Boldogság és életbölcsesség Boldog-boldogtalan emberek életminőségei

Értelmiségiek-elitek árulása  Szellemi-lelki ön/honvédelem – V.

Írta: Nagy Jenő · 2023. január 19.

kb. 21 perc olvasás

Értelmiségiek-elitek árulása 

Szellemi-lelki ön/honvédelem – V.

Az „írástudók” ~~dicsérete~~/korholása

A legszebb isteni-emberi hivatások,

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek



Küldetés és pokoljárás – vagy árulás

Alkalmatlan, megalkuvó, hitvány, gyáva,

tétlen, kártevő, a pályával járó pokoljárást

ön-kíméletesen elkerülő stb. stb., vagyis

a hatalmát jó helyett semmire, de bűnös

tudatlansággal/szánt szándékkal inkább

a rosszra használó ún. segítő, és szellemi,

kulturális, társadalmi, gazdasági/politikai elit



Bölcs-balga, boldog-boldogtalan lélek

Édenkert-aranykor és/vagy vaskor-pokol

Istenfiú-táltosparipa/ördögfajzat-állatorvosi ló

Életminőség-vizsgálóm: típuspéldatár magyarán



p Wass Albert

p Üzenet haza

p Üzenem az otthoni hegyeknek:

p a csillagok járása változó.

p És törvényei vannak a szeleknek,

p esőnek, hónak, fellegeknek

p és nincsen ború, örökkévaló.

p A víz szalad, a kő marad,

p a kő marad.

p Üzenem a földnek: csak teremjen,

p ha sáska rágja is le a vetést.

p Ha vakond túrja is a gyökeret.

p A világ fölött őrködik a Rend

p s nem vész magja a nemes gabonának,

p de híre sem lesz egykor a csalánnak;

p az idő lemarja a gyomokat.

p A víz szalad, a kő marad,

p a kő marad.

p Üzenem az erdőnek: ne féljen,

p ha csattog is a baltások hada.

p Mert erősebb a baltánál a fa

p s a vérző csonkból virradó tavaszra

p új erdő sarjad győzedelmesen.

p S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda

p a gyilkos vasat rég felfalta már

p s a sújtó kéz is szent jóvátétellel

p hasznos anyaggá vált a föld alatt…

p A víz szalad, a kő marad,

p a kő marad.

p Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

p ha egyenlővé teszik is a földdel,

p nemzedékek őrváltásain

p jönnek majd újra boldog építők

p és kiássák a fundamentumot

p s az erkölcs ősi, hófehér kövére

p emelnek falat, tetőt, templomot.

p Jön ezer új Kőmíves Kelemen,

p ki nem hamuval és nem embervérrel

p köti meg a békesség falát,

p de szenteltvízzel és búzakenyérrel

p és épít régi kőből új hazát.

p Üzenem a háznak, mely fölnevelt:

p a fundamentom Istentől való

p és Istentől való az akarat,

p mely újra építi a falakat.

p A víz szalad, a kő marad,

p a kő marad.

p És üzenem a volt barátaimnak,

p kik megtagadják ma a nevemet:

p ha fordul egyet újra a kerék,

p én akkor is a barátjok leszek

p és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.

p Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk

p és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:

p a víz szalad, de a kő marad,

p a kő marad.

p És üzenem mindenkinek,

p testvérnek, rokonnak, idegennek,

p gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,

p annak, akit a fájás űz és annak,

p kinek kezéhez vércseppek tapadnak:

p vigyázzatok és imádkozzatok!

p Valahol fönt a magos ég alatt

p mozdulnak már lassan a csillagok

p s a víz szalad és csak a kő marad,

p a kő marad.

p Maradnak az igazak és a jók.

p A tiszták és békességesek.

p Erdők, hegyek, tanok és emberek.

p Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

p Likasszák már az égben fönt a rostát

p s a csillagok tengelyét olajozzák

p szorgalmas angyalok.

p És lészen csillagfordulás megint

p és miként hirdeti a Biblia:

p megméretik az embernek fia

p s ki mint vetett, azonképpen arat.

p Mert elfut a víz és csak a kő marad,

p de a kő marad.

p x

p Aki

p naponként

p újra s újra nyakon önt

p az ő nagyon keserű, cinikus

p úgynevezett életbölcsességeivel

p A

p bolond

p lány vállalja,

p a kezdő ügyész főnöke/

p felesége sugallja: ő a gyilkos!

p Hát akkor legyen meg az akaratuk…!?

p A

p mocskos

p fürdővízzel együtt

p a gyereket is kiöntő

p dajka, ill. antiklerikális „ateista”

p A

p szellemi

p óriás vállán

p hencegve ugráló törpe

p (az elefántlábon trappoló kisegér)

p A

p székláb-

p faragással stb.

p bőven beérő, elégedett,

p a vizen járást nem kockáztató

p potenciális Michelangelo, da Vinci

p A

p tanár,

p aki olyan

p légkört teremt,

p hogy a merész kérdező

p csak nevetséges lehet és lesz…

p Keresztény

p gyerek elrabló,

p belőle hazája ellen

p forduló és harcoló muszlim

p janicsárt formáló nevelő tanerő

p Egy

p nem őrző-védő

p ún. muzeológus:

p sőt – ő inkább egy elefánt

p a herendi porcelánboltban…

p A

p talentum elásó,

p befagyasztó, sorvadni hagyó,

p vagy azt kiárusító, vagy aprópénzre váltó

p Ő

p nem

p töri – be – a fejét,

p ilyen áron már nem mond igazat

p (így épen maradt testében torzul a lélek)

p Kapa-

p kaszakerülő:

p akinek büdös a munka,

p ezért az úr ír, firkál stb.,

p miközben bohéméletet él…

p Vészmadár:

p ijesztő rémhírekkel

p behavaz, sőt szőnyeg-bombáz,

p pánikot kelt, félelem „járványt” okoz…

p Ha

p a plebsz,

p a csőcselék cirkusza

p az állathecc/viadal betiltva,

p akkor is marad még szabad préda,

p pl. vészkorszakokban az ún. zsidóhecc

p Platóni

p „idealista”:

p a gyerekeket ne

p az „anarchista” szülő,

p de az állami intézet nevelje

p Csinálja is

p és tanítja is

p az emberismeretre,

p a művészi hiúságra épülő

p ún. sajt-kiéneklés minden

p útját-módját, csínját-bínját…

p Bárki után

p bármilyen úton

p bármilyen eszközzel nyomozó,

p ha ezért jól és kápéban megfizetik

p (és nem nyomoz, ha felettesei intik…)

p Csak

p úgy nyomozgat,

p csak a látszat kedvéért,

p ímmel-ámmal, tessék-lássék,

p de csak pont úgy és csak annyira,

p hogy ki ne derüljön a teljes igazság…

p Szerény

p teljesítményét

p utcahosszal kenterbe veri

p a folyamatosan táplált, hizlalt hiúsága

p A

p meggyőzés

p rafinált nagy-

p mestere ő, a rábeszélő(gép) –

p aki nem válogat az eszközeiben:

p a Célja eléréséért szinte bármire kész…

p „Csodás

p metamorfózison” megy át:

p az egykori lázadó fenegyerekből,

p vagy néptribunból egy multi cég

p szóvivője, egy – uzsorás – bank

p reklámarca vagy pártkatona lesz!?

p Istenképet

p hitelesnek tűnő

p helyről, pozícióból

p hihetően torzító, hamisító –

p ki van tömve diplomákkal,

p díszdoktori címekkel, állami

p kitüntetésekkel, és magas

p az egyházi méltósága stb. stb.

p Ő

p Szolgálni akar,

p de azt mindenáron,

p őt csak az ún. szakmai

p kihívások érdeklik, izgatják,

p elszegődik ezért akár egy idegen

p titkos Szolgálathoz is, ha komoly

p feladattal bízzák meg…

p Aki

p csak azért

p csinál valami

p kis „őrültséget”,

p hogy így, immár „ismerten”

p vegyék 12 egy tucat könyvét…

p Aki

p egy pojáca:

p csak úgy tud

p figyelmet kelteni,

p ha infantilisen bohóckodik,

p és csak magát teszi nevetségessé…

p Aki

p csak ugatja

p a magas tudományt –

p így tartja magától jó távol,

p de a politikai megbízhatósága

p miatt nem átall tudomány-

p politikai döntéseket hozni…

p Az

p unikum

p szellemi kincsed,

p leértékelő, szarért-

p húgyért kótyavetyéltető,

p vagy az idegenforgalomban

p hamisítva, vizezve kiárusít(tat)ó…

p Aki

p úgy formálja át

p a falu és portája képét, hogy

p tessék a pénzes külföldi turistának,

p megfeleljen az ő hamis elvárásainak –

p ne adja isten, még lányát is kínálgatja…

p Az

p eltorzult kvietista

p az a „misztikus”, aki szerint

p az Istennel való egyesülés alapja

p a teljes passzivitás és a minden iránti

p közömbösséggel megszerzett belső nyugalom

p A

p nihilista,

p társadalmi értékek,

p erkölcsi normák tagadója;

p a lét értelmetlenségét, és

p a cselekvés hiábavalóságát

p hirdeti, vallja, és gyakorolja…

p A

p soha

p semmiben,

p és a mindig

p mindenben kételkedő:

p a fanatikus dogmatikus

p és a szkeptikus, aki azt is kétli,

p hogy ő most egyáltalán kételkedhet-e…

p Az

p „alulfizetett”

p bűnügyi újságíró,

p aki belelát a sötét üzelmekbe,

p és tudja, hogy mivel nem fog lebukni,

p mert beletanul a kiskapukon át járásba

p (pl. masszázsszalonnak álcázott kupleráj)

p A

p jó

p ember-

p ismerő és

p jó színész:

p a hiszékeny

p balekot kipécéző

p és átverő piti, vagy

p inkább nagystílű szélhámos

p A

p kormány-

p közeli helyen

p szerzett bennfentes

p információkkal tőzsdéző,

p vagy az ingatlanpiacon

p spekuláns élelmes

p hivatalnok/jogász…

p A

p szellem

p szabadon

p szolgálna, de

p ő csak egy magát

p oly szabadnak tartó

p lekötelezett-függő rab,

p vagy netán szabados,

p aki „szabadverset” ír…

p Érti

p a módját:

p mesterséges

p társadalmi amnézia

p előidéző és tartósító:

p a ma is oly fontos és a

p jövőt befolyásoló emlékre

p a feledés homályát borító…

p A

p társadalom

p nem éber, de alvó-

p elaltatott vagy épp

p altató „lelkiismerete” …

p Az égbekiáltó bűnök láttán

p is cinkos némaságban lapuló.

p Akár még

p tengerfenékre,

p a pöcegödörbe is

p ugratna veled fejest

p a nem igaz, de hamisgyöngyért,

p vagy éppen megóv a lelki nehéz-

p búvárkodástól és arra biztat, hogy

p csak a felszínen könnyű-búvárkodjál…

p Visszaél

p helyzeti stb.

p előnyével, előjogával,

p birtokolt, sőt bitorlott hatalmával:

p nála/miatta más nem is rúg labdába…

p Köz-

p szerepelési,

p vagyis feltűnési

p viszketegségben

p „szenvedő” exhibicionista,

p aki jobb ügyhöz méltó buzgón

p csak öncélúan magát mutogatja…

p Öncélú

p botrányhős –

p egy polgárpukkasztó

p aranyifjú álfenegyerek,

p akinek az agyára megy a jólét,

p aki csak a „nyárspolgár” /kisember

p nyilvános megalázásában leli örömét…

p A

p rá bízott

p (szellemi) kiskorút

p kihasználó, gondját nem

p viselő és megrontó gyám(ügyes),

p aki amúgy jó álcázó, így abban is

p ügyes, hogy mindez ne is derüljön ki

p Vak-

p lármával

p a köz veszélyérzetét,

p éberségét „direkt” tompító, rontó,

p és így, amikor tényleg nagy a vész,

p már mindenki csak lazán legyintsen…

p Szakmai

p és társadalmi

p tekintélye súlyával

p szellemi tápláléknak látszó

p szellemi/lélekméreg készítő-tukmáló-adó

p Gumi-

p csontokon rágódó:

p ő tét nélkül jól elvan,

p sőt még kínál is belőle,

p ha tanítványai, követői vannak –

p addig se foglalkoznak létkérdésekkel…

p Ál-

p problémákat

p gyárt és ad fel,

p épp a jó tanulói idejének,

p szellemi erőinek, és lelki

p teherbírásának a lefoglalására

p Zárt körben,

p részegen kocsmában,

p egyetemi-akadémiai

p büfében-társalgóban

p egy habzó szájú hőzöngő,

p netán az évfolyamtársakat,

p kollegákat tesztelő provokátor –

p amúgy nyíltan egy kussoló, hunyó…

p Wass Albert: Hontalanság hitvallása

p Hontalan vagyok,

p mert vallom, hogy a gondolat szabad,

p mert hazám ott van a Kárpátok alatt

p és népem a magyar.

p Hontalan vagyok,

p mert hirdetem, hogy testvér minden ember,

p s hogy egymásra kell, leljen végre egyszer

p mindenki, aki jót akar.

p Hontalan vagyok

p mert hiszek jóban, igazban, szépben.

p Minden vallásban és minden népben

p és Istenben, kié a diadal.

p Hontalan vagyok

p de vallom rendületlenül, hogy Ő az út s az élet

p és maradok ez úton, míg csal élek

p töretlen hittel ember és magyar.

p (1947)

p x

p Wass Albert: Magyar cirkusz

p Cirkuszról álmodtam az éjszaka.

p Emberek, az álom szörnyű volt!

p Még le sem ment a nap egészen

p s már följött véresen a hold!

p Indulót kürtölt frakkosan a Halál!

p Körben a világ valamennyi népe

p megtöltötte a páholysorokat

p s minden szem az arénát nézte.

p Ott gyilkolták egymást a magyarok,

p Torz jelmezekben részegen!

p Szemükben láz, kezükben kés

p s csorgott a vér a késeken…!

p Mindenki küzdött ott mindenki ellen

p és ezer bohóc röhögött!

p A világ jelszavakat ordított

p és fogadásokat kötött:

p – Én arra a vörösre fogadok!

p – Enyém a zöldinges legény!

p – Szorítsd, te Árpád-cimeres!

p – A gatyás paraszt az enyém!

p S a magyarok csak ölték egymást.

p Tombolt a halál-zenekar.

p S Európa cirkusz-porondján

p fogyott, fogyott a magyar.

p Aztán a végin egy maradt csak.

p Ezer sebéből folyt a vére.

p Bámult fáradtan, eszelősen

p a véráztatta csatatérre.

p A nézők elszámolták a fogadásokat.

p Aki vesztes volt, fizetett.

p Nehányan már ásítottak is.

p Aztán mindenki hazament.

p Pár kapzsi suhanc még összeszedte

p az elesettek rongyait.

p Aztán már csak a hold bámulta

p borzadt szemével, vörösen

p az új magyar Kaint.

p Bajorerdő, 1947

p x

p Gyilkos

p gúnya nyilával

p mindig csak a gyenge,

p az épp védtelen kisvadra célzó,

p a szabad prédán a port jól elverő,

p a bűnös nagyvadakat futni hagyó…

p Bebörtönzött,

p emigrált, vagy

p szilenciumra ítélt,

p feketelistára felírt,

p ezért így önvédtelen

p író/művésztárs művét

p nyíltan, kifigurázva ledorongoló

p (vagy azt elhappoló, plagizáló stb.)

p A

p más hitű

p politikai üldözöttekkel

p nemhogy semminemű

p szolidaritást nem vállaló,

p de bajukat kárörvendve néző,

p és abban saját térnyerését látó…

p A

p polgári engedetlen

p polgártársai igaz ügyét

p hamisnak bemutató-állító,

p így passzívan sem támogató –

p sőt az őket érő retorziókat

p (például az állásvesztést)

p aktívan helyeslő, támogató

p (amivel saját megalkuvását

p is maga előtt igazoló…)

p Az

p ifjúságot

p oktató-nevelő tanár,

p aki csak fizetésemelés

p miatt „polgári engedetlen”,

p de közben hazugságot tanítva

p neveli el a jövő nemzedékeket…

p Ő

p és iskolája,

p ahol ő a Mester,

p soha nem előzi meg korát –

p sőt inkább messze utána kullog

p (nem előre vivő, de visszahúzó erő)

p Az

p amúgy

p jó ügyért

p mozgó-tüntető

p pl. naiv környezetvédő,

p vagy békeharcos aktivista,

p aki nem veszi észre, hogy

p az ő jóhiszemű buzgóságát

p milyen rossz célokra használják

p (pl. hazája honvédő ereje gyengítésére)

p A

p pártvezér,

p aki mindenekelőtt

p a szavazatmaximálásra tör,

p és amúgy se hazájáért küzd,

p ezért bedobja a populista

p sorkatonaság-eltörlő

p programpontot…

p Személyes

p hiúság, sértődés

p vagy kényelem miatt

p a közéletből végleg kivonuló,

p az elefántcsonttoronyba húzódó,

p a nemzeti sorskérdésekben

p állást nem foglaló…

p A

p köztéri/

p magánéleti szemetet–

p szemetét trükkösen, rutinosan

p a szőnyeg alá, vagy más

p háza elé seprő

p Az

p arányos

p közteherviselést

p büszkén trükkösen

p elbliccelő kőgazdag,

p ill. a neki segítő könyvelő…

p Még

p a szín-

p aranyból is

p sarat/szart csinál(tat)ó

p „alkimista” nagymester,

p aki pl. Csontváry képeit

p esővédő vászonként árusítja…

p A

p kísértő,

p aki talmi gyöngyökért

p rávenne a pótolhatatlan

p kincseid, pl. szüzességed

p és a jó lelkiismereted

p elkótyavetyélésére…

p Ő

p harsogva

p danolász fűzfa

p poézisében saját

p privát bánatáról

p és öröméről, vagy

p kecskerímekben

p politikai csasztuskát költ,

p vagy rapperként bármit rád okád,

p ha ez nüveli népszerűségét-bevételét…

p A

p prédikátor,

p aki a gazdagoknak

p hirdeti az evangéliumot,

p a szegényeket lúzernek nevezi,

p és a tizedekből, adományokból

p busás a jövedelme, luxusban él…

p A

p gazdagodó

p és tömegesedő gyülekezetét,

p mint szavazóbázist kínálgató,

p az aktuális kormánnyal seftelő,

p maga is politikai lapot és még

p más médiumot is működtető,

p politikai befolyásra törekvő

p „keresztény” lelkész…

p Nem él,

p sőt visszaél vele:

p a közfigyelembe kerülés,

p a nyilvános megszólalás

p üzenet-esélyét elszórakozó,

p semmitmondó közhelyes,

p vagy kormánynak/

p ellenzéknek nyaló…

p Hazaáruló

p kormánytól,

p vagy a katonai,

p pénzügyi megszálló,

p gyarmatosító helytartójától

p szinekúrát, ösztöndíjat, kegydíjat,

p kitüntetést stb. elfogadó/tarháló…

p Életműve

p döntő része

p önigazoló jelentéseket/

p életrajzokat fabrikálgató –

p úgy a sajátját, mint bér-

p munkában a másokét…

p Tehetségét

p csak/főleg rosszban,

p pl. a műkincs-hamisításokban,

p vagy fehérgalléros bűntettekben

p de abban igencsak jól kamatoztató

p Koncepciós,

p koholt vádas

p vagy törvénytelen pert

p kiötlő, levezénylő, álcázó, elfogadtató

p (és az elfogadó, kussoló, nem tiltakozó…)

p A

p jónépet

p riogató, rettegtető

p Mumust kreáló-kitaláló,

p és az azt jól (elő)játszó stb.

p Az

p abszolút

p sikeredző:

p a kudarc csak

p a játékos negatív érdeme lehet,

p de ha nyernek, az neki köszönhető

p Paternalista,

p aki jogot formálna

p eldönteni mások helyett

p a viszonyukat istenhez és a világhoz

p Meghirdette

p az elvi harcot,

p majd luxusautón

p elviharzott a bunkerébe –

p aki más farkával veri a csalánt…

p Akinek

p nincsenek

p erkölcsi elvei,

p nincs lelkiismerete,

p csak szaktudása van,

p amivel minden rezsimet kiszolgál,

p mint jó hivatalnok, vagy hóhér stb.

p Sok

p beszédednek

p nagyon sok az alja:

p aljas vagy elaljasodó:

p seprő, söpredék főember…

p Rém-

p hírgyártó

p és terjesztő –

p tömegpánik keltő,

p szavakkal gyújtogató

p Nagyon

p rosszul tudja,

p de azt igen jól csinálja,

p mint a „rákgyógyító” orvos,

p a sugár- és kemoterápia alkalmazója…

p Vak

p vezet világtalan –

p vagy pedig félszemmel

p a vakok közt királykodó,

p a tudatlanok előtt tudóskodó,

p a szakmai megmérettetést kerülő…

p Mintha

p szükségállapot lenne,

p a monopolhelyzetéből

p úgy folytatja szellemi működését:

p statárium, rögtönítélőszékes ítélet/kritika

p Sírig

p tartsd a pofád:

p ő nem becsületből

p nem „árulkodik”, de

p a maga bőrét féltve

p nem tesz tanúvallomást…

p Aki

p csak

p a mondvacsinált,

p figyelemelterelő ál-

p ügyekben oly túlbuzgó:

p ha épp ég az ország háza,

p akkor bármi másra, csak

p nem a tűzoltásra buzdít…

p Aki

p nagyon is

p tisztában van

p az igaz bölcselet

p és a magas művészet

p életjobbító hatalmával,

p és pont ezért propagál

p és terjeszt balgaságokat,

p és álművészetet, giccset stb.

p Az

p egyszerű

p a nagyszerű

p amúgy igaz jelmondattal

p egyszerűsítésnek mondja

p még a durva szimplifikálást,

p vagyis a leegyszerűsítést is…

p Nem

p akarja,

p hogy rájöjjél,

p mily egyszerű

p ez az igazság vagy

p bölcsesség, szépség –

p ezért is a végletekig

p komplikáló, bonyolító

p Szak-

p zsargonban,

p tolvajnyelven,

p bonyolultan fogalmaz,

p hogy ne tudd ellenőrizni

p az állításnak tűnő mondatai

p igazságértékét, hamisságát…

p Nagy

p felhajtással,

p hókuszpókusz között,

p csinnadratta zenével stb.

p adja elő vagy el a semmit…

p A

p példakép

p élsportoló

p pályacsúcsról

p agyondoppingolva

p zuhan rokkant-kocsiba…

p (vagy drog/alkohol elvonókúrába)

p A

p csonkoló sebész,

p aki előbb vág, azután mér:

p ő egy irreverzibilis károkozó

p (vagy előbb felméri a kiadást,

p és gazdaságossági szempontból dönt…)

p Arra

p tanító tanerő:

p senkiben ne bízz,

p csak magadra számíts,

p Münchhausen báró a példakép:

p magadat húzd ki a mocsárból is…

p Perfekcionista,

p és így óhatatlanul

p bűntudatos, kiégett szülő,

p aki így jó eséllyel kényeztető is lesz

p A

p döglött

p oroszlánt

p oly bőszen rugdosó,

p de az oroszlánbarlangot

p a lehető legmesszibbre kerülő

p híres-hírhedt szájhős oroszlánvadász…

p Aki

p azzal is

p büszkélkedik,

p amiben neki egyáltalán

p semmi érdeme sincsen –

p (a mások fényében sütkérező élősködő)

p Aki

p eltussolja,

p bagatellizálja

p a saját/klikkje bűnét,

p de dramatizálja a riválisét

p Aki

p csak ál-

p névvel/arc nélkül

p mer nyilatkozni, kommentálni

p (és anonim feljelentéseket írni…)

p Aki csak azt

p tartja/tartatja értéknek,

p ami pénzben kvantifikálható

p „A mennyiség uralma” világkor

p profi, retorikát tanult hangadója…

p x

p Wass Albert: Fohász a hazáért

p Uram, ki fönt az égben

p lakozol a fényességben,

p gyújtsd föl szent tüzedet

p az emberek szívében.

p Az emberek agyára

p áraszd el bölcsességed.

p Értsék meg valahára

p mi végből van az élet.

p Arasznyi kis idő csak,

p mely ajtódig vezet.

p De előre csak a jó visz,

p a gonosz vissza vet.

p Legyen megint az ember

p képedre alkotott!

p Utálja meg már egyszer

p mit maga alkotott.

p Romlandó kincsekért

p ne törje magát senki.

p Igyekezzék helyettök

p jobb kincseket szerezni.

p Jó tettek nyugalmát.

p Derűt és békességet.

p Mit el nem fúj az orkán

p s rontó tűz meg nem éget.

p Gőgből és gyűlöletből

p mindent, mit föltalált:

p vedd ki Uram kezéből

p a keserű pohárt.

p Rémségek éjszakáját

p váltsad föl virradatra.

p Az emberi világot

p szebbre és igazabbra.

p Hogy törvények közt az első

p a szeretet legyen.

p Üljön jóindulat

p a kormányszékeken.

p Az igazság előtt

p hajoljon meg a fegyver

p s élhessen szabadon

p e földön minden ember.

p És legyen egy akol.

p És egy legyen a pásztor.

p Növelj pásztorbotot

p virágzó rózsafából.

p S ha mindeneket szépen

p elrendeztél ekképpen:

p a népek közt, Uram

p nekem is van egy népem.

p Ha érdemét kegyednek

p a szenvedéssel méred,

p úgy egynek sincsen annyi

p szent jussa, mint e népnek.

p Mások bűnéért is

p őt verte ostorod.

p Sok súlyos nagy keresztet

p szó nélkül hordozott.

p Legjobb fiait vitte

p mindég a Golgotára

p s jótettének soha,

p csak bűnének volt ára.

p Uram, adj békességet

p a Kárpátok között!

p Sehol még földet annyi

p könny s vér nem öntözött.

p Sehol még annyi színes

p nagy álom nem fakadt

p s árvábbak prófétáid

p sehol sem voltanak.

p Sehol annyi virág

p és sehol annyi bánat.

p Szeresd jobban, Uram,

p az én szegény hazámat!

p Bár megtagadta tőlem

p a békét s kenyeret:

p engem sújtasz, Uram,

p amikor őt vered.

p Mert népem. Fajtám. Vérem!

p Fájdalma bennem ég!

p Szánd meg Uram Isten

p Attila nemzetét.

p Adj békés aratást

p sok vérvetés nyomán.

p Nyugodjék meg kezed

p gondverte otthonán.

p S ha áldásod e földön

p elért kicsinyt, nagyot:

p jussak eszedbe én is,

p ki bujdosó vagyok.

p A Kárpátok alatt,

p ahol apáim éltek,

p rendelj ki nekem is

p egy csöndes menedéket.

p Csak akkora legyen, hogy

p elférjek én s a béke.

p Nézzen az ablakom

p patakra, fára, rétre.

p Kenyér mellé naponta

p jusson egy szál virág

p s láthassam, amint Téged

p dicsér egy új világ…

p Uram, ki fönt az égben

p lakozol fényességben,

p hallgasd meg kegyesen,

p hallgasd meg könyörgésem.

p x



„Értelmiségiek”

A hivatás magaslata

és a pokoljárás helyett

az alkalmatlan, hitvány,

áruló elit arcképcsarnoka

és a korholó számonkérése,

tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl…

Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi – méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról…

