kb. 32 perc olvasás

Eugéniusz:
A boldog(talan) ember – XXIII.
Életminőség-vizsgálódó tükrök
A bölcs és/vagy a balga ember
ppppppppppppp

Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Istengyermek-ördögcimbora/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön/társ-sorsjavító vagy rontó típuspéldatár
ppppppppppppppppp

Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények ill. okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
ppppppppppppppppppp

Vörösmarty Mihály
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
„Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait.”
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény – véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nemn ismert érdem hősei,
Kiket – midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette – csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek – s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt – a jók a rosz miatt –
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez „ember!” advák örökűl –
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis – mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
1844 vége

*
Hazudni
„A filozófia
első és legfontosabb része az,
Amely tanítások gyakorlati alkalmazásáról szól;
például az, hogy nem szabad hazudni.
.
A filozófia második része
A bizonyításokat tartalmazza:
Miért nem szabad hazudni?
.
A harmadik rész
Az előzőeknek alapvetésül
és megvilágosításul szolgál.
Miért bizonyítás ez? – kérdezi.
Mi a bizonyítás? Mi a következtetés?
Mi az ellentmondás? Mi az igaz és mi a hamis?
.
A harmadik rész tehát
A második rész miatt szükséges.
A második pedig az első miatt.
A legfontosabb azonban,
Amivel mindig foglalkoznunk kell,
Az első rész.
.
Mi viszont fordítva csináljuk.
A harmadik résszel töltjük időnket,
És minden buzgalmunk ebben merül ki.
Az első résszel egyáltalán nem törődünk.
.
Így történik,
Hogy hazudozunk ugyan,
De annak a bizonyítási módja,
Hogy nem szabad hazudni,
Kéznél van nekünk”
(Epiktétosz kézikönyvecskéje)
Hazug.
Bölcs szólás-közmondás
A hazug a hazugtól tanul.
A hazug csak akkor mond igazat,
mikor magát hazugnak mondja.
A hazug csakugyan hazug,
ha igazmondó ruháját veszi is fel.
A hazuggal hazudni.
A hazugnak szavát gyakran megrostálják.
A hazugnak szájából az igazság is hazugság.
A hazugnál hazugabb.
A hazugon leghamarabb kifognak.
Az ugar nem hazug. (Bőven terem.)
Akkor sem hisznek a hazugnak, mikor igazat mond.
A rút hízelkedés
s hazug incselkedés mérge a barátságnak.
Asztal hazugja. (Tányér nyaló.)
Csikót nyakán, hazugot szaván.
Első béresnek szegődött a hazughoz.
Hamarább utolérik a hazug embert, mint a sánta kutyát.
A hazug embert hamar megfogják.
Hazug és csalárd egy fának ágai.
Hazug, mint a vámos.
Hazugnak beszélek-e én?
(Én nem hazudok; csak a hazug tart minden mást hazugnak.)
Hazugnak igazszavát sem hiszik.
Igaz vagy hazug egy áron kel nála.
Jó fejűnek kell lenni a hazugnak,
hogy mindenütt egyformán hazudhasson.
Kofásan árulja a hazug vakarcsot.
Nem jár hazug nyelve egy úton szájával.
Nyelvén fogják meg a hazugot.
Piac hazugja.
Sok hazug ember van innen és túl a Tiszán.
Szépen szól a hegedű, de hazug belül.
Tolvaj és hazug egy húron pendülnek.
(Aki hazudik, az lop is)
Közmondás nem hazugszólás.
Álomfeladó
Ifjúkori isteni üzenetedet,
amiről már képet is alkottál,
hogy milyen nagy dolog vár rád,
szép lassan napolgatod/feladod,
nem mersz hibázni, kockáztatni,
félsz a közmegítéléstől, gúnytól,
óvatosan, lelketlenül araszolgatsz,
a napi taposómalom realistája vagy,
hagyod kihunyni a szenvedély tüzét:
eszel, iszol, alszol, ölelsz, de már rég
nem a mindenséggel méred magad…
Élethazugságok hamis illúziójában
ábrándos álmodozásba ringatózó…
Fabula te rasa
A mese nem másról, rólad szól
Értsd meg a „tanmese” bölcs üzenetét
hogy minél kevésbé a magad kárán okulj…
Ismerd meg magad és változtasd meg éltedet
Ha meg másról szól, akkor emberismeretet ad:
pl. hogyan ismerd fel az álbarátod/ellenséged,
és ne a hízelgőt, a fájó igazság kimondását
csak a saját érdekében kerülőt vedd jóbarátnak,
tyúkként ne a rókára bízzad érdekeid védelmét…
Nagyon
nagy kincs
egy igaz jóbarát,
de még mindig jobb, ha nincs,
de közben nyitottan keresed őt,
mintha csak azt hiszed, hogy van,
de ő csak egy álbarát, aki kihasznál stb.,
és ráadásul erre csak túl későn döbbensz rá…
Rossz
fokozatok
Az egyik nem ismeri fel a hibáját,
és ellenségnek mondja, ha rámutatnak,
a tanmese se róla, mindig másról szól –
de azért elbizonytalanodik (moratórium)
A másik meg nyakló nélkül ismételgeti,
nem okul belőle, hátha most majd jól sül el…
Harmadik még büszkén dicsekszik is vele!
Személyválogató
Mindig a gazdagabbak tanácsát kéri –
biztos Isten érdemeikért vitte fel dolgukat,
s aki ért a gazdasághoz, a pénzszerzéshez,
az másban, pl. az életvitelben is jó tanácsadó
Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.
már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –
hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,
hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…
Így maximalizálja annak az esélytelenségét,
hogy valaha is helyes önismerete legyen,
és hogy életében jó döntéseket hozzon…
Az ellenség haszna
Húzz hasznot ellenségeidből.
Értened kell hozzá, hogy
mindent a jó végén fogj meg,
ne a pengén, hogy megvágjon,
hanem a markolatán, amely megvéd.
Kivált, ha ellenségről van szó.
A bölcsnek több haszna van ellenségeiből,
mint az ostobának barátaiból.
A rosszakarat néha hegyeket elmozdít,
melyeknek a jóindulat nem merne nekigyürkőzni.
Sokak nagyságát haragosaik alapozták meg.
A hízelgés ártalmasabb a gyűlöletnél,
mert ez hatásosan orvosolja a hibákat,
melyeket amaz elhallgat.
Az okos tükörnek használja a kajánságot,
mert jobban megmutatja a valót a vonzalomnál,
és általa elejét veszi gyöngéi leszapulásának,
vagy kijavítja azokat. Aki a torzsalkodás,
vagy rosszindulat mezsgyéjén él,
nem lehet eléggé résen.
(Gracián – Életbölcsességek kézikönyve)
Eszkaláció
Nagy bajgyártó
Egy bajból legalább kettőt,
vagy egy sokkal nagyobbat
és jóval tartósabbat csinálni
Például a be nem vallott kis
füllentésből beinduló és így
eszkalálódó hazugságlavina…
A nyíltan meg nem gyónt kis,
de szégyellt bűn zsarolhatóvá teszi,
és így egyre többre/nagyobbra „kényszerül”…
A hetvenkedő katona
A mások hőstettével dicsekvő gyáva,
aki csak a harc elmúlásával jelentkezik.
Vagy a nagyokat lódító-tódító Háry János:
a messzeség operetté szépíti a háborús időket?
Pedig kötéllel fogtak és parancsra embert öltél,
s idegen királyt szolgáló Mesebeli János voltál…!?
Vagy van olyan bölcs és hazaszerető parasztember,
aki ilyen időkben is magyaros virtussal jellem marad…
Kegyetlen
hazug/csaló
Titkos örökbe-fogadottaddal
tényleg – csak – az ő érdekében
nem közölted, és ma sem közlöd az igazat?
Annál rosszabb lesz neki az igazság pillanata,
ha a gyerek előbb-utóbb majd másoktól tudja meg…
Ez itt éppen nagyon nem a kegyes csalás esete volt…
Ugyanez állhat arra az esetre is, amikor elhallgatod,
hogy a családod pl. zsidó származású, történetű,
a gyerekedet meg csúfolva mások világosítják fel,
így joggal azt hiheti, hogy ez szégyellnivaló dolog…
Határ-idők
Időablak nyílás-zárás
Addig üsd a vasat, amíg meleg
Addig formáld gyereked, míg képlékeny
De te csak szó szerint ütötted a gyereked,
aki pedig ugrott volna egy jó szóra nyomban…
Szerep
Vagy mások osztanak rád
hozzád méltatlan szerepet,
vagy nem fogadod el a Sors,
a Jóisten osztotta szereped,
és új szereposztást reklamálsz,
vagy szereptévesztésben vagy:
a gyereked az apa, te a gyerek,
vagy teljesen azonosulsz vele,
nem tartasz kellő távolságot,
humoros, mosolygó distanciát…
Mintha a színész még otthon is siratná
a drámában tragikusan elveszített gyerekét…
Rosszkor
Via activa és
via contemplativa
Ideje a láblógatásnak és a „tenger-átúszásnak”
De te pont akkor „szemlélődsz”, amikor dönteni kellene,
vagy akkor tüsténkedsz, amikor ülepíteni, meditálni kell,
vagy egyiket sem teszed, csak tessék-lássék üzemelsz…
„Haszonelvű”
Ha te éppen itt
és most nem csinálsz
valami közvetlenül hasznosat,
már nagyon rosszul érzed magad,
mintha tűkön ülnél – még hogy te
szemlélődve sétálj!? Vagy csak úgy,
magáért a játékért… stb. Időpazarlás!!
Fontosság tudatos
Legalább egy évre előre
szinte minden percre beosztva…
Ha te most éppen nem szenvedsz
időhiányban, akkor már nem is érzed
magad elég nagy, elég fontos embernek…
Neked nem is jöhet közbe semmi jó sem,
ami „megzavarhatná” ezt a menetrendet…
Pozőr
Fontos ember
vagy fontos mondandóval:
minden egyes szavad alaposan
megfontolod, és lassan tagolod
és nyomatékkal ejted, vagyis így
mindent/semmit se hangsúlyozol…
Aki
itt és most
gyorsan és
látványosan akar hatni
és legalább hírhedtté válni –
ezért ő nem épít, csak rombol:
percek alatt felgyújtható, s leég
az évekig épített családi ház is,
vagy a vasúti viadukt robbantása,
mint egy galád terrorcselekmény,
ártatlan áldozatokat követelve,
valami „nagy” eszme jegyében…
Aki
jó adottságait,
talentumait nem ássa el,
sőt azokat szorgosan fejleszti,
de azokat bűn rossz célra is használja,
ha az itt és most éppen jobban fizet…
Mint amikor az aranykezű autószerelő
nem szakmájának él, de autókat lop…
Vagy az a szakmailag kiváló ügyvéd,
aki rossz ügyet, gazembert véd jól…
Aki
embergyűlölő,
aki magával viszi örök sírjába
az életjobbító-könnyebbítő találmányi titkait –
nem tartva kötelességének azok megosztását…
Aki
nem tudja
titokban tartani
találmányát, felfedezését,
és így abból vagy csak más profitál,
vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…
Aki
mindent
újra fel akar találni –
spanyolviaszt, meleg vizet,
sőt még magát a kereket is:
és addig nem is használja,
ha nem övé a szabadalom…
Aki
többet él
az erejével,
mint az eszével:
így meg is szakad,
mert nem használja
az egyszerű gépeket:
kerék, emelő, csiga stb. stb.
Aki
viszolyog
mindentől,
ami túlságosan,
„pofon” egyszerű,
mindig mindent komplikál,
bonyolultabb módon tesz:
pl. így vakarja a fülét is…
Mód-
szertelen
Próba-szerencse!?
Vak tyúk is talál szemet
(de ő legalább jó helyen kapirgál)
De lehetne, mert nem túl nehéz ennél
sokkal szisztematikusabban is keresni,
mert így magad minimalizálod a találati esélyt,
annyira, mintha szénakazalban keresnél egy tűt…
Mértéktelen
Arányérzéketlen,
ami akár az életébe is kerülhet:
ami kicsiben az orvossága lenne,
pont ugyanaz nagyban mérge lesz.
Kupica pálinka segítene, sok megöli.
Ahogy a kis tűz melegít, a nagy: vész…
Csodálkozó
Se-se, vagy is-is
Semmin ne csodálkozz!?
Csodálkozz rá (sok)mindenre!?
Pl. úgy nézzél magadra mindig,
ahogy csodára nézni illik… és mintha
most, ma látnád a feleséged is először!?
De te meg csak azon csodálkozol, hogy
a tűz újból és újból megégeti kezed?
Kíváncsiság
Addig nem voltál
reménytelen eset,
amíg bátran bármit
bárkitől meg mertél kérdezni,
és nem rettegtél: megütköznek,
vagy még rosszabb: kinevetnek…
De ha egyszer „megszégyenültél”,
akkor már magadba fojtod kérdéseidet…
Istentelen
erőfitogtatás
Élni és/vagy visszaélni…
Ha képes voltam csúzlit gyártani,
akkor ez a képesség hatalmat is ad,
amivel szabadon élhetek én magam is:
miért ne lődözném le a szelíd galambot –
már csak azért is, mert nem fog visszalőni…
Te így érted, hogy a Teremtés koronája vagy,
a szeszélyes zsarnoki önkényuraskodás formájában…
Ahogy nagyobb léptékben te akarod eldönteni, hogy
mely élőlények károsak, és melyek meg hasznosak…
Vörösmarty Mihály
HYMNUS
Isten segíts! királyok istene!
Emeld fel hozzád a király szivét,
Értelme légyen mint napod szeme,
Hogy végig lássa roppant helyzetét,
Hogy aki fényben milliók felett van,
Legyen dicsőbb erényben, hatalomban.
.
Isten segíts! népeknek istene!
Tedd jóra munkássá e nemzetet,
Hogy amihez fog óriás keze,
Végére hajtson minden kezdetet.
Add, hogy mit emberész és kéz kivíhat,
Ne várja mástól mint szerencsedíjat.
.
Isten segíts! országok istene!
Ruházd fel áldásoddal e hazát,
Hogy mint az őskor boldog édene
Dúsan virítson bércen, sikon át,
És míg keblén a hűk örömben élnek,
Pallost mutasson fondor ellenének.
.
Isten segíts! szabadság istene!
Add, hogy megértsük e nagy szózatot,
Adj csüggedetlen szívet is vele,
Hogy tűrni tudjuk, mint szent közjogot:
Tiszteljük azt a törvény érc szavában,
S ha víni kell, a vérnek bíborában.
.
Mindenható egyesség istene,
Ki összetartod a világokat!
Engedd, hogy bármi sorsnak ellene,
Vezessen egy nemes s nagy gondolat,
Hogy nemzetünknek mindenik nyomára
Ragyogjon emberméltóság sugára.
1844. július 30. – november 20. közt
*

V.M.
SZÓZAT
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze;
Itt élned, halnod kell.
.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
.
Itt küzdtenek honért a hős
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
.
Szabadság! itten hordozák
Véres zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
.
Az nem lehet hogy annyi szív
Hiában onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
.
Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
.
Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
.
Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny űl.
.
Légy híve rendületlenűl
Hazádnak, oh magyar:
Ez éltetőd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
1836
*

Vörösmarty Mihály
MIT CSINÁLUNK?
Mit csinálnak Magyarhonbanl?
Esznek, isznak és danolnak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy majd érte meglakolnak?
Van biz itt baj; de hiába
Enni csak kell az embernek;
S inni hogy ne kéne, ahol
Oly dicső borok teremnek;
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra.
Korhely-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, álmodoznak.
Semmi baj sincs? semmi gondrém,
Hogy az álmok megszakadnak?
Van biz itt baj; de hiába,
Olyan édes álmodozni!
S néha tán jobb, mint fejünkkel
Faltörősdit játszadozni:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Álmos-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, gondolkoznak.
És miről az istenadták?
Hogy tán élni kén’ a honnak!
Kár biz az; de már hiába,
Gondolatnak nincsen gátja,
És ha úgy van, amint mondják,
Gondolat a tettek bátyja:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Méla-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak, hadakoznak.
Szörnyűség! – No nem kell félni,
Csak szavakkal kardlapoznak.
Kár a szóért; de hiába,
Szóból ért a magyar ember,
S gyakran a szó dolgokat szül,
Gyakran a szó éles fegyver:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Nyelves-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Esznek, isznak s tán dolgoznak?
Félig-meddig: mert nem tudják,
Másnak lesz-e vagy magoknak.
Ennyi is kár; de hiába,
Munka jobb a koplalásnál,
S jobb az edzett kar, ha ép vagy,
Mint ha selymen sántikálnál.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gyenge-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
Mit csinálnak Magyarhonban?
Szőnek, fonnak és akarnak –
Tán vakarnak? semmi tréfa!
Posztó is kell a magyarnak.
Hát takács-e a magyar nép?
Nem szégyenli a vetéllőt?
Semmi baj! tán összefűzi,
Amit a sors egybe nem szőtt:
Csakhogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Gépi-gyáván
Ne maradjon senki hátra.
.
És, pedig – mit is beszéltem?
A vadásznak jó a cserje;
A költő hadd álmodozzék;
A kovács a vasat verje.
Minden ember, amihez tud,
Ahhoz lásson télen, nyáron,
S a paraszt borbély helyében
Úr szakállát ne kaszáljon.
És hogy aztán,
Majd ha ember kell a gátra,
Aki hitvány,
Félre tőlünk, menjen hátra!
1844. október – november 10.
*
V.M.
AZ ÁRVIZI HAJÓS
Szavalta a pesti magyar színházban
április 27-kén 1838 Laborfalvi Róza
Hol népes ház-sorok
Jegyzé az útakat,
Most vad moraj között
Fut gyilkos áradat.
.
Rémséges jaj kiált
Ingó falak megől;
Rémesb a hallgatás,
Midőn a ház bedől;
.
S omlott házak felett,
Élők – s halottakon
Örvényesen kereng
S zúdúl el hab habon.
.
„Ki ment meg engemet
Kórt, aggot és szegényt?
Mindenre ami szent,
Oh ember, hozz segélyt!”
.
A fennmaradt kövön
Így esd egy női hang,
S bajhirdetőn visít,
Mint vészben a harang.
.
S im sajka jő s rohan
Az áradat taván;
De aki rajta űl,
Embertelen zsivány.
.
Nem emberélet az,
Miért ő eveze:
Tiltott vagyont keres
Szentségtörő keze.
.
S szivetlenűl az agg
Nő mellett elsuhan;
Mert egy batkát nem ér
Mind, ami rajta van.
.
És több hajó kereng
Az ingó fal körűl;
De a szegény anya
Ott áll mentetlenűl.
.
Ez pénzét, az magát
Jövének menteni;
Van aki kedveseit
Aggódva keresi;
.
S ki csak mulatni jár
A köz veszély felett:
Az óni rá nem ér
Egy hitvány életet.
.
S mindig dühösb az ár,
S a bágyadt nő előtt
Száz örvény tátogat
Alásodorni őt.
.
Még jő s megyen hajó;
De ő már nem kiált:
Tűr s várni láttatik
A borzasztó halált.
.
„Ki él még itt?” riad
Most egy hajós közel,
Sajkája telve bár
Menekvők terhivel.
.
S még jókor érkezik;
A féltett kőfal áll,
S kihalt remény után
A nő hajóra száll.
*
A sajka partot ér,
S a megmentett sereg
A bátor férfinak
Hálás bucsút rebeg.
.
Csak a szegény beteg
Agg nő nem távozik,
S elfúladt kebliből
Sohajtás hallatik.
.
„Itt jó anyám, neked
E kisded adomány,
Pénz s egy falat kenyér;
Többet várj ég után.
.
Nekem nagy útaim
Vannak még szerteszét:
Ezreknek élete
Kiált hajót, segélyt.”
.
Szól s menne a hajós,
De a hölgy, kit hozott,
Tündér tekintetű
Asszonnyá változott.
.
Arcán redők helyett
Ifjú kellem virúl;
Szépsége bájoló
Leírhatatlanúl.
.
Szebb, mint a szerelem,
Barátságnál hivebb,
Mindennél, ami kéj,
Látása kedvesebb.
.
S az elbámult hajós
Hall édes hangokat,
Minőket emberajk,
Sem zenemű nem ad.
.
„Ha minden elhagyand,
Igy szól az égi nő:
Az ember és világ,
Barát és szerető;
.
Ha hozzád mostohák
Szerencse és ipar;
S hű fáradásidért
Rágalmak nyelve mar:
.
Emlékezzél reám
Sorsodnak éjjelén:
Önérzeted vagyok,
Nevem Jótétemény.”
.
Rendűlt kebellel a
Bátor hajós eláll
Ez égi látomány
Magas csodáinál.
.
Őt minden elhagyá,
Az ember, a világ;
Csaknem maga maradt,
Mint téli fán az ág.
.
Sorvasztók napjai,
S kietlen álmait
Gyógyszer nem űzi el,
Nem orvosolja hit.
.
De az nem tartja őt;
Megy a szép vágy után,
S még soknak élete
Menik meg csolnakán.
.
S ha néha mardosóbb
Fájdalma visszasír,
S a földön ellene
Nincs menedék, sem ír:
.
Lelkének a dicső
Hölgy képe feltünik,
S szűz arca bájain
Fájdalma megtörik.
1838. április 27. előtt

Betűhív
Ha Jézus
azt mondta
a gazdag ifjúnak,
hogy ossza szét mindenét,
(vagyona gátolja üdvösségét),
így hát, ha te is mechanikusan
ezt teszed, akkor bizton üdvözülsz…
Nem az evangélium szellemisége,
de a holt betűje irányít: így bolondít,
mert mindent mechanikusan kopírozol…
Végletes
Ha épp iszol,
akkor mindent és
mindenkit a kebledre ölelsz,
még a vadidegen járókelőt is, –
másnap másnaposan macska-
jajban meg mindenkit megmarsz,
leginkább/főleg az előszeretteidet……
Miért nem a Szentlélektől részegedsz meg?
Aki
egy Didergő király,
aki az egész teste/
lelke megmelegítéséhez
eltüzel egy erdőt, sőt már
az emberek házát stb. is,
csak mert nem tud, illetve
nem hagyja magát szeretni,
szeretetre méltónak lenni…!?
Aki amilyen sokat tudna segíteni,
oly okat/még többet is árt népének…
Ölel/öl
Tragikus
meg nem értés
Csak megsimogatni
szerettem volna a nyuszit,
de a folytonos menekülésével,
értetlenségével annyira felbosszantott,
hogy most már agyoncsapom, ha elérem…
Akinek
görbe a háta,
mégis üres a zsebe,
a sok fölös kapálás, szántás,
permetezés, locsolás stb. miatt,
mert pont tájidegen növényt vetett…
(amúgy meg az itt őshonos növény
szinte magától és oly bőven teremne,
akár még hetvenhétszeresen is…)
Aki
kőkeményen dolgozik ugyan,
de minek: csak a mennyiségre hajt –
akinek még-már nincs elegendő türelme
a minőséghez kellő jó ötletre, ihletre várni…
A jóval kevesebb, de jobb, több lett volna…
Vagy azért olyan „termékeny”, szapora,
mert csak egy tehetségtelen dilettáns…
Aki
az ágyban
henyélve várja,
hátha megálmodja
az isteni sugallatot,
anélkül nem is kell fel,
nem is öltözködik fel és
nem is takarít ki stb. stb.
Az önfegyelem-hiányos lusta…
Nem kezd bele, ha nincs kedve,
nem hiszi, hogy jözben megjöhet…
Aki
nagyon
következetes,
de csak úgy, mint egy ökör:
ő nem korrigál, nem néz szét,
nem figyel a jóbaráti intésre –
ő csak megy és megy konokul
az útján előre akár a szakadékba is…
Aki
nagy
igyekezettel,
és ravaszul törököt fog –
de aki ezután nem győúz bosszankodni
és mérgelődni: ez meg már őt nem ereszti el…
mint ahogy a róka fogta csuka, csuka fogta róka…
Aki
azt hiszi, hogy
diadalt arat, hisz
sikerült meghódítania a Nőt,
nem is sejti, hogy nem ő választott –
mintha ő tanítaná meg a halat úszni…
A férjfogó praktikákban mester hölgy
a hiszékennyel könnyen elhiteti, hogy
csak a kitartó és áldozatos ostromnak
adta meg magát: nem volt könnyű
Őt „megszerezni” (megszabadulni
tényleg nehéz lesz tőle…)
Két félidő
a pokolban
Életed első fele a pénz utáni hajszával telik,
nem kis részben telhetetlen nejed nyomására,
és a békés nyugdíjas évek helyett lerobbansz,
hogy majd a hátralevő években orvosokra költsél,
a hobbira szánt időt fölös-káros kórházban töltsél…
A vagyonod elmegy, de egészséged nem jön vissza,
mert mindenre kész vagy, csak önváltozásra nem…
„Öregedési tünet”
Ha elveszett a hited,
ebbe úgy nyugszol bele,
mintha ez a korral járna –
a cinizmust gondolod úgy,
hogy ez az öregek bölcsessége,
hisz már rég már kinőtted az ifjonti
naiv, „hóbortos” stb. idealizmusodat…
Ha majd
Ha majd nyugdíjas lesz, akkor boldog lesz
Akkor rengeteg ideje, fizetett szabadsága lesz!
Akkor majd olvas, fest, klubba és színkörbe jár stb.
Akkor majd bepótol mindent, amit addig mulasztott?
De: amikről odáig lemondott, az elsorvadt/meghalt,
már nem lesz képes feltámasztani: tétlenül ücsörög,
ami az ördög párnája: rosszban fogja törni a fejét…
Ha majd
Ha majd nagy leszel
Ha majd elvégzed az iskolád
Ha majd megnyered a versenyt
Ha majd nagy szerelmed téged választ
Ha majd saját lakásod, nagy fizetésed lesz
Ha majd megnősülsz és gyereked lesz
Ha megnyered a lottó főnyereményt
Ha… akkor majd boldog leszel?
Akkor igen, de itt-most nem…
(ha-ha-ha: hahota)
Holtpontos
Ha egyszer eljutsz ide,
meg sem kísérled, hogy
egy új lendületet vegyél,
s nem engeded, hogy más
egy lökést adjon neked –
de beletörődsz „sorsodba”
(Tehetetlenségi nyomaték)
Léc
Ha elsőre
nem sikerül átvinni,
akkor már nem próbálkozol,
hátha újra „hibázol”, és netán
kinevetnek a kudarcod miatt –
inkább olyan igen alacsonyra
teszed a lécet, amit így már
könnyűszerrel átléphetsz…
Aki
könnyen
megharagszik,
ő ezt már-már
szinte váró mimóza,
aki mesterségesen
teszi magát érzékennyé,
aki egy „Rézbányai Győző”…
De viszont nehezen bocsát meg:
ő egy örökké háborgó, szemrehányó
lélek szeret lenni: ilyenkor van elemében…
Nem fogja fel, hogy csak maga alatt vágja a fát…
Hóbortos
Lelki labilitás,
szeszélyesség,
amikor egy személy
bár könnyen nevetgél
egy magára vett viccen,
de könnyen meg is sértődik,
és meg is haragszik másra,
vagyis kiszámíthatatlanul reagál
a vele és körülötte történtekre…
Rigolyás
Olyan <igavonó barom>,
amelyet nehéz igába szoktatni.
Vkinek rendszerint másokra,
a környezetére kellemetlen,
különc szokása, megrögzött szeszélye v. hóbortja.
[A feleségem] mint … hitvesi kötelességet fogja elviselni …
minden rigolyámat. (Ambrus Zoltán)
Szerencsebérletes
Ha egyszer, itt és most
felvitte az isten a dolgod,
akkor életfogytiglan erre számítasz,
azt hiszed mostantól be vagy fizetve rá!?
(nem tudod, hogy a szerencse forgandó…)
Mint aki egyszer kegyelembe részesül,
amit mindenki csak ajándékba kaphat,
és onnantól jogot formál rá, követelné…
Veszteség-
halmozó lény
Ha netán egy ún.
„holtbiztos tipp” után
egy rossz lóra is tettél,
akkor futsz a pénzed után:
és még tovább is költesz rá
eladva utolsó inged és gatyád…
Mint akinek most nem jöttek be
a megálmodott lottószámok, és
tovább és egyre többet költve
játszik: „a hülyék adóját” fizeti)
Vesztésfóbia
Nem „sikerorientált”,
de beteges kudarckerülő…
Ha a papírforma szerint neked
nincs legalább egyenlő esélyed,
akkor már el se indulsz a versenyen:
nem megmérettetni, de nyerni akarsz,
a vereség emberi méltóságban alázó…!
Illetve már ki sem állsz a küzdőtérre,
vagy eleve feltett kezekkel, kapitulálva,
egyből a feltétlen megadásról tárgyalva
(jó, hogy az egri várvédők nem így tettek)
Ön-
gyilkos
„bosszúállás”
Ha egyszer bejutsz gazdagékhoz,
pl. az oly irigyelt szomszédodhoz,
pl. meghívót kapsz a lakodalomba,
akkor te – még aznap és rögtön –
ki is ennéd őket a vagyonukból…!?
(lásd: Móricz Zsigmond: Tragédia)
„Éhhalál”
Csak most jöttél meg
a hadifogoly/kényszer-
munkatáborból, ahol alig
adtak enni, sokat éheztél,
jól összeszűkült a gyomrod,
és most egy nap alatt kárpótolnád,
de így csak halálra zabálod magad…
Mankó
Segédeszköz
Jól jön a harmadik láb, egy mankó,
amire támaszkodni lehet, ha a sajátod gipszben van,
De ha idejében nem dobod el: nem megerősödik, de
inkább elsorvad a lábad és fogyatékos maradsz…!
Így van ez a szellemi mankókkal, „izmusokkal” stb. is,
ha kellő időben nem engeded el az ő segítő kezüket…
Piszkító
-tisztító
Jobb ügyhöz
méltó bugalommal
mindenkit bemocskol, befeketít
és így ő sem fog annyira kiríni közülük…
Vagy egy bűnösről bizonyítíná be ártatlanságát,
vagyis szerecsent mosdatna, vagy átfesti fehérre
(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)
Esetleges ember
Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is
Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is…
Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne
Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel
Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb.
Örömtelenül és szenvedélymentesen, langyosan vegetálsz,
vagy alkohollal, vagy más szenvedélybetegséggel kárpótolsz…
Istenkísértő
Feltűnési, bizonyítási
vágyból „extrém sportoló” …
Próbára teszed védőangyalod –
segítségét kérve kiugrasz a repülőből…
Vagy átevezel egy lélekvesztővel az óceánon,
s mindezt pusztán egy Guinness rekord címért!
Jobb ügyhöz méltó buzgalommal, „bátorsággal”,
a keresett-megtalált Hivatásod gyakorlása helyett…
Heroikus
pótcselekvő
Pár- vagy hivatáskeresés helyett
az egész világot akarja megtéríteni…!?
A háta mögött levő/benne lakozó istent
nem látva megkerüli akár az egész Földet,
hogy őt ezért az egész világ megcsodálja…
Majd összerogyva, magába zuhanva kesereg
egy ilyen „Isten háta mögötti” helyen, hogy
hiábavalóan vesztegette drága idejét…
Besokalló
A kedvenc zenéd és ételed:
mást se hallgatsz, mást se kérsz:
így ebből a jóból tényleg megárt a sok,
és lehet, hogy akár egy életre megutálod…
Ugyanez az eredmény lesz, ha a számodra
legvonzóbb nővel/férfival lakatlan szigetre
életfogytiglan összezárod magad: taszító lesz…
Hasonló „eredmény” lehet, ha az esküvő után
minden kapcsolatot leépítve bezárkóztok….
Szabadságos rab
50 hétig csak gürcölsz,
és behúzod a füled, farkad…
De két hétig, és 52 hétvégén
évi rendes „szabadságon vagy” –
kitombolhatod magad, de már
esténként is lerészegedhetsz –
majd másnap(osan) húzod az igát tovább
(feltéve, hogy esténként, illetve hétvégén
nem mellékállásban/házadon robotolsz…)
Ördögi körös
– Miért iszol?
– Mert bánatos vagyok.
– Miért vagy bánatos?
– Mert iszok…
(A kis herceg utazásából)
Absztinens
Aki arra büszke,
hogy semmi alkoholt nem iszik
pedig csak a bor igazságától,
rossz gátlásai feloldásától,
vagy a lappangó, elfojtott,
látens alkoholizmusa
visszatérésétől tart…
Bal-
szerencse-játékos
Aki csak egyszer volt
és csak pár percig bolond, és
megkísértette a szerencsejáték ördöge…
Annyira elkábította a kínálkozó kis esély,
hogy gazdag ember, ne kulimunkás legyen!
De az idő alatt minden vagyonát eljátszotta,
és élete további részét dologházban stb. tölti,
és minden megmaradt, spórolt pénzét italra költi…
(vagy kisemmizve, elválva magányban a híd alatt)
Aki
teremt
benned/nálad
olyan mesterséges szükségleteket,
amiket – szerinte – csak ő tud kielégíteni,
és így teszi/tenné megát pótolhatatlanná…
Mint az a parazita bűnszövetkezet, amelyik
jó pénzért felajánlja, hogy megvéd téged,
boltod/kocsmád mástól (önmagától…)
![]()
Vörösmarty Mihály
AZ ÚRI HÖLGYHÖZ
Fürtidben tengervészes éj
Szemekkel, mint a csillagtűz;
Hol annyi gőg és annyi kéj,
Ki vagy te márványkeblü szűz?
.
Bírván az istenek minden kegyét,
Imádva férfiaknak általa,
Szép és dicső, s lélekben oly setét,
Milyen derűlt arcodnak hajnala.
.
Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem?
Hiába minden esdeklés szava?
Hiába kér a leghőbb érzelem?
Nem olvadoz fel kő kebled hava?
.
Egy eskü kell, egy néma fogadás:
„Szeretni e mindent adó hazát!”
Mért hát szemedben büszke tagadás?
Mért áruló a hang, mit ajkad ád?
.
Pedig nem mondhatod, hogy nincs szíved.
Szeretsz pompát, hízelgő csapodárt,
Hintót, lovat, sőt hitvány ölebet,
És selymidért imádod a bogárt:
.
Mind állat, és hívságos semmiség,
Hizelgőd is, ki hűséget hazud!
És mégis, mégis – oh türelmes ég! –
Kedélyed rajtok édelegni tud,
.
Míg a könyűk hiába fénylenek
A hon szemén! – Hah, gőgös Goneril,
Megemlekezz, hogy vannak istenek,
S még van kezökben bűnt torolni nyil.
.
Az apaátok teljesedni fog,
Az apaátok súlya szörnyü lesz:
„Tennen fajodban éljen ostorod,
Csaljon meg, akit legjobban szeretsz.
.
Hervadjon el szépséged! a gyönyör
Váljék utálattá, ha ízleled;
S midőn panaszban bánatod kitör,
Legyen kacaj reá a felelet.”
.
De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd
Jellemtelen kornak volt gyermeke.
Gyengéd szived hajlott a kény előtt,
S megvette a szellemtél hidege.
.
Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.
Angol talán? vagy német, francia?
Igen, ha megtagadnák fajokat;
De ah előttök szentség a haza!
.
Te azt nem ismered, – nincsen hazád –
Nincs nemzeted, – nincs mondható neved.
És ami van, gyalázat szennye rád;
Mert esdeklő szülődet megveted.
.
Erényeidnek senki sem hiszen;
Mert ami fő, nincs meg sugári közt;
Csillag vagy, tündöklő és üdvtelen;
Félünk, csodálunk, mint az üstököst.
.
Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!
Nemednek nincsen tiszteltebb neve:
Gyöngéd, hol annak lenni árulás,
Szivetlen, ahol égned kellene;
.
Buzognod e hon – és e nemzetért,
Mint égnek minden nemzet hölgyei:
Nem kérünk munkát s áldozatra vért;
Miért esdünk: részvéted kegyei.
.
S mindeddig ezt te megtagadhatád!
Láttad, miként küzdénk és epedünk,
S csak egy enyhítő szót nem monda szád;
Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!
.
De még előtted áll egy új világ,
Anyára vár egy újabb nemzedék:
Akard, s erényed a fő polcra hág,
Neved dicsőség lángtüzében ég.
.
Mit szűz hevében égő szív teremt,
Költőt, müvészt, hőst és nagy férfiat,
És mindent, ami szép, jó, tiszta, szent
Tőled, nemedtől várjuk hogy megadd.
.
Kezedben a gyermeknek álmai,
Tündérvilága lelkes ifjunak,
A férfi boldogsága; játszani
Ily drága kincsek nem adattanak.
.
Emeld fel bájaidnak zászlaját,
Utánad kelnek a hon jobbjai:
Gyönyör lesz tűrni hosszu éven át,
Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani.
.
Teremtsd elő azon dicső időt,
Hol a magyar szó s név imádva lesz;
Midőn kegyelmet nem nyer szűd előtt
Ki e kettőnek ellenére tesz.
.
A kisdedeknek néma szája kér,
Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt.
Áldás vagy átok vár e válaszért:
Határozz, és kimondtad sorsodat.
1841. november-december(?)
*

V.M.
FÓTI DAL
Fölfelé megy borban a gyöngy;
Jól teszi.
Tőle senki e jogát el
Nem veszi.
Törjön is mind ég felé az
Ami gyöngy;
Hadd maradjon gyáva földön
A göröngy.
.
Testet éleszt és táplál a
Lakoma,
De ami a lelket adja,
Az bora.
Lélek és bor két atyafi
Gyermekek;
Hol van a hal, mely dicső volt
És remek?
.
Víg pohár közt édesebb a
Szerelem.
Ami benne keserű van,
Elnyelem.
Hejh galambom, szőke bimbóm,
Mit nevetsz?
Áldjon meg a három isten,
Ha szeretsz.
.
Érted csillog e pohár bor,
Érted vív,
Tele tűzzel, tele lánggal,
Mint e szív;
Volna szívem, felszökelne
Mint a kút,
Venni tőled vagy szerelmet,
Vagy bucsút.
.
Hejh barátom, honfi társam,
Bort igyál.
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
Csak igyál.
Borban a gond megbetegszik,
Él a kedv.
Nincs a földön gyógyerőre
Több ily nedv.
.
Borban a bú, mint a gyermek,
Aluszik.
Magyar ember már busúlt sok
Századig.
Ideje hogy ébredezzen
Valaha:
Most kell neki felvirúlni
Vagy soha.
.
Bort megissza magyar ember,
Jól teszi;
Okkal-móddal meg nem árthat
A szeszi.
Nagyot iszik a hazáért
S felsivít:
Csakhogy egyszer tenne is már
Valamit.
.
No de se baj, máskép leszen
Ezután;
Szóval, tettel majd segítsünk
A hazán.
Ha az isten úgy akarja
Mint magunk,
Szennyet rajta és bitor bűnt,
Nem hagyunk.
.
Rajta társak hát, igyunk egy
Húzamost;
Bú, szerelmek, házi gondok
Félre most:
A legszentebb – , legdicsőbbért
Most csak bort,
De ha kellend, vérben adjunk
Gazdag tort!
.
A legelső magyar ember
A király:
Érte minden honfi karja
Készen áll.
Lelje népe boldogságán
Örömét,
S hír, szerencse koszorúzza
Szent fejét!
.
Minden ember legyen ember
És magyar,
Akit e föld hord s egével
Betakar.
Egymást értve, boldogítva
Ily egy nép
Bármi vésszel bizton, bátran
Szembe lép.
.
Ellenség vagy áruló, ki
Hont tipor,
Meg ne éljen, fogyjon élte
Mint e bor.
Áldott földe szép hazánknak,
Drága hon,
Meg ne szenvedd soha őket
Hátadon!
.
S most hadd forrjon minden csep bor
Mint a vér,
Melyet hajdan frígyben ontott
Hét vezér;
S mint szikrája a szabadba
Felsiet,
Úgy keresse óhajtásunk
Az eget.
.
Légyen minden óhajtásunk
Szent ima,
S férfikeblünk szent imáink
Temploma.
És ürítsük a hazáért
E pohárt:
Egy pohár bor a hazáért
Meg nem árt.
.
Érje áldás és szerencse
Mindenütt,
Ahol eddig véremésztő
Seb fekütt.
Arca, mely az ősi bútól
Halavány,
Felderűljön, mint a napfény
Vész után.
.
Hű egyesség tartsa össze
Fiait,
Hogy leküzdje éjszak rémes
Árnyait:
Künn hatalmas, benn virágzó
És szabad,
Bizton álljon sérthetetlen
Jog alatt.
.
S vér, veríték vagy halál az,
Mit kiván,
Áldozatként rakjuk azt le
Zsámolyán,
Hogy mondhassuk csend s viharban:
„Szent hazánk:
Megfizettük mind, mivel csak
Tartozánk.”
1842. október 5.

Vörösmarty Fáy András présházában
*
Vörösmarty Mihály
KESERŰ POHÁR
Bordal „Czilley s a Hunyadiak” szomorújátékból
Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva – és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.
.
S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél.
1843. augusztus 26. előtt

pppppppppp
Csak az ember lehet
teljes, boldog életű helyett
egy ön- (és társ) sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
.
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp


Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- A boldog(talan) ember: életminőség vizsgálódások – XXII.2024.12.03.
- Magyar betyárfilmek2024.12.03.
- „Betyár” címek – MEK2024.12.03.