kb. 22 perc olvasás
Nagy Jenciklopédia
A boldog(talan) ember – I.
Életminőség-vizsgálódó tükör
A bölcs és/vagy a balga lelkek
ppppppppppppp
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Önsorsjavító vagy rontó típusok példatára
ppppppppppppppppp
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények ill. okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
Betyárnóta
Csütörtökön virradóra
találtam egy pej csikóra,
azon hajtottam a tinót,
mind a három daruszőr volt,
mind a három daruszőr volt.
.
Tisza partján elaludtam,
ej, de szomorút álmodtam,
megálmodtam azt az egyet,
babám nem leszek a tied,
ej, de nem leszek a tied.
.
De amikor felébredtem,
kilenc zsandár áll előttem,
azt kérdezik, mi a nevem,
hol az utazólevelem,
hol az utazólevelem?
.
Zsandár urak, mit akarnak,
talán vasalni akarnak?
Nem akarunk mink vasalni,
szilaj csikót jöttünk venni,
szilaj csikót jöttünk venni.
.
Szilaj csikó nem eladó,
nem is zsandár alá való,
mert ha arra zsandár ülne,
még a madár is rab lenne,
még a madár is rab lenne.
.
Azt kérdezik, mi a nevem,
hol az utazólevelem?
Kettőt mindjárt agyonlőttem,
ez az utazólevelem,
ez az utazólevelem.
.
Éri Péter (Muzsikás), Szentendre, 2009. aug. 8.
http://www.youtube.com/watch?v=Xw3HyZTuhsU
*
TISZA PARTJÁN
Tisza partján elaludtam,
Jaj, de iszonyút álmodtam.
Nap és csillag háromféle,
Jaj de elzártak előle !
.
Nem hogy napot láttam volna,
Világosságot sem soha.
A sötétség örvényében
Laktam az alsó tömlöczben.
.
Este jön a tömlöcztartó,
Mérgesen szól a vasajtó,
Ábrázatját nem láthatom,
Mérges szava hangját hallom.
.
Vizitálja a vasamat,
Még sem szánja meg sorsomat
Az én szívem csak keserög,
Könnyem két orczámon görög.
.
Ha még egyszer boldog leszek,
Istenem, fogadást teszek
Megjobbítom életemet,
Rosszra nem adom fejemet…
.
Éltem elveszni nem bánom
Csak a rózsámat sajnálom.
Megengedj, kedves galambom.
Hogy a szíved szomorítom.
*
A BETYÁR UTAZÓLEVELE.
Nem loptam én életembe,
Csak egy csikót Debreczenbe,
Mégis rám verték a vasat
Az aradi serház alatt.
.
Holnap megyek a törvénybe,
Huszonnégy ur elejébe,
Kacsingatnak a szemembe
Hány pár csikó jut eszembe
.
Nem jut nekem csak egy csikó,
Azon hajtottam hat tinót,
Az a tinó is olyan volt
Mind a hat daruszőrü volt.
.
Elhajtottam Kecskemétre,
Négyet eladtam belőle,
Kettőt adtam a bírónak,
Az én kiszabadítómnak.
.
Amint megyek hazafele,
Kilencz zsandár áll elémbe,
Mind a kilencz kérdi tőlem
Hol az utazó levelem.
.
Megállj, zsandár, megmutatom.
Csak a lajbim kigombolom!
Kettőt-hármat közé lőttem –
Ez az utazó levelem!
.
Az a serház lángot vessen,
Rólam a vas-zár leessen!
Leesett rólam a vas-zár
Zsandár legyen, a ki bezár!
Fabula te rasa
A mese nem másról, rólad szól
Értsd meg a „tanmese” bölcs üzenetét
hogy minél kevésbé a magad kárán okulj…
Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet
ha meg másról szól, akkor emberismeretet ad:
pl. hogyan ismerd fel az álbarátod/ellenséged,
és ne a hízelgőt, a fájó igazság kimondását
csak a saját érdekében kerülőt vedd jóbarátnak,
tyúkként ne a rókára bízzad érdekeid védelmét…
Álomfeladó
Ifjúkori isteni üzenetedet,
amiről már képet is alkottál,
hogy milyen nagy dolog vár rád,
szép lassan napolgatod/feladod,
nem mersz hibázni, kockáztatni,
félsz a közmegítéléstől, gúnytól,
óvatosan, lelketlenül araszolgatsz,
a napi taposómalom realistája vagy,
hagyod kihunyni a szenvedély tüzét:
eszel, iszol, alszol, ölelsz, de már rég
nem a mindenséggel méred magad…
Élethazugságok hamis illúziójában
ábrándos álmodozásba ringatózó…
Csak túl későn,
netán csak halálod óráján,
„esik le a tantusz”, döbbensz rá:
ez idáig buzgón élted másnak az életét!
Csak másoknak a gyenge utánzata voltál,
mechanikusan kopíroztad az ún. példaképedet…
Mint aki legfeljebb csak epigonnak, dublőrnek jó
Él
Az él soká, a ki jól él.
A ki jól él, királyt sem fél.
A ki tud élni, tud az valamit.
Ki nem akar élni, akassza fel magát.
Annyit él az ember, mennyit örömmel él.
Jeget eszik, vizet iszik, mégis alig élhet.
Éljünk mi ketten, kurvanyja a harmadiknak.
Élet
a halál előtt
Meghalt még mielőtt
igazán élhetett volna,
igazán szerelmes lett volna,
épített volna egy családi házat,
teremtett volna egy békés otthont,
felnevelt volna fákat, gyerekeket,
tett volna egy téglát a köz épületébe,
írt volna legalább egy jó könyvet,
megismerte-szerette volna magát,
megtalálta volna az isteni hivatását,
elvégezte volna dolgát, küldetését…
stb. stb. stb. – pedig 100 évig „élt”…
Buridán
szamara
Éhen halni két
egyforma szénaköteg között,
mert sehogy nem tud választani,
pedig egyik sem jobb, mint a másik,
de fél, aggódik, hogy hátha mégis…
Így maradhat vénlány, agglegény…
(És ha mégis az egyiket választja,
akkor meg holtig gyötri a gondolat:
biztos a másik lett volna az ízesebb…?
Örök bánata lesz: miért nem inkább
Hufnágel Pistihez ment férjhez…)
Félszívvel
mész a templomba
és a hangversenyre, a színházba,
és csodálkozol, hogy nem történik veled semmi,
semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,
0semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás,
purgatórium és mennybeszállás…
Életképtelen
Te nem tudsz képet mutatni, színészkedni –
Se játékból, se tréfából, se vészhelyzetben…
Te nem tudsz olykor rosszhoz is jó képet vágni?
Te még a halálos ellenségednek sem tudsz hazudni?
(és mivel erre még büszke is vagy, így is maradsz)
Igazmondás
A szabály és a kivétel,
ami próbálja, erősíti a szabályt
Tényleg mindig igazat kell mondani?
Akkor is, ha tréfálsz, ugratsz valakit?
Akor is ha éppen pont pókert játszotok?
Akkor is, ha ezzel elárulsz, beköpsz valakit?
Akkor is, ha az ellenséged faggat, netán vallat?
Akkor is, ha ezzel elrontasz egy meglepetés szervezést?
Akkor is, ha ez az őszinteség szalonképes szadizmus?
Akkor is, ha a kegyes hazugság a kérdező javára válna?
Hazudni
„A filozófia
első és legfontosabb része az,
Amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;
például az, hogy nem szabad hazudni.
.
A filozófia második része
A bizonyításokat tartalmazza:
Miért nem szabad hazudni?
.
A harmadik rész
Az előzőeknek alapvetésül
és megvilágosításul szolgál.
Miért bizonyítás ez? – kérdezi.
Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?
Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?
.
A harmadik rész tehát
A második rész miatt szükséges.
A második pedig az első miatt.
A legfontosabb azonban,
Amivel mindig foglalkoznunk kell,
Az első rész.
.
Mi viszont fordítva csináljuk.
A harmadik résszel töltjük időnket,
És minden buzgalmunk ebben merül ki.
Az első résszel egyáltalán nem törődünk.
.
Így történik,
Hogy hazudozunk ugyan,
De annak a bizonyítási módja,
Hogy nem szabad hazudni,
Kéznél van nekünk”
(Epiktétosz kézikönyvecskéje)
Hazug.
Bölcs szólás-közmondás
A hazug a hazugtól tanul.
A hazug csak akkor mond igazat,
mikor magát hazugnak mondja.
A hazug csakugyan hazug,
ha igazmondó ruháját veszi is fel.
A hazuggal hazudni.
A hazugnak szavát gyakran megrostálják.
A hazugnak szájából az igazság is hazugság.
A hazugnál hazugabb.
A hazugon leghamarabb kifognak.
Az ugar nem hazug. (Bőven terem.)
Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.
A rút hízelkedés
s hazug incselkedés mérge a barátságnak.
Asztal hazugja. (Tányér nyaló.)
Csikót nyakán, hazugot szaván.
Első béresnek szegődött a hazughoz.
Hamarább utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.
A hazug embert hamar megfogják.
Hazug és csalárd egy fának ágai.
Hazug, mint a vámos.
Hazugnak beszélek-e én?
(Én nem hazudok; csak a hazug tart minden mást hazugnak.)
Hazugnak igazszavát sem hiszik.
Igaz vagy hazug egy áron kel nála.
Jó fejűnek kell lenni a hazugnak,
hogy mindenütt egyformán hazudhasson.
Kofásan árulja a hazug vakarcsot.
Nem jár hazug nyelve egy úton szájával.
Nyelvén fogják meg a hazugot.
Piac hazugja.
Sok hazug ember van innen és túl a Tiszán.
Szépen szól a hegedű, de hazug belül.
Tolvaj és hazug egy húron pendülnek.
(Aki hazudik, az lop is)
Közmondás nem hazugszólás.
Őszinte
Ő csak szinte őszinte,
de mégsem az, csak úgy tesz,
miközben a lényeget elhallgatja…
„Az Őszinteség ellen vét mindenki,
aki nem önmagát adja, vagy
nem adja magát oda egészen.
Ez az oka annak, hogy jó tanácsaink
hatástalanok maradnak vagy
éppen ellenkező hatást érnek el.”
(Karácsony Sándor: Ocsúdó magyarság)
Jótanács
Életed nagy döntései,
például házasságkötés,
vagy pályaválasztás előtt,
nem a téged régóta ismerő
és szerető társakhoz fordulsz,
hanem azokhoz az általad fizetett jósokhoz,
akik megérzik, hogy te mit szeretnél hallani –
súlyos pénzeket fizetsz olyan dodonai jóslatért,
ami így is és úgy is, ellenkezőleg is érthető,
ami „nesze semmi, fogd meg jól” – vagy
éppen a hamis vágyaidnak adnak tápot…
Nagyon
nagy kincs
egy igaz jóbarát,
de még mindig jobb, ha nincs,
de közben nyitottan keresed őt,
mintha csak azt hiszed, hogy van,
de ő csak egy álbarát, aki kihasznál,
hízeleg, áltat, bolondságra biztat stb. stb.,
és ráadásul erre csak túl későn döbbensz rá…
Rossz
fokozatok
Az egyik nem ismeri fel a hibáját,
és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,
a tanmese se róla, mindig másról szól –
de azért elbizonytalanodik (moratórium)
A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,
nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…
Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!
Személyválogató
Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri –
biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat,
s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez,
az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó
Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.
már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –
hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,
hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…
Így maximalizálja annak az esélytelenségét,
hogy valaha is helyes önismerete legyen,
és hogy életében jó döntéseket hozzon…
Az ellenség haszna
Húzz hasznot ellenségeidből.
Értened kell hozzá, hogy
mindent a jó végén fogj meg,
ne a pengén, hogy megvágjon,
hanem a markolatán, amely megvéd.
Kivált, ha ellenségről van szó.
A bölcsnek több haszna van ellenségeiből,
mint az ostobának barátaiból.
A rosszakarat néha hegyeket elmozdít,
melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni.
Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg.
A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél,
mert ez hatásosan orvosolja a hibákat,
melyeket amaz elhallgat.
Az okos tükörnek használja a kajánságot,
mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál,
és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának,
vagy kijavítja azokat. Aki a torzsalkodás,
vagy rosszindulat mezsgyéjén él,
nem lehet eléggé résen.
(Gracián – Életbölcsességek kézikönyve)
Eszkaláció
Nagy bajgyártó
Egy bajból legalább kettőt,
vagy egy sokkal nagyobbat
és jóval tartósabbat csinálni
Például a be nem vallott kis
füllentésből beinduló és így
eszkalálódó hazugságlavina…
A nyíltan meg nem gyónt kis,
de szégyellt bűn zsarolhatóvá teszi,
és így egyre többre/nagyobbra „kényszerül”…
A mások hőstettével dicsekvő gyáva,
aki csak a harc elmúlásával jelentkezik.
Vagy a nagyokat lódító-tódító Háry János:
a messzeség operetté szépíti a háborús időket?
Pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,
s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál…!?
Vagy van olyan bölcs és hazaszerető parasztember,
aki ilyen időkben is magyaros virtussal jellem marad…
Kegyetlen
hazug/csaló
Titkos örökbe-fogadottaddal
tényleg – csak – az ő érdekében
nem közölted, és ma sem közlöd az igazat?
Annál rosszabb lesz neki az igazság pillanata,
ha a gyerek előbb-utóbb majd másoktól tudja meg…
Ez itt éppen nagyon nem a kegyes csalás esete volt…
Ugyanez állhat arra az esetre is, amikor elhallgatod,
hogy a családod pl. zsidó származású, történetű,
a gyerekedet meg csúfolva mások világosítják fel,
így joggal azt hiheti, hogy ez szégyellnivaló dolog…
Lehetetlen/
lehetséges
1.
kimerni a tengert,
elhordani a hegyet,
tízmillió embernek
egyenként elmesélni
egy tanulságos történetet,
átadni egy bölcs mondást stb.
2.
vagy egy könyvet megírni,
azt elvileg mindenki kezébe adni,
és így még jóval a halálod után,
akár még tízezer év múlva is lehet
értő, élvező és hálás olvasód…!
Ágy-
vető és arató
Haraggal szívedben, vagy
rossz lelkiismerettel „nyugszol le”:
nyugtalanul alszol, rosszat álmodsz
és kialvatlanul, ingerülten ébredsz fel –
a rossz kezdés mára fél kudarcot jósol…
(Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát…)
Heroikus
pótcselekvő
A hátad mögött volt a Jóisten
s te megkerülted érte az egész Földet?
Bejártál egy épp felkapott zarándokutat…
És mire visszatértél, már távolabb került,
mert közben sok kötelességet mulasztottál,
úgy mással, mint magaddal szemben…
Hősködő pótcselekvő
Nem inkább komikus, mint tragikus,
vagy mondjuk úgy, hogy tragikomikus.
Melletted, karnyújtásnyira él a hozzád illő.
de te az elérhetetlen, a nem neked való
társ után vágyódsz, s tékozlod drága időd,
és hozol hiábavaló fölös és káros áldozatokat…
Middle life crisis
Aki életútja felén egy nagy sötét erdőbe jutott,
mivel az igaz utat elveszítette, tévesztette, nem leli,
és izgatottan és igazán már nem is keresi – vagy mégis?
Azután vagy túl nagyot robbant, otthagyja az otthonát stb.,
mindent megbolygatva nyílt vizen építené át életehajóját,
vagy marad a régi kerékvágásban/szürke taposómalomban,
mert ezt a hátralevő kis időt még valahogy kihúzza, kibírja…
TOLVAJPRAKTIKA.
Tizenhat esztendős voltam,
Mikor lopni elindultam.
Loptam harminczhárom lovat,
Még sem pöngetem a vasat.
.
Ha a főbíró háborgat,
Lopok neki egy pár lovat
Beállítom udvarára,
Még meg is hí vacsorára.
.
Teli a zsebem bankóval.
Az istállóm lopott lóval.
Eladom a lopott lovat.
Veszek rajta igaz lovat.
.
Van is nekem egy szíjhátú
Fakó lovam, kese lábú,
Ki huszonnégy óra alatt
Debreczentől Pestig szalad
*
MIKOR MÉG ÉN KICSIN VOLTAM…
Mikor még én kicsin voltam,
Csikós, gulyás bojtár voltam.
Felfeküdtem a halomra,
Onnan néztem le bajomra.
.
Éjszakának idejébe
Rám tör egyszer a vármegye.
Ki baltára, ki fokosra,
Ki két ágú vasvillára.
.
Én se vettem azt tréfára,
Felugrottam a Sárgára.
Bevágtattam Csurgóvárba,
A galambom udvarába.
.
Nyisd ki babám, az ajtódat,
Nézd meg sárga paripámat !
Csikóskantár a fejében,
Barna legény tetejében.
.
Ajtót nyitott az én babám,
Beszöktetett rajta Sárgám.
Leugrottam a Sárgáról,
Csókot kaptam a babámtól.
*
Darmay Viktor
Árva madár
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza betyár csak lézeng a világba;
Ágról ágra szegény bujdosó madár,
S egy tanyáról más tanyára a betyár.
.
Betyár lettem, senki fia nem vagyok,
Éjjel-nappal a pusztán barangolok;
Nem vár reám örvendező szív, lélek,
De átkoznak, ahová csak betérek.
.
Nincs én nékem édes apám, se anyám,
Se szeretőm, pedig az is volt talán;
Hej de mért is gondolok rá, de mért is,
Felejtsem el azt a hűtlen nevét is.
.
Ritka idő, hogy valamit aludnám,
De ha alszom, királyi a nyoszolyám,
Derekaljam puha pázsit, zöld halom,
S csillagos ég, mennyország a takaróm.
.
Tudom én, hogy nem lesz ennek jó vége,
Tudom én, hogy jutok hóhér kezére,
De ha még ma akasztanak se bánom,
Úgy sincs semmi örömem e világon.
Alább adó
Elég neked az, hogy
a nagy átlagnál jobb vagy?
Ahhoz képest egész jó vagy…
…például amatőr focikapusnak
mondjuk a korodhoz stb. képest.
De a szakmádban, hivatásodban
jól már nem védekezhetsz ezzel…!
Ott a mindenséggel kell(ene) mérni magad!
Magas mérce
„Tégy oly célt fel,
Amelyre soha senki nem ért.
Mert szép dolog a középszerű
Tudós emberekkel elérkezni,
De szebb még a legtudósbakkal
Egyarányú messze hagyíttani,
A legszebb penig mindeneket fellyülhaladni,
És a nagy hegynek oly részében állani,
Ahová soha senki maga erejétől nem hághatott,
S talán soha nem is hág.”
Apáczai Csere János
Számadás
a talentumról
Hát nem égbekiáltó
szörnyű igazságtalanság,
hogy egyikünk egy,
másikunk két, vagy
több talentumot kapott?
Csak az lehet boldog,
aki legalább kettővel indul?
De mennyivel könnyebb
az egyet megduplázni?
Mily könnyen lehet
a nagy tehetség áldásából átok?
És Jézus példa-beszéde szerint,
mindenkitől csak azt kérik számon,
hogy ő hogyan gazdálkodott
a rábízott talentummal!
Elásta vagy megforgatta…
Akinek többje volt/van,
az többre is kötelezett –
noblesse oblige…!
Frusztrált
Ha egy váratlan kudarc ér,
rosszul mérted fel képeségedet,
akkor olyan alacsonyra teszed a lécét,
hogy azt biztosan bármikor átugorhassad…
Így „sikered” lesz, „csak” magadat értékeled le…
Vagy pedig pont ellenkezőleg: még magasabbra…!?
A borítékolható kudarc maradék önbizalmad is elveszi,
és egy agresszív, kötekedő stb. lénnyé varázsolhat át..
Protezsált
Ha felgördül a függöny,
véget ér minden protekció,
s jön a felsülés, a leégés, a blama
a közönség, az ezerfejű cézár előtt…
(leéghet szégyenedben az arcodról a bőr…)
A téves pályán futtatva drága idődet pazaroltad,
mert nem a te hivatásod kerested, gyakoroltad…
Önhitt
Taníthatatlan – nevelhetetlen
Magad mindenkinél különbnek gondolod,
így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj…
Hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,
pl. okosabb, műveltebb, jellemesebb, bölcsebb…
Ha ő egy self made man, akkor nincs szüksége
a Gondviselő külső segítségére, kegyelmére se…
(Ennyiben rosszul értelmezte Robinzon történetét)
Büszke-gőgös
Még kijavítható hibát csinálsz,
de mert röstellsz segítséget kérni,
ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,
valami deus ex machina égi segítséget,
vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,
a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,
így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz
a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába…
Szabadsajtó
Előbb a jólétért
önként lemondasz
a szabadságjogaidról,
pl. szabad szólás/sajtó,
így utóbb a szociálisakat
már túl könnyen elvehetik,
mert már nem tudsz ellene
szót emelni, tiltakozni,
hatékonyan ellenállni…
Szájtépés
Te még az ostromállapotban is
mindent újra és újra megvitatnál,
nem fogod fel, mi a vészhelyzet,
mikor jogos szükségállapotot hirdetni:
az égő házban emberek maradtak,
te vitatod, nem járt-e le munkaidőd…
Időzített bomba
Az önvédtelen jámbor
Kóstolgatnak és te minden
sértést, alázást, bántást lenyelsz,
sőt odatartod még a másik orcádat is –
a végén a csikket arcodon nyomják el,
s akkor szégyenedben fejbe lövöd magad,
vagy annyira betelik a jó nagy poharad,
hogy akár még embert is ölsz, gyilkolsz…
Radír –
„tiszta lap”
A múltat – úgymond – végképp eltörlő
Mindent a nulláról, teljesen újrakezdő
Aki előttünk élet, az mind hülye lehetett,
Ami korábban történt, az maga volt a pokol
(„csak” a legrosszabb hagyományokkal tesz kivételt,
azokat nagyonis életben tartja, sőt: meg is erősíti stb.)
Aki a történelmi amnézia balga, önkéntes „áldozata” …
Aki az ellenségére bízza történelme/története megírását
Színt vallás
Kibújik a szög a zsákból
Elválik az ocsú a búzától
Kimutatja a foga fehérjét
Kiugrasztjuk a nyulat a bokorból
Lemeztelenedik a valóság(ra)
Elszólja magát (freudi elszólás)
Lelepleződik az álruhás képmutató
Bajban ismerszik meg a barát
Ami összetartozik, az összenő
Megtalálja a zsák a foltját…
Lagymatag
Istenkereső
„A tanítvány mindennap
Ugyanazt a kérdést tette fel:
– Hogyan találom meg az Istent?
S minden egyes alkalommal
Ugyanazt a misztikus választ kapta.
– Vágyakozással.
– Dehát én teljes szívemből vágyom erre.
Akkor miért nem találom meg őt?
Egyik nap a Mester együtt fürdött
a folyóban ezzel a tanítvánnyal.
A víz alá nyomta a fejét,
a szerencsétlen persze
elkeseredetten kapálózott,
hogy kiszabaduljon.
Következő nap
a Mester kezdte el a beszélgetést.
– Miért küzdöttél annyira,
amikor a víz alatt tartottalak?
– Mert levegőért kapkodtam.
– Majd, ha megkapod a kegyelmet,
hogy úgy kapkodj Isten után,
mint a levegő után, akkor megtalálod őt.”
Anthony de Mello
Sántaság
Aggszó, de igaz, hogy
betegséget, sántaságot,
szegénységet senki el nem tagadhat.
Hazug embert hamarabb utolérik,
mint a sánta kutyát…
Nagy erkölcs után sántít az irigység.
Mind a kétfelé sántít. (Szegény.)
Nem mindenkor igaz,
hogy sántít a sereghajtó.
Kétfelé sántikál. (Rosszban.)
Oda vertek neki,
a hol meg nem sántul. (Farára.)
Egy szeg miatt sántul meg a ló.
Sánta
A téged
nagyon zavaró
szinte megszokhatatlan
testi hibád után kapsz gúnynevet,
s utána boldog-boldogtalan így hív…
Talán csak akkor kezded értékelni,
hogy te csak sánta vagy, amikor
először látsz láb nélküli embert…
Érdemtelen
Arra büszke, amit örökölt
Arra vág fel, ami születési adottsága
Azzal dicsekszik, amit mástól kapott
Ami még ezeknél is rosszabb eset:
aki még idegen tollakkal ékeskedik,
vagyis amket mástól orzott, lopott…
Szem –
lélektükör
Zavaró, ha egy idegen
elkapja a tekinteted, fixíroz,
„stíröl”, a szemedbe nézne
mintha a lelkedben akarna turkálni?
De ha nem tudsz szemkontaktust létesíteni,
mert például sötét van, vagy a Másik elbújt,
vagy csak telefonon beszélgettek,
vagy pedig állandóan félrenéz,
vagy „napszemüveget” visel,
mert nem mer szemedbe,
nem mer szembe nézni…
„Farkas!”
Aki unalmában,
játékból riogat, lármázik,
azt már nem veszik komolyan,
s pont akkor nem jönnek segítségére,
amikor a helyzet már tényleg vészesre fordul…
Kevés elég
Sőt az a kevés
olykor már túl sok is…
Elég egy csepp méreg az ételedbe,
hogy akár végzetes kimenetelű legyen
Elég egy pillanat kihagyás az autópályán
a tragikus balesethez, családod vesztéhez
Elég egy részeg éjszaka, egy „félrelépés”,
hogy tönkre tegyed a jó házasságodat?!
És még a nyakadba szakad az anyjával
együtt egy nem kívánt zabigyerek is…
Halmozódás
Sok kicsi sokra megy – sok lúd disznót győz:
Ha minden törpe rátámad a szundikáló Gulliverre…
Ha minden honfitársadtól csak évi 1 forintot kapnál…
Ha minden nap csak egy oldalt írsz meg a művedből…
Ha mindenki egyetlen párt jelöltjére adja le a voksát…
Ha minden nap csak egy eltűnt ismerősöd hívod fel…
Stb. stb.
Arányérzék
Sokat akar a szarka,
de nem bírja a farka –
Avagy: a kevesebb több lenne!
Mint amikor a túl sok kinccsel
megrakott hajó törik, elsüllyed
Mint amikor a mohó nyerés helyett
még azt is elveszíti, amije már volt…
Mint amikor két nőnek udvarolsz,
és a két szék közt pad alá esel…
Mint amikor túlvállalod magad,
és így egyik dolgod sem végzed jól
Tartuffe
Még jó, hogy az ifjú meglátta:
a király meztelen, és az anya is
egyre inkább a szívével tudott látni:
sikerült a családfő előtt csapdába csalni
és leleplezni az álszent gonosz szélhámost,
akit pedig kedves vendégként fogadtak/tartottak,
de aki „hálából” szétbomlasztva a szent családi békét
kis híján kitúrta őket otthonukból és vagyonukból stb.!
Trójai faló
Nem gyanakodtál,
nem óvakodtál a görögök ajándékára,
és magad vitted be a védett váradba/házadba
az ellenséges katonákat/szellemi műveket stb.
vagy invitáltad és marasztaltad az időrablókat,
vagy a lélek/családromboló Tartuff-öt, at álszentet…
Leköteleződés
Van ingyen vacsora?
Szabadnak gondolod magad,
hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,
pedig minden egyes eset szabadságod kurtítja,
kiváltképp, ha ez egyoldalú, vesztegető adomány…
(vagy mintha aláírnál egy üres papírt, kötelezvényt:
egyszer majd kérhet tőled valamit az állam/maffia…
Boldog
tudatlanság
Milyen jól működött
az őstehetségű hályogkovács,
míg el nem magyarázták neki,
hogy milyen hihetetlenül bonyolult
és így sebezhető szerv az emberi szem…
és hogy egy kis melléfogás már milyen
nagy, jóvátehetetlen károkat okozhat…
(volt persze ebben a „felvilágosításban”
egy jó nagy adag irigység, kenyérféltés stb. is…)
Felvilágosítás
Kisgyerekedet
obszcén módon
disznó viccekkel,
pornó filmekkel stb.
szex’ „felvilágosítva”
meg is botránkoztatsz,
jóval nyolc napon túl
gyógyuló lelki sebet okozva!
Vagy az álkeresztény, prűd
családi légkörben tabu a téma,
s a nemi életet, utódnemzést
valami szégyenletes, undorító,
ocsmány dolognak képzeli a gyermek…
Felvilágosítás
– Tudod, hogy kistestvéred lesz? –
kérdezi a szomszéd néni a kislánytól.
A kislány boldogan rohan haza, és megkérdezi:
– Anyu, hol van a kistestvérem?
– Itt a hasamban.
A kislány szomorúan megy vissza a szomszédba.
– Nem lesz kistestvérem – mondja -, az anyu megette.
Önkezű
Ha már az életed nevetséges,
vagy bolhákból elefántot csinálva
magad számára elviselhetetlenné tetted,
ill. Istent kihagyva reménytelennek látod,
akkor jöjjön a bátornak látszó gyáva döntés,
ami nem felmagasztosít, de tovább alacsonyít…
Ez tényleg bűn, mert magyartul ön-gyilkosság
Gyáva
Keresztény hited
kiforgatott betűi mögé bújva
– az élet szent és sérthetetlen -,
nem akarsz tudni törvény alóli kivételről:
nem kérsz-adsz kegyelemdöfést,
ill. túléled becsületed elvesztését,
nem hozol életáldozatot…
Ön-
lélekgyilkos
A betű megöl…!
A nagy szent könyvek
holt betűihez bilincselve
rohasztják el magukat az emberek,
mert nem szabadon, jó szellemben
olvassak, értelmezik a leírt szöveget…
(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:
az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)
Betűhíven
Egy nyomdahibás szakácskönyvből főzöl,
ahol kis helyett nagykanálnyi sót javasolnak…
Vagy főzés közben a szél észrevétlenül ellapoz…
Ugyanez állhat a te szent könyvedre, Bibliádra is
(ami még veszélyesebb, ha Robinzonként olvasod)
Rossz bürokrata
Az a(z) – amúgy szakszerű – közigazgató,
aki az ügyfélért kockázatot nem vállal,
aki százféle oldalról is jól lefedezi magát.
Aki nem mer méltányosságot gyakorolni,
a törvény szellemét holt betűk fölé helyezni,
és kegyetlenül leromboltatja „illegális” házad…
Kellő kenőpénz esetén viszont szemet huny,
ha a gazdag-hatalmas semibe veszi a törvényt…
Korrumpálhatóság
.”- És… téged… uram,
nem lehet megvesztegetni?…
A köpcös szeme villant egyet,
és szembefordult Baluzzal.
– Azt próbáld meg!!
– É… én nem tettem még ilyet…
– Mindegy. Azért csak próbáld meg.
– Menni fog. – És ment.”
(Rejtő Jenő – A három testőr Afrikában)
A LÓTOLVAJ.
Tizenhat esztendős voltam,
Mikor lopni megtanultam.
Loptam csikót harminczhármat,
Azt is mind válogatottat.
.
Volt köztük szép hat serege,
Sötét szőrű hat fekete
Volt közte három szép sárga
Jó lesz passzus-íratásra.
.
Jegyző uram, szépen kérem
Harminczhárom passzust nékem,
Mert a csikó nem egyforma, –
Válogatva adom oda.
.
A sárgákat kantároztam,
Nyereg alá szorítottam.
Elhajtottam Szabadkára,
Arra a hires vásárra.
.
Kérdi tőlem szolgabíró
Hogy lesz ez az egy pár csikó
– Világos pej hetedfél száz,
Sötét szőrű nyolczadfél száz.
.
Szolgabíró megköttetett,
Illavába kisértetett,
Ott írták be a nevembe
Betyár leszek életembe.
.
Ezernyolczszáz nyolczvannégybe
Irtak be a nagy törvénybe,
Ott adták ki a könyvemet,
Az utazó levelemet.
*
ELVESZETT A LOVAM
Elveszett a lovam
Cédrusfaerdőbe.
Elszakadt a ráncos csizmám
A ló keresésbe.
.
– Ne keresd lovadat,
Mert be vagyon zárva.
Egy uj pallós istállóba
Szól a csengő rajta.
.
Ismerem a lovat
Csengőszólásáról,
Megösmerem a rózsám(at)
Büszke járásáról.
.
– Édesanyám volt kend,
Mért nem tanitott kend?
Gyenge fának ága voltam,
Mért nem hajlitott kend.
.
– Hajlitottalak én,
De te nem hajlottál;
Betyárokkal, gulyásokkal
A csárdában voltál.
*
BETYÁR VAGYOK
Betyár vagyok, annak hivnak engemet,
Bárki mondja, nem szégyenlem nevemet.
Az is lehet, mégpedig nem sokára,
Szükség lészen honvédra vagy huszárra.
pppppppp
Csakis az ember lehet
teljesértékű, boldog életű,
vagy egy ön/társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
