Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember ABC – IV.

Írta: Nagy Jenő · 2024. július 23.

kb. 21 perc olvasás

Los luchadores, 1853 (The Wrestlers, 1853) by Gustave Courbet Reproduction  For Sale | 1st Art Gallery

Eugéniusz:

Boldog-boldogtalan ABC – IV.

Életminőség-vizsgáló tükrök

A bölcs és/vagy balga ember



Interjúm a testedzésfüggőségről Demetrovics Zsolt addiktológussal - nem  azé, aki fut

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Általános sport A-tól Z-ig. különleges sportágak ismerete is - Könyvcsillag

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Balczó · Dávid Sándor · Könyv · Moly

Pierre de Coubertin:

Óda a sporthoz

I.
Istenek ajándéka, sport! Élet éltető vize!
A nehéz munka idejében kiszórod boldog fényedet,
követe vagy te a régen letűnt napoknak,
mikor ifjú örömben mosolygott még az ember
s felfelé hágott a napisten, s kigyúltak a hegyormok,
s távoztakor fénybe merültek a magasságos erdők.

II.
A szépség vagy te, Sport!
a testeket te formálod nemessé,
elűzöl romboló vad szenvedélyeket,
acéllá edzel lankadatlanul.
Lábak, karok, törzsek összhangja és
tetszetős ütem tőled való.
Bájt és erőt te fűzöl együvé,
szilárddá és rugalmassá te téssz.

III.
S igazságos vagy, Sport, igen!
Megértésért és igazságért be sokszor
hiába küzd az ember, hogyha te
Nem vagy vele – de nálad fölleli.
Hiába adna kincseket az ugró új rekordért,
s élete minden percét is hiába:
mert csak erő és akarat jelölhet
pályája csúcsán új határt.

IV.
Bátorság vagy te, Sport!
Izom s erő reménye egy lehet csak,
s azt úgy hívják: merészség!
A bátorság nem vakmerő bolondság,
de bátor hit a megszerzett erőben:
nyeglék, s hazárdok véletlenre lesnek,
a te merszed, hogy ismered erődet. 

V.
Tisztesség vagy te, Sport!
Ha tőled jő, igaz kincs a dicséret,
mert csak derék munkával nyerhető!
A versengésnek görbe útjai
a hitvány fogások sorsa büntetés.
És megvetéssel sújtanák, aki
a pálmát álnok csellel küzdené ki.

VI.
Az öröm vagy te, Sport!
Szavadra testünk örömtől remeg,
ragyog szemünk, erünkben vér viharzik,
és tiszta szárnyra kel a gondolat:
nyomasztó súlytól szabadul a lelkünk
s boldog létét ujjongva hirdeti.

VII.
A termékenység vagy te, Sport!
Megnemesíted az emberi fajt, célratörő úton.
Beteg csírákat elfojtasz, eltüntetsz foltokat,
a tisztaság bősz mérgétől óvod.
Erőtől duzzadó az atléta és
fiakra vágyik, akik a babért,
dicsőséggel aratják úgy, miként ő.

VIII.
A haladás vagy te, Sport!
Szolgálatodra ki méltó kíván lenni, az vigyázzon,
hogy teste-lelke egyre jobb legyen,
kerüljön mindent, mi mértéktelen,
tökéletességre törjön ernyedetlen,
s óvja egészségét, legfőbb javát,
mint ki a régi mondásból tanul:
Ép testet választ, az ép lélek otthonul.

IX.
A béke vagy te, Sport!
a népeket egymáshoz fűző szép szalag:
és testvérré lesznek mind általad,
önuralomban, rendben és erőben.
Mert önbecsülést tanulnak az ifjak tőled,
s má népek jellemét is éppúgy megértik,
és nagyra tartják, hogy te tanítod őket
túlszárnyalni egymást:
mert versenyed a béke versenye.

Kemény András (szerk.): Szenvedésbe ágyazott gyönyörűség - Balczó Andrással  beszélget Kocsis L. Mihály (Dedikált) | könyv | bookline

?

Aki

szánt-

szándékkal,

csúnya, bántó,

sértő szavak nélkül,

de szellemi fölényével,

például a gyilkos iróniával

tud a másik elevenébe vágni,

megalázni, és nevetségessé tenni…

De ez visszaüt: kimarad életéből a pátosz,

önmagát, se mást nem tud éltető humorral szeretni…

?

Aki

csupa

csudaszépet ígér,

de mindig csak olyat,

aminek betartása nem tőle függ,

mindez rajta nem számon-kérhető:

egy álbarát, demagóg pap-politikus,

és a párja, a hiszékeny balek ámulója…

?

Aki

még a kipróbált

régiek rovására is

mindig azok társaságát keresi,

és azokhoz dörgölődzik, akiknek

itt és most éppen jól megy-felment a sora.

Nem csoda, ha így végül teljesen magára marad…

?

Aki

mindeddig

úgy érte el célját,

ha sírt, panaszkodott

és szánalomra méltónak látszott:

és így is maradt ebben a csapdában:

az ön-sajnáltatásban verhetetlen bajnok,

aki elpazarolja az önsors-javításra kellő erőit,

és akit már nagyívben ki is kerülnek az emberek…

?

Aki

egy Didergő király,

aki az egész teste/

lelke megmelegítéséhez

eltüzel egy erdőt, sőt már

az emberek házát stb. is,

csak mert nem tud, illetve

nem hagyja magát szeretni,

(szeretetre méltónak lenni…!?)

*

Aki

már a szúnyog–

csípéstől is jajveszékel,

hisztizik, mozgósít, és mentőt hív!

Ilyen alacsony a fájdalomküszöbje,

amivel azt is kockáztatja, sőt eléri,

hogy majd a nagy bajban is csak kinevetik…

?

Aki

a benne is

lakó Isten helyett

mindig újabb izmusokra,

iskolára, Mesterekre, gurukra

esküszik örök, feltétlen hűséget:

gúzsba köti lelkét, csak szellemi mankóval

botorkál, és nem isteni támasszal áll a két lábára…

?

Aki

nem érette meg

a népmesék bölcs üzenetét: 

segíts még a kicsi hangyának is,

mert mind egy csónakban eveztek,

a teremtésben egymásra vagytok utalva –

ő vagy más, előbb-utóbb majd meghálálja…

?

Aki

lelkileg mélyebbnek,

és szellemileg izgalmasabbnak,

előkelőbbnek hiszi/látatja magát,

ha folyton rejtvényekben, rébuszokban fogalmaz

(még S.O.S. üzenetét is így küldi el – ettől is koldul…)

?

Akinek,

mint a rókának

az ismert fabulában

még savanyú a szőlő,

ha ő most nem éri el –

aki önvizsgálat helyett

például menten rondának,

frigidnek vagy kurvának

lát(tat) és tart egy nőt,

ha ő tőle épp kosarat kap…

?

Aki

semmit

nem bíz a véletlenre:

sameszával ablakot töret be,

és a helyszínen teremve (magának)

egyből kedvező javítási ajánlatot tesz.

Vagy gyártja a betegségtudatot, hogy

így majd eladhassa drága gyógyszereit,

amik „mellékhatásként” tényleg bajt okoznak…

?

Az

önként

önfélreismerő – 

az igazmondó tükör 

újból és újból ripityára törője…

(a jóbarátot ellenségnek tartó,

a művészet katarzis lehetőségét kerülő)

és ki mást, pont a hízelgő rajta élősködőt

a maga legjobb, igaz jóbarátjának tekintő

?

Borúlátó – 

a ráoperált fekete

szemüveges ős-pesszimista…

Most ugyan még süt a Nap, de

majd egész biztosan be fog borulni…

Így hát akkor minek is lehetne örülni…?

Ha szemüvegén piszok van, piszkos a világ…

Akinek mindig félig üres, és nem teli a pohár…

Az optimistákat csacska infantilisekként lenézi…

?

Aki

a piacon nem,

de az erkölcsben alkudozó –

az ördögnek „csak” a kisujját nyújtó,

de az nem egy csacska kis krampuszka,

de az öreg és ravasz Gonosz szellem:

Ő menten el is kapja és be is darálja…

?

A 

csalétekre

ráharapó, beetetett

és rászoktatott horogra akadó,

aki rosszul kereste a boldogságát…

Sok álörömöt, majd valódi ürömöt kap!

(még jó eset, ha a menekülést keresve

elvonókúrán kín-szenvedve szabadul)

?

Aki

a kevés-

drága igazgyöngyét

pont a disznók elé szórja el…

Pl. ifjúságát méltatlanra pazarló

A hamisgyöngyért a pöcegödörbe

fejest ugró, becsület-kótyavetyélő stb.

?

Aki

a tengerbe

lankadatlanul,

éjt nappallá téve

vödörrel hiába vizet hordó

A fölöslegesen, sőt károsan

serény, hangyaszorgalmas,

(akár heroikus) pótcselekvő,

fanatikust térítő, részeggel vitázó,

aki éppen „csak” a Dolgát nem végzi…

?

A

heroikus 

pótcselekvő: 

például a háta

mögött álló Istenért

jó ügyek szolgálatát mulasztva

fölöslegesen-károsan Föld-kerülő

?

Aki

egy elhallgató, kussoló,

szarként lapuló „bölcsen” hallgató

Aki istenigazából egy cinkos bűnpártoló,

vagyis aki így maga is egy bűnrészes lesz

?

Az

önkéntes,

teljesen önerőből

lett ideiglenes őrült:

a végzetes tettes, a lerészegedő,

és így ön- és közveszélyes ámokfutó,

aki ily állapotban egy szempillanat alatt

akár tönkre is teheti élete hátralevő részét

(elkártyázza vagyonát, teherbe ejt egy idegent stb.)

?

Aki

egy alább-adó/

pályaelhagyó megalkuvó:

nem isteni hivatását gyakorló,

de olyan, mint egy önként szék-

lábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…

Aki álmai feladását italozással kompenzálja…

?

Az 

utánzó majom –

aki nem tud vagy

mer újat teremteni…

Pl. csak a hallott mondatokat

ismételgeti, más életét másolja.

És meg is marad holta napjáig

gyenge utánzatnak, epigonnak…

?

A

felnőttként

is kórosan önismeretlen

súlyos-módszeres pályatévesztő,

mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező,

majd a nem meglepő elutasítás miatt ön-leselejtező,

és maximum segédmunkásnak, csicskának jelentkező…

?

A

mindenkinek 

tetszeni akaró,

a minden elvárásnak megfelelni próbáló,

a bárkire, és mindig a legutolsóra hallgató,

akinek nincs önálló véleménye, meggyőződése.

Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher meséje…

?

Aki

makacs –

a csak magára hallgató

konok, önfejű, rögeszmés,

aki önként vak és süket a baráti

jótanácsra, intésre, figyelmeztetésre…

?

Dac-

korszakos,

és ebben is ragadó – 

a csak azért is ellentmondó: 

lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad,

de ő egy elvből mindig csak ellenkező…

(mint a magyar népmesés Szusza asszony)

?

Aki

az egyik

rossz végletből

a másikba rosszba eső:

egy önimádó/öngyűlölő,

a magába szerelmes, sőt önistenítő,

majd meg az önmaga tökéletességéből

előbb-utóbb nyilván kiábrándult öngyalázó

?

Aki

egy teljesen

„autonóm önellátó” –

Aki az öndicséretétől

már messziről is bűzlő

És az önmagát jutalmazó és/

vagy büntető, másra nem rászoruló…

Nem teszi ki életét/művét más ítéletének…

?

Az

ökör következetes,

elveihez mereven ragaszkodó,

ész-istenítő hideg, kegyetlen szülő,

aki a maga képére farag, üt-ver stb.,

vagy éppen a teljesen következetlen,

kiszámíthatatlanul dicsérő/szidó nevelő,

aki kihúzza a szilárd talajt a gyerek lába alól…

?

Aki

egy hangulatember,

aki egy rapszodikus, 

hangulati szélsőségek

között ingadozó, csapongó,

egy kiszámíthatatlanul szeszélyes,

kiegyensúlyozatlan személy…

Az egyik nap kenyérre kenhető,

a másikon meg tüskés, harapós…

?

Aki

a valódi

önérdekét 

fel nem ismerő,

tudatlan, manipulált, balek stb.,

vagy azt nem – jól – érvényesítő.

Sőt aki önmagának az ellensége:

a maga alatt buzgón-ügyesen fát vágó…

?

Akinek

a rábízott/

elvállalt munkához

se tehetsége, se tudása,

de ezt nem meri bevallani –

a feladatot elpuskázó ügyetlen,

képzetlen, kétbalkezes pancser,

aki lebőg: köznevetség tárgya lesz

?

Aki

a hencegő,

a hetvenkedő,

a nagyotmondó alak… 

Hic Rhodus, hic salta/

vagyis most mutasd meg!

A megszégyenülő, önmagát

hamar lejárató blöffölő, szájhősködő

?

Hencegő,

aki nyeglén,

ízléstelenül dicsekszik vmivel. 

illetve egy nagyzoló, felvágó,

aki úgy beszél, viselkedik,

hogy kiválóbbnak, előkelőbbnek-

gazdagabbnak lássék, mint amilyen…

Vagy arra büszke, ami nem az ő érdeme….

?

A

más tollaival

ékes/éktelenkedő,

de lebukó tolvaj, csaló

A csatában csak lapuló,

bujkáló, de utána meg a mellét verő…

Akit ezért előbb ki is tüntetnek stb.,

majd e magasból a szégyenpadra zuhan…

?

A gazdától,

az urától, a főnökétől stb.

ezer szálon függő lekötelezett,

aki teljesen feladja szabadságát

a kegyelemkenyérért cserében…

Aki a meztelen királyt már szép

ruhában „látó” elvakult szolgalélek

?

Könyv: A boksz története (Kasia Boddy)

A bokszoló

Simon and Garfunkel/Sólyom Tamás

Magamról csak annyit, hogy az évek múltak,

Mégsem volt soha semmi jóban részem,

Könnyen befont egy-két ígéret és hazugság.

Elhittem mind, hisz az ember mindig annak él,

Mit az álmaiban lát.

Mikor elhagytam az otthonom,

nem voltam semmi több,

Csak egy útra lépő ember,

Ki a vonatsínek mentén lassan kóborol.

Hajlékom csak egy pince volt a

nyomornegyed piszkos rejtekén,

Hol az utcákról még a napfény is elvonul.

Aztán munka után mentem,

körbe néztem mindenütt,

De sehol nem várt jó ajánlat,

Csak a Hetedik Avenue pillangói intettek.

Bevallhatom, hogy volt idő, mikor magányomra

Csak ők tudtak vigaszt.

Lassan megfogom a holmimat és útnak indulok.

Viszlát nyüzsgő, furcsa város!

New York gonosz tele többé engem nem fagyaszt.

Itt a vége. Gyerünk haza.

A tisztáson egy görnyedt hátú bokszoló pihen

És az emlékében őrzi az összes kesztyűt,

ami a földre küldte,

Míg fel nem kiálltott, leküzdve a szégyenét:

Látom már, ez vesztes menet,

De a java még hátra van.

A java még hátra van.

https://www.youtube.com/watch?v=PSNOWyCY7Pk

Könyv: Rahaman Ali: Testvérem, Muhammad Ali

?

Boksz!

LGT

1! 2! 3! 4! 5! 6! 7! 8! Boksz!

Nyisd ki a szemed, és csukd be a szád,

mert állcsúcson vág a homokzsák.

Az érveidre is kesztyűt húzz,

kinyújtanak, ha mellé nyúlsz.

Itt jobb, ha ütsz, mint ha rosszat szólsz,

kemény légy, mint a Rolling Stones.

Kicsi fej jobb ide, mint a nagy,

a fej csak a célpont, az ököl az agy.

Mert ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

És titkold el, mikor neked is fáj,

és főleg ne sokat filozofálj.

Ha sohasem jön be a bal csapott,

sohasem vesz meg egy jobb csapat. (ha ha ha ha)

Ha kiállsz, a kínokat állnod kell,

oda az álmod, ha lefekszel.

Csak akkor nem baj, ha elalszol,

ha már a gong helyett harang szól.

Ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

-Nem mondták el neked, s nem tudja gyermeked,

mit jelent: aki könnyel Földre szült,

csókokkal vár, ringbe is küld.-

Rá se ránts, ha a tömeg zúg,

A fontos ember az, aki súg.

És könnyen nyersz, ha megbecsül,

aki az asztal mögött ül.

Mindegy, a ringbe kivel szállsz,

ha ő kapja, amit másnak szánsz.

Végül, a fejedet nem ütik szét,

pontozónak is mehetsz még.

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Mert ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

-Szeretet vezesse életedet, ugye szép, de szép volt.

Ugye szeretnél győzni itt, és szeretnéd azt, hogy szeressenek?

Szép a szeretet, hát úgy szeress, mint én. Csak érzéssel tömd ki a kesztyűdet!

Gyerünk, boksz!-

Mindent tudok, hisz hallottad,

rajta barátom, védd magad!

Kemény dolog, ami vár itt rád,

én ebből alapítok iskolát.

Nana, nana, nana mit csinálsz?

Ha félsz, okosabb, ha odébb állsz!

Nyisd ki a szemed, és csukd be a szád,

nézd repül, repül a homokzsák! (ha ha)

Ilyen a boksz!

Ilyen a, ilyen a boksz!

Ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Ilyen a boksz!

Mert ilyen a, ilyen a boksz!

Ilyen a boksz!

Ilyen a, ilyen a boksz!

1! 2! 3! 4! 5! 6! 7! 8! 9! 10!

https://www.youtube.com/watch?v=k64aH8Rbs5s&t=28s

A bokszmeccs · Norman Mailer · Könyv · Moly

?

Mire megy itt a játék?

Üsd ki, üsd ki, üsd ki, üsd ki, üsd ki!

Tudod, gyerekkorunkban az volt a hős
Aki nem sokat beszélt
Bátran az ellen elébe állt
És senkitől se félt
A problémákat tövestől vágta
Döntötte a tőkét
És minden plakát hirdette
Legyőzhetetlen öklét
.
És ökölbe szorult életünk
A nemzetközi ringben
És vigasz volt, hogy üthetünk
Szorult helyzetünkben
Az egész nép fellelkesült
Ha valaki jól irányzott
És váratlan volt a vereség
Ha a bíró másként számolt
.
És a ringen kívül csak nézed
És nem is mindig érted
Hogy mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Pofonra megy
.
Vagy nem?
Vagy nem?
.
Ma már tudod
A játék kissé komplikáltabb
Nem az győz, aki nagyobbat üt
És nem is az, aki bátrabb
A játékhoz ész kell, fiam
És körültekintés
A bíró hozza az ítéletet
És nincs fellebbezés
.
És a ringen kívül csak nézed
És nem is mindig érted
Hogy mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Mire megy itt a játék?
Pofonra megy
.
Vagy nem?
Vagy nem?
Vagy nem!

https://www.youtube.com/watch?v=IyBRMLFSaW8&t=5s

Papp laci - Könyv - árak, akciók, vásárlás olcsón - Vatera.hu

?

A

rózsa 

vagy a nő

szépségében-

illatában gyönyörködő,

de az őt megsértő szúrós

tövisét már háborogva kifogásoló…

?

A

két lábon járó

folyamatos, szorgos

napi Élet-panaszkönyv-író

Aki nem csak az orvosnál,

vagy a bolti reklamáláskor,

de mindig sorolja „panaszait”

?

A

sebeit feltépő,

tolakodva mutogató

szemtelen követelődző,

avagy az önsajnáltatásban verhetetlen,

de így önsorsrontó szemérmetlen koldus…

?

Az

isteni 

kegyelemre

váró/bazírozó,

a magán semmit nem segítő,

pl. a puskaporát szárazon nem tartó,

és így döntő pillanatban „csütörtököt mondó” …

?

Aki 

Istenkáromló lesz, 

ha nem Ő, maga az Isten

jön el érte személyesen, és

„csak” mentőcsónakot küldözget érte,

aki az árvízben már a háza tetején ül…

?

Az

alváson,

pihenésen spóroló, 

az éjszakát is nappallá tevő,

aki így épp módszeres életrövidítő –

az életgyertyáját mind a két végéről égető…

?

Naplopó – 

az életét átalvó,

hétalvó, ellustálkodó,

elpazarló, csak lébecoló tolvaj,

aki így óhatatlanul másokon élősködik…

?

Légy résen!

A tündér-tünékeny jószerencsét,

az egyszeri jó alkalmat egyszer és

mindenkorra, vagyis örökre elmulasztó,

vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…

?

A nem alkalmazkodó –

aki a kompromisszumra szinte képtelen,

aki okosan semmi mellékesből nem enged,

de inkább szamárként tartósan-nagyon szenved

?

Az

elvi engedményeket tevő – 

a megalkuvását elmismásoló, átnevező

Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó,

vagy a lelkiismeretét „jó pénzért” bérbe adó,

vagy a jóbaráti körét teljesen leépítő stb. stb.

?

A

házi béke

időzített bombája: 

az ún. papucsférj és a házisárkány

egy ideig jól működő párosa, amikor

mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!

?

Otthontalanság-ok:

az ún. pedáns asszony

mindennapi lelki terrorja…

Amikor bármilyen normális

mindennapi élettevékenység

már-már rendbontó, piszkoló…

?

Aki szerint

minden eladó

és így vehető is!? – 

A pénz mindenhatóságában hívő,

a tudást/képességet, barátot, szerelmet

és a többit pénzért vevő nagy csalódása…

?

Végletes 

ön-félreértékelő:

a magát semmibe

nem vevő, nem tisztelő,

így mindenkinek behódoló,

illetve a magát mindenkinél

különbnek tartó, másokat lenéző,

megvető, rátarti személyválogató…

?

Önlealázó: 

a pitiző kutyába

lemenő kéregető,

kunsztokat bemutató,

önmagát így beidomító…

Az emberi méltóságát feladó,

a kidobott csontért/koncért marakodó

?

Finnyás

válogató, turkáló,

akinek semmi/senki nem elég jó,

de akinek így majd csak a maradék jut,

illetve végül hoppon, vagyis magára marad

?

Dupla

vagy semmi,

vagy inkább a mínusz:

az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…

A két szék közt pad alá eső: két szerető

közt vénlány, illetve agglegény maradó…

?

A

két úr szolgája – 

Előbb a császárnak

mindent, bármit max. megadó,

majd a maradékból Istennek és

a hazának, családjának is valamit juttató…

?

Társ-függő –

aki eltúlzottan

lesz egy test-lélek

az élete párjával…

És/vagy szexrab:

az orránál és a farkánál

fogva vezetett, zsarolt, és

ezért így bármikor bárhova,

akár a vesztébe is megvezethető ember…

?

Aki

még a ritka ünnepen

se mer nagyvonalúbban

költeni, fogyasztani, lakomázni:

egy szektásan aszkéta, „puritán”

(lásd pl. a Babette lakomája c. filmet)

?

Aki

tüntető

hivalkodással,

kivagyisággal stb.

akkora dínom-dánom

lakodalmat stb. rendez,

hogy utána attól koldul,

lesz majd nagy szánom-bánom…

?

Aki 

bűvész-trükkel,

szemfényvesztéssel

imitálná a természetfeletti

a „varázslatot”, sőt „csodatételt”,

mintha az ő cirkuszi produkciója

egy emberfeletti mutatvány lenne…

?

Aki

a hatalmát

a vele járó előnyökért,

kiváltságokért megtartaná,

de a vele járó felelősséget, terheket

meg már megosztaná, sőt hárítaná is…

?

Aki

soha nem boldog,

de mindig tudni véli, hogy

(persze rajta kívül álló okokból!)

itt-most még ehhez mije hiányzik…

(leginkább a mersze – mert akkor nyerne)

?

Aki

jóval tovább

nyújtózkodik, mint

ameddig a takarója ér,

és így önként dugja fejét

a csábítónak látszó uzsorahitel 

halálosan végzetes, szoruló hurkába…

?

Aki

még azt se

nagyon veszi zokon,

ha netán kilopják a szemét –

ő azzal vigasztalódik, hogy az

másnak biztosan jobban kellett…!?

?

Aki

pont a kecskére

bízza a legutolsó fej káposztát,

és pszichopata, vagy netán pedofil

pesztonkára a szeme fényét: gyerekét…

?

Aki

még be se lép

egy új társas helyre,

máris a vészkijáratot,

a kimenekülési útvonalat keresi,

és odaáll, és ott le is cövekel…

?

Aki

csak

a Vidám Park 

álveszélyes kaland–

játékaira fizet be,

azt nagyon élvezi is –

de életútján már nem vállal

semmilyen nagyobb kockázatot

?

Aki

abban

a tévképzetben él,

hogy a gazdag nő meghódítása,

és annak hozománya őt boldoggá,

és nem egy papucsférjjé tenné…

?

Aki

csak azért

szántszándékkal 

tunya, rendetlen stb. gyerek,

hogy így tesztelje: tényleg önmagáért,

vagy csak szófogadásáért szeretik-e…

?

Aki

egy fogadatlan prókátor,

aki hívatlanul bocsátkozik

valamely ügy védelmébe, és

zokon veszi, fel van háborodva,

ha ebszarral fizetnek neki…

?

Aki

azért lesz

éltanuló, sőt stréber,

mert az anyapótlékot

az alma mater nyújtotta

elismerések gyűjtésében

véli megtalálni (de hiába és

kárbaveszett igyekezettel…)

?

Aki

– okkal,

ok nélkül,

de – nem kívánt

gyereknek tudja magát,

aki ezért fél/egész életét

bizonyítási, teljesítmény-

kényszerben küzdi át…

?

Aki

amíg még

a bekapott gólján 

rágódik, marcangolja magát,

addig így könnyen kap egy újat,

egy játszi könnyen kivédhetőt (potya)

?

Aki

nyíltan soha,

csak leginkább hátulról,

vagy a sötét éj leple alatt,

vagy pokrócon át, anonímen,

max. csak övön alul szeret-

szokott ütni és vágni…

?

Aki

nyíltan

nem áll ki veled

elégtételt venni a sértésért

(lásd a sokáig működő párbaj szokását),

vagy lenyeli azt, vagy orvul vesz revánsot,

vagy drága ügyvédhez, bíróságra rohangál…

?

A

profi

krakéler,

a párbaj-specialista,

aki csak azért provokál, hogy

esélytelenül kelljen neked kiállni,

vagy el kelljen költöznöd a városból

(Lásd pl.: Nagy Endre: Egy város regénye)

?

Aki

pót-

szeresen,

nem természetesen ér el

hőn áhított jó közérzetet,

majd egyre növekvő adaggal,

hogy ne legyen rossz, vagy

legalább rosszabb, mint előtte…

?

Aki

egy kis ideig,

ideig-óráig élvezi

a mesterséges paradicsomot:

és ha ezt szerencsével túléli,

jön az elvonókúra hosszú kínszenvedése

?

Aki

gyenge

szellemi immunendszeres,

aki az erkölcsi autonómia

és szent meggyőződés híján,

iskola/média stb. hülyítetten 

ordas eszmék – akár akaratlan,

de mégis – oly igen bőven termő

bamba diófája lesz…

?

Aki

előbb,

akarva-akaratlan

magából kiforgatott lény,

idegen istenkép imádó lesz,

ami után már könnyű rabosítani,

értékes javaitól megfosztani,

és egy siralomvölgy-lakóvá tenni…

?

Aki

a munkahelyi,

kollegiális lojalitást

az ún. mundér becsülete

elvtelen görcsös védelmével

a kiszolgáltatott beteg, diák stb.

rovására „keverő” …

?

Aki

tán még

maga az Isten előtt

sem hajtana fejet, térdepelne

vagy borulna le – egy büszke döglégy…

aki a fejét fennhordva veri be, esik szakadékba…

?

A

fogaival 

a saját sírját ásó,

a folyamatos önmérgező

A bélpoklos falánk – akinek

már csak a saját hasa az istene…

?

Evolúció - BodyBuilding - Ép testben ép lélek

Nadányi Zoltán

IZOMEMBER

A sportpályán győzelme biztos,

kezéből ott egymásután

repül ki a gerely, a diszkosz,

a súlygolyó, kissé sután,

de mindig eredményesen,

legyőz mindenkit fényesen.

.

A közönség felé repedt cső

harsogja, hogy ő lett az első

s a közönség tapsolni kezd.

Ő olvadozva hallja ezt,

fejében száz örvényt kavar

a mámor: a nap hőse ő,

a diadalmas őserő!

.

Felöltözik hamar, hamar

és peckesen, mint régi hellén,

megindul. Érmei a mellén.

Felemelő látvány. Azonban,

sajnos, nem élünk Marathonban,

a lakosság nem kapja vállra

és nem szegődik senki mellé.

.

Tagadhatatlan, hogy a hála

csekélyebb, mint megérdemelné.

A trafikajtó tárva-nyitva,

de hasztalan keresi most,

nem látja kint a trafikost,

tehát ő megy be a trafikba.

.

Ragyognak mellén a medálok,

fényükkel megtelik a fülke,

a trafikos fellelkesülve

kiáltja: „Á, á! gratulálok!”

Ő elpirul. „Ó, semmi, kérem.”

.

És elmeséli, hogy mi volt hát,

mihez fűződik egy-egy érem

s mint aki jól végezte dolgát,

kifordul. Fürkészőn tekint

az útvonalra, de hiába:

a patikust se látni kint.

Tehát bemegy a patikába.

.

Ott is megelőzhette híre,

mert csak ránéz a patikus,

már csendül is a klasszikus

üdvözlőszó: „Ich gratuliere!”

.

Onnan a rőfösboltba megy be

És így tovább. Úgy gyüjti egybe,

csak persze egy kis lámpalázzal,

a jóleső ovációt,

mint elpotyogtatott diót

s ahogy a klub szolgája házal

tagdíjakért.

.

Későre jár,

mikor betoppan girbe-görbe

útjáról a családi körbe,

ahol vacsora várja már

és öt gyerek ujjong neki

és hitvese, a drága lelkek.

Ő könnyedén odaveti:

„Csak most jöhettem. Ünnepeltek.”

Sokaknál kiverte a biztosítékot ez a Serena Williams-karikatúra

?

Gyermek sport való részvétel Stock illusztráció: ©kharlamova_lv #16236413

Amatőr sportolók dala

Fonográf

.

Én kérem, mint ahogy mondják, amatőr vagyok 
S látszólag csak kedveltetésből sportolgatok 
A személyimben igazolt a munkaviszonyom 
Mint válogatott kerettag, ezt nem tagadhatom 
.
Az egyesületben sztár vagyok, bár fúrnak is sokan 
A kapcsolataim védenek szociálisan 
Az edzőm nekem nem parancsol, akár el is mehet 
A győzelem után kezet fognak velem a nagy emberek 
.
De ha nem kapom meg a beígért pénzt 
Nagy balhét csapok 
Ebbe egy-két sportvezető 
már bele is bukhatott 
Ha nem kapom meg a beígért pénzt 
jól vigyázzatok, 
mert attól kezdve valóban amatőr módon sportolok 
.
Sportállásom jól fizet, de a lakás csak kétszobás 
És négy hónapot késett az új autó-kiutalás 
Csak azért mondom, mert hogy kaptam néhány ajánlatot 
és a feltételek ott kedvezőbbek, mint itt, ahol vagyok 
.
Hogy ma ez nálunk így szokás, az nem az én hibám 
és ki lelkes amatőr, az vessen követ rám 
De ha engem eltalál, még a többi megmarad 
Egy játékos nem változtathat meg szabályokat! 
.
De ha nem kapom meg a beígért pénzt… 
.
Így hát magyar ifjak-lányok jól figyeljetek 
Sportolni szép, érdemes csak észnél legyetek 
Elmúlik a dicsőség, ha kiöregedtetek 
Addig kell a vasat ütni, amíg még lehet 
.
De ha nem kapom meg a beígért pénzt…

https://www.youtube.com/watch?v=WH4KkXCKoVE

MŰVÉSZET – SPORTOSAN | SZIKM blog

pppppppppp

Csak az ember lehet

a boldog élet helyett

egy ön és társ-sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

Sportos, traumatizált férfiak – KULTer.hu

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

Az igazi e-sport: Elindult a Nemzetközi Informatikai Diákolimpia ⋆  mínuszos.hu