Régi-új intelmek/bátorítások – LXIV.

Írta: Nagy Jenő · 2025. január 23.

kb. 12 perc olvasás

Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma (Révai Testvérek Irodalmi Intézet  Részvénytársaság) - antikvarium.hu

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások – LXIV.

Ősrégi és új magyar parainézis

szabadlelkű örökifjú keresőknek



Életminőség vizsgálódások

Egy mondat a bölcs vagy balga,

boldog vagy boldogtalan lélekről

Szellemi segítség: igazmondó tükör



Táltos paripa vagy állatorvosi ló

Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat

Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok

Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára



Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár

Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

pppppppppppppppppppppp

Libri Antikvár Könyv: Mikszáth Kálmán (Fábri Anna) - 1983, 940Ft

Önmagadon

nevetsz vagy szörnyülködsz, mert

a mese rólad szól – ismerj önmagadra!

A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –

csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!

Könyv: Különös házasság (Mikszáth Kálmán)

Ady Endre:

A papok istene

Én véreim, búsak, szegények,
Tudom én azt, hogy kell az ének,
Kell a zsoltár, kell a fohász,
Kell a hit, de ne higgyetek
Soha a papok istenének.
.

Tőle jött minden kénes átkunk,
Sok meg nem hallott imádságunk,
Földi poklunk, ős kárhozás,
Szolga-voltunk, szegény sorunk
És hogy mi még mindig csak – várunk.
.

Ne dőljünk a szent Kába-kőre,
Várjon égi csodát a dőre.
Nekünk az élet a malaszt,
A mi üdvünk a változás,
A mi imánk: mindig előre.
.

Én véreim, búsak, szegények,
Tudom én azt, hogy kell az ének,
Kell a zsoltár, kell a fohász,
Kell a hit, de ne higgyetek
Soha a papok istenének.

*

Mikszáth Kálmán: A Szontagh Pál kutyái | antikvár | bookline

Ady Endre

A krisztusok mártírja

Vad, nagyszerű rajongást oltott

Az Érnek partja énbelém,

Csupa pogányság volt a lelkem,

Gondtalan vágy és vak remény.

.

Forgott körültem zagyva módon,

Lármával, vadul a világ

És én kerestem egyre-egyre

Valami nagy Harmóniát.

.

Paraszt Apollónak termettem,

Ki dalos, erős és pogány,

Ki szeretkezve és dalolva

Dől el az élet alkonyán.

.

Pogány erőtől, daltól, vágytól

A lelkem immár nem buzog,

Megöltek az evangélisták,

Az életbölcsek, krisztusok.

Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán (Élet-kép sorozat) | antikvár | bookline

p 1

p

p A szabadidős/vasárnapi vallásgyakorló, egy önáltató álszent,

p de aki így mégis legalább közvetve buzgón hódol az erény előtt

p

p Aki azt a hízelgőt tartja barátnak, aki hülyeségre biztatja,

p téves pályán tartja, de a fájó igazmondókat ellenségnek veszi…

p

p A lelkes buzgó: éjt is nappallá téve, így életét is megrövidítve

p pont a délibábot, a csalfa ábrándot, a hamis-káros vágyat kergető

p

p Aki már semmiért nem tud igazán lelkesedni: langyos, kiégett,

p vagy éppenséggel a káros szenvedélyének a krónikus „betege” …

p

p A jelenlétből menekülő, az itt és most-ból vészesen hiányzó,

p az általa csak képzelt szép múltba fájón elvágyódó (nosztalgiázó)

p

p Kártya- és légvárakat építgető önáltató, önbecsapó fantaszta,

p akinek a profi segítője, pszichiátere tőle még busás lakbért is kap…

p

p A szellemi/lelki köldökzsinórt gyáván, biztonságból nem elvágó:

p a holtáig gyámság alatt maradó, rekedő örökké kiskorú, infantilis

p

p Aki olyan, mintha csak egy átutazó, nézelődő kívülálló,

p egy turista lenne még a saját hazájában, a szülőföldjén is…

p

p Aki önként-dalolva megy gyökeret vágva egy nagyobb (fekete)

p kenyérért a számkivetésbe, a száműzetésbe, a messzi idegenbe

p

p A keblén, felengedve őt megmaró mérges kígyót melengető,

p de a segítő kézbe meg beleharapó, a barátait magától elvadító

p

p A verembe esve nem segítségért kiáltó, de oda berendezkedő,

p és azt ő magának egyszer s mindenkorra „otthonná” varázsló…

p

p Aki partra vetett vergődő halként nem a saját éltető közegébe,

p a vízbe lubickolni vágyó – csak egy kis babusgató simogatást váró

p

p A kevesebb jóval több lenne: így a nagyon sok helyett semmi:

p mert túl sokat akar a tolvaj szarka, de nem bírja el az ő farka…

p

p

p 2

p

p A bevallatlan kis hazugságból induló lavina temeti maga alá,

p így lesz belőle egy akár véglegesen hitelvesztett erkölcsi hulla

p

p Ordas, ocsmány hazugságát bocsánatos, sőt akár mókás

p kis füllentéssé megszépítő, átmaszkírozó ravaszdi Eufémia…

p

p Aki bagatellizálja az ún. abortuszt: kaparásnak stb. mondja,

p majd jön a drámai rádöbbenés: magzatgyilkosság bűntársa volt:

p

p Akinek nem túl drága a neki is véges, egyetlen egyszeri életideje:

p ő a gumicsonton rágódó, a hiábavalóságok után kajtató időtékozló stb.

p

p Aki időrablóknak, energiavámpíroknak nyit ajtót és terít is meg,

p és még udvariasan marasztalja is őket, nehogy megbántódjanak…

p

p Az alvó harci házőrző cerberust, vérebet piszkáló, ingerlő,

p az oroszlán bajuszát cibáló, provokáló bajkereső és rá is találó…

p

p Akinek a potyázó élősködők, a kocsmai szesztestvérek,

p vagy az ezer feletti Arckönyv-ismerősök stb. az ő „jó barátai”

p

p Aki csak a bajban döbben rá, hogy neki csak álbarátai voltak,

p ha például balszerencse nyomorítja és hitelhez kezeseket keres

p

p Egész életében a napi betevő falatért kolduló, tarháló, kuncsorgó,

p kéregető, vagy netán pumpoló örök segélyezett ön-leselejtező ember…

p

p Aki teknőcként, lajhárként, csigaként mi másban, mint futásban

p versenyez, és pont a nyúllal, majd végleg leértékeli/selejtezi magát…

p

p A borítékolt papírforma miatt az ellenfelét lenéző, elbizakodottság,

p önhittség miatt vesztő, a verseny közben el-elszundikáló balga nyúl

p

p Ő már előre iszik, sőt vedel a medve bőrére,

p de ittasan meg majd az anyamedve falatozik belőle…

p

p Ő soha nem rögtönöz, nem improvizál: nem kockáztat,

p a bemagolt szöveget csak ismételgető papagáj, szajkó

p

p x

Mikszáth Kálmán - Könyvei / Bookline - 6. oldal

ADY ENDRE:

AZ ÉLET

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!…
.
Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!
.
A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.
.
Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen…
… De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem! …

*

Mikszáth Kálmán: A két koldus diák. Zádor István rajzaival. Zádor |  Darabanth Kft.

Ady Endre:

A mindegy átka 

Sorakoznak s elfutnak a hetek,
Mintha kórház-szagtól futnának.
Talán nem volt soha ilyen beteg
Az Élet, mely szennyesen bukdos
S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog,
De viharok sűrübben jöttek
És többen voltak zúgó bátorok.
Most már a reménytelen Mindegy
Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,
A lágy ujjakat összefonja,
Hogy nem szorul össze az ököl.
S hogy itt még valami teremjen,
Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanás
S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,
Hogy minden vannál mindig jobb a más.
Gyujtsuk ki jól a sziveinket:
Csak azért se győzhet a Mindegy.

1913.

*

Galamb a kalitkában · Mikszáth Kálmán · Könyv · Moly

Ady Endre:

Sorsunk

Van az életben egy-egy pillanat,

Erősnek hisszük szerfelett magunkat.

Lelkünk repül, száll, magával ragad,

Bús aggodalmak mindhiába húznak.

Csalóka álmok léghajóján

A vihar szépen fellegekbe tüntet,

Míg lenn a földön kárörvendő,

Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket.

.

Van az életben egy-egy pillanat,

Hogy nem várunk már semmit a világtól,

Leroskadunk bánat terhe alatt,

Szívünk mindenkit megátkozva vádol.

Míg porba hullva megsiratjuk,

Mi porba döntött – sok keserű álmunk,

Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen,

Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

.

Ez a mi sorsunk, mindörökre ez,

Szívünk a vágyak tengerén evez,

Hajónkat szélvész, vihar összetépi,

De egy zord erő küzdelemre készti.

Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva,

Nincs egy reményünk, mely valóra válna,

Míg sírba visz az önvád néma átka.

Két választás Magyarországon (Kálmán Mikszáth)

p 3

p

p A múltbeli hibázásán rágódó, ön-marcangoló focikapus:

p bravúrral védhette volna – közben egy új, immár potyagólt kap

p

p Ő nem közösködik, senkivel nem szoroz és nem oszt:

p se az örömeit nem duplázza, se a bánatait nem felezi meg…

p

p „Tripla örömforrás”: saját/más öröme, de főleg mások kára –

p az ostoba kárörvendő, aki így majd saját örömérzékét is lenullázza

p

p Az ostoba irigy: ha elpusztul az ő tehene, dögöljön meg a másé is:

p arra már nem gondol előre, hogy így mind a ketten éhen halhatnak…

p

p Aki csak irigykedik más sikereire: a véges szellemi-lelki erőit

p az önfejlesztése helyett azoknak non stop ócsárlására vesztegető

p

p Hagyta magát már gyerekként végleg mereven beskatulyázni,

p így a holtáig nem fedezi fel a benne szunnyadó csodás talentumait

p

p Nem a lelki, örök értékálló kincseit őrzi, olyanokat nem is gyűjt,

p de pénzzel mérhető értékeit, s lesz magára zárt ajtós bunkerlakó

p

p Non stop pénzét számolgató, fialtató, magához is fukar, zsugori,

p a minden élvezetről lemondó, folyton sóvárgó örök elégedetlen

p

p Nem színezi, de szürkíti életét/életterét, pláne, ha ez most trendi…

p Pl. az újgazdag, hagyományát szégyellő cigány: szürke ruha/lakás stb.

p

p Akit csak a protekció repíti fel, de mégis a maga érdemének tudja –

p majd a kegyből kiesve a kiindulószintnél is még mélyebbre zuhan le…

p

p Aki olyannyira nem rendeltetésszerűen használja magát,

p mint aki a mester-hegedűjével (magával) veri a falba a szögeket

p

p Szélhámosokat bevonzó: olcsón neki akár még a Lánchidat, vagy

p Napóleon gyerekkori koponyáját is el lehet adni: ő az ideális balek

p

p Hegyek vajúdnak, de csak egérke születik – sok hűhó semmiért:

p aki állítólagos előszerettei rovására alkotgatná titkos remekművét…

p

p

p 4

p

p Aki emberként, tudósként, művészként öncélúan titokzatos lenne –

p még palackba zárt S.O.S. üzenete is enigmatikus: titkosírás-kódolt

p

p Az egyszer volt aranykorban ő is boldog lett volna, de most…!?

p Nem fogja fel, hogy ahogy bent, úgy kint: ő teremti a körülményeket…

p

p Ő az egyetlen kivétel: neki a szerencsére már bérlete is van,

p el is bízza magát, pedig az köztudottan oly forgandó természetű…

p

p Az ő szilárd elve, amire oly büszke: legyen igazság bármi áron –

p elveszítheti a barátait, sőt pusztulhat akár családja is (Kohlhaas M.)

p

p Egyrészeg otromba elefánt, egy tapintatlan, bunkó igazmondó,

p egy szalonképes szadista az érző-vérző szívek porcelánboltjában

p

p Aki még önmaga előtt is hétpecsétes lakattal holtig őrzi

p az inkognitóját: sosem tudta meg, hogy ki ő, s ki lehetett volna

p

p Aki nem méri fel a mindig kicsit más, új, változó helyzetet:

p ő kétszer is tenné ugyanazt/lépne bele ugyanabba a folyóba

p

p Egy utánzó majom, aki folyton csak mások életét kopírozgatja

p mert nincs bátorsága a neki rendelt egyedi-egyéni útját járnia

p

p Egy az egyben másolná mások sikeres útját: a kudarcra önítélt

p A rest lány, aki pont a lényegben nem követi a szorgos példáját

p

p Az istenített, bálványozott Mesterét mindenben feltétlen követő:

p ha a guruja egy rossz pillanatában a kútba ugrik, akkor még azt is…

p

p Aki éhező: mindig csak másoknak kaparja ki a forró gesztenyét,

p aki az önérdeke ellen tevőknek lesz a bőven termő bamba diófája

p

p Aki oly hiú és másokhoz hasonlítani akaró: pl. az őt ezért kínzó

p bajuszhiánya miatt a vagyona szélhámosok könnyű martaléka lesz…

p

p Aki betű szerint „érti”, hogy ha megütik, akkor neki oda kell tartania

p a másik arcát is – tálcán kínálja magát az áldozat ördögi szerepére…

p

p x

Könyv: Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Ady Endre:

A hőkölés népe

Ez a hőkölő harcok népe

S mosti lapulása is rávall,

Hogy az úri kiméletlenség

Rásuhintott szíjostorával.

.

Mindig ilyen volt: apró kánok

Révén minden igának barma,

Sohse harcolt még harcot végig,

Csak léhán és gyáván kavarta.

.

Erőt mutattak, erőt látott,

Vertnek született, nem verőnek.

Önerejét feledte mindig,

Sohse szegzett erőt erőnek.

.

Betyár urai így nevelték,

Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rugott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rugáshoz.

.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szivét kobozzák

S ha nehányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

.

Csak a Csodák-Ura meglátná

Végre ezt a szánalmas népet,

Adna neki csak egy dárdányi,

Úri, kis kiméletlenséget.

.

Hogy néhány maradt sereghajtó

Törötten, fogyva azt ne vallja:

Ezért a népért úgyis mindegy,

Ebsorsot akar, hát – akarja.

A mi Eötvös Károlyunk · Mikszáth Kálmán · Könyv · Moly

*

Ady Endre –

Az Idő rostájában

Kezében óriás rostával

Áll az Idő és rostál egyre,

Világokat szed és rostál ki

Vidáman és nem keseregve

S búsul csak az, akit kihullat.

.

S aki kihull, megérdemelte,

Az ocsut az Idő nem szánja,

Aszott nemzetek, hült világok,

Tört életek miazmás vágya

Halálra-valók s nem kár értük.

.

Szóljak próféták új szavával:

Nem kik mertek tagadni multat,

De kik nem magvak a Jövőnek,

Mindig azok, akik kihullnak:

Világok, népek, girhes eszmék.

.

Fonnyadtak s összezsugorodtak,

(Így szól az új próféta-ének)

Az Úr, az Idő áll örökké,

De elmulnak a renyhe népek

S velük együtt a tiszta Lóthok.

.

Óh, aszottak és be nem teltek

S óh, magam is faj-sorsom osztván,

Be igazság szerint hullunk ki

A kegyetlen óriás rostán,

Kedvét nem töltvén az Időnek.

Mikszáth Kálmán - Könyvei / Bookline

pppppppppppp

Mikszáth Kálmán élete és művei · Véber Károly · Könyv · Moly

Az ön/társismeret-szeretet tükre

Létjavítás/rontás Nagy Jenciklopédia

Téma és ötletgyűjtés, nyersfogalmazás

A szabad ötleteim magyarán írt jegyzéke

pppppppppppppppp

Könyv: Mikszáth Kálmán emlékezete (Császtvay Tünde (Szerk.))

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Ajándék szellemi segítség lélekbátor örökifjú

bölcsességszerető-boldogságkereső lényeknek

p Miért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

p balgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p ön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

p Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

p Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

p Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

p nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

p A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

p és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

p Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

p magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

p Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

p az ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p Arra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p ?

p Érzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

p megértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

p és tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

p szeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

ppppppppppppppppppppppppppp

Könyv: Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma