Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Az önsorsrontó/javító ember – XIX.

Írta: Nagy Jenő · 2025. július 14.

kb. 23 perc olvasás

Eugéniusz:

Az önsorsrontó/javító ember – XIX.



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

és boldog vagy boldogtalan lélekről

Régi intelmek/bátorítások magyarán



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára



Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)



Négy ökerről és egy oroszlánról

Négy egyarányú szép szarvas ökör vala egy társaságban,

és mindenkor együtt mennek vala ki a mezőre,

és semmi fenevad nem mere reájok támadni,

miérthogy igen egyenlő akaratúak valának,

és egyik a másik mellett támad vala.

Az erős oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni,

és noha igen éh volna, azért, látván az egyenességet köztek,

nem mere hozzájok kezdeni.

Végre álnakságot gondola,

és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki:

„Tudod-é, mint vagyon dolgod?

A te társaid igen meggyűlöltenek tégedet,

és végözést végöztenek ellened. Kirekesztnek a társaságból.

Ez okaért megójad magadat tőlek.”

Az öker meghivé az oroszlán beszédét,

és kétséges kezde társaihoz lenni,

és idegenséget hozzájok mutatni.

Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz,

és eláltatván egybeveszté őket.

Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz,

ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént,

megkezdé, és lemará azt és megövé. Annak utána mind a többét is.

Mikoron kedig a negyedikhöz és az utolsóhoz kezdett volna, mondá az:

„Ó, te álnaksággal megtölt fenevad, mely igen megcsaltál minket.

Ha a kétségnek és gyűlölségnek magvát nem hinted vala közünkbe,

bizony győzedelmet nem vöttél volna rajtunk.

De immár oda vagyunk. Minden lelkes állat megtanoljon tőlünk,

hogy álnakságos hízelködé beszédőknek ne higgyen,

és a régi barátságot és társaságot minden apró véleködésért meg ne vesse.

Mert ha mi a mi barátságunkban

és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala:

bezzek ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk;

de ez a mi bolondságunknak jutalma.”

ÉRTELME

E fabula előszer igen dicsíri az egyenességet a társaságban.

Mert addig, méglen az emberek, kik egy társaságban vannak,

egyenlő akaratúak, és egyik szereti a másikat,

igen nehezen fér valaki hozzájok, hogy kárt tenne avagy ártana nékik.

De ha kétségösek lesznek egymáshoz, és kezdik egymást gyűlölni:

ottan odaveszett minden dolgok.

Ez okaért hamar ne adjad füledet a rágalmazónak,

és nem minden okért megvessed régi barátodnak barátságát.

HELTAI GÁSPÁR

Az oroszlánról és egérről

Egy oroszlán elnyútózván az erdőben, elaluvék.

Melléje gyűlvén a mezői egerek, ott játszadoznak vala környüle.

És a kergetésben az egyik reája szökellék az oroszlánra.

Felserkenvén az oroszlán, megkapá az egeret.

Az egér monda az oroszlánnak.

Kérlek tégedet, nagy uram, ne haragudjál reám:

ellened nem akartunk vétni szánszándékkal

és semmivel nem akartunk megbántani.

Kérlek, megbocsásd vétkeinket,

mert nyavalyás férgecskék vagyunk etc.

Az oroszlán gondolkodni kezde, mondván: Micsoda állat ez?

Egy szegény és nyavalyás féreg.

Ha ezen ugyan bosszút állani akarnál, micsoda volna?

Csak szömérem dolog volna.

Mert ez nem arra való, hogy ezen bosszút kellene állanom.

Megbocsátá ez okáért minden vétkét őnéki

és szabadon elbocsátá az egeret és hálaadással elválék tőle.

Egy kevés idő múlva az oroszlán mulatni méne az erdőbe.

És tőrbeesvén igen kezde ríni és síni, és igen jajgatá,

miért hogy látta, hogy fogllyá esett volna.

Hallván ezt az egér, hamar odasiete a sivalkodásra,

hogy meglátná, mi lelte volna az oroszlánt.

És mikoron meglátta volna az oroszlánnak fogságát, monda:

Ne félj, légy jó reménységben,

eszembe jut a te jótéted, hogy szabadon elbocsátál.

Én is ahhoz képest megszömlélem a kötéseket a köteleken,

és megrágom éles fogaimmal azokat és ottan megszabadulhatsz.

És megrágá a köteleknek a csomójokat

és ottan megoldának egymástól és az oroszlán megszabadula

és nagy örömmel az erdőbe menni kezde.

ÉRTELME

Senki el ne higgye magát az ő uraságában,

nagy tekintötiben és nagy méltóságában, hogy

ahhoz képest megutálná a szegént és a megnyomorultat.

Ha valamiben vétközik, és egyenesen nem találja a dolgot,

nem kell az okáért mindjárást megnyúzni.

Mert az Úristen csodálatos az ő cseleködetiben:

ki gyönyörködik az alázatosoknak felmagasztalásába.

Ez okáért tarts az Istennek ítíletitől

és meg ne utáljad a szegény nyavalyást:

hanem légy engedelmes és kegyelmes hozzá.

Úgy történhetik, hogy ő, noha alávaló és szegény,

ugyan nagy és igen szükséges dologban

szolgálhat és használhat tenéked.

Heltai Gáspár

p 1

p Aki

p egy jó médium:

p addig-addig ismétlik

p az ordas hazugságokat,

p míg ő azt színtiszta igazságnak veszi

p Aki

p nem

p ismerkedik,

p nem barátkozik,

p nem utazik, nem olvas stb.,

p mintha zárt dobozban élne, és

p így nem is reflektál vak szokásaidra

p Aki

p a bírvágytól

p mámoros, „ittas”:

p ezért sem látja az ördögöt –

p jól elbújt a szerződés részleteiben…

p Aki

p önmagán kísérletező,

p a lelki teherbírást tesztelő,

p aki ki mással, mint pont az ellenségével

p költözik össze egy lakásba, egy társbérletbe…

p Aki

p nem

p az istene sugallatára,

p de külső csoportnyomás,

p médiagerjesztett halálfóbia

p miatt kér, fogad el „védőoltást”

p Aki

p mintegy

p beadja testét az orvoshoz:

p szerelje meg, hogy ne csöpögjön,

p vagy legalább halkítsa, hogy ne hallja…

p Aki

p minden bevesz,

p minden kúrát-kínzást kibír,

p pedig nem is ígérnek gyógyulást,

p csak a dúlt lelkét hagyják „békében”

p Aki

p bedugja

p mind a két fülét –

p egyfolytában csakis

p önmagát hallja vissza: Echó

p Aki

p egy jó ügy

p alázatos szolgája

p helyett egy ménkű nagy

p szemétdomb gőgös kiskakas ura

p Aki

p olyan

p elfoglalt:

p őneki nincs

p most, vagy még ideje

p keresni az isten Országát,

p előbb meg kell alapoznia a biztos egzisztenciát…

p (el is ássa talentumát, fel is adja a hivatását stb.)

p Aki

p el is hiszi,

p mert még ki is énekli,

p kórusban világgá kürtöli,

p és holtig ehhez tartja magát,

p akár a bűneire is mentségként,

p hogy tényleg az egész világ az ő ellensége

p (az ún. cigány-himnusz)

p Aki

p a múltat

p végképp eltörölné:

p mert akik ő előtte éltek,

p azok mind gazemberek,

p vagy hülyék lehetettek…

p Szellemi öncsonkító…

p Aki

p a saját értékes-

p szereves hagyományait

p alig/egyáltalán nem ismerő,

p vagy azt csak ócsárló, fitymáló –

p ő idegen eszmék, szokások bolondja

p Aki

p maga

p helyett

p mást küld

p a háborúba,

p de a fotóshoz,

p sőt még gyónni, udvarolni is

p Aki

p csak

p egy átutazó

p egy nézelődő turista

p a hazájában, a szülőföldjén,

p akinek nem itt kell hatni, alkotni, gyarapítani

p Aki

p csak azt

p tartja értéknek,

p ami pénzben jól

p kvantifikálva kifejezhető

p Aki

p csak

p azt a zenét hallgatja,

p mely lelkében csak könnyűbúvárkodó,

p ami után ugyanolyan marad, sőt rosszabb lesz

p Aki

p csak azért

p jelentkezik felhívásra,

p válogatásra, hogy rá itt ne számítsanak!

p Aki

p azért él,

p hogy játsszon,

p de azért nem játszik,

p hogy teljesebben éljen

p Aki

p az eleve

p elrendelés-tanból

p házilag önfelmentő

p fatalizmust machinál

p Aki

p oly merev

p vallási törvénytisztelő:

p szombaton nem is kér-ad elsősegélyt

p Aki

p olyan

p rigorózus-

p dogmatikus vegetáriánus:

p inkább éhen hal, de húst nem eszik

p Aki

p akkorát vajúdó,

p mint a nagy hegyek:

p végül nagy nevetségre

p csak egy kis egérkét szül

p Aki

p annyira

p gyűlöli ex-szerelmét,

p hogy még az ördöggel is összefog ellene,

p és így már e Földön pokol lesz saját élete

p Aki

p csak

p azért bírja ki

p fogcsikorgatva

p e siralomvölgyben,

p mert van, majd lesz

p egy másik boldog élete…

p Aki

p csak

p titokban ellenkezik

p a házisárkány nejével

p (így lehet/lesz belőle cukorbeteg)

p Aki

p úgymond

p a házi béke kedvéért

p alázatosan papucs alatt van…

p (ami hosszabb távon annak se jó…)

p Akinek

p a nemi élete

p nemhogy örömforrás lenne,

p de muszos házastársi kötelem,

p minden este félve bújik az ágyba…

p Aki

p a zanzákból

p véli igen jól ismerni a Regényt,

p és a kóbor numerából, a „dugásból” a Nőt

p (és így ezáltal saját nemi élete dimenzióját)

p Aki

p csak

p egy olyan „férfi”,

p akit egy nő tart el –

p vagy pedig egy alkalmi,

p illetve megélhetési selyemfiú

p Aki

p közvetlenül,

p vagy áttételekkel,

p a házasság leple alatt,

p de folyton ellentételez,

p fizet a „szex szolgáltatásokért”

p Aki

p csak annyit

p lát a világból,

p amitaz autóból

p vezetés közben elkapkod

p Aki

p csak

p álnévvel

p vagy arc/szem nélkül

p mer nyilatkozni, kommentálni

p Aki

p csak akkor

p „tud” mással

p együtt-táncolni,

p ha pont a kályhától indulhat

p Aki

p férfiként

p már csak akkor

p tud, képes könnyezni,

p és így megkönnyebülni,

p ha jó sokáig jó sok hagymát pucol…

p Aki

p csak akkor

p ír naplót, zongorázik stb.,

p ha ez – rögtön – piacképes árucikk is…

p Aki

p csak

p akkor-addig

p hisz istenben,

p ha épp jól megy dolga –

p de az első nehézségekben

p már rögötn istentagadó lesz…

p Aki

p csak akkor

p merné más bűnét megítélni,

p ha ő maga bűn nélkül való lenne

p (így csak közönyösen szemlélődik…)

p Aki

p csakis

p a lebukás

p szégyenétől félve,

p a közmegítélés miatt

p tartja be az erkölcsi normákat

p Aki

p csak

p akasztott ember

p nem volt eddig még,

p talpa alatt még nem fütyült a szél

p (mert eltörölték a halálbüntetést…)

p Aki

p csak a szétszórtság

p és a vas-önfegyelem,

p görcsön koncentrálás

p közül véli választhatni…

p Azután az egyik végletből csapódik a másikba

p Aki

p csak

p a halálos ágyán döbben rá:

p ő más valaki életét „élte” és „halja”

p Aki

p csak

p a kisujját

p nyújtja oda az ördögnek –

p mint aki csak azt dugja konnektorba…

p Aki

p csak

p addig nyomozza/

p kéri elszántan az igazságot,

p míg az őrá még – elég – jó fényt vet

p Aki

p csak a hízelgő „baráttól”

p veszi komolyan a róla szóló – jó – véleményt

p Aki

p csak

p addig udvarol és bókol,

p amíg el nem ejti a prédanőstényt v. hímet

p Aki

p csak addig akar

p nős/férjezett lenni,

p míg a nászút/mézeshetek tartanak,

p majd lelép és ezt egy újjal újrakezdi…

p Aki

p csak

p a házasságkötés után

p vallja be adósságait, vagy

p betegségeit, vagy a túl nagy múltját…

p Aki

p cinikus „bölcs”:

p mindennek ellen tud ő állni,

p egyedül csak a kísértésnek nem…

p Aki

p cinkos

p összekacsintással

p fizeti a receptíró orvost és

p a köz-gyógyos placebót/mérget

p Aki

p már

p csak akkor

p csodálja meg először

p a kisujját, a kezét, a lábát,

p amikor már akár amputálhatják is azt

p x

Virág Benedek: MESÉK PHAEDRUSKÉNT

HOLLÓ ÉS RÓKA

A holló egy magas fa gallyán sajtot ett,
Midőn a rókától imígy dicsérteték:
Melly csuda fényességű vagy! Mint tündeklenek
Hátadra s oldalidra lesimult tollaid!
Bizony, ha szavad is illy ékes s illy kellemes,
Nincs e világon szebb madár, nem is lehet.
Üdvöz légy erdőn és mezőn gyönyörű madár!
Ekkor mutatni akarta szavát, s énekelni
Kezdett, s legottan sajtja földre pottyana,
Mellyet hamis dicsérője hamar felkapott,
S elvitt, nevetvén s csúfolván a bohót.

KUTYA ÉS FARKAS

Egy éh s behorpadt oldalú farkas kövér
Kutyát talált történetből elő, kivel,
Nyájas köszöntése után, így beszélgete:
Látom barátom, hogy jól elhíztál, s alig
Férsz már bőrödben, én pedig sovány vagyok,
Jóllehet erővel felhaladlak tégedet.
A kutya viszontag: illy fényes színű, s sima
Szörű te is lehetnél. Hogyhogy? kérdezi
A farkas: Úgy, ha szolgálnál, és érdemet
Tennél. Minémű érdemet teszesz tehát?
Vigyázok, és házát uramnak őrizem;
Ha vagy kicsiny zajt hallok is, nagy jelt adok;
Bűnösre, bűntelenre morgom mérgemet;
Valóban ez nem sok; de bezzeg sok nekem
Erdőn, mezőn fel és alá bolyongani,
Fagyat, hevet szenvedni, s hányszor hasztalan!
Hát légyen eszed, és a kemény élet helyett
Válassz puhábbat; hagyd el a vadon s üres
Ligeteket, és egy jó födél alatt maradj
Kényedre. Imhol! én bennem látod való
Képét szerencsés sorsodnak. Nosza jer, s kövess.
Amint menének, a kutyának megkopott
Nyakán az öszvetört kemény bőrön szeme
Fennakadt: csudálkozik, bámúl, nem szól soká.
Elvégre kérdi, honnan van az, és mit jelent?
Semmit. Ne titkold, kérlek a dolgot. Tehát
Megmondom: én mérges vagyok, s azért egész
Nap láncra kötve tart gazdám; csak alkonyon
Enged szabadságot, mint íme! mostan is.
Mind semmi; mert jó asztalom vagyon, velős
Csontok, tudom, már várnak. „És a lánc.” Igen.
Maradj magadnak nemtelen szívű kutya!

SZAMÁR ÉS LÓ

Egy kalmár útra menvén jól megterhelé
Mind szamarát, mind pedig lovát. Az erőtlenebb
Szamár útközben kérte az erősebb lovat,
Hogy az ő terhéből valamelly részt vállalna fel;
De kérésének semmi haszna nem vala;
Tovább is vitte rászabott terhét szegény
Pára. S ihol! egy helyen kifáradván lerogy,
Elhal.

Most már a lónak kellett vinnie

Egész terhet, s még a szamárbőrt is; nagyon
Bánta, hogy az igaz kérésre tegnap nem hajolt.

p 2

p Aki

p egy belterjes

p gyülekezeti életben

p aggodalmaskodik a lelki üdvéért

p Aki

p bűntudatos:

p mert nem tud életében

p az édes anyjának mindent viszonozni

p Aki

p bizton tart

p egyenesen a földi pokolba

p édesanyja által jószándékkal kövezett útján

p Aki

p biszexualitása „felfedezésével”

p duplázná esélyét a párkapcsolatra

p Aki

p betegesen kíváncsi:

p ezért a fölös, sőt káros

p tudása terhével hamar öregszik

p Aki

p beszédében,

p gesztusaiban stb.

p ripacskodó teatralitással

p mindent, és így semmit se hangsúlyoz

p Aki

p szinte

p belerokkan

p abba, hogy megfeszülve

p folyton mosoly erőltet az arcára

p Aki

p olykor-olykor

p szokott ugyan mosolyogni,

p de azt legfeljebb csak gúnyosan teszi

p Aki

p visszatartja

p a spontán mosolyát,

p és így se magát, se mást

p nem hangol jókedvre, derűre…

p Aki

p beleharap

p a neki segítő kézbe,

p vagy elzavarja, vagy berántja a verembe

p Aki

p egy kicsit

p bele is betegszik,

p mert annyira bosszankodik,

p ha egyszer egy lassabban fogyó sor végére állt be

p Aki

p úgymond

p belülről akar bomlasztani:

p beépül-beszerveződik a Hatalomba…

p (és itt az ő integritása bomlik majd fel – erkölcsi hulla)

p Aki

p egy behódoló,

p egy meghunyászkodó,

p egy elvből az erősebbhez dörgölődző –

p előbb más, majd maga által is megvetett lény…

p Aki

p befogadja,

p babusgatja, eteti

p az övéit a fészekből kilökdöső kakukkfiókákat

p Aki

p biztonságba helyezi,

p elássa és őrzi a pénzét,

p és az isteni talentumait,

p de így nem hasznosul/terem!

p Aki

p csak a sok

p semmittevésben fárad ki,

p és így mégsem édes utána a pihenése

p Aki

p a barátait

p vallási vagy politikai stb.

p hovatartozása alapján szelektálja

p Aki

p barátai közé

p nem való mindenes

p olcsó házicselédnek tartja nejét

p Aki

p azt nézi

p és azt is erősíti,

p ami a potenciális szövetségesétől

p az elválasztó, és nem az összekötő dolog

p Aki

p pont azért

p veszíti el, ami értékes,

p mert oly görcsösen markolta kezében…

p Aki

p azért nem választ

p egy izgalmas élethivatást,

p mert az esélyes szegénynek maradni…

p Aki

p csak azért

p vonul kolostorba,

p mert eddig túl sok kudarc érte,

p és Jézus menyasszonya nem lehet vénlány!?

p Aki

p azt a hajót süllyeszti el,

p amin ő maga is evez és él

p (egy új, bolond Búvár Kund…)

p Aki

p azt hiszi:

p a kárörvendőnek

p azért sokkal jobb a dolga,

p mert dupla örömforrású az élet

p Aki

p bagóért/

p ingyen, bölcsen

p óvhatta volna az egészségét –

p most már azt a balgán szerezett

p óriási vagyona sem állíthatja vissza

p Aki

p bamba

p birkaként

p hagyja magát terelni,

p nyírni, fejni és vágóhídra hajtani!

p Aki

p egy serény,

p ügybuzgó bolond:

p a madarat repülni tanító,

p vagy a tengerbe vizet hordó…

p Akinek

p a hallgatása

p nem arany, de sár:

p fedezés, falazás stb.,

p a vétkessel cinkos lapulás

p Aki

p nagyon

p rosszul tudja:

p a részegség szerinte mentő,

p és nem súlyosbító körülmény!

p Aki

p egy tűzzel játszó

p „ravasz” szimuláns –

p nem vigyáz, és úgy marad:

p egy beteg, vagy homoszexuális stb.

p Aki

p a börtön,

p a kényszermunka helyett

p a „laza” diliházba menekülő,

p és végleg ottragadó álokos balga…

p Aki

p a vezérkilövés után

p pásztor nélküli szanaszét-széledő,

p önálló életvezetésre képtelen nyájbirka

p Aki

p nem veszi észre,

p ha nem tudták legyőzni,

p akkor az eddigi ellensége

p a mozgalom élére áll: mint

p például egy Pál „apostol” …!?

p Aki

p egy ideális balek

p minden szélhámosnak:

p ő a vevő, ha eladó a Lánchíd/

p Napóleon gyerekkori koponyája

p Aki

p egy tudatlan,

p értékvak hiszékeny:

p szüzességét adja oda

p akárkinek a hamisgyöngyért

p Aki

p a telhetetlen feleség

p vagy az ő papucs férje,

p akik az egyszeri jószerencséből

p csinálnak maradandó bajt, jajt…

p Aki

p úgy szúrja el

p a három kívánságát,

p hogy csak kicsit mer álmodni:

p egy kolbászt, amit dühös felesége

p az orrárra kíván, így mi lehet a harmadik…

p Az

p önhitt, de balga

p Midasz király azt hiszi,

p hogy ő jól szereti magát

p és azt a nagyot kívánja, hogy

p váljon minden arannyá kezében…

p Akit

p a szerencse felrepített,

p de nem becsülte, elszédített,

p magát bérletesnek gondolta, és

p így visszazuhant még mélyebbre

p Aki

p kevés

p igazán fontosat tud jól,

p sok feleslegeset/károsat,

p és sajnos sokat nagyon rosszul…

p Aki

p sokáig

p és nagyon jól

p megtanulta a rosszat,

p és azt nagyon jól is alkalmazza…

p Mint a mai protokoll orvosok többsége…

p Aki

p gyógyulása

p teljes felelősségét, vesztére

p egy protokoll-rab orvosra hárítja

p (mint ki beadja autóját a szerelőhöz,

p de ott legalább elvárja a teljes javítást…)

p Akinek

p a betegsége

p egy terhes örökség,

p vagy külső sorscsapás,

p és nem pedig egy segítő isteni jel

p Aki

p hipnotizálva

p és/vagy manipulálva

p önként és örömmel leszel birka,

p fejőstehén áldozata szélhámos bűnözőknek…

p Aki

p azt hiszi:

p ő maga is halad a korral,

p pedig csak a szennyár sodorja magával

p Aki

p azt hiszi, hogy

p csak az ő kukorékolására kel fel

p a – bánatára: korán – mindenkit éltető Nap

p Aki

p szerint

p a teremtés

p egyik hibája, hogy

p a (látszólag) oly jól járó

p gonoszra, gazra is süt a Nap –

p akkor te ugyan miért légy jó?

p Aki

p csak

p a büntetéstől félve

p és a – mennyei stb. –

p jutalmat remélve oly „jó”,

p de nem önmagáért. vagyis

p nem belső, szent meggyőződésből…

p Aki

p már azért is

p azonnali dicséretet vár,

p ha épp most nem tesz semmi rosszat…

p Másképen ő is beáll a rosszalkodók közé…

p Aki

p nem bölcs erénynek,

p de bolondságnak mondja,

p ha valaki megosztja a nélkülözővel

p még a legutolsó falat ételét is…

p (mint a magyar népmesékben)

p Aki

p kitartó

p erőfeszítések nélkül,

p ördögtől kapott varázseszközzel,

p ráolvasással, ön-szuggerálással stb.

p akarja a csúcsokat menten meghódítani…

p Aki

p abban erőlködik,

p ami nem az ő pályája,

p így az isteni jó szellem

p nem tudja segíteni felrepíteni…

p Aki

p olyan,

p mint aki a szájából

p fúj vitorlására szelet,

p és panaszkodik, hogy

p az a szélcsendben csak áll…

p Vagy akinek semmilyen szél se jó,

p mert ő maga se tudja, merre menne…

p Aki

p gyorsan akar

p látványos „eredményeket” elérni,

p ezért inkább a rombolásban éli ki magát,

p ott még a gyenge is nagyon hatékony lehet

p (elég egy szál gyufa a háza felgyújtásához…)

p x

A molnár, a fia meg a szamár

Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.

Egyetlen szamarát el kellett adnia.

Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,

lábainál fogva fölkötik egy rúdra,

vállukra veszik, és mennek a teherrel,

a molnár és fia. Szembejön egy ember,

s elkezd hahotázni: „Viszik a szamarat!

Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!”

Hallja ezt a molnár. „Némi igazsága

van a jó embernek – mondja. – Mégse járja,

hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.

Coki, szürke!” – mennek: fiú a szamáron,

s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.

„Nézd a lapajt! – szól egy szemközt jövő polgár –

pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,

hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!”

„Így igaz” – gondolja a fiú, leszállva

maga helyett apját ülteti szamárra,

s ő utánuk ballag. – Szól megint egy ember:

„Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!

Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!”

„Igaz” – szól az öreg, s hátraint fiának,

üljön föl mögéje. Így kocognak most már

egy szamáron ketten: fia meg a molnár.

Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.

„Nézzétek! – kiáltja. – Milyen eszenincs nép!

Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?

Addig hajszolják, míg betörik a hátát.”

Leugrik a fiú, lesegíti apját,

a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,

hadd élje világát, mórikáljon, fusson.

Szaporán lépkednek utána az úton.

Újra jön egy ember. „Szavamra! – kiáltja –

úgy látszik, a világ a bolondját járja:

úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,

s lohol a nyomában fiastul a molnár!”

Erre már a molnárt elfogja a méreg.

„Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!

Nem érdekel eztán senki fecsegése.

Mától nem adok, csak a magam eszére.”

La Fontaine

A VÁROSI

ÉS A MEZEI PATKÁNY

A városi patkány egyszer

meghívta a mezeit,

s jó, polgári ételekkel

úri tálakat terít.

Fínom perzsaszőnyegen volt

minden, mit nagy konyha ád;

bő, vidám bendőtömés folyt,

jól evett a két barát.

A lakoma nem ért véget,

még kínálást hallani,

mikor a szép ünnepséget

megzavarta valami.

Zaj hallatszik s innen-onnan

gyanus léptek neszei,

a városi patkány surran

s követi a mezei.

Ujra csend lett, visszatérnek

mindketten a résen át;

s szól a gazda a vendégnek;

«Itt a hús, folytassa hát!

– Elég volt, – felelt a másik,

holnap én hívom meg Önt.

Úri koszt nem lesz rogyásig,

de nagyúri lesz a csönd;

semmi sem rémít a réten,

úgy eszünk. Nem élvezet,

hogyha jódolgunk felett

rettegés lapúl sötéten!»

La Fontaine

PÁVA-

TOLLAKKAL

ÉKESKEDŐ SZAJKÓ

Vedlett egy páva; Szajkónk észrevette

s kihullt tollába öltözött;

hetykén páváskodott a pávanép között

s farkát kacéran illegette.

De rajtakapták és kitört a víg vihar,

kacaj keringett, fütty, zsivaj,

a páva-úrfiak szép tollait letépték

s kiverte otthon is a kis rátarti faj, –

a póruljárt nekik se érték.

Ily jómadár akad írók közt is, kimondom,

ki pávatollal él, másét szajkózza folyton

s ha lopni kell, csöppet se kényes.

De jobb ha hallgatok, az íly madár veszélyes,

s nekem bizony ma más a dolgom.

La Fontaine

FELFUVALKODOTT BÉKA

Egy ökröt lát a béka s szép,

nagy testét írigyen csodálja.

És ő, ki csak kicsi, egy tyúktojásnyi ép,

jól felfuvalkodik, dagad, feszül a hája,

hogy oly ökörnyi nagy legyen. «Tudom, –

szól, – most se kell sok, nézd hugom,

elég-e mondd? no még! s most nézd, elég-e kérlek?

– Még nem. – Hát most talán? – Most sem. – Hát nincs szemed?

– Meg sem közelited.» S a pöttömtestü féreg

addig dagad, míg szétreped.

Sok ilyen ostoba teremt itt zűrzavart:

a kispolgár kastélyt építtet, mint a herceg,

kis herceg nagykövettel henceg

s a márki apródot szalajt.

La Fontaine



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

A legeslegtöbbet én használhatom/árthatom magamnak –

a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?

Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.

Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?

Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,

az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.

A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.

A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.

A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.

Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.

De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,

anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…

A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,

akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,

és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,

ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.

Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,

akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,

edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és

a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…

És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,

akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal

és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.

A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …

És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat

a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.

Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,

egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…

De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,

avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,

a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,

ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.

A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,

és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.

Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,

de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat

10.

Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása

nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,

hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,

mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.

11.

Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,

s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –

de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,

akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!

12.

Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:

hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,

humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás-otthon,

gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…

13.

A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,

a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –

gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –

jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!

