kb. 12 perc olvasás

Eugéniusz:
Intelmek és bátorítások
az örökifjú lelkeknek – IV.
Egymondatos magyar életminőség-vizsgáló
Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló
Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok

Milyen ember – ne – légy fiam/lányom!
Isten édes gyermeke vagy sátánfajzat?
Magadon nevetsz, vagy szörnyülködsz!
A mese Terólad szól, ismerjél magadra
és bölcsen-bátran változtass életeden…
Petrőczy Kata Szidónia
Vers
Oh ki kirkedhetnék jó szerentséjével
Annak álhatatos kedveskedésével
Hogy ha mosolyog is gazdagit kinczivel
Kevis idő mulva tetézi méreggel.
.
Oh ki boldog ember kinek nints szívébe
Gyogyulhatatlan seb ‘s csendes elméjébe
Nem fél és nem retteg jó szerentséjébe
S változástúl nem tart vígad életébe.
.
Oh ki boldog ember ki nem adós másnak
Ura ‘s nem szolgája az ő javainak
‘S nemis tékozlója Isten áldásinak
Jó példa adója az ő szomszédinak.
.
Petrőczy Kata Szidónia
a magyar barokk első ismert költőnője
1659. — 1708. október 21.
*
Faludi Ferenc
Tavasz
Királyi mulatság erdőkben sétálni,
Árnyékos utczáin fel s alá járkálni,
Fülemile éneklésén,
Gyönge szellők legyezésén
Örömét nevelni,
Kedve szerint élni.
.
Az ócsó nyulakat bokorbul kiverni,
Fiatal madárkák fészkét felkeverni,
Hegyet-völgyet megkerülni,
Friss források mellett ülni,
Ebédre megtérni,
Jó lakáshoz férni.
.
A sötét gondokat magos szegre tenni,
Feladott étkekbül jóizüen enni,
Enni, meg nem csömörleni,
Közbe vigan beszélleni
Friss borokat inni,
A vizet dicsirni.
.
Eszem-iszom után könyökére dülni,
Egy fél órácskáig álomba merülni;
Könnyü testtel felserkenni,
Holmi dolgán általmenni,
Nagy labdát ugratni,
Játékkal mulatni.
.
Diana udvarát megint látogatni,
Ernyős sátoriban mint regvel mulatni,
A kakukkal szerencséjét
Megpróbálni jövendőjét,
Hegyek ellen állni,
Ekhóval tréfálni.
.
Pintyőke sirását, galambnak nyögését,
A játékos rigók hangos fütyülését,
Gerliczéknek busulásit,
Társak után bujdosásit
Szemre, fülre venni,
Más gonddal nem lenni.
.
Erdőkbül kimenni mezők térségére,
A lenyugvó napnak nézni szekerére,
Pásztor után sétálgatni,
Musicáját meghallgatni,
Corydon dudáját,
Mopsus furugláját.
.
Görbe trombitákat otthon fuvattatni,
Vacsora után is nyugtig igy mulatni:
Ugy-e pajtás, megpróbáltad,
A mint mondám, ugy találtad:
Királyi mulatság,
Ártatlan bolondság.
.
Faludi Ferenc
jezsuita szerzetes, író, költő és műfordító
1704. március 25. — 1779. december 18.

*
p1
p
pAki örül, hogy birkaiskola diák lehet: ha oda se ballag, még jutalmat is kap
pAki örökké aluszékony, mintha álompor lenne az italában – ő egy „alvajáró”
pAki hálátlansága miatt önmagát fokozódó nehézségbe, izolációba navigálja
pAki dafke mindent pont fordítva csináló – az örök dackorszakos ellenkező
pAki csak pirrüszi győzelmeket arató, de a magát nagy háborút meg elvesztő
pAki bíróságra jár pereskedni akár egy tyúkért, ahol legalább egy disznót veszt
pAki a bátorság próbát gyáván kerülő/azon elbukó – vakmerően kompenzáló
pAkit gyávának nevezve provokálnak, amire ő rosszul, hazardírozva felel meg
pAki hazárdjátékra (pilótajáték/rulett) alapozza a családja napi megélhetését
pAki a „- Kérem! – Köszönöm! – Elnézést – Bocsánat!” stb. stb. varázs-igétlen
pAki lopja a napot és csak várja, hogy a sült galamb belerepüljön a szájába
pAki azt hiszi, hogy az ő élete kész átverés show, de ő még nincs beavatva
pAki szeretné hinni: a mindennapi kényszermunka is nemesít, nem lélekölő
p
p
p2
p
pAki azt a sebét tépi fel és vájkálja, ami még be sem hegedt – ő Szenved!
pAki pont azt a csónakot fúrja ki, süllyeszti, amin ő maga is evez, utazik, él
pAki azért tetteti magát butának/esik teherbe, hogy legyen, aki így elveszi
pAki női praktikákkal tud magának férjet szerezni, de nem tudja megtartani
pAki azért szül gyereket, hogy az eltartsa (ezért majd hamar sírba vigye?) őt
pAki az ünnep közeledtével csak annak szabotálására/megúszására gondol
pAki az öregek bölcsességeit csak illemből hallgatja – de az egyik fülén be…
pAki az ellenségtől tanácskérő: milyen stratégiát és taktikát kövessen ellene?
pAki az első nagy bűnt már jóvátehetetlennek érez – neki annyi: gyorsul a lejtőn
pAki a mindennapi „ételével” mérgezi meg magát, a saját fogaival ássa ki a sírját
pAki az asztali imát mechanikusan elhadarja, de az étkezéséből meg rítust csinál
pAki az eleve elrendelés protestáns hitét önfelmentő fatalistaként tartja maga elé
pAki az egész emberiséged megveti, de közben/a legvégén legfőként önmagát…
p
p
p3
p
pAki az amúgy is nehéz, de fél sikert jelentő jó kezdetet folyton csak halogatja
pAki az egyoldalúan képzelt életekből mazsoláz egy irigyelt ideális fantomlényt
pAki pont arra büszke, azzal henceg, amit ő csakis a szerencséjének köszönhet
pAki a hálátlan tarháló: állomásfőnöktől kér cigit, bakternak köszöni a tüzet
pAki addig issza kedvenc kakaóját, míg már látni se bírja: jóból is megárt a sok
pAki annyira zsugori, hogy még magát is sanyargatja, elemi nélkülözésben él
pAki annyira titokban áll ellen, hogy – csak megtévesztésből – karriert csinál
pAki annyira tiszteli az anyját, hogy őt soha az életben nem előzheti meg a párja
pAki bosszúsan ámul-bámul, mint Csipike: hát nélküle is jól működik az erdő…!?
pAki a lebukás Damoklész kardja alatt nem lehet képes önfeledten szeretkezni…
pAki folyton azokat a mentségeket keresi, hogy miért is nem tett meg valamit…
pAki csak azért nem vitt végbe nagy dolgot, mert azt hallotta: ez ma lehetetlen
pAki nem ismer lehetetlent, csak tehetetlent: kezével csapkodva akar repülni
p
p
p4
p
pAki egy gittegyletben fontoskodik, miközben éppen most nincs legény a gáton
pAki gondolkodik is, beszél is, csak sajnos bűn rossz, éppen fordított a sorrend
pAki depis úrhölgy, mert neki is minden nap kelni, öltözni-vetkezni és enni kell
pAki már eleve feltett kézzel, feltétlen kapitulálva – nem – áll ki a küzdelemre
pAki felkapaszkodik a fára, ott már lenéz: reszket, de lejönni azt már nem tud…
pAki félszemével a vakok között királykodó – amíg nem jön egy egészszemű
pAki felvilágosulatlanul gyermekanya/később bűntudatos magzatgyilkos lesz
pAki filléres látszathaszonért végleg hűtlenné válik sarki fűszereséhez (multi)
pAki filléres nyereségért rohangál, tülekedik: a lelki nyugalmát veszni hagyja
pAki finnyásan válogat a „testi” ételből, de a kultúr-mocsok falánk zabálója
pAki fizetésnapon dorbézol, utána viszont egy hónap koplalás jön: hopp-kopp
pAki fizetett dilettáns fűzfapoétákkal irat és adat elő magáról dicshimnuszt
pAki felhalmozza a restanciákat – egyre jobban behavazva: rázúdul a lavina
p
px
Dayka Gábor
A virtus becse
Voltak szerencsés napjaim, hol szelíd
Öröm követte nyomdokimat, s hevűlt
Lelkem tüzétől elragadva,
Átölelém az egész világot.
.
A hűs pataknak bús zuhanásai,
A lágy fuvalmak lengedezései
Éjféli csendben, a susogó
Ágak, az illatos hant virági
.
Elfogtak egykor, s nem magyarázható
Örömbe sűlyedt lelkem; eloszlaták
Keservimet, kisírtam a bút
Édes özönbe merűlt szemekkel.
.
Ti boldog órák! Hasztalan esdeklem
Utánok. A bús vízözön évei
Közt semmiségbe tért időknek
Fejthetetlen zavarába dőltek!
.
Virtus! csak a te nyomdokidon lehet
Eljutni boldogságra; te mennyei
Vígságra hívtad tisztelődet,
S nem keresett örömökre vontad.
Dayka Gábor
költő, pap és tanár
1769. március 21. — 1796. október 20.
*

BOLDOGSÁG
Csokonai Vitéz Mihály
1
A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
.
Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.
.
Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?
2
Míg nálatok itt múlatok
Míg nálatok
Itt múlatok,
Minden gondot oszlassatok,
Fel ne bontsák,
El ne rontsák
Kedvünket a bánatok.
Ártatlanúl élesztgessük elbágyadott kedvünket,
Az örömök balzsamába feresszük bé szívünket.
Ím a múzsák laurust fonnak,
Hélikon tetejébe örvendő nótát vonnak.
1791.
*
Barcsay Ábrahám
Az igaz boldogságot hol leli meg az ember
Orczy Lőrincnek
Megjárád, megjárád Bácskát s a Bánságot,
Pénzért se kaphattál királytól jószágot,
Feláldoztad ennek karddal ifjúságod,
S hazádnak, mint polgár, egész boldogságod;
Ősz vagy, görbült tested esztendők terhével
Már föld fölé hajlik aggott tetemével.
Tekintesz a partra, honnét elindultál,
Messze van, csak álom minden, mit tanultál.
Eltűntek a napok, megcsalt a reménység,
Bizonyos a halál, keserves a vénség.
De mégis szép lelked küszködvén azokkal,
Csillagokhoz emel fel sebes szárnyakkal,
Szánakodva nézed onnét e világot,
Mely csak ígér, de nem adhat boldogságot.
Indulj bár utána Japánból Kínában,
Keresd a rest Spanyol kincses országában,
Sehol sem találod – egyedül szívedben
Lelhetd szerencsédet egész életedben.
Tudomány, dicsőség, nagy név, kincs, méltóság,
Csak füst, álomnál is kevesebb valóság.
.
Barcsay Ábrahám
magyar királyi testőr,
a magyar testőrírók tagja, a klasszicista költészet képviselője
1742. február 2. — 1806. március 3.

p5
p
pAki a jogos felháborodása után haragtartó – magát bünteti más vétkeiért
pAki évenként egyszer egy nagyot segít, de sok apró figyelmességet mulaszt
pAki úgy erősítené érvét, indokát: hétszer és egyre hangosabban mondja azt
pAki étekfogótlan: patkány önmagán tesztel gyanús eredetű „élelmiszert”
pAki hídégető: az ex élettársának kedvenc állatából főzi a búcsúvacsorát
pAki sokkal többet tud pl. a zsidók történetéről, mint népe őseiről és hőseiről
pAki fájdalmas élete elől gyáván az ún. fájdalommentes kivégzésbe menekül
pAki nem tudja: az „elviselhetetlen” fájdalom már a gyógyulás jele: öngyilok
pAki faluját, portáját és életmódját, viselkedését a turistaigényekhez igazítja…
pAki a fizető vendége minden kívánságát teljesíti, még a lányát is árusítja…
pAki hiába fárad holtáig: hogyan lehetne egy jó pillanatot örökkévalóvá tenni
pAki fél magával egyedül csendben maradni – mindig szól, sőt bömböl valami
pAki fel sem fogja: a legeslegtöbbet soha nem más, de ő árthatja önmagának
p
p
p
p6
p
pAki nem fogta fel: pont a jószándékú édesanyja kövezte ki útját a pokolba
pAki előbb tanulná a gyökvonást az összeadásnál: majd feladja a matekot…
pAki előbb kórósan túlértékeli magát, majd meg károsan semmire (inga)
pAki előre aláír egy biankó falhatalmazást, amit a párja/pártja majd kitölt
pAki előre iszik a medve bőrére – vagy egy rókáról több bőrt is lenyúzna
pAki kezdőként első házát az ellenségnek építi, de mégis örökre beköltözik
pAki elszúrja az egyszeri alkalmat – pl. az ún. jótündér három kívánságát
pAki elvből nem alkalmazhat erőszakot, így ő mindig meghunyászkodik?
pAki tétlenül nézi végig, ha a kislányát a szeme láttára megerőszakolják
pAki élvezi a tűz melegét, de toporzékol: a füstje ne csípje az ő szemét!
pAki emberhez méltatlanul önként rab-szolgálja a Céget, a Bankot stb.
pAki az otthonos lakból elvarázsolt kastélyt, kísértetházat stb. varázsol
p Aki engedi, hogy öreg szakik örökre elvegyék a hályogkovács bátorságát
p
p
p7
p
pAki javasolja/engedi: ádáz ellensége a csataidő/hely, fegyvernem választó
pAki büszkén engesztelhetetlenül gyűlölködik, ez élteti? gyűlik benne az „ölet”
pAki előbb embert bálványoz, majd persze csalódik és „ezért” a sárba tapos
pAki elfogadja a manipulált kínálatot és azt hiszi, hogy most ő választott
pAki előbb csak az orrát nem törli meg, később már a kakis fenekét se ki…
pAki elegánsan öltözött és bölcsen szól, csak folyton orrot piszkál, köpköd
pAki éjt nappallá téve kutat a góllövés/remekműírás titkos receptje után
pAki egyszerre akarna szűz is maradni és/de ugyanakkor férfival is hálni
pAki hamar elakad a kezdetek nehézségein, nincs kitartása, nem lendül át
pAki élettársától elvárja: kollega, sporttárs, ügyvéd, testvér stb. is legyen
pAki egy török nőt fog, aki nem ereszti, és majd még mellé kap hármat…
pAki egyszer csap világra szóló lakodalmat – de amitől majd holtig koldul
pAki egyszeri döntésnek hiszi a megtérését – ő végleg elaltatta az ördögöt?
p
p
p8
p
pAki egy kis baj elől ész nélkül menekül, egy sokkal nagyobba rohan bele
pAki többet akar erővel, mint ésszel – nem használ egyszerű gépeket sem
pAki egy kis sziruppal bármit, a keserű pirulát, de még a békát is lenyeli
pAki egy már réges-régen kihűlt szerelmet próbálgat újra-langyosítgatni
pAki a mimóza Rézbányai Győző, aki már alig várja, hogy megsértődhessen
pAki egy erkölcscsősz, egy moralizáló szentfazék, csak a füle kormos
pAki egy ún. Nagy embernek, vagy egy Izmusnak esküszik örök hűséget
pAki egy fenékkel két lovon is ülne – aki egy időben két urat is szolgál…
pAki disznók elé szórta a gyöngyöt, méltatlanra pazarolta drága életét
pAki átáll, egy idő után azonosul az őt túszul ejtő terroristák eszméivel
pAki egy jó darabig csak elfojt, majd meg egy óriásit robban (detonáció)
pAki egy ideig a teherbeeséstől retteg, majd meg a „meddősége” gyötri
pAki egy hetero kudarc után átevez a még nem frusztráló homo vizekre
p
px
*

Dukai Takách Judit
Leányélet
Szép aranyideim! be szerencséltettek,
Minden boldogságban engem részeltettek.
Szabadon repülök mint egy szabad madár,
Semmi fenyítéknek durva lánca nem zár.
.
Szép aranyideim! hálát adok nektek,
Hogy így árasztjátok reám jótételtek!
Semmi bús gondokat reám nem mértetek?
Óh, ha majd elmúltok, mit adnék értetek!…
.
Dukai Takách Judit
elhíresült nevén Malvina, magyar költőnő
1795. augusztus 9. — 1836. április 15.
*

Balogh Zoltán
Fáy András emlékkönyvébe
A boldogsággal ugy vagyunk mi is
Miként az alchimista tűzhelyével,
Ki ráfecsérli minden vagyonát
És várja, várja, hogy majd lesz arany!
Bizatja a szükölködő családot,
Ugy mint mi vágyainkat.
A sorssal küzdő szív
E mindig éhes apró gyermekit…
.
A tűzhely aztán lassanként kialszik.
Mert nincs mit rakni többé a parázsra:
A tűzbe olvadt minden vagyona,
Az idő vitte el szép ifjuságát,
Az arany pedig még sem sikerült:
De ő azért remél, remél!…
.
Balogh Zoltán költő
1833. február 7. — 1878. június 9.

pppppppppppppppp
Életünk végtelen pozitív-negatív minősége,
a jó megőrzése-javítása vagy rontása a tét
Szellemi segítség magyarán lélekbátor örökifjú
bölcsességszeretőknek és boldogságkeresőknek

pMiért töltöd egyszeri ajándék istengyermeki életed
pbalgán, ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
pön/társemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
pfóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p
pIdegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
pközlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
pnapi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
prossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p
pAlakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
phitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
ptalentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
pelviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p
pBalekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
pházassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
pbetegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
plelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
pA mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
pnem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
pA tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
pés jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
p
pJóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
pmagaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
pElsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
paz ellenséggel elbánsz majd magad is – sőt: a hasznukat veheted…
p
pA legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
pArra kellene időben ráeszmélnünk, amit a közmondás tanít:
pjószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
pés a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p
p?
pÉrzékenyítő, felfedeztető, elképzeltető, rácsodálkoztató,
pmegértető, megítélendő, értékelendő, súlyozandó, vitára
pés tovább-gondolásra serkentő, igaz, jobb önismeretre és
pszeretetre: bölcs változásra indító magyar kulcsmondatok…
ppppppppppppppppppppppppppp

