok!

„Ki jár megint ott?” Oh! ne kérdjük azt:

Csak szomorítjuk a szűkölködőket.

Nem az koldul, ki nyárt, dolgot mulaszt,

Csapás ez rajtunk, – a sors küldi őket.

S ha tán kezökbe egy fillért adunk,

A gondolattal együtt maradunk,

A gondolattal: hová lőn a vér

Ez ifju arcból, mely koldulva büszke?

Mi az, mi őt e kínos jelenért

Veszélyre, bajra, dicsőségre űzte?

Nem bánta-é meg, nincs-e rá oka,

Hogy szíve egykor fennen doboga?

A gondolattal: hol volt, merre járt,

Hol hullatá el szép élte virágit?

S imé, leírják a nyomorra vált

Vonások ifjusága bizonyságit.

Ez neki minden, minden útlevél,

És minden ajtót, szívet nyitva lél.

Tagot, kezet mi nem kölcsönzhetünk,

De mit beszerzénk a kéz iparával;

Abból kevést ha félretehetünk,

Osszuk meg a baj szenvedő fiával:

Hogy ápolója legyen a szegénynek,

S magva ne vesszen földön az erénynek.

pppppppp

Csakis az ember lehet

teljesértékű, boldog életű,

vagy egy ön/társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp