Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek

Életminőség/boldogság ABC – VIII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. december 9.

kb. 27 perc olvasás

Eugéniusz:

A létrontások és/vagy a létjavítások

Szellemi segítség lélekbátor keresőknek

Az ön/emberismeret-szeretet igaz tükre

pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan ember

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol

Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálódások magyarán írva

ppppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

pppppppppppppppppppppp

Heltai Gáspár

Keresztyéni panaszolkodás és intés

Ember, emléközzél végedről

És bizontalan időjedről.

Miért élsz olyan nagy kevélségbe,

Pompaságba és döllyeségbe?

Mind Istent s mind embert utálván

Előmenvén nagy bátorságban?

Mindent gyalázsz és szidalmazod,

Minden háborúra adsz okot.

Mert te minden embert meggugolsz

Noha majd s ezennel leomolsz.

Mert kevés múlva meg kell halnod

S a férgökkel leszen lakásod.

Por vagy és hertelen elmúló,

Csak árnyék és füst, mely nem álló.

Felneveködél mint egy virág

És hamar léssz, mint egy asszú ág.

Lassan-lassan elorozkodol

És hamar minden időd elfoly.

A te napid megszámláltattak

Határid is rendelve vadnak

Uradtól és bölcs Istenedtől.

Azért ebbe egyebet ne völj.

Színetlen elkullag a halál,

Megöl mindent, valakit talál,

Mind az gazdagot s mind a szegényt,

Nem kímíl sem nagyot, sem kicsént.

Mindegy néki a szegény koldus

A kegyetlen és hatalmas dús.

És ezért meggondold, te ember,

És teljes életedben légy jámbor.

És végedről elmélködjél mind

Így eltávoztatod a sok bűnt.

Aki siet hamar Istenhöz,

S életet igaz hitbe végöz:

Ez halottaiból támad fel

És mennyországba örökké él.

1553.

Hogy a halál nem fél sem hatalomtól,

sem erőtől, sem tudománytól

Nem gondol a halál senkivel

Sem gazdaggal, sem kegyetlennel:

Nem a pörlőknek esküvésekkel

Sem a patvarkodóknak nyelvekkel.

Nem gondol senki bölcseségével

Sem okossággal, vagy sebes ésszel;

Nem az uraknak fenyítésekkel

Sem a döllyeseknek haragjával.

Nem gondol a gyenge leányokkal,

Sem a szép cifrás asszonynépekkel.

Nem gondol sem naggyal, sem kicsiddel,

Nem marhással, avagy szegénnyel.

Elsiet ő a császár házába,

Mint a szegén s hitván pásztoréba.

Hol vadnak most mindnyájan a pápák,

A kardinálok és pátriárkák?

Hol vadnak mindnyájan az érsekek,

A prelátusok és pispekek?

A prépostok és kanonokok,

A dékánok és vikáriusok?

Hol vadnak a gazdag apáturak,

A priorok és gárgyánok?

Hol a mester és a doktorok,

És a számtalanféle barátok?

Hová löttek el a sok császárok,

És a számtalan nagy sok királyok?

A külemb-külemb fejedelmek,

És a telhetetlen nemesek?

Hol vadnak az igen kevély grófok?

És a hamis kancelláriusok?

Hová löttek a kegyetlen dúsok?

A hírneves s a nemes vitézek?

Hol vadnak a bírák és polgárok,

A művesek és szántó emberek?

Hol gyermek, leány és asszonyállat

És hol az egész emberi nemzet?

Hol immár Páris s szép Heléna,

Hol Tarquinius és Lukrécia?

Hol vagyon Plátó és Porphyrius,

A bölcs Tullius és Virgilius?

Hol vagyon Thales és Empedokles,

És a nagy mester, Aristoteles?

Hol a nagy és erős Alexander,

És az igen bátorságos Hektor?

Hol a drága császár, Julius,

Hol a vitézek: Akhilles s Priamus?

Hová lött el az igen erős Sámson,

Az eszes és igen bölcs Salamon?

Mindnyájan odavadnak s megholtak,

Egy sem meniködett meg közülek.

Minden embereknek kell követni

Ezeket, és ekképpen meghalni.

Minden ember ezen megálljon

És a halálhoz igen készüljen.

1553.

p 1

p Tudni, érteni és élvezni

p Mindent tud a humor történetéről,

p csak nem érti, s főleg nem élvezi a tréfát –

p elméletet alkotott az emberi humorról,

p de képtelen hatásosan elmondani egy viccet,

p és mások jól elmondott jó viccén se nevez egy jóízűt…

p Tekintélyelvű

p Eredet és érvényesség

p Mindegy, hogy honnan tudod

p (illetve: hogy te mit gondolsz erről)

p – „istentől”, a tanár bácsitól, holt bölcstől -,

p az a lényegi kérdés, hogy igaz- e vagy sem,

p hogy tudod-e igazolni, bizonyítani!

p (a tekintélyre hivatkozás nem érv…)

p Szesztestvériség

p a kocsmában mindenki a barátod,

p mindenki a keblére ölel, pláne amíg fizetsz,

p de melyikük lenne kezesed egy kölcsönnél,

p vagy ki jönne el közülük melletted tanúskodni,

p vagy ki fogadna be egy napra is, ha kilakoltatnak?

p Egy népből csőcselék

p „A legnagyobb veszély,

p ami egy népet fenyeget,

p nem az, hogy szolgaságba süllyed,

p és hatalmasabb, nagyobb számú,

p erőszakosabb nép számára dolgoznia kell.

p Szolganépek lehetnek nagyok,

p a szegénység, a munka, a megalázás ellenére

p élhetnek magas sorsot.

p A legnagyobb veszély,

p ami egy népet fenyeget,

p hogy primitívvé válik,

p hogy eldobja magától

p a tudatos gondolkozást,

p és a tudatos gondolkozót,

p s ezzel a tudatlanság óceánjába merül.

p Így válik csőcselékké, söpredékké,

p züllik és oszlik fel…

p Hamvas Béla

p A többség

p sosem képviseli a jogot.

p Nem, sosem!

p Ez is csak olyan társadalmi hazugság,

p amely ellen minden szabad,

p gondolkodó embernek küzdenie kell.

p Kik alkotják egy-egy nép többségét?

p Az okosak vagy tökfilkók?

p Egyezzünk meg, hogy a tökfilkók többsége

p világszerte lenyűgöző arányú.

p De, az ördögbe, csak nem helyes,

p hogy az ostobák ráncigálják az okosokat?!

p Ibsen

p Önbüntetés

p Mintha el lenne tiltva a közélettől…

p Négyévenként leadod egyszem voksod,

p (amit a Nagy Számítógép elnyel, s kiköp)

p S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,

p mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,

p annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:

p S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál…

p Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon

p Valamit valamiért?

p A patkányok is segítik egymást?!

p Egymás között, a csoporton belül,

p aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek,

p az értelmes önzés erkölcse értelmében.

p Keresztelő János azt tanította,

p hogy ha neked van két inged,

p add oda a rászorulónak az egyiket.

p Jézus még ennél is többet követel:

p add oda mindkét, az összes inged…

p Biztos, hogy őt akarod követni?

p Judeokrisztián!?

p Idegen isten imádtatni!?

p Ha én zsidó vezető lennék,

p én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

p és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

p „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

p Szemet szemért, fogat fogért.

p Én pedig azt mondom nektek:

p Ne szálljatok szembe a gonosszal,

p hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

p tartsd oda neki a bal arcodat.

p Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

p annak add oda a köntösödet is.

p És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

p menj vele kétannyira.

p Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

p el ne fordulj tőle.”

p Mt 5,38-42

p Teremtmény

p Mire rendeltetett?

p Használati utasítások?

p Ha úgy bánsz magaddal,

p mint aki a gitárt szögbeverésre,

p vagy nehezéknek, dísznek használja,

p vagy húsvágó deszkának, légycsapónak,

p esetleg zálogba rakható értéktárgynak

p akkor ne csodálkozz rajta,

p ha kialszik az isteni szikrád…

p A lényeg

p meg nem ragadása

p Ha egy marslakó megfigyeli életünket

p és megnéz mondjuk egy bocsánatkérést,

p akkor ő mit fog ebből érteni,

p hogyan fogja ő ezt visszaadni, reprodukálni?

p Pont ugyanúgy lép be a szobába,

p mechanikusan ismétli a szavakat stb.,

p amik egy új helyzetben lehet,

p hogy újabb sértést jelentenek…

p (Hogy a Kovács egy csaló?

p Már bocsánatot kérek!)

p Testügyességeink

p Mindenki zsonglőr, akrobata/cirkuszművész

p Villámgyorsan felöltözni és levetkőzni (riadó)

p Az első ügyetlen csók után egy ügyeset adni

p Kerékpáron egyensúlyozni, személyt-terhet szállítani

p Hazavinni a bevásárolt sok holmit gyalog és buszon

p Egy kaviccsal az ablakot úgy megdobni, hogy ne törjön

p Egy krumplit takarékosan megpucolni, almát lehéjazni

p Stb. stb. stb.

p Lelki erőforrás

p Mi visz rá embereket

p Rendkívüli, hősi tettekre,

p Vagy akár egy életen át tartó önfeláldozásra?

p Az istenhit, a szerelem, a család- és hazaszeretet stb.

p Mit meg nem tesz Rómeó, hogy elnyerje Júlia kezét!

p Életösztöne a sarokba szorított nyulat is oroszlánná teszi?

p Miért vállalja az elhivatott igazságkereső a pokoljárásokat?

p Pipiskedő

p Tetszelegve viselkedik,

p Nagyon kedvesnek kíván mutatkozni

p Finomkodva, édeskésen viselkedik

p Vagy rátartian mozog, kényeskedik

p Vagyis ő önelárulóan nem őszinte…

p (lásd pl. Vörösmarty Pipiske c. versét)

p Hagymaember

p Aki csak hámozható

p Semmi mag, csak a héj

p Sehol egy szilárd kemény mag

p Csak a sok le-és felvehető rétegek

p (Lásd: Ibsen: Peer Gynt)

p Érzéktelenítve/fogyatkozva

p Becsukódó dimenziók és világok

p Már nem érzed az ízeket

p Már nem érzed, mi van a szádban

p Már nem érzed az illatokat

p Már nem érzed a hideget-meleget

p Már nem érzed az anyagokat

p Már nem hallod a hangokat

p Már nem látod a színeket, formákat

p Már nem érzed a fájdalmakat

p Már nem érzel némi nemi élvet

p Már nem érzed, mikor kell kimenni…

p Stb.

p Outsider

p Nem kompetens kívülálló!?

p Aki nem tudhat tojást tojni,

p az nem tudja megállapítani,

p hogy melyik a jó tojás,

p és melyik a záp tojás?

p Fejfedő

p Praktikum és fejdísz

p Sapka, kalap, csákó, süveg

p Ami megvéd ütéstől, esőtől, széltől

p Ami jelzi nemed, korod, rangod, nemzetiséged

p Ami kifejezi családi állapotod, csoporttagságod

p Amit megemelhetsz és amivel adományt gyűjthetsz

p Amit kötelező levenni vagy épp tilos a födetlen fő…

p Jótündér

p Egy tünemény

p Egyszeri jó alkalom

p Légy készen, s légy résen,

p ha hirtelen eléd toppan a Jószerencse

p és ott és akkor bármelyik kívánságodat teljesíti,

p mert ez ritka, és lehet, vissza nem térő pillanat!

p S ha semmit se vagy rosszat kérsz, attól koldulsz…

p Balkezes

p Aki ügyetlen?

p Vagy akinek a bal keze a jobbik?

p De átszoktatták/hagyta magát átszoktatni,

p Vagy maga átszokott a másikra megfelelésből…

p (A tapsteszttel eldönthető, ki minek született)

p Olcsó: mondások

p Olcsó a katonának vére.

p Könnyű a só, ha olcsó.

p Könnyű olcsó városban megszokni.

p Olcsó fának hideg a lángja.

p Olcsó húsnak híg a leve.

p Olcsó János.

p Olcsó mint a cigányhal. (Szálkás.)

p Olcsó mint a kurafi

p Olcsó mint a vasszar.

p (Kiégetett szén a kovácsnál; értéktelen.)

p Olcsó ott az ember, a hol nem ismerik.

p Olcsó ott az ember, a hol sok van.

p Szépen döglik a marha, olcsó lesz a bőr.

p Életismeret-hiány

p Elzárva tartottak – jogi – nagykorúságodig!?

p Várkastélyban, lakatlan szigeten, árvaházban

p hogy megóvjanak a rossz példák látásától –

p így bedőlsz az első cukros bácsinak, aki becéz…

p (Lásd pl.: Moliere A nők iskolája c. színművét)

p Persona non grata

p Kiutasítanak, kinéznek,

p kigolyóznak, kitoloncolnak stb.

p Ez amúgy elsősorban, alapjelentésében

p az immunitást élvező diplomatákra vonatkozik,

p akiket alapesetben nem lehet honi bíróság elé citálni,

p de nem kívánatos személlyé nyilvánítva kiutasíthatók…

p Ahhoz képest

p Viszonylagos/relatív!?

p Ahhoz képest még elég jó vagyok?

p Pl.: focikapusnak a koromhoz képest.

p De a szakmádban, hivatásodban

p már nem védekezhetsz ezzel.

p Ott a mindenséggel mérd magad!

p Különben te leszel az a nevetséges,

p aki a focisták között a legjobb filozófus,

p és a bölcselők között a legjobb focista.

p Kör-válogatósdi

p Referencia csoport

p Csak olyanok társaságát keresi,

p akikhez képest ő azért még mindig…

p Akiknél ő nagyobb, erősebb, okosabb,

p képzettebb, tehetségesebb stb. stb.

p Így biztosítod be magad, hogy

p felnézzenek rád, csodáltasd magad!?

p Hogy soha ne előre, csak vissza fejlődj…

p Kidöntött fák

p Arisztotelész és Nagy Sándor

p Arisztotelész egy tömérdek kidöntött fát mutata

p az alexandriai kertben Nagy Sándornak:

p – Nézd, eme vastag élő gyökerek

p tartották a földben a fát vész, szél és zivatar ellen;

p ezen apró gyökérszálacskák életet adtak neki,

p melyet a levelek a levegőből szítt nedvekkel segéltek;

p a kedvező időjárás virágot,

p majd gyümölcsöt aggatott reá:

p s ím – most egy fejsze a százados fát ledönté.

p – S ki meré ezt tenni? –

p kérdi összevont szemöldökkel a hódoltató.

p – Én akarék egy tükröt tenni elődbe, király.

p Nézd, a vastag gyökerek

p a fejedelem s ország nagyjai,

p a gyökérszálacskák a földmíves,

p levelek a kereskedés és kézi mesterségek,

p kedvező időjárás a bölcs kormány,

p a virág szelíd békesség,

p a gyümölcs a lakosok boldogsága.

p Sejted-e, mi a döntő fejsze?

p a gyászos háború ez, király,

p melyet te, csak kényből pusztítva, hordozol,

p s hány szép fa gyökerére vetél már?

p Most a szkítákra indulsz.

p Maradj, kérlek, itt városodban,

p s magad meggyőzésével mutasd meg, hogy

p több, mint nyert csaták teszen naggyá.

p – Érdekeltetve hökkent meg,

p de mégis tovább mene a hiú, a hajthatatlan.

p Fáy András

p Ország-

p vezetők/vesztők

p „Négyféle vezetőember

p lehet egy ország élén:

p Prokrusztész, Napóleon,

p Samu bácsi és Szolón.

p Prokrusztész

p egy elgondolás híve,

p melybe nemzetét belekényszeríteni akarja,

p ha törik, ha szakad.

p Napóleon

p szenvedélyes játékos és akár nyer,

p akár veszít, mindenképpen tékozol.

p Samu bácsi

p úgy ül az uralkodói teremben,

p mint egy fűszerboltban,

p dekákkal és garasokkal ravaszkodik.

p Szolón

p az isteni ihletre figyel,

p minden tette az örök mértékből ered

p és országa virul.”

p (Weöres Sándor)

p Kétvállon – tus

p A zsarnokság akkor győzött le véglegesen,

p amikor eszmélnél, de eszme csak az övé jut eszedbe,

p amikor már érte születsz-nevelődsz, csak neki tapsolsz,

p amikor belopózik a nászágyadba és szerelmi ölelésedbe,

p és majdan ott áll sírodnál: megmondja, hogy ki voltál…

p Kegyelemkenyéren

p Talpnyaló udvari bolond lettél,

p aki örül, ha vetnek neki egy kis koncot,

p s ha még van humorod, az is „király-párti”…

p az elsők közt kiáltod szépnek a király új ruháját…

p Palimadár

p Annyira szeretnél egy „jobb körhöz” tartozni,

p hogy önként jelentkezel piszkos-veszélyes munkára,

p majd megdöbbenve tapasztalod, hogy ha elküldenek:

p a mór megtette kötelességét, a mór már mehet…

p Birkatürelem

p vagy lelki hadüzenet?

p A hallgatásod beleegyezésnek tűnhet,

p oly sokáig nem teszel szóvá semmilyen sérelmet.

p Majd amikor nálad betelik a pohár, kiborítod a bilit,

p és megnyitod a tartós-álló hidegháborús frontokat…!

p x

A hollóról

és rókáról

Egy holló egy igen szép

darab sajtat ragada egy ablakból,

és felröpüle egy magas fára véle.

Látván azt egy róka,

igen kezdé a sajtot kévánni.

És a fa alá méne, és szólni kezde a hollónak,

és igen dicsírni, mondván:

„Ó, te holló, nemes madár vagy!

Nincsen tenéked mása.

Szép tollaid vannak, fénesek,

melyekkel semmi bársony nem ér;

csak hogy szavad szép volna, termethöz hasonló.

Hiszem is, hogy szép szavad legyen, de nem hallottam.”

A holló igen örüle e dicsíretnek, és elhivé magát;

és hogy szép szavát megjelentené a rókának,

felfuvalá a torkát, és kinyútá a nyakát,

hogy ugyan öregen szólhatna.

És midőn a száját megnyitná,

kiesék a sajt a szájából.

És ottan elragadá a róka a sajtot,

és elkezde menni véle.

Ottan elszomorkodék a holló, értvén,

hogy a róka a jó sajtért

tötte volna a szép dicsíreti orációt.

ÉRTELME

Vedd eszedbe magadat!

Ha az Isten bölcs: tehát tudta,

mint kellett teremteni tégedet,

és müvel ajándékozni.

Avval elégödjél meg.

Ne keress hiábavaló

dücsőséget és dicsíretet.

Megnézd a lábodnak kaptáját:

ne kévánj nagyobb sarut.

Mert azok, kik igen dicsírnek tégedet,

nem szeretnek; és ha lehet, bizony meglátják,

ha a sajtot kikaphatják szájadból.

Ártalmasb állat nincsen hipokritánál és hízelködénél.

Heltai Gáspár

Négy ökerről és egy oroszlánról

Négy egyarányú szép szarvas ökör vala egy társaságban,

és mindenkor együtt mennek vala ki a mezőre,

és semmi fenevad nem mere reájok támadni,

miérthogy igen egyenlő akaratúak valának,

és egyik a másik mellett támad vala.

Az erős oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni,

és noha igen éh volna, azért, látván az egyenességet köztek,

nem mere hozzájok kezdeni.

Végre álnakságot gondola,

és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki:

„Tudod-é, mint vagyon dolgod?

A te társaid igen meggyűlöltenek tégedet,

és végözést végöztenek ellened. Kirekesztnek a társaságból.

Ez okaért megójad magadat tőlek.”

Az öker meghivé az oroszlán beszédét,

és kétséges kezde társaihoz lenni,

és idegenséget hozzájok mutatni.

Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz,

és eláltatván egybeveszté őket.

Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz,

ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént,

megkezdé, és lemará azt és megövé. Annak utána mind a többét is.

Mikoron kedig a negyedikhöz és az utolsóhoz kezdett volna, mondá az:

„Ó, te álnaksággal megtölt fenevad, mely igen megcsaltál minket.

Ha a kétségnek és gyűlölségnek magvát nem hinted vala közünkbe,

bizony győzedelmet nem vöttél volna rajtunk.

De immár oda vagyunk. Minden lelkes állat megtanoljon tőlünk,

hogy álnakságos hízelködé beszédőknek ne higgyen,

és a régi barátságot és társaságot minden apró véleködésért meg ne vesse.

Mert ha mi a mi barátságunkban

és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala:

bezzek ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk;

de ez a mi bolondságunknak jutalma.”

ÉRTELME

E fabula előszer igen dicsíri az egyenességet a társaságban.

Mert addig, méglen az emberek, kik egy társaságban vannak,

egyenlő akaratúak, és egyik szereti a másikat,

igen nehezen fér valaki hozzájok, hogy kárt tenne avagy ártana nékik.

De ha kétségösek lesznek egymáshoz, és kezdik egymást gyűlölni:

ottan odaveszett minden dolgok.

Ez okaért hamar ne adjad füledet a rágalmazónak,

és nem minden okért megvessed régi barátodnak barátságát.

HELTAI GÁSPÁR

p 2

p Ál szabadszólás

p Úgy akarsz teljes szólásszabadsághoz jutni,

p hogy magadra veszed a bolond bélyegét, stigmáját –

p így szókimondásod nem sújtja negatív szankció,

p de arra már nem gondolsz, mi ennek az ára:

p senki nem veszi komolyan a szavaidat!

p Tévhitű

p Van-e nagyobb rabság annál,

p mint mikor azt hiszed, hogy szabad vagy?

p Pedig a kezeden bilincs, szájadon lakat, a zsebed üres

p A szellemi divatdiktátorok kreatúrája, bazári majma vagy.

p (és ráadásul a demagógok bőven termő bamba diófája vagy)

p Jótékonyság

p „A jótékonyság lehetősége,

p amelynek feltétele a gazdagság,

p többnyire annak a bőkezűségnek az eredménye,

p amelyben némely ember

p az igazságtalan kormány részéről részesül,

p ama kormány részéről,

p amely a javak egyenlőtlenségét teremti meg

p és ezzel előidézi a jótékonyság szükségességét.

p De ilyen körülmények közt

p megérdemli-e általában az a segítség,

p amelyben a gazdag részesíti a szegényt,

p a jótékonyság nevet, amellyel mint

p valami érdemmel lehet eldicsekedni?”

p (Tolsztoj – Kant nyomán)

p Gaz-dag

p „Bűntelen gazdagságnak

p csak olyan emberek között lehetne helye,

p akik nem ismerik a nyomorúságot.

p Ott azonban, hol – mint a mi világunkban –

p minden gazdagra több száz koldus esik,

p nem lehet senki sem bűntelen gazdag.”

p John Foster

p Mogyorózva

p Ez a világ olyan világ,

p mint a mogyorófa virág…

p Akik a gödör fenekén vannak,

p mert hittek az ördögnek,

p Aki sokat ígért,

p majd nagyon keveset adott

p – az is keserű volt…

p (vagy éppen

p a kevés csali öröm után

p jött a tartós és sok üröm)

p Apátia

p Érdeklődés, életkedv-hiány

p Akiket már semmi, senki nem érdekel,

p se más, se maguk – teljesen közönyösek.

p Vagy csak úgy tesznek, mintha azok lennének,

p s így mindig másra hárulna a hálátlan szerep,

p hogy a letargiából naponta kirángassák őket…!?

p Felmentések

p Felmentve tornából

p Felmentés a katonai szolgálat alól

p Felmentés a felnőttségből: mamahotel

p Felmentés az élet alól: bolondokháza

p Nem ér a nevem: csak játék az élet…

p Nem ér a nevem, káposzta a fejem…

p Ahol zsarnokság van…

p Nem a pártok képviselnek minket,

p az ő csatájuk inkább pankráció –

p hanem inkább mi képviseljük őket

p családi és baráti stb. köreinkben!?

p A veszélyes puha-kemény diktatúrák

p épp a családi-baráti köröket verik szét,

p vagy aknázzák alá pl. a beszervezésekkel.

p Megmérettetési alkalom

p Amikor itt és most produkálni kell,

p amikor kiállítódik a bizonyítvány rólad.

p Amikor felelsz, vizsgázol, szerepelsz,

p vagy felvételizel iskolába, állásra stb.

p Kinek használ, kinek meg árt

p a drukk, a lámpaláz,

p kiből a legtöbbet hozza ki,

p hogy ilyen komolyan veszi,

p kit meg leblokkol a nagy akarás,

p aminek nyögés/kakilás lesz a vége…

p Ki meg azért teljesít rosszul,

p azért múlja alul önmagát,

p mert egyáltalán nem motivált,

p nem izgatja a feladat teljesítése.

p Ki meg akkor is, mindig is

p teljesítménykényszeres,

p otthon is, ágyban is…

p Kerülő

p Aki fél a megmérettetéstől,

p mint az ördög a szentelt víztől –

p miközben lelkét nyomasztja, izgatja:

p vajon mit ér az ő tudása, felkészültsége,

p hogy éles helyzetben mire is lenne ő képes…

p Időmérleg

p A Kalahári sivatag bennszülöttjei

p Kb. napi két órát fordítanak arra,

p hogy előteremtsék életszükségletüket

p Nekünk ez több mint napi nyolc óra…!?

p És amúgy mennyi az a „szükségletünk”,

p ami felesleges, és sőt: így káros is…

p Önleleplező

p amikor valaki annak örül,

p szinte már büszke is rá:

p amiről egyáltalán nem tehet,

p vagy ami neki könnyű volt:

p például, hogy ő nem cigány,

p nem szegény, nem homokos stb.

p Ha mást így lefelé nyomsz,

p te attól nem kerülsz feljebb,

p csak önelégülten helyben jársz,

p vagyis végül így magad maradsz le…

p Önhitt

p Taníthatatlan – nevelhetetlen

p Magad mindenkinél különbnek gondolod

p így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

p hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

p okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb…

p Imponálni

p Kinek akarsz ezzel tetszeni?

p Miért hal meg a középkorú férfi?

p Hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás…

p Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni

p A mesék és viccek telhetetlen asszonyának!?

p Diszkrepancia

p Nem egyezés, eltérés

p Egyre tágul a távolság

p – és szakadékká mélyül:

p most mi vagy,

p és mi szeretnél lenni,

p hogy becsüld magad.

p És így annál sűrűbben nyúlsz

p az egyre nagyobb pohár után…

p Az irigység leküzdéséért…

p Nyúlj le lelkünk mélyére, Uram,

p oda, ahol az irigység lelke lakozik bennünk.

p Mutasd meg, tapints rá, – ha fájdalmas is -,

p mennyi kárt tesz életünkben

p az irigységtől elferdült szem,

p mennyi jó ötletnek és tanácsnak

p vagyunk akadályai és gátjai,

p csak azért, mert nem mi találtuk ki,

p mennyi tett és szolgálat

p nem kapja meg

p méltó elismerését és jutalmát,

p mert nem mi voltunk azok végrehajtói,

p és ha arra nem is érzünk

p elég gonoszságot magunkban,

p hogy megöljük más jóságát,

p de azt már nem mérjük le

p erkölcsiségünk mértékén,

p hogy elhallgatjuk,

p vagy észrevétlenséggel sújtjuk

p ,,versenytársunkat”.

p Bellon Gellért

p Alkoholkúra

p Soha nem másnapos,

p mert mindig aznapos: részeg…

p Na ő biztos nem a mennyiségre megy,

p Nem sok esélyt ad magának a hosszú életre…

p (addig is vagy az alkohol ára, vagy a minősége

p teszi tönkre őt is és hozzátartozói életét is…)

p Az absztinens

p Aki soha nem iszik egy kortyot se

p Aki nem is tud ellazulni, felengedni a kocsmában

p Aki attól fél, hogy elszólja magát, ha spicces lesz

p Aki attól fél, hogy nem fog tudni mértéket tartani

p (és ő mégse magáról beszél, hanem neked papol)

p Rövidtávú

p Tiltott doppinggal

p ér el ereje feletti teljesítményt,

p majd egyszer s mindenkorra lerokkan –

p viszont utódainak van mit aprítani a levesbe!

p (ha csak az örökölt dopping-stigma szégyene,

p és a magáért/értük önfeláldozó társ látványa

p meg nem rontja örökre a szájuk jó ízét…)

p Önkirekesztő

p Másokat se „terhel vele”,

p vagy maga előtt is titkolni szeretné,

p vagy éppen hiúsági kérdést csinál belőle:

p az önmagán se segítő nagyon nagyothalló,

p aki úgy tesz, mintha követné a társalgást,

p de ő már nem mer/nem tud hozzászólni,

p nehogy elárulja magát, a „fogyatékosságát”

p Elcserélt gyerek

p Ő igazából egy királyfi,

p csak egy koldus rabolta el –

p ő ennél előkelőbb, gazdagabb

p családot, miliőt, bánást érdemel,

p aminek minél előbb ki kell derülnie,

p máskülönben életsztrájkot hirdet,

p holtig panaszos melankolikus lesz…

p Várakozó résen-lét

p „Bizonyos emberek, eszmék, helyzetek,

p Melyek életedhez, jellemedhez,

p Világi és szellemi sorsodhoz tartoznak,

p Állandóan útban vannak feléd.

p Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok.

p Megismerések, igazságok.

p Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel,

p S találkoznotok kell egy napon.

p De te ne kapkodj,

p ne siettesd útjukat és közeledésüket.

p Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt,

p Ami fontos és személyesen tiéd.

p Várj, nagy erővel, figyelmesen,

p Egész sorsoddal és lényeddel.”

p Márai Sándor

p Álruhás király

p Aki azért járja így országát,

p hogy közvetlenül megtapasztalja,

p – akár a saját bőrén is, mint Mátyás király –

p Miként bánik a néppel pl. a kolozsvári bíró…

p (ezt nem pótolja a besúgó, hangulatjelentő –

p sem a hízelgő tanácsadó, „független szakértő”)

p Boldog

p tudatlanság

p A paradicsomi ártatlanság kora

p Amikor még a szülőben Jóistent látsz

p Amikor még nem szégyelled meztelenséged

p Amikor még nem aggódsz a betevő falatért

p Amikor hiszed: mindenki a javadat akarja

p Amikor még feltétlen bízol a rendőrben

p Amikor még nem tudsz cukros bácsikról

p Amikor még nem hallottál homokosokról

p Amikor még a gólya hozza a gyereket

p Stb. stb.

p Felvilágosítás

p Milyen jól működött

p az őstehetségű hályogkovács,

p míg el nem magyarázták neki,

p hogy milyen hihetetlenül bonyolult,

p sérülékeny szerv az emberi szem,

p és hogy már egy kis melléfogás is

p milyen irreverzibilis kárt okozhat…

p (volt persze ebben a felvilágosításban

p egy jó nagy adag kenyérféltés stb. is!)

p Paraméterek

p Életminőség mutatók – dimenziók

p Mennyi időt tölt egy vadászó törzs a létfenntartásra?

p És hogyan dolgoznak, milyen munkát végeznek dalolva?

p Mikor és mennyit betegek, mi a bajuk – meddig élnek?

p Mennyire elégedettek sorsukkal? Milyen a közérzetük?

p Mennyit és hogyan tréfálnak, viccelődnek, nevetnek?

p Mennyit, mit és hogyan játszanak, mily játékosak?

p Mekkora ökológiai lábnyomot hagynak maguk után?

p Milyen a közbiztonság – van e bűnözés és börtön?

p Stb.

p Magvető

p Műveljük kertjeinket!

p A földműves és a gyermeket művelő pedagógus

p Jókor, jó magot jó helyre vetni és imádkozni a jó időért

p A megfogant mag csírázik, palánta lesz, amit gondozni kell.

p Amit vetsz, azt aratod is. Sőt! Szelet vetsz és vihart aratsz…

p Az egyik ember vet, de egy másik arat – utódok vagy tolvajok…

p (lásd Jézus példabeszédét a magvetőről)

p Mit

p – nem –

p tehetek meg helyetted?

p Büntetést elszenvedni – vesztőhelyre menni

p Gyermeket nemzeni – vizsgán felelni – életrajzot írni

p Enni és inni – dolgozni/aludni és álmodni – gyónni

p Bűnbocsánatért esedezni – elismerést átvenni

p Sírdogálni – fájdalmat érezni – munkát elvégezni

p Fényképészhez, orvoshoz menni – szerelmet vallani

p Beszédet felolvasni – üdvözülni vagy elkárhozni stb.

p Halmozódás

p Sok kicsi sokra megy

p – sok lúd disznót győz:

p Ha minden honfitársadtól csak évi 1 forintot kapnál…

p Ha minden nap csak egy oldalt írsz meg a művedből…

p Ha minden törpe rátámad a – szundikáló – Gulliverre…

p Ha mindenki egy párt jelöltjére adja le az egy voksát…

p Ha minden nap csak egy eltűnt ismerősöd hívod fel…

p Stb.

p Kisnagy

p Nincs olyan kicsi segítség,

p ami ne lehetne életmentő

p Ha a sivatagban egy pohár víz hiányzik,

p Ha a fuldokoló egy szalmaszálba kapaszkodna,

p Ha már csak épp egy krajcár híja van a hétnek,

p Ha még pont a kisegér ereje kell a répakihúzáshoz,

p Ha a kisegér tudja kirágni az oroszlánt a hálóból stb.

p Életfontos tudni

p Miképp sebezhető a test?

p Mi okozhatja egy ember halálát?

p Melyik döntés irreverzibilis?

p Ki a barát és ki az ellenség?

p Mi sebzi meg a másik lelkét?

p Most álmodsz vagy ébren vagy?

p Milyen hamar ér ide az a robogó autó?

p Mi az élelem és mi a méreg?

p Mennyi ebből az orvosság,

p és mekkora a halálos adag?

p Mi visz üdvösségre,

p s mi kárhozatra?

p x

Az oroszlánról és egérről

Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék.

Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle.

És a kergetésben az egyik reája szökellék az oroszlánra.

Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret.

Az egér monda az oroszlánnak.

Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám:

ellened nem akartunk vétni szánszándékkal

és semmivel nem akartunk megbántani.

Kérlek, megbocsásd vétkeinket,

mert nyavalyás férgecskék vagyunk etc.

Az oroszlán gondolkodni kezde, mondván: Micsoda állat ez?

Egy szegény és nyavalyás féreg.

Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna?

Csak szömérem dolog volna.

Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom.

Megbocsátá ez okáért minden vétkét őnéki

és szabadon elbocsátá az egeret és hálaadással elválék tőle.

Egy kevés idő múlva az oroszlán mulatni méne az erdőbe.

És tőrbeesvén igen kezde ríni és síni, és igen jajgatá,

miért hogy látta, hogy fogllyá esett volna.

Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra,

hogy meglátná, mi lelte volna az oroszlánt.

És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, monda:

Ne félj, légy jó reménységben,

eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsátál.

Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken,

és megrágom éles fogaimmal azokat és ottan megszabadulhatsz.

És megrágá a köteleknek a csomójokat

és ottan megoldának egymástól és az oroszlán megszabadula

és nagy örömmel az erdőbe menni kezde.

ÉRTELME

Senki el ne higyje magát az ő uraságában,

nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy

ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat.

Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot,

nem kell az okáért mindjárást megnyúzni.

Mert az Úristen csodálatos az ő cseleködetiben:

ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába.

Ez okáért tarts az Istennek ítíletitől

és meg ne utáljad a szegény nyavalyást:

hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá.

Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény,

ugyan nagy és igen szükséges dologban

szolgálhat és használhat tenéked.

Heltai Gáspár



EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

