Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Életminőség/boldogság ABC – X.

Írta: Nagy Jenő · 2025. december 10.

kb. 26 perc olvasás

Eugéniusz:

A létrontások és/vagy a létjavítások

Szellemi segítség lélekbátor keresőknek

Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppp

La Fontaine

A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

Egyetlen szamarát el kellett adnia.

Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

vállukra veszik, és mennek a teherrel,

a molnár és fia. Szembejön egy ember,

s elkezd hahotázni: „Viszik a szamarat!

Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!”

Hallja ezt a molnár. „Némi igazsága

van a jó embernek – mondja. – Mégse járja,

hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

Coki, szürke!” – mennek: fiú a szamáron,

s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

„Nézd a lapajt! – szól egy szemközt jövő polgár –

pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!”

„Így igaz” – gondolja a fiú, leszállva

maga helyett apját ülteti szamárra,

s ő utánuk ballag. – Szól megint egy ember:

„Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!”

„Igaz” – szól az öreg, s hátraint fiának,

üljön föl mögéje. Így kocognak most már

egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

„Nézzétek! – kiáltja. – Milyen eszenincs nép!

Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

Addig hajszolják, míg betörik a hátát.”

Leugrik a fiú, lesegíti apját,

a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

Szaporán lépkednek utána az úton.

Újra jön egy ember. „Szavamra! – kiáltja –

úgy látszik, a világ a bolondját járja:

úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

s lohol a nyomában fiastul a molnár!”

Erre már a molnárt elfogja a méreg.

„Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

Nem érdekel eztán senki fecsegése.

Mától nem adok, csak a magam eszére.”

La Fontaine

A molnár és fia.

El ne felejtsd fiam e bölcs tanulságot :

Egy molnár hogy lásson országot világot,

Szamárra ült, s fiát útitársul vette

De a ki csak gyalog ballagott mellette,

Az első mérföldet még el nem végzettek

Az utazók, már is gáncsolni kezdették.

„No soha sem látánk — némelyek mondának

Párját ezen kemény s rósz szívű apának,

0 mely kényelmesen ül és szamaragol,

Szegény fia pedig fáradtan gyalogol.”

Az öreg a dolgot tréfára nem vette,

S fiát maga helyett nyeregbe ültette.

De most rajok még több szitkot s gúnyt szórának

Az össze-csödültek, s így kiabál ának,

„Láttatok-e ilyen felfordult világot –

S ilyen szép fiúi háladatosságot ? ” -•

Erős izmos kamasz! bizony elnézheti

Hogy elvénült apja gyalog kísérgeti.” >’

Most mindketten ülnek a szamár hátára.

„Gyilkosok! — kiáltnak — az a szegény pára

Nem féltek hogy majd meg-szakad alattatok?

Ennél bolondabbat nem gondolhattatok.” 4

Megunván az öreg a sok bolondságot,

így szólítja meg a bőszült sokaságot :

„Balgatagok! ugyan mit kellene tenni

Ha mindnyájatoknak akarnánk tetszeni,

Új-új tanácstokra ha mindig hallgatnánk,

Végre a szamarat ültetnétek reánk.”

Czuczor Gergely

p 1.

p Dögszagú

p Külcsín-belbecs

p Tiszta az udvarod,

p Rendes a házad, lakásod is –

p Csak éppen dögunalomtól bűzlik,

p Mert már csírájában eltaposol mindent,

p Ami spontán és szertelen életvirág lehetne…

p Nosztalgia

p Ez nem egy kellemesen bizsergető,

p vagy netán katartikusan drámai emlékidézés,

p hanem egy kínzón fájó elvágyódás az „itt és most”-ból

p egy sosem volt, megszépítő messzeségből látott világba –

p ami nemhogy előre vinne, de pont gátol az előre lépésben…

p Zsákbamacska

p Csak a gyermekszülés

p után derül ki, kit vettél el?

p A rangsorban életfogytiglan

p max. a második helyre kerülsz

p És még örülhetsz, ha az a gyerek

p tőled és nem mástól van…

p Torzó

p Torzszülöttség

p Születési rendellenességeidre rátettél egy lapáttal,

p s nyíltan utálsz vagy titkon gyűlölsz minden rendest,

p minden normális testi adottságú embert, aki élt és él

p A folyamatos gyűlölettől, irigységtől eltorzult az arcod is.

p (és közben nem fejlesztetted azt, amiben te jobb lennél…)

p Határ-idők

p Időablak nyílás-zárás

p Addig üsd a vasat, amíg meleg

p Addig formáld gyereked, míg képlékeny

p De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

p Aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…

p Felelősséghárító

p Gyereked tanítását és nevelésé az iskolára

p egészséged őrzését, helyreállítását az orvosra

p mindennapi érdekvédelmed a nép ügyvédjére

p a közügyek intézését a „választott” politikusra

p boldogságod, lelki békéd a pszichiáterre bízod!?

p Heti-rend

p Vasárnap bort inni,

p hétfőn nem dolgozni,

p sej, kedden lefeküdni,

p szeredán fölkelni.

p Csütörtökön írni,

p pénteken számolni,

p ej, szombaton kérdezni,

p mit fogunk dolgozni.

p (népdal)

p Fordítva

p Többet erővel, mint ésszel:

p Miért használnál egyszerű gépeket,

p kereket, csigát, emelőt, éket, kalapácsot,

p ha a kezedben/hátadon is cipekedhetsz,

p ha öklöddel is beverhetsz szöget…

p Neked létrára sincs szükséges,

p ami túl magas neked,

p és felugrálva nem éred el,

p azt akkor savanyúnak mondod…

p Gagyi

p horoszkópot

p olyan érdeklődéssel tanulmányozol,

p mintha tényleg kiolvashatnád belőle a jövőd,

p és jobb híján tényleg ehhez tartod is magad…

p S ha nem válik be, akkor lenézed az asztrológiát,

p nem érdekel a népmeséink csillagbölcselete stb.

p s még azt sem hiszed: Hold-függő a havi tisztulás…

p Jótanács

p Életed nagy döntései,

p például házasságkötés, pályaválasztás előtt,

p nem a téged ismerő és szerető társakhoz fordul,

p hanem azokhoz az általa fizetett jósokhoz,

p akik megérzik, hogy mit szeretne hallani

p súlyos pénzeket fizet olyan dodonai jóslatért,

p ami így is és úgy is, ellenkezőleg is érthető,

p ami „nesze semmi, fogd meg jól”

p Fejlődés

p Abból kiindulva,

p hogy ma repülőn utazhat,

p és házi író-gépe, sőt laptopja van az ölében,

p arra következtet, hogy a mai embernek bölcsebb,

p élménygazdagabb és boldogabb élete, mint őseié –

p és hogy a ma írott drámák felülmúlják a görögökéit…

p Prokrusztész ágy

p Nem a ruhát szabják a katonához,

p hanem a katonát faragják be uniformisba

p Gnóm törpévé, szörnyszülötté stb. tesznek,

p hogy a cirkuszban kunsztokra idomítsanak,

p vagy hogy haszon-élvezzék a támogatásokat

p Leépülés-lejtőn

p Először csak a lábad nem mosod meg.

p Később már a kezedet és szádat stb. se.

p Majd már az alsóneműidet sem váltod…

p Minek mosni és mosogatni egy nomádnak?

p Végül már a vécére se mész ki, bent mész ki…

p Szalonképes szadista

p Ő szinte nem ismer kíméletet, könyörületet,

p Számára ismeretlen a tapintat dimenziója –

p Nincs fogalma/képe a kegyes csalásról sem.

p Őszintesége maga a – szalonképes – szadizmus

p Névadó

p Az állam ad

p a gyerekednek neved…

p És tilos minden becenév adás is.

p Csak a teljes vezeték és utónevén szólíthatod

p (mert minden, de minden beszélgetést rögzítenek!)

p Ideáltípus

p Leányregényekből

p alkotsz magadban

p egy fixált képet a jövendőbelidről, majd

p elindulsz a nagyvilágba, hogy megkeresd az „igazit”,

p s mivel nyilván valami mindenkinél hibázik, hiányzik,

p végleg visszavonulsz, esetleg Jézus menyasszonya leszel…

p (ha gondolatkísérletként feltesszük: mégis megtalálnád,

p akkor Pokol lenne egy ily tökéletes társsal együtt élni)

p Van-nincs

p “Ritkán gondolunk arra, amink van,

p és túl gyakran arra, amink nincs.

p Ez a magatartás több nyomorúságot

p okozott már az emberiségnek,

p mint az összes háború

p és járvány együttvéve.”

p Arthur Schopenhauer

p Titokban

p „Mit számít,

p hogy gyalázatost cselekszel,

p ha senki nem tudja?

p Te magad tudod.

p Ezt a tanút semmibe venni,

p ez az igazi nyomorúság.”

p Seneca

p Terror

p A terrorizált gyerek

p akit rideg kegyetlen mostoha nevel

p ellentmondást nem tűrő zsarnokságban

p A terrorizáló gyerek

p Neki minden megengedett

p Kénye és kívánsága szerint élhet

p Akiből szülei kis zsarnokot neveltek…

p Zabáló gép

p Szellemileg is úgy táplálkozol

p mint az a falánkul zabáló ember,

p aki meg sem várja, hogy megeméssze az ételt,

p máris újabb más adagokat fal és nyom le a torkán,

p így egyiknek sem élvezheti-értékelheti ki az ízeit stb.,

p és a teste épülése helyett elrontja gyomrát, elhízik stb.

p Pech/átverés

p Találkozol egy ronda banyával,

p aki azt mondja, hogy magadévá teheted,

p ha megmondod, hogy mit tart a kezében.

p Te a seprűt direkt kolbásznak nevezed,

p mire ő: „Ezt a választ még elfogadom…!”

p Stukker csere

p Olyan világban kell leélned életed,

p amelyet nagy ellenségeidnek kívántál,

p és el is kezdted annak a kivitelezését,

p csakhogy időközben fordult a kocka,

p és te kerülsz az ő rossz helyzetébe…

p Éretlen

p Nincs türelmed várni,

p kiböjtölni a kellő időszakot:

p zölden szeded/eszed meg a szilvát,

p aminek az íze se jó, arcodon fintor,

p és csodálkozol, hogy vérhast kapsz,

p pedig éretten egészségedet szolgálná…

p Szenvedő alak

p “Ha nem kapod meg,

p amit akarsz, szenvedsz;

p ha megkapod, amit nem akarsz, szenvedsz;

p sőt ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz,

p akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké.”

p Dan Millman

p Boldogtalan

p “Mert vannak,

p akik azért nem

p tudnak boldogok lenni soha,

p mert nem mernek boldogokká lenni.

p Talán csak akkor boldogok,

p ha boldogtalanok lehetnek.”

p Gyökössy Endre

p Kezes

p Kezes, fizess.

p Kezes fizess, vagy ügess.

p Ha veszni akarsz, légy kezes másért.

p Légy kezes másért, ha veszned kell.

p Ha veszni akarsz, vállalj kezességet.

p Légy kezes másért és a kötél a nyakadban van.

p Ott hagyta az ágyban a kezest. (Belecsúnyított.)

p Kölcsön

p Régi kölcsön sem ajándék.

p Ne kérd kölcsön, a mit otthon találsz.

p Kölcsönt kölcsönnel/kölcsönért.

p Nem kér kölcsön

p Egy két kölcsönért nem megy a szomszédba.

p Nincs rosszabb, mint a kölcsön.

p Ha ellenséget akarsz szerezni, adj kölcsön.

p Test-lékek

p Égnek áll a hajam

p Feláll az ember hajaszála.

p Azaz borzasztó, irtóztató.

p Például: feláll az ember hajaszála,

p midőn olvassa, minő kegyetlenséggel folyt

p a két szomszéd nép közt egymás marczonglása.

p Eötvös József

p Vét – vétek – vétség

p Nem vét kevesebbet, a ki sokkal vét.

p A ki vétett, pirul.

p Ha mennyit vétünk, annyit mennykövezne,

p a tágas égben egy mennykő sem lenne.

p Sokakat senki sem emlegetne, ha nem vétettek volna.

p Senki sincs vétek nélkül.

p Első vétek bocsánatot érdemel.

p Latin: Venia primum experienti.

p Sok a vétek, hol sok a törvény.

p Lélekre aszott vétket nehéz levakarni.

p Mi egynek vétek, másnak sem erkölcs.

p A kis vétek otthon tömérdek nagy ott kinn.

p Minden vétek talál magának mentséget.

p Nem vétek, a mi bemegy, hanem a mi kijő.

p Maga vétkét másra tolja.

p Csempészáru

p Amit éppen nem lehet kapni

p Amit nálunk csak drágán árulnak

p Amit amúgy – nagyon – megvámolnának

p Amit nálunk tilt a törvény árulni/fogyasztani

p (s az emberi lelemények a ~ elrejtésére, álcázására)

p Ideális viszonyok…

p Mire mindent tökéletesre beállítanál,

p a székedet és az asztalt, a monitort, a klaviatúrát,

p a fényviszonyokat, a háttér hangulat zenét, és a többit,

p a kávét, a pipát, a betűtípust-méretet, a tipográfiát stb.,

p addigra már el is felejted, hogy mit akartál bepötyögni…

p Elszökött, ha volt, az illékony ihlet kegyelmi állapota!

p (s ezt ráfogod a „transzállapotodból”

p kizökkentő kutyaugatásra)

p Justizmord

p Halálbüntetés téves bírói ítélet alapján.

p Súlyos bírói tévedés a vádlott rovására;

p ártatlannak bizonyuló ember elítélése.

p (tévedés: feltételezve a jóhiszeműséget)

p A halottat már nem lehet feltámasztani.

p Ez is egy érv a halálbüntetés eltörlésére…

p Laissez faire

p A lovak közé dobott gyeplő

p (Csináljátok, ahogy tudjátok,

p én nem avatkozom már közbe)

p A mereven tekintélyelvű,

p ún. autokratikus vezetés csődje után

p könnyen esünk e másik rossz végletbe…

p Veremben

p Beleestél a verembe,

p de fel se fogod, hogy hol vagy,

p vagy megpróbálod lakályossá tenni,

p vagy megmagyarázod, hogy ez a te sorsod,

p vagy mindenkit be akarsz oda csalogatni

p vagy mindenkit utálsz, aki kint van,

p vagy rosszul kérsz-követelsz segítséget,

p vagy berántod magadhoz, kezébe harapsz…

p Protekció

p Avagy az iskolai kivételezés/pikkelés

p Az egyik vizsgázónak elég annyit tudnia,

p hogy körülbelül melyek évezredben élt Rákóczi,

p a másiknak név szerint kell felsorolnia a kurucokat…

p Nagy keresztény…

p A sünik elcsángálnak,

p hideg esőben áznak-fáznak.

p De ott terem egy jótündér,

p s az első kettőt hazarepíti,

p hisz mi mást kívánnának…

p A legkisebb sündisznó,

p aki jót akar a tesóknak,

p így azt kéri a tündértől,

p hogy testvéreivel lehessen,

p hogy ők mellette lehessenek

p (itt ázzanak-fázzanak vele…)

p Gyűlölet

p Gyűlik az ölet

p Ha gyűlölt ellenségedet is magaddal ránthatod,

p akkor magad is inkább a biztos vesztedbe rohansz

p A bűnt gyűlöld, ne a bűnös embert: őt szeresd, segítsd!

p Magadnak is sokat használna, ha figyelnél az igazságaira…

p Hígítás

p Te mindenkit a barátodnak nevezel,

p aki nem viselkedik – nyíltan – ellenségesen veled

p Azt is, aki ismerősként visszajelöl egy közösségi oldalon!?

p Nem is beszélve a – jóban társ – kocsmai szesztestvérekről…

p De ha bajban vagy, akkor bankhoz/pszichiáterhez fordulsz…

p x

A VÁROSI

ÉS A MEZEI PATKÁNY

A városi patkány egyszer

meghívta a mezeit,

s jó, polgári ételekkel

úri tálakat terít.

Fínom perzsaszőnyegen volt

minden, mit nagy konyha ád;

bő, vidám bendőtömés folyt,

jól evett a két barát.

A lakoma nem ért véget,

még kínálást hallani,

mikor a szép ünnepséget

megzavarta valami.

Zaj hallatszik s innen-onnan

gyanus léptek neszei,

a városi patkány surran

s követi a mezei.

Ujra csend lett, visszatérnek

mindketten a résen át;

s szól a gazda a vendégnek;

«Itt a hús, folytassa hát!

– Elég volt, – felelt a másik,

holnap én hívom meg Önt.

Úri koszt nem lesz rogyásig,

de nagyúri lesz a csönd;

semmi sem rémít a réten,

úgy eszünk. Nem élvezet,

hogyha jódolgunk felett

rettegés lapúl sötéten!»

La Fontaine

PÁVA-

TOLLAKKAL

ÉKESKEDŐ SZAJKÓ

Vedlett egy páva; Szajkónk észrevette

s kihullt tollába öltözött;

hetykén páváskodott a pávanép között

s farkát kacéran illegette.

De rajtakapták és kitört a víg vihar,

kacaj keringett, fütty, zsivaj,

a páva-úrfiak szép tollait letépték

s kiverte otthon is a kis rátarti faj, –

a póruljárt nekik se érték.

Ily jómadár akad írók közt is, kimondom,

ki pávatollal él, másét szajkózza folyton

s ha lopni kell, csöppet se kényes.

De jobb ha hallgatok, az íly madár veszélyes,

s nekem bizony ma más a dolgom.

La Fontaine

FELFUVALKODOTT BÉKA

Egy ökröt lát a béka s szép,

nagy testét írigyen csodálja.

És ő, ki csak kicsi, egy tyúktojásnyi ép,

jól felfuvalkodik, dagad, feszül a hája,

hogy oly ökörnyi nagy legyen. «Tudom, –

szól, – most se kell sok, nézd hugom,

elég-e mondd? no még! s most nézd, elég-e kérlek?

– Még nem. – Hát most talán? – Most sem. – Hát nincs szemed?

– Meg sem közelited.» S a pöttömtestü féreg

addig dagad, míg szétreped.

Sok ilyen ostoba teremt itt zűrzavart:

a kispolgár kastélyt építtet, mint a herceg,

kis herceg nagykövettel henceg

s a márki apródot szalajt.

La Fontaine

p 2

p Segg-nyalás

p Emeld fel fejed, büszke nép…

p Magyar ember nem találja a helyét

p (nem érzi jól magát), ha nem szaros a szája!?

p Ez csak egy magyar-gyűlölő ráolvasás – vagy:

p aki nagy dologra van hivatva, nagyon lent lehet…

p Pechszéria!?

p Nem elég, hogy kicsit ittasan

p elnéztél egy jobbkezes utcát…

p És olyan szerencsétlen balesetet szenvedtél,

p ami végzetes kimenetelű volt: családod odaveszett

p De ráadásul még sittre is vágnak, tönkre is tesznek…

p Vagy nem is voltál ittas, csak lélekjelenléted hiányzott…

p Selejtező

p A halálraítéltet is gyógyítják, ha beteg,

p neki is fedél van a feje felett, és kap jó vacsorát,

p nem is beszélve az egyre komfortosabb börtönről –

p Csak a hajléktalan hulladékán lépnek át közömbösen.

p De ő akkor is a nomád szabadságot választja

p a létbiztonság, a kényelem helyett,

p vállalva és kifizetve drága árát…

p Időablak

p Addig kellett volna ütnöd

p a vasat, (és a gyerekedet),

p amíg az meleg, képlékeny volt…

p Hiába ütöd most egyre hevesebben,

p már csak a puha kezed deformálódik el

p Hivatástévesztés…

p Leereszkedik a remete a hegyről,

p bemegy a vendéglőbe s kér ételt-italt, s nőt…

p Kap mindent, de nőt azt nem tudnak adni.

p Amikor sokadszorra ismétlődik a dolog,

p akkor kínjukban felajánlják neki a Bélát.

p – A Béla? De hát én nem vagyok olyan!!

p Legközelebb nagy szükségében alább adja,

p de kiköti, hogy ne tudjon róla senki.

p – Nem fog róla tudni más rajtunk kívül,

p csak még az a két ember, aki lefogja a Bélát,

p mert a Béla sem olyan.

p Felmelegedés

p Az öreg zsidó fia

p odalép az apjához, és így szól:

p – Jó hírem van, megházasodom.

p Az apja erre így felel:

p – Na, ennek örülök,

p de holnap akkor hozd el a jegyesedet bemutatni!

p Másnap a fiú odaállít az apjához

p egy magához hasonló fiatalemberrel az oldalán.

p – Ő lenne az, Béla.

p Az öreg erre csak ennyit mond:

p – Béla?! Hát nem egy tipikus zsidó név.

p Damoklész kardja

p Alatt a legnagyobb nyugalommal

p habos kávét inni, süteményt majszolgatni.

p Miközben bármikor összedőlhet az épület

p Miközben minden percben kilakoltathatnak

p (mint mikor a süllyedő hajón, a Titanicon

p még játszik a zenekar, és pezsgőt isznak)

p Fejetlenség

p Kilövik a csicsás mundérban villogó vezetőt,

p s így hamar felbomlik és megfutamodik a sereg,

p mely odáig csatarendben és elszántan nyomult előre

p Kiemelik, likvidálják, eltávolítják, áthelyezik, megzsarolják,

p elcsábítják, megkísértik a karizmatikus (lelki)pásztort

p és előbb-utóbb/rögtön szanaszét széled a nyája…

p Majomidomítás

p Pompásan mutattak

p és díszlépésben masíroztak a majmok…

p Csak akkor borult fel a rend, de akkor nagyon,

p amikor valaki egy köteg banánt dobott közéjük.

p Isten-

p közel

p Istenhez

p két ember jut közel:

p az alázatos, aki bármilyen

p értelmi fokon álljon is,

p szívesen hajt fejet,

p vagy pedig az, akiben

p elég képesség van arra,

p hogy meglássa az igazságot

p még akkor is, ha az ellenére van.

p PASCAL

p Lélekvándorlás

p Ha te hiszel benne,

p akkor legalább

p több empátiával

p bánsz más földi/

p nem emberi élőlényekkel,

p hisz lehet, hogy legközelebb

p éppen te leszel az ő helyében

p (De még az a bizonyos „holt” kő is

p lélekkel bír a mi bölcs népmeséinkben,

p s amit a kvantumfizika igazolni látszik)

p A tudatlanság fátyla

p Amikor úgy alkotunk

p társadalmi játékszabályokat,

p Hogy egyikünk sem tudja,

p ki hova és mire születik benne.

p Így eleve nem kedvezhetünk

p magunknak, csoportunknak,

p hiszen nem tudhatjuk,

p hogy férfiak vagy nők,

p kisebbség vagy többség,

p szegények vagy gazdagok,

p ős-honosok/bevándorlók

p stb. leszünk-e…

p Exhibicionizmusok

p Mindig mindent megmutatni?

p Soha nem színlelni, színészkedni?

p Soha egy álarcot, egy álruhát kipróbálni?

p Soha nem tettetni magad

p butábbnak, tudatlanabbnak?

p Soha nem ironizálni?

p Soha semmit senki elől el nem titkolni?

p Soha nem folyamodni a kegyes csaláshoz?

p Soha nem tapintatosnak lenni,

p de nyersen őszintének?

p Konstruktív versengés

p A sportbeli, szakmai, gazdasági, politikai

p riválisom: ellenfél, de nem az ellenségem,

p hiszen ő nem ellehetetleníteni akar engem,

p hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,

p hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból –

p jóllehet adott esetben csak egy első hely van,

p mégis mindketten nyertesek lehetünk:

p végső soron a köz profitál ebből a versengésből

p Destruktív versengés

p Van persze destruktív rivalizálás is,

p amikor pl. az együttműködés helyett versenyzünk,

p pedig egy csapatban játszunk, egy csónakban evezünk,

p vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,

p hogy ellenfelem a legjobb formáját futhassa,

p erőimet saját teljesítményem fokozásától vonom el…

p Bocsánatkérés

p „A bocsánatkérés

p Nem arravaló, hogy

p igazságot szolgáltasson a megbántott félnek,

p de hogy helyreállítsa a szeretet légkörét.

p Ebből a szempontból tehát érdektelen,

p hogy ki kéri a másik bocsánatát,

p a megbántó fél, vagy az, akit megbántottak.

p Tehát a bocsánatkérés

p nem lehet többé presztízskérdés,

p hanem csakis a Jézusi béke eszköze”

p Simon András

p Nyújtsd a nyakad

p Vitából elmérgesedve veszekedés lesz,

p majd a veszekedés könnyen verekedéssé fajul,

p aminek akár végzetes kimenetele is lehet…

p Miért nem figyelünk állati tanítómestereinkre

p – no nem az ember által idomított harci kutyákra –

p s miért nem nyújtjuk oda nyakunkat?

p (Ma a legtöbb embert „szerettei” ölik meg!)

p Összekoccanás

p Ahogy a kellemes részegség mámorában, bódulatában

p nem csinálsz nagy ügyet abból, ha a lábadra lépnek,

p nem kezdesz vitázni, veszekedni, netán verekedni,

p hacsak eleve nem ezzel a céllal mentél a kocsmába,

p úgy a szerelmi kábultság, megbabonázottság, vakság

p átsegíti a két embert az összeilleszkedés nehézségein,

p hogy mihamarabb elsimuljanak az érdességek

p – ágálva, haragosan nem lehet szeretkezni –

p hogy ne csináljanak a bolhából elefántot…

p Fent és lent

p Szerencsés dolog,

p ha egy ideig megtapasztalhatod,

p milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,

p az egyiktől nem fogsz annyira rettegni,

p a másik után pedig nem fogsz úgy epekedni –

p Koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.

p de a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:

p itt csak a képzelőerő, illetve a film/regény segít,

p hogy ne áltasd magad életfogytiglan:

p akkor én is boldog lennék,

p ha egyszer s mindenkorra

p én is közibük tartozhatnék…

p Magyarország

p Te sem termettél ám szakácsnak.

p Magyarország, édes hazám!

p A sűlt egy részét nyersen hagynád,

p S elégetnéd más oldalán.

p Míg egyfelől boldog lakóid

p Megfúlnak a bőség miatt:

p Hát másfelől meg éhhalállal

p Megy sírba sok szegény fiad.

p Petőfi Sándor – Eperjes, 1845. április

p Teréz anya

p 8 „parancsolata”

p 1. Amit évek hosszú során felépítettél,

p egy másodperc alatt romba dőlhet.

p Ne törődj vele! Te csak építs.

p 2. Ha valakinek segítesz,

p az emberek haragudni fognak rád.

p Ne törődj vele! Te csak segíts annak,

p akinek szüksége van rá!

p 3. Minden tőled telhetőt tégy meg a világért!

p Ezért rúgást kapsz cserébe.

p Ne törődj vele! Te csak tedd, ami tőled telik!

p 4. Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik.

p Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

p 5. A becsületesség, a tisztesség

p és az igazmondás támadhatóvá tesz.

p Ne törődj vele! Te csak légy becsületes,

p tisztességes és őszinte!

p 6. Az ember ésszerűtlenül gondolkodik,

p helytelenül cselekszik és önző.

p Ne törődj vele! Te csak szeresd felebarátodat!

p 7. Ha jót teszel, azt mások úgy tekintik majd,

p hogy hátsó szándék vezet.

p Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!

p 8. Ha céljaid vezérelnek,

p hamis barátaid és igaz ellenségeid lesznek.

p Ne törődj vele! Te csak kövesd céljaidat!

p Követők…

p Ne a Mestert

p kövesd, hanem

p azt, amit Ő követ.

p (pláne, ha kútba ugrik)

p Úgy is felfoghatjuk ezt,

p hogy maga az a lelkület,

p illetve az a szellemiség

p van a mesehős segítségére

p későbbi nehéz útján,

p aminek egy önzetlen

p segítőkész gesztussal

p tanúbizonyságát adja –

p ez csinált csodát,

p ahogy ennek hiánya

p okozza azon testvéreinek vesztét,

p akik pontosan másolnák az ő lépéseit,

p csak pusztán technikailag kopírozva…

p Akinek

p nem ismerjük

p közelről az életét,

p az iránt zavartalanul

p táplálódnak előítéleteink…

p De ugyanígy képzelhetjük

p egy távoli valakiről, hogy

p neki biztos valamilyen

p különlegesség miatt

p lehet olyan „sikeres”,

p olyan rendben az élete:

p ő burokban született,

p ő a sors kegyeltje,

p netán ő maga sem

p normál ember, de félisten…

p Ez rögtön felmentést ad nekünk:

p Ő nem követhető!

p Nincs

p nagyobb

p személyes kihívás

p mint amikor velünk hasonló helyzetű

p vagy pláne nálunk rosszabb sorsú ember

p elégedetten, lelki békében, teljes örömben él –

p megzavarja önáltató magyarázkodásunkat,

p hogy miért is nem vagyok/lehetek én boldog…

p Sokszor az első reakciónk, hogy kétségbe vonjuk:

p „Nem hitelesített ez a világszám!”

p Messziről

p jött ember,

p azt mond,

p amit csak akar –

p de egy családban,

p egy gyülekezetben

p mindenki ellenőrizheti,

p hogy te vizet prédikálsz

p és bort iszol vagy nem iszol?

p A

p kicsi

p pótolhatatlan segítsége

p Az oroszlán és a kisegér meséje:

p az állatok királya megkönyörül

p az útjába kerülő incifincin,

p aki nem győz hálálkodni,

p s megígéri: meghálálja még ezt,

p amin az oroszlán csak kacag…

p De: mikor hálóba gabalyodik,

p éppen a kisegér éles kis fogai

p mentik ki a vészes csávából…

p (Ahogy nincs az a kicsi lény,

p aki nagyot ne árthatna neked –

p pl. darázs-csípésbe is belehalhatsz)

p Istenkáromló

p Áldod a Teremtőd

p a gyönyörű szép rózsáért,

p de átkozod, ha ügyetlenséged

p miatt megszúr egyszer a tövise –

p ez napokra feldúlja lelked nyugalmát,

p és gyanakvóvá tesz: lehet, hogy

p mégsem a Jóisten a Teremtő?

p Istenkáromló

p Nem tud mit kezdeni

p egyszeri, első-utolsó,

p vagyis a mostani életével,

p de a Teremtőt kárhoztatja:

p pont ő miért halandó lény!?

p Milyen

p rossz lenne

p halhatatlannak lenni,

p hisz túlélnénk minden barátunkat,

p és ha viszont mindenki az lenne,

p akkor nem lenne tétje semminek,

p nem lenne elmulasztható alkalom,

p nem lenne életreszóló súlyú döntés,

p nem lenne más csak frivol játék…

p Élettékozló

p Unatkozna már

p a koradélután folyamán,

p ha a masszív halálfóbiája

p nem izgatná újra fel, és így

p nem okozna neki pánikrohamot…

p x

A FARKAS ÉS A BÁRÁNY

Megszomjazott a bari, kiment a patakra,
Hát egy ordas farkas is akkor tévedt arra.

Lejjebb ivott a bárány, a farkas meg följebb,
mégis szörnyű ordasa a bárányra förmedt:

„Hogy mered a vizemet zavarni, te hitvány?”
„Megbocsásson, farkas úr, de hogyan is bírnám –

szólt a bárány csendesen –, hisz kelmed áll feljebb.”
„Szemtelen! Hát illik így velem feleselned?

Most már látom: tavaly is te gyaláztál.” – „Kérem,
farkas uram, de tavaly én még nem is éltem.”

„Nem éltél még? Akkor a bátyád volt!” – „A bátyám?
Nincs is bátyám.” – „Rokonod volt akkor, te bárány!

Különben is, kár a szó. Bántott, aki bántott:
kutya, pásztor, egyre megy; én most bosszút állok!”

Azzal magát a szegény bárányra vetette;
széttépte s megette.

(La Fontaine, Rónay György feldolgozása)

La Fontaine:

A tücsök meg a hangya

A tücsök dalolt egyre, bár
Ízzott a nyár,
Úgyhogy mikor jött a komor
Tél, része gond volt és nyomor:
Még egy picinke kisdarab
Legye, vagy férge sem maradt.
Hét ment is a hangyához át
Elpanaszolni nyomorát,
És kérte, adjon néki kölcsön
Zsákjába egy kis magot töltsön.
Új aratásig, legalább.
„Majd megadom, lesz erre gondom,
Nyáron, tücsök-szavamra mondom
A tőkét meg a kamatát.”
Bosszantja a tücsök kalandja,
Nem is adott magot a hangya. –
De ezt kérdezte végre tőle:
„Mit tettél a meleg időbe?”
„Éjjel-nappal munkába voltam,
Fűnek-fának folyton daloltam.” –
„Daloltál? rendbe van, komám,
Akkor ma táncolj, szaporán.” –

Kosztolányi Dezső

A tücsök és a hangya.

Egy rest tücsök egész nyárba

Kedvére danolgatott,

S a gabona- s éléstárba

Nem igen liordogatott: .

,,Ha ma kedvemre dúdolok

A holnappal mit gondolok,

A nyárnak van eledele

A gyomrom minden nap tele.”

így okoskodék magában,

Az év kedvező szakában;

De most bezzeg jő a tél

A kisasszony mivel él ?

Most minden mi élő volt

A természetben kiliolt,

S éhen holtan nyomorog.

Mert üres hasa korog.

A szorgalmatos hangyának,

Vagy is tele kamrájának

Elméne tiszteletére,

S tőle eleséget kére;

ígérvén hogy tavaszszal

megadja nagy kamattal.

De a megrakott garmada [

Gazdája ily választ ada :

„Mit magam hordtam rakásra,

Azt nem pazérolom másra,

Húgocskám! ha a melegben

Muzsikáltál, a hidegben

Most kedvedre tánczolhatsz.

Itt a tél farsangolhatsz.”

Czuczor Gergely



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

