kb. 20 perc olvasás

Eugéniusz:
Önsors-javítás/rontás ABC – X.
pppppppppppp
Emberélet mennyiség/minőség
Szempont és témaötlet-gyűjtésem:
A létjavítás/romlás Jenciklopédiája
pár magyar mondatos előmunkálatai
pppppppppppppppp

Bölcs-balga, és boldog-boldogtalan lélek
Édenkert-aranykor és/vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Pálóczi Horváth Ádám
Magyar tánc
.
Azt mondják, hogy nem illik a tánc a magyarnak,
Nem, ha neki bugyogót s félnadrágot varrnak,
De pengős sarkantyúnak, kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.
.
A franc tánc mind negédes, mind szeles a német.
Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet.
Melancholis az anglus szövevényes lánca,
Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.
*
Még azt mondják, nem illik a tánc a magyarnak,
Nem, ha néki cipellőt, bő nadrágot varrnak.
De sarkantyús csizmának, kócsagtollas főnek,
Illik gyöngyös pártának, magyar főkötőnek.
Az én ingem lengyel gyolcs, csakhogy rojtja nincsen,
Az én csizmám karmazsin, csakhogy talpa nincsen.
Azért varrták a csizmát, hogy táncoljunk benne,
Ha rongyos is, foltos is, illik a tánc benne.
A franc tánc mind negédes, mind szeles a német,
Nincsen mutációja, mind egyrül varr hímet,
Melancholis az ánglus szövevényes lánca,
Csak az ugrós magyar tánc a Szent Dávid tánca.
*
Czuczor Gergely
Magyar tánc
Mit ültök itt vesztegelve?
Táncra legények!
Úgy szeretem az ifjakat,
Hogyha serények,
Rajta tehát, csak szaporán,
Majd elmondom én,
Ha megzendűl a hegedű,
Ki-ki mit tegyen.
.
Ti karéjban fogtok állni,
Én a közepén,
Szemközt ki-ki a társával
Reám figyelvén,
Kezetek a csipőn legyen.
Mozgástok szabad,
Lanyhán, ildomtalan állni
Éppen nem szabad.
.
A mell feszüljön előre,
Fent járjon a fő,
Büszkén emelkedjék a váll,
Mint Mátratető.
Karcsu derék, hajlós tagok,
Fürge ficke láb,
Teszik csinossá a táncost,
Másképpen fabáb.
.
Zengedez már a hegedű,
Kezdjük el tehát,
Üssük össze bokáinkat,
Pontban, egyiránt.
Előbb jobbra, aztán balra
Hármat ugorjunk,
De a nótával egy húron
Pengjen sarkantyúnk.
.
Mint a madár ágrul-ágra
Midőn szálldogál,
Ugrándozik nagy könnyeden,
Majd kicsit megáll:
Úgy lejtsen a ti táncotok
Viszont változva,
Úgy szép a tánc, ha tagokra
Föl vagyon osztva.
.
No, most hátra fogunk lépni,
De jól vigyázzunk,
S ha egy szakasz nóta lejár
Megint itt álljunk,
Helyes deli testállásban
Tapsolhat a kéz,
De egyszerre, mert különben
A zűrzavar kész.
.
Mint mikor a sebes zápor
Lezúg a völgyön,
Hányja veti a gallyakat,
S a kő alább jön:
Oly sebesen és erősen
Zeng a nóta már,
Hallja ezt a fürge legény,
S biztatást nem vár.
.
Nyalka, feszes lépte, nyoma,
Fordul mint evet,
S néha, midőn kedve tartja,
Ugrik másfelet.
Széles kedvében a keze
Már szabadon jár,
Hol megnyomja a süvegét,
Hol csipőre száll.
.
Vitéz Kinizsinek hírét
Hallottátok-e?
Hogy vigadott Kenyérmezőn,
Azt tudjátok-e?
Mint csatába rohanónak
Tüzelt a szeme,
Bajnokos volt mozdulása,
Feszült kebele.
.
Gyáva az, ki tunyán vigad,
Büszke a magyar,
Vére a nemzeti hangra
Fellobban hamar.
Életerő, tűz és kedély
Tánci jelleme,
Fürge szabad lejtésekben
Áll fő kelleme.
.
Most már rakjuk szaporábban,
Mert három a tánc!
Nem bánom, hadd oszoljon szét
A karéjos lánc.
De leánykát vegyen ki-ki
S járja páronkint,
S ha megperdül egyszer kétszer,
Adja soronkint.
.
S ti leánykák lejtőzzetek
Módos léptekkel,
Nemzetünk táncát soha ne
Feledjétek el.
Ti pedig ne tágítsatok,
Rajta legények!
Úgy szeretem az ifjakat
Hogyha serények.
1828

A Niagara
vízesés felett
„kötélen táncolva”
akarod elkápráztatni a világot,
akarsz imponálni a hölgyednek,
de nem előre és föl, hanem hátra,
sőt lefelé nézel és így le is zuhansz…
Gyűjtő-halmozó
Mindenekelőtt azt szerzi be,
ami mulandó, könnyen elvehető „érték”.
Amit lophat, rabolhat, vagy pénzért vehet
Pedig a legjobb dolgok „ingyen” vannak…
Van nagy ruhatára, de nem tud táncolni stb.
Van háza, sőt palotája, de nincsen otthona
Van kitartott szeretője, de nem szerelmes
Vannak humoros könyvei, de nincs humorérzéke
stb. stb. stb.
Aki még
se jó bortól,
se széplány csóktól,
se játéktól vagy tánctól
nem került önfeledtségbe,
sőt misztikus élménytől extázisba,
aki még soha nem „részegedett” meg,
nem élte át ezt a jó Ámort/mámort…
Aki
kiszámított –
csak semmi spontaneitás,
semmi önfeledt rögtönzés,
pláne nem jóféle extázis stb.,
csak szolid-józan „bulizás”,
mulatás, szerelmeskedés
a betanított tánclépések
kényszerzubbonyában…
Az
őseid, szüleid,
vagy a regényhősök.
udvarlási szokásaiban
főleg csak a túlzásokat,
például az álszemérmet,
a prüdériát látod és gúnyolod,
és nem is tudod mi mindenről
mondasz le akkor, amikor úgy
ismerkedsz és szeretkezel,
mint a kóbor kutyák a téren…
(a diszkóban „táncra” felkérve,
majd a klotyóban megdugva…)
Az
első nőt
elveszed,
aki nem ellenkezik,
s még megüti a mértéket,
mert hamar le akarod tudni
ezt a családalapítási ügyedet –
vagy hagyod, hogy ő elvegyen:
direkt, élettáncos hölgyválasz…
Távolból/
részegen
még szép volt,
amikor elvetted,
de ezután túl közel jött
és ez lerombolt minden illúziót,
lehullott róla minden álarc, jelmez…
Mert nem volt előtte „próbaházasság”,
ismerkedés, együtt-járás, háztűznéző,
közös játék és munka, tánc, mulatás…
Még
soha nem
izzadtak meg együtt
a játékban/sportban,
vagy épp a táncban,
így nem is érezhették,
tesztelhették a másik szagát/illatát,
ennek hiányában esküdtek örök hűséget…
Semmi
„romantika”:
gyertyafényes vacsora,
zene, tánc, bók/udvarlás,
szerenád, kedveskedés stb.
Ezek már elavult, ódivatú dolgok,
vagy legfeljebb az széptevésed
idején, a „hőskorban” volt a helyén…
„Egyszer már mondtam: szeretlek…”
Ha
elmúltál
már ennyi meg ennyi,
akkor te már öreg vagy
az udvarláshoz, a tánchoz,
a szerelmes éjszakákhoz stb.!?
Ebben a dimenzióban már élve
halottnak nyilvánítod magadat…
Pedig az emberi lény unikuma,
hogy minderre majd’ életfogytiglan,
és az év minden szakában is képes!
Ezek is az öröm/gyönyör tiszta forrásai,
feltéve, ha olcsó/drága pótlékokkal
nem piszkítod/mocskolod be őket…
Ön-
csonkító
Ha elmúltál
már ennyi meg ennyi,
30, 40, 50, 60, pláne 70,
te már öreg vagy a focihoz,
a mulatozáshoz, a tánchoz,
az együtt-alváshoz, öleléshez stb.
Ezeknek egyszer s mindenkorra vége!
Nem a mértékén, módján változtatsz,
de egyszer s mindekorra kiirtod életedből…
Akinek
olyan merev
elvei-szokásai vannak,
mintha valaki mondjuk
kényszer-zubbonyban akarna
szerelmesen össze-ölelkezni,
és/vagy gúzsba kötve táncolni
Betanított
életvezetők
Aki csak a kályhától
elindulva „tud” táncolni…
És a vicc a gonosz manóról,
aki minden éjszaka bepisiltet,
Majd, amikor a pszichiátere
tanácsára ő már ellentmondana,
akkor új „parancsot ad”, bekakiltat:
erre a verzióra már nem volt kész válasz
Javíthatatlan
aki már-már tökéletes…
aki egy fogadatlan prókátor,
aki mindent mindenkinél jobban tud,
aki mindig másokat akar megmenteni,
aki mindig jobban tudja, mi a jó neked,
aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,
így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…
Aki
önhitten
előre iszik
a medve bőrére,
nem is keveset, a fejébe is száll,
így azután a döntő pillanatban célt téveszt,
és így végül jó eséllyel a medve eszik belőle…
Nem ő fogja majd a láncos medvét táncoltatni…
Az
átok–
bumerángot
jó erősen és
messzire eldobó,
ami mást is sebezhet,
de vissza is csapódik rá.
Az Égre és így végül persze
önmagát is szembe köpő…
Nem
gondoltál
merészet, nagyot,
és nem tetted fel rá élted,
nyomtalanul válsz semmivé…
Legfeljebb bebalzsamozott,
mumifikált tested „él túl” …
Életfilmje
visszapörgetésekor
detonációs rádöbbenő:
ő csak egy statiszta volt,
egy bárkivel helyettesíthető,
egy névtelen „arc” a tömegben,
aki nem a saját szerepét játszotta,
aki nem tudta az érdekeit érvényesíteni…
Aki egy
alacsony önértékelésű,
így túlérzékeny mimóza,
aki rögtön megsértődik,
és duzzogva ki/félrevonul,
ha a fiúöltözőben mókásan
zrikálják, tréfásan ingerlik,
játékosan bosszantják stb. stb.
sem játékban,
sem az életében
nem él a meglepetés erejével,
nem tud kellemes meglepetést
szerezni pl. egy váratlan ajándékkal –
minden következő lépése kiszámítható,
mint egy előre programozott mosógépé…
Önerős
Saját hajadnál fogva
húznád ki magad a mocsárból.
mint állítólag Münchhausen báró
„Büszkén” ne is kérj segítséget,
hogy is szorulhatnál te másra!?
Vagy agresszív kismalacként
harapj bele a segítő kézbe…
Deus ex machina
„Váratlanul, csodával határos megoldással’.
A kifejezés szó szerinti fordítása: „isten a gépből”
a szólás görög eredetű, a drámai előadásokon
gépezet (emelőszerkezet) segítségével emelték színpadra
a megoldást hozó, istent játszó szereplőt.
Mint amikor egy reménytelen helyzetben
közbelép és mindent megold az isteni kegyelem…
Aki
mindazért
a rengeteg jóért,
kegyelmi adományért,
amiben folyton részesül,
azért nem ad naponta hálát –
de viszont tucat párna alatt is
megérzi az egy kis borsószemet…
Pedig a rosszért is hálát kell adni,
mert abból is épülhet, ha elég bölcs.
Az ő polcain már sorba rakva állnak
naponta/havonta teleírt panaszkönyvei –
ilyen szemmel, füllel, lelkülettel jár-kel,
hogy mi mindent lehet majd „rovás-írni” …
Be is vonzza, meg is teremti így ezeket!
„Könyöradomány”
Az Isten nem alkuszik…
Pénzért vásárolni „szerelmet”?
Betegséggel kizsarolni a törődést?
Kikövetelni egy szívességet, egy ajándékot?
Ún. jócselekedetekkel kiérdemelni a mennyet?
Elvárni, hogy téged is meghívjanak vendégségbe?
Amit egyszer megengedtek, arra már jogot formálni?
Kegyből
járandóságot formálni?
A tanulságos anekdota szerint
amikor F. J. császár eljárt vadászni,
a vadászmestert a kocsis mellől a bakról
mindig maga mellé, a hintóba szólította –
mindaddig, mígnem ő egy alkalommal
már magától is egyből be is ült mellé,
nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.
Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon…
Biztosra menni
A legjobb dolgok
tényleg ingyen vannak?
Például: szerencséből,
ajándékból, kegyelemből?
Egyfelől ez megnyugtató,
hisz ilyenje bárkinek, még
a szegény embernek is lehet.
Másfelől meg nyugtalanító,
hisz annyira nem tőlünk függ!
Szeretnénk ezt bebiztosítani:
babona, jogot formálás, követelőzés,
zsarolás, megvásárolhatóság stb. stb.…
A babona
az ostobák vallása?
Saját sikeres vállalkozásunkat
Még mi magunk sem tudjuk
pont ugyanúgy megismételni,
hiszen nincs két egyforma gól –
Legfeljebb babonássá tehet minket,
ha a tegnapi gólszerzés minden részét
pontosan ugyanúgy ismételnénk meg,
kezdve attól, hogy mit ettünk reggel…
Egy
focikapus is
érzi-tudja, hogy
mennyire nem csak
őrajta múlik a siker,
ezért lesz sokszor babonás, hogy
így próbálja előre biztosítani ezt…!?
Ugyanazt a nadrágot veszi fel stb. stb.
Nem is beszélve pl. a bányászokról,
akik nem véletlenül „Jó szerencsét!” köszönnek…
Aki
mintha
el-elfelejtené, hogy
minden új meccs 0:0-ról kezdődik
és legalábbis elvileg háromesélyes,
és a papírforma gyakorlatban borulhat –
pláne, ha ő elbízza magát, mint a nyuszi,
aki a teknőssel áll ki versenyfutásra…
Érdem és kegyelem
Felkészülhetsz a meccsre,
jól időzítheted a formád,
akár mindent beleadhatsz
s még jól is mehet a játék,
s mégsem következik mindebből,
hogy akár egyetlen gólt is fogsz lőni…
Ezt akkor igazságtalanságnak éled meg,
máskor viszont nem háborogsz azon,
ha egy szerencsés, talált góllal
felborítjátok a papírformát…
Aki azt hiszi,
hogy akinek egyszer
már szerencséje volt,
onnantól bérletes lesz!?
Nála nem forog a szerencsekerék…
A pünkösdi szűz kézzel nyerő,
aki visszatér a játékbarlangba,
és még a gatyáját is elveszíti…
(Harsányi Zsolt: Jókedvű könyv)
Sors bona, nihil aliut – Ez a hadvezér
Zrínyi jelmondata, aki nagyon is tisztában volt
a hadiszerencse fontosságával/forgandóságával…
Őt
a jó-
szerencse elvakítja,
és elbizakodottá teszi,
a bal meg leveri lábáról…
Ő elbukik a jellem e próbáján –
rosszul él a lelki fejlődésének
sorsa adta ilyen lehetőségével…
Nyomora nem edzi, de zülleszti…
Ki-ki a saját
szerencséjének kovácsa!?
Mert aki mer, majd az nyer…!?
A bátraknak van szerencséje!?
De: akinek több a szerencséje,
mint az esze és a szorgalma?
A hülyének van szerencséje?
Vagy a rest legénynek (népmese)?
Táncra, fiak, …
Táncra, fiak, hadd vigadjunk
Isten igazában,
Ne legyen ma bú vagy bánat
A magyar hazában.
Fölébredett, föltámadt a
Nemzet valahára,
Napvilágot lát, ki eddig
Vak sötétben jára.
Minden seb a férfi keblen
Be vagyon hegedve,
Minden rablánc, minden járom
El vagyon temetve.
Hadd örüljünk, hadd vigadjunk,
Huzzátok, cigányok,
Három a tánc mind halálig,
Legények és lányok.
A tánc után igyatok és
Kiáltsátok rája:
Légy mig állasz mindig ily víg,
Magyarok hazája!
*
Zajzoni Rab István, csángó költő
1832. február 2. — 1862. május 15.
*

Kerényi Frigyes
Tánczteremben
Zajongnak ők és lejtenek,
A kedvmegáldott emberek –
Czikázó hang után!
Megjöttem s nem vagyok jelen:
El-széttekintek szegleten
A nép hullámzatán.
.
S mondják enyelgő szózatok:
>>Az végre még alunni fog;
Tánczolni kedve nincs!
Oly ifjú s már is oly sötét!
Elszórja élte kellemét,
Szabad – s lábán bilincs!
.
Kerényi Frigyes, ügyvéd, költő és műfordító
1822. január 1. — 1852. tavasz

*

Reviczky Gyula:
Bál után
A mély gyönyörtől szédülök még,
Ragad a lázas képzelet.
Melletted űlök, czifra párok
Fel és alá keringenek.
A zene szól, de hangosabban
Dobog, majd megszakad szivem.
Szeretnék sírni, mint a gyermek,
A boldogságtul, azt hiszem.
Egy valczer édes áriáját
Lágyan merengve hallgatom;
De édesebb minden zenénél
A mosoly édes ajkadon.
S ha szólsz, óh, mennyei hatalmak!
Eszemet bontja meg e szó.
Én nem tudom, szférák zenéje
Lehet-e ilyen megható?
Honnan jövél? hol van hazád?… tán
A mennyből szálltál ide le?…
Ah, ép’ most kér föl egy fajankó!
S keringesz fel s alá vele.

Vagy-vagy
Roppant szerencséje
volt a szerelemben és/de
kevés szerencséje a kártyában –
egyszerre nem lehet mindenben…!?
(igazságos elosztás, kiegyenlítés!?)
Amiben szerencsés, ott elbizakodik,
amiben nem, ott maga alá kerül,
és feltétel nélkül kapitulál….
Kinek
lennél hálás,
hiszen mindent
magadnak köszönhetsz,
te vagy a modern self made man!?
De ennek az egykori mintája, Robinzon
nem felejtett el naponta hálaadó imát rebegni…
Másként, ha épp rosszul megy a sorod,
akkor meg a Jóistent káromolod, vagy
csak magad kárhoztatod
Akit
csak a protekció
repíti fel egy ideig magasra,
de a maga érdemének tudja –
majd a kegyből előbb-utóbb kiesve
még a kiindulószintnél is mélyebbre zuhan…
Ha pl. felgördül a függöny, az ezerfejű cézár,
a közönség ítél és buktat (ha nem fizetett klakk)
Aki
„összetéveszti”
az ingyen isteni kegyelmet
a király, a kormány, az oligarcha stb.
előjogokat élvező kegyence helyzetével.
Olyan személy, aki vmely hatalomnak
– rendszerint érdemtelenül – kegyében áll,
s ennek folytán kivételes kedvezményeket élvez…
Ahonnak a kegyúr kénye-kedve szerint ki is ejtheti…
Kegydíj
Megöregedett
v. munkaképtelen alkalmazott,
ill. hozzátartozói részére kivételes kegyképpen
megállapított olyan, kis összegű, rendszeres juttatás,
mely az érvényes szabályzat v. szerződés szerint nem jár.
Özvegye visszautasította büszkén a kegydíjat,
amit számára a cár rendelt. (Jókai Mór)
Lutri
Egyfelől annyira hisz a szerencsében,
hogy képes vagyonát a lottóra stb. költeni,
másfelől meg egyáltalán nem akarja észrevenni,
hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,
hogy még él, van munkája, van háza stb. –
elfojtani próbálja azt a nagyon kínos gondolatot,
hogy mindez akár egy pillanat alatt odalehet…
Hazárdjátékos
Aki nagy tétekben „játszik” –
egyszer majd csak bejön neki
a mindenért kárpótló főnyeremény…
Pl. a „Va bank!” – minden vagy semmi!
amikor kártyában/szerencsejátékban
valaki mindenét felrakja egy tétre…
+
Va banque!
átvitt értelemben
mindent egy lapra feltenni –
olyan lépés, ami rendkívül kockázatos
A rossz matekos
Akinek holtbiztos a szisztémája:
aki pénzzé teszi minden vagyonát,
így minden lottó-számot megjátszva
majd ő lesz a tuti milliárdokat nyerő…
Arra épít és ebben azért igaza is van, hogy
a szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye,
„csak” azt nem fogja fel, hogy ez mily minimális…
Azt meg a lottó-lázában fel sem tudja fogni, hogy
ha mégis nyerne, az is tönkre-, boldogtalanná tenné…
Aki
önerőből
koldussá teszi magát:
hazardőr, uzsorahitelt felvevő stb.,
vagy az örökös panaszkodásával
az anyagi leromlását be is vonzó,
és a mindennapi elemi megélhetése
attól függ, hogy irgalomból, kegyelemből
kap-e a járókelőktől alamizsnát…
Akinek
még nem járt le
a jól megérdemelt
börtönbüntetési ideje,
de valamilyen ünnep,
évforduló stb. alkalamából
amnesztiában, közkegyelemben részesül…
Aki
önerőből
koldussá teszi magát
(hazardőr, uzsorahitelt felvevő stb.),
és a mindennapi elemi megélhetése
attól függ, hogy irgalomból, kegyelemből
kap-e a járókelőktől alamizsnát…
Aki
a siker,
a szerencse,
vagy a szerelem
hatására elveszti
a józan ítélőképességét;
elkábul és megszédül stb.,
és végzetes hibát követ el….
Aki megrészegedik a jólléttől
(és jódolgában megveszik…)
Vak tyúk
A mód-szertelen
Tűt kutat a szénakazalban,
de előtte még a szemét is beköti,
és csak a vaksötétben tapogathat…
A próba-szerencse alapon kereső
Nincs kizárva, hogy talál, de esélye?
A drága idejét hiábavalóan pocsékoló…
Aki
úgy bolondítja
meg az életét, hogy
a próba-szerencse, vagy
a sorshúzás „módszerével”
választ foglalkozást, életpályát,
és esetleg még egy életre társat is…
(szereti a zsákbamacska meglepetést)
Aki
„igazoltan” boldogtalan:
hisz mindenkinek látnia kell,
hogy ő rosszkor/rossz helyre született.
Ennek a bizonyítására fordítja az erőit,
sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal…
Önbeteljesítő jóslata a kedvenc dala is:
„Fekete Péter öcsém/Te kis ügyefogyott
Ki a szerencsemalac/Fülit sose fogod…”
Aki
mindent
ki akar érdemelni
igyekezettel, szorgalommal stb.,
azt is, amit csak a szerencse, ill.
az isteni kegyelem adhat meg neki,
amire például neki születni kellene,
vagy ami csak ajándékként értékes…
Az élet legjobb dolgai ingyen vannak,
azokat nem lehet kiérdemelni, megvenni:
mint például a talentum, a tehetség stb.,
de persze lehet ezt nem/rosszul használni…
Mindent
ki akarsz érdemelni,
még az ingyen kegyelmet is –
vagy túl büszke vagy azt elfogadni
(egyáltalán nem tudsz semmit elfogadni,
ha azt nem tudod azonnal kellően viszonozni)
számolgatod,
könyveled élettársad érdemeit:
már/még mennyire méltó-e Ő Terád,
s ha már nagyon nem, akkor fel is út…
Ha tényleg te is azt kapod, amit érdemelsz –
hiszen te ezt kérted és nincs kegyelem,
akkor az akasztófán végezd, ha nincs
egy olyan lény, aki úgy fogad el téged,
ahogy itt és most vagy!
Köz-
kegyelem
Te sem adsz másnak,
így azután te sem kapsz
az Istentől amnesztiát –
így mindörökre priuszos,
büntetett előéletű maradsz.
Vagy: neked Isten elengedte
a nagy adósságodat, de te meg
ugyanakkor behajtanád mástól a kicsit is…
Alkalom mulasztó
Aki a jótündér-szerencse adta
(három) kívánságát balgán elszórakozó
és így a most lehetséges sokkal jobból
egy még rosszabb helyzetbe kerülő Midasz,
aki balgán azt hitte, hogy egy király bölcs is,
aki tudja, hogy mi is az ő jól felfogott érdeke/akarata
Midasz király
Ha módodban van
egyszer bármit kívánni,
akkor legyen meg a Te akaratod,
és ne is tudakold, hogy mi lenne
a Jóistené, ami a javad szolgálná:
kérd azt, ami neked most a legtöbb,
vagyis váljon minden arannyá kezedben…
(utána attól koldulsz, és nem győzhetsz
imádkozni-rimánkodni: csinálja vissza…!)
Jó-
szerencséből bal
A mesék ősi és örök
bölcsessége szerint
a szerencse forgandó
és nem személyválogató,
mindenkit meglátogat,
csak jól kell tudni élni vele,
mert a bölcsnek hasznára van,
a bolondnak még kárára is lehet.
Igaz ugyan, hogy az aranyhal
a telhetetlen feleség miatt
a halászt a viskójába rakta vissza.,
a kiinduló helyzetébe,
de ez már nem ugyanaz volt,
mert megtapasztalta a jobbat,
és tudja, hogy mit veszített…
Akinek a „betegség”,
a biológiai elváltozás
egy átkozott balszerencse,
egy kivédhetetlen külső csapás,
amit az orvos majd szerelgethet…
Aki kikéri magának, hogy orvosa-
segítője a „lelkében turkáljon” –
inkább bármit életfogytig szed,
műthetik, sugarazhatják stb.,
csak neki változnia ne kelljen
Aki
egy megveszekedett,
veszett embergyűlölő,
aki magával viszi örök sírjába
az életjobbító-könnyebbítő találmányi titkait –
nem tartva kötelességének azok megosztását…
Aki
nem tudja
kell időszakig
titokban tartani
találmányát, felfedezését,
és így abból vagy csak más profitál,
vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…
(vagy vállalja a pokoljáró dudás sorsot, ahogy
Wass Albert tudósa az Elvész a nyom c. regényében)
Aki
mindent
újra fel akar találni –
spanyolviaszt, meleg vizet,
sőt még magát a kereket is:
és addig nem is használja,
ha nem övé a szabadalom…
Aki
többet él
a nyers erejével,
mint az okosságával, az eszével:
meg is szakad, hamar ki/lemerül,
mert nem használ egyszerű gépeket
amilyen pl. a kerék, az emelő, a csiga stb.
Önmagát minősíti le igavonó barommá, géppé…
Aki
viszolyog
mindentől,
ami túlságosan,
„pofon” egyszerű,
aki mindig mindent
a bonyolultabb, komplikáltabb
módon tesz: pl. így vakarja a fülét is…
Aki
mint a „néma” gyerek,
akinek anyja se érti szavát,
nem adja világosan tudtul, hogy
neki ez nem ízlik, vagy nem esik jól,
de amikor már betelik nála a pohár,
akkor felfortyan és rátámad azokra,
akik idáig jóhiszeműen az ellenkezőt vélték…
Aki
semmit
nem ad írásban,
mert akkor azt nem
tagadhatja akár rögtön is le,
ha négyszemközt, tanú nélkül szól…
(Mert a szó elrepül, az írás megmarad)
Akinek
gyenge az akarata,
nem fejlesztette, gyakorolta,
és e jellemhibájából fakadóan
semmiben nem lesz állhatatos,
nem akarásnak nyögés a vége –
sőt ki lesz téve annak a veszélynek,
hogy így mások, és nem jószándékú
akarata fog érvényesülni az életében…
Voluntarista
Nem figyelve, illetve
nem érzékelve testjeleit,
a neki éppen alkalmas időben
ráül a bilire, és órákig hiába vár,
vagy nagyon erőlködik, úgymond
„mindent lehet, csak akarni kell!”,
de ennek nem (be)kakilás,
de sérv stb. lehet a vége…
Későn
már felesleges,
vagy még kár is…
Eső után köpönyeg,
miatta nem szárad
a csuromvizes ruha…
Jól bezárni az ajtót,
ha már megtörtént a baj –
esetleg így pont azokat kizárni,
akik kármentőnek segíteni jönnének…
Késő bánat ebgondolat…
…utólag már sopánkodni kár?
Amin már nem lehet javítani,
azon bánkódik, emészti magát,
pedig ez nem segít, sőt növeli a bajt:
a bűntudatos rágódás gyengít, „betegít” …
Az esetből viszont épp a tanulságot nem vonja le,
így azután könnyen beleesik ugyanabba a hibába…

Ady Endre:
Lédával a bálban
Sikolt a zene, tornyosul, omlik
Parfümös, boldog, forró, ifju pára
S a rózsakoszorús ifjak, leányok
Rettenve néznek egy fekete párra.
.
»Kik ezek?« S mi bús csöndben belépünk.
Halál-arcunk sötét fátyollal óvjuk
S hervadt, régi rózsa-koszoruinkat
A víg teremben némán szerte-szórjuk.
.
Elhal a zene s a víg teremben
Téli szél zúg s elalusznak a lángok.
Mi táncba kezdünk és sírva, dideregve
Rebbennek szét a boldog mátka-párok.

*
Kosztolányi Dezső:
TÁNC
Felzendül a húr a síkos terembe
s egyszerre zörgenek az ablakok,
ruhák szines gomolya forr kerengve
és a szemekbe lávatűz ragyog.
Pihegnek a láztól a női mellek,
erős kezekben égnek a kacsók
és a tükörnél, ciprus árnya mellett
acélerővel csattan el a csók.
A vágtató tánc vad rohamba nyargal,
repül a nő a sápadó lovaggal,
szemükbe lóg kuszált, sötét hajuk.
S amíg a kurjantások árja zúg,
a padlatot söpörve megjelen
a tánc múzsája félig meztelen.
1905

Tóth Árpád:
TÁNC
Táncot kivánnék látni, hintázó női testet,
Zenén lebegve könnyűt, toppantva halk neszűt,
Úszó, setét hajával csak fátyolos mezűt,
Kit nékem furcsa piktor, bús vágy, elémbe festett.
.
Hadd jönne, s lengené szép estté ezt az estet,
Most, hogy aléló pillám zokogni nehezült,
S hogy nehezülő szívem ím szakadni feszült,
S azt sem tudja szegény: élni vagy halni restebb?
.
Áztatnám ajkamat borús, bíbor borokkal,
És dúdolnék a tánchoz, téveteg, bús torokkal,
S hallgatnám, félig alva: kezem ütemre tapsol,
.
Rám dőlne részeg álom, mint nagy agyagkolosszus,
S nem érezném a bút, a szennyes és a bosszús
Hiénát, amint tépi szivem, s morogva habzsol.
1915
pppppppppp

Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
![]()
ppppppppppppppppppppppppppp

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Hej, igazítsad jól a lábod2025.03.01.
- Eugéniusz: Életminőség ABC – XXII.2025.02.28.
- Önsors-javítás/rontás ABC – IX.2025.02.28.