kb. 16 perc olvasás

Eugéniusz:
Egy mondat: boldog(talan)-ok – XXIV.
Szabad ötletek vázlatos jegyzéke
Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,
a nem boldog, de boldogtalan lélekről…
Életminőség-vizsgálat magyarán szólva
Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló
Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok
Nem ön/társ-sorsjavító, de rontó típusok tára
Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,
a mese rólad szól: ismerj hát magadra,
a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:
bölcsen bátran változtasd meg az életedet…
*
Baróti Szabó Dávid versei
*

A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ.
Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,
Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni
Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
Minden eszesb, ánglus, francia, német, olasz.
S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!
Mint hordják hozzád!… melly ragadozva veszed…
Mint telik a kűlsők szédítő kéncsivel honnyod!
Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! –
Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak
Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.
1777.
*
EGGYNÉMELLY ÚRFIRÓL.
A lágy Kény, mihelyest született, ezen úrfit ölébe
Vette s elő-téjjel maszlagot önte belé.
A tündér Hívság karján hordozta; Puhúltság
Vólt nevelője; jeles mestere csalfa Világ.
Tett is előmenetelt: mert finnyás tettit ha nézed,
Láthatnak szemeid száz meg ezernyi csudát.
Válogató: lehetetlenség kedvére találni;
Dörmög, ha mindenből nem telik ínye szerént.
Melly puha, mit szólljak? nem lány, mert férjfi nevet vett
S hordoz. – Szép nevezet, melly mocsok űle reád!
Már tág a cipelő, már szűk a többi ruházat,
Már másképpenn áll, mintsem akarta, haja.
Ezt, melly grádicsosonn épűlt s tornyozva megyen fel,
Mindétig lepi liszt, és szagosítja kenet.
Nézd két részre konyúlt háromszegű nyalka kalapját!
Nem teszi fel; búbját félyti, hogy öszvetöri.
Fél övtől, útál dolmányt, csak mellyre-valón kap,
Nem tartván ettől hogy leszorítja hasát.
Nem kell nadrágszíj; csípőnek terhes az, úgy mond;
Csak gombbal szeretem, gombra csinálva puhább.
Tarka selyemből áll ugyanez; de (ki nézheti?) térdben
El van metszve: be szép vagy, bugyogós magyarom!
Hogy mí-félénknek mondhatnád, semmije sincsen:
Égtől a főldnek nem lehet esni tovább.
Az juh, melly maga gyapját sem birhatja, veszendő:
Amelly mocskokat ejt fészkibe, csúnya madár!
Vajmi vitéz viadalt követend el ez úrfi-kisasszony!
Másként – Párissá válhat üdővel ez is.
Márs daliája nem így támad, koszorúra nem így jut:
Ezt hideg, ezt éhség fűzi fejére s meleg.
Úgyde talán, Márshoz nem lévén kedve, hazánknak
Nagyjai közt kíván nyerni magának helyet?
S nyerni miként kíván? Tollal. Jaj lészen az ország
Dolga, midőn illy toll fogja vezetni baját.
A tollhoz tudomány is kell; őkelme fejében
A nagy ürességnél nincsen eleddig egyéb.
Nem csuda, mert a könyv únalmas előtte: tanúlást
Tesz-vesz; mint a szél, most ide, most oda kap.
Most feje, most hasa fáj: ezer a mentsége, ha fedded,
Mester, s nógatod, hogy vesse dologra magát.
Intsd meg szűlőjit, s mit mondanak? «Hajtani nem kell,
Látod, hogy a gyermek gyenge s nem arra való;
Majd ha nagyobb lészen, megtérhet az, amit elhagy most,
S gyenge deák legyen is: főnem, előbbre mehet.
Lessz úgyis fényes nemzetségére tekéntet,
Rontsa magát eggy más nemtelen, árva, szegény.
Mind más mínékünk, csak német, francia nyelvet
Tudjon, elég.» – Melly bőlcs mentegetések ezek!
Mégis ha nem tolyod és legelőre nem űlteted őtöt,
Pórúl jársz, rád gyűl a sok ezernyi panasz.
Mit gondolsz vele? számba se vedd: azt mondjad, hogy aki
Pálya-futást restell, a koszorúra nem ér.
Méltókot megaláz, méltatlant aki magasztal:
Mást ítélni s megint mást cselekedni tilos.
Hogyha világ tudományairól, mellyekbe mohón kap,
Megdícsérhetném, senki nem érne vele.
Bál, szem-fül-legelés, tánc, kártya, komédia, játék,
Cifra, legelső helyt szerzene társai közt.
Bár, …; de tovább nem jó folytatni felőlle beszédet,
Mert ezzel csak harag tétetik és nem haszon.
(1786.)
*
EGGYNÉMELLY KISASSZONYRÓL.
Nem tud fonni; sütés-, főzéshez nem tud: ha varrni
Nógatod, így szóll: illy kézbe nem illik ez is.
Látni majorsághoz, konyhába tekénteni, nézni
Éléstárt: dámák tisztivel eggybe nem áll.
Lány-kérő máris megijedsz? félelmedet hagyd el,
És őbenne minő dísz vagyon, halljad elébb.
Tíz óráig hever; s mikoron felocsódik, imígyen
Kezdi: Tejes kávét! – Kész vagy-e Panna, vele?
Azt megiván, kikel a pelyhből: kendőzik; előtte
A sok bóbita, gyöngy, pántlika, csipke, kenet.
Tűköriben csaknem délig mustrálja személyjét,
Míg lepkéje s csigás fürt haja rendbe nem áll.
A templomba vasárnapokonn elballag ugyan-csak;
És ha-mi posta misén ott lehet, úntig elég.
Utcát látni kijő: gyűlnek nőszőji, középre
Fogják s mint bénnát fel meg alá vezetik.
Friss; táncos; bőven-kőltő; jó francia, német;
Szép, s szépet szerető; hetyke; beszédes, eszes.
Várja szerencséjét. Próbáld megkérni: tiéd lesz;
Első kérőnek szánta, fogadta kezét.
(1786.)
p 1
p
p Isten őt sem ver bottal: a ronda lelke teljesen-masszívan kiül csúf arcára
p
p A jótündér a bolond kívánságát is teljesíti – attól koldul, mint Midasz király
p
p A kevesebb százszor több lenne: sok száz ismerőse, de nincs egy igaz barátja
p
p Fék nélküli kerékpárral, ön/társkontroll nélkül rohan vesztébe a züllés lejtőjén
p
p Ő tényleg mindent tudni akar: legyen az rá nézve felesleges, sőt egyenesen káros
p
p Aki a tudás olykor keserű gyökereiből nem kér, csakis annak édes gyümölcséből
p
p Aki sokat tanul, de keveset tud, de azt is rosszul, vagy rosszat tanul, de azt jól….
p
p Aki sehol nem ver gyökeret, sehol nincs otthon – hajtja a „cigány/zsidó vére” …!?
p
p Aki úgy él, mintha kényszer-lakhelyen vagy háziőrizetben lenne: nem mozdul ki
p
p Aki úgy él, mint lánra vert/kóbor kutya, s nem mint egy szabadon kószáló macska
p
p Neki elég az olcsó vigasz: savanyú az a szőlő/nő, amit/akit ő még/már nem ér el
p
p Neki tök mindegy, hogy mit eszik, csak gomba legyen: ehető, mérges, bolond…!?
p
p Aki mindent dafke, különcködve fordítva csinál: ő elbújva eszik, és utcán kakál
p
p x
EGGYMÁS ELLEN TÖRÉS.
Virrongtok, valamint az ebek; megemésztitek eggymást,
Mint az halak: közelít már az halálos ütés.
Több tagok eggy testet tesztek, s e testet azonban
Minden tag sebbel terheli, fojtja s öli.
Ennek szúrja szemét más bóldogsága; s hogy ásson
Nékie vermet, azon tördeli, rontja fejét.
Ez mást rág, hízelkedik az; nagy róka, pribék ez:
Öszvezavarták a kűl szelek annak agyát.
Felkever ez mindent; nem gondol semmivel; oh, azt
Ítélnéd, hogy nincs Istene, lelke s esze.
S amit gondolok, hogy magyarán megmondjam: üress ott
A fel-vár, az hol illy zúrzavar elme lakik.
Mert maga mellyed meg, mikoron más tollait húzza:
Amikor atyjafiát veszti, kiveszti magát.
Mondatik, hogy tüzesen felkeltenek a gyomor ellen
A testnek dolgos tagjai néha-napon.
Mint heverőt, koplaltatták. – Elvégre mi történt?
Ellankadt az egész test vele s majd kiveszett. –
Eggyesség kis erőt szaparít, jószágot öregbít:
Visszavonás fő-fő kíncset, hatalmat eloszt.
Sok vesszőköt is eggyenként eltörni csekélység,
Mellyekkel soha nem birsz, ha nyalábba kötöd.
Rómát, melly külső hadban győztes vala mindég,
A belső szakadás végtire főldhöz üté.
Kűl példákra mi szükségünk! kebelünkbe tekéntsünk,
És könyvezni fogunk bús esetinknek okán.
(1786.)
*
A MAGÁÉVAL ÉLNI NEM TUDÓRÓL.
Lent, kendert nevelünk: más nemzet elhordja, s nagy olcsón,
S béjött vásznáért jól kifej és kinevet.
Van gyapjunk: ezt is fele pénzenn elviszi, s mi nem
Győzzük posztóját már kifizetni tovább.
Nincs-e fonó? hát nincs-e szövő, s kallóra való szer?
Mint más nemzetnek, nincs-e dologra kezünk?
Vólna fonó s a többi; de mí csak készre tanúltunk:
Sűlt madarat várunk szánkba repűlni, henyék.
Illyen az, aki, midőn étellel, itallal elúntig
Lakhatnék, inkább nézi, s akartva koplal.
(1786.)

p 2
p
p Ő az örök haragot jól tartva más vétkéért is non stop önmagát bünteti/betegíti
p
p Ami ingyen van, azt ő nem is nagyon értékeli: mint pl. a szellemi közkincseket
p
p Hiába van otthonában könyvtár vagy rádió, ha funkcionális analfabéta/botfülű
p
p Ő a sok/majd mindent pótló szerelmet holtáig helyettesítgetné valami mással
p
p Ő az újabb boldogságpirulákat faló, de így majd csak a detoxikálóban végző
p
p Ő nem lesz soha felnőtt ember: a gyerekből előbb infantilis, majd meg szenilis
p
p Oly szerény alázatoskodó mafla: az életszínjátékában csak statisztaszerepű
p
p Itt is a gyakorlat tenné a mestert: de így ő már semmi szépre nem emlékszik
p
p Mosakodás, lelki ön-tisztulás helyett mást mocskolva tisztábbnak látszódódó
p
p Neki még a jónál is jobb helyzet kell: nem dönt és el is puskázza a nagyvadat
p
p Ő szabadságot ugyan akar, de az árat, pl. felelősséget, áldozatot már sokallja
p
p Aki egyidejűleg akarná a szabadság és a biztonságos rabság előnyeit is élvezni…
p
p Ő nem érti, hogy miért alszik a hajléktalan a híd alatt a jó meleg börtön helyett
p
p x
BARÁTSÁG.
Míg puhán hord a csapodár szerencse,
Számoson kelnek s csakhamar barátid;
Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.
Mind eloszolnak.
Nézd eme sok száz jövevény galambat:
Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;
Nem szeret rongyos fedelű toronyba
Hordani fészket.
Mindenütt híven követőd az árnyék,
Míg arany színbenn egeken van a nap:
Ez lenyúgodván, amaz is legottan
Mind elenyészik.
Futnak a hangyák az üres veremtől:
A saját hasznát kereső barát is
A vagyonjából kifogyott barátját
Messze kerűli.
(1786.)
*
![]()
BATSÁNYIHOZ,
midőn a szepesi útra készűlne.
Mit vétettem? örök fagy zordon széki, csikorgó
Eurusnak sivatag birtoki, medve helyek,
Kőszálakkal eget rémítő bércek: ugyan mit
Vétettem? Szívem része, Batsányim, elhágy
És ölötökbe siet! – Lágyúljon kebletek! e nagy
Költőnek fejivel bánjatok óva, hegyek!
Nagy, mert érceket is gyönyörű lantjával elolvaszt:
Meglepi, bátor acél mellyetek azzal öröm…
Sarkcsillag, magad is, Molnár, hordozzad ez útban,
S mint engem szoktál égve szeretni, szeresd…
Indúlsz?… Ah! Nem lessz itthon a szívem eladdig,
Míg haza nem fordúlsz és veled el nem hozod.
1787.
p 3
p
p Ő egyszerre akar nagy dolgokra vállalkozni, de bukása esélyeit minimalizálni
p
p Ő mindaddig azt hiszi, hogy szilárd jellem, míg a váratlan nyomor nem teszteli
p
p Aki a maszkabál után is a felvett álarcában és jelmezében, szerepében marad
p
p Aki akár a végkimerülésig fut egy olyan szekér után, ami nem akarja felvenni
p
p Tovább nyújtózkodó, mint a takarója ér: örökös kínos pénzzavarben telik élete…
p
p Ő éppen a biztonsági célból csigalassan autózó – de ezért lesz ön/közveszélyes
p
p Ő a homo mohó, aki kincsesbarlangból is jó rosszul jön ki: vagy sehogy: meghal
p
p Aki a ki nem érdemelhető dolgokat követelő: pl. ajándék, szívesség, hála stb. stb.
p
p Aki előbb rosszkor és/vagy rosszat szól, majd aztán gondolkodik: visszaszívná…
p
p A láb-kisujjadat még sajnálod, de a lábad levágását meg már túl későn bánod!
p
p Nála csak ezt jelenti a bőség zavara: ő most éppen melyik ujját harapja meg
p
p Te egyből a világrekord súlyt akarod felkapni: ebbe nyilván bele is rokkansz
p
p Neked a szülő/Mestere (vég)-akarata szent: ő dönthet pár(t)odról, hivatásodról
p
p x

A MEGROMLOTT ERKŐLCSRŐL.
Oda van az erkőlcs! oda van a tudomány! Hazánk
Reménye mind kifonnyadott! – virágjait
Eggy dér (ki vélte vólna!) csaknem mindenütt
Lefőzte! Még az oskolákban is! – Mire
Ment a gonoszság! – Fajtalan tűz, jámborok
Csufoltatása, fülverő káromkodás,
Parázna szitok, eggy szóval undokság s merő
Istentelenség hallatik, szemléltetik!
Mennyben örök bér nincsen; a pokol – mese;
A lélek elmúl: azt csacsogják a tejes-
Szájú deákocskák is, és óh fájdalom!
Nyilván csacsogják. – Nincs fenyíték s félelem.
Csak színre vannak a gonoszt tilalmazó
Törvények: a bűn büntetés nélkűl marad.
Valamint, midőn a gátak elszakadnak, az
Eggymásra tollott s szűntelen jövő habok
Eggyszerre kilövellkednek; a téres mezőt
Sebes futamva meglepik s a dús határ
Kincsit lenyomják, vagy magokkal elviszik:
Úgy a kicsiny-korúk is a sűrű gonosz
Példákat otthon, szent helyen, kinn, mindenütt
Látván, levetik a szent igát, kinevetik a
Józan tanácslót; nyakra-főre, tartalék
Nélkűl rohannak eggy veszélyről másikra,
Vetekedve, szabadon, űzik a vétket. – Ki ne
Húllassa könyvét a szerencsétlen fiak
Hólt állapotján! Mit reménylhetünk ezen
Mirígyesekből! – Oh szegény atyák, anyák!
Hol van jövendőbéli gyámoltok? Mire
Tettétek a kőltséget? Elveszett! Soha
Nem veszitek hasznát! – Megcsalatkozott király!
S királlyal eggyütt megcsalatkozott haza!
Mit vártok ezen elvetemedett és elfogúlt
Rossz fajzatokból? Ah! kitől fél, aki ne
Fél Istenétől? – Jőjjetek, siessetek,
Nyomjátok el ezen elterűlt fenét – talán
A kisdedektől el lehet még tíltani.
Talán eszekre térnek a feslettek is
Nagy gondotok után; hajtnotok tán meglehet
A gyenge vesszőt. – Jaj, kemény fa, görcs leszen,
Ha több üdőt nyer. – Eggy okos, bőlcs férjfinak
Adjátok által a vezérséget. – Mihez
Nyúlt Róma nagy fergetegi közt? – Dictatori
Hatalomhoz. – A kormányra tudnék én – De nem –
Még megköveznek a szabadságon kapók.
1794.
*
FELFORDÚLT VILÁG.
Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott
Üdőket értünk! megveszett az egész világ,
S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel
Az emberek közt. A szegények, özvegyek,
Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,
Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;
A testi kívánságok, a paráznaság,
Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett
Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés
Alól ki lévén véve: már a házasság-törés
Szokási vétek. – Hány paraszt legény fija
Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija
Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik
Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös
Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik
A konkolyok közt búza: nincs ezer között
Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz
Példák előtte vannak és kecsegtetik.
Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:
Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. –
Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!
Törik, tapodják szent igaz törvényidet:
Óltárid elpusztúltak; elvitték arany
S ezüst edényid; elverettek papjaid,
Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem
Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek
Már a világnak a te szolgáid, neved
S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt
Az esztelenség: már csak a természetet
Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.
Már a nagyokból mind kihalt isméreted:
Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.
Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon
Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid
Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek
Ez már utolsó büntetésünknek jele! –
Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,
Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz
Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts
Fiad sebeire, mellyet érettünk neked
Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink
Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.
1794.

p 4
p
p Ő csecsemőként már megszokta: minden kívánsága rögtön teljesül: úgy marad
p
p Aki kapunyitási pánikos: a felnőtt élet kihívásai elől mamahotelbe hátrál vissza
p
p Ő életútja felén is „szellemi fogyatékos”: csetlik-botlik, süketel: nem érti, hol van…
p
p Még be se lép egy új társas helyre, de máris a vészkijáratot/menekülő utat keres
p
p Aki annyira kába, hogy azt se hamar veszi észre vagy zokon, ha kilopják a szemét
p
p Aki egy Puritán: ő még az ünnepeken se mer nagyvonalúbban költeni, fogyasztani
p
p Ő még a másokról készült karikatúrán se tud jóízűen nevetni, fél, hogy ő jön soron
p
p Lelki nyomorában már csak egy szál kolbászt mer álmodni, ha jönnne a jótündére…
p
p Még azt is önzésnek veszi, ha az adakozás neki is örömet okoz: magára gyanakszik
p
p Aki az amúgy létfontos dolgát intézné, de azt már a megszólítással jól el is rontja
p
p Az elején fonalat vesztő, de szólni röstellő, és csak bólogató: így tudatlanul maradó
p
p Aki nem mer kérdezni, nehogy a rossz tanárai, vagy az ostoba társak kinevessék őt
p
p Az egykéjét majomszerető-kényeztető – az igencsak következetes gyermek-rontó
p
p x

EGGY LEDŐLT DIÓFÁHOZ.
Melly, magass égnek szegezett fejeddel,
Mint király, állasz vala társaid közt,
Tégedet látlak, gyönyörű diófa,
Főldre terítve?
.
Kiszakad testes derekad tövétől;
Csak kicsiny kéreg maradott kötésűl;
Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,
Nedvek elhagyván.
.
Sorvadó kebled csecsemős gyűmőlcsit
Hasztalan szűlvén, elereszti: húllnak
Ők, s nem is tudván rövid életekről,
Rendre kihalnak.
.
Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!
Nemtelen porban hever a nemes dísz?
Ezt leendőnek lehetett-e vallyon
Vélni felőlled?
.
Senkinek kárán nem örűlt, sokaknak
Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó,
S kedvek’ étkeddel kereső kegyes fa!
Mondsza, ki bántott?
.
Ah, minek kérdem! – szemeimbe tűnnek
Gyilkosid. Nem vólt kül erőszak: ott benn,
Önmagadban vólt megölő mirígyed
S titkos elejtőd.
.
Ím egész bélig gyökered kirágták
A gonosz férgek, s az elett odóba
Hangya-bolyt híttak! Mi nyüzsögve járnak
Most is alattad!
.
Átkozott vendég! viperák szülötti!
Ah szerencsétlen fa! – hazánk’, szelíd ég,
Szűz virágjában tehetős karoddal
Tartsd meg örökké!
1790.
*
AZ HALÁLRÓL.
Ember vagy; készűlj: az halál felvonta talántán
Már íjját, már tán nyilat is üt ki reád.
Ember vagy; majd porrá léssz: azt, amit eleddig
Éltél, már az halál birja, te nem vagy ura.
Hajnali kort élsz még? ugyanez rettenthet: az ifjú
Renden lévőkből több nyeresége vagyon.
A gyökeres vén tőlgyfa nem hajt melegekre, fagyokra:
Eggy deret, eggy forrót gyenge palánta kigyőz?
Élet-üdőd kivirágzását most kezdi? ki tudja?
A gyász-padra lehúll még ma virágja talán.
Nyers, eleven vagy még? de körűl vagy véve veszéllyel:
Eggy eset, eggy csuszamás a temetőre vihet.
Eggy őnéki fejér márvány nyak, líliom homlok,
Friss rózsákkal elűlt arca, pirossas ajak:
S tar fő, horpadt szem, ráncos bőr, ritka fogakra
Szállott száj, vőlggyel mély pofa, görbe derék.
Ember vagy, múló vagy azért: megvetni tanúld meg,
Amit az enyves halál róllad örökre lehúz.
Útas vagy, nincs állandó maradásod: örökre
Hol fogsz lelni helyet, sokszor eszedbe vegyed.
Sokszor imígy gondolkodjál: Ha ki kellene mindjárt
Múlnom, lelkem hová menne, s örökre hová?
Illy készűlettel meg mernék halni, vagy elsőbb
Másként intézném dolgomot Isten előtt?
Amikoron leragad nyelvem, bédugja süketség
Két fülemet, szemeim fényjit elállja homály,
Megmerevít a végső dér, az halotti veríték
Elfut, s éltemnek nem tudom adni jelét:
Mit kívánandok, cselekedtem vólna? – Miveld azt
Minden nap, minden nap les az éhes halál.
(1786.)

Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei
A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…
ppppppppppppppppppppppppppp

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Szép hivatások, rút árulások és dudás pokoljárások – XXV.2025.06.14.
- Arany János: Szabó Dávid2025.06.14.
- Magyar Museum2025.06.14.
