kb. 10 perc olvasás
Az érzelmek misztériuma a gyermekjátékokban
2006. április 22. Gyárfás Ágnes – HunHír.Hu
Gyermekkoromban minden híddal kapcsolatos irodalmi élményt az edelényi
kastélysziget felé vezető korhadt gerendás Bódva hídon képzeltem el.
Itt játszódott le az én képzeletemben Arany János hídavatása, s ha
arra jártam, láttam a víz felett lebegő lelkeket. Itt károgott Vörös
Rébék varjú képében olyan élethűen, hogy mindig hőstettnek tűnt, ha
lábujjhegyen átmerészkedtem a szálkás faóriásokon. Itt ropták az
avignoni táncot, s ha a hidas játékokat árokparton énekeltük is, én a
lábam alatt a kastélyosi hidat éreztem, amint él és velünk együtt
játszik. Gyárfás Ágnes bölcseletkutató tanulmánya.
A Bódva kerek szigetén lombos ártéri erdővel körbevett kastély
jelképezte a Boldogság szigetét, ahová a mesehősök eljutottak és
amelyről Magyar Adorján sokat írt. A kastély gyönyörű kovácsoltvas
kapuja reggelente hangtalanul kinyílt, s mikor a két kapuszárny
kettévált, pajtásaimmal együtt énekeltük, hogy nyitva látjuk
Mennyország kapuját. A Boldogság szigete és a Mennyek Birodalma eggyé
fonódott lelkünkben és az égi világ testet öltött itt e földön. Ehhez
a csodához a hídon át jutottunk, a híd tette lehetővé a boldogság
honának, a kastélynak megpillantását.
Magyarország minden kis településén megvalósították őseink a
Mennyország földi képét. Templom, néha a temető, néha egy-egy kápolna
vagy erdei tisztás egy régi, istennőnek állított oltártöredékkel.
Ezeket erdős rét, és mindig víz veszi körül. A víz, a patak, a folyó
mindig az égi és földi Óceán emlékét hordotta, ahogy a régi
mezopotámiaiak mondták, ez az ENZU, az őstenger, a Világtenger.
Archaikus imádságainkban ebből a Világtengerből nő ki az aranyasztal,
rajta az aranyoltár, ezen az ÁNAFA. Az Ánafa szülte Szent Annát, ez
szülte Máriát, Ő pedig kisfiát, a világ Megváltóját. Születés és
szülés a befejezése annak a folyamatnak, amely a hidas játékokkal
kezdődik.
Népmesénkben és a népi játékokban egyaránt nagy szerepe van a hídnak.
A mesékben összeköti a régit az újjal, s mintegy egységbe foglalja a
generációk sorsát, a szerelmesek oldaláról nézve pedig a híd fejezi ki
a közeledést, a híd a szerelem színtere.
A mesék hídja aranyból van és varázsszóra vagy varázssíp megfújása
révén, valósul meg a mesehősök számára. Mindig van egy régi palota,
amivel szemben, a hegyen ott terem az új. A kettő között tó van és a
tóban aranyhalak úszkálnak. A régi palotát és az újat aranyhíd köti
össze: a régi és az új együttélésének szakrális megidézése e kép, ahol
a hídnak kiemelt szerepe van. A hídon közelíti meg egymást a
szerelmes-pár, a híd a szerelmesek, a szerelem útja.
A népmese epikus voltával a történetre fektet hangsúlyt, s a
meseillusztrátorok általában a híd látványát emelik ki, ahogy a
csillogó tó fölött, a két kacsalábon forgó kastély között királylány,
és kiskirály repes egymás karjába.
A híd másik szerepkörével a szerelem kezdetének és folyamatának
misztikus-költői szimbolikájával a mondóka, a gyermekjáték
foglalkozik. Régi, hajdan összefüggő képek sorából álló, szent
szövegek töredékei e játékok, amelynek ma is élő sorai, metaforái a
legősibb, legkimunkáltabb mozaikokat mutatják fel. Ilyen elem a híd
két végén álló ragyogó építmény, az állandóan aranyat járó
Boldogasszony kis malma és a vele szemben emelkedő új vár, a fényes
vár. A Boldogasszony a kibocsátó, a hidas mester a befogadó. Ők az
Örömanya és a Násznagy. Az esemény, ami körül a játék zajlik, maga a
híd megrongálódása . Ez a fontos mozzanat a szerelem beteljesedésének
képe, megismerkedéstől a gyermek megszületéséig. A szülés közben
történt kisebb traumát a nép ma is hídtörésnek, az orvosok
gátszakadásnak hívják.
A játék azonban nem a szülésről, hanem a beteljesült, boldog
szerelemről szól, ami ugyancsak kisebb sérüléssel járt: a híd lába
megsérült! Mennyei ácsok, vagyis, a kedves, gyengéd szó, a tapintatos
szeretet. A figyelmesség segít helyremunkálni a sérülést és boldoggá
tenni a sérültet.
A franciák az avignoni hídon ropták nemzeti táncukat, ahol fiatalok,
öregek mutogatják, hogy így járják, úgy járják, hogy a maguk módjára
hogy csinálják .
Arany János utolérhetetlen intimitással írt a szerelemtipró Vörös
Rébékről, a fiatal lányok megrontójáról, aki, ha átmegy a hídon, a
keskeny pallón, nyomában erkölcsi romlás, bánat, halál fakad. A
felelősség azoké, akik így csinálták, úgy csinálták, mert Vörös Rébék
elrepült, sőt, nevet és formát is változtatott, s Tollászkodni, már
mint varjú, a jegenyefára ült . Rossz, gonosz, ártó szelleme a
szakrális cselekedetek legszentebbjét, az aranyba foglalt híd
tisztaságát a szerelem szentségét szennyezte be.
Hidas játék a szerelem eszköztára. Réges-régi hősének elemeit
használja fel a játék fordulataihoz. Csapatok jönnek, mennek,
rongálják a hidat. A hidas mester ugyan őrködik, de sem megállítani
nem tudja őket, sem a megrongált hidat sem képes megjavítani. A
gyógyításhoz mennyei erő kell és Boldogasszony mennyei kis malmának
naparanya. A szerelem csak mennyei segítségével kap lángra, mert tüze
az ég ajándéka.
Nézzük át a játék menetét.
Történet a hídon
Szereplők:
Hidas mester
Nádor ispán népei
Lengyel László népei
Ácsmesterek
Mácsai kislány
Mácsai legény (rá csak utalás történik)
Bátor jó vitéz
Ludacskák Salátáné
Farkas Bodzáné
Lúdanyó Csutoráné
A hidas mester hídja megrozzant. Járókelők érkeznek, akik szeretnének
által menni
– Itthon vagy-e hidas mester?
– Itthon vagyok, most jöttem meg!
– Eressz által a hidadon!
– Nem eresztelek, mert leszakad!
– Ha leszakad, majd fölragad!
– Mivel tudnád fölragadni?
– Győri gyönggyel, kősziklával!
Ezt meg is tették. Átmentek a hídon, le is szakadt, s mikor a
következő csapat érkezik,
már eltört a híd lába. Az első hídjárók valószínűleg Nádor ispán népei
voltak, s másodjára is
az ő kísérete érkezik.
– Ki népei vagytok?
– Nádor ispáné.
– Nádor ispán nekünk igen nagy ellenségünk.
Tegnap délben kitörte a hidunk lábát.
Még most sem csináltatta meg!
– Majd megcsináltatja.
Ígéretük jóhiszemű, béketeremtő célzatú. De újabb csapat érkezik.
– Ki népei vagytok?
– Lengyel László királyé.
– Az is nekünk ellenségünk.
A mi napon erre jártok
Hidunk lábát lerúgtátok,
Fel se csináltátok.
– Ácsok vagyunk, ácsmesterek,
Fenyőfából fát faragunk,
Ingyen aranyozzuk.
– Honnét kapjátok azt a sok ingyen aranyat?
– Fel-fel mentünk Boldogasszony kis malmára,
Kérve-kértünk, adva-adták,
Kis tekenővel mérték.
Ugyanaz a társaság jön vissza, de már nem az ispán, hanem a király nevében.
Ácsolás a szándékuk, a híd megjavítása, amelyhez ingyen aranyat is
hoznak a Boldog-asszony malmáról, ahol kis tekenővel domború, has
alakú kis mércével mérték.
Valóban ácsmesterek vagy a szerelem követei a Boldogasszony malmától?
A híd túlnani végén őröl a Boldogasszony malma. Innenső felén áll a
hidas mester és új, fényes vár áll mögötte.
Régi malom és Új fényes vár
A régi működött, aranyat őrölt és ingyen adta annak, aki kérte.
Mit ígér az új vár? Új vár, új szerelem. A Boldogasszony a régi híd
javításához adja az aranyat, de az új vár is fényes. Biztosan működött
ott is a kis tekenő.
Az ácsokat tovább kérdezik:
– Mért küldött az úrasszony,
haja, gyöngye, haja?
– Nektek hidat csinálni,
haja, gyöngye, haja.
– Minek nekünk az a híd
haja, gyöngye, haja?
– Nektek azon átjárni,
haja, gyöngye. haja
A faluban szerelem pendül, de úgy tűnik reménytelen, mert a mácsai kis
lány nem nyit ajtót a mácsai legénynek, hanem a hídon járó Borsos
kapitány körül jár az esze.
– Nyiss kaput nyiss
– Mácsai kis lányka!
– Nem nyitok, nem
– Mácsai legénynek!
Narrátor:
– Új vár, fényes vár
– Borsos kapitány.
– Leszek bátor, jó vitéz,
– Hídon megyek át.
Borsos kapitány talán odaátról érkezett és még a rozzant hídon is nagy
bátorsággal átjön a mácsai kis lányhoz.
Biztosan megérte a kockázatot, mert rejtetten költői szerelmes
szavakkal és leplezetlen vággyal fogadják… Jöjj el, által…
– Jöjj el, átul, jöjj el, te szép
arany búza!
– Átul mennék, átul, hogyha
nyitva. volna.
– Nyitva vagyon, nyitva, csak
jöjj átul rajta!
A szerelem megszentülés, magasztos cselekedet, mennybéli élmény.
A világmindenség elfér az emberi szívben. Az új Hold és a fényes Nap a
regös énekben az égi-földi állapot kozmogóniai leírása. Itt, az egész
égi kép elfér egy szívben rázdán , mert innen nyílik híd a Mennybe, s
a bátor, jó vitéz ezen a hídon, a szerelem hídján megy át, de immár
nem egyedül, mert a bokrosugrós szoknya itt marad, átulra a test, a
lélek, a szerelmes pár
repül.
– Új Hold, fényes Nap
bocsáss kapun átul.
– Vagyok bátor, jó vitéz
megyek hídon átul.
– Bújj szívembe rázdán,
gyorsan menjünk átul.
– Bújj, bújj, bokrostul,
bokrod itt maradjon.
A szerelem erősíti meg a hidat, és adja értelmét a Boldogasszony malma
munkájának.
A bokorrá válás metamorfózisa
Mit is jelent ez a szó: megbokrosodik?
Gyermekkorunkban játszottuk, a Salátáné, Bodzáné, vesd ki Csutoráné
játékot. Szabad asszociációs játék volt, csak a kezdetét adta meg a
különös névsor. Az volt a lényege, hogy átvettük Salátáné, Bodzáné,
Csutoráné szerepét és azzá váltunk. Beszélgettünk, öltözködtünk
ebbe-abba, piacra mentünk, vásároltunk, s a végén Csutoráné jól
megfuttatott, s akit elkapott, megpörgette, s a fűre kivetette .
Leguggoltunk és saláta, meg bodza voltunk.
Én mindig Bodzáné voltam, s attól kezdve, ahogy kiejtettem számon a
nevemet , Bodzánévá váltam. Éreztem, hogy ujjaimból, nyakamból, fejem
búbjáról, füleimből ágak, levelek nőnek ki, éreztem a bodzavirág
illatát és homlokomon a hűs, lila fürtöket.
Egyszerre hajtottam ki, virágoztam és hoztam a termést. Fehér és lila
voltam. Zöld leveleim betakarták a testem, ha leguggoltam, senki, élő
ember nem ismert rám, mert én akkor már megszűntem gyereknek lenni,
bodzabokor lettem, s aki arra járt szedhette virágom, majszolhatta
termésem.
Egész személyiségemet, minden sejtemet megmozgatta ez a játék.
Átlényegített. Átbokrosított.
Soha nem mertem mondani, hogy játszunk Salátáné, Bodzánét, de alig
vártam a felszólítást.
A másik lányka, aki Salátané volt, ugyanúgy guggolt a végén, mint a
Bodzáné, de róla szépen, gyengéden a leveleit hajtogatták le, míg
középen a saláta szívét, a bögyét a gyereket megtalálták.
Azt hiszem, hogy a növényvilággal történő azonosulás a nővé érés
próbája volt. Égő csipkebokor drága tested – mondta József Attila,
mert tudta a bibliai kép személyre szóló üzenetét, s a szerelem
hevétől égő női test szépségét, megistenülését. A mi szempontunkból
nem lényeges kérdés, hogy Mózes miként viszonyult ehhez a jelenséghez.
Mi tudjuk, hogy a növénnyé válás az alanyi színt a nő számára, a
külsőségek elvetése, a virágokban, fákban, bokrokban élő istennővel
való teljes azonosulás.
Azért szent állapot a szerelem, mert szereplői istenné és istennővé
válnak, és ezzel együtt eggyé is válnak. Megistenülnek.
Új Hold! Fényes Nap! Bocsáss kapun átul. Először a mennybéli gátat
kell áttörni. Egy fohász, mely a Magasságba hat, de az emberi
cselekvésre irányul.
Vagyok bátor, jó vitéz, hídon megyek átul. Ő a kiválasztott, ő a
bátor, jó vitéz, aki bebocsátást nyert és a hídra léphetett. De már
nincs egyedül. A hídon átul egyszerre lépked a szerelmesével.
Bújj szívembe rázdán, gyorsan menjünk átul. Egy test, egy lélek
lettek. A rázdán eggyé váltak.
Bújj, bújj, bokrostul, gyere, ahogy vagy, teljes bokormivoltodban,
tüskéiddel, hajtásaiddal, élő és száradó leveleiddel bokrod itt
maradjon.
Az a bokor , amit nekem adtál, maradjon örökre az enyém.
A bokorrá válás az ősi, elemi szintre jutás, az istennővé válás módja.
Ha ezt túlzásba viszik, s nem az átbokrosulásnak egy időre történő
átvétele a cél, hanem a bokor állapot szertelen megélése, akkor
mondják asszonyra, lóra, hogy megbokrosodott.
A hidas játék nevelési célja a boldogságkeresés
A szerelemre nevelés eszköze. Az átkelés, átjutás, még akkor is, ha
rozoga a híd lába a bátor, jó vitéz feladata, s nem a mácsai
legényé , aki csak egy a sok között. A bátor, jó vitéz is lehet
mácsai, csakhogy a döntést nem a telephely, hanem a minőség határozza
meg.
A bátor, jó vitéz már gyermekkorában is kiállta a hét próbát, aki
tudja, hogy az arc egy templom, a homlok az oltár, a száj az ige
hajléka.
A bátor, jó vitéz az, aki a ludacskák közül is mindig egyet, azt az
egyet a jegyest a saját jegyesével eljegyzettet csípi el a hídon .
– Jertek haza ludacskáim!
– Nem megyünk!
– Miért?
– Farkas van a híd alatt!
– Mit csinál?
– Mosdik.
– Mibe törülközik?
– Arany keszkenőbe.
– Hol vette az arany keszkenőt?
– Ég alól, föld alól, csipkebokor alól.
– Hazajösztök ennyiért? (mutatja a kezét)
– Nem!
– Hát ennyiért? (mutatja az egész karját)
– Nem!
– Hát egy nagy tál túrós-galuskáért? (mutatja a széttárt karjait,
ölelő mozdulattal)
– Haza, haza, haza!
S repkedve megindulnak a hídon a ludacskák. Át is jutnak, kivéve azt,
akit a farkas meg-fogott.
Mindig újabb farkas kerül a híd alá, amíg minden ludacska el nem kel.
Milyen farkas az, amelyik arany keszkenőbe törülközik, s azt is
csipkebokor alól veszi?
A hídon átkelés és a bokorrá válás egymást követő játékok, együttes
játékok. A gyertek haza ludaim után általában énekes játék
következett, amelyben hídon járnak vagy bokorrá válnak a gyermekek.
A magyar nép nevelésmódja bölcs volt és a szó nemes értelmében
szolgálta a célt, a boldog felnőtté válást. A boldogságkeresés eszköze
volt.
***
Irodalom
Magyar népi gyermekjátékok, Szerk.: Keszler Mária. Ének-zene szakköri
füz. 2. Tankönyv-kiadó. Bp, 1
***
(A szerző a Miskolci Bölcsész Egyesület elnöke)
(Figyelem! A HunHír.Hu online közéleti napilapon megjelent írások
kizárólag a szerző és a forrás megjelölésével használhatók fel újra!)