kb. 24 perc olvasás
Eugéniusz:
Boldog-boldogtalan ABC – VII.
Életminőség-vizsgáló tükrök
A bölcs és/vagy balga ember
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke – ördög/sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsjavító vagy rontó típusok példatára
Talált, kapott, szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
(Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok)
Orczy Lőrinc
Szívbéli sóhajtás a bölcsesség után
A bölcsesség oly szép, hogy minden kívánja,
De ennek csak kevés igaz tanítványa,
Mire vetemedhet ember tudománya,
Mivel hibás legjobb elme találmánya.
.
Belső ösztönéből indul, iparkodik,
Nap, hold, csillagokon, egen álmélkodik
Föld színén tekereg, bé is kéredzkedik,
Tengerbe bémegyen, poklon iszonyodik,
Égi csattanásnak villámját csodálja,
Természet erejét mindenben vizsgálja,
Sokezer dolognak okát nem találja,
Elméjének vagyon ezer akadálya.
Világ állapotján s rendén vizsgálódik,
Érteni, megfogni kívánván aggódik,
Tűz, föld, levegő, ég, vízen akadozik,
Rejtezett okokkal szűntelen birkózik.
Magában tér, kisebb világ épületét,
Az embert, és ennek csodálatos testét,
Vizsgálja mind külső, mind belső tetemét,
Percét, ízét, vérét, de leginkább lelkét.
Melyen elmélkedik, meg nem esmérheti,
Homályából senki ki nem vezetheti,
Magától pediglen éppen nem értheti,
Mint vak tapogatva járván bú emészti.
Csúszó-mászó, járó, repdeső állatok,
Ezek is előtte elzárott lakatok,
Vagynak ilyen módon mindenütt csak gáncsok,
De ember magának mégis legfőbb titok.
Boldog! ki esméri tehetetlenségét,
Határozni tudja büszkés eszességét,
Látván elméjének ilyen kisdedségét,
Nagyra nem terjeszti csonka mesterségét.
Csalatkozott ember mely kevésre mehet,
Bizony nem adhatunk világosabb jelet,
Ím jelen dolgokról csak keveset érthet,
A múltat nem tudja, ami lesz rejtetett.
Hát mely homály vagyon a nagy tudományban,
Istenhez, s lélekhez tartozó dolgokban!
Mennyi különbözés vallás formáiban,
És ahhoz tartozó külső szolgálatban!
Indulj meg Pekingtől, menj szinte Rómáig,
Nagy Bairtól eredj, juss egész Prágáig,
Evezz tengereken Lisbontól Dantzkáig,
Linztől a Dunán le Sándor oszlopáig.
Akármely nemzetnek nézzük is vallását,
Tapasztalni fogjuk gyakor változását,
Szégyen, mire vitte sok nép gyalázatját,
Ki csufosan tette lelki áldozatját.
Volt olyan vaksága emberi elmének,
A krokodilust is tartották Istennek,
Mi több fokhagymának oltárt emeltenek,
Ily gyengeségekkel ám dicsekedhetnek.
Természet rendének setét homályában,
Eredvén az ember mély vizsgálásában,
Sokezer esztendőt tölte tanulásban,
Nem sokat ment elöl mégis munkájában,
Most is csak azt tudják, mit halandó tudhat,
Hogy fő bölcsességre senki fel nem juthat,
Kevés amit ember elméje megfoghat,
Több az, amelyeknek végére nem járhat.
Ha volt is, ki szárnyon feljebb emelkedett,
Többi társainál több talentomot vett,
Az is félve csak oda mehetett,
Honnan a kétsége könnyebben térhetett.
Határozott eszét némelyik csigázta,
S az elrejtett dolgot addiglan vizsgálta,
Míglen kevélységét Isten megbosszúlta,
S vakmerőségének jutalmát megadta.
Arisztotelésznek testét örvény lepte,
Mikor dagadását tengernek szemlélte,
Pliniust Etnának tüze emésztette,
Mikor a kemence száját nézegette.
Szerencsés Salamon, kit a főbb Okosság,
Vezérlett vallani, hogy minden csak hívság,
Boldog véle együtt, kit még a romlottság
Nem bír, s nem emelget a kevély tanultság.
Boldog hétszer, mondom, ki tud elégedni
Menny ajándékával, s nem megy temjénezni
Felpuffadt eszének, vagy tud kéteskedni,
S elrejtett dolgokra nem mer ereszkedni.
Kevély a tudomány, az embert ragadja,
Ki poharából itt, azt megtántorítja,
Mi tanulásunknak légyen tehát módja,
Kinek-kinek illik, légyen arra gondja.
Csak annyit hörpentsünk édes poharából,
Kitől jobbak leszünk, s éltünk nem rosszabbúl.
Nem áll az okosság disputációból,
Mást kell megtanulni filozófiából.
Isten úgy akarta, hogy ember dolgozna,
Cselekedne inkább, mintsem gondolkozna,
Mennyei dolgokat se igen vizsgálna,
Földi lévén földi tudományt tanulna.
Nem tudományt adta célul az embernek,
Ada más jobb véget kötelességének,
Mint határa vagyon romlandó éltének,
Úgy bizonyos célja vagyon elméjének.
Elég nagy tudomány, ha jól tudunk élni,
Ha a jó erkölcsben tudunk elöl menni,
Hibás vétkeinket meg tudjuk esmérni,
Másoknak is vétkét meg tudjuk feddeni.
Arra halandónak szükség iparkodni,
Miképp rossz vágyódást lehessen fojtani,
Harag irígységet hogy kell hárítani,
A szép egyességet mint kell megtartani.
Jöjj el fő Bölcsesség! esmértesd magadat,
Taníts, hogy esmérjem én mennen magamat,
Tenéked áldozni innen-túl munkámat,
Vesd le fátyolodat, vond le homályomat,
Epikur, Seneca, Plátó tudománya,
Wolff, Argens, Malebranche, Newton találmánya
Nem segít, mert hibás ezek takarmánya,
Te légy, fő Bölcsesség! én elmém kormánya.
?
Barcsay Ábrahám
Az igaz boldogságot hol leli meg az ember*
Orczy Lőrincnek
Megjárád, megjárád Bácskát s a Bánságot,
Pénzért se kaphattál királytól jószágot,
Feláldoztad ennek karddal ifjúságod,
S hazádnak, mint polgár, egész boldogságod;
Ősz vagy, görbült tested esztendők terhével
Már föld fölé hajlik aggott tetemével.
Tekintesz a partra, honnét elindultál,
Messze van, csak álom minden, mit tanultál.
Eltűntek a napok, megcsalt a reménység,
Bizonyos a halál, keserves a vénség.
De mégis szép lelked küszködvén azokkal,
Csillagokhoz emel fel sebes szárnyakkal,
Szánakodva nézed onnét e világot,
Mely csak ígér, de nem adhat boldogságot.
Indulj bár utána Japánból Kínában,
Keresd a rest Spanyol kincses országában,
Sehol sem találod – egyedül szívedben
Lelhetd szerencsédet egész életedben.
Tudomány, dicsőség, nagy név, kincs, méltóság,
Csak füst, álomnál is kevesebb valóság.
?
Személyválogató
Akinek egy kisgyerek,
egy koldus, egy „buta” iskolázatlan paraszt stb.
már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –
hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,
hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…
Így maximalizálja annak az esélytelenségét,
hogy valaha is helyes önismerete legyen,
és hogy életében jó döntéseket hozzon…
?
Kör-válogatósdi
Referencia csoport
Csak olyanok társaságát keresi,
akikhez képest ő azért még mindig…
Akiknél ő nagyobb, erősebb, okosabb,
képzettebb, tehetségesebb stb. stb.
Így biztosítod be magad, hogy itten
felnézzenek rád, csodáltasd magad,
s hogy soha ne előre, csak visszafejlődjél…
?
Párosodás
Ha igen keresi,
akkor megtalálja
a zsák az ő foltját…
Az egymásnak hízelgés
és bűneink bagatellizálása
kapcsolja össze egy ideig,
ideig-óráig a dongákat hordóvá,
de lassan-biztosan szétrohad az egész…
?
Téli álom
Úgy akarsz tovább,
vagy egy majdani jobb világban élni,
hogy testileg-lelkileg hibernálod magad,
és jobb időkre, illeve arra a hercegre vársz,
aki felébreszt majd a Csipkerózsika álmodból?
(mint pl. aki „rákos betegsége” lelki okát nem keresi,
de abban bízik, hogy 100 év múlva lesz rá gyógyszer…)
?
Conditio sine qua non
Az ún. elengedhetetlen feltétel…
Régóta vándorolsz étlen-szomjan a sivatagban,
De minden oázisban csak nyakkendőt árulnak,
– Kell a fenének, de nem nekem – mondod…
Mikor végre inni- és ennivalót is vehetnél,
Nem mehetsz be: „Belépés csak nyakkendővel!”
?
Vaklármázó
Aki így tud ideig-óráig
a figyelem középpontjába kerülni,
még ha a sok ismétlődés után nagy árat fizet:
elveszíti a szavahihetőségét – amire épp akkor
és ott lenne a legnagyobb, életbevágó, létszüksége…
Mint az unaloműző játékból „Farkas!”-t kiáltó bojtár…
?
Ahogy bent, úgy kint
Egy toprongyos koszfészek
Lakása egy rumlis szeméttelep
A tisztálkodást végleg elhanyagoló
A megjelenésére/benyomásra semmit nem adó,
aki az állítólagos belbecsével áltatja önmagát…
?
A pedáns asszony
Ő egy tisztaságmániás,
aki az őrületbe kergeti családját –
aki egy olyan „otthont” varázsol,
ahol szinte minden életjel tilos,
mert megbontja az ő Rendjét,
ami nem, az viszont kötelező…
?
A ködösítő
A (saját) tisztán-
látás(á)t korlátozó,
szellemi ködgéppel ügyködő –
homályosít, hogy ne igazodj ki,
ne derüljön ki semmitmondása,
vagy bevisz az erdőbe, megvezet…
Aki előbb zavart kelt, hogy így majd
a zavarosban a kedvére halászgathasson…
?
Megtévesztett
A beszűkített tudatú,
aki nem lát át a szitán…
A két lényegében egyforma,
és egyként hamis alternatíva közül választó
A pártok pankrációjára éles tétmeccsként fogadó,
pártpreferenciája miatt családi/baráti viszálykodó…
?
Kohlhaas Mihály
Legyen akkor is igazság,
ha akár belepusztul is a világ,
de a családja minden bizonnyal…
Az ő megsértett igazáért,
annak teljes jóvátételért
bármit, mindent, mindenkit,
még előszeretteit is feláldozó…
?
Irgalmatlan
Az igazsággal még
a jóbarátait is (magától) elverő
Igazat mond, de rosszkor, rossz helyen, rosszul…
Indiszkréten, tapintatlanul, kegyetlenül stb. stb.
Mert ő nem kertel, beszél mellé – nem hazudik…
Ő az úgynevezett szalonképes szadista is,
aki még felettébb büszke is magára –
nem ismeri a kegyes hazugságot…
?
Aki
álságosan
őszinte véleményt kér a barátjától,
de mikor hallja a fáva gyógyító igazat,
akkor azon nyomban már ellene fordul,
és a rosszindulatú ellenségének mondja…
Mert igazából csak a(z élet)hazugságait
nem leleplező hízelgést várja el tőle…
(mint ahogyan pl. a zsarnok is a kegyenc
az udvari bölcstől/bolondtól, tanácsostól)
?
A hidakat felégető
Aki az ex szerelmével,
az édes gyermekei anyjával
az ő vélt/részigazságát védve
hidegháborús válópereskedő
A párbeszéd folytatását pont
a gyerekek rovására is nehezítő,
vagy akár még el is lehetetlenítő…
Aki szinte semmiben nem enged,
és akinek így főleg a gyermeke is szenved…
?
Vak tyúk
A mód-szertelen
Tűt kutat a szénakazalban,
de előtte még a szemét is beköti,
és csak a vaksötétben tapogathat…
A próba-szerencse alapon kereső
Nincs kizárva, hogy talál, de esélye?
A drága idejét hiábavalóan pocsékoló…
?
Hebehurgya
Az előbb nagyot vágó
és majd csak azután méricskélő
A kimondott szavát visszaszíni próbáló….
Aki bölcs maradt volna, ha hallgatott volna…
A visszacsinálhatatlan károkon későn bánkódó
?
Hűbele Balázs
Egy hebehurgya személy,
aki nagyon elhamarkodottan,
szelesen cselekszik, viselkedik
„Hű, bele Balázs, lovat ád az Isten!”,
azaz, kezdj bele nyugodtan, hozzáértés
nélkül, szeleburdin, majd megsegít az Isten…
?
Aki
státusz
szimbólumként
egy jóval fiatalabb nőt vesz feleségül,
és ezért a korkülönbség relatíve egyre nő,
de az ágyban helytállna, bizonyítási kényszeres,
és bedől a gyógyszer-reklámok szlogenjeinek –
és így még elemi pisilési gondjai is lesznek…
?
Megélhetési
bárcás koldus
A testi öncsonkító,
az ön-rokkantosító,
vagy aki addig játszik ilyet,
míg végül tényleg úgy is marad…
(a kicsi, de mégiscsak fix rokkant-
nyugdíjért túl jól szimuláló…)
?
Hipochonder –
a családján, barátain
élősködő képzelt „nagybeteg”,
aki egy életen át így zsarolja,
terrorizálja az „előszeretteit”,
felmetést adva magának az Élet,
a hivatása elemi kötelességei alól
Míg majd tényleg beteg is lesz,
mert úgy marad – önbeteljesítő jós…
(A rajta élősködő „orvosok” is besegítenek,
mint ahogy Moliere imaginárius betegénél…)
?
A lelki
öncsonkító:
az isteni vágyairól végleg,
egyszer s mindekorra lemondó
Az önfeladó, a megalkuvó gyáva,
vagy a nagy áldozathozó mártírkodó,
aki pl. gyerekéért „lemond a boldogságáról”,
aki ettől bűntudatos lehet, ha folyton hallja …
?
Ostoba
Átvitt értelem
és a képletes jelentés –
azt eszik, vagy isszák…!?
A mindent csak szó szerint értő
szemkiszúró együgyű, balga lélek:
tulajdonképpen szellemi fogyatékos.
Lásd pl.: az Ilók és Mihók népmesét…
?
Az elvakított „paraszt”
A szemfényvesztő szélhámos
bűnöző vagy politikus áldozata
Aki virtuális csecsebecsével elkápráztatható…
Akinek a hátán kokárdával még szántani is lehet…
Aki jó reklámmal kicsalható idegenbe, aljamunkára
Aki hamisgyöngyért elkótyavetyéli szüzességét stb.
?
Rossz végletes
Aki soha nincs középen,
nincs az arany középúton:
nem ül rajta a lovon, de át-
esik az egyikről amásik oldalra
nem bátor – de hol egy gyáva,
egy örökké csak menekülő nyúl,
hol meg a hiányzó bátorságát
rosszul bizonyítandó esztelenül
vakmerő – mert „vak” – ló…
?
A mániás
és a depis
Hol megszállott hiperaktív túlpörgő,
magát akár mesterségesen is stimuláló,
aki követhetetlen, mint egy mérgezett egér,
hol meg egy összeroskadt, roncs, mosott rongy,
aki csak egy teher magának, társainak, a Földnek…
?
Az
istenkísértő
Az ún. extrém sportoló,
a rekord/hírnévhajszoló,
aki így akar „kitűnő” lenni,
balgák ámulását elnyerve
magának önbecsülést adni…
A hazardőr pénzhajszoló:
salto mortale, halálugrás
a cirkuszban védőháló nélkül…
?
A hazárdjátékos,
játékszenvedély-beteg
A mindenét, sőt a családja házát/vagyonát
egy bizonyos rulett-számra feltevő (vabank)
Aki pont a vesztőhelyre, játékbarlangokba jár
lehetőleg hamar/azonnal nagyon sokat nyerni…
És mert látott ilyet, úgy hiszi, ő lesz az,
aki a következő kivétel lesz, és nem a szabály…
(pedig az is tönkre tenné, ha bankot robbantana,
még ha abba is tudná hagyni – ami nem valószínű…)
?
A rossz matekos
Akinek holtbiztos a szisztémája:
minden lottó-számot megjátszva tuti nyerő
(Arra épít és ebben azért igaza is van, hogy
a szerencsejátékban neki is egyenlő az esélye,
„csak” azt nem fogja fel, hogy ez mily minimális…)
?
A büszke
munkaalkoholista,
akinek ezért nincs is betegségtudata,
akinek ez a non stop heroikus pótcselekvés
a – bánatára meg nem értett – szeretetnyelve,
és még a környezete is tisztelettel adózik neki –
és nem érti: s.k. felépített háza nem lesz otthona,
addigra szörnyen és végérvényesen magára marad…
?
A mamahotel
életkezdési pánikos,
védett házas inkubátor-lakója
A beragadó infantilis, az „óriáscsecsemő”
Aki a biztonságért lemond a szabad életről,
és megmarad örök, kiskorúsító gyámság alatt…
(mint ha a hajléktalan börtönbe kéredzkedne,
mert ott biztos a napi fejadag és a meleg cella,
és a ráadás „meleg” cellafőnök…)
?
Ateista
és esetleg,
sőt inkább gyakran
még bősz antiklerikális is…
Aki a szutykos mosdóvízzel
az istengyermeket is kiönti a pöcegödörbe…
Egy pályatévesztett pap miatt magát a Jóistent tagadó
(és ezt az űrt más pótvallással, akár a Sátánnal kitöltő…)
?
Falánk,
egy homo mohó,
egy mértéket nem tartó…
A telhetetlen jóból besokalló
Így akár még a gyomrát is elrontó,
és pont a kedvenc ételét megutáló!
(még a jóból is megárt a sok: sokk)
?
Az
önkínzó
esztelenül fogyókúrázó,
ételmennyiséget redukáló,
a kövérsége igazi okát nem kereső,
aki a várható kudarca után meg már
csak azért is habzsoló, dőzsölő,
magát degeszre zabáló…
?
Az önleértékelő,
aki oly elégedetlen az alakjával –
mások hamis elvárásainak felelne meg,
így próbálva szeretetéhségét csillapítani…
Testkép-zavaros anorexiás és a bulimiás
(aki akár halálra is éheztetheti magát…)
?
Nem szobatiszta
Az önbezáró, magányos inkontinenciás
Aki az öngyógyítás helyett csak megkeseredik,
és szégyenkezve kerüli az emberek társaságát,
ami más, újabb „betegség” katalizátora lehet,
sőt: bio-logikusan, törvényszerűen lesz is…
Önmagának gyárt-halmoz hátrányokat…
?
Halálfóbiás
életfonalvesztő-tévesztő…
A rémeket látó, szorongó pánikbeteg,
aki a rohamaikor megsemmisülés érzést él át…
És már attól is retteg, hogy mikor jön az újabb –
végzetessé válható rossz körökbe zárja magát…
Pedig van mindene: étele, levegője, vize, hajléka stb.,
„csak” a bölcs élet és halálfelfogása/attitűdje hiányzik…
?
Élettékozló
Aki unatkozna már
a koradélután folyamán,
mert nem talált rá Dolgára,
a lélekemelő feladataira,
ha a masszív halálfóbiája
nem izgatná újra fel, és így
nem okozna neki pánikrohamot…
?
Dayka Gábor
A virtus becse
Voltak szerencsés napjaim, hol szelíd
Öröm követte nyomdokimat, s hevűlt
Lelkem tüzétől elragadva,
Átölelém az egész világot.
A hűs pataknak bús zuhanásai,
A lágy fuvalmak lengedezései
Éjféli csendben, a susogó
Ágak, az illatos hant virági
Elfogtak egykor, s nem magyarázható
Örömbe sűlyedt lelkem; eloszlaták
Keservimet, kisírtam a bút
Édes özönbe merűlt szemekkel.
Ti boldog órák! Hasztalan esdeklem
Utánok. A bús vízözön évei
Közt semmiségbe tért időknek
Fejthetetlen zavarába dőltek!
Virtus! csak a te nyomdokidon lehet
Eljutni boldogságra; te mennyei
Vígságra hívtad tisztelődet,
S nem keresett örömökre vontad.
?
Berzsenyi Dániel
Életfilozófia
Én is örömre születtem
Árkádia berkében,
Rózsapárnán szenderegtem
Cypris ambrás ölében.
Az aranyszázad istene
Pásztorai közé kene.
.
Ah, de mint az aranyvilág,
A rózsakor elrepül!
Olympusra más isten hág,
S Dodona berke dördül.
Elvirít a szép kikelet,
S vele a hesperi liget.
.
Az enyém is elvirult már!
Pályám vége közelit:
Hol a gigászi Örök vár,
S chaoszába elmerít,
Mint egy cseppet az óceán,
Mint egy sóhajtást az orkán.
.
Légyen álom, légyen bíró,
Bátran megyek elébe,
Mint egy elfáradt utazó,
A vadon enyhelyébe.
Mert ha bíró: nem furdal vád,
Mert ha álom: nyugalmat ád.
.
Ember voltam, csak gyarlóság
Létem fényes bélyege,
Ha virtusom nem hiúság,
Forró vérem melege,
Ha szívem nemesebben vert:
Önmagában méltó bért nyert.
.
Sírjak-e, hogy életemet
Jól használni nem tudtam,
S legkiesebb ösvényimet
Álmodozva folytattam?
Ha ezt ujra elkezdhetném:
Ismét a multat követném.
.
Az ifjúság örömeit
Lelkesedve öleltem,
De szívem szebb ösztöneit
Soha bé nem tölthettem.
Ithakám partját elértem:
S ah, hazámra nem ismértem!
.
Úgy éltem, hogy életemet
Visszaélni ne bánnám,
Úgy éltem, hogy életemet
Végezni ne fájlalnám;
Megcsókolgattam rózsáit,
Megizzadtam vaspályáit.
.
Láttam a mosolygó tavaszt,
Láttam az égető nyárt,
Láttam miden időszakaszt
S minden földi láthatárt:
Ha örök időket élnék,
Ezeknél többet nem érnék.
.
Tűnő éltem rövidségét
Én tehát nem siratom,
S a jövendő kétes képét
Előre nem borzadom,
Minden kornak van istene,
Nem zúgolódom ellene,
S kebelemben marasztom
?
Szentjóbi Szabó László
Az igaz világi boldogság
Tanuld azt meg felejteni
Amit el lehet veszteni,
S elhagyni szíved ne bánja
S az elmúló szerencsével
Válj meg mindentől békével!
Szíved is akképp válaszd el
Hogy elválva ne szakaszd el!
Amik rajtad történhetnek
Légy ura minden esetnek!
Légy bátor egész éltedben,
Csüggedhetetlen szívedben,
Ha az inség reád tódult,
Hogy soha ne légy nyomorult.
Töltsd bé kötelességedet
És nem ér szégyen tégedet.
Így szerencse ellenére
Szerencsés lészel végtére,
S fogod érzeni szívedben
Hogy az ember ez életben,
Csak azzal élhet igazán
Amit, ha elveszt is, nem bán.
?
Az örök
hibaismétlő
és halmozó-fokozó lény.
Aki ugyanazt ezerszer ismétli,
hátha az új próba majd sikerül…
Esztelenül tékozolja drága élet-idejét…
A saját kárán se okuló oktondi, ostoba lény
?
Javíthatatlan
Aki már-már tökéletes…
Aki egy fogadatlan prókátor
Aki mindent mindenkinél jobban tud
Aki mindig másokat akar megmenteni
Aki senkitől nem kér/fogad el jótanácsot,
így azután nehéz/lehetetlen rajta segíteni…
?
Aki
egy józan ész nélkül,
fejét vesztve menekülő
Aki egy kis veszély elől
a nagyon nagyba futó, sőt rohanó
Pl. egy nem halálos atyai pofon elől
a villamos, vonat kerekei elé kerülő…
?
„Ön-
gyilkos”
A szemetet szőnyeg alá seprő,
a púpozódó buckákon nyakát törő…
A restanciák halmozásával magát eltemető
A letakart kis baját akár óriásivá is növesztő…
?
Struccpolitikus
A bajban a fejét homokba dugó –
a szemét gyermeteg módon eltakaró,
aki így vészelné át azt az időszakot,
amíg magától elmúlik a veszély,
amit amúgy elháríthatna,
ha észnél/jelen lenne…
?
Kirakatpolitikus
Színházi díszletekből
ún. Patyomkin falut építő,
sőt esetleg még ebben is lakó…
Vagy a kirakatban egy búgó gerlicepár,
a zárt ajtó mögött meg testi/lelki marakodás
Vagy a „Fenn az ernyő, nincsen kas” életvitelű,
a gazdagság látszatát a nyomorgás árán is fenntartó…
?
Felelőtlen
és komolytalan
infantilis/szenilis lény
Aki az egész életet csak
egy nagy játéknak venné,
ahol minden visszacsinálható,
és nulláról bármikor újrakezdhető…
Semminek nincs tétje, semmi nem megy vérre…
?
Könnyelmű
Gondatlanságával
még mást is bajba sodró
Mint aki még nem tudja, hogy
mily törékeny az emberélet,
saját/más életével játszó…
Aki meggondolatlanul, bohón,
óvatlanul, nyeglén, figyelmetlenül,
kellő körültekintés, vigyázat nélkül
a következményekkel semmit nem
törődve, felelőtlenül cselekszik…
Bennem volt annyi könnyelműség, hogy
a te iskoládban frivolitássá válhatott.
(Csiky Gergely)
?
Aki
csak egy
komor, munkamániás robot
A játék, illetve játékosság nélkül,
kötelességtudatos, gépies élő/üzemelő
Aki úgymond ki-nőtt már a gyerekkorból,
és a játszótársa már senkinek sem akar lenni…
Vagy ha netán kivételesen játszik is valamit,
akkor azt is teljesítmény/nyeréskényszerben…
?
Aki
egy ledér,
a szerelmi életében
könnyelmű, feslett, laza erkölcsű,
egy időben többel kacérkodó, csapodár nő,
akit majd mindenki megbámul, megkíván stb.,
de aki komoly hitvesül már senkinek sem kell…
?
Léha,
locska lélek,
egy élethabzsoló aranyifjú
Életfelfogásában komolytalan,
felelőtlenül könnyelmű, csak a könnyű
szórakozásokat kedvelő, szellemileg üres,
egy köteleségmulasztó élvhajhász életművész
?
Az
átok–
bumerángot
jó erősen és
messzire eldobó,
ami mást is sebezhet,
de vissza is csapódik rá.
Az Égre és így végül persze
önmagát is szembe köpő…
?
Irány
A nagy erővel,
de elállított irányzékú,
és ezért rossz helyre célzó
A gyorsan járó, futó, rohanó, száguldó,
de a rossz kezdés miatt teljesen iránytévesztő…
Messzebb kerül a céljától, mintha el sem indult volna…
?
Aki
a folyamatosan,
és önkezűleg táplált
kisebbrendűségi érzése miatt
oly könnyen sértődős mimóza lelkületű,
aki csak akkor veszi észre magát, mikor
a saját játszmája karikatúráját teszik elé…
(Rézbányai Győző/Szegény Dzsoni és Árnika)
?
Aki
a jó-
hiszemű kritikára,
az ún. építő bírálatra
immunis vagy/sőt allergiás
Az önkritikát hírből sem ismerő,
vagy azt nem szerető – nem gyakorló…
Vagy aki a saját maga „elfogulatlan,
nem részrehajló és szigorú” bírája
tud és akar is lenni…
?
Önjelölt
Bármely társadalmi,
vagy politikai tisztségre
ő a legelső és – őszerinte –
a legalkalmasabb jelentkező…
Akinek akkor lesz a legrosszabb,
ha meg is választják, mert nagyot
és mélyebbre bukik, mint ahol eddig volt …
?
Aki
önmagát,
ill. a saját döntéseit
a maga kárára akár dühödten is védő
Aki egy tévedhetetlen és csalhatatlan,
és ebből nem engedő/presztízskérdést csináló
A bűnvallást a gyengeség beismerésének tartó
(mintha mindig ellenséges körben mutatkozna meg)
?
Szerepcsapdás
A bezzeg gyerek szerepet,
a növekvő közutálat ellenére
egy darabig/jó ideig még élvező,
mert annak csak az efemer előnyeit látó…
Aki nem látja be, hogy ez őt is torzítja, rontja:
a felnőttek elvárásainak a kiszolgálójává teszi,
és így akár végleg elmulasztja, hogy ne epigon,
de a saját utat járó felnőtt ember legyen…
?
Szerep-
tévesztő
Például,
aki a lányának is
oly életbevágóan szükséges
jó édesanya-feladatok megoldása helyett
ezen – súlyos, de édes – terheket lerázó,
a trendi, neki imponáló barátnőként tetszelgő…
Aki a saját, hiányzó barátnőjét is így pótolná…
?
Idő/
helytévesztő
Az előadás után is
még Napóleont játszó,
otthonában is csak parancsolgató,
akár az egész országot irányítani akaró,
és így egykönnyen a bolondokházában végző…
?
Színészkedő
Szerelmes levele,
de élőszavas bókja is hamis/hazug:
könyvből olvas, mögötte áll a súgó stb.
Ha elrepül a papírja, elromlik a súgógép,
akkor oda minden tudománya, mondandója
Aki alkalmilag, vagy akár életfogytiglan is,
magát másnak adja ki, mint aki ő valójában –
ez utóbbi esetben viszont sosem tudja meg,
hogy ki lehetett volna belőle istenigazából…
?
Őstehetség
Pár próba után
már úgy hazudik,
mint a vízfolyás,
mintha könyvből olvasná…
és – hála az ördögnek – neki
igen jó az emlékezőtehetsége is…
De mégis hamarabb utolérik őt,
mint a sánta kutyát, és onnantól
már egyetlen, akár igaz szavát sem hiszik el…
?
„Csintalan”
Ő úgy szép, ahogy van –
semmi frizura, szép ruha,
fölösleges minden dísz, ékítés,
test/arcápolás, csinosítgatás…!?
Ami őt még szebbé tenné, illetve
a meglevő szépségét kidomborítaná…
?
Piperkőc – dendi
Külsejével, főleg ruházatával
visszatetsző v. nevetséges módon
sokat törődő és divatmajom módjára
kínos eleganciával öltözködő (férfi).
„Öltözködik tisztán, szerényen,
De nem piperkőc, nem majom.”
(Vajda János)
?
Pípesen,
nyalka rátartian, hetykén,
peckesen, büszkén járókelő,
aki közben köznevetség tárgya,
mert úgy néz ki, mint egy bazári majom:
egy feltűnést keltő módon öltözködő személy
?
Be-súgó
Ha spiclit keresnek,
ő az első önként jelentkező,
akit még zsarolni sem kell,
vagy titokban díjazni, jutalmazni…
Szeret hallgatódzni, leskelődni, titkot kiszedni,
másról rosszat gondolni, kitalálni, mondani…
„Bizonyítani”: nincsenek is erényes emberek…
Ha ő nem lett ilyen, akkor ez nem is lehetséges.
Vagy a Jézusra féltékeny Júdás, akit megbízói
is megvetettek, s aki nem tudta magának
sem megbocsátani bűnét: öngyilkos lett…
?
Nem spontán
Bármely megszólalása előtt
fejben agyoncsiszolja, cenzúrázza
egy-egy „vadonatúj” mondatát,
vagy már egy készet vesz elő…
Csak semmi rögtönzés,
semmi improvizáció…
?
Mesterkélt
Keresett, csinált…
Nem őszinte – hamis
Mindig úgy „viselkedik”,
mintha épp fotóznák/filmeznék.
Mindig azt nézi, hogy itt és most
milyen viselkedéssel imponálhatna –
ezért soha nem önmagát adja,
azt el is sorvasztja, veszti…
?
Pozőr
Beállítottan…
Mesterkélten
felevett test-
és lélektartás…
Ha pénzbedobásra
nem mozogna be és el,
akkor egy álszobornak,
szinte már hullamereven
akár még szép is lehetne!?
Egy hiteltelen hatásvadász…
?
Önvakító
Aki
olyannyira
„maximalista”,
aki olyannyira látni vágyó,
hogy közvetlenül csupasz szemmel,
védtelenül belenéz a delelő-tűző Napba…
(vagy éppen a rendkívüli fogyatkozásába)
?
Borúlátó
A fekete szem-
üveges ős-pesszimista
Most ugyan még süt a Nap,
de ez nem tarthat örökké,
egyszer majd úgyis be fog borulni…
És lám: mennyire igaza is van/lett…
Sikerül is így életének a tiszta és
végtelen örömforrásait ledugaszolnia…
?
A
nem
nevető lény
Könyvet már írt a humorról,
hogy ez mennyire emberi adomány,
enélkül milyen szürke, unalmas, sőt
akár elviselhetetlen az emberi létezés,
mennyire segít túlemelkedni a bajokon,
és enyhít a fájó igazságok beadásakor stb. –
de nem érti, és főleg nem érzi a tréfát…
?
Test-
beszédes
Társas, páros
táncában annyi az erotika,
mintha a nagymamival „ropná”
az öregotthonban, vagy elfekvőben…
Vagy soha nem is táncol, kihagyja ezt
a mással pótolhatatlan „próbaházasságot”
(amiben megérezhetné társa izzadt-illatát is,
s így már hagyhatná magát orránál fogva vezetni)
?
Skatulya
Ha egyszer már őt
valahol és valakik, „tekintélyek”
pl. botlábúnak mondták, csúfolták,
akkor egy életre lemond a táncról,
a zene-lélek-test együttrezgéséről,
az önkifejezés, társhoz kapcsolódás,
udvarlás stb. egyik alapdimenziójáról…
?
Isten-
káromló
Aki nem tud mit kezdeni
az egyszeri, első-utolsó mostani életével,
nem ragadja meg a napot – azt csak lopja,
nem forgatja talentumát, tökéletesíti magát,
de a Teremtőt kárhoztatja: ő miért halandó!?
?
Hitetlen
Addig nem hiszed el,
hogy te magad is halandó vagy,
amíg neked is nem közeleg utolsó órád –
és akkor már késő bánat, mert addigra
már annyi jóvátehetetlent mulasztottál…
?
A MEGROMLOTT ERKŐLCSRŐL.
Baróti Szabó Gábor – 1794.
Oda van az erkőlcs! oda van a tudomány! Hazánk
Reménye mind kifonnyadott! – virágjait
Eggy dér (ki vélte vólna!) csaknem mindenütt
Lefőzte! Még az oskolákban is! – Mire
Ment a gonoszság! – Fajtalan tűz, jámborok
Csufoltatása, fülverő káromkodás,
Parázna szitok, eggy szóval undokság s merő
Istentelenség hallatik, szemléltetik!
Mennyben örök bér nincsen; a pokol – mese;
A lélek elmúl: azt csacsogják a tejes-
Szájú deákocskák is, és óh fájdalom!
Nyilván csacsogják. – Nincs fenyíték s félelem.
Csak színre vannak a gonoszt tilalmazó
Törvények: a bűn büntetés nélkűl marad.
Valamint, midőn a gátak elszakadnak, az
Eggymásra tollott s szűntelen jövő habok
Eggyszerre kilövellkednek; a téres mezőt
Sebes futamva meglepik s a dús határ
Kincsit lenyomják, vagy magokkal elviszik:
Úgy a kicsiny-korúk is a sűrű gonosz
Példákat otthon, szent helyen, kinn, mindenütt
Látván, levetik a szent igát, kinevetik a
Józan tanácslót; nyakra-főre, tartalék
Nélkűl rohannak eggy veszélyről másikra,
Vetekedve, szabadon, űzik a vétket. – Ki ne
Húllassa könyvét a szerencsétlen fiak
Hólt állapotján! Mit reménylhetünk ezen
Mirígyesekből! – Oh szegény atyák, anyák!
Hol van jövendőbéli gyámoltok? Mire
Tettétek a kőltséget? Elveszett! Soha
Nem veszitek hasznát! – Megcsalatkozott király!
S királlyal eggyütt megcsalatkozott haza!
Mit vártok ezen elvetemedett és elfogúlt
Rossz fajzatokból? Ah! kitől fél, aki nem
Fél Istenétől? – Jőjjetek, siessetek,
Nyomjátok el ezen elterűlt fenét – talán
A kisdedektől el lehet még tíltani.
Talán eszekre térnek a feslettek is
Nagy gondotok után; hajtnotok tán meglehet
A gyenge vesszőt. – Jaj, kemény fa, görcs leszen,
Ha több üdőt nyer. – Eggy okos, bőlcs férjfinak
Adjátok által a vezérséget. – Mihez
Nyúlt Róma nagy fergetegi közt? – Dictatori
Hatalomhoz. – A kormányra tudnék én – De nem –
Még megköveznek a szabadságon kapók.
?
Baróti Szabó Dávid
Felfordúlt világ
Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott
Üdőket értünk! megveszett az egész világ,
S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel
Az emberek közt. A szegények, özvegyek,
Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,
Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;
A testi kívánságok, a paráznaság,
Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett
Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés
Alól ki lévén véve: már a házasság-törés
Szokási vétek. – Hány paraszt legény fija
Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija
Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik
Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös
Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik
A konkolyok közt búza: nincs ezer között
Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz
Példák előtte vannak és kecsegtetik.
Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:
Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. –
Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!
Törik, tapodják szent igaz törvényidet:
Óltárid elpusztultak; elvitték arany
S ezüst edényid; elverettek papjaid,
Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem
Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek
Már a világnak a te szolgáid, neved
S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt
Az esztelenség: már csak a természetet
Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.
Már a nagyokból mind kihalt isméreted:
Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.
Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon
Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid
Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek
Ez már utolsó büntetésünknek jele! –
Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,
Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz
Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts
Fiad sebeire, mellyet érettünk neked
Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink
Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.
pppppppppp
Csak az ember lehet
a boldog élet helyett
egy ön és társ-sorsrontó,
a végsőkig boldogtalan lény…
Vagy rontasz, vagy építesz – csak rajtad múlik…
Vagy a jó vagy a rossz Istent imádod: válasszál…
Legalább ne árts, se önmagadnak, se másoknak…
Ki mennyit használhat, legalább annyi kárt tehet – sőt:
hisz házad gyerek/bolond is felgyújthatja, de felépíteni…?
.
Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
ellenségeimmel elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
.
A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
.
Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
végül, – de talán mégsem utolsósorban? – a rejtett hatalmak….
.
Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
-hivatása, otthona/hazája, gyermeke, társasága, mulatsága stb.
.
Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
.
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
.
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
.
A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz: a mese nem másról, de pont
terólad szól – ismerj magadra és itt és most változtass életeden!
Szabadságra vagy teremtve, hogy jó szellemben-lélekbátran éljél,
átfogón és mélyen teljesértékű módon, istengyermekként kivirulva,
és nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
ppppppppppppppppppppppppppp
