Szép hivatások, rút árulások és dudás pokoljárások – XXVIII.

Írta: Nagy Jenő · 2025. június 17.

kb. 12 perc olvasás

Virág Benedek – Wikipédia

Eugéniusz:

Szép hivatások,

rút árulások és

dudás pokoljárások – XXVIII.



Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, –

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek…

Írástudók, szellemi alkotók, lelki stb. segítők,

gondviselők, vezetők dolga és erény/bűnlajstroma



Jót mulasztani, jót jól, jót rosszul, rosszat jól tenni:

azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Virág Benedek: Virág Benedek poétai munkái | könyv | bookline

VIRÁG BENEDEK

A MÚSÁKHOZ

Hová ragadtok? melly ligetek, s setét

Ernyőkbe visztek? mennyei lángotok

.

Új és szokatlan tűzbe hozta

Szívemet, oh Helikon leányi!

.

Itt e magános szent helyeken fogom

Magyar Minervát zengeni lantomon.

A halhatatlanság fiának

Érdemit itt fogom énekelni.

.

Tí, csendes erdők puszta homályai!

Tí, kis folyóknak víg csevegései!

Melly kellemes, melly boldogító

Gondolatokra vezettek engem!

.

Mert a dicsőség Szűzei lakhelyet

Vertek magoknak bennetek. – Engedek

Szent ihlelésteknek, s örömmel

Engedek, oh Helikon leányi!

*

MÚZSÁMHOZ

Mit gyötröd szomorú szívemet, oh igen

Durcás Múzsa? miért távozol el, mikor

Szemlélsz nyúlni kicsinded

Lantomhoz? mi bajod? felelj.

.

Vétettem? szabadon mondd ki hibáimat,

Kész jobbítni magát, aki megismeri

Vétkét; sőt bizonyos már,

Hogy jobb, mintsem előbb vala.

.

Múlván a sivatag Tél, puha szárnyakon

A csendes Zefirek visszahozák megint

Mindnyájunk örömére

A vígság nevelő Tavaszt.

.

Ugrál nyája körűl Títirus, és paraszt

Sípján víg dalokat billeget: Istene,

Pán meg nem veti, bátor

Kis mézet, s tejet áldozott.

.

A Szántó, mihelyest kél az aranyhajú

Hajnal, tulkaival metszeti gyöpjeit,

Nótáit fütyerézvén

Örvend; mert vele van Ceres.

.

Bátran járja Vadász a ligetek setét

Mélyét, s a felemelt bérceket; útain

Vígasztallya Diána.

Senkit sem hagy el Istene.

.

Ah! ílly boldog akar lenni, ki tégedet

Tisztel, Múzsa! ki már laurusokat rakott

Oltárodra! Reménylek;

A láng szépen emelkedik.

*

p 1

p

p Zagyva vallási-bölcseleti eklekticizmust ő – büszkén – nyitottságnak nevez

p

p Vödörben halászó: más „gyüliből” az igaz övébe átcsábító fejpénzes vadász

p

p Ifjonti lelkesedést cinikusan lehűtő léhűtő, a szakmai tekintélyes nagy öreg

p

p Lelki táplálékot bárkinek ingyen adó, alamizsnából élő remete ellensége

p

p Mindenekelőtt a havi fix-es állását, nem könnyen változó álláspontját védő

p

p A szűkös időből ő nem áldoz, ha valaki komolyan gyógyulni/gyónni kíván

p

p Ő úgymond nem akar vájkálni „betege” lelkében, inkább felír valami pirulát

p

p Aki a gyónási, vallatási, orvosi stb. titkokkal gátlástalanul üzletel, zsarol

p

p Fölösleges-káros állatkísérleteket folytató kínzó/robbantó állatvédő

p

p Tudja és teszi: nem a „betege” gyógyulása, de a megtartása fizet jól

p

p Szenzációkat hajhász, és ha épp nincs, akkor akár legyárt (Jaguár)

p

p Ő a halál közelében járt: tudja, és aranyért elmondja: mi van odaát…

p

p Aki manipulálja a tájékozatlan, jóhiszemű rá bízott szellemi kiskorút

p

p x

Grecja - Orfeusz i orfizm

Virág Benedek

ORFEUSHOZ

Oh Thráciának dísze, nagy Orfeus!

Engedd: dicsérjem mennyei lantodat,

Melly megszelídíté haragját

Poklok előtt fene Cerberusnak.

.

Megnyíltak osztán a keserű s setét

Bánat helyének zárai; sírt amaz

Kérlelhetetlen büszkeségű,

És komor arcalatú tiránnus;

.

Amaz kegyetlen sírt: Te pedig kegyes

Hölgyed nyakáról függve, magad kivűl

Voltál, s nem önthettél szerelmes

Könyveket eldagadott szemedből.

.

És nem lehettél boldog! azonban él

Lantod, s az égnek csillagi közt ragyog;

Mert a dücsőség halhatatlan

Szűzeinek neveket zenegte.

*

BÁTORÍTÓ

Oh szent Igazság! aki hatalmadat,

S megtisztelendő fényedet e csalárd

Világ előtt elrejtve tartván,

Számtalan üldözetek között vagy:

Jer, jer! födözd fel mennyei képedet

A pártütőknek, kik koronás fejed

Ellen kikelvén, ostromollyák

Trónusodat buta fegyverekkel;

S megszégyenűlvén színed előtt, dühös

Bűnének átkát fogja kesergeni,

A fényes erkölts mord írígye,

A fenekedni szokott gonoszság.

A nagyra termett, bátor az Ég szakad,

S bús csattogással mennykövi húllanak,

A nagyra termett Istenének

Féli s imádja dücső hatalmát.

Amaz borostyán ágakat, érdemes

Lantodnak ékes címerit, a kaján

Hiába bűbájolja; zölden

Fognak azok fejeden maradni.

*

EGY JELES POÉTÁRA

Mindég titokban tartod-e, s zár alatt,

Barátom! elméd szép szüleményeit?

Vagy már az Éjnek szántad őket,

S büntelenekre halált bocsátasz?

Ne légy kegyetlen, kérlek! ereszd hamar

Szárnyokra: mit vársz? ím az üdő siet,

S a tétovázó versezőre

Visszanevet szaladása közben.

p 2

p

p Talentum elásó, vagy kiárusító/elaprózó, sőt azt rosszra fordító

p

p Ő nem töri be a fejét, nem hülye – ezért inkább nem is mond igazat

p

p Még a háború kitörésénél is jobban ügyel a diplomáciai protokoll előírásaira

p

p Rossz diplomata, aki elmulasztja a béke megőrzésének a tárgyalási esélyét

p

p A gyermekszülés bábáskodására esküdt fel, de több magzatelhajtást végez

p

p A gyermekpalánta vadhajtásait nem nyesegeti, művelt kertet nem gyomlál

p

p A „bűnösen született” kisgyerekre ártatlanságának bizonyítási terhét rakó

p

p Gyarmati leigázáshoz-népirtáshoz ideológiát gyárt: az „indián” nem ember

p

p A gyanúsítottat már elítéltnek prejudikáló és rá köpködő bűnügyi újságíró

p

p A grammatika nagyobb úr a császárnál!? – ezt tagadja Néró, a véres költő

p

p A gondatlan, pénzéhes, protokoll rab stb. orvos-kollegát jó útra nem térítő

p

p A gaz gazdag embereket kiszolgálva végsőkig kiszolgáltatja a szegényeket

p

p A diákkal adathegyeket magoltat, de a memoriter verseket nem kérdezi ki

p

p x

Kazinczy Ferenc: Fogságom naplója

Virág Benedek

A KALITKÁBA ZÁRT MADÁRRÓL

Szabad teremtmény, kis Madár!

Melly kéz, kegyetlen kéz, fogott el!

Tudom: sohajtasz sorsodon,

S várod naponként a szerencsét;

Még alszik a Hajnal, s te már

Vered kalitkád szárnyaiddal.

Oh mondd ki nékem, kis Madár!

Örűlsz-e vagy nem álmaidnak?

Ha hallja gazdád éneked,

Gondolja: hálálod kölessét.

Nem vélem én azt, s nem hiszem;

Te átkokat zenegsz fejére.

Ha látja, hogy bé van fejed

Szárnyadba dugva, s csendesen vagy:

Azt mondja: már megfáradott

S elnyúgodott az én Madárkám.

Nem! Nem! Te bús óráidat

Bánkodva számlálod magadban,

S hogy jobb reményed nem lehet,

Utálod a napnak világát.

Ha vagy veréb hozzád röpűl,

S akar kicsípni étkeidből,

S te addig állasz ellene,

Míg messze tőled el nem űzted;

A gazda rátok néz, nevet,

S örűl az ártatlan csatának;

Nem tudja, hogy barátja vagy

Annak, kit elversz a veszélytől.

Ha csípkeded rostélyidat,

Vagy újait tréfás Uradnak;

Azt véli, hogy játszol vele,

S hogy elfelejtetted, mi voltál.

Én azt hiszem, hogy mérgedet

Szívére kívánod kiadni.

Kufstein, a megtorlások jelképe - A magyar történelem rejtélyei

p 3

p

p Gerontokrácia: a Tudományos Akadémia külföldre űzi el a tudóspalántákat

p

p A melldöngető „Hazaffyságba”, a gazemberek utolsó mentsvárába húzódó

p

p A gazdagok és hatalmasok zseniális sztárügyvédjeként villogó, brillírozó

p

p A gátlástalan grafománoktól okkal megriadó meddő perfekcionista lesz…!?

p

p A „független” értékbecslő, aki vagy a vevő, vagy az eladó kegyeit keresi

p

p Funkcionális analfabéta ember élettörténetét nem lejegyző, gyűjtő-mentő

p

p A fuldokolónak prédikál, majd később/későn menti a „hősködőt” /életuntat

p

p A főorvos (tév)diagnózisa a kis alorvosnak megfellebbezhetetlen verdikt

p

p A közmondás régi bölcsessége miatt se mond igazat, nem törik be a fejét

p

p A maga új útját vízen járnia: nincs kit követni, utánozni, kérdezni – na ne!

p

p Lényegi hasonlóságra-különbségre nem redukál: bonyolultan ismertet Tant

p

p A lemaradókat nemhogy felzárkóztatja – dehogyis: inkább végleg leszakítja

p

p A szellemi élet nehéz munkáit nemtelenül versengve – nem – megosztó

p

p x

Vitkovics Mihály – Wikipédia

VIRÁG BENEDEK

VITKOVICS MIHÁLYNAK

„Horrida tempestas” az eget búsíttya, vizek közt,

Hó közt jár Jupiter: most a Duna, most amaz erdő,

A disznó főtől neves erdő, zúg, zajog, ordít;

Trácia vad lelkű Boreását szenvedi, s búsong.

Mint itt mellettünk ez az agg, de böcsűletes agg hegy,

S máskor jó kedvű hegy, igen mély gondolatokban

(Nagy jele nagy búnak) alig néz s néha fel a nagy

Mátyás tiszteletes palotája helyére: barátom,

VITKOVICS! Én ámbár gyakrabban lantolok itten,

Hogy szét verjem ezen sűrű ködöt, és az előbbi

Víg fényt meghozzam völgyekre, hegyekre, mezőkre;

Mégis kis hasznát látom csak gyenge dalomnak.

Jer, kezdd el dalodat, mellynek víg bája Pomáznak.

(És mi vadon helynek, ha Budára tekíntve itélünk)

Zordon szikláit s szőlőtövit, itt is, amott is,

Legtőztette minap. Mint hallom, örömre hevűlvén

A borzas Faunok s Szatírok megszüntenek addig

A félénk Nímfák seregit kergetni dühökben.

*

LEVÉLKE VITKOVICS JÁNOSHOZ

1821

Az, tegnap nálam volt, aki enyimbe s tiedbe

(Érted ezen titkot) tud, sőt kész önteni lelket

Még ha oroszlány két izromban jő is el, úgy szólt.

A kegyes Ég nyilván kedvez neki: nem hogy az ügyből

Hosszas pört formál, mert illyen tette haragra

Méltóvá tenné, s a tisztes Céh is ezáltal

Rágalmaztatnék. Kedvezzen hát neki ég, föld!

Vitkovics, ím! a kurta nyakút küldd el neki még ma,

A többit tudod. Élj. Várhat postádra barátod.

*

VITKOVICS MIHÁLYNAK

Mint a Tavasznak kis füve, melly magát

A durva dértől félti; ha rá tekint

A Nap, feléled, s kezd örülni

Jobbadon élete életének:

Szintúgy Virágod verseidet (noha

Nagy s mély siralmmal zengenek), éltető

Napfény gyanánt szemléli s érzi:

S tégedet e köszönettel áld meg.

p 4

p

p A lelki-érzelmi zsarolás napi gyakorlata tette őt avatott, hiteles mesterré

p

p A lelki szegény/szent együgyű boldogsága adva van – de neki miért nincs?

p

p Nem végzi el a feladott leckét: neki fájó igazságokon átküszködnie magát

p

p A lelki kínvallatást szakszerűen, invenciózusan és személyre szabva végző

p

p A gátlástalan grafománoktól okkal megriadó meddő perfekcionista lesz…!?

p

p A „független” értékbecslő, aki vagy a vevő, vagy az eladó kegyeit keresi

p

p Funkcionális analfabéta ember élettörténetét nem lejegyző, gyűjtő-mentő

p

p A fuldokolónak prédikál, majd később/későn menti a „hősködőt” /életuntat

p

p A főorvos (tév)diagnózisa a kis alorvosnak megfellebbezhetetlen verdikt

p

p Lényegi hasonlóságra-különbségre nem redukál: bonyolultan ismertet Tant

p

p A lemaradókat nemhogy felzárkóztatja – dehogyis: inkább végleg leszakítja

p

p A szellemi élet nehéz munkáit nemtelenül versengve – nem – megosztó

p

p A lelki-érzelmi zsarolás napi gyakorlata tette őt avatott, hiteles mesterré

p

p x

Baróti Szabó Dávid | Magyar irodalomtörténet | Kézikönyvtár

VIRÁG BENEDEK

BARÓTI SZABÓ DÁVIDHOZ

Állj meg, Barátom! Pybered érdemes

Árnyéka nem hí még: nem akar magyar

Hazád s barátidnak keserves

Bút s szomorú napokat szerezni.

.

Szüntesd megindúlt bánatod árjait,

S maradj közöttünk, míg lehet; életünk,

(Oh jaj! naponként látjuk,) ollyan,

Mint az üveg, s fiatal virágszál.

.

Mikor kecsegtet fényivel, eltörik;

Mikor szemünknek víg nevetésivel

Hízelkedik kezd fogyni; majdan

Gyenge fejét lebocsátja, s elhal.

.

Hány ezret öl meg, s tészen idő előtt

Sírjok homályos mélyibe a Halál!

Kik boldogíthatták hazájok,

S számtalan emberek állapattyát!

.

Ezért sohajtott bölcs Teofrasztus is.

Méltó siralmát helybe hagyom. Jerünk

Jerünk, Hazánknak veszteségit,

Melpomeném! keseregjük együtt.

.

Oh századunknak díszei! ti, kiket

Olly sok halandó társaitok között

Minap csudáltunk, bánatunknak

Tárgyai vagytok az érdem által.

.

Nagy Orczy! Músák gyámola! nemzeti

Nyelvünk szerelmes gondviselője! hol,

Hol vagy? sohajt árvád utánad,

S érezi, hogy kegyes attya voltál!

.

A pusztaságnak fellegi közt magyar

Egünkre szállván a szomorú halál,

E tisztelendő, s ritka fényű

Csillagot elragadá előlünk.

.

Így tűnt el édes Nemzete, s Ősei

Erkölcseiknek híve, Berényi is.

Boldog, ki nem láthatta bűnös

Korcsosodásra jutott hazáját!

.

Hová ragadtál Nyitra vidékiről?

Músám! mi bús zajt hallok ezen vitéz

Földön? ki sírját látom? itt is,

Fájdalom! egy Hazafit siratnak!

.

Nádasdit! Oh zúgj Dráva! sirasd nemes

Lelkű Vitézünket, kiben a Haza

Nagy oszlopát eldőlve látja,

S könyvezi hála-adó szemekkel.

.

Áldás reátok Hunnia magzati!

Könnyhullatásunk sírjaitok felett,

A tisztelettel s fájdalommal

Egybecsatolt szeretet gyümölcse![1]

.

Igazán:

.

Nem azért, oh Dávid, fáradozál,

Hogy majd, ha halandó életedet

Elvégezed, és a föld, közanyánk,

Kebelébe vészen, cifra nevekkel

Kirakott márvány az utasnak eszét

Fárassza, s ki, s melly fényes voltál,

Bársonyt viselél-e vagyis tafotát,

Büszkén mutogassa; magasb, tisztább

Vala szándékod, melly már koronáz,

Mennyei polgár! Mégis citaránk

Méltán kesereg; mert jó Hazafit

Gyászol, kit jámborság, tudomány,

Hasznos munkásság ismertet;

Amillyen igen ritkán születik.

Szem előtt nem vagy, de reád szív

Néz. Bírjon csendes, szent nyugalom!

(V. B.)

*

Baróti Szabó Dávid

VIRÁG BENEDEKHEZ.

Ah, szünjetek meg raj gyanánt mindenfelől

Fejemre gyűlő gondok!… E mezítelen

Hajlék, ezen fedetlen és rongyos szoba,

Ezen megégett s pernye-fogta kis lakhely

Néktek nem illik. Nagy magass épűletek,

Fejedelmi paloták, dús királyi trónusok

A tí lakástok. Menjetek tehát oda.

Vagy, még ha tetszik, szerteszélyt nyargalnotok:

Az észt imádó, megbolondúlt Párizson,

Nem rajtam, tőltsétek ki bosszúságtokot. –

Tágúljatok már egyszer, hogy barátomot,

Az én gyönyörűen lantoló barátomot

(Ámbár futólag) látogassa meg múzsám.

Vallyon miben foglalja most magát? miről

Zeng lantja? Nemzetének újúlt hajnalán

Örvend-e vagy nyög, mint az árva gerlice,

Nagy őseinknek bészakadt sír-halmain?

Itt húllat ázott szeme keserves harmatot,

Itt tőlti bé panasszal a kemény eget.

Érzékeny, igen érzékeny és fájdalmas az

Ő szíve; s csak magános életben, süket

És néma temetők vagy mohos falak között

Találja kedvét. Mennyiszer síratta már

Székesfejérvár dőledékit! – Bennem is

Illyen, szakasztott illyen indúlat lakik.

Könyvezve nézem én is a másolt haza

Vad pusztasággá vált előbbi várait.

Ezeknek ág-bog lepte s mohval bészövött,

Hajdan pediglen szép világos ablakin

Most róka néz ki. Fényes eldődink minő

Homály, setétség nyomja méltóságtokot!

Környűltekéntem a faluk s nagy várasok

Lakossit: új világ van! a nyelv, a ruha,

A szív, az erkölcs megcseréltetett! – Mi vont

Illy változást bé? Jaj! magunk vagyunk oka:

Eggymás nyakára húztuk éles kardjaink. –

Nevetett az ellenség. – Barátom, énekelj:

Szívünk sebére kenetet ád gyöngy éneked.

1793.

*

Magyar századok ANTIKVÁR



Értelmiségi, avagy

az ún. szellemi elit

A hivatás magaslata

és a pokoljárás helyett

az alkalmatlan, hitvány,

áruló elit arcképcsarnoka

és a korholó számonkérése,

tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

.

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

.

Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

.

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl…

.

Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi – méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…



Pálosokról, pálosoktól – Székesfehérvárott és Hangonyban - OSZK