kb. 25 perc olvasás
Eugéniusz:
Létrontás/javítás ABC – XXI.
pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség
Szabad ötletek szorgos gyűjtése
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp
![]()
Petőfi Sándor:
MENNY ÉS FÖLD
Isten hozzád, gyönyörű hazugság,
Eszményképek, ábrándok világa!
Már kezemben tartom ajtód kulcsát,
Még egy perc s örökre zárva lész.
.
Túl az éjnek fejér szivárványán,
A tejúton túl röpűltem egykor,
S ott az égi magasokban járván
Épitélek, szép tündérvilág.
.
Ott töltöttem ébren álmadozva
A csapongó ifjuság időit,
Álmaimnak nem volt vége-hossza,
S szebbnél-szebbek voltak álmaim.
.
De az álom bármi szép, csak álom,
S hogyha ma nem, holnap elmulandó;
Elment, elment pajkos ifjuságom,
Fölkeltett a komoly férfikor.
.
Isten hozzád, ábrándok világa!
Miért várjak, amíg összeomlasz
S romjaidnak eltemess alája?…
Jobb, leszállnom innen idején.
.
Le a mennyből, le tehát a földre!
Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,
Mielőtt lebuknám összetörve,
Mint lebukott egykor Phaëton.
.
Hogy jön e könny szemem pillájára?
Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,
Hisz a föld az emberek hazája,
Embereknek csak a föld való;
.
S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,
Nem is oly rút, mint az ifju véli…
Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,
S ha van itt tél, van kikelet is.
Koltó, 1847. október

Juhász Gyula
Phaethon
Tajtékzó paripák szaladnak át az égen,
Szikrázó szekerén harsogva száll a Nap,
Ösvényén kétfelől tűzrózsák hullanak,
Ujjongó Phaethon gyeplőt ereszt merészen!
.
De íme: zökkenés, de hallga: a kaosz
Föltámadt szörnyei dörögnek zúgva, bőgve,
Megroppan a szekér örök mélységbe dőlve,
A horkant paripák kantárja szakadoz!
.
És míg a szörnyű gömb vörös lángot dobálva
Isteni ívet ír az égő Óceánba,
Fiatal Phaethon alakja tündökölve
Örök fény közt suhan a sötét semmi-ölbe.
*

Baka István
Phaetón bukása
Mint napszekéren (fülén telefon)
aranyló autóban száguldozik
akárcsak ég és föld közt Phaetón
s végül golyótalálva kibukik
a kocsijából félig s vonszolódva
orrában benzin és babér szaga
utolsó percén töprenghet ki volt a
porbaverője Apolló nyila
vagy killerek a pénze volt a bűne
vagy túl magasra elrugaszkodott
nimfák faunok suhannak előtte
és a kocsi robog tovább robog
a szájában még az ambrózia
s a nektár íze (pezsgő kaviárral)
még tegnap este Olümposziak
kedvence volt s nem sejtette mi várja
mikor kocsiba ült egy perc alatt
érezte fölszállt felhők tarajára
száguldott és géppisztolysorozat
zúdult feléje Héliosz fiára
ragyoghatott de most a szakadék
felé robog alul a halhatatlan
ligetben borral Bakkhosz lép elé
és alhat majd örök mirtusz-lugasban

p 1
p
p Mások, légáramok vittek fel magasra,
p de te azt hitted: csak magadnak köszönheted,
p vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,
p így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,
p mert ezek után meg teljesen-végleg elveszíted az önbizalmad…
p
p
p Aki
p kábítószer
p vagy önámítás hatása alatt
p egy madárnak képzeli magát,
p és fittyet hányva a természetre
p a magasból kiugrik a halálba…
p
p
p Aki
p nem hallgat
p az égi súgásra,
p és nem a gebét választja ki,
p nem látja meg benne a táltos paripát,
p vagy sajnál neki tüzes parazsat adni,
p és így vesztésre predesztinálja magát…
p
p
p Púp és ballaszt
p Hogyan repülhetnél (magasabbra),
p illetve úsznád meg a végzetes lezuhanást,
p ha nem dobod ki léghajódból a ballasztokat,
p vagy társad éj leple alatt nyírbálja szárnyaid.
p Vagy a földhöz-röghöz tapadsz, sárba ragadsz
p vagy mint Phaeton, Ikarusz, a Napba repülsz,
p szénné égsz, vagy leolvadnak szárnyaid…
p
p
p Phaethón hübrisze
p a napisten, Héliosz fia
p ~ azt kérte, hogy egy napra
p ő vezethesse a napszekeret.
p Héliosz kénytelen volt engedni;
p ~ elindult végzetes útjára.
p Hamar elvesztette uralmát a paripák felett,
p a Nap vészesen közeledett a földhöz,
p sivataggá égette Arábiát és Észak-Afrikát…
p Hogy a végső katasztrófát megelőzze,
p Zeusz villámjával földre sújtotta a vakmerő ifjút.
p
p
p Hübrisz
p (görög.: elbizakodottság, gőg)
p Ókori görög elképzelés szerint
p a hübrisz az ember mértéktelen, bűnös
p önteltsége, mely elvakultságában túlteszi
p magát az istenség által megszabott korlátokon,
p és ezért a Nemeszisz, a megtorlás istene lesújt rá.
p
p
p Hübrisz
p A klasszikus Athénben
p konkrét büntetőjogi fogalom is volt:
p az olyan erőszakos cselekedeteket jelölték vele,
p amelyek célja kizárólag az áldozat megszégyenítése
p és megalázása volt, a saját felsőbbrendűség kimutatásáért.
p Erkölcsileg a legnagyobb bűnt jelentette: azt a bűnt, hogy
p az ember elfeledkezik az istenek elsőségéről,
p és önmagát hiszi mindenhatónak.
p A túlvilági lét szempontjából
p a vallási hagyomány szerint
p két morális választási lehetőség létezett:
p a szophroszüné azaz a jámborság erénye
p szerint élő ember túlvilági boldogságra számíthatott,
p ha viszont a hübrisz határozta meg magatartását,
p része az alvilági szenvedés lett. – Nemeszisz,
p a megtorlás istennője legfőképpen ezt büntette.
p
p
p Athéni jogbölcselet
p A mai jogértelmezésünkkel ellentétben,
p ahol a bűncselekmény fogalma a tényállásra vonatkozik,
p az athéni hübrisz-törvény „elsődlegesen nem sajátos
p cselekedetekkel és a belőlük származó károkkal foglalkozik,
p hanem inkább a mögöttük álló szándékkal;
p azzal a szándékkal, hogy szégyent
p és következésképpen a becsület elvesztését idézzék elő.
p Mivel az elkövető nemcsak az áldozatot,
p hanem a társadalmi rendet is megsértette,
p a büntetésnek nyilvánosnak kellett lennie…
p (Wikipédia)
p
p
p Aki
p nagyon
p nem érti, hogy
p Oidipusz király miért
p magát okolja a romlásért,
p amikor ő nem szándékosan,
p és teljes jóhiszeműséggel stb.
p vagy pedig jogos önvédelemből
p követte el azokat a régi bűneit…
p
p
p Aki
p nem kérdi,
p hogy cui bono?
p kinek állt érdekében a gaztett –
p így nem is derítheti ki a bűnelkövetőt…
p (és így nem is juthat el akár önmagához is…)
p
p
p Aki
p ravaszul,
p vagy pénzzel
p megússza, kicselezi
p ugyan az emberit, társadalmit:
p de kap helyette isteni igazságszolgáltatást
p
p
p A
p bizonyítékok hiányában
p felmentettbűnös túl korán örül,
p mert rajta marad a folt a becsületén,
p és mert ekkor a kisbíró kínpadjára kerül
p
p
p Aki
p nem érti,
p hogy Hamlet
p miért nem hisz
p apja szellemének,
p aki megnevezi a gyilkost,
p és miért nyomoz még tovább,
p amiben pl. a csalétek szerepet vállaló
p Ofélia végül az öngyilkosságba menekül…
p
p
p Aki
p a Tündérlaki lányok
p drámai történetében
p nem a magát feláldozó,
p kitartott kurtizánként élő,
p de inkább a rajta élősködő,
p és őt ezért még meg is vetők
p szerepét vállalná, játszaná…
p
p
p A
p parazita
p ravasz átprogramozó
p átveszi feletted az irányítást,
p és attól fogva csak neki szolgálsz –
p pl. a sajátodé helyett az ő fiókáit eteted,
p a tieid meg közben éhen halnak, elpusztulnak…
p
p
p Aki
p csakis
p a hízelgőkből
p gyűjtögeti magának
p a – lefizetett – „baráti” körét,
p akik vagy tévutakra ösztönzik,
p neki rossz életpályára sodorják,
p vagy pont a bajban hagyják cserben
p
p
p Aki
p egy délibábos:
p megtévesztő,
p csalóka képzelődésből,
p érzéki csalódásokból vagy
p téveszmékből illúziókat kergető
p Mint ahogy Hűbele Balázs, a délibábok hőse…
p
p
p Aki
p amíg ilyen
p bűnös-mocskos,
p addig nem is járulhat az Úr elé,
p pedig Jézus is a „betegekért” jött el…
p
p
p A súlyos
p aránytévesztő:
p ágyúval lő a verébre,
p és így lesz közvetett házromboló…
p Mint aki a másik arcán a legyet
p nagy kalapáccsal üti agyon…
p
p
p Az egyik
p nem tud vitatkozni,
p se logikája, se műveltsége,
p se idevágó, releváns érve stb.,
p a másik meg egy öncélú vitázó,
p akit lekevésbé az igazsák kiderítése izgat…
p
p
p Akit
p minden nap
p újra és újra
p meglep, hogy
p vannak még nála
p is makacsabb dolgok:
p mégpedig a kemény tények…
p (annál rosszabb a tényeknek,
p ha azok cáfolnák állítását, nézetét…)
p
p
p Neki
p az jelenti
p az ön-szer-etet,
p hogy ha kell, ha nem
p csak eteti, tömi önmagát
p egyéb, lelki örömforrás híján…
p
p
p Az önkényeztető,
p szeretet-pótló etetés után
p jön a hiábavaló önkínzó fogyókúra,
p majd a hedonista zabálás kárpótlása,
p és így rosszabbul végzi, mint kezdte…
p Materiálisan gondolkodik, márpedig
p az ép lélekben lenne ép a teste is…
p
p
p A
p súlyosan
p szeretethiányos,
p önmagát el nem fogadó
p hibás testképet alkotó,
p aki kövérnek látja magát,
p és ezért akár a halálig is éhezik…
p
p
p Aki
p egy sikeres
p hozományvadász,
p és a csóró holtig szenvedi
p megaláztatásait, rossz házasságát –
p papucskormányzás alá fog kerülni
p (vagy elmegy a hozomány,
p de megmarad a csúnya nő)
p
p
p Aki
p egy sor-
p rendetlen:
p előbb tetőt ácsol,
p majd később alapoz –
p vagy a levegőre épít légvárat…
p
p
p Aki
p csak épp
p a szó-sorrendet téveszt,
p így pont ellenkezője az értelem
p „Hát én nem vagyok bűnös”
p „Én vagyok bűnös, hát nem?”
p
p
p Szeles:
p szeleburdi,
p aki előbb vág
p és csak azután mér:
p helyrehozhatatlan kárt okoz
p meggondolatlan sorrendetlenül…
p
p
p Aki
p eső után
p két köpönyeget is felvesz,
p és még egy esernyőt is tart feje fölé
p Késő bánata tényleg ebgondolat
p (így még meg sem tud száradni)
p
p
p Aki
p egy „bezzeg gyerek”
p szerepet elfogadóként
p megutáltatja, izolálja magát,
p miközben maga is tévúton jár
p a dicsérőknek feszülten megfelelve…
p
p
p Ő
p „csak”
p egyedül
p a kísértésnek
p nem állhat ellen –
p így cinikus „bölcsen”
p veti oda magát játékszerül
p a Gonosz szellem hatalmába…
p
p
p Ha
p úgyis
p meghalsz te is,
p mert nincs kivétel,
p akkor semmi értelme
p a földi erőfeszítéseknek…
p Jó korán halni, „megboldogulni”,
p de a legeslegjobb meg sem születni…
p
p
p Aki
p önmagában
p csak gyáva nyúl,
p de az imponál neki,
p ha beveszi a „kemény mag”:
p ő csak a csőcselékben erős ember,
p akkor „bátran” akár még lincselni is kész…
p
p
p Aki
p egy olyan
p örök kamaszos
p dackorszak-alkotó,
p aki végleg úgy is marad,
p csak azért se hallgat jó tanácsra,
p aki nem növi ki a gyerek-betegségét…
p
p
p Akit
p minden nap
p újra és újra
p meglep, hogy
p vannak még nála
p is makacsabb dolgok:
p mégpedig a kemény tények…
p (annál rosszabb a tényeknek,
p ha azok cáfolnák állítását, nézetét…)
p
p
p Aki
p érzékeli
p az ún. tényeket,
p és olyannyira tiszteli
p a körülmények hatalmát,
p hogy már eleve meg is adja,
p teljesen kiszolgáltatja magát,
p ahelyett, hogy ő maga teremtené azokat…
p
p
p Aki
p azzal
p dicsekszik:
p milyen könnyen
p „hódította meg” a hölgyét,
p de majd igencsak háborog,
p ha más is így csapja le a kezéről…
p
p
p Aki
p nem érti,
p hogy a könnyen jött,
p vagy netán ebül szerzett
p – csalt, nyert, lopott, talált, kapott –
p pénze, vagyona is pont így megy el…
p
p
p Egy
p krónikus,
p bár jószándékú
p szereptévesztő:
p szülő helyett ő lesz,
p lenne a gyermekének
p egy bratyizós jóbarátja,
p aki így tulajdonképpen
p némileg árva marad…
p
p
p Aki
p az ágyban jeles,
p mint egy profi örömlány,
p de a konyhában-társalgóban
p jóindulattal is csak elégséges,
p jóindulattal egy kegyelemkettes
p Aki csak a mézeshetekre készült fel,
p a házasélet hosszú éveire mér/még nem…
p Az asztal miatt az ágytól is elválnak útjaik…
p
p
p Aki
p szerint
p a sokmilliárdból
p lehetetlen feladat neki
p kiválasztani azt az egy igazit?
p Vagy holtáig keresgél, mert mindig lehet jobb,
p vagy nem válogat, bárki jó – vagy végleg feladja…
p
p
p Neki
p teljesen mindegy,
p hogy kit választ élettársnak,
p ezért nem is választ, hanem sorsot húz,
p vagy elfogadja az első önként ajánlkozót,
p hiszen úgyis egy zsákbamacska minden nő…
p
p
p Akinek
p mindegy,
p kivel bújik ágyba
p holtomiglan-holtodiglan –
p hisz sötétben úgyis minden
p tehén fekete (lyuk, lyuk)
p Ő nem akar maszturbálni,
p illúziót kap, ha így önkielégít…!?
p
p
p A
p stílus
p az maga az ember:
p nagyon sokat elárul róla,
p hogy az ő szókincse az isteni nászra,
p a tisztán csodálatos emberi gyönyörre
p és egy új élet fogantatásának esélyére:
p dugás, kóbor numera, kettyintés stb. stb.
p
p
p Aki
p beképzelt,
p mert azt hiszi, hogy
p meghódított egy nőt?
p Mint aki úgy tartja, hogy
p halat tanított meg úszni…
p A hölgy már előre dönött,
p de a próbákon tesztelte!?
p (Gárdonyi Géza)
p
p
p A
p fogamzás–
p gátlás terhe,
p mint fölös-káros
p veszekedés-forrás…
p De ezt úgy is meg lehet előzni,
p ha a nő végleg sterilizáltatja magát,
p vagy a férfi „kasztráltatja” magát…
p
p
p Álszent,
p úgymond
p erkölcs-csőszködő
p mások szerelmi életét
p rosszindulatúan bíráló,
p álszemérmes, sőt prűd,
p pártában maradt, irigykedő
p aggszűzen elfonnyadt vénlányok
p
p x

Juhász Gyula:
A táltos, egy faló
Kertünk paradicsom volt,
Virága csupa csoda,
Eperfánk mesemódon
Az égbe szökött, oda.
Nagy levele vígan esőzött
Fejemre, mennyei áldás,
S ha jöttek a bánatos őszök,
Sírás volt tőle a válás.
Kertünk paradicsom volt
S védett a büszke palánk
S palánkon túl az ódon
Csodálatos mesefák.
.
Kishúgom innen az égbe
Szálla szegény, egyenest.
S én nem is vettem észre,
Hogy őt nem lelte egy est.
Volt nekem egy paripám is,
Táltos, mesebeli ló,
Aranyos rajta a hám is
És rajta repülni jó.
Kishúgom róla az égbe
Szállott – mondták – egyenest
S én vártam, engem is végre
Fölvesz egébe egy est.
.
Táltos, meseló, paripám, haj,
Repült azóta sok év,
Mint száll szélben árvalányhaj,
Száll éjbe sok evoé.
S te is, paripám, aki fából,
Mégis repültél csodamód,
Kiszálltál, hej, e világból
S nem láttam régi valód.
Táltos, meseló, paripám, haj,
Jó volna repülni tova,
Nincs kertje már a csodáknak
S nem lesz csoda erre soha?
.
…Nyár volt, unottan epedve,
Padlásra felszöktem én.
Táltos paripám, mi szerencse,
Egy zugban leltelek én.
Pókháló szőtte be hátad
S törött volt lábad, a pej,
Ó nem volt szomorúbb nálad,
Gazdád csak, hej… Paripa,
Be kicsi, különös állat,
Be szomorú ez a nap,
Be törpék lettek a szárnyak
S mehet már messze a vonat,
Berregő vaskarika,
Nincs sehol oly csodaország
Keleten és nyugaton,
Hol ez a régi valóság
Valóra válna, tudom!
*

Petőfi Sándor:
AZ ÉN PEGAZUSOM
Nem angol ló az én Pegazusom,
Vékony nyakkal, hórihorgas lábbal,
Nem is német teherhordó állat,
Széles háttal, medve-topogással.
.
Magyar csikó az én Pegazusom,
Eredeti derék magyar fajta,
Világospej síma selyem szőrrel,
A napsugár hanyatt esik rajta.
.
Nem nevelték benn az istállóban,
Nem is igen járt az iskolába;
Kinn született, ott kinn fogtam el a
Kis-kunsági szép nagy pusztaságba’.
.
Nem bosszantom a hátát nyereggel,
Egy kis csótár van csak ráterítve,
Úgy ülök rajt, és sebesvágtatva
Ragad, mert ő a villám testvére.
.
A pusztákra visz legörömestebb,
Mert a puszta születési helye,
Hej, ha arra fordítom a kantárt,
Ugy megugrik, alig bírok vele.
.
A falukban megállok egy szóra,
Hol a lyányság, mint a méhe-raj, áll;
A legszebbtől egy virágot kérek,
Akkor aztán, akkor ujra hajrá!
.
Visz csikóm, s csak szavamba kerűlne,
Hogy kivigyen ebből a világból;
Ha szakad a tajték róla: ez a
Sok tűztől van, nem a fáradságtól.
.
Pegazusom sohasem fáradt el,
Hamarjában még el sem is fárad,
Biz ezt ne is tegye, mert még messze
Vagyon útam, vágyaim határa.
.
Vágtass, lovam, vágtass, édes lovam,
Ha követ vagy árkot lelsz, ugord át,
S lábad alá ha ellenség botlik,
Rúgd agyon az ilyen-olyan adtát!
Szatmár, 1847. augusztus
*
![]()
Arany János
Barátomhoz
Petőfihez
Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:
S mily szívesen fogadnék szót neked!
De átkozott gebe az a Pegaz,
Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.
.
Tegnap már mintha írni kezdenék,
Egészen a tollrágásig menék,
De, varjú tépje meg a rossz lovát,
Hiába biztatám, hogy: co tovább!
.
Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talán
Egy kis Petőfiség ragadna rám:
Lekarcolék egy pár „hozzá”t, „felé”t,
Csuklott a múzsa s rám rivallt: „elég”!
.
Mit is haszontalankodom vele,
Mikor szivem zsibajjal van tele.
Vendége jött s avval sok a dolog,
Minden kis érzelem sürög-forog.
.
Bolond szeles nép! lót-fut céltalan,
S egymásba ütközik minduntalan.
De nem csoda, a szív vendége nagy
S igen kedves neki, mert az te vagy.
(1847. szeptember)
*

p 2
p
p Aki
p egy serény,
p buzgó bolond:
p a drága idejét
p fölöslegesen/károsan
p pazarló, szóró, tékozló,
p a madarat repülni tanító,
p vagy a tengerbe vizet hordó…
p stb. stb.
p
p
p Akinek
p a hallgatása
p nem arany, de sár:
p a vétkessel cinkos lapulás,
p vagy az ártatlanok melletti
p bátor tanúskodás elbliccelése,
p vagy konfliktus kerülése miatt
p az igazság ki nem mondása…
p stb.
p
p
p Aki
p nagyon
p rosszul tudja:
p ugyanis a részegség
p szerinte egy mentő, és
p nem súlyosbító körülmény,
p mikor pl. halálra gázol valakit…
p
p
p Aki
p egy tűzzel játszó
p „ravasz” szimuláns –
p aki így mentetné fel magát
p a honvédelmi kötelessége alól…
p Aki nem vigyáz, a „tűz” átveszi
p felette az uralmat – és úgy marad:
p egy beteg, vagy homoszexuális stb.
p
p
p A
p vezér
p kilövése,
p elcsábítása,
p lecsukása után
p pásztor nélküli
p szanaszét-széledő,
p önálló életvezetésre
p még-már képtelen nyájbirkák
p
p
p Ha
p kiderül, hogy
p nem tudja legyőzni,
p akkor ő az élére áll
p a törekvésnek, mozgalomnak,
p persz, ha ezt ők el is fogadják,
p mint pl. az üldözőből lett Pál „apostol”,
p aki azután teleírja az Újszövetséget…!?
p
p
p Ő
p a vevő:
p ha eladó a Lánchíd/
p Napóleon gyerekkori koponyája
p Vagy még sokkal rosszabb eset –
p a tudatlan végtelenül hiszékeny:
p aki kincsét, a szüzességét adja oda,
p kótyavetyéli el hamisgyöngyért…
p
p
p Te
p hipnotizálva
p és/vagy manipulálva
p önként és örömmel leszel birka,
p fejőstehén áldozata parazitáknak,
p és más szélhámos bűnözőknek…
p
p
p Az
p önhitt,
p de balga
p Midasz király azt hiszi,
p hogy ő jól szereti magát
p és azt a nagyot kívánja, hogy
p váljon minden arannyá kezében…
p Ami így is lesz és ő meg attól koldul…
p
p
p Akit
p a tisztes
p „szegénysége”
p csak azért keserít el,
p mert nem tudja, hogy
p csoportnyomásra, irigységből stb.
p felesleges-káros dolgokra vágyik…
p
p
p Aki
p ha csak pár napig
p helyet cserélne a királyfival,
p máris vágyna vissza „koldusnak” –
p de ha ez nem sikerül (képzeletben sem),
p akkor holtáig szomorkodik születési helye miatt…
p
p
p Akit
p a szerencse
p felrepített a magasba,
p de nem becsülte, elszédítette,
p magát bérletesnek gondolta, és
p így visszazuhant még mélyebbre
p
p
p Aki
p kevés
p igazán
p fontosat tud jól,
p de sok feleslegeset/károsat,
p és sajnos sokat nagyon rosszul…
p Sokáig és nagyon jól megtanultad
p a rosszat, és azt jól is alkalmazza…
p
p
p Aki
p gyógyulása
p teljes felelősségét, vesztére
p egy protokoll-rab orvosra hárítja
p (mint ki beadja autóját a szerelőhöz,
p de ott legalább elvárja a teljes javítást…)
p
p
p Akinek
p a betegsége
p egy terhes örökség,
p vagy külső sorscsapás,
p és nem pedig egy segítő isteni jel,
p hogy egy nagyobbat változtasson,
p fordítson boldogtalan életmenetén…
p
p
p Azt
p hiszed:
p te magad is
p haladsz a korral,
p mert „fejlődni” kell,
p amikor csak a rossz
p korszellem, a szennyár
p sodor végzetesen magával…
p
p
p Azt
p hiszed:
p csak a te
p kukorékolásodra
p kel fel minden nap
p a mindenkit éltető Nap
p (egy bánatod van: túl korán)
p
p
p Aki
p szerint
p a teremtés
p egyik hibája,
p fogyatékossága, hogy
p a (látszólag) oly jól járó
p gonoszra, gazra is süt a Nap –
p akkor te ugyan miért légy jó?
p Aki becsületes az élhetetlen hülye?
p
p
p Aki
p csak
p szülői/pokoli,
p büntetéstől félve
p és a – társadalmi,
p mennyei stb. – jutalmat
p remélve lesz olyan „jó” gyerek,
p de nem önmagáért, nem belső,
p szent meggyőződésből…
p
p
p Aki
p már azért is
p azonnali dicséretet vár,
p ha nem eszi meg a szappant,
p ha épp most nem tesz semmi rosszat…
p Másképen ő is beáll a rosszalkodók közé…
p Ha így marad, szenilitásáig infantilis marad…
p
p
p Aki
p nem
p bölcs erénynek,
p „altruista” áldozatnak
p de bolondságnak mondja,
p ha valaki megosztja a nélkülözővel
p még a legutolsó falat ételét is…
p (ahogy a népmeséink sikeres hősei)
p
p
p Aki
p kitartó
p erőfeszítések nélkül,
p ördögtől kapott varázseszközzel,
p ráolvasással, ön-szuggerálással stb.
p akar csúcsokat menten meghódítani…
p Nem akarja megismerni, tapasztalni
p az egyéni út járásának léleknemesítő
p nehézségeit, küszködéseit és örömeit.
p Nem akar tanulni, öntsék a fejébe a tudást…
p
p
p Aki
p abban
p erőlködik,
p ami nem az ő pályája,
p amire ő nem született,
p így az isteni jó szellem
p nem tudja segíteni felrepíteni…
p Mint az az ember, aki madár lenne, és
p non stop csapkod a karjaival végkimerülésig…
p
p
p Aki
p a sok-sok
p háztáji aranyát
p nem becsüli, sőt sárnak veszi,
p de a sarat meg aranynak nevezi,
p pedig a kakiból is csinálhatna aranyat…
p Nem ismeri/fejleszti/kamatoztatja
p isteni talentumait, szellemi tőkéjét…
p
p
p Olyan vagy,
p mint aki a szájából
p fúj vitorlására szelet,
p és panaszkodik, hogy
p az a szélcsendben csak áll…
p vagy mint akinek semmilyen
p szélerő és szélirány nem jó,
p mert nem tudja, hogy hova tart…
p
p
p Aki
p nem kitartó,
p és nagyon gyorsan akar
p látványos „eredményeket” elérni,
p ezért inkább a rombolásban éli ki magát,
p mint egy éretlen, elrontott komisz kisgyerek…
p
p
p Aki
p még nem volt,
p és maradt szerelmes,
p és nem tapasztalta meg,
p hogy milyen átérzékenyítve
p és átszellemültnek léteznie,
p amikor mindent és mindenkit
p a legcsodálatosabb, legjobb,
p mégsem hamis színben lát!
p
p
p Aki
p rossz
p hangot üt meg,
p pl. rosszul köszön,
p rosszul szólít meg,
p és mégis hőbörög,
p ha te ennek a visszhangját hallja…
p
p
p Ha
p igazságtalanul
p megdorgál a főnök,
p akkor nem őt sajnálod meg,
p és nem menten pereg le rólad,
p de te vagy belebetegedsz, vagy
p ezt lefelé pont így tovább is adod!?
p
p
p Ha
p egy békés,
p önmagát becsülő,
p és így magabiztos
p lelki elefánt lennél,
p akkor fel sem vennéd
p a szúnyogcsípést, piszkálódást,
p nem tudna kihozni senki a sodrodból…
p
p
p Aki
p Belzebubbal
p akarja kiűzni Sátánt:
p az elszenvedett rosszra
p ő is rosszal reagál: csapda
p Szemet szemért, fogat fogért…
p Így ki is irtaná magát az emberiség…
p
p
p Leginkább
p csak a rafinált
p lelki hadviselésben „hősködsz” –
p itt is mész tönkre a másnak vermet ásással,
p az intrikával, bosszantással, bomlasztással,
p az ön-gyilkos gúnyolódással, becsmérléssel stb.
p Mert végső sorom mindezzel magadnak ártasz…
p
p
p Ha
p mélyebb
p önismeretre vágyva
p kérésedre a barátod
p őszintén szól Rólad, gyengéidről,
p tévedéseidről, önáltatásaidról stb.,
p akkor azon nyomban ellenséggé teszed…
p
p
p Aki
p amit
p önmagáról mond,
p az csak egy részigazság,
p de az elhallgatások miatt
p az egész egy nagy hazugság
p
p
p Te
p nem
p figyeled,
p nem becsülöd,
p sőt: össze is töröd
p az igazmondó tükreidet,
p az életmentő-javító segítségeket
p (a baráti kapcsokat, a műalkotásokat stb.)
p
p
p Hol
p túlterheled magad
p mártírkodva cipelt
p idegen keresztekkel,
p hol meg elviselhetetlen könnyűségű
p a kötelességkerülő, életművészkedő földi léted!?
p
p
p Hiúságból,
p rang- és címkórságból,
p reklámok hipnózisa alatt,
p megfelelési kényszerekből stb.
p hiábavalóságokra vesztegeted,
p vagy pedig hagyod rabolni drága,
p mert véges, visszahozhatatlan életidőd
p
p x
![]()
Tompa Mihály:
IKARUS.
Vergődöm a tenger dagályán,
Sirom nem lát remegni gyáván,
Bátran nézek bele …
A mélységtől sem fél, ki, mint én,
Föl a napig repűle szintén,
És nem szédült feje.
.
Fent, fent valék … alázuhantam!
Elmulhatok: megvan jutalmam;
Jelezve a siker …
Szép: akinek jut a dicső vég,
De azzal is köz a dicsőség,
Ki gondol, kezd, – ki mer.
.
Ülénk a bús sziget homokján,
S a vízre bámultunk … okolván
Sokért a végzetet;
A túlpart …! tenger nyomta távol,
Mit nem repűl át, meg se lábol,
Ki földre született.
.
Repülni…! hah…! teremts magadnak,
Mit természet, sors megtagadtak!
S én, – szárnyat alkoték;
A föld szinét elhagyva lábam;
Győzelmi zaj hangzék utánam …
– Hódítva volt a lég.
.
A szárny emelt, – vágytam s repültem,
Lázas gyönyörtől részegülten,
Nem félve, látva bajt;
Fent a magasban, mind magasbban,
A föld fiát hogy béavassam
A lég titkába majd.
.
De, – illetvén, mi illethetlen:
A büszke nap boszús-ijedten
Kél, üldöz és nyilaz …
Szárnyam sivít, izekre tágúl.
S leválik … a tüzes sugártúl
Megolvadt a viasz!
.
… Vergődöm, – vívok szél- s dagállyal,
De rajtam új kéj futkos által:
Mily fennség…! mily esés …!
Hogy ezt felejtéssel takarja:
Tenger mélysége, ég haragja,
S vesztem: – mind mind kevés!
.
A hullám a száraz felé tart,
S titkát fű-fával közli a part,
Énekli a madár;
Völgybe s oromra könnyen ér el,
S a szívbe szállván ingerével:
Tenyészt, mint napsugár.
.
Élet jön a meddő szünetre …
A gondolat meg van születve,
Nagy, munkás és örök;
Leend sok, aki fenn se szédűl,
Nem retteg a menny fellegétűl,
Bár villámlik, dörög.
.
Betöltve éltem hívatása! –
A víz sirom hadd ássa, ássa …
Kőszirt leszek neki;
Habját, melyet szétzúza bennem,
Ijedt, zajongó rendületben
A felhőkig veti.
.
S lész a hab is, mely rám özönlék,
Hogy elrejtsen: – felőlem emlék!
Vész, bíz ha szendereg,
Vagy foly köztük szilaj csatázás,
Örökre zeng itt a kiáltás.
Halandók, merjetek!
*
![]()
Kosztolányi Dezső:
ICARUS
Icarus a tüzes naphoz futott.
Szárnyáról olvadt már a lágy burok
és léghasító tolla meglazult,
előtte végtelen volt még az út.
Érezte már, hogy céltalan kalandoz
s sosem jut el a lángsugaru naphoz.
Aztán lenézett, könnyes, méla szemmel.
.
Alatta mérgesen morgott a tenger.
.
Megborzadott; érezte hűlni lelkét,
arcát belepte a halálverejték,
hörgött vadul, mint kit vadállat űz
és kétkedett, mi szebb: a víz, a tűz?
Sajnálta csendes, lombos otthonát,
hol élhetett vón boldogan tovább,
de húzta testét a nehéz teher le.
Érezte, elvesz… Szárnyát zúgva verte,
mint az, ki véres háborút izen
s egy percre győzött a sötét vizen.
Tollförgetegbe lankadtan kapálva
kigyúlt szemekkel szállt a tűzhalálba,
érezte, bukni fog, s emelkedett.
.
Ment a halálba, mind felebb s felebb,
forgott a nap, mint egy tüzes kerék
s elkápráztatta könnyező szemét,
perzselte húsát a sugárnyaláb,
de ő röpült…
És így bukott alább.
1905
*

Kosztolányi Dezső:
JÓ HÍR
Ó, repülő, ki járod az égbolt
pusztáit e hős, marcona mezben,
fényes szíjakkal, fölfedezőként
s hajadban a csillagok illata érzik:
mondj végre egy szót ennek a fáradt,
kétségbe hullott emberiségnek,
öngyilkosoknak és a hitetlen
költőknek is, kik földre borulnak:
nemcsak rekordról: adj te nagyobb hírt,
nagy hírt, igaz hírt, add ama jó hírt,
mit ősi népek vettek örülve.
Láttál-e roppant fényt a magasban?
Láttál-e jelt, hogy érdemes élni?
Láttál-e ott fönn néha egy angyalt?
1930

pppppppppp

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
p.s.:
megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,
emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,
súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő
versek, bölcs közmondások, életképek, mesék, jellemrajzok stb.
ppppppppppppppppppppppppppp


Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Jules Verne: Utazás a Holdba – Utazás a Hold körül2025.04.05.
- Pegazus2025.04.05.
- A repülő táltosló – Az életmentő táltosparipa (mese)2025.04.05.