kb. 26 perc olvasás

Létrontás/javítás ABC – XVII.
pppppppppppp

Emberélet mennyiség/minőség
Szabad ötletek szorgos gyűjtése
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp

Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Kölcsey Ferenc:
PIPADAL
Kürtét vadász zendíti meg,
Fellázad minden út;
Reng bérc és völgy és rengeteg,
Az őz riadva fut.
Én védtelent nem üldöznék;
Szelíd vagyok, s ha számban ég
Kék füsttel a pipa,
Tőlem, kis őz, pihensz mindég
Ernyőd sátoriba.
.
Mért lángol a busúlt vitéz?
Harcot nem szeretek.
Ott vér miatt pirúl a kéz,
Dúlván mint fergeteg.
Düh gyúljon ádáz lelkeken;
De nékem égjen csöndesen
Kék füsttel a pipa;
Mást hordhat véres telkeken
Tajtékzó paripa.
.
Viraszt a bölcs, gondol sokat,
S itt, s ott, s mindenfelé,
Eget, földet míg hányogat,
Csak a hibát lelé.
Jámbor, miért epedsz mindég?
Jőj, gyújts reá; ha vígan ég
Kék füsttel a pipa,
Derűl előtted föld és ég,
S nem lesz sehol hiba.
.
S te kit gyötör vad szerelem,
Szenvedsz igád alatt,
S gyötrelmeden kél gyötrelem,
Forrván baloldalad,
Vidúlj! örök bú nem tenyész;
Im így tanít s enyhítni kész
Kék füsttel a pipa.
Kín s kény, miként füst kél s enyész,
Más lép nyomaiba.
.
Sovárg, eped, szaguld, csapong
Az ember untalan,
Bár kedv és szándék, tett és gond
Lesűlyed nyomtalan.
Sok jót, dicsőt föld gyomra zár;
Leomla sok királyi vár,
S kék füsttel a pipa
Bolyongó vándor ajkán már
Ott ég romaiba.
Pest, 1826. november
*
![]()
TOMPA MIHÁLY
PIPÁS KÁNTOR.
Nagy sáskajárásról lesz emlékezetem,
Mely támadott vala távol napkeleten;
Töröknek mondta ezt a jó magyar szája.
Szomorú időknek szomorú nótája!
.
Sarcoló készségben üle Szolnok alatt
A pogány seregből egy jókora csapat;
Lova a magyar ló abrakját elvette,
Maga meg gazdája kenyerét megette.
.
A szomszéd helységek valamelyikében
Motoszka támadt a jó kántor fejében,
Hogy a törököket ő bizony megnézi:
Mit, mit nem csinálnak lófarkas vitézi?
.
Volt kántor uramnak két szép tulajdona:
Nem pállott meg a bor előtte, de soha!
Pipáját mig ivott, csak addig nem szítta;
Pipás kántor, – már a vidék csak ugy hítta.
.
Egyszer hát kiballag a falu végére.
Onnan lopakodva a bodzásba ére,
Azután meg guggon ment az ér-oldalon…
S egyszer látja: hogy már elég közel vagyon.
.
Sürü galagonya-bokor volt nem messze,
Ott lesz még egyszer jó, ott nem vesznek eszre!
S benne űlt a kántor két-három perc alatt…
Előtte lóháton cifra török csapat. –
.
Nézte: mint forgott a sereg ide s tova,
Tüszkölt, ágaskodott nem egynek a lova;
Nézte a sokféle eszközt és szerszámot,
S nagyon kedvére volt minden, amit látott.
.
S míg ezeken függött két szeme és esze:
Zsebjébe elszökött pipájaért keze;
Megtölté s kiütött reá a revébűl, –
S mind ezt tevé a jó kántor tudta nélkűl.
.
És lőn nemsokára, hogy a bokor felett,
Mintha égetne ott valaki töreket,
Vagy volna befűtött téglaszín kéménye:
Kékszinű füstoszlop csavargott az égre.
.
A füst szemébe tűnt a török vezérnek!…
S a kántor látja, hogy felé nagyon néznek!
Nem tudja az okát, csak ugy fűl és fázik…
S akkor veszi észre, hogy hiszen pipázik!!
.
Azonközben néhány török oda nyargal,
A bokrot szurkálják, veregetik karddal!
A «falu torkából» majd kimegy a lélek…
Végre ráakadnak, – vége van szegénynek!
.
Mégis csak meghagyták a vezér szavára,
Kinek nagyon tetszett szörnyü pipázása;
‘Ne bántsátok – monda – ki így tud pipázni:
Nem lesz azzal szégyen egy szál kardra szállni!’
.
És kikiáltja ott a falu-végen:
Mikép a kántornak bajvívása lészen!
És ha a törököt a harcban leveri:
A helység adóját husz nap elengedi.
.
Összefut a hírre a falu népsége,
Százféle beszédnek se hossza, se vége;
Kántor uram pedig epekedik nagyon…
A mennykővel üttet dohányt, pipát agyon.
.
Lefityeg az orra, mint beteg pulykának,
A bátorító szók semmit sem használnak;
Mondják: vágja agyon, eb lelke pogánya!…
De ő nem szól semmit, csak fejét csóválja.
.
Végre megesik a népnek szíve rajta,
Szánalommá válik a biztatás hangja;
S a sok sohajtással kiveszik sodrából,
S íme szemlátomást felvidúl magától.
.
«Sohse sohajtsatok, sohse busúljatok!
Egyszer meg kell halni, természetes dolog!
Hanem amíg élek, illő, hogy jól éljek,
Ugyan hozzatok csak egy kulacs bort, kérlek!»
.
S amint felvágja a jó bor nyelve csapját:
Vígan félreüti szőretlen kalapját;
Még a rosz pipa is kegyelmet nyer nála, –
«Majd megtanítlak én, lánchordta pogánya…!»
.
Harmad-napig igy megy a helység házánál
Talpig pipafüstben, torkig borszeszben áll,
S aprítja a pogányt a vitézlő kántor, –
«Fogtam én törököt – monda – egyszer-másszor!»
.
Azonban ütvén a bajvivás órája,
Tántorgott, reszketett a jó kántor lába;
S látván rettegését, így suttogott a nép:
Sohse látjuk többé pipázni ő kelmét!
.
De felbátorodott. És most összevágnak,
Nem engedvén kemény tartásban egymásnak;
Most lelket kap s imígy szól vidámon a nép:
Dejszen már egy cseppet se féltsük ő kelmét!
.
Oda vág az egyik kard hirtelen e szóra:
Mintha csak a mennykő csapása lett volna;
Oda néznek… s nincsen többé fej a pogány…
Vagy mit is beszélek? – a jó kántor nyakán.
.
Szegény nép elnémul, s csendben haza megyen,
Forgatván elméjét a bús történeten;
A közös megjegyzés is végre ez leve:
– Csak nagyobb pipás volt, mint kardos ő kelme! –

p 1
p
p A pipázás
p igazi szertartás.
p Jutalom egy hosszú nap végén,
p ami segít néhány percre kikapcsolni,
p már-már meditációszerű nyugalmat nyújthat.
p Ezt soha nem adhatja meg egy szál cigaretta.
p Mert a cigivel függőséget csillapítunk,
p a pipázással a lelkünk is feltöltődik.
p Csakúgy, mint a bor, a dohány is
p egy olyan ajándék,
p mellyel az okos ember élhet,
p de az ostoba visszaélhet.
p A pipázás a dohányzás szimfonikus zenéje.
p https://nlc.hu/magyarorszagkul/20180220/
p
p
p
p Fővárosi
p „időtlenség”
p Mert a pipa
p ismeretlen valami
p már a fővárosban.
p A pipázásra idő kell,
p s a fővárosi embernek
p mindene van, csak ideje nincsen.
p A fővárosi ember mindig siet. Lótás-futás az élete.
p A pipa csak annak való, aki ráér tömögetni, piszkálgatni,
p illatos füstjében gyönyörködni.
p (Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes)
p
p
p A
p pipázás
p a nyugodt szemlélődés
p és az öröm forrása, a bölcsek társa.
p Aki pipázik, úgy gondolkozik mint egy filozófus,
p és úgy cselekszik, mint egy jó szamaritánus”
p (Edward George Bulwer-Lytton)
p
p
p „A
p pipa
p előhozza
p az emberből a filozófust
p és elhallgattatja a bolondot.
p Stílust teremt a nemes beszélgetéshez,
p csendesen, szemlélődően és gondolattelien.”
p (William Makepeace Thackeray)
p
p
p Akkor
p születnek
p szép és nagy gondolatok,
p ha a pipa füstöl”
p (Arany János).
p
p
p Béke-pipa
p „Hiszem, hogy
p a pipázás hozzájárul ahhoz,
p hogy az emberi konfliktusokat békésen
p és objektíven tudjuk szemlélni.”
p (Albert Einstein)
p
p
p Akit
p csak/főleg
p a protekció emel magasra,
p majd az úgynevezett százfejű cézár,
p a közönség előtt lebukik és megszégyenül
p és akár mindent feladva búskomorságba süllyed…
p
p
p Aki
p bűn rossz
p csúcsformaidőzítő,
p mindig pont a megmérettetéskor
p teljesít még akár az átlagon alul is:
p olyan lámpalázas, vizsgadrukkos stb.,
p mert ő krónikusan önbizalomhiányos…
p
p
p Aki
p egy szerecsent
p mosó vagy mosdató,
p a feketét fehérnek mondó –
p pl. egy hazaáruló szellemi bérmunkás
p
p
p Aki
p rabló-
p gazdálkodó ember,
p ill. rendszer-alattvaló,
p akár még az édenkertből
p is meddő sivatagot varázsló –
p az unokáira ezt örökül hagyó…
p
p
p Aki
p sokkal
p többet van
p vadidegenek,
p mint előszerettei között:
p szinte csak hálni jár haza.
p Ráadásul ő ott egy angyal,
p itt, vagyis otthon meg ördög…
p
p
p Aki
p alamuszi,
p magát alvó gyanánt tettető:
p ily macska fog inkább egeret fogni–
p nem lehet nagydobbal verebet fogni…
p
p
p Aki
p türelmetlen,
p és ezért nem eredményes.
p Ha várna, a magból diófa lenne…
p A víz cseppenként kivájná a követ
p Lassú víz lassan, de biztosan partot mosna
p
p
p A
p birkatürelmes,
p akinek a hátán
p nemzetiszínű ekével
p akár még szántani is lehet
p De majd az unokáinak jobb lesz!?
p
p
p A
p gördülő kőre
p nem tapadna a moha –
p miért nem maradtál lendületben,
p vagy ha megtört, szereznéd vissza…
p (élan vital – a dolgok belső éltető energiája)
p
p
p Aki
p egy kvázi „autista”,
p vagyis: mintha az lenne –
p önmagát leépült (ön)megér(te)tési
p és közlési szintre redukált vegetáló…
p (vagy mintha csak mutogatni tudna,
p mint egy marslakó, vagy szélütött stb.)
p
p
p Aki
p vegyes
p nyelvű-kultúrájú
p házastársak közvetítő,
p lebutított, szegényes angol
p konyhanyelvén gagyog, dadog,
p (nyelvünk határai a világunk határai…)
p
p
p Aki
p mindennapi
p újítás-kreativitás,
p idea-matéria teremtés
p nélkül csak egy gépiesen,
p vak megszokásokat követő,
p rutinból üzemelő biorobot…
p
p
p Aki
p soha nem
p járatja csúcsra magát,
p mint aki egy másik életre tartalékol,
p mindig csak félgőzzel, takaréklángon
p éldegél, tesz-vesz, vegetál, slattyog stb.
p
p
p Aki
p vagy nem ismeri
p a saját teste és lelke
p maximális terhelhetőségét,
p vagy épp ez lesz a minimum:
p túlfeszíti a húrt, ami elpattan,
p a jó/„jó” szíve megszakad…
p
p
p Aki
p úgy gondolja,
p hogy bőven elég,
p ha törvénytisztelő polgár,
p eleget tesz a minimális előírásoknak,
p ő nem akar „maximalista”: erkölcsös is lenni:
p amit a törvény nem tilt, azt neki szabad tenni –
p így okoz nyolc napon túl gyógyuló lelki sebeket,
p és ezért nem méri a mindenséggel magát…
p
p
p Akinek
p amilyen nagy a tehetsége,
p éppen oly kicsi a szorgalma:
p és e fordított arányosság miatt
p féllábú óriásként kidől a (rang)sorból,
p és mikor rádöbben, már nem érheti utol
p azt a Valakit, aki amúgy pedig lehetett volna…
p Neki nem kötelessége közjóra forgatni talentumait…
p
p
p Akin
p a hatóság
p nem találna fogást,
p de szíveken át tipor,
p súlyos lelki sebeket oszt,
p nyolc napon túl gyógyulót,
p aki mást csak eszköznek vesz,
p családja hidegháborús hadszíntér stb.
p (a lelke is ilyen: ahogy bent, úgy kint)
p
p
p Aki
p azt hiszi,
p hogy ha őneki
p jó az „erkölcsi bizonyítványa” –
p nem követ el istentelenséget,
p ha el is követi, rendezi bűneit,
p nem mulasztja, de teszi a jót stb.,
p példás, feddhetetlen stb. életű,
p akkor így egyben már boldog is…
p Pedig ez csak elégséges feltétel…
p
p
p Aki
p szerint
p élő embert soha nem
p mondhatunk boldognak?
p Bárkit bármikor tragédia érhet?
p A katolikusok is csak halála után
p avatnak arra méltót „boldoggá” …
p Ez csak a kiváltságos érdemdúsaké,
p és nem minden ember joga, sőt kötelme!?
p
p
p Akinek
p ez evilági élete
p csak egy előkészület,
p csak egy próbaidő vagy
p felvételi vizsga a túlvilági
p nagy, igazi, örök stb. életre,
p csak ez tartja benne a lelket
p a siralomvölgyi szenvedésben…
p
p
p Aki
p úgy érti,
p hogy egyszer élünk,
p hogy csak egy élvhajhász
p és nem törekszik isteni lelke
p halhatatlanságára, nemesítésére,
p amivel pedig evilági boldog is lehetne…
p Így csak kiégett, megcsömörlött életunt lesz…
p
p
p Aki
p mintha
p úgy fordulna orvoshoz,
p hogy nem vetkőzne akár meztelenre is
p s harapófogóval kell kiszedni belőle „panaszát”…
p Ő pont ily őszintétlenül kér baráti segítő tanácsot…
p
p
p Akinek
p a lenyűgöző „műveltsége”
p csak nyűg lesz: jó kérdések nélkül
p hiába rág át akár egész könyvhegyeket is,
p mert így csak terméketlenül beléjük temeti magát!
p
p
p Aki
p ha egyből,
p kapásból nem ért meg valamit,
p akkor úgy kell/annál rosszabb neki,
p ő nem fogsz szellemi erőfeszítést tenni…
p (és így nem is részesül a „jutalomból”,
p a szellemi-lelki gazdagodásból…)
p
p
p Aki
p mindig
p csak a neki
p örökre elérhetetlen után
p ácsingózik, sóvárog, áhítozik –
p nem látva/becsülve a keze ügyébe esőt…
p Az (a nő) meg amúgy tönkre is tenné őt –
p ezt meg közben mindörökre elveszíti…
p
p
p Akinek
p nagyon jó
p egy rémeset álmodni,
p így is jöhet isteni segítség,
p mint ahogyan Kabos Gyula,
p aki majdnem öngyilkos lesz
p a Papucshős című filmben,
p amikor fájón kikosarazzák őt…
p …de elalszik, és boldogan ébred:
p hála Istennek, hogy nem ez a némber
p lett életfogytiglan az ő házisárkánya…
p
p
p Aki
p heroikus
p pótcselekvő:
p hivatás-, párkeresés,
p és otthonteremtés helyett
p az egész világot megtérítené,
p a háta mögött levő istent keresve
p megkerülné akár az egész Földgolyót…
p
p
p Akinek
p a legnehezebb
p feladat segíteni,
p mert nem is tudja, hogy ő
p mennyire segítségre szorul –
p sőt: még épp ő aggódik érted,
p hogy nélküle te biztos elkárhozol…
p
p
p Aki
p végzetes
p hibát követ el,
p mert nem tudja,
p hogy ő ki és, hogy ki nem:
p mert amit szabad Jupiternek,
p azt nem szabad a kisökörnek…
p
p
p Aki
p nem tudja, hogy
p kivel áll „szemben” –
p elrontja a köszönést,
p de még a megszólítást is,
p ezért nem lesz szerencséje
p létfontos ügyében segítséget kapni,
p mintha nem lenne neki kedves az élete…
p (ezt a népmeséink bölcsessége is üzeni)
p
p
p Aki
p oly „büszke”,
p önhitt, gőgös stb.,
p röstell szólni a gödörben,
p hogy szüksége van valakire,
p vagy nem akar magán segíteni,
p és oda végleg be is rendezkedik,
p vagy még bele is harap a segítő kézbe…
p
p
p Aki
p az ellenségeitől
p valahogy még megvédi magát –
p de a „jóakaróival” szemben védtelen:
p Mekk mester barátja újítja fel a házát,
p aki a jót elrontja, amit csinál, az meg rossz…
p
p
p Aki
p nem fogta fel,
p hogy a kés kétélű eszköz:
p kenyeret is szelhetünk vele,
p de közben ujjunkat is lenyiszálhatja…
p Ahogyan a humor is lehet éltető isteni,
p de lehet gyilkos irónia, kegyetlen gúny…
p
p
p Aki
p soha
p nem mer
p tréfálkozni, viccelődni,
p mert hátha épp most rosszul sül el,
p hátha épp most nem nevetnek a viccén –
p és ő lesz nevetséges – vagy megbánt vkit…
p
p
p Aki
p szinte
p minden mondatába
p próbál valami viccest, szellemest erőltetni –
p és szinte mindenen nevetgél, mint a fakutya,
p mert amúgy istenigazából sírhatnékját leplezi…
p
p
p Akik
p kiengedik
p a verbális/képi humor
p össznépi csodafegyverét
p a kezükből, az elméjükből,
p ami nevetségessé/semmivé tehetné
p még a látszólag teljhatalmú zsarnokot is –
p már csak kormánypárti vicceket fogyasztanak…
p
p x

Petőfi Sándor
Befordúltam a konyhára
Befordultam a konyhára,
Rágyújtottam a pipára,
Azaz rágyújtottam volna,
Hogyha már nem égett volna.
.
A pipám javában égett,
Nem is mentem én avégett,
Azért mentem, mert megláttam,
Hogy odabenn szép leány van.
.
Tüzet rakott eszemadta,
Lobogott is, amint rakta;
Jaj de hát még szeme párja,
Annak volt ám nagy a lángja!
.
Én beléptem, ő rám nézett,
Aligha meg nem igézett!
Égő pipám kialudott,
Alvó szívem meggyúladott.
*
PETŐFI SÁNDOR
SZERELEM- ÉS PIPADAL
Szeretlek én téged, pipám!
És a dohányt, mely benned ég;
Hogy is ne? füstöd fellege,
Miként galambom szeme, kék.
.
Szeretem én galambomat,
Miként szeretem a dohányt;
Hogy is ne? pipa és leány
Érettem égnek egyaránt.
.
S miként a lyányszem s mint a füst,
Nem kék-e a menny födele?
S miként ezek, a mennyfödél
– Csillagtüzben – nem lángol-e?
.
Hasonmásául alkotá
Az ég e kettőt énnekem,
Hogy látva őket lássam azt,
Kitől boldogságom nyerem.
Pest, 1844. április
*

A PIPA
Charles Baudelaire
Író pipája vagyok én,
Rajtam ki-ki láthatja szépen,
Nézvén setét kafferi képem,
Hogy gazdám füstnyelő legény.
.
Ha lomha bútól nyög szegény,
Száll párám kis ház füstjeképpen,
Melynek étket főz üstje éppen
A pórnak, aki hazamén.
.
Tüzes szájamról sűrü háló,
Mely könnyü, kék rezgéssel ing,
Szépen, lassan köré kering,
.
És száll rá mind dúsabbra váló
Balzsamnak bűvös kelleme,
S meggyógyul lankadt szelleme.
Tóth Árpád fordítása
*

Lesznai Anna –
Cigaretta
Cigaretta, kis életszellem
te védesz meg önmagam ellen
mert halál a magunkba-zártság
s kóbor füstöd jelképes váltság
melyet a nagyvilágba fújok
ha gyáva magamból kibújok.
Meggyulladsz, mint szerelmes testek
kik egybeváló kéjbe estek,
emléke ős áldozó tűznek
égsz ajkamon, ha gondok űznek,
a gond eloszlik hirtelen
illatod megmarad velem.
Játszik a szám, halk élvezet
az anyamellig elvezet
anyamell gyümölcse tejútnak
kihez vágyaink visszafutnak.
Majd, ha leverem a hamut
tudom hogy testem földbe jut mi földbe jut,
egy már a földdel
rajta örök új dohány zöldell.
Végül megöllek… győzelem!
A biztos élet győz velem
idegenre szükség nincsen
kacag az elprédálott kincsen.
De (rejtve nyugtató tudás) lényeged
a megújhodás kifogyhatatlan élvezet
millió testvéred egy veled.
Ó örvendetes áradat
lelem szakasztott párodat
úton útfélen olcsó áron:
talizmán vagy kaján bazáron.

p 2
p
p Aki
p ábrándozó,
p egy fantaszta,
p mélázó merengő
p aki a bírhatókat is
p eladja álompénzért,
p és légvárat épít fel,
p majd meg sokat fizethet
p a lakbérszedő „lelki szakembernek”
p
p
p Akik
p oly balgák
p és tudatlanok
p és hiszékenyek,
p balek boldogtalanok,
p vagy csak álboldogok,
p de nem Istenüket kérdezik,
p s így könnyű prédái a gazdasági,
p politikai, szellemi szélhámosnak,
p szektavezérnek, motivációs trénernek stb.
p
p
p Aki
p már oly mocskos,
p annyi bűnt követett el,
p annyi a vaj a füle mögött,
p hogy így már nem is mer
p se a tűző Napra kimenni,
p se „Isten színe elé állni” –
p és inkább elbujdosik messzi,
p valahova az „Isten háta mögé” …
p
p
p Aki,
p ha a szemüvegén
p egy piszok, egy folt van,
p akkor azt hiheti: a világban van a hiba.
p a sötét az üveged, mindent sötétnek lát.
p Ugyanaz áll analógiásan a lelki szemeidre is…
p
p
p Aki
p már
p pánikol,
p és temeti is magát,
p mert bárhol ér a testéhez:
p mindenütt fájdalmat érez –
p pedig csak az egyik ujjában
p van egy kicsinyke szálka…
p
p
p Aki
p önkritikátlanságból
p magas fokozatot ért el,
p nagyon elfogult önmagával:
p a saját szemében a gerendát se,
p de a máséban a szálkát is jól látja…
p Csak mással szemben oly kritikus?
p Más hibáit nagyító, a magáét kicsinyítő:
p másnak nem használ, de magának árt…
p
p
p Aki
p mindig
p és mindenhol
p csak vacog, didereg,
p hiába ül a kályha tetejére,
p mert nem döbben rá, hogy
p a hidegség, a jégszívűség benne van…
p (ahogyan bent van, ugyanúgy van kint is)
p
p
p Aki
p nem tudja,
p hogy mások
p erővel és ravaszsággal
p elvehetik tőle a vagyonát, a házát,
p a ruháját, a gyerekét, a szüzességét,
p a testi épségét, sőt akár még életét is –
p de a lelkében csak ő maga tehet kárt…
p
p
p
p Akik
p balgán
p már végleg
p lemondtak arról,
p hogy valaha is boldogok lehessenek,
p mondván, rosszkor/rossz helyre születtek,
p koldusnak, mostohagyereknek, nem királyfinak –
p életük hátralevő részét önsajnáltatással töltik ki…
p
p
p Akik
p sohase
p hittek benne komolyan,
p hogy itt és most az ember,
p vagy pláne ő lehet boldog –
p ez csak kitaláció, ábránd,
p nem létező kék madár stb.
p Ez csak a dajkamese, giccs,
p csak a happy endes operett áltatása:
p boldogan éltek, míg meg nem haltak…
p
p
p Akik
p hagyták magukat
p egyszer s mindekorra
p fekete dobozba beskatulyázni
p született vesztesnek, felesleges embernek,
p porszemnek, túlélésért güriző hangyának stb.,
p s ilyen minimum szinten fagyott az életigényük…
p
p
p Akiknek
p a naponta fogyasztott
p médium által is táplált
p beteges és betegítő félelmek,
p végső soron maga a halálfóbia eszi a lelkét –
p mert szellemi kiskorúan oly hiszékenyek és
p gyávák: nem mernek már ma igazán Élni…
p
p
p Akik
p életútjuk felén
p egy nagy sötét erdőbe jutottak,
p csalódottan mély válságba jutottak,
p mert anno feladták ifjúkori álmaikat,
p és nem jól/igazán keresik a kivezető utat,
p mert nem mernek/akarnak nagyot változni…
p
p
p Akik
p maguknak
p se vallják be
p lelki bajaikat,
p gödörbe esettségüket,
p és ezek medikalizálásában
p partnert keresnek és találnak
p például a mai protokoll orvosban,
p és egy „betegség” menhelyére bújnak…
p
p
p Akik
p érzik
p vagy tudják is,
p hogy milyen létfontos
p a lelkiviláguk nemesítése,
p de rosszul tették fel a kérdéseiket,
p rossz szellemi iránytűjük megvezeti őket…
p
p
p Akik
p nem is mernek
p bátran szembenézni
p az élet-halál kérdéseivel,
p mert azt hiszik, hogy akkor
p ők megússzák a válaszadást,
p de így csak, erről nem is tudva
p egy rossz választ „választanak” …
p
p
p Akik
p amúgy
p rendes, becsületes,
p szorgos, derék, jóravaló emberek,
p akik nem loptak, raboltak, öltek stb.,
p és mások még boldognak is tartanak,
p de titkon sehogy sem akarják érteni, hogy
p akkor ők miért senyvedő lelki hiánybetegek…
p
p
p Akik
p délibábot,
p kék madarat kergetnek:
p mindig abban reménykednek,
p hogy majd holnap(után) jobb lesz,
p csak még odáig valahogy ki kell bírni,
p addig itt és most a szenvedést kell viselni…
p
p
p Aki
p rég feladták már,
p hogy a sorsuk valaha
p még jobbra is fordulhat,
p és inkább álmodozgatva,
p elmerengve, nosztalgiázva,
p semmittevésüket is leplezve
p vissza-idő-utaznak képzelt aranykorokba…
p
p
p Akik
p bölcsnek vett
p kompromisszumok címén
p egyre jobban megalkudtak,
p komoly elvi engedményeket tettek
p és ezt azután alkohollal, rajongással
p vagy álbölcs cinizmussal kompenzálják…
p
p
p Akinek
p minden egyes napjuk
p csak egy újabb túlélési gyakorlat,
p mintha állandóan vészhelyzet lenne,
p és ehhez reggel a rádióból sebtében felkapnak
p egy „bölcs” gondolatot, hogy estig kihúzzák vele…
p
p
p Akik
p nem úgy
p néznek magukra,
p ahogy csodára nézni illik, és érdemes,
p s magától értetődőnek, jogosnak veszik,
p és drága isteni ajándékként nem becsülik
p ami már nekik megszokott: pl. szemük világa
p (legfeljebb akkor/későn, ha veszélybe kerül…)
p
p
p Akik
p annyi
p mindenki
p mással cserélnének,
p mert pont a sajátjukat
p nem túl sokra becsülik,
p és annak felfedezése, kibányászása helyett
p egy össze-mazsolázgatott „életet” élnének,
p vagy másokra irigykedve rongálják lelküket…
p
p
p Akiket
p a sárga irigység
p vagy az átkozott féltékenység gyötör,
p és mások boldogulása csak idegesíti őket,
p és örülnének, ha kiderülne: ők is csak csalók,
p mert minden boldog élet csak szemfényvesztés…
p
p
p Akik
p úgy érzik:
p teljesen tehetetlenek,
p mert leigázta, legyűrte
p őket a körülmények hatalma –
p és szinte olyannyira passzívak,
p ahogy egy kómában fekvő lény
p teljesen kiszolgáltatott a környezetének…
p
p
p Akik
p azt hiszik,
p hogy nincs bocsánat,
p de legalábbis az ő „halálos” bűneikre nincs,
p ezért még a gyötrő bűnbánatuk is hiábavaló –
p így fekszenek naponta lelkiismeretük kínpadján…
p
p
p Akik
p úgy érzik, hogy
p nem bírnák elviselni
p a bűnvallásukat követő
p elképzelt megszégyenülést –
p de így nagyobb terhet vesznek fel magukra:
p a folyamatos zsarolhatóságot még újabb bűnökre…
p
p
p Akiknek
p az álszent
p képmutatása,
p legalább hódolat
p gesztusa az erény előtt,
p de akik meg is elégednek
p jobb ügyhöz méltó buzgón,
p nagy idő és erőveszteséggel
p eme látszat fenntartásával,
p (ők istent is be tudják csapni)
p és nincs ínyükre kilábalni ebből
p az önroncsoló hipo-krízisükből…
p
p
p Akiknek
p még csak
p bűntudatuk sincsen,
p sőt, ami még rosszabb:
p a vétkükkel nem szégyenkeznek,
p de azzal még erényként hencegnek is,
p mint pl. a szenvedélybeteg munka/nőmániás
p (és akik így miért is keresnék a gyógyulás útját)
p
p
p Akik
p például/főleg
p az Újév első napján
p az eddigihez szervesen nem kapcsolva,
p már annyiszor akartak új életet kezdeni,
p hogy így csak borítékolható kudarc jött,
p és végül maradt a másnapos régi rossz…
p
p
p Akik
p nem okultak
p a tapasztalatukból,
p vagy hittek Münchhausen báró meséjének,
p és saját magukat húznák a hajuknál fogva
p a mocsárból, az erkölcsi fertőből, sikertelenül…
p
p
p Aki
p ártatlanul,
p vagy kis vétségért joggal
p igazságtalannak érzett büntetésként máris
p a bűnözés magasiskolájába, a börtönbe kerül,
p és „neki már mindegy’ alapon azt jól el is végzi…
p Vagy magától lép erre az útra, ha már úgyis stigmás…
p (v.ö.: Tolsztoj: Az elveszett szelvény/Bresson: Pénz c. film)
p
p
p Aki
p a nyomorgó
p egyetemistaként úgy hiszi, hogy
p ő sokat tehetne az egész emberiségért,
p de az ehhez szükséges pénz az uzsorásnál van,
p amit ő ezért akár bűnön keresztül is el/visszavehet…
p És Raszkolnyikov baltával agyonver egy ártatlant…
p (Rábizonyítani se tudnák, de végül ő maga vallja be…!)
p
p
p Aki
p kérdezi, hogy
p lehetséges-e,
p hogy az igazsághoz
p keresztülhazudjuk magunkat?
p Egyáltalán: származhat-e a rosszból jó?
p „És ha Isten közém és a nekem rendelt tett közé
p a bűnt helyezte volna – ki vagyok én, hogy ez alól
p magamat kivonhatnám?” idézi Lukács Hebbel hősét.
p Ő a bolsevizmust, a keresztülgyilkolást is választotta…
p
p
p Akit
p a bevallatlan
p kis hazugságból
p induló lavina temet maga alá,
p így lesz belőle egy véglegesen
p hitelvesztett erkölcsi nulla, hulla…
p
p
p Aki
p az ordas,
p ocsmány hazugságát
p bocsánatos/mókás kis füllentéssé
p megszépítő, átmaszkírozó ravasz Eufémia
p
p
p Aki
p bagatellizálja az abortuszt,
p azt kaparásnak stb. mondja,
p majd jön a drámai rádöbbenés:
p bűntárs volt: magzatgyilkosság…
p
p
p Akinek
p nem túl drága
p a neki is véges,
p neki is egyszeri életideje:
p ő a gumicsonton rágódó, vagy más
p hiábavalóságok után sóvárgó, kajtató,
p vagy profi időrablók önkéntes prédája stb.
p
p
p x

Kosztolányi Dezső –
Cigaretta
Ha rosszul kapcsol a központ,
vagy meghal valakid, rágyújtasz.
Mi is lennél már nélküle,
te modern ember? Kell ez a bűvös
dohányrúd, ez az áldozatfüst,
szájadba ez a vad parázs.
*

Szabó Lőrinc –
Cigarettafüst
Két akarat, két tett, az éber ész
Két villanása közt piciny szünet,
Tán lankadás, tán előkészület:
A tetszhalott percben szélrezzenés,
.
Mely a tüdő szivacsbarlangjait
Gáztámadásként elönti, s a jó
Meleg hús mélyét, szelíd riadó,
Nyugalmából fölveri egy kicsit.
.
A tömjéntől ördögök megszaladnak:
A semmitől irtózva csöndesen
Cigarettázom s halkan nevetem,
.
Hogy e kis füst, kék öncsalás, akármi,
Tartalmat ad egy üres pillanatnak,
Melyben nem tudnék semmit se csinálni
*
Egy kis cigaretta
(Szilassy):
Egy kis cigaretta, valódi finom,
oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom.
Szippantani jó, na de vége hamar,
csacsi mind, aki többet akar.
.
(Szeleczky):
Oly édes az élet, oly szép a világ,
míg szállnak a légben a füstkarikák.
Ha gyorsan is illan, szívedre ne vedd!
Cigarett, csak cigarett.
.
(Együtt):
Egy kis cigaretta, valódi finom,
oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom.
Szippantani jó, na de vége hamar,
csacsi mind, aki többet akar.
.
Oly édes az élet, oly szép a világ,
míg szállnak a légben a füstkarikák.
Ha gyorsan is illan, szívedre ne vedd!
Cigarett, csak cigarett.
https://www.youtube.com/watch?v=ditUvborT0g
*
![]()
Szilágyi György
Füstbe ment drámák
Darumadár a kék égről
a színpadra szálldogál,
Kék Darut szív a színész, míg
jár vagy ül vagy álldogál…
.
A színházban csődöt mondott
a nikotinelvonás,
cigarettafüstbe fullad
ma már minden elvonás…
.
Kémdrámában egy doboz Terv
minden tervet felborít,
s nem lát tisztán senki sem, mert
a füst mindent elborít…
.
Népszínműben, eresz alá,
hol a gazda üstje áll,
nem a fürge füsti fecske,
hanem Fecske füstje száll…
.
Kuruckori tévéjáték:
csendélet a táborban,
tárogató zokog, de mi
füstölög a távolban?
.
Operatőr a kamerát
agg vitézre mereszti,
ki a füstöt pipájából
totálplánban ereszti…
.
Füst szivárog a képernyőt
körülvevő rámából,
s a gondolat egy füst alatt
megy füstbe a drámából…
.
Tévéfilm: egy bomba bakfis
vánszorog egy laklival,
majd egymásnak s ágynak esnek,
s elszívnak egy paklival…
.
S bár a tévé többet füstöl,
ebben el fog vérezni,
mert a színház előnye, hogy
ott a füstöt érezni!
.
A színész, ha előveszi
zsebéből a szelencét,
rágyújt, pár slukk és a néző
tudja mit szív: Velencét…
.
Parasztdráma: pipadohány,
csípős, amely köhögtet,
bohózatban bagózik a
komikus, úgy röhögtet…
.
S ha a darab nyugati, hát
rágyújtanak Camelre,
amit csak a kritikusok
szippantanak le mellre…
.
Egykor a hős kardjába dőlt,
ma viszont a füst öli,
s amíg öli, a nézőket
azalatt kifüstöli…
.
Szeretnék már drámát látni,
– magyart, svédet, arabot –
nikotintól mentes, tiszta
levegőjű darabot!
.
Mert mi lenne, ha a néző,
ki a füsttől ma kába,
olykor egy kis kultúrát is
szippantana magába…?!
.
(1966.)
![]()
pppppppppp
EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
1.
A legeslegtöbbet én használhatok/árthatok magamnak –
a zsarnok akár meg is ölhet, de lelkemben kárt nem tehet?
Még egy kis gyermek is felgyújthatja házam, de otthonomat nem.
Hogyan védekezz a neked akarva-nem akarva ártókkal szemben?
2.
Önmagam után mindenekelőtt a jóbarátaimtól védjen meg Isten,
az ellenségeimmel elbánok magam is, pláne, ha ők nyíltan azok.
A bölcs az ellenségéből is hasznot húz, a balga a barátjából sem.
A bölcs nem is gyártja ellenségeit, sőt, akár barátaivá teszi őket.
3.
A nehezebb eset az álbarát, aki nem nyíltan akar, tesz rosszat.
Képmutatóan a javadat akarja, s ha nem ismered fel, el is veszi.
De még a Tartuffe is hamarabb lelepleződik, mint az a jóakaród,
anyád-apád, tanárod, orvosod stb., ki pokolba vezető utad kövezi…
4.
A legtöbbet ezért épp azok az előszeretteink árthatnak nekünk,
akik mindennapi életünk társai, és akikhez bizalommal vagyunk,
és kiknek, mint szülőknek kisgyerekként ki vagyunk szolgáltatva,
ill. a baráti-szerelmi bűbáj-bizalom miatt van hatalmuk felettünk.
5.
Ezek után/mellett állnak/jönnek a sorban azok a – profi – segítők,
akikkel közvetlen a kapcsolatunk: papok, tanárok, nevelők, orvosok,
edzők, tisztviselők, elöljárók, példaképek stb., akik a tudásuknál és
a pozíciójuknál fogva sokat használhatnak s még többet árthatnak…
6.
És ne felejtsük el a védtelen fogyasztót, megrendelőt stb.,
akire rászabadulhat egy Mekk mester, aki telve jószándékkal
és szorgalommal még azt is elrontja, ami eddig jó volt, működött.
A termelők, kereskedők, szakemberek, szolgáltatók, bankok stb. …
7.
És végül, de nem utolsósorban meg kell tudni védeni magunkat
a társadalom/állam szellemi, gazdasági, politikai vezető elitjétől.
Az egyházaktól, a bölcselőktől, tudósoktól, művészektől, íróktól,
egyetemektől, akadémiáktól, médiától, és a nagy döntéshozóktól…
8.
De az mégse máson, csak rajtam múlik, hogy boldogan,
avagy boldogtalanul élek: mindenkinek egyenlők az esélyei,
a Hamupipőkének éppúgy, mint az elkényeztetett királylánynak,
ha az előbbi rátalál segítő tündérére, utóbbi a Rigócsőr királyfira.
9.
A kunyhóban is lehetünk boldogok, lehet az otthonunk,
és a palotában is boldogtalanok. De a vermet ne lakjuk be.
Ismerjük, becsüljük, őrizzük és gyarapítsuk az aranyunkat,
de a szart ne mondjuk annak, bár csinálhatunk belőle aranyat
10.
Az „objektív” életminőség és annak „szubjektív” felfogása
nem két egymástól független dolog, de nem is arról van szó,
hogy ha részegek, kábultak, rajongók, bolondok stb. vagyunk,
mindent szépnek látunk – erre másnap kiábrándult cinizmus jön.
11.
Például a betegséget is lehet külső sorscsapásnak felfogni,
s vele a rosszat jól csináló protokoll orvoshoz menve szenvedni –
de ha isteni segítséget látunk benne: intő jelet az önvizsgálatra,
akkor megtaláljuk az okot és visszanyerjük, sőt az egészségünket!
12.
Istengyermek akarsz lenni, vagy állatorvosi ló maradni:
hiányzó/rossz egészség, játék, munka, hivatás, közlés-megértés,
humor, barát, szerelem, szex’ élet, házasság, család, lakás, otthon,
gazdálkodás, tudás, művészet, ízlés, evés-ivás, társasélet – Istenhit…
13.
A mese, példabeszéd rólad szól: ismerj magadra,
a baj felismerése már a gyógyulás kezdete, fél sikere –
gyáva önigazolásból ne hárítsd szabad felelősséged másra –
jó szellemben/istenképpel és lélekbátran változtass életeden!
p.s.:
megértető, elképzeltető, érzékenyítő, fogalmat alkottató,
emlékeztető, elgondolkodtató, megítélendő, megfontolandó,
súlyozandó, magunkra ismertető és jó változtatásra serkentő
versek, bölcs közmondások, életképek, mesék, jellemrajzok stb.
ppppppppppppppppppppppppppp

