kb. 21 perc olvasás

Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ABC – II.
Életminőség-vizsgáló tükrök
A bölcs és/vagy balga ember
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

Reményik Sándor
HA SZÁMBAVETTED…
Ha számbavetted mind a vétkeid
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok-sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot!
.
Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk,
Mert végtelen a vétkeinknek száma
S talán nem az a legölőbb csapás,
Mit sujt az öklünk tudva, odaszánva.
.
A legsikoltóbb seb talán nem az,
Mit oszt a kardunk nyilt, lovagi tornán
S tán az se, mit suttogva, hátmögött
Ejtünk kajánul, titkon és orozván.
.
A legsikoltóbb, legégőbb sebek
Egy mosolyunktól nyílnak, úgy lehet,
Mely indult jóakarat ösvenyén
És öntudatlan gúnyba tévedett.
.
A legszörnyűbb lavinák úgy lehet,
Indulnak egy elejtett szó nyomán,
Mit elhallgatni – véltük – nincs miért,
S mit elhallgatni jobb lett volna tán.
.
S mikor egy gyötrődő szív úgy eped
Egy szónkért, mely meg tudná váltani,
S virágoskertből sivataggá lesz,
Mert azt az igét nem mondottuk ki.
.
Mert elnéztünk a ködös messzeségbe,
A léptünk rajta döngve áthaladt,
Semmit se tettünk – csak nem vettük észre –
És eltapostuk, mint egy bogarat.
.
Oh végtelen a vétkeinknek száma,
Mi álomroncsba, tört reménybe járunk,
Pusztán azáltal, hogy élünk, megyünk,
Szüntelen egy virágot tör le lábunk.
.
Ha számbavetted mind a vétkeid,
Szemed ha metszőn önmagadba látott:
Az ismeretlen sok, sok bűnödért
Még mondj el egypár miatyánkot.
?

Reményik Sándor
Jóakarat
.
„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…”
Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;
Mellyel a szív magának ád halált,
S önnön hajába markol szaggatón
A kétségbeesés?!
„Én jót akartam.
Zephirt vetettem, – és vihart arattam. –
Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! –
S megindult alattam,
Mint a horkanó paripa, vadul.
Egy tégla nem tetszett a templomfalban,
Megmozgattam, – s a templom összedőlt.
Én jót akartam.”
Mikor eljő az ítéletnek napja,
A végső nap,
S a maga jussát minden szív kikapja,
Mikor a Bíró rátekint merőn:
Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,
Egy hópehely a másik serpenyőn,
Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.
Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:
Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

?
Szándék és
következmény.
jó és rossz
ún. dialektikája
Felmentheti-e
a rosszat akarót,
ha szándéka ellenére
a következmény jó lesz?
S elegendő védekezés-e,
hogy én csak jót akartam,
de az épp rosszul sült el?
Tudjuk: a pokolra vezető út is
jószándékokkal vannak kikövezve…
Olykor kevesebbet árthat nekünk
egy ádáz, elszánt rosszakarónk,
mint egy túlbuzgó kétbalkezes kontár,
egy Mekk mester, akiben mi megbízunk…
?
„Segítség”
Segítség, ember…!
Jobban jártam volna,
ha nem segítettél volna,
minthogy – nagyon – rosszul segítettél,
és csupa jó szándékból kövezted utam a pokolba
(miközben te meg a nagy emberbarát pózában tetszelegsz)
?
Betegítés
Jó szándékkal segít az orvos,
de a protokoll kényszerzubbonyában,
épp a rossz tudást nagyon jól alkalmazva,
és pont ezért leszek/maradok krónikus beteg,
pláne, ha vak bizalommal vagyok vele szemben,
és magam sem keresek a valódi okokat…
?
Férfiatlan
Aki szégyell sírni,
mert őt úgy nevelték,
hogy az nem katonadolog,
és nem tud így természetes
úton-módon megkönnyebbülni,
és ön-megerőszakolva elfojtja könnyeit,
és marad, gyűlik a lelki teher, majd robban…?
?
Aktív balek
Aki oly lelkesen,
de mindig másnak
kaparja ki a gesztenyét,
forrón a hamu közepéről.
Aki még nem látja át, hogy
ő milyen igen bőven termő
de igen nagyon bamba diófa
Aki egy „hasznos idióta’, aki
egy cseppet sem kételkedve
meg van győződve róla, hogy
megmenti a népét, ha vállalja,
hogy megölje a „zsarnokot”
?
Aki
szégyelli
a balekságát,
és így másoknak
elmesélni az átverését,
ezért barátai és ismerősei
nem tudnak erre felkészülni,
és könnyen új áldozatok lesznek…
?
Akinek
gyenge az akarata,
nem fejlesztette, gyakorolta,
és e jellemhibájából fakadóan
semmiben nem lesz állhatatos,
nem akarásnak nyögés a vége –
sőt ki lesz téve annak a veszélynek,
hogy így mások, és nem jószándékú
akarata fog érvényesülni az életében…
?
Voluntarista
Nem figyelve, illetve
nem érzékelve testjeleit,
a neki éppen alkalmas időben
ráül a bilire, és órákig hiába vár,
vagy nagyon erőlködik, úgymond
„mindent lehet, csak akarni kell!”,
de ennek nem (be)kakilás,
de sérv stb. lehet a vége…
?
Csapdában
vagy és te feleslegesen, sőt
károsan, hiperaktívan rángatózol,
és így csak szorul nyakadon a hurok,
vagy letargiába esel, feladod a reményt,
nem vagy résen, és így nem tudsz élni
a kínálkozó szabadulási alkalommal…
?
Midasz király
Ha módodban van
egyszer bármit kívánni,
akkor legyen meg a Te akaratod,
és ne is tudakold, hogy mi lenne
a Jóistené, ami a javad szolgálná:
kérd azt, ami neked most a legtöbb,
vagyis váljon minden arannyá kezedben…
(utána attól koldulsz, és nem győzhetsz
imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)
?
Szelíd,
erőszakmentes…
Ad absurdum vinni:
egy amúgy helyes,
pl. keresztényi elv
túl merev alkalmazása:
pl. nem csak a végsőkig
törekszel a békés megoldásra,
de már eleve, elvből lemondasz
az arányos önvédelmi erőszakról…
?
Háború és béke
Egyenlő felek között
nemigen tör ki háború –
de aki erőszakmentes amis,
vagy „bulányista” katolikus,
az egy s bevonzó zabad préda,
az a másikat kísértésbe hozza,
a provokáló agresszív lépésre…
Ha békét akarsz, légy kész háborúzni!?
?
Ott-
honvédő
Veszélyben
a természetes ész is
engedi az önvédelmet,
a támadás elhárításához
szükséges, arányos mértékben
Már amennyire egy felzaklatott
idegállapotban mérlegelni lehet,
ha pl. besurranó tolvajra ébredsz…
De azét lelőni ne akarjad, mert
így jóval nagyobb bűnt követsz el,
vagy e fegyver által veszel el,
ha elveszi tőled…
?
Későn
már felesleges,
vagy még kár is…
Eső után köpönyeg,
miatta nem szárad
a csuromvizes ruha…
Jól bezárni az ajtót,
ha már megtörtént a baj –
esetleg így pont azokat kizárni,
akik kármentőnek segíteni jönnének…
Késő bánat ebgondolat…
…utólag már sopánkodni kár?
Amin már nem lehet javítani,
azon ne bánkódj, ne emészd magad,
mert ez nem segíts, sőt növeli a bajt:
a bűntudatos rágódás gyengít, „betegít” …
?
Időzítés
Aki akkor üti,
de akkor nagyon a vasat,
amikor az már régóta hideg.
Akkor kezdené gyerekét nevelni,
amikor az már alig-alig hajlítható…
Aki túl későn kap észbe, hogy
a gyerek minden óhaját és sóhaját
máris parancsnak véve egy nem kis
házi zsarnokot nevelt egyszem gyerekéből…
?
Veszélyek
A csak képzelt,
kitalált veszélyed
eltereli a figyelmed,
elfedi a valósat-komolyt
A mumus kéményseprőt
kicselezve autó elé lépsz…
Vagy egy kis veszélytől
már fejvesztve menekülsz,
és rohansz így bele a jó nagyba,
a szúnyogok, vagy az apai pofon
elől menekül a mély szakadékba…
?
Önerős
Saját hajadnál fogva
húznád ki magad a mocsárból.
mint állítólag Münchhausen báró
„Büszkén” ne is kérj segítséget,
hogy is szorulhatnál te másra!?
Vagy agresszív kismalacként
harapj bele a segítő kézbe…
?
Deus ex machina
„Váratlanul, csodával határos megoldással’.
A kifejezés szó szerinti fordítása: „isten a gépből”
a szólás görög eredetű, a drámai előadásokon
gépezet (emelőszerkezet) segítségével emelték színpadra
a megoldást hozó, istent játszó szereplőt.
Mint amikor egy reménytelen helyzetben
közbelép és mindent megold az isteni kegyelem…
?
Reményik Sándor
Kegyelem
Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
?
Érdem és kegyelem
Felkészülhetsz a meccsre,
jól időzítheted a formád,
akár mindent beleadhatsz
s még jól is mehet a játék,
s mégsem következik mindebből,
hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni…
Ezt akkor igazságtalanságnak éled meg,
máskor viszont nem háborogsz azon,
ha egy szerencsés, talált góllal
felborítjátok a papírformát…
?
Aki
mindazért
a rengeteg jóért,
kegyelmi adományért,
amiben folyton részesül,
azért nem ad naponta hálát –
de viszont tucat párna alatt is
megérzi az egy kis borsószemet…
A polcain már sorba rakva állnak
naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –
ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,
hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …
Be is vonzza, meg is teremti így ezeket!
?
Ami csak ajándékban jó:
váratlan, kellemes meglepetés –
amit nem lehet kiérdemelni
a szorgosan gyűjtött jó pontokkal…
Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,
mert olyan színtelen–szagtalan-ízetlen….
De: amit te önmagadnak nem adhatsz,
csak másoktól/Jóistentől kaphatsz…
(János király – Milne verses meséje…)
?
„Könyöradomány”
Az Isten nem alkuszik…
Pénzért vásárolni „szerelmet”?
Betegséggel kizsarolni a törődést?
Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?
Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?
Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?
Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?
?
Kegyből
járandóságot formálni?
A tanulságos anekdota szerint
amikor F. J. császár eljárt vadászni,
a vadászmestert a kocsis mellől a bakról
mindig maga mellé, a hintóba szólította –
mindaddig, mígnem ő egy alkalommal
már magától is egyből be is ült mellé,
nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.
Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon…
?
Biztosra menni
A legjobb dolgok
tényleg ingyen vannak?
Például: szerencséből,
ajándékból, kegyelemből?
Egyfelől ez megnyugtató,
hisz ilyenje bárkinek, még
a szegény embernek is lehet.
Másfelől meg nyugtalanító,
hisz annyira nem tőlünk függ!
Szeretnénk ezt bebiztosítani:
babona, jogot formálás, követelőzés,
zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…
?
A babona
az ostobák vallása?
Saját sikeres vállalkozásunkat
Még mi magunk sem tudjuk
pont ugyanúgy megismételni,
hiszen nincs két egyforma gól –
Legfeljebb babonássá tehet minket,
ha a tegnapi gólszerzés minden részét
pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,
kezdve attól, hogy mit ettünk reggel…
?
Egy
focikapus is
érzi-tudja, hogy
mennyire nem csak
őrajta múlik a siker,
ezért lesz sokszor babonás, hogy
így próbálja előre biztosítani ezt…!?
Ugyanazt a nadrágot veszi fel stb. stb.
?

Pilinszky János – Éjféli fürdés
A tó ma tiszta, éber és
oly éles fényü, mint a kés,
lobogva lélekző tükör,
mit lassu harcban összetör
karom csapása. Nyugtalan
heves fogakkal visszamar
a mélyen megzavart elem.
Legyőzve, lustán fekszem el
és hallgatózom. Csillagok
rebbennek csak, mint elhagyott
egek vizébe zárt halak,
tünődve úszó madarak.
Elnézem őket, röptüket
az irgalmatlan és süket
egek között, én árva szörny,
kit páncél nyom, heges közöny,
ki mit se kér, és mit se vár,
csak bámul hosszan és puhán;
sikamló, sűrü pikkelyek
lepik be sűrün szívemet,
a mélyén édes-jó iszony,
kitéphetetlen orv szigony,
mit észrevétlen vert belém
a víz, a víz, s a lassu mély.
Mert lenn hináros rét lobog,
alant a kagylók boldogok,
szivük remegve tölti meg
a fénnyel érő sűrü csend.
És mintha hívást hallana,
zuhanni kezd az éjszaka,
moszat sodor vagy csillagok,
nem is tudom már, hol vagyok?
Talán egy ősi ünnepen,
hol ég is, víz is egy velem,
s mindent elöntve valami
időtlen sírást hallani!
?

Bánhegyesy Tünde
Tűnődések az úszásról
Amint az állatok, úszni úgy tanultál,
oly természetesen, – vagy mindig is tudtál? –
már annak előtte, hogy emberré lettél,
mikor még folyékony ősanyagban éltél,
úsztál anyaméhben, jólvédett burokban,
mintegy félálomban, kialakulatlan,
úsztál öntudatlan megelégedésben,
gomolygó, cseppfolyós, páradús melegben
s még ennek előtte, a kezdet kezdetén
ringattattál Thétisz hullámos lágy ölén,
DNS levesben, a szerves elegyben,
ásványokban oldott bő termálvizekben
millió évekig úsztál lankadatlan,
csillókkal, uszonnyal, számtalan alakban,
körötted sötétzöld sodortatott hínár,
lendülettel dobott partra a magas ár,
úsztál és úszni fogsz annak ellenére,
hogy rég kivettettél a szikkadt fövényre
s növesztettél erős, földönfutó lábat
a szárazulatot hogy végig bejárjad,
kopolyút tüdőre hiába cseréltél,
vágyad a nagyvizek iránt még mindig él,
ússzál hát, áradó, buzgó szerelemmel,
együtt önmagaddal és az őselemmel
az úszás monoton mozdulatsor, ima,
néma örömóda, végenincs zsolozsma,
öröklött, ösztönös, archaikus tudás,
szükséglet, élvezet és élni akarás,
az úszás misztikus meditáció,
gondolat s gondtalan levitáció,
törzsed elernyedve, súlytalan, lebegő,
fölötted kék azúr szikrázó levegő,
sikló repüléssel, mint ahogy a sas száll
az égi vizekben, fennségesen ússzál,
pillangóúszással, testtelen, könnyedén,
béka-mellúszással a tó ezüst tükrén,
ússzál hát, amíg tudsz, míg van még, van remény,
hogy tűz a Nap , ragyog, míg tündököl a fény,
míg aranyban fürdik csillámlón a homok,
kebeledben lüktet, míg ritmusra dobog,
dolgozik a szíved, míg fújtat a tüdőd,
ússzál, amíg bírod, amíg tart az erőd,
megfeszül és ernyed végtagjaid izma
újrázza sokezer gyöngyház kristályprizma,
úszhatsz újgazdagként kristály medencében,
szegényként is úszhatsz könnyeid vizében,
sós verejtékedben fuldokolsz, mint kontár
bánat-buborékot eregető búvár,
ki nem mer a mélyre, sötétbe merülni,
révbe jutni sem tud, felszínre kerülni,
el nem kerülheted, úszás lett a sorsod,
startra versenyre kelsz, habár nem akarod,
nincs mért ellenkezned, elragad, messze visz,
bensődben megtisztít, átmos a folyó víz,
ússzál véghetetlen, nagy-nagy nyugalommal,
parttalan vizekben, egykedvűn, mint a hal,
langyos középszerben, mitsem törődőn,
ússzál kitartóan, bátran, célra törőn,
elszánt karcsapással s tudd, hogy mi a törvény,
mit tégy vad viharban s ha elkap az örvény,
nézz szembe leskődő, százkarú veszéllyel,
ússzál hosszantartó, örök szenvedéllyel,
kecses mozdulattal, mint táncos medúza,
melynek átlátszó tüll fátyolból a blúza,
te legyél az úszó, tökéletes szépség,
alulról nézzen rád irigyen a mélység,
gonosz –gyilkos bálna– bámul, de el nem nyel,
találkozz Jónásként a világszellemmel,
a mindenhatóval – hona tenger éter,
milliárdnyi fényév négyzetkilométer –,
ússzál, mert teheted, a szabadság jogán,
tiéd e szélcsendes mindenség-óceán
,,big blue” tintakékben oldódó közege,
vízcsepp a tengerben, te vagy a közepe,
a légüres térben úszhatsz a magányban,
bukfenceket vetve a súlytalanságban,
más dimenziókban úszni fogsz? – nem tudod –
kíméled magadat, erődet spórolod,
szeretnéd, hogy tovább, még tovább tartana
e tudatos úszó állapot-nirvána,
léted – lehetett más?– egyfajta gyorsúszás,
körbe visszatérő kör, látszat-változás,
folytonos úszás volt eddig az életed,
hogy le kell majd állnod: elfog a rettenet,
felhúzod sebtiben a hanyatlás gátját,
torlaszolva itt-ott az idő folyását,
ideig-óráig még meg lehet úszni,
máról holnapra még lehet halasztani,
lassan közeledik, úszva, mint az álmod,
feltartóztathatatlan jövel halálod…
vízizene ríjon, zokogjon rekviem,
hullám mossa hullád, tested, testünk s testem.

?
Aki azt hiszi,
hogy akinek egyszer
már szerencséje volt,
onnantól bérletes lesz!?
Nála nem forog a szerencsekerék…
A pünkösdi szűz kézzel nyerő,
aki visszatér a játékbarlangba,
és még a gatyáját is elveszíti…
(Harsányi Zsolt: Jókedvű könyv)
?
A jó-
szerencse elvakítja,
elbizakodottá teszi,
a bal meg leveri lábáról…
(elbukik a jellem e próbáján)
?
Sors bona,
nihil aliut
Ez a hadvezér
Zrínyi jelmondata,
aki nagyon is tisztában volt
a hadiszerencse fontosságával
és a forgandóságával…
?
Ki-ki a saját
szerencséjének kovácsa!?
Mert aki mer, majd az nyer…!?
A bátraknak van szerencséje!?
De: akinek több a szerencséje,
mint az esze és a szorgalma?
A hülyének van szerencséje?
Vagy a rest legénynek (népmese)?
?
Vagy-vagy
Roppant szerencséje
volt a szerelemben és/de
kevés szerencséje a kártyában –
egyszerre nem lehet mindenben…!?
(igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)
?
Jó
szerencsét!
A bányászok köszöntése,
akik tudják, hogy a föld alatt
mennyire kiszolgáltatottak…
És mi, a többiek a föld felett?!
?
Kinek
lennél hálás,
hiszen mindent
magadnak köszönhetsz,
te vagy a modern self made man!?
De ennek az egykori mintája, Robinzon
nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…
Másként, ha épp rosszul megy a sorod,
akkor is csak magad kárhoztathatod
és leselejtezed, hasba szúrod magad…
?
Minden
ki akarsz érdemelni,
még az ingyen kegyelmet is –
vagy túl büszke vagy azt elfogadni
(egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,
ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)
?
Naponta
számolgatod,
könyveled élettársad érdemeit:
már/még mennyire méltó-e ő Terád,
s ha már nagyon nem, akkor fel is út…
Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –
hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,
akkor az akasztófán végezd, ha nincs
egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,
ahogy itt és most vagy!
?
Köz-
kegyelem
Te sem adsz másnak,
így azután te sem kapsz
az Istentől amnesztiát –
így mindörökre priuszos,
büntetett előéletű maradsz.
Vagy: neked Isten elengedte
a nagy adósságodat, de te meg
ugyanakkor behajtanád mástól a kicsit is…
?
Ön-szeretetlen
Magadat se – jól – szereted,
pl. magaddal irgalmatlan,
vagy mindent elnéző vagy
hát akkor még másokat,
fele-barátot mily rosszul…
Hisz „jó keresztényként”
pont azt teszed velük is,
amit önmagaddal…
?
Elltalálod
a szarva között a tőgyit –
a hibát hibára halmozó lény
Nem tudott eleget a magyar
állat viselkedéséről a hívatlan
idegen török Mehemed, ezért
így végül felrúgták a tehenek
?
Rossz
fokozatok
Az egyik nem ismeri fel a hibáját,
és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,
a tanmese se róla, mindig másról szól –
de azért elbizonytalanodik (moratórium)
A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,
nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…
Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!
?
Piszkító-tisztító
Jobb ügyhöz méltó bugalommal
mindenkit bemocskol, befeketít
és így ő sem fog annyira kiríni közülük…
Ha ő nem lett boldog, a másoké is hamis…
Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre
(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)
?
A hiba
az ön készülékében van…
Ha pl. a szemüvegeden pl.
egy piszok, egy folt van,
akkor azt hiheted, hogy
a világban van a hiba.
Ha netán sötét az üvege,
akkor mindent sötétnek látsz.
És a pesszimista magára
operált fekete szemüvege…
?
Ő egy
ún. kincstári optimista,
megélhetési kényszerből –
de aki amúgy, félig titkon,
(leittasodva már nyíltan is)
egy mély elvi pesszimista…
?
Ha nincs
happy end,
nem „operett”,
akkor már nem is
érdekel ez/az a film –
hisz a bölcs népmeséknek is
az a vége, hogy boldogan éltek…
(„csak” pont azt nem fogod fel, hogy
odáig milyen bátorságpróbákat álltak ki…)
?
Leskelődő
Mások élik helyetted a Nagy Életet,
te megelégszel a drukkolással, kukkolással?
Hisz – szerinted – a boldogságra születni kell,
mert az egy kiválasztott elit kaszt osztályrésze…
Az ennek ellenkezőjét sugalló népmesék hazudnak…
?
Igazolatlan hiányzó
Sohasem vagy itt és most jelen!?
Mindig máshova és más korba vágyódsz:
vagy nosztalgiával, értsd: fájó elvágyódással
egy olyan múltba, mely úgy sohasem lehetett,
vagy pedig futurisztikus fantazmagóriákba,
mely utópia, ha megvalósulna, szörnyű lenne…
Egyik sem késztet itt és most önváltoztatásra…
És így a sírig áltatod magad: ott boldog lennél…
?
A
reggeli
frivol csevegő
rádió-műsorból
felkapott „eszmével”
estig valahogy még kihúzod?
Akkor meg jöhet a piás illumináltság…
a megvilágosodás helyett az elsötétedés…
?
Eszme
Eszméletlen –
nincs magánál,
ájultan fekszik/él,
mintha nem lenne több,
mint csak egy magatehetetlen,
akaratnyilvánításra képtelen test.
Nem eszmél, ébred rá, hogy ki ő stb.
Akinek nincsenek eszméi, vonzó ideáljai –
vagy ami még ennél rosszabb:
akinek csak rögeszméi vannak,
amitől még az isten se tántorítja el…
Vagy: „eszmélnél, de eszme már
csak az övé jut eszedbe…” (I.Gy.)
?
Nem
gondoltál
merészet, nagyot,
és nem tetted fel rá élted,
nyomtalanul válsz semmivé…
Legfeljebb bebalzsamozott,
mumifikált tested „él túl” …
?
Ambivalens
Rossz végletes
Az ellenkezőjébe,
a másik rossz végletbe
átcsapó viselkedésű lény
Aki például a kocsmában
egyre ittasabb állapotban
egy „bátrabb” szókimondó,
hőbörgő és hőzöngő nagylegény,
de azután kijózanodva már otthon
és a munkahelyén meghunyászkodó,
nem ellenkező, nem „visszapofázó” …
?
Meghunyászkodó
A behódoló viselkedés
Behúzni füled, s farkad
Mindenben – őt dicsérve –
a Másikhoz alkalmazkodni
(de azért persze a háta mögött
itt-ott egy kicsit morogni, hőbörögni,
állandó belső ellenállással, ami egy
egyenes út a krónikus cukorbetegséghez…)
?
Fedezve
tetézed a bajt –
behunyt szem/struccpolitika
A szőnyeg alá sepert szemét miatt
előbb-utóbb a lába, sőt nyaka stb. törik…
?
Nem
hiszi el, hogy
már éppen csak
az ő „ádáz” ellensége
mond valami igazat róla,
így sem húz hasznot belőle
(ő a hízelgő barátaira hallgat,
az ellenséget meg csak gyűlöli,
attól dafke semmit nem tanul…)
?
Homo
Mohó
Sokat markol
és keveset fog,
netán minden helyett semmit
Sokat akar a szarka, de letörik a farka…
Vagy a kincsesbarlangban, mint a mesében,
megrészegedik, és elfelejti a jelszót,
és így az végleg rá is zárul, vagy
csak addig, míg jönnek a rablók…
?
Nagyobb
kockázat nélkül
akarna, illetve szeretne
nagy, sőt óriási üzletet kötni.
Így lesz szélhámosok prédája…
A „szabad piacon” ez esélytelen,
de ha a kormánypárt-állam segíti,
akkor monopolhelyzetből diktálhat –
ehhez „csak” a lelkét kell eladnia…
?
A
sok kis
füllentés,
sőt hazugság,
amit időben nem vall be,
eltitkol, bagatellizál stb.
egyre több-nagyobbat szül,
előbb-utóbb egy lavina lesz,
ami őt hamar be- és eltemeti,
egy hiteltelen erkölcsi hullává teszi…
?
Freudi elszólás
Amikor az igazság
akaratod ellenére kibukik,
mert megbotlik a nyelved –
de persze nem véletlenül,
és nem is akárhogyan: elszólod magad,
pont a takargatott igazat vallod így be…
(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”
titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)
?
Lebukás
Egy délutáni
szeretkezés közben
az asszony ijedten hallja,
hogy egy kocsi fékez a ház előtt.
– Jó ég, ez a férjem lesz! Tűnj el gyorsan!
A pasas sietve felráncigálja a nadrágját,
és riadtan iszkol az erkélyajtó felé,
majd hirtelen megtorpan.
– Hülye vagy? Én vagyok a férjed!
?
Vízözön
Lehet olyan a mi teremtő
és gondviselő Jóistenünk, hogy
a minden emberi életet elpusztító
természeti csapást küldjön a Földre?
És e kataklizmából ne legyen kivétel?
Még az ótestamentum irgalmatlan istene
is megkegyelmezett volna a „totál bűnös”
Szodoma és Gomorra városának,
ha legalább tíz igaz embert talál…
Vagy csak egyet? Legyél Te az!
?
A pokoljáró dudás sors
Képzeljük el, hogy valaki,
mint egykor egy Noé nevű férfiú,
egy sivatagos tájon kezd bárkaépítésbe,
amiért őt mindenki hülyének nézi, gúnyolja,
és csak ő érzi-tudja, hogy nem ő a bolond,
sőt: ő lesz az emberiség legnagyobb jótevője
?
Az ember és a víz…
A feltámasztó élet vize
Ami tested/a Föld túlnyomó része
Amivel lemosod magadról a mocskot
Amibe bemerülsz szellemi újjászületésedkor
Ami éltet, frissít és meggyógyít kívül és belül
Amivel öntözöd a kerted növényeit, virágait
Amiben lehet lebegni, úszni és lubickolni
Amiben lemerülhetsz a ritka csend világába
Ami mellékhatások nélkül oltja szomjadat
Ami lehűt és felmelegít – felüdít
Aminek szemlélése balzsam idegeidre
Ami elviszi palackpostád távoli országba
Amiben egy vízcsepp eljuthat az értől az óceánig
Amin még magad fabrikálta tutajon utazhatsz
Stb. stb. stb.
?

Vajda János: Fürdés
A vizet használjuk nem csupán belsőleg,
De külsőkép is gyógy- s tisztaságfürdőnek.
Ennek is bár legjobb a tiszta levegő,
De az egészségre még nem elegendő.
.
Az egészségtannak egyik régi elve,
Hogy a tisztaság is egyik föltétele,
De a tapasztalás nem hiába mondja,
Hogy ennek is megvan ám a maga módja.
.
Hasznos a fürdő is, de ez sem okvetlen.
Mikor, minőt, hogyan? főkérdések ebben.
Röviden elmondom, mi mindennek sorja,
Nem bánod meg, hogy ha veszed fontolóra.
.
Akár hideg, meleg vagy a langy fürdőbe,
Ha időd engedi, menj délnek előtte
Reggeli s ebéd közt ideje alkalmas,
Mikor még nem terhelt, se nem üres a has.
.
Ha van náthád avagy bárminemű lázad,
Akár csak magadra gyujtanád a házat,
Olyan hiba volna, ha fürdőbe mennél,
Nagyobb veszedelmet nem is tudok ennél.
.
Azonkívül, hogyha föl vagy ingerülve,
Semmiféle vízbe világért se ülj be.
Csak mikor vagy rendes, higgadt állapotban,
Mehetsz feredőzni sikerrel, nyugodtan.
.
Izgató hatása van a hideg viznek.
Megcsalódnak, akik ellenkezőt hisznek.
Teljesen ártatlan nincs a földön semmi,
A vizzel is lehet jót vagy rosszat tenni.
.
Fürödni hidegben este, éjszakára,
Aztán lefeküdni egybe, mit se várva;
Vagy még zuhannyal is veretni a fejet,
Sovány, lázas testben szörnyü nagy kárt tehet.
.
A hidegvíz-gyógymód van most nagy divatban,
Kövér, lomha vérnek hasznos is valóban.
De ki izgatott vagy s gyönge idegzeted,
Tisztaság-fürdőnek vedd a langymeleget.
.
Mint mindenben, itt is veszélyes a tulság,
Jégzuhany, gőzfürdő nem mindig orvosság.
A sok kedélybeteg, életunt, öngyilkos
Többnyire e zuhanyhősökből telik most.
.
Szabadban a vized bármi hideg lehet,
Nem árt, csak legyen a levegő melegebb,
De vigyázz, hogy az ne legyen megfordítva,
Mert meghül a tested, s öreg lesz a hiba.
.
Fáradtan, ziháló tüdővel, izzadva
Ne vetkőzz és ne menj mindjárt a folyamba.
Pihend ki magadat és ugorj be fejjel,
Vagy locsold meg fejed előbb tenyereddel.
.
Hideg fürdő után egy keveset sétálj,
Mig az előbbi hő eredben visszaáll.
Meleg fürdő után magad ágyba fektesd,
Ott pár óra hosszant párologjon tested.
.
Mielőtt kimennél, öltözz föl melegen,
Mert kimelegedve meghülhetsz könnyebben.
És mivelhogy minden meleg fürdő bágyaszt,
Aznap a dologban magadat ne fáraszd.
.
A hideget használd úszva vagy mozogva,
Csöndesen pihenve maradj a forróba.
Mindeniknél kerüld az ingerültséget,
Indulatossággal ne rontsad a véred.
.
Ha pedig gyógyfürdőt használ beteg ember,
Ez aztán egy egész tudományos rendszer.
Itt kimérve minden: étrend, hőfok, óra,
És csak így használva, válhat az hasznodra.

pppppppppp

Csak az ember lehet
a boldog élet helyett
egy ön és társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp


Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Eugéniusz: Boldog-boldogtalan ember ABC – I.2024.07.13.
- A kidobott futballvers2024.07.13.
- Eugéniusz: Embercsoda – V.2024.07.10.