Egy mondat: boldog(talan)-ok – XXV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. június 14.

kb. 16 perc olvasás

Baróti Szabó Dávid | Magyar irodalomtörténet | Kézikönyvtár

Eugéniusz:

Egy mondat: boldog(talan)-ok – XXIV.



Szabad ötletek vázlatos jegyzéke

Egy-egy mondat a nem bölcs, de balga,

a nem boldog, de boldogtalan lélekről…

Életminőség-vizsgálat magyarán szólva



Táltos paripa helyett egy állatorvosi ló

Isten édes gyermekéből ördög/sátánfajzat

Édenkert-aranykor helyett vaskori poklok

Nem ön/társ-sorsjavító, de rontó típusok tára



Magadon szörnyülködsz vagy kacagsz,

a mese rólad szól: ismerj hát magadra,

a baj felismerése a „gyógyulás” kezdete:

bölcsen bátran változtasd meg az életedet…

*

Baróti Szabó Dávid versei

*

Baróti Szabó Dávid: Jer, magyar lantom (dedikált példány) (Lilium Aurum  Kft., 1994) - antikvarium.hu

A MAGYAR IFJÚSÁGHOZ.

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,

Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.

Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni

Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.

Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap

Minden eszesb, ánglus, francia, német, olasz.

S melly szép versekkel telnek sajtóji naponként!

Mint hordják hozzád!… melly ragadozva veszed…

Mint telik a kűlsők szédítő kéncsivel honnyod!

Mint pusztúl Árpád hajdani nyelve, neme! –

Serkenj fel mély álmadból és szánd meg hazádnak

Nyelvét, melly ha kihal, tudd meg, örökre kihalsz.

1777.

*

EGGYNÉMELLY ÚRFIRÓL.

A lágy Kény, mihelyest született, ezen úrfit ölébe

Vette s elő-téjjel maszlagot önte belé.

A tündér Hívság karján hordozta; Puhúltság

Vólt nevelője; jeles mestere csalfa Világ.

Tett is előmenetelt: mert finnyás tettit ha nézed,

Láthatnak szemeid száz meg ezernyi csudát.

Válogató: lehetetlenség kedvére találni;

Dörmög, ha mindenből nem telik ínye szerént.

Melly puha, mit szólljak? nem lány, mert férjfi nevet vett

S hordoz. – Szép nevezet, melly mocsok űle reád!

Már tág a cipelő, már szűk a többi ruházat,

Már másképpenn áll, mintsem akarta, haja.

Ezt, melly grádicsosonn épűlt s tornyozva megyen fel,

Mindétig lepi liszt, és szagosítja kenet.

Nézd két részre konyúlt háromszegű nyalka kalapját!

Nem teszi fel; búbját félyti, hogy öszvetöri.

Fél övtől, útál dolmányt, csak mellyre-valón kap,

Nem tartván ettől hogy leszorítja hasát.

Nem kell nadrágszíj; csípőnek terhes az, úgy mond;

Csak gombbal szeretem, gombra csinálva puhább.

Tarka selyemből áll ugyanez; de (ki nézheti?) térdben

El van metszve: be szép vagy, bugyogós magyarom!

Hogy mí-félénknek mondhatnád, semmije sincsen:

Égtől a főldnek nem lehet esni tovább.

Az juh, melly maga gyapját sem birhatja, veszendő:

Amelly mocskokat ejt fészkibe, csúnya madár!

Vajmi vitéz viadalt követend el ez úrfi-kisasszony!

Másként – Párissá válhat üdővel ez is.

Márs daliája nem így támad, koszorúra nem így jut:

Ezt hideg, ezt éhség fűzi fejére s meleg.

Úgyde talán, Márshoz nem lévén kedve, hazánknak

Nagyjai közt kíván nyerni magának helyet?

S nyerni miként kíván? Tollal. Jaj lészen az ország

Dolga, midőn illy toll fogja vezetni baját.

A tollhoz tudomány is kell; őkelme fejében

A nagy ürességnél nincsen eleddig egyéb.

Nem csuda, mert a könyv únalmas előtte: tanúlást

Tesz-vesz; mint a szél, most ide, most oda kap.

Most feje, most hasa fáj: ezer a mentsége, ha fedded,

Mester, s nógatod, hogy vesse dologra magát.

Intsd meg szűlőjit, s mit mondanak? «Hajtani nem kell,

Látod, hogy a gyermek gyenge s nem arra való;

Majd ha nagyobb lészen, megtérhet az, amit elhagy most,

S gyenge deák legyen is: főnem, előbbre mehet.

Lessz úgyis fényes nemzetségére tekéntet,

Rontsa magát eggy más nemtelen, árva, szegény.

Mind más mínékünk, csak német, francia nyelvet

Tudjon, elég.» – Melly bőlcs mentegetések ezek!

Mégis ha nem tolyod és legelőre nem űlteted őtöt,

Pórúl jársz, rád gyűl a sok ezernyi panasz.

Mit gondolsz vele? számba se vedd: azt mondjad, hogy aki

Pálya-futást restell, a koszorúra nem ér.

Méltókot megaláz, méltatlant aki magasztal:

Mást ítélni s megint mást cselekedni tilos.

Hogyha világ tudományairól, mellyekbe mohón kap,

Megdícsérhetném, senki nem érne vele.

Bál, szem-fül-legelés, tánc, kártya, komédia, játék,

Cifra, legelső helyt szerzene társai közt.

Bár, …; de tovább nem jó folytatni felőlle beszédet,

Mert ezzel csak harag tétetik és nem haszon.

(1786.)

*

EGGYNÉMELLY KISASSZONYRÓL.

Nem tud fonni; sütés-, főzéshez nem tud: ha varrni

Nógatod, így szóll: illy kézbe nem illik ez is.

Látni majorsághoz, konyhába tekénteni, nézni

Éléstárt: dámák tisztivel eggybe nem áll.

Lány-kérő máris megijedsz? félelmedet hagyd el,

És őbenne minő dísz vagyon, halljad elébb.

Tíz óráig hever; s mikoron felocsódik, imígyen

Kezdi: Tejes kávét! – Kész vagy-e Panna, vele?

Azt megiván, kikel a pelyhből: kendőzik; előtte

A sok bóbita, gyöngy, pántlika, csipke, kenet.

Tűköriben csaknem délig mustrálja személyjét,

Míg lepkéje s csigás fürt haja rendbe nem áll.

A templomba vasárnapokonn elballag ugyan-csak;

És ha-mi posta misén ott lehet, úntig elég.

Utcát látni kijő: gyűlnek nőszőji, középre

Fogják s mint bénnát fel meg alá vezetik.

Friss; táncos; bőven-kőltő; jó francia, német;

Szép, s szépet szerető; hetyke; beszédes, eszes.

Várja szerencséjét. Próbáld megkérni: tiéd lesz;

Első kérőnek szánta, fogadta kezét.

(1786.)

baroti szabo david

p 1

p

p Isten őt sem ver bottal: a ronda lelke teljesen-masszívan kiül csúf arcára

p

p A jótündér a bolond kívánságát is teljesíti – attól koldul, mint Midasz király

p

p A kevesebb százszor több lenne: sok száz ismerőse, de nincs egy igaz barátja

p

p Fék nélküli kerékpárral, ön/társkontroll nélkül rohan vesztébe a züllés lejtőjén

p

p Ő tényleg mindent tudni akar: legyen az rá nézve felesleges, sőt egyenesen káros

p

p Aki a tudás olykor keserű gyökereiből nem kér, csakis annak édes gyümölcséből

p

p Aki sokat tanul, de keveset tud, de azt is rosszul, vagy rosszat tanul, de azt jól….

p

p Aki sehol nem ver gyökeret, sehol nincs otthon – hajtja a „cigány/zsidó vére” …!?

p

p Aki úgy él, mintha kényszer-lakhelyen vagy háziőrizetben lenne: nem mozdul ki

p

p Aki úgy él, mint lánra vert/kóbor kutya, s nem mint egy szabadon kószáló macska

p

p Neki elég az olcsó vigasz: savanyú az a szőlő/nő, amit/akit ő még/már nem ér el

p

p Neki tök mindegy, hogy mit eszik, csak gomba legyen: ehető, mérges, bolond…!?

p

p Aki mindent dafke, különcködve fordítva csinál: ő elbújva eszik, és utcán kakál

p

p x

Baróti Szabó Dávid - Könyvei / Bookline

EGGYMÁS ELLEN TÖRÉS.

Virrongtok, valamint az ebek; megemésztitek eggymást,

Mint az halak: közelít már az halálos ütés.

Több tagok eggy testet tesztek, s e testet azonban

Minden tag sebbel terheli, fojtja s öli.

Ennek szúrja szemét más bóldogsága; s hogy ásson

Nékie vermet, azon tördeli, rontja fejét.

Ez mást rág, hízelkedik az; nagy róka, pribék ez:

Öszvezavarták a kűl szelek annak agyát.

Felkever ez mindent; nem gondol semmivel; oh, azt

Ítélnéd, hogy nincs Istene, lelke s esze.

S amit gondolok, hogy magyarán megmondjam: üress ott

A fel-vár, az hol illy zúrzavar elme lakik.

Mert maga mellyed meg, mikoron más tollait húzza:

Amikor atyjafiát veszti, kiveszti magát.

Mondatik, hogy tüzesen felkeltenek a gyomor ellen

A testnek dolgos tagjai néha-napon.

Mint heverőt, koplaltatták. – Elvégre mi történt?

Ellankadt az egész test vele s majd kiveszett. –

Eggyesség kis erőt szaparít, jószágot öregbít:

Visszavonás fő-fő kíncset, hatalmat eloszt.

Sok vesszőköt is eggyenként eltörni csekélység,

Mellyekkel soha nem birsz, ha nyalábba kötöd.

Rómát, melly külső hadban győztes vala mindég,

A belső szakadás végtire főldhöz üté.

Kűl példákra mi szükségünk! kebelünkbe tekéntsünk,

És könyvezni fogunk bús esetinknek okán.

(1786.)

*

A MAGÁÉVAL ÉLNI NEM TUDÓRÓL.

Lent, kendert nevelünk: más nemzet elhordja, s nagy olcsón,

S béjött vásznáért jól kifej és kinevet.

Van gyapjunk: ezt is fele pénzenn elviszi, s mi nem

Győzzük posztóját már kifizetni tovább.

Nincs-e fonó? hát nincs-e szövő, s kallóra való szer?

Mint más nemzetnek, nincs-e dologra kezünk?

Vólna fonó s a többi; de mí csak készre tanúltunk:

Sűlt madarat várunk szánkba repűlni, henyék.

Illyen az, aki, midőn étellel, itallal elúntig

Lakhatnék, inkább nézi, s akartva koplal.

(1786.)

A tizennyolcadik század története · Ifj. Barta János · Könyv · Moly

p 2

p

p Ő az örök haragot jól tartva más vétkéért is non stop önmagát bünteti/betegíti

p

p Ami ingyen van, azt ő nem is nagyon értékeli: mint pl. a szellemi közkincseket

p

p Hiába van otthonában könyvtár vagy rádió, ha funkcionális analfabéta/botfülű

p

p Ő a sok/majd mindent pótló szerelmet holtáig helyettesítgetné valami mással

p

p Ő az újabb boldogságpirulákat faló, de így majd csak a detoxikálóban végző

p

p Ő nem lesz soha felnőtt ember: a gyerekből előbb infantilis, majd meg szenilis

p

p Oly szerény alázatoskodó mafla: az életszínjátékában csak statisztaszerepű

p

p Itt is a gyakorlat tenné a mestert: de így ő már semmi szépre nem emlékszik

p

p Mosakodás, lelki ön-tisztulás helyett mást mocskolva tisztábbnak látszódódó

p

p Neki még a jónál is jobb helyzet kell: nem dönt és el is puskázza a nagyvadat

p

p Ő szabadságot ugyan akar, de az árat, pl. felelősséget, áldozatot már sokallja

p

p Aki egyidejűleg akarná a szabadság és a biztonságos rabság előnyeit is élvezni…

p

p Ő nem érti, hogy miért alszik a hajléktalan a híd alatt a jó meleg börtön helyett

p

p x

BARÁTSÁG.

Míg puhán hord a csapodár szerencse,

Számoson kelnek s csakhamar barátid;

Majd ha nagy finnyás öliből kihajtand.

Mind eloszolnak.

Nézd eme sok száz jövevény galambat:

Fényes házaknál keres ez lakóhelyt;

Nem szeret rongyos fedelű toronyba

Hordani fészket.

Mindenütt híven követőd az árnyék,

Míg arany színbenn egeken van a nap:

Ez lenyúgodván, amaz is legottan

Mind elenyészik.

Futnak a hangyák az üres veremtől:

A saját hasznát kereső barát is

A vagyonjából kifogyott barátját

Messze kerűli.

(1786.)

*

Batsányi János – Wikipédia

BATSÁNYIHOZ,

midőn a szepesi útra készűlne.

Mit vétettem? örök fagy zordon széki, csikorgó

Eurusnak sivatag birtoki, medve helyek,

Kőszálakkal eget rémítő bércek: ugyan mit

Vétettem? Szívem része, Batsányim, elhágy

És ölötökbe siet! – Lágyúljon kebletek! e nagy

Költőnek fejivel bánjatok óva, hegyek!

Nagy, mert érceket is gyönyörű lantjával elolvaszt:

Meglepi, bátor acél mellyetek azzal öröm…

Sarkcsillag, magad is, Molnár, hordozzad ez útban,

S mint engem szoktál égve szeretni, szeresd…

Indúlsz?… Ah! Nem lessz itthon a szívem eladdig,

Míg haza nem fordúlsz és veled el nem hozod.

1787.

p 3

p

p Ő egyszerre akar nagy dolgokra vállalkozni, de bukása esélyeit minimalizálni

p

p Ő mindaddig azt hiszi, hogy szilárd jellem, míg a váratlan nyomor nem teszteli

p

p Aki a maszkabál után is a felvett álarcában és jelmezében, szerepében marad

p

p Aki akár a végkimerülésig fut egy olyan szekér után, ami nem akarja felvenni

p

p Tovább nyújtózkodó, mint a takarója ér: örökös kínos pénzzavarben telik élete…

p

p Ő éppen a biztonsági célból csigalassan autózó – de ezért lesz ön/közveszélyes

p

p Ő a homo mohó, aki kincsesbarlangból is jó rosszul jön ki: vagy sehogy: meghal

p

p Aki a ki nem érdemelhető dolgokat követelő: pl. ajándék, szívesség, hála stb. stb.

p

p Aki előbb rosszkor és/vagy rosszat szól, majd aztán gondolkodik: visszaszívná…

p

p A láb-kisujjadat még sajnálod, de a lábad levágását meg már túl későn bánod!

p

p Nála csak ezt jelenti a bőség zavara: ő most éppen melyik ujját harapja meg

p

p Te egyből a világrekord súlyt akarod felkapni: ebbe nyilván bele is rokkansz

p

p Neked a szülő/Mestere (vég)-akarata szent: ő dönthet pár(t)odról, hivatásodról

p

p x

Közelebb Baróti Szabó Dávidhoz · Nagy Sándorné (szerk.) · Könyv · Moly

A MEGROMLOTT ERKŐLCSRŐL.

Oda van az erkőlcs! oda van a tudomány! Hazánk

Reménye mind kifonnyadott! – virágjait

Eggy dér (ki vélte vólna!) csaknem mindenütt

Lefőzte! Még az oskolákban is! – Mire

Ment a gonoszság! – Fajtalan tűz, jámborok

Csufoltatása, fülverő káromkodás,

Parázna szitok, eggy szóval undokság s merő

Istentelenség hallatik, szemléltetik!

Mennyben örök bér nincsen; a pokol – mese;

A lélek elmúl: azt csacsogják a tejes-

Szájú deákocskák is, és óh fájdalom!

Nyilván csacsogják. – Nincs fenyíték s félelem.

Csak színre vannak a gonoszt tilalmazó

Törvények: a bűn büntetés nélkűl marad.

Valamint, midőn a gátak elszakadnak, az

Eggymásra tollott s szűntelen jövő habok

Eggyszerre kilövellkednek; a téres mezőt

Sebes futamva meglepik s a dús határ

Kincsit lenyomják, vagy magokkal elviszik:

Úgy a kicsiny-korúk is a sűrű gonosz

Példákat otthon, szent helyen, kinn, mindenütt

Látván, levetik a szent igát, kinevetik a

Józan tanácslót; nyakra-főre, tartalék

Nélkűl rohannak eggy veszélyről másikra,

Vetekedve, szabadon, űzik a vétket. – Ki ne

Húllassa könyvét a szerencsétlen fiak

Hólt állapotján! Mit reménylhetünk ezen

Mirígyesekből! – Oh szegény atyák, anyák!

Hol van jövendőbéli gyámoltok? Mire

Tettétek a kőltséget? Elveszett! Soha

Nem veszitek hasznát! – Megcsalatkozott király!

S királlyal eggyütt megcsalatkozott haza!

Mit vártok ezen elvetemedett és elfogúlt

Rossz fajzatokból? Ah! kitől fél, aki ne

Fél Istenétől? – Jőjjetek, siessetek,

Nyomjátok el ezen elterűlt fenét – talán

A kisdedektől el lehet még tíltani.

Talán eszekre térnek a feslettek is

Nagy gondotok után; hajtnotok tán meglehet

A gyenge vesszőt. – Jaj, kemény fa, görcs leszen,

Ha több üdőt nyer. – Eggy okos, bőlcs férjfinak

Adjátok által a vezérséget. – Mihez

Nyúlt Róma nagy fergetegi közt? – Dictatori

Hatalomhoz. – A kormányra tudnék én – De nem –

Még megköveznek a szabadságon kapók.

1794.

*

FELFORDÚLT VILÁG.

Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott

Üdőket értünk! megveszett az egész világ,

S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel

Az emberek közt. A szegények, özvegyek,

Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,

Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;

A testi kívánságok, a paráznaság,

Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett

Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés

Alól ki lévén véve: már a házasság-törés

Szokási vétek. – Hány paraszt legény fija

Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija

Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik

Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös

Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik

A konkolyok közt búza: nincs ezer között

Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz

Példák előtte vannak és kecsegtetik.

Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:

Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. –

Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!

Törik, tapodják szent igaz törvényidet:

Óltárid elpusztúltak; elvitték arany

S ezüst edényid; elverettek papjaid,

Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem

Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek

Már a világnak a te szolgáid, neved

S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt

Az esztelenség: már csak a természetet

Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.

Már a nagyokból mind kihalt isméreted:

Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.

Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon

Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid

Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek

Ez már utolsó büntetésünknek jele! –

Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,

Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz

Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts

Fiad sebeire, mellyet érettünk neked

Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink

Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.

1794.

Filozófia és vallás a XVIII. században

p 4

p

p Ő csecsemőként már megszokta: minden kívánsága rögtön teljesül: úgy marad

p

p Aki kapunyitási pánikos: a felnőtt élet kihívásai elől mamahotelbe hátrál vissza

p

p Ő életútja felén is „szellemi fogyatékos”: csetlik-botlik, süketel: nem érti, hol van…

p

p Még be se lép egy új társas helyre, de máris a vészkijáratot/menekülő utat keres

p

p Aki annyira kába, hogy azt se hamar veszi észre vagy zokon, ha kilopják a szemét

p

p Aki egy Puritán: ő még az ünnepeken se mer nagyvonalúbban költeni, fogyasztani

p

p Ő még a másokról készült karikatúrán se tud jóízűen nevetni, fél, hogy ő jön soron

p

p Lelki nyomorában már csak egy szál kolbászt mer álmodni, ha jönnne a jótündére…

p

p Még azt is önzésnek veszi, ha az adakozás neki is örömet okoz: magára gyanakszik

p

p Aki az amúgy létfontos dolgát intézné, de azt már a megszólítással jól el is rontja

p

p Az elején fonalat vesztő, de szólni röstellő, és csak bólogató: így tudatlanul maradó

p

p Aki nem mer kérdezni, nehogy a rossz tanárai, vagy az ostoba társak kinevessék őt

p

p Az egykéjét majomszerető-kényeztető – az igencsak következetes gyermek-rontó

p

p x

10. Baróti Szabó Dávid: Új mértékre vett külömb' verseknek három könyvei...  | Hereditas

EGGY LEDŐLT DIÓFÁHOZ.

Melly, magass égnek szegezett fejeddel,

Mint király, állasz vala társaid közt,

Tégedet látlak, gyönyörű diófa,

Főldre terítve?

.

Kiszakad testes derekad tövétől;

Csak kicsiny kéreg maradott kötésűl;

Ágaid csüggnek, levelid kivesznek,

Nedvek elhagyván.

.

Sorvadó kebled csecsemős gyűmőlcsit

Hasztalan szűlvén, elereszti: húllnak

Ők, s nem is tudván rövid életekről,

Rendre kihalnak.

.

Annyi szélvészen diadalt-nyerett fa!

Nemtelen porban hever a nemes dísz?

Ezt leendőnek lehetett-e vallyon

Vélni felőlled?

.

Senkinek kárán nem örűlt, sokaknak

Hűvös árnyékkal feles hasznot hajtó,

S kedvek’ étkeddel kereső kegyes fa!

Mondsza, ki bántott?

.

Ah, minek kérdem! – szemeimbe tűnnek

Gyilkosid. Nem vólt kül erőszak: ott benn,

Önmagadban vólt megölő mirígyed

S titkos elejtőd.

.

Ím egész bélig gyökered kirágták

A gonosz férgek, s az elett odóba

Hangya-bolyt híttak! Mi nyüzsögve járnak

Most is alattad!

.

Átkozott vendég! viperák szülötti!

Ah szerencsétlen fa! – hazánk’, szelíd ég,

Szűz virágjában tehetős karoddal

Tartsd meg örökké!

1790.

*

AZ HALÁLRÓL.

Ember vagy; készűlj: az halál felvonta talántán

Már íjját, már tán nyilat is üt ki reád.

Ember vagy; majd porrá léssz: azt, amit eleddig

Éltél, már az halál birja, te nem vagy ura.

Hajnali kort élsz még? ugyanez rettenthet: az ifjú

Renden lévőkből több nyeresége vagyon.

A gyökeres vén tőlgyfa nem hajt melegekre, fagyokra:

Eggy deret, eggy forrót gyenge palánta kigyőz?

Élet-üdőd kivirágzását most kezdi? ki tudja?

A gyász-padra lehúll még ma virágja talán.

Nyers, eleven vagy még? de körűl vagy véve veszéllyel:

Eggy eset, eggy csuszamás a temetőre vihet.

Eggy őnéki fejér márvány nyak, líliom homlok,

Friss rózsákkal elűlt arca, pirossas ajak:

S tar fő, horpadt szem, ráncos bőr, ritka fogakra

Szállott száj, vőlggyel mély pofa, görbe derék.

Ember vagy, múló vagy azért: megvetni tanúld meg,

Amit az enyves halál róllad örökre lehúz.

Útas vagy, nincs állandó maradásod: örökre

Hol fogsz lelni helyet, sokszor eszedbe vegyed.

Sokszor imígy gondolkodjál: Ha ki kellene mindjárt

Múlnom, lelkem hová menne, s örökre hová?

Illy készűlettel meg mernék halni, vagy elsőbb

Másként intézném dolgomot Isten előtt?

Amikoron leragad nyelvem, bédugja süketség

Két fülemet, szemeim fényjit elállja homály,

Megmerevít a végső dér, az halotti veríték

Elfut, s éltemnek nem tudom adni jelét:

Mit kívánandok, cselekedtem vólna? – Miveld azt

Minden nap, minden nap les az éhes halál.

(1786.)

kep4_11.jpg



Életünk végtelen pozitív-negatív minőségei

A jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Magyarán szóló szellemi segítség lélekbátor

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító, magyarán szóló gondolatok…

ppppppppppppppppppppppppppp

Baróti Szabó Dávid a szó-tár író – Felvidék.ma