
ERKÖLTSI
ÉS MÁS
VELŐS MONDÁSOK.
Imádjad az Istent, szeresd Szüleidet,
Tiszteld az Öreget, kéméld tselédidet.
Szentűl tellyesítsed a’ parantsolatot,
Soha ne tselekedd, a’ mi meg tiltatott.
Az ollyan Nap tőlűnk örökre el veszett,
Mellyből ránk, vagy másra jó nem következett.
Okosság a’ síkos helyről el költözni;
Veszedelmes kétszer egy kőbe ütközni.
Ha szégyen ezt vagy azt nyilván tselekedni;
Ollyasra titkon se szabad vetemedni.
Ha az Ég talántán nem hajúl szavunkra,
Tűrjük, mert ő tudja, mi vagyon javunkra.
Köszönd meg, ha hasznos jóban részesűltél,
A’ vagy ha valamelly veszélyt el kerűltél.
Ha több áldásival bírsz a’ kegyes Égnek,
Többekkel jót tenni tartsd kötelességnek.
Boldogabb, ki szűken él kis örökéből,
Mint ki sokat reményl másnak kegyelméből.
Leg több bajnak ollyan a’ tulajdonsága,
Hogy a’ békességes tűrés orvossága.
A’ panasz okot ád inkább a’ bántásra,
Hogy sem segítséget-kereső szánásra.
Kinek szárnya alatt nyugszol, azt tiszteljed,
Véletlen meg bántván, hamar engeszteljed.
Ne pántolódj; tsunya kofaság perelni,
Gyilkosság, haragra mást fel ingerelni.
Jeles erkölts roszszért roszszal nem fizetni,
A’ Tévelygőt jóval jó útra vezetni.
Ne véld, hogy Istennek kedves dolgot tettél,
Ha vak buzgóságból Ember-vért öntettél.
A’ józan tanátsot szívünkbe ereszszük,
Szükségben másnak is elejbe terjeszszük.
Az embert, nem ruhát tartsad tiszteletben;
Sok Jámbor ‘s Bölts lehet kopott öltözetben.
A’ ki magát reá akarja tartani,
Gyalázatot fog az gyakorta vallani.
Férges hírűeknek mutatják magokat,
Kik máséval mentik tulajdon motskokat.
A’ ki torkosságból loppal nyalakodik,
Az utóbb a’ tilos utánn ágoskodik.
Ne gyulladj haragra minden kitsinységen,
Se ne bámulj minden hitvány gyermekségen.
Néha bünösnek is jobb meg botsátani,
Mint azt meg büntetvén, a’ jónak ártani.
Soha pofon ne verd a’ szent igazságot;
Vígyázz, hogy meg ne sértsd az udvariságot.
A’ ki sokat beszél, az sokszor fenn akad:
‘S az eszes halgató nevetségre fakad.
Ha valaki kérdez, felelj kérdésére:
De másnak ne váljék soha szégyenére.
A’ ki mást meg betsűl, az magát betsűli:
És sok haragosnak tőrét el kerűli.
Akár mi kevésből juthat a’ szegénynek,
Ha szívedet önként nem teszed keménynek.
Már nagyobb kegyetlent nem lehet gondolni,
Mint a’ ki a’ szegényt ki meri tsufolni.
Ha mással jót teszünk, bár ingyen felében,
Még is hív zálogot hagytunk az elmében.
Kerűld el a’ gyanús alkalmatosságot;
Fáról nem esett le, ki fára nem hágott.
A’ rosz példa ragad, ‘s mint a’ korom olly rút,
A’ ki sűdő utánn indúl, az sárba jut.
Tévelygőn szánakodj, mint egy nyavalyáson;
Ki nem tesz valaha valamit hibáson?
Ha ép erővel bírsz, szép eszed ‘s termeted:
Jól vigyázz reá, mert könnyen el vesztheted.
Nem jó orvosság az, melly ha bé vétetik,
Azzal a’ természet meg vesztegettetik.
Tudjad, font számra jön a’ kínos betegség,
‘S tsak lat számra ballag viszsza az egészség.
Ki az állatokat durván üzi, veri:
Az majd az embert is kínozza, ha meri.
Kéz a’ kezet mossa: ha te azt ma teszed,
Mi másnak jó, holnap te is hasznát veszed.
Az ember született a’ dolog tevésre,
Valamint a’ madár a’ gyors repűlésre.
Örökös törvénnye az a’ Természetnek,
Hogy azok aratnak, a’ kik jókor vetnek.
Győzödelem utánn illik a’ hódúlás,
Inas esztendőkre a’ fel szabadúlás.
Ki másnak vermet ás, méltó, hogy meg mérje,
Az álnokság’ búját a’ szerző ismérje.
A’ jó-tételt fogadd szíves köszönettel,
A’ Holtakról beszélj illő tisztelettel.
Ajtód előtt seperd előbb a’ szemetet,
Hogy sem más’ elejbe vigyed a’ pemetet.
A’ mit nem tudsz, se ne ditsérd, se ne gyalázd:
Versengő társodat szóval meg ne alázd.
Jobb halgass, mint sem ha igazat mondanál,
Azzal mást ellened fel háborítanál.
A’ kit ravaszságon egyszer rajta érnek,
Attól az Okosak’ hűséget nem kérnek.
A’ ki szavát kopasz okból meg másítja,
A’ róka seregnek számát szaporítja.
Ha senkit nem bántasz, téged’ se bántanak,
A’ jó Rend-bontótól mindenütt tartanak.
A’ gonosz szándéknak ki sülnek titkai,
Gyűlölségben vagynak a’ bün’ mártirjai.
A’ vétek’ öröme hírtelen mulandó,
Az erkölts’ jutalma örökké tartandó.
A’ ki nyárban nem gyűjt, az koplalva telel;
A’ lusta a’ fel tett kérdésre nem felel.
A’ sütő nap-fényben érik meg a’ gyümölts,
Sok fej-törés utánn lehet valaki Bölts.
A’ mit ma meg tehetsz, ne hallaszd holnapra;
Mert bizonyos számot ki tarthat más napra?
Hogy ha jó ízűen akarsz falatozni:
Szükséges előre jó kedvel dolgozni.
Ha üres a’ szekrény, késő gazdálkodni,
A’ jövendőről kell jókor gondoskodni.
Nem Ur az, sőt ő fűgg maga tselédjétől,
A’ ki a’ szolgának fél szabad nyelvétől.
A’ ki mostan gazdag, nem soká koldúlhat;
E’ világból az ép Ifjú is ki múlhat.
A’ ki ma kedvére nevet ‘s vígadozik,
Lehet, rövid idő mulva síránkozik.
Többre kell betsűlni a’ magánosságot:
Mint az erkölts-rontó vídám társaságot.
A’ ki sántával jár, nem soká sántikál;
Bolhákkal kél az fel, a’ ki kutyával hál.
A’ kivel laknod kell, azzal szépen meg férj;
A’ részeg, ‘s goromba elől jókor ki térj.
Régi mondás: az eb ebbel barátkozik,
Varjú a’ varjúval ritkán hadakozik.
A’ jó szív más’ vétkét ha nem szépítheti,
Leg alább szándékát híven mentegeti.
A’ ki iparkodva tölti el idejét,
Tsuda tehetségre viheti erejét.
A’ keresztény erkölts’ törvénnyét követni,
Annyit tesz, mint magát okosan szeretni.
A’ kit a’ kis Biró számadásra idéz,
Az a’ jámbor ember’ szeme közé nem néz.
Ellenségedet is szeresd: nem annyit tesz,
Hogy vele tarts, hanem segítsd, ha kárban lesz.
Igaz: szép az arany, hasznos a’ bő jószág,
De szebb az ész ‘s erkölts, hasznosabb a’ jóság.
Szegénységben élni, baj, de nem gyalázot;
Ha tsak a’ restség, vagy bűn meg nem alázott.
A’ pénzt, ‘s a’ jószágot hamar kár érheti,
De a’ mit tudsz, senki azt el nem veheti.
El ne hagyd, a’ mit bírsz, bizontalanokért,
Ne add a’ verebet holnapi túzokért.
Jó a’ teli szekrény; de jobb az ép gyomor:
Rosz természet, melly ma víg, és holnap komor.
Szerentsés: ki látván, hogy más meg károsúlt,
Annak veszedelmén jókor meg okosúlt.
Szereti a’ kényes száj az édességet;
De sokszor meg rontja a’ jó egészséget.
A’ külső szín kies almaként meg tsalhat;
Ki utánna indúl, szégyent és kárt vallhat.
Ne hidj, ha valaki sokat hizelkedik,
Mert az álnok kigyó szerint intselkedik.
Ki a’ szerentsének szelével változik,
Az igaz Barátok közé nem tartozik.
Azon szerentsének nintsen fényessége,
A’ mellynek nem támad irígy ellensége.
Barátot és élést takarj a’ bőségben,
Hogy elő-vehessed a’ nehéz inségben.
Gyáva az, és minden embernek bolondja,
Ki magát mindenik’ barátjának mondja.
Köz-mondás: valamint az ökröt a’ szarván:
Ugy szokták meg fogni az embert a’ szaván.
Az el kezdés előtt fontold meg dolgodat;
Mert tudod, a’ késő bánat eb gondolat.
Ne lépj addig vízbe, míg nem látod kövét:
Se a’ fára ne mászsz, ha gyengéled tövét.
Két jó közt a’ jobbik a’ valóságos jó;
Ki vetik a’ kíntset, ha merűl a’ hajó.
Addig kell hámozni a’ hársfát, míg hámlik;
Az otromba botból beretva nem válik.
A’ ki meg égette száját, óva beszél:
Kit egyszer a’ kígyó meg tsip, gyiktól is fél.
Nem lehet a’ vastag fát se meg hajtani,
Se egy két vágással földre borítani.
Úgy repűl a’ madár, ha meg tollasodott:
Az illik tisztségbe, ki meg okosodott.
A’ ki nem tud másnak szavára hajolni:
Nem tud az okosan másnak parantsolni.
Tudjad, hogy ha akarsz bátorságban élni,
Attól, a’ ki árthat, mindenkor kell félni.
A’ Bölts sokat szokott látni és hallani,
Ellenben keveset ‘s vigyázva szóllani.
A’ távúllévőknek hangos ditsérése,
Annyi, mint a’ jelen lévők’ meg kérése.
Rosz példa, motskos könyv, otsmány beszélgetés,
Mindenkor, mindenütt erkölts vesztegetés.
Semmi nem sulyos terh az iparkodónak:
A’ pelhe fontot nyom a’ vonakodónak.
A’ vakmerő addig mer, míg fenn nem akad:
A’ korsó addig jár kútra, míg benn szakad.
A’ gyönyörűséget nem a’ homlokáról
Lehet meg ismérni, hanem fordúltáról.
Nem végez az sokat, ki sok munkához fog:
A’ ki két nyúl utánn indúl, eggyet sem fog.
Ne szánd költségedet a’ jó nevelésre;
Az Ifjúság nagy kínts, méltó az őrzésre.
A’ jámbor Ifjúból jó Öreg fog válni,
‘S példája a’ késő nyomnak is használni.
A’ ki jó erköltsű, ‘s nyugodalomban él:
Az se az Istentől, se Királytól nem fél.
Nem könnyű az ollyan dolognak bírása,
Mellyre igen soknak vagyon vágyódása.
Az Okos ki nem köt Elöl-járójával,
Tsak Isten orvosa, ki perel urával.
A’ kinek mi vagyon szíve tetszésére:
Az soha nem esik unalmas terhére.
Tsak addig nyujtózzál, meddig lepedőd ér:
A’ ki fenn nem héjaz, kitsiny helyen meg fér.
A’ mit adsz, azt adjad egyenes szándékkal,
Ne kívánj mást rabbá tenni ajándékkal.
Ki a’ gazdag? a’ ki sokra nem vágyódik;
Ki szegény? a’ fösvény, ki kintsről aggódik.
Ki Bölts akar lenni, idejét jól töltse:
Keserű a’ tűrés, de édes gyümöltse.
Időtől kell várni, tanátstól halgatni,
Tűrni, a’ mit meg nem lehet változtatni.
Minden jeles nagynak kitsiny a’ kezdete:
A’ derék Tölgy-fának kis makk eredete.
Jobbára a’ méreg kóstolva is meg árt:
Szerentse, ha a’ bűn először nem hoz kárt.
Ditsőséges seb az, melly akkor szármozik,
Midőn ki Hazája mellett hadakozik.
Ha bánod, hogy mások titkon beszélgetnek:
Jelét adod a’ roszsz lelki isméretnek.
Azonban ne susogj nagyobb társaságban;
Mert így sebet ejtesz az udvariságban.
A’ mit másban feddesz, ha magad tsinálod:
Szavadra nem űgyel, bár jóval kínálod.
Mutasd meg, hogy mit tudsz, ha ideje ‘s helye;
De soha ne lássék az el-bízás’ jele.
Isméretlennek is szolgálj, hogy ha lehet,
Sokszor a’ jó barát kíntsnél többet tehet.
Ne törd azon fejed’, a’ mit fel nem érhetsz:
Lásd inkább, jámborúl ‘s boldogúl mint élhetsz.
Hogy ha haragban vagy, ne hozz itéletet;
A’ bosszszú már sokat rosz útra vezetett.
A’ hajó mély vizben hamarább el merűl:
Ki igen fenn jártat, könnyen mélységbe dűl.
Nints olly kis ellenség, a’ ki kárt nem tehet:
A’ vékony haj szál is nem de árnyékot vet?
Ugy tartam, sokkal jobb inkább nem is élni,
Mint sem a’ haláltól szünet nélkűl félni.
A’ kit a’ szerentse le nyom üldözéssel,
Ne keserítsd te is még szemrevetéssel.
Könnyebb szerentsésé lenni, mint maradni;
A’ drága köntös is el szokott szakadni.
Tsak ott verhet fészket a’ tökélletesség,
A’ hol maga nyomát hagyta a’ mesterség.
Az eszteleneknek, tudjad, bú járások,
És szerentsétlenség az ő úti társok.
Akár melly mű-szerszám, vagy eszköz henyélve
Előbb rosdásodik, mint sem vele élve.
Az álhatatlanság, ha nem kéntelenség,
Mindenkor az okos előtt képtelenség.
A’ mi az Irígyben a’ boszszút neveli,
Az a’ szívet a’ nagy emberben emeli.
A’ fűl szűk ajtaja sok szép igazságnak,
De bezzeg tág útja a’ rút hazúgságnak.
Többet árthat a’ víg ajak’ mosolygása,
Mint az ellenségnek nyilt agyarkodása.
A’ hazugság, ‘s a’ nagy ditséret’ szavai
Tsak nem azon fának ki tsapó ágai.
Az okos ugy bánik meg hitt barátjával,
Hogy viszsza ne éljen jó akaratjával.
Okkal, nem erővel vezettetik az ész:
Még a’ fát is óva hajtja meg a’ kertész.
Egy főld’ lakosinak belső zendülése,
A’ szomszéd Nemzetnek hadra ingerlése.
Tsak a’ gyáva szív tud azon el réműlni,
A’ mit el nem lehet semmikép’ kerűlni.
A’ nagy elme kissebb aluszókonykodva,
Mint a’ középszerű búzgon iparkodva.
A’ ki már a’ heves kezdetben meg akad,
Alig ha a’ dolog markába nem szakad.
A’ kém szemnek mindent fel fedezni káros;
A’ mesterség, a’ míg titkos, addig áros.
A’ ki hánykolódik, vagy magát alázza:
Az okosak előtt személlyét gyalázza.
Roszszúl kell el veszni a’ rosz keresetnek:
Sok rágó férge van a’ nagy nevezetnek.
A’ ki sokat hever, nints látszat dolgában,
Reggeli órának arany van szájában.
Ha jól élsz, ne gondolj a’ bal vádalókkal:
Igy kell szembe szállni a’ rosz-akarókkal.
Mint a’ mérges kigyót, kerüld a’ restséget;
Ez rontja a’ lelki ‘s testi egészséget.
Kő az aranyt, arany az embert próbálja:
Igaznak tartsd, a’ ki e’ próbát ki állja.
Nints az Szerentsének olly nagy keménysége,
Hogy ne vigasztaljon jobb sors’ reménysége.
Élj, ha lehet a’ jó alkalmatossággal;
Sok el szalasztotta azt a’ tunyasággal.
A’ fáradság utánn szükség meg pihenni;
Igy szokott az erő munka győzőbb lenni.
Nem méltó az ollyan a’ nagy örökségre,
Ki semmit nem fordít a’ köz ditsőségre.
A’ melly fa felettébb kora gyümöltset hoz,
Annak a’ rosz idő gyakorta kárt okoz.
Lássad, hogy ki előtt feded fel titkodat,
A’ fetsegés által meg ronthadd dolgodat.
Jobb az út’ feléről mindjárt viszsza térni,
Hogy sem a’ rosz helynek kebelébe érni.
Ki a’ szomszéd’ háza’ égésének örűl.
Alig ha maga is a’ kárba nem kerűl.
Gyülölétesekké teszik mind magokat,
Kik az aprólékra fel ütik orrokat.
Az ész, mellyet képes jóra nem oktatnak,
Ollyan parlag, mellyről tsak gyomot aratnak.
Henyéléssel senki meg nem gazdagodik:
A’ Vagyon szerezve, ‘s tartva szaporodik.
A’ szépség és virág hamar el hervadnak,
Az Erkölts ‘s Tudomány mindég meg maradnak.
A’ nagy folyó vizek kis zúgással folynak,
A’ nagy Lelkek a’ nagy fénnyel nem gondolnak.
A’ mit meg találtál, ‘s Urának nem adtad,
A’ bünös orgazdát házodba fogadtad.
Ha másnak jót tettél, úgy te is jót várhatsz:
Hogy ha kárt okoztál, te is roszszúl járhatsz.
Nem tsuda, ha azok félelemben élnek,
Kiknek mások kemény hatalmoktól félnek.
A’ mi károdra van, ámbár kedves légyen,
Adj ki rajta, magát meg nem győzni, szégyen.
Hírt ne hordj, semmibe ne avasd magadat,
Ha meg nem tarthatod, ne adjad szavadat.
Köszönve emlegesd, ha mástól jót vettél:
Dobra ne üsd, másnak hogy ha te jót tettél.
Ha valamit nem tudsz, jobb azt meg mondani,
Mint tenyeret pökvén, kudartzot vallani.
A’ ki sokat halgat, mélyen gondolkodik:
A’ mély víztől a’ bölts Révész tartózkodik.
Ha boldogtalannak állítod ügyedet:
Többekére vessed vígyázó szemedet.
A’ Jámbor a’ bünért magán is boszszút áll;
Tudván, az orvosság keserű, de használ.
A’ hamis nyereség leg tsúnyább kereset,
Jobb jó üggyel bírni akármi keveset.
Halgass, ha szép dolgot akarsz el követni;
Mert hogy ha el nem sül, ki fognak nevetni.
Zárva tartsd füledet a’ rágalmazásra,
Mivel kész az ember a’ gyanakodásra.
A’ nagy erőltetés töri az ideget,
A’ lustaság pedig a’ szép tehetséget.
Ki a’ bal szerentse’ markát tapasztalja,
Az a’ nyomorultat előbb vigasztalja.
Szerentsés állapot szerez barátokat;
De a’ szerentsétlen próbálja azokat.
Kit a’ Nagy meg nem vet, kit a’ szegény nem fél,
Az mindenütt kedves emlékezetben él.
A’ jó szív, ha tud is, nem akar sérteni,
Tsak a’ gonosz szeret mást kárba dönteni.
Idővel ‘s óva kell azt meg határozni,
A’ minek nem lehet utóbb meg változni.
Gyáva, ki az ősi tetekben ditsekszik,
Ha érdemes dolgot maga nem tselekszik.
Néha holmi gántsot el nézni, okosság,
Nem mindenkor használ, sőt árt az orvosság.
Jobb előre félni, mint utóbb rettegni:
Kínos vakmérőség a’ törvényt meg szegni.
Az életnek tenger baját meg előzi,
A’ ki indúlatit ifjantan meg győzi.
Dühös az, nem vitéz, a’ ki tsötsömőst öl,
Bünös az, a’ ki mást igazságért gyülöl.
Az öszve-békéllés nem barátság’ jele;
Bé hegett sebnek is meg marad a’ helye.
A’ mit más kér, nyilván ‘s okkal meg tagadni,
Annyi, mint a’ kérést félig el fogadni.
Ha a’ mit igértél, meg nem tselekedtek,
Felebarátodat rútúl reá szedted.
Fő hibák: a’ fejet szédítő büszkeség,
Maga durtzás eszén nyargaló fejesség:
A’ szép békességet fel-bontó hír-hordás;
A’ két színű beszéd, ‘s paraszt ellen mondás;
A’ rút hízelkedés, ízetlen tréfálás,
Másoknak erköltsét ótsárló piszkálás;
Minden ritkaságra ásító vágyódás,
A’ rend-tartás ellen bujtó morgolódás.
A’ ki sok mézet nyal;
Az keserűt is fal.
Egynek vesztesége
Másnak nyeresége.
Soknak a’ hazája
Gyakran mostohája.
A’ melly mű hamar kész,
Jobbára hamar vész.
A’ tyuk addig piszkál,
Míg jó szemre talál.
Kelletlen ott a’ kínts,
A’ hol egészség nints.
A’ ki szegénynek ád,
Nem veszt, hanem el ád.
Hol az erő nem elég,
Ott a’ mesterség szükség.
Rövid a’ torkosság,
Hoszszú a’ betegség:
Igen jó orvosság,
A’ mértékletesség.
Frissen merni,
Félig nyerni.
Tanúld ki okát,
‘S meg tudod voltát.
Lassan járj, tovább érsz,
Előbb nyersz, hogy ha kérsz.
Ne szólj nyelvem;
Nem fáj fejem.
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Találós kérdések/mesék2025.06.18.
- Festetics László, a magyar Herkules2025.06.18.
- Szép hivatások, rút árulások és dudás pokoljárások – XXIX.2025.06.18.