A boldog(talan) ember: életminőség vizsgálódások – XXIII.

Írta: Nagy Jenő · 2024. december 4.

kb. 32 perc olvasás

Dávid Gábor Csaba - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1.  oldal

Eugéniusz:

A boldog(talan) ember – XXIII.

Életminőség-vizsgálódó tükrök

A bölcs és/vagy a balga ember

ppppppppppppp

Wesselényi Miklós - művei, könyvek, biográfia, vélemények, események - 1.  oldal

Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár

ppppppppppppppppp

Wesselényi Miklós – Pannonia Books

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények ill. okok-okozatok

(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)

ppppppppppppppppppp

Wesselényi Miklós: Balítéletekről (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1986) -  antikvarium.hu

Vörösmarty Mihály

GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leírva áll a rettentő tanulság:

„Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait.”

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Az isten napját! nemzet életét!

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Az állatember minden bűneit.

Erény van írva e lapon; de egykor

Zsivány ruhája volt. S amott?

Az ártatlanság boldog napjai

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

És itt a törvény – véres lázadók

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Emitt a gépek s számok titkai!

De akik a ruhát elszaggaták

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Számon kivül maradtak: Ixion

Bőszült vihartól űzött kerekén

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

A csillagászat egy vak koldus asszony

Condráin méri a világokat:

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

S most a szabadság és a hősi kor

Beszéli benne nagy történetét.

Hűség, barátság aljas hitszegők

Gunyáiból készült lapon regél.

Irtózatos hazudság mindenütt!

Az írt betűket a sápadt levél

Halotti képe kárhoztatja el.

Országok rongya! könyvtár a neved,

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e

A könyvek által a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

De hát ledöntsük, amit ezredek

Ész napvilága mellett dolgozának?

A bölcsek és a költők műveit,

S mit a tapasztalás arany

Bányáiból kifejtett az idő?

Hány fényes lélek tépte el magát,

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Az el nemn ismert érdem hősei,

Kiket – midőn már elhunytak s midőn

Ingyen tehette – csúfos háladattal

Kezdett imádni a galád világ,

Népboldogító eszmék vértanúi

Ők mind e többi rongykereskedővel,

Ez únt fejek – s e megkorhadt szivekkel,

Rosz szenvedélyek oktatóival

Ők mind együtt – a jók a rosz miatt –

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

Oly fényes elmék a sár fiait

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Egy kis virányt a puszta homokon

Hol legkelendőbb név az emberé,

Hol a teremtés ősi jogai

E névhez „ember!” advák örökűl –

Kivéve aki feketén született,

Mert azt baromnak tartják e dicsők

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

És mégis – mégis fáradozni kell.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

Ez az, miért csüggedni nem szabad.

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit

Agyunk az ihlett órákban teremt.

S ha összehordtunk minden kis követ,

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Míg oly magas lesz, mint a csillagok.

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

És földi vérünk minden csepjei

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

S meg nem kövűlnek élő fiai.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

1844 vége

Vörösmarty Mihály füveskönyve-Vörösmarty Mihály-Könyv-Lazi-Magyar Menedék  Könyvesház

*

Hazudni

„A filozófia

első és legfontosabb része az,

Amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;

például az, hogy nem szabad hazudni.

.

A filozófia második része

A bizonyításokat tartalmazza:

Miért nem szabad hazudni?

.

A harmadik rész

Az előzőeknek alapvetésül

és megvilágosításul szolgál.

Miért bizonyítás ez? – kérdezi.

Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?

Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?

.

A harmadik rész tehát

A második rész miatt szükséges.

A második pedig az első miatt.

A legfontosabb azonban,

Amivel mindig foglalkoznunk kell,

Az első rész.

.

Mi viszont fordítva csináljuk.

A harmadik résszel töltjük időnket,

És minden buzgalmunk ebben merül ki.

Az első résszel egyáltalán nem törődünk.

.

Így történik,

Hogy hazudozunk ugyan,

De annak a bizonyítási módja,

Hogy nem szabad hazudni,

Kéznél van nekünk”

(Epiktétosz kézikönyvecskéje)





Hazug.

Bölcs szólás-közmondás

A hazug a hazugtól tanul.

A hazug csak akkor mond igazat,

mikor magát hazugnak mondja.

A hazug csakugyan hazug,

ha igazmondó ruháját veszi is fel.

A hazuggal hazudni.

A hazugnak szavát gyakran megrostálják.

A hazugnak szájából az igazság is hazugság.

A hazugnál hazugabb.

A hazugon leghamarabb kifognak.

Az ugar nem hazug. (Bőven terem.)

Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.

A rút hízelkedés

s hazug incselkedés mérge a barátságnak.

Asztal hazugja. (Tányér nyaló.)

Csikót nyakán, hazugot szaván.

Első béresnek szegődött a hazughoz.

Hamarább utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.

A hazug embert hamar megfogják.

Hazug és csalárd egy fának ágai.

Hazug, mint a vámos.

Hazugnak beszélek-e én?

(Én nem hazudok; csak a hazug tart minden mást hazugnak.)

Hazugnak igazszavát sem hiszik.

Igaz vagy hazug egy áron kel nála.

Jó fejűnek kell lenni a hazugnak,

hogy mindenütt egyformán hazudhasson.

Kofásan árulja a hazug vakarcsot.

Nem jár hazug nyelve egy úton szájával.

Nyelvén fogják meg a hazugot.

Piac hazugja.

Sok hazug ember van innen és túl a Tiszán.

Szépen szól a hegedű, de hazug belül.

Tolvaj és hazug egy húron pendülnek.

(Aki hazudik, az lop is)

Közmondás nem hazugszólás.





Álomfeladó

Ifjúkori isteni üzenetedet,

amiről már képet is alkottál,

hogy milyen nagy dolog vár rád,

szép lassan napolgatod/feladod,

nem mersz hibázni, kockáztatni,

félsz a közmegítéléstől, gúnytól,

óvatosan, lelketlenül araszolgatsz,

a napi taposómalom realistája vagy,

hagyod kihunyni a szenvedély tüzét:

eszel, iszol, alszol, ölelsz, de már rég

nem a mindenséggel méred magad…

Élethazugságok hamis illúziójában

ábrándos álmodozásba ringatózó…





Fabula te rasa

A mese nem másról, rólad szól

Értsd meg a „tanmese” bölcs üzenetét

hogy minél kevésbé a magad kárán okulj…

Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet

Ha meg másról szól, akkor emberismeretet ad:

pl. hogyan ismerd fel az álbarátod/ellenséged,

és ne a hízelgőt, a fájó igazság kimondását

csak a saját érdekében kerülőt vedd jóbarátnak,

tyúkként ne a rókára bízzad érdekeid védelmét…





Nagyon

nagy kincs

egy igaz jóbarát,

de még mindig jobb, ha nincs,

de közben nyitottan keresed őt,

mintha csak azt hiszed, hogy van,

de ő csak egy álbarát, aki kihasznál stb.,

és ráadásul erre csak túl későn döbbensz rá…





Rossz

fokozatok

Az egyik nem ismeri fel a hibáját,

és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,

a tanmese se róla, mindig másról szól –

de azért elbizonytalanodik (moratórium)

A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,

nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…

Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!





Személyválogató

Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri –

biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat,

s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez,

az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó

Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

hogy valaha is helyes önismerete legyen,

és hogy életében jó döntéseket hozzon…





Az ellenség haszna

Húzz hasznot ellenségeidből.

Értened kell hozzá, hogy

mindent a jó végén fogj meg,

ne a pengén, hogy megvágjon,

hanem a markolatán, amely megvéd.

Kivált, ha ellenségről van szó.

A bölcsnek több haszna van ellenségeiből,

mint az ostobának barátaiból.

A rosszakarat néha hegyeket elmozdít,

melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni.

Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg.

A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél,

mert ez hatásosan orvosolja a hibákat,

melyeket amaz elhallgat.

Az okos tükörnek használja a kajánságot,

mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál,

és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának,

vagy kijavítja azokat. Aki a torzsalkodás,

vagy rosszindulat mezsgyéjén él,

nem lehet eléggé résen.

(Gracián – Életbölcsességek kézikönyve)





Eszkaláció

Nagy bajgyártó

Egy bajból legalább kettőt,

vagy egy sokkal nagyobbat

és jóval tartósabbat csinálni

Például a be nem vallott kis

füllentésből beinduló és így

eszkalálódó hazugságlavina…

A nyíltan meg nem gyónt kis,

de szégyellt bűn zsarolhatóvá teszi,

és így egyre többre/nagyobbra „kényszerül”…





A hetvenkedő katona

A mások hőstettével dicsekvő gyáva,

aki csak a harc elmúlásával jelentkezik.

Vagy a nagyokat lódító-tódító Háry János:

a messzeség operetté szépíti a háborús időket?

Pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,

s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál…!?

Vagy van olyan bölcs és hazaszerető parasztember,

aki ilyen időkben is magyaros virtussal jellem marad…





Kegyetlen

hazug/csaló

Titkos örökbe-fogadottaddal

tényleg – csak – az ő érdekében

nem közölted, és ma sem közlöd az igazat?

Annál rosszabb lesz neki az igazság pillanata,

ha a gyerek előbb-utóbb majd másoktól tudja meg…

Ez itt éppen nagyon nem a kegyes csalás esete volt…

Ugyanez állhat arra az esetre is, amikor elhallgatod,

hogy a családod pl. zsidó származású, történetű,

a gyerekedet meg csúfolva mások világosítják fel,

így joggal azt hiheti, hogy ez szégyellnivaló dolog…





Határ-idők

Időablak nyílás-zárás

Addig üsd a vasat, amíg meleg

Addig formáld gyereked, míg képlékeny

De te csak szó szerint ütötted a gyereked,

aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…





Szerep

Vagy mások osztanak rád

hozzád méltatlan szerepet,

vagy nem fogadod el a Sors,

a Jóisten osztotta szereped,

és új szereposztást reklamálsz,

vagy szereptévesztésben vagy:

a gyereked az apa, te a gyerek,

vagy teljesen azonosulsz vele,

nem tartasz kellő távolságot,

humoros, mosolygó distanciát…

Mintha a színész még otthon is siratná

a drámában tragikusan elveszített gyerekét…





Rosszkor

Via activa és

via contemplativa

Ideje a láblógatásnak és a „tenger-átúszásnak”

De te pont akkor „szemlélődsz”, amikor dönteni kellene,

vagy akkor tüsténkedsz, amikor ülepíteni, meditálni kell,

vagy egyiket sem teszed, csak tessék-lássék üzemelsz…





„Haszonelvű”

Ha te éppen itt

és most nem csinálsz

valami közvetlenül hasznosat,

már nagyon rosszul érzed magad,

mintha tűkön ülnél – még hogy te

szemlélődve sétálj!? Vagy csak úgy,

magáért a játékért… stb. Időpazarlás!!





Fontosság tudatos

Legalább egy évre előre

szinte minden percre beosztva…

Ha te most éppen nem szenvedsz

időhiányban, akkor már nem is érzed

magad elég nagy, elég fontos embernek…

Neked nem is jöhet közbe semmi jó sem,

ami „megzavarhatná” ezt a menetrendet…





Pozőr

Fontos ember

vagy fontos mondandóval:

minden egyes szavad alaposan

megfontolod, és lassan tagolod

és nyomatékkal ejted, vagyis így

mindent/semmit se hangsúlyozol…





Aki

itt és most

gyorsan és

látványosan akar hatni

és legalább hírhedtté válni –

ezért ő nem épít, csak rombol:

percek alatt felgyújtható, s leég

az évekig épített családi ház is,

vagy a vasúti viadukt robbantása,

mint egy galád terrorcselekmény,

ártatlan áldozatokat követelve,

valami „nagy” eszme jegyében…





Aki

jó adottságait, 

talentumait nem ássa el,

sőt azokat szorgosan fejleszti,

de azokat bűn rossz célra is használja,

ha az itt és most éppen jobban fizet…

Mint amikor az aranykezű autószerelő

nem szakmájának él, de autókat lop…

Vagy az a szakmailag kiváló ügyvéd,

aki rossz ügyet, gazembert véd jól…





Aki 

embergyűlölő,

aki magával viszi örök sírjába

az életjobbító-könnyebbítő találmányi titkait –

nem tartva kötelességének azok megosztását…





Aki

nem tudja 

titokban tartani

találmányát, felfedezését,

és így abból vagy csak más profitál,

vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…





Aki

mindent

újra fel akar találni –

spanyolviaszt, meleg vizet,

sőt még magát a kereket is:

és addig nem is használja,

ha nem övé a szabadalom…





Aki

többet él

az erejével,

mint az eszével:

így meg is szakad,

mert nem használja

az egyszerű gépeket:

kerék, emelő, csiga stb. stb.





Aki

viszolyog

mindentől,

ami túlságosan,

„pofon” egyszerű,

mindig mindent komplikál,

bonyolultabb módon tesz:

pl. így vakarja a fülét is…





Mód-

szertelen

Próba-szerencse!?

Vak tyúk is talál szemet

(de ő legalább jó helyen kapirgál)

De lehetne, mert nem túl nehéz ennél

sokkal szisztematikusabban is keresni,

mert így magad minimalizálod a találati esélyt,

annyira, mintha szénakazalban keresnél egy tűt…





Mértéktelen

Arányérzéketlen,

ami akár az életébe is kerülhet:

ami kicsiben az orvossága lenne,

pont ugyanaz nagyban mérge lesz.

Kupica pálinka segítene, sok megöli.

Ahogy a kis tűz melegít, a nagy: vész…





Csodálkozó

Se-se, vagy is-is

Semmin ne csodálkozz!?

Csodálkozz rá (sok)mindenre!?

Pl. úgy nézzél magadra mindig,

ahogy csodára nézni illik… és mintha

most, ma látnád a feleséged is először!?

De te meg csak azon csodálkozol, hogy

a tűz újból és újból megégeti kezed?





Kíváncsiság

Addig nem voltál

reménytelen eset,

amíg bátran bármit

bárkitől meg mertél kérdezni,

és nem rettegtél: megütköznek,

vagy még rosszabb: kinevetnek…

De ha egyszer „megszégyenültél”,

akkor már magadba fojtod kérdéseidet…





Istentelen

erőfitogtatás

Élni és/vagy visszaélni…

Ha képes voltam csúzlit gyártani,

akkor ez a képesség hatalmat is ad,

amivel szabadon élhetek én magam is:

miért ne lődözném le a szelíd galambot –

már csak azért is, mert nem fog visszalőni…

Te így érted, hogy a Teremtés koronája vagy,

a szeszélyes zsarnoki önkényuraskodás formájában…

Ahogy nagyobb léptékben te akarod eldönteni, hogy

mely élőlények károsak, és melyek meg hasznosak…





Vörösmarty Mihály

HYMNUS

Isten segíts! királyok istene!

Emeld fel hozzád a király szivét,

Értelme légyen mint napod szeme,

Hogy végig lássa roppant helyzetét,

Hogy aki fényben milliók felett van,

Legyen dicsőbb erényben, hatalomban.

.

Isten segíts! népeknek istene!

Tedd jóra munkássá e nemzetet,

Hogy amihez fog óriás keze,

Végére hajtson minden kezdetet.

Add, hogy mit emberész és kéz kivíhat,

Ne várja mástól mint szerencsedíjat.

.

Isten segíts! országok istene!

Ruházd fel áldásoddal e hazát,

Hogy mint az őskor boldog édene

Dúsan virítson bércen, sikon át,

És míg keblén a hűk örömben élnek,

Pallost mutasson fondor ellenének.

.

Isten segíts! szabadság istene!

Add, hogy megértsük e nagy szózatot,

Adj csüggedetlen szívet is vele,

Hogy tűrni tudjuk, mint szent közjogot:

Tiszteljük azt a törvény érc szavában,

S ha víni kell, a vérnek bíborában.

.

Mindenható egyesség istene,

Ki összetartod a világokat!

Engedd, hogy bármi sorsnak ellene,

Vezessen egy nemes s nagy gondolat,

Hogy nemzetünknek mindenik nyomára

Ragyogjon emberméltóság sugára.

1844. július 30. – november 20. közt

*

báró Wesselényi Miklós - Szózat I-II. A magyar és szláv nemzetiség ügyében  - Erdélyi Ritkaságok - Hadtörténeti könyvek

V.M.

SZÓZAT

Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell.

.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszu harc alatt.

.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

„Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!”

.

Az nem lehet hogy annyi szív

Hiában onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny űl.

.

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

1836

*

Könyv: Attila (Fáy András)

Vörösmarty Mihály

MIT CSINÁLUNK?

Mit csinálnak Magyarhonbanl?

Esznek, isznak és danolnak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém,

Hogy majd érte meglakolnak?

Van biz itt baj; de hiába

Enni csak kell az embernek;

S inni hogy ne kéne, ahol

Oly dicső borok teremnek;

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra.

Korhely-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, álmodoznak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém,

Hogy az álmok megszakadnak?

Van biz itt baj; de hiába,

Olyan édes álmodozni!

S néha tán jobb, mint fejünkkel

Faltörősdit játszadozni:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Álmos-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, gondolkoznak.

És miről az istenadták?

Hogy tán élni kén’ a honnak!

Kár biz az; de már hiába,

Gondolatnak nincsen gátja,

És ha úgy van, amint mondják,

Gondolat a tettek bátyja:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Méla-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, hadakoznak.

Szörnyűség! – No nem kell félni,

Csak szavakkal kardlapoznak.

Kár a szóért; de hiába,

Szóból ért a magyar ember,

S gyakran a szó dolgokat szül,

Gyakran a szó éles fegyver:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Nyelves-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak s tán dolgoznak?

Félig-meddig: mert nem tudják,

Másnak lesz-e vagy magoknak.

Ennyi is kár; de hiába,

Munka jobb a koplalásnál,

S jobb az edzett kar, ha ép vagy,

Mint ha selymen sántikálnál.

És hogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Gyenge-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Szőnek, fonnak és akarnak –

Tán vakarnak? semmi tréfa!

Posztó is kell a magyarnak.

Hát takács-e a magyar nép?

Nem szégyenli a vetéllőt?

Semmi baj! tán összefűzi,

Amit a sors egybe nem szőtt:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Gépi-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

És, pedig – mit is beszéltem?

A vadásznak jó a cserje;

A költő hadd álmodozzék;

A kovács a vasat verje.

Minden ember, amihez tud,

Ahhoz lásson télen, nyáron,

S a paraszt borbély helyében

Úr szakállát ne kaszáljon.

És hogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Aki hitvány,

Félre tőlünk, menjen hátra!

1844. október – november 10.

Fáy András: A Halmay család. Erkölcsi és tudományos olvasmány, növendékek  és nem növendékek számára I-II | könyv | bookline

*

V.M.

AZ ÁRVIZI HAJÓS

Szavalta a pesti magyar színházban

április 27-kén 1838 Laborfalvi Róza

Hol népes ház-sorok

Jegyzé az útakat,

Most vad moraj között

Fut gyilkos áradat.

.

Rémséges jaj kiált

Ingó falak megől;

Rémesb a hallgatás,

Midőn a ház bedől;

.

S omlott házak felett,

Élők – s halottakon

Örvényesen kereng

S zúdúl el hab habon.

.

„Ki ment meg engemet

Kórt, aggot és szegényt?

Mindenre ami szent,

Oh ember, hozz segélyt!”

.

A fennmaradt kövön

Így esd egy női hang,

S bajhirdetőn visít,

Mint vészben a harang.

.

S im sajka jő s rohan

Az áradat taván;

De aki rajta űl,

Embertelen zsivány.

.

Nem emberélet az,

Miért ő eveze:

Tiltott vagyont keres

Szentségtörő keze.

.

S szivetlenűl az agg

Nő mellett elsuhan;

Mert egy batkát nem ér

Mind, ami rajta van.

.

És több hajó kereng

Az ingó fal körűl;

De a szegény anya

Ott áll mentetlenűl.

.

Ez pénzét, az magát

Jövének menteni;

Van aki kedveseit

Aggódva keresi;

.

S ki csak mulatni jár

A köz veszély felett:

Az óni rá nem ér

Egy hitvány életet.

.

S mindig dühösb az ár,

S a bágyadt nő előtt

Száz örvény tátogat

Alásodorni őt.

.

Még jő s megyen hajó;

De ő már nem kiált:

Tűr s várni láttatik

A borzasztó halált.

.

„Ki él még itt?” riad

Most egy hajós közel,

Sajkája telve bár

Menekvők terhivel.

.

S még jókor érkezik;

A féltett kőfal áll,

S kihalt remény után

A nő hajóra száll.

*

A sajka partot ér,

S a megmentett sereg

A bátor férfinak

Hálás bucsút rebeg.

.

Csak a szegény beteg

Agg nő nem távozik,

S elfúladt kebliből

Sohajtás hallatik.

.

„Itt jó anyám, neked

E kisded adomány,

Pénz s egy falat kenyér;

Többet várj ég után.

.

Nekem nagy útaim

Vannak még szerteszét:

Ezreknek élete

Kiált hajót, segélyt.”

.

Szól s menne a hajós,

De a hölgy, kit hozott,

Tündér tekintetű

Asszonnyá változott.

.

Arcán redők helyett

Ifjú kellem virúl;

Szépsége bájoló

Leírhatatlanúl.

.

Szebb, mint a szerelem,

Barátságnál hivebb,

Mindennél, ami kéj,

Látása kedvesebb.

.

S az elbámult hajós

Hall édes hangokat,

Minőket emberajk,

Sem zenemű nem ad.

.

„Ha minden elhagyand,

Igy szól az égi nő:

Az ember és világ,

Barát és szerető;

.

Ha hozzád mostohák

Szerencse és ipar;

S hű fáradásidért

Rágalmak nyelve mar:

.

Emlékezzél reám

Sorsodnak éjjelén:

Önérzeted vagyok,

Nevem Jótétemény.”

.

Rendűlt kebellel a

Bátor hajós eláll

Ez égi látomány

Magas csodáinál.

.

Őt minden elhagyá,

Az ember, a világ;

Csaknem maga maradt,

Mint téli fán az ág.

.

Sorvasztók napjai,

S kietlen álmait

Gyógyszer nem űzi el,

Nem orvosolja hit.

.

De az nem tartja őt;

Megy a szép vágy után,

S még soknak élete

Menik meg csolnakán.

.

S ha néha mardosóbb

Fájdalma visszasír,

S a földön ellene

Nincs menedék, sem ír:

.

Lelkének a dicső

Hölgy képe feltünik,

S szűz arca bájain

Fájdalma megtörik.

1838. április 27. előtt

Alkotó · Wesselényi Miklós · Moly





Betűhív

Ha Jézus

azt mondta

a gazdag ifjúnak,

hogy ossza szét mindenét,

(vagyona gátolja üdvösségét),

így hát, ha te is mechanikusan

ezt teszed, akkor bizton üdvözülsz…

Nem az evangélium szellemisége,

de a holt betűje irányít: így bolondít,

mert mindent mechanikusan kopírozol…





Végletes

Ha épp iszol,

akkor mindent és

mindenkit a kebledre ölelsz,

még a vadidegen járókelőt is, –

másnap másnaposan macska-

jajban meg mindenkit megmarsz,

leginkább/főleg az előszeretteidet……

Miért nem a Szentlélektől részegedsz meg?





Aki

egy Didergő király,

aki az egész teste/

lelke megmelegítéséhez

eltüzel egy erdőt, sőt már

az emberek házát stb. is,

csak mert nem tud, illetve

nem hagyja magát szeretni,

szeretetre méltónak lenni…!?

Aki amilyen sokat tudna segíteni,

oly okat/még többet is árt népének…





Ölel/öl

Tragikus

meg nem értés

Csak megsimogatni

szerettem volna a nyuszit,

de a folytonos menekülésével,

értetlenségével annyira felbosszantott,

hogy most már agyoncsapom, ha elérem…





Akinek 

görbe a háta,

mégis üres a zsebe,

a sok fölös kapálás, szántás,

permetezés, locsolás stb. miatt,

mert pont tájidegen növényt vetett…

(amúgy meg az itt őshonos növény

szinte magától és oly bőven teremne,

akár még hetvenhétszeresen is…)





Aki

kőkeményen dolgozik ugyan,

de minek: csak a mennyiségre hajt –

akinek még-már nincs elegendő türelme

a minőséghez kellő jó ötletre, ihletre várni…

A jóval kevesebb, de jobb, több lett volna…

Vagy azért olyan „termékeny”, szapora,

mert csak egy tehetségtelen dilettáns…





Aki

az ágyban

henyélve várja,

hátha megálmodja

az isteni sugallatot,

anélkül nem is kell fel,

nem is öltözködik fel és

nem is takarít ki stb. stb.

Az önfegyelem-hiányos lusta…

Nem kezd bele, ha nincs kedve,

nem hiszi, hogy jözben megjöhet…





Aki

nagyon

következetes,

de csak úgy, mint egy ökör:

ő nem korrigál, nem néz szét,

nem figyel a jóbaráti intésre –

ő csak megy és megy konokul

az útján előre akár a szakadékba is…





Aki

nagy

igyekezettel,

és ravaszul törököt fog –

de aki ezután nem győúz bosszankodni

és mérgelődni: ez meg már őt nem ereszti el…

mint ahogy a róka fogta csuka, csuka fogta róka…





Aki

azt hiszi, hogy

diadalt arat, hisz

sikerült meghódítania a Nőt,

nem is sejti, hogy nem ő választott –

mintha ő tanítaná meg a halat úszni…

A férjfogó praktikákban mester hölgy

a hiszékennyel könnyen elhiteti, hogy

csak a kitartó és áldozatos ostromnak

adta meg magát: nem volt könnyű

Őt „megszerezni” (megszabadulni

tényleg nehéz lesz tőle…)





Két félidő

a pokolban

Életed első fele a pénz utáni hajszával telik,

nem kis részben telhetetlen nejed nyomására,

és a békés nyugdíjas évek helyett lerobbansz,

hogy majd a hátralevő években orvosokra költsél,

a hobbira szánt időt fölös-káros kórházban töltsél…

A vagyonod elmegy, de egészséged nem jön vissza,

mert mindenre kész vagy, csak önváltozásra nem…





„Öregedési tünet”

Ha elveszett a hited,

ebbe úgy nyugszol bele,

mintha ez a korral járna –

a cinizmust gondolod úgy,

hogy ez az öregek bölcsessége,

hisz már rég már kinőtted az ifjonti

naiv, „hóbortos” stb. idealizmusodat…





Ha majd

Ha majd nyugdíjas lesz, akkor boldog lesz

Akkor rengeteg ideje, fizetett szabadsága lesz!

Akkor majd olvas, fest, klubba és színkörbe jár stb.

Akkor majd bepótol mindent, amit addig mulasztott?

De: amikről odáig lemondott, az elsorvadt/meghalt,

már nem lesz képes feltámasztani: tétlenül ücsörög,

ami az ördög párnája: rosszban fogja törni a fejét…





Ha majd

Ha majd nagy leszel

Ha majd elvégzed az iskolád

Ha majd megnyered a versenyt

Ha majd nagy szerelmed téged választ

Ha majd saját lakásod, nagy fizetésed lesz

Ha majd megnősülsz és gyereked lesz

Ha megnyered a lottó főnyereményt

Ha… akkor majd boldog leszel?

Akkor igen, de itt-most nem…

(ha-ha-ha: hahota)





Holtpontos

Ha egyszer eljutsz ide,

meg sem kísérled, hogy

egy új lendületet vegyél,

s nem engeded, hogy más

egy lökést adjon neked –

de beletörődsz „sorsodba”

(Tehetetlenségi nyomaték)





Léc

Ha elsőre

nem sikerül átvinni,

akkor már nem próbálkozol,

hátha újra „hibázol”, és netán

kinevetnek a kudarcod miatt –

inkább olyan igen alacsonyra

teszed a lécet, amit így már

könnyűszerrel átléphetsz…





Aki

könnyen

megharagszik,

ő ezt már-már

szinte váró mimóza,

aki mesterségesen

teszi magát érzékennyé,

aki egy „Rézbányai Győző”…

De viszont nehezen bocsát meg:

ő egy örökké háborgó, szemrehányó

lélek szeret lenni: ilyenkor van elemében…

Nem fogja fel, hogy csak maga alatt vágja a fát…





Hóbortos

Lelki labilitás,

szeszélyesség,

amikor egy személy

bár könnyen nevetgél

egy magára vett viccen,

de könnyen meg is sértődik,

és meg is haragszik másra,

vagyis kiszámíthatatlanul reagál

a vele és körülötte történtekre…





Rigolyás

Olyan <igavonó barom>,

amelyet nehéz igába szoktatni.

Vkinek rendszerint másokra,

a környezetére kellemetlen,

különc szokása, megrögzött szeszélye v. hóbortja.

[A feleségem] mint … hitvesi kötelességet fogja elviselni …

minden rigolyámat. (Ambrus Zoltán)





Szerencsebérletes

Ha egyszer, itt és most

felvitte az isten a dolgod,

akkor életfogytiglan erre számítasz,

azt hiszed mostantól be vagy fizetve rá!?

(nem tudod, hogy a szerencse forgandó…)

Mint aki egyszer kegyelembe részesül,

amit mindenki csak ajándékba kaphat,

és onnantól jogot formál rá, követelné…





Veszteség-

halmozó lény

Ha netán egy ún.

„holtbiztos tipp” után

egy rossz lóra is tettél,

akkor futsz a pénzed után:

és még tovább is költesz rá

eladva utolsó inged és gatyád…

Mint akinek most nem jöttek be

a megálmodott lottószámok, és

tovább és egyre többet költve

játszik: „a hülyék adóját” fizeti)





Vesztésfóbia

Nem „sikerorientált”,

de beteges kudarckerülő…

Ha a papírforma szerint neked

nincs legalább egyenlő esélyed,

akkor már el se indulsz a versenyen:

nem megmérettetni, de nyerni akarsz,

a vereség emberi méltóságban alázó…!

Illetve már ki sem állsz a küzdőtérre,

vagy eleve feltett kezekkel, kapitulálva,

egyből a feltétlen megadásról tárgyalva

(jó, hogy az egri várvédők nem így tettek)





Ön-

gyilkos

„bosszúállás”

Ha egyszer bejutsz gazdagékhoz,

pl. az oly irigyelt szomszédodhoz,

pl. meghívót kapsz a lakodalomba,

akkor te – még aznap és rögtön –

ki is ennéd őket a vagyonukból…!?

(lásd: Móricz Zsigmond: Tragédia)





„Éhhalál”

Csak most jöttél meg

a hadifogoly/kényszer-

munkatáborból, ahol alig

adtak enni, sokat éheztél,

jól összeszűkült a gyomrod,

és most egy nap alatt kárpótolnád,

de így csak halálra zabálod magad…





Mankó

Segédeszköz

Jól jön a harmadik láb, egy mankó,

amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van,

De ha idejében nem dobod el: nem megerősödik, de

inkább elsorvad a lábad és fogyatékos maradsz…!

Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is,

ha kellő időben nem engeded el az ő segítő kezüket…





Piszkító

-tisztító

Jobb ügyhöz

méltó bugalommal

mindenkit bemocskol, befeketít

és így ő sem fog annyira kiríni közülük…

Vagy egy bűnösről bizonyítíná be ártatlanságát,

vagyis szerecsent mosdatna, vagy átfesti fehérre

(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)





Esetleges ember

Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is

Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is…

Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne

Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel

Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb.

Örömtelenül és szenvedélymentesen, langyosan vegetálsz,

vagy alkohollal, vagy más szenvedélybetegséggel kárpótolsz…





Istenkísértő

Feltűnési, bizonyítási

vágyból „extrém sportoló” …

Próbára teszed védőangyalod –

segítségét kérve kiugrasz a repülőből…

Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon,

s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért!

Jobb ügyhöz méltó buzgalommal, „bátorsággal”,

a keresett-megtalált Hivatásod gyakorlása helyett…





Heroikus

pótcselekvő

Pár- vagy hivatáskeresés helyett

az egész világot akarja megtéríteni…!?

A háta mögött levő/benne lakozó istent

nem látva megkerüli akár az egész Földet,

hogy őt ezért az egész világ megcsodálja…

Majd összerogyva, magába zuhanva kesereg

egy ilyen „Isten háta mögötti” helyen, hogy

hiábavalóan vesztegette drága idejét…





Besokalló

A kedvenc zenéd és ételed:

mást se hallgatsz, mást se kérsz:

így ebből a jóból tényleg megárt a sok,

és lehet, hogy akár egy életre megutálod…

Ugyanez az eredmény lesz, ha a számodra

legvonzóbb nővel/férfival lakatlan szigetre

életfogytiglan összezárod magad: taszító lesz…

Hasonló „eredmény” lehet, ha az esküvő után

minden kapcsolatot leépítve bezárkóztok….





Szabadságos rab

50 hétig csak gürcölsz,

és behúzod a füled, farkad…

De két hétig, és 52 hétvégén

évi rendes „szabadságon vagy” –

kitombolhatod magad, de már

esténként is lerészegedhetsz –

majd másnap(osan) húzod az igát tovább

(feltéve, hogy esténként, illetve hétvégén

nem mellékállásban/házadon robotolsz…)





Ördögi körös

– Miért iszol?

– Mert bánatos vagyok.

– Miért vagy bánatos?

– Mert iszok…

(A kis herceg utazásából)





Absztinens

Aki arra büszke,

hogy semmi alkoholt nem iszik

pedig csak a bor igazságától,

rossz gátlásai feloldásától,

vagy a lappangó, elfojtott,

látens alkoholizmusa

visszatérésétől tart…





Bal-

szerencse-játékos

Aki csak egyszer volt

és csak pár percig bolond, és

megkísértette a szerencsejáték ördöge…

Annyira elkábította a kínálkozó kis esély,

hogy gazdag ember, ne kulimunkás legyen!

De az idő alatt minden vagyonát eljátszotta,

és élete további részét dologházban stb. tölti,

és minden megmaradt, spórolt pénzét italra költi…

(vagy kisemmizve, elválva magányban a híd alatt)





Aki

teremt

benned/nálad

olyan mesterséges szükségleteket,

amiket – szerinte – csak ő tud kielégíteni,

és így teszi/tenné megát pótolhatatlanná…

Mint az a parazita bűnszövetkezet, amelyik

jó pénzért felajánlja, hogy megvéd téged,

boltod/kocsmád mástól (önmagától…)





A Bélteky-ház – Wikipédia

Vörösmarty Mihály

AZ ÚRI HÖLGYHÖZ

Fürtidben tengervészes éj

Szemekkel, mint a csillagtűz;

Hol annyi gőg és annyi kéj,

Ki vagy te márványkeblü szűz?

.

Bírván az istenek minden kegyét,

Imádva férfiaknak általa,

Szép és dicső, s lélekben oly setét,

Milyen derűlt arcodnak hajnala.

.

Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem?

Hiába minden esdeklés szava?

Hiába kér a leghőbb érzelem?

Nem olvadoz fel kő kebled hava?

.

Egy eskü kell, egy néma fogadás:

„Szeretni e mindent adó hazát!”

Mért hát szemedben büszke tagadás?

Mért áruló a hang, mit ajkad ád?

.

Pedig nem mondhatod, hogy nincs szíved.

Szeretsz pompát, hízelgő csapodárt,

Hintót, lovat, sőt hitvány ölebet,

És selymidért imádod a bogárt:

.

Mind állat, és hívságos semmiség,

Hizelgőd is, ki hűséget hazud!

És mégis, mégis – oh türelmes ég! –

Kedélyed rajtok édelegni tud,

.

Míg a könyűk hiába fénylenek

A hon szemén! – Hah, gőgös Goneril,

Megemlekezz, hogy vannak istenek,

S még van kezökben bűnt torolni nyil.

.

Az apaátok teljesedni fog,

Az apaátok súlya szörnyü lesz:

„Tennen fajodban éljen ostorod,

Csaljon meg, akit legjobban szeretsz.

.

Hervadjon el szépséged! a gyönyör

Váljék utálattá, ha ízleled;

S midőn panaszban bánatod kitör,

Legyen kacaj reá a felelet.”

.

De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd

Jellemtelen kornak volt gyermeke.

Gyengéd szived hajlott a kény előtt,

S megvette a szellemtél hidege.

.

Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.

Angol talán? vagy német, francia?

Igen, ha megtagadnák fajokat;

De ah előttök szentség a haza!

.

Te azt nem ismered, – nincsen hazád –

Nincs nemzeted, – nincs mondható neved.

És ami van, gyalázat szennye rád;

Mert esdeklő szülődet megveted.

.

Erényeidnek senki sem hiszen;

Mert ami fő, nincs meg sugári közt;

Csillag vagy, tündöklő és üdvtelen;

Félünk, csodálunk, mint az üstököst.

.

Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!

Nemednek nincsen tiszteltebb neve:

Gyöngéd, hol annak lenni árulás,

Szivetlen, ahol égned kellene;

.

Buzognod e hon – és e nemzetért,

Mint égnek minden nemzet hölgyei:

Nem kérünk munkát s áldozatra vért;

Miért esdünk: részvéted kegyei.

.

S mindeddig ezt te megtagadhatád!

Láttad, miként küzdénk és epedünk,

S csak egy enyhítő szót nem monda szád;

Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!

.

De még előtted áll egy új világ,

Anyára vár egy újabb nemzedék:

Akard, s erényed a fő polcra hág,

Neved dicsőség lángtüzében ég.

.

Mit szűz hevében égő szív teremt,

Költőt, müvészt, hőst és nagy férfiat,

És mindent, ami szép, jó, tiszta, szent

Tőled, nemedtől várjuk hogy megadd.

.

Kezedben a gyermeknek álmai,

Tündérvilága lelkes ifjunak,

A férfi boldogsága; játszani

Ily drága kincsek nem adattanak.

.

Emeld fel bájaidnak zászlaját,

Utánad kelnek a hon jobbjai:

Gyönyör lesz tűrni hosszu éven át,

Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani.

.

Teremtsd elő azon dicső időt,

Hol a magyar szó s név imádva lesz;

Midőn kegyelmet nem nyer szűd előtt

Ki e kettőnek ellenére tesz.

.

A kisdedeknek néma szája kér,

Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt.

Áldás vagy átok vár e válaszért:

Határozz, és kimondtad sorsodat.

1841. november-december(?)

Koós Ferenc: A nőnevelés helyzete a reformkorban - Dedikált | antikvár |  bookline

*

Hasznos tudnivalók · Fáy András – Vajda Ferenc (szerk.) · Könyv · Moly

V.M.

FÓTI DAL

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

.

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb – , legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

.

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

.

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

.

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

„Szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk.”

1842. október 5.

A szabadságharc bukásába betegedett bele az ékes tollú reformer, Vörösmarty  Mihály » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek

Vörösmarty Fáy András présházában

*

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal „Czilley s a Hunyadiak” szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas -, gyáva – és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

Wesselényi Miklós · Fónagy Zoltán · Könyv · Moly

pppppppppp

Fáy András - Könyvei / Bookline

Csak az ember lehet

teljes, boldog életű helyett

egy ön- (és társ) sorsrontó,

a végsőkig boldogtalan lény…

.

Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik… 

Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…

Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…

Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:

hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?

.

Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

.

A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

.

Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….

.

Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.

.

Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

.

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

.

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

.

A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont

terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!

Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,

átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,

és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

ppppppppppppppppppppppppppp

Dr. Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái I-II. (Légrády  Testvérek Könyvnyomdája, 1905) - antikvarium.hu

Erdélyi Pál: Fáy András élete és művei (Neuwald Illés Könyvnyomdája, 1890)  - antikvarium.hu