kb. 14 perc olvasás

Eugéniusz:
A bölcsesség dicsérete
és a balgaság korholása – II.
Önsorsrontás vagy /javítás ABC
pppppppppppp

Boldog-boldogtalan emberi lelkek
Édenkert-aranykor vagy vaskor/pokol
Istengyermek-táltosparipa/állatorvosi ló
Életminőség-vizsgálódások: típus-példatár
ppppppppppppppppp
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi – egyéni/társas élet/halál
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Arany János
AZ ÖRÖK ZSIDÓ
Pihenni már.- Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd…
Tovább! tovább!
.
Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék…
Tovább! tovább!
.
Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülőlöm a mát s holnapot…
Tovább! tovább!
.
Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midőn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megől szivembe kés…
Tovább! tovább!
.
S melyet hazud a sivatag,
Mind délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu…
Tovább! tovább!
.
Rohannom kell – s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek…
Tovább! tovább!
.
Oh, mily tömeg! s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott…
Tovább! tovább!
.
Az üstökös meg’ visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!
.
Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal…
Tovább! tovább!
.
Irígylem az ágról szakadt
Levelkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért…
Tovább! tovább!
.
Szegény zsidó… Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!
(1860.)


*
Reviczky Gyula
ZSIDÓK,
KERESZTELKEDJETEK KI!
Ahasvér, az örök bolyongó
Sóhajt minden gettó előtt:
Hát meddig lesz még rajtam átok!
Mikor lelek már pihenőt. –
És titkos szózat zúg a légben:
Mindaddig nem fogsz megpihenni,
Míg egy gettónak lesz lakója… –
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
.
Más istenünk van, más világunk!
Mi meg nem értjük Jehovát.
A régi istenek kivesztek;
Mit kísértsen csak ő tovább!
Villámszóró Zeusz sem él már;
Alláht is látom útra kelni
Európábul Ázsiába…
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
.
A haragos Jehova meghalt;
Most szerető, jó Isten él.
Lehet-e Isten bosszuálló?
Kívánhat-é szemet-szemér’?
Tilthatja-é a nem zsidóval
Jót tenni, vele lakni, enni?…
Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!…
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
.
Ezernyolcszáz és nyolcvan éve
Hogy Ahasvér, szegény bolond,
Elátkozottan, kitaszítva
Ezen a földtekén bolyong.
Szánjátok őt meg; mert ha többé
Jehovát egy zsidó se zengi:
Ahasvér akkor fog pihenni…
Zsidók, keresztelkedjetek ki!
*

p 5
p
p A testvére nagy szerencséjét megirigylő telhetetlen, aki a kincses-
p barlangban eszét és ezért életét veszti: az neki a koporsója is lesz…
p
p Egyetlen nő miatt ő ugyan nem mond le a sokezer/millió többiről:
p neki mind, minél több kell: így igazán egyet se ismerhet/szerethet meg
p
p Aki nem a saját – lelkéből is fakadó – szépségét őrzi, nemesíti, ápolja,
p de a divatos szépségideálokhoz akarva hasonlítani jól elcsúfítja magát
p
p A mindent tudni akaró: tele már a feje/agya – a hasznos helyett is –
p fölös-káros, sőt akár önveszélyes ismeretekkel, (ál)információkkal
p
p Az önbecsapó „boldog”: ő a hátrányból nem előnyt kovácsoló,
p de még a sarat is hetykén aranynak mondó, és abban dagonyázó…
p
p Bolha-elefánt: a bűnösen arányérzéketlen, a saját/társa
p botlásból már-már halálos bűnt kreáló, vagy bűnt-kicsinyítő…
p
p A vitákat elmérgesítő: aki csak olajat önt a már égő, lobogó tűzre:
p a vitából előbb veszekedés, majd abból verekedés/halál lehet/lesz…
p
p Aki nyugodtan/katasztrófaturistaként közönyösen szemlélődik,
p minek neki is menten oltani, hiszen csak a szomszédja háza ég-vész…
p
p Blazírt: a hajszolt érzéki gyönyöröktől, élvezetektől csömört kapó,
p minden iránt közönyössé vált – egy unott, egykedvű, fásult léha lélek…
p
p A bolond, aki a jégeső szőlőjében végzett pusztítása után a „félmunkát”
p magánszorgalommal bevégző, úgymond „Istent” kisegítő istenkáromló…
p
p Az ostobán hiú holló, aki jó vevő a hízelgő beszédre: büszkén énekel,
p és így könnyen kiénekli napi betevőjét, a sajtot a szájából a ravaszdi róka
p
p Aki sajnálja a drága idejét: nem adja meg a módját az evésnek,
p lemond e napi örömökről: moslékot zabál, úgyis egy helyre megy…
p
p Aki a napi új „tudományos” hírek alapján készíti el mindennapi ételét,
p egész napja az étkezésben csúcsosodik ki – a hasa az ő istene, vallása
p
p
p
p 6
p
p Aki találomra megtalálna még egy tűt is a szénakazalban:
p a „vak tyúk is talál szemet” „módszerrel” hiába is keresgélő…
p
p Szimultán sok dologba kap bele: nincs fontossági sorrendje,
p az első elakadás után már váltó, így végül semmit se bevégző
p
p A nagy blöffölő, aki majd nagyon hamar blamálja magát –
p a nagy hencegés utáni nagy megszégyenülés elszenvedője…
p
p A szellemi/lelki könnyűbúvár, pedig az igazgyöngy jó mélyen van
p Aki olyan művet, zenét stb. nem fogad be, ami lelke mélyére láttatná…
p
p Aki rettegve-őszülve időzített bombán ül, de nem hatástalanítja –
p aggódva figyeli a betegsége súlyosbodó tüneteit, de okát nem hárítja el
p
p Akinek a családi prüdéria, álszemérem ellen csak a trágárság,
p a szemérmetlenség stb. az ifjúkori lázadása: de végül úgy is marad
p
p Tudathasadás: te vagy az üldöző és a – magad elől – menekülő is
p Aki az önhibája miatt kergeti magát újabb házasságba, majd tovább…
p
p Akinek a háborús, vészhelyzeti, katasztrófa alatti indokolt spórolás
p már olyannyira a vérévé vált, hogy úgy is maradt, nem tud változtatni…
p
p Ha ma a becsületes munka eredménye „csak” a tisztes szegénység,
p ő ebből kitör, s lesz ferde úton, lebukástól rettegő boldogtalan „gazdag”
p
p Aki azt hiszi, hogy ő magát a „diáknyomorából” kiemelendő csak
p a szép testét kiáruló, hisz nem is csókolózó: a lelke így ép marad…!?
p
p A humor magaslatáról, ha felhágna rá, eltörpülne az „óriási” gondja
p És jókedvűen töltené az életét: tudna-merne magán is jóízűen nevetni
p
p Aki mindent elviccel, mindenből tréfát űz, nem lehet komolyan venni,
p és így hiába is ad le vészhelyzetben segélyhívást, csak nevetnek rajta…
p
p Ő már akkor is nevet/vigyorog, mint egy fakutya, ha a kisujjam mutatom
p Akinek a non stop humorizálgatása igazából csak a sírhatnékja leplezése…
p
p x

Tóth Lőrinc
Az uzsorás
Van Budapesten egy úr, ki nagyérdekü kéziratokkal
Tölti fiókjait és gyűjti a szép neveket.
Rendezi értőleg, jól osztályozza csoportba,
S kapzsi örömmel néz végig az alfabeten.
Van költője elég, van szónoka, grófja, művésze;
Váltókat rejt a tárca… s az úr – uzsorás.
*
Panaszkodó uzsorás
„Oly magas a lakbér Pesten, nem győzi az erszény!” –
Rút, fösvény uzsorás, ezt nyögöd úntalanul.
Lám, olcsó szállást tudok én számodra, ha kérded:
Hí a fenyítőház, jó tanya lesz teneked.
Míg a hetyke legény, puszták fia, gyors paripát lop
S e kedvtöltésért börtöni éjbe kerül:
Zord ínségbe merült embertársidra vadásztál –
Rosszabb vagy, nyomorúlt, mint az a réti zsivány.
*

ADY ENDRE:
A ROTHSCHILDÉK PALOTÁJA
Rossz fiákker, kerekes gálya,
Hol az embert hallgassra intik.
Párisban, Bécsben, télen mindig,
Ködben és este ragyogott föl
Rothschildék palotája.
.
Kocsisom mindig arra tévedt,
Mintha kocsisom a Sors volna
S rossz fiakkeren bandukolva
Láttam: pompa, tüzes fényesség,
Szőnyegek s drága képek.
.
Boldog kocsis: egy lovat üthet.
Be borzasztó tenger az utca,
Hol száz gálya száz útját futja.
Be nem egyforma az az isten,
Aki kerget bennünket.
.
Lekacagott a kocsis hozzám
S ciceroneként járt a szája:
„Ez a Rotschildék palotája”.
S én a hideg ülésre nyomtam
Lángoló, dühös orcám.
.
Ember-könnyek sós tengerében
Éreztem siklani a gályám,
Vetélt örömök bús dagályán.
Csak egy-két tornyos szikla-kastély
Ragyogott ránk kevélyen.
.
Örök este és örök gálya,
Csak ott, ott fenn egy-egy toronyban
Lobban öröm örömre, lobban
És mindenek fölött világlik
Rotschildék palotája.

*
Ady Endre
Álmodik a Nyomor
Duhaj kedvek Eldorádója,
Száz tivornyás hely, ne bomolj.
Csitt, most valahol, tán Ujpesten,
Húszesztendős legénynek vackán
Álmodik a Nyomor.
Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó,
Melle horpadt, válla kiáll,
Arcán zúzos, jeges nedvesség,
Mosolyog. Szent, nehéz álmában
Urabb, mint egy király.
Tiszta ágyat és tiszta asszonyt
Álmodik s vígan fölkacag,
Kicsit több bért, egy jó tál ételt,
Foltatlan ruhát, tisztességet
S emberibb szavakat.
Kevesebb vért a köhögésnél
És a munkánál több erőt
S hogy ne kellessen megjelenni
Legalább tíz-húsz esztendőig
Az Úr szine előtt.
Te, nagyváros, csupán öt percig
Álljon ürítetlen a bor
Dús asztalán dús nábobidnak,
Mert valahol talán utolsót
Álmodik a Nyomor.
![]()
p 7
p
p Ő egy komoly kötelességtudatos felnőtt, felelős beosztású funkcionárius stb.
p aki úgymond „ezért” mindig oly humortalan, sótlan, nyársat nyelt, komor stb.
p
p Aki a többiek rovására szegi meg, cselezi ki titokban a játékszabályokat:
p a közös legelő csapdás rablógazdálkodó – termőföldből neki is sivatag lesz!
p
p Egy balek analfabéta: aki se írni, se olvasni nem tud, és aki még ráadásul
p pont a kapzsi kezelő orvosának diktálja, az meg át is írja, a végrendeletét…
p
p Neki még felnőve is csak játék az egész élet: minden visszacsinálható!?
p Pl. a kilőtt helyett átmenetileg az üvegszem is jó, mert visszanyerhető…
p
p Akinek csak egy ádáz létharcos robotolás az élete: struggle for life,
p maximálisan hiányzik belőle a könnyed, ötletes, felszabadító játékosság
p
p Aki elhiszi, hogy tényleg az egész világ az ő (népe) esküdt ellensége
p és ezért neki mindenki ellen létharcot kell vívnia (lásd: cigány-himnusz)
p
p Aki először még nem mer szólni, még új fiú, frissen megtért stb.
p majd harmadnapra már meg is szokja, hogy egy büdös ketrecben „él”
p
p A tüzet csírájában el nem fojtó/a szomszéd ház égésnél bámészkodó,
p akinek ezért martalékul esik az élete munkájával felépített lakóháza is…
p
p Mindent „tudatosan” csinálna, még a járást, és a ki-és belégzést is,
p nem engedi: második természet/vegetatív működése tehermentesítse
p
p A magát örök szolgaságra ítélő, mert egy idegen istenképet imádó,
p ami szerint ő csak egy eszköz a „kiválasztott nép” céljainak elérésére
p
p Agyaglábú óriás, kétlábú szék, és az egylábú szellemi mankós ember,
p aki nem támaszkodik a legnagyobbra, a benne is rejlő isteni szellemre
p
p Aki a kocsmában hőbörög, mert őneki nem parancsolhat senki…!
p Otthon/munkahelyén egy meghunyászkodó, övé az utolsó szó: Igenis!
p
p Aki a neki csak jót akaró mosolygó cukros bácsi, vagy ügynök stb.
p kedves szavait elhiszi, és névértékben veszi, aki a javát el is veszi…
p
p
p 8
p
p A hízelgő, az igazmondással a szakítást nem kockáztató álbarátok
p miatt is egy téves pályán futó, és ott rekedő, kínlódó kudarcos életű
p
p Az ún. bölcs mestert csak külsőségeiben, főleg különcködésükben.
p de abban maximális igyekezettel majomutánzó kis epigon, imitátor
p
p Aki mindenkitől legalább három lépés távolságot megkövetelő:
p de ki simogatná, sőt ki ölelné így meg? A testkontaktus-hiánybeteg…
p
p Kisökörként nagy Jupiternek képzeli magát: hamar pofára is esik…
p Ő az a „Mohamed”, aki azt várja, hogy majd a hegy jöjjön el őhozzá…
p
p Szájhős, csak a szája jár, de amúgy olyannyira kis legény, hogy
p még egy leányt csókolni sem mer, mert fél, hogy nem kapja vissza…
p
p Mértéktelen: ami neki elegendő mennyiségben az orvossága lenne,
p az túl nagy adagban, mértéktelenül már a halálos mérge lesz: pl. a bor…
p
p A hamis mellett minden illúziót romboló: pl. az ún. kulisszatitkok
p feszegetése miatt nem éli bele magát egy színdarab előadásába se…
p
p Ő csak „naturálisan” látja-láttatja pl. a csókot: neki ez gusztustalan,
p mert itt két embernek összetapad a szája és összefolyik a nyála is stb.
p
p Aki a szutyok, mocskos mosdó-mosogatóvízzel a saját édes gyermekét,
p vagy egy rossz pappal magát a Jóistent is udvarra/pöcegödörbe kiöntő
p
p Aki falusi ősbizalommal, naivan még a nagyvárosba költözve is
p egy becsületkasszába gyűjti a munkatermékeinek az árát (éhen hal)
p
p Aki betegesen rosszhiszemű, és végleg bezárkózó lesz és marad,
p ha őt egyszer egy pohár vízért bekéredzkedő ravasz tolvaj meglopta
p
p Aki az örök halogató, a mindenre még ráérő Pató Pál uraság:
p ő még az ún. tűzoltómunkát is a körmére égető, másnapra áttevő…
p
p Aki egy gyorsan és nagyon felbuzduló, fellelkesedő, tettvágyas,
p de nagyon nem kitartó, és nagyon hamar feladó ún. szalmaláng lélek
p
p x

LÖWY ÁRPÁD
A MAGYAR NEMZET JÖVŐJE
Mottó:
(Egy dunántúli kalendáriumból.)
Tiszántúl, Dunántúl, mind a négy gránicig,
Kilenc felekezet adósságra iszik:
S mikor elúsztatta az apai jussát,
A józan zsidónak szídja a Krisztusát.
– * –
Ki jövőbe látni tud:
S ahhoz nem is oly sok kell,
Tisztában lehet már ma is
A főbb eseményekkel.
.
Nyissuk csak a szemünket ki,
Mik voltunk ötven éve?
Rabláncra vert provincia,
Letörve, összetépve.
.
Úr és paraszt volt a magyar,
És gőgös mind a kettő,
Hős volt, ha kell, de nem tudta,
Hogy mi a kétszerkettő.
.
S eljött a próza korszaka:
Mit a vasút hozott meg,
De nem kellett a pudli, s rőf,
Hős, dicső nemzetünknek.
.
Ne adj’ Isten! – azt képzeltük,
Hogy megalázó volna,
Ha Zoltán, Géza, „Urffy” a
Boltban vásznakat pakolna.
.
Szegény mamának a szíve
Megtört volna búvába’:
Hogy fiacskája „Eminens”
Egy „Ipariskolába” (!)
.
Aztán jött egy kevésbé hős,
De élelmes faj árja,
S a jelszó: „Mi van eladó?”
Az egész Hont bejárja.
.
Ötven esztendő telt el és
Arra ébredtünk szépen,
Hogy a lenézett, rongy zsidó
Boldogul mindenképpen.
.
S ha mint zsidó nem boldogul,
A keresztvíznek áll ki,
S ötven krajcárért Széchenyi
Lehet ma már akárki.
.
Maholnap Kohn-ivadék lesz
Magyar miniszterelnök,
S x-lábú snájdig őrnagyért
Rajonganak a delnők.
.
Zsidó fiú kispapnak áll
(Ősei bóvlit mértek):
S idők múltán Goldstein-utód
Az esztergomi érsek!
.
Bank, színpad és redakció
Ővelük van már telve:
S kilökni az utolsó gójt,
Ez mindnyájuknak elve.
.
S mi deklamálunk, hősködünk,
S iszunk a Honhazáért,
S nem látjuk, hogy a sok beszéd:
Kutya veres faszát ér…
*
Tóth Árpád
Visszhang
Mi az, mi szerte a hazában
Üres hordónál különb módra pang?
A (bank).
.
Mi az, mit összeszedni nem tudok,
Bár falba verjem a homlokomat?
A (kamat).
.
Mi az, mi délibáb gyanánt övez,
És nincs isteni hatalom,
Amelynek segélyével testet öltsön?
A (kölcsön).
.
Hová küldöm az uzsorást,
Míg vigaszt keresek dalba, zenébe?
(Fenébe.)
1912.

Tóth Árpád
Naiv versike a házbérnegyedről
Nincsen übercíher,
Azaz kabát felső,
De itt van, na, nincs itt?
A november – első!
.
És dohányom sincsen,
Se bankó; és se réz,
De itt van a derék
Házmesterné, Teréz.
.
Hetvennyolc kilóval
Bús ágyamhoz belejt,
És ilyen a mondat,
Mit hanyagul elejt:
.
Nemde tudni tetszik,
Ma járt le a negyed,
Másszon ki az ágyból,
És fizessen kegyed.
.
– Kimászok az ágyból,
Bemászok a pácba,
Csak ma lennél, Teréz,
Irgalmas apáca…
.
Légy gyöngéd, amikor
Két kézre pakolva,
Kidobsz a lakásból
A sárga pokolba.
1911.

pppppppppppp

Az ön/társismeret-szeretet tükre
Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia
Téma és ötletgyűjtés, nyersfogalmazás
A szabad ötleteim magyarán írt jegyzéke
pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Ajándék szellemi segítség lélekbátor örökifjú
bölcsességszerető-boldogságkereső lényeknek
p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p ?
p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp

Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- A körtvélyesi csíny (film)2025.01.23.
- Eugéniusz: Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalan emberek – I.2025.01.23.
- Életminőség-vizsgáló tükör XIII.2025.01.21.