Eugéniusz: Intelmek és bátorítások örökifjú lelkeknek – VIII.

Írta: Nagy Jenő · 2024. szeptember 8.

kb. 17 perc olvasás

Diszkográfia - Bartók Béla Férfikar

Eugéniusz:

Intelmek és bátorítások

az örökifjú lelkeknek – VIII.

Egymondatos magyar életminőség-vizsgáló

Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló

Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor



Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok



A fröccsről tabuk nélkül - Gasztroszex

Milyen ember – ne – légy fiam/lányom!

Isten édes gyermeke vagy sátánfajzat?

Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz!

A mese Terólad szól, ismerjél magadra

és bölcsen-bátran változtass életeden…

*

összeg Lemondás Mosoly keserű pohár bordal túlcsordulás Narabar kínvallatás

Vörösmarty Mihály

FÓTI DAL

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

.

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb -, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

.

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

.

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

.

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

„Szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk.”

1842. október 5.

Vörösmarty: Fóti dal - A Turulmadár nyomán

*

Vörösmarty Mihály

MIT CSINÁLUNK?

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak és danolnak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém,

Hogy majd érte meglakolnak?

Van biz itt baj; de hiába

Enni csak kell az embernek;

S inni hogy ne kéne, ahol

Oly dicső borok teremnek;

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra.

Korhely-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, álmodoznak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém,

Hogy az álmok megszakadnak?

Van biz itt baj; de hiába,

Olyan édes álmodozni!

S néha tán jobb, mint fejünkkel

Faltörősdit játszadozni:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Álmos-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, gondolkoznak.

És miről az istenadták?

Hogy tán élni kén’ a honnak!

Kár biz az; de már hiába,

Gondolatnak nincsen gátja,

És ha úgy van, amint mondják,

Gondolat a tettek bátyja:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Méla-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, hadakoznak.

Szörnyűség! – No nem kell félni,

Csak szavakkal kardlapoznak.

Kár a szóért; de hiába,

Szóból ért a magyar ember,

S gyakran a szó dolgokat szül,

Gyakran a szó éles fegyver:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Nyelves-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak s tán dolgoznak?

Félig-meddig: mert nem tudják,

Másnak lesz-e vagy magoknak.

Ennyi is kár; de hiába,

Munka jobb a koplalásnál,

S jobb az edzett kar, ha ép vagy,

Mint ha selymen sántikálnál.

És hogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Gyenge-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Szőnek, fonnak és akarnak –

Tán vakarnak? semmi tréfa!

Posztó is kell a magyarnak.

Hát takács-e a magyar nép?

Nem szégyenli a vetéllőt?

Semmi baj! tán összefűzi,

Amit a sors egybe nem szőtt:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Gépi-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

És, pedig – mit is beszéltem?

A vadásznak jó a cserje;

A költő hadd álmodozzék;

A kovács a vasat verje.

Minden ember, amihez tud,

Ahhoz lásson télen, nyáron,

S a paraszt borbély helyében

Úr szakállát ne kaszáljon.

És hogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Aki hitvány,

Félre tőlünk, menjen hátra!

1844. október – november 10.

Fáklyás felvonulással fogadták a fiatalok Deák Ferencet Pesten | PestBuda

p1

p

pA humor magaslatáról lenézve/sub specie aeternitatis eltörpülne „óriási” gondja

pA hebehurgya meggondolatlan „nagy szókimondó”: szelet vető, ám vihart arató

pA jó színészi képességű-emberismeretű házasságszédelgő: Isten nem bottal veri

pAki jobb ügyhöz méltó buzgalommal bűnbanda szekértolója, átmeneti nyertese…

pAki csak este duhaj nagylegény, de másnaposan macskajajosan egy rongyember

pUgyan hatalmasat ütő legény, de nem ütésálló: már az első pofontól kinyiffanó

pAki egy  „kóbor numera” miatt a nem kívánt magzatot megöli, vagy válik s eltartja

pAki másnak bármit és könnyen megbocsátó, de magának semmit: ön-kegyetlen

pAki magát – szinte – bűntelennek tartó, és pont ezért máshoz oly irgalmatlan

pA magát minden testi-lelki erőfeszítéstől óvó önkímélő: magát mentve elvesztő

pA színdinamikáról, árnyalatokról kivel mással, mint (szín)vak emberrel vitázó

pA vakok között még félszemmel is könnyen királykodó, teljesítmény-relativizáló

pAhhoz képest – ő nem a mindenséggel, de a leggyengébbekkel méreti meg magát

p

p

p2

p

pMint akinek égeti a kezét, a pénzét sebtében úgy szanaszét, szerte elszóró

pPénzét/talentumát nem használó, forgató-hasznosító: párna alatt rejtő-őrző

pA gyermekszületés és fel nevelés csodáiról, örömeiről már végképp lemaradó

pA kicsi helyett kocsit választó, önmagát így sem megörökítő: utód nélkül kihaló

pA házasság kihívásai elől megfutamodó, arról cinikusan bölcselkedő önleépítő

pA katonaságot büszkén elsunnyogó edzetlen, férfiatlan, élményszegény nyápic

pA háta mögött álló medvére sandítva legénykedő, kötekedő vagány nyuszi

pInspiráció, ihlet nélkül még a napi rutinmunkát sem elvégző álbölcs naplopó

pIhlet/áldás nélkül buzgón, gépiesen üzemelő, munkálkodó termékeny dilettáns

pA hülye, lelki öngyilkos versenyben akár durván csalva is nyerő önsajnáltató

pA kincsét/szívét széfben, biztonságban őrző, minden ajtót záró önmagányosító

pAki a házassága után lesz magányos: társa unszolásra a kapcsolatait leépítő

pA háza erőn felüli felépítése közben az otthon teremtésre már nem figyelő….

p

p

p3

p

pAz önmagát a végletekig fel/elaprózó – és így kifolyik kezéből az Egész

pMi mással, mint pont a tűzzel játszó, és így a családi lakóházát felgyújtó

pA kölcsöne visszakapásáig nem nyugvó, s nem is jól alvó – belebetegedő

pMielőbb egy „életfelmentő” testi-lelki betegséget kereső és így megtaláló

pA boldog élet csak a kiválasztottak privilégiuma, – ő erre nem is törekvő

pA birka iskolás: ő az oda sem ballagó, és ezért jutalmat is kapó „éltanuló”

pA csak a tanárnak/iskolának/szüleinek tanuló, életvizsgán bukó stréber diák

pA divathullámos parvenü újgazdag: mindent szürkére festő túlasszimiládó

pNeki az ünnepnap se szent: ő a profán restanciát ledolgozó munkamániás

pMár dögunalmas délután a halandóságán háborgó hálátlan istenkáromló

pA túl buzgón rossz felé imádkozó: a rossz tündértől testi örök életet kapó

pAki a végrendelkezés és búcsúzás stb. helyett a halál elleni szert kereső

pA háborús/vészkoros kényszer-takarékos spórolást békeidőre „átmentő”

p

p

p4

p

pA vészhelyzet szülte ideiglenes, buherás megoldásokat állandósító

pA „korához illően” életét beszürkítő, leredukáló, leépítő stb. önöregítő

pAki majd akkor kezd igazi életét élni, ha majd egyszer nyugdíjas lesz…!?

pAki főleg, vagy csak kontrasztként tart barátot: ő így lesz szebb-okosabb

pAki magát nem zavartatva belepiszkít/szarik még a saját fészkébe is

pAki egy magát született vesztesnek tartó besárgult májú ostoba irigykedő

pAzzal nyugtatná magát, hogy minden boldog/nagy embert hiteltelenítene

pAki önmagát nem alázza meg, de hogy más tegye, azt így már megengedi

pAki – önigazolandó – eleve hiábavalónak tart minden boldogságkeresést

pAki „boldog”, mint disznó a pocsolyában, elkábítva, hamis illúziókban ringva

pAki magát mentendő mást rágalmazó, bemártó, piszkoló, befeketítő, vádalkus

pAki az Ördög jobb-balkeze: ő egy élő és éber, nem alvó lelkiismeret (ön)altató

pHa most épp absztinens, ezért azt hiszi: már ő a világ legszabadabb embere…

p

px

Bőrművesek - Blog: Csokonai Vitéz Mihály: Szerelemdal a csikóbőrös  kulacshoz /1802/

Csokonai Vitéz Mihály:

Szerelemdal

a csikóbőrös kulacshoz

Drága kincsem, galambocskám,

Csikóbőrös kulacsocskám!

Érted halok, érted élek,

Száz leányért nem cseréllek.

.

Megvídító orcácskádat,

Csókra termett kerek szádat

Ha a számhoz szoríthatom,

Zsuzsiét nem csókolgatom.

.

Óh, hogy kótog a kebeled,

Melyben szívemet viseled!

Óh, milyen szép az ajakad

S arany láncra méltó nyakad!

.

Karcsú derekadon a váll

Halhéj nélkűl is szépen áll;

Nem úgy ám, mint a Mancié,

Vagy a majd megmondám kié.

.

Szép a hajad szép szála is,

Ha kis csikó hordozta is,

Nem akasztott ember haja,

Mint a Trézi rőt vuklija.

.

Édes a te danolásod,

Jérce-forma kotyogásod:

Kittykottyod innepi ének

Bús szívemnek, szegénykének.

.

Ha bánatim közlöm véled,

Egy szódra lelkem megéled;

Ha jókedvem csucsorodik,

Általad megszaporodik.

.

Mikor hideg szelek vagynak,

Elveszed mérgét a fagynak;

És mikor a hév nyár lankaszt,

Nékem te megfrissíted azt.

.

Óh, ha téged nem láthatlak,

Be óhajtlak, be siratlak!

S ha képed kezembe akad,

Szememből örömkönny fakad.

.

Téged hordozlak útamban,

Téged ölellek ágyamban;

És valahányszor felkelek,

Szerelmedről énekelek.

.

Együtt be sokszor feküdtünk,

Bár soha meg nem esküdtünk!

Az éjjel is, csak megintsem,

Együtt hálunk úgye, kincsem?

.

Óh, ha szívünk szerelmének

Kis zálogi születnének

S ott űlnének hosszú sorral

A kuckóban, tele borral!

.

Bárcsak a feleségemmel

Téged cserélhetnélek fel,

Hogy fiakat, leányokat

Szűlnél, apró kulacsokat:

.

Zsanám meg kulaccsá válna,

Borral mindég színig állna.

Az ő bőre úgyis csikó,

Beléférne négy-öt akó.

.

De jaj, engem ide-tova

Elvisz a Szent Mihály lova,

Szerelmed megemészt végre,

És te maradsz özvegységre.

.

Keserves sors! adjatok bort!

Lakjuk el előre a tort;

Ami menne más kutyába,

Jobb, megy a magunk torkába.

.

Akadtam még egy bankóra,

Kit szántam szemborítóra:

De vakságtól ki már nem fél,

Minek annak a szemfedél?

.

Kincsem, violám, rubintom!

Itt az utólsó forintom:

Érted adom ezt is, tubám!

Csak szádhoz érhessen a szám.

.

Óh, csókollak, óh, ölellek!

Míg moccanok, míg lehellek:

Tested tegyék hólttestemhez

És ezt az írást fejemhez:

.

„Útas, köszönj rám egy pint bort:

Itt látsz nyúgodni egy jámbort,

Kedves élete-párjával,

Csikóbőrös kulaccsával!

*

A kollégium története – Köztérkép

Petőfi Sándor:

CSOKONAI

Egy kálomista pap s Csokonai
Egymásnak voltak jóbarátai.
Kilódul egyszer Debrecenből
S a jóbarát előtt megáll,
S: ihatnám, pajtás! így kiált föl
Csokonai Vitéz Mihály.

„No, ha ihatnál, hát majd ihatol,
Akad még bor számodra valahol,
Ha máshol nem, tehát pincémben;
Ottan nem egy hordó bor áll.”
Szólott a pap, s leballag véle
Csokonai Vitéz Mihály.

„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap,
Amint egy hordóból dugaszt kikap;
„Szaladj csapért! ott fönn felejtém;
Szaladj öcsém, de meg ne állj!”
És fölrohan lóhalálában
Csokonai Vitéz Mihály.

A likra tette tenyerét a pap;
Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap.
S a csap nem jött, és a pap morgott:
„De mi az ördögöt csinál,
Hol a pokolba’ marad az a
Csokonai Vitéz Mihály?”

Tovább nem győzte várni a csapot,
Ott hagyta a hordót (a bor kifolyt),
Fölmén a pincéből a házba,
De ott fönn senkit nem talál.
Csak késő este érkezett meg
Csokonai Vitéz Mihály.

Hát a dologban ez volt az egész:
Kereste ott fönn a csapot Vitéz,
Zeget-zugot kikutat érte,
De csak nem jön rá, hogy hol áll?
És így csapért szomszédba mégyen
Csokonai Vitéz Mihály.

A szomszédban valami lakzi volt,
Elébe hoztak ételt és italt;
És ím az étel és bor mellett
És a zenének hanginál
Csapot, papot, mindent felejtett
Csokonai Vitéz Mihály.

Pest, 1844. november

Fájl:Jankó Csokonai a lakodalomban.jpg – Wikipédia

*

Petőfi Sándor

FALU VÉGÉN KURTA KOCSMA…

Falu végén kurta kocsma,
Oda rúg ki a Szamosra,
Meg is látná magát benne,
Ha az éj nem közelegne.
.

Az éjszaka közeledik,
A világ lecsendesedik,
Pihen a komp, kikötötték,
Benne hallgat a sötétség.
.

De a kocsma bezzeg hangos!
Munkálódik a cimbalmos,
A legények kurjogatnak,
Szinte reng belé az ablak.
.

„Kocsmárosné, aranyvirág,
Ide a legjobbik borát,
Vén legyen, mint a nagyapám,
És tüzes, mint ifju babám!
.

Húzd rá cigány, húzzad jobban,
Táncolni való kedvem van,
Eltáncolom a pénzemet,
Kitáncolom a lelkemet!”
.

Bekopognak az ablakon:
„Ne zugjatok olyan nagyon,
Azt üzeni az uraság,
Mert lefeküdt, alunni vágy.”
.

„Ördög bújjék az uradba,
Te pedig menj a pokolba!…
Húzd rá, cigány, csak azért is,
Ha mindjárt az ingemért is!”
.

Megint jőnek, kopogtatnak:
„Csendesebben vigadjanak,
Isten áldja meg kendteket,
Szegény édesanyám beteg.”
.

Feleletet egyik sem ad,
Kihörpentik boraikat,
Végét vetik a zenének
S hazamennek a legények.

Szatmár, 1847. augusztus

Dosiero:Pólya In vino veritas.jpg - Vikipedio

p5

p

pAki olyan magas lóról beszél, hogy így az arcát meg se lehet simogatni, puszilni

pAki tévesen azt hiszi, ha ő másokat lenéz, akkor majd jó sokan fel is néznek rá

pAki magára zárja az „otthonszentélyt”, és kinyitja a szellemi szennycsatornákat

pAki önként és saját kezűleg viszi be védett magánéletébe az ún. trójai falovakat

pŐ sokáig csak magának tudja be sikereit: első kudarca kétségbe ejti, padlóra küldi

pAki minden, önmaga vádlója, védője, elfogulatlan bírója, de még a rabtartója is lenne

pAki pesszimista jós: ő mindig csak az elképzelhető legrosszabb kifutással számoló

pAki soha nem az amúgy elérhető sikerben bízik, csak a nagyobb kudarcot kerülné el

pAkinek tiszta a keze, hisz maga s.k. nem lop, ő csak tippadó, értelmi szerző, orgazda

pAki nem mer/tud élni a kalákás erőforrással, ehelyett inkább magát megszakítja…

pAki vészhelyzetet idéz elő, hogy ünnepelt „hősként” menthessen, Őneki imponáljon

pHa rosszul kezd el egy mondatot, kitart, és nem fut neki újra, inkább belebonyolódik

pŐ olyannyira nem gördülő kő, rolling stone, hogy már minden oldala csupa moha…

p

p

p6

p

pHa nagy lesz, akkor ő maffiózó/bérgyilkos lenne: egy adózatlanul könnyen jól kereső

pAki lusta, de főleg gyáva felkötni a gatyáját, ehelyett inkább menekül: felköti magát

pAki a cirkuszi porondon kívül is csak pankrációt, illetve alibi életjátékot produkáló

pA levajazott bundameccsekre, „választásokra” stb. nagy tétben fogadó naiv balek

pAki egy álbölcs állatlenéző: önmagát az ingyen bölcs tanítómesterektől megfosztó

pAkinek az élelmét előállító földművelő egy buta, műveletlen, maradi bunkó paraszt

pA dilettáns festegetésről, versírásról stb. mindörökre lemondó, ha ő nem egy zseni

pAki a borivásról lemondó, nehogy pityókásan elszólja magát: kibeszélje az igazságot

pŐ nem szeret, de nem is tud játszani, mert retteg mindenféle önfeledtségi állapottól

pAki akár még ki is tagadja fiát, ha nem az lesz, ami ő lehetett volna, ha nem gyáva…

pAki lebecsüli a vak szokás szellemi-lelki hatalmát, és nem reflektoroz/reflektál rá

pŐ azzal áltatja magát, hogy most ő döntött, miközben a „tudat alattiak” determinálják

pA régi rossz szokások ellen lázadó, azokat elvető, de helyettük jobb újakat nem alkotó

p

p

p7

p

pAki lebecsüli az ellenség, vagyis a Gonosz hatalmát, és pont ezért lesz ő a jobbkeze

pAki úgymond látná már a medvét: a kegyetlen színházban az állat/emberheccre váró

pAki „tudatalanul”, látatlanban, megszorulva megfogant gyerekét az ördögnek ígéri oda

pŐsbizalom: látatlanban akár a teljes kifosztására/halálos ítéletére is előre szignót tesz

pAki egy visszafogottan, józanul „mulató” – de tökrészegen házassági szerződést kötő

pAki az amúgy általa is jogosnak tartott bűnbakkeresésre önként bejelentkező alany

pAki egy párbeszédre képtelen „társas lény” – a magát visszahalló – autista? – Echó

pAki a randevún, udvarlás idején lábujjhegyre is áll, a házasságban még sarkára sem

pŐ az ottani-akkori pillanatnyilag boldog magát, életét hibernálva keresne álöröklétet

pA zsákmányból, szajréból kegyesen alamizsnát osztó kifosztónak hajlongva hálálkodó

pAki egy ön-életredukáló: aki végleg lemond fontos alapdimenziókról (játék, ének, tánc)

pAki kőkeményen és lankadatalan robotol, seggel, de nincsen türelme az ihletre várni

pAki amilyen könnyen megharagszik, éppen olyan nehezen bocsát meg (magának is…)

p

p

p8

p

pAki egy ökörkövetkezetes szemellenzős, és így csak rohan előre a szakadékba…

pAki nem válogat társak között: korpa közé keveredik és ott felfalják a disznók

pAki egy önbeskatulyázó, önstigmatizáló, önelkönyvelő, és önleselejtező ember

pAki kardot ránt, általa vész el – vagy besurranó tolvajból rablógyilkost „gyártó”

pAki csak akkor, de akkor nagyon „jó”, ha ez neki itt és most nem kerül semmibe

pA hajóját a nyílt vízen átépíteni akaró, minden értéket egyszerre megkérdőjelező

pA nyelvi korlát, szókincshiány miatt a bánatát/”panaszát” jól elmondani nem tudó

pA mindennapi elemi kötelességeit is bűnösen hanyagoló, mulasztó léha életművész

pA nagyfőnökeinek nem csak idejét, erejét, tudását, de még a hitét, lelkét is eladó

pA nem szabadidős önmagával azonosságot nem vállaló „kétéltű” kvázi rabszolga

pAki azt hiszi, hogy nappal lehet behajtó, kilakoltató, éjszaka meg egy alanyi poéta

pAki magasztos álindokokkal nem mer változtatni: marad a lélekölő munkahelyén….

pAki a Nagy Mesterét, a Vezérét mindenhova, kútba/örök kárhozatba is hűen követő

p

px

Mit jelent a bordal? - Startlap Wiki

Vörösmarty Mihály

KESERŰ POHÁR

Bordal „Czilley s a Hunyadiak” szomorújátékból

Ha férfi lelkedet

Egy hölgyre föltevéd,

S az üdvösségedet

Könnyelműn tépi szét;

Hazug szemében hord mosolyt

És átkozott könyűt,

S míg az szivedbe vágyat olt,

Ez égő sebet üt;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha, mint tenlelkeden,

Függél barátodon,

És nála titkaid:

Becsűlet és a hon,

S ő sima orgyilkos kezét

Befúrja szívedig,

Míg végre sorsod árulás

Által megdöntetik;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha szent gondok között

Fáradtál honodért,

Vagy vészterhes csatán

Ontottál érte vért,

S az elcsábúltan megveti

Hű buzgóságodat,

S lesz aljas -, gyáva – és buták

Kezében áldozat;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

Ha fájó kebleden

A gondok férge rág,

S elhagytak hitlenűl

Szerencse és világ,

S az esdett hír, kéj s örömed

Mind megmérgezve van,

S remélni biztosabbakat

Késő vagy hasztalan;

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

Eloszlik, mint a buborék,

S marad, mint volt, a puszta lég.

.

S ha bánat és a bor

Agyadban frígyre lép,

S lassanként földerűl

Az életpuszta kép,

Gondolj merészet és nagyot,

És tedd rá éltedet:

Nincs veszve bármi sors alatt

Ki el nem csüggedett.

Gondold meg és igyál:

Örökké a világ sem áll;

De amig áll, és amig él,

Ront vagy javít, de nem henyél.

1843. augusztus 26. előtt

*

Hungarian National Digital Archive • Veress Géza - Szüretelők

Ady Endre:

Szüret

A lombhulláskor vigaszunkra

Eljön a víg szüret megint,

Lesz már, ami fölmelegítsen,

Ha kissé hűsebb szél legyint.

A szőlőskertek vígan vannak,

Aki most búsul, mind bohó,

Egy jelszavunk legyen szüretkor:

A dáridó, a dáridó.

.

A világ kezd már szörnyen kopni,

Megavult, ócska, szintelen,

Borzasztó sok az ember gondja,

A bánat is töméntelen.

Könnyítsünk hát bús sziveinken,

Lobbanjon fel a régi láng,

Álljon elő egy pillanatra

A régi, boldog, jó világ!

.

Hajh! régen, amikor Tokajnak

Nektárt adott a vesszeje,

Hányszor borult égi mámorba

Az ember gondterhelt feje.

A durranó, hangos mozsártól

Visszhangzottak a völgy- s hegyek,

Jó bort ivott a magyar ember,

Nem holmi vinkót, rossz levet.

.

Most a homok táplál bennünket,

De azért jó a drága nedv,

Ki nagy szükségben meg nem issza,

Az – Istenemre – nagy balek.

A gondot csak a bor gyógyítja

És erre a szüret mi jó!

Szüreteljünk hát víg kedéllyel:

Éljen a jókedv, dáridó!!

Pataky László (1857-1912)

pppppppppppppppp

FRISSS.hu ...minden Szombathelyről és környékéről / Borban az igazság - Szüreti  mulatságok Vas megye szerte

Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,

a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét

Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú

bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

pMiért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed

pbalgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

pön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

pfóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p

pIdegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

pközlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

pnapi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

prossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p

pAlakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

phitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

ptalentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

pelviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p

pBalekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

pházassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

pbetegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

plelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

pA mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

pnem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

pA tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

pés jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

p

pJóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

pmagaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

pElsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

paz ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…

p

pA legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

pArra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:

pjószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

pés a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p

p?

pÉrzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,

pmegértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára

pés tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és

pszeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…

ppppppppppppppppppppppppppp

szuret_v