kb. 12 perc olvasás
Éjszakai repülés 90 csillagozás
Saint-Exupéry a gépi huszadik század író-fia: hivatásos pilóta volt a polgári repülés hőskorában, prózai hivatása regényes dél-amerikai és afrikai tájakra és kalandokba sodorta, repülőtiszt volt a második világháborúban, annak a Felderítő Légierőnek a tagja, amelynek megadatott, hogy mindvégig harcolhasson a legázolt Franciaországért. Sok száz veszélyes felderítőútján készült a halálra, amely Korzika felett érte el, 1944-ben.
Mestersége avatta íróvá, a két világháború közötti, nem szerencsés francia írónemzedék jelentékeny alakjává. Kötetünkben négy „repülőregényét” közöljük, az 1929-es születésű Déli futárgép-e, amelyet a Szaharában írt, az 1931-es Éjszakai repülés-t, amely az atlanti-óceáni postarepülő-vonalak felderítésének idején készült, az 1939-es Az ember földjé-t, és utolsó regényét, az 1942-es A hadirepülő-t, amelyet már a repülőszázados írt.
Eredeti megjelenés éve: 1931
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Fárosz · Klasszik Alinea · Híres könyvek Népszava
Enciklopédia 50
Kedvencelte 16
Most olvassa 17
Várólistára tette 92
Kívánságlistára tette 39
Kiemelt értékelések
Én nagyon szeretem Saint-Exupéryt, eddig is be volt jelölve az Éjszakai repülés kedvencnek, de azt valóban csak arra értettem. Ez a zöld kötet azonban 3 kisregényt tartalmaz, talán A déli futárgépet is bejelölhetném. S-E olyan jelenidőből ír, hogy kicsiben sejthette, melankolikusan, de semmiképpen nem tudhatta a katonai és polgári repülés jövőjét, és ez megmenti a giccses nosztalgiától. Az ember rendes sajnálja, hogy már nem olyan veszélyes a repülés (közben meg az). Másrészt ez a szó szerinti felülről meg alulról nézés a világra egy különleges perspektívát ad az írásainak (különösen azzal együtt, hogy ráadásul nagyon jól ír). Ez egy olyan (életveszélyes) perspektíva, ahonnan a világról alkotott –néha elég sommás- nézetei nem coelhoi bölcsességeknek hatnak, amiket ráfotosoppolhatunk egy felhős-eges netről lopott fotóra, hanem igaznak. Ez nem rossz dolog, hogy valakinek hinni lehet, mikor olyanokat mond, hogy „A föld mélyebben megtanít önmagunkra, mint az összes könyvek: mert ellenáll nekünk.”- „Az ember akkor fedezi föl önmagát, amikor megmérkőzik az akadállyal.”. Tényleg mást jelent a „föld” és az „akadály” bizonyos körülmények között, például amikor mindjárt lezuhansz és nem tudod, alattad föld vagy óceán, előtted víz vagy hegy van, valahogy van neki egy súlya, amitől érvényes lesz. Betoldás: a barátaimmal mindig próbálok empatikus lenni, én is félek a kutyáktól és megkövetelem, hogy ezt vegyék figyelembe, de esküszöm, sose értettem, miért fél valaki a repüléstől. Betoldás vége.
Ezen kívül pedig senki nem tud oldalakon át úgy írni az időjárásról, mint S-E. Óh, kérlek, kérlek, beszélj még az időjárásról― ezt még rajta kívül nem kértem egy pasitól sem.
„a csillagok túlságosan fényesek, a levegő túlságosan nedves. Milyen különös éjszaka! Hirtelen romlik meg, szeletekben, mint egy hamvas gyümölcs húsa.”
A kötet négy kisregényt tartalmaz, célszerű ezeket külön-külön értékelni, bár mindegyiknek köze van a repüléshez.
A déli futárgép. Kicsit romantikus, de nagyon szomorú történet, van benne egy postagép, két pilóta, egy végzetes szerelem, tragédia. Halál. (De a posta Dakarba rendben megérkezett.) Nekem nem jött be, annak ellenére, hogy néhány sorban kísértett a „kisherceg”: rózsa, sivatag, asztrológus. 3,5- 4. Maximum!
Éjszakai repülés. „Az éjszakai repülés olyan, mint egy betegség, virrasztani kellett fölötte”. Hát ezt a „virrasztást” írja le a szerző, a dél-amerikai postagépek repülése-várása-tovább indulása kapcsán. Mit csinálnak ilyenkor a pilóták, a felügyelők, a hálózati főnök Buenos Airesben? Várják a chilei, a patagóniai és a paraguayi futárgépet. És a postájukat majd küldik Európába. De most vihar tombol egész Dél-Amerika fölött. És mindhárom gép megérkezik? Vagy valamelyiket elragad egy ciklon vagy egy villám? És hogy gondolkodik ilyenkor a főnök? Mindegy is. Az éjszakai repülésnek folytatódnia kell!
Rövid, velős, kevés cselekmény, inkább csak gondolatok és érzések. De a feszültség nagyon érezhető! 4,5.
Az ember földje. Repülőemlékek, repülési útvonalak: francia-spanyol vonal, szaharai vonal, dél-amerikai vonal, éjszakai repülés. A repülő kapcsolata a természettel, Bajtársak, barátok, pilóta kapcsolatok – a 20-as, 30-as évekről beszélünk a XX. században. Emlékek híres pilótákról: Jean Mermoz, Henri Guillaumet. Megtörtént események felelevenítése. Gondolatok a sivatagról és a benne levő emberekről. Egy majdnem tragikus baleset története, az ismeretlen beduin. Ebből az írásból kiderül, mennyire szerette a szerző a sivatagot, a Szaharát. Sok-sok leírás szerepel róla. Ez a természet-ember kapcsolat az, ami értékessé teszi ezt a történetet. (És mellette ebben cselekmény is van, események zajlanak). 4,5.
A hadirepülő. A háború és a pilóták. A francia haditechnika kritikája. Egy felderítő repülés krónikája, amit a pilóta, a navigátor és egy géppuskás végez. Ennek keretében a szerző fejében mindenféle gondolat cikázik, a legkülönfélébb témákban. Gyerekkori emlékek. Civilek. Menekülés a falvakból. Vélemények a káosz Franciaországáról. A „furcsa háború” egy felderítő repülő szemével – helyenként humorral! (Háromezer-ötszázharmincas fordulattal sokkal jobban meg lehet ijeszteni a németeket, mint kétezer-kétszázzal). Hurkaevés. Jelentés a parancsnoknak. A bajtársak. A 2/33-as Osztály katonái. Szeretet, értelem, az ember lényege. Gyengeség, alázatosság, a társadalom rendje. Civilizáció. Isten, Ember, Humanizmus.
Őszintén szólva, ennek az írásnak a vége számomra kissé csapongó, és akkor még finoman fogalmaztam. Maximum 4.
És az egész kötet: 4*
A könyv végére valahogy az a benyomásom támadt, hogy ha Exupéry-nek választania kellett volna az írás és a repülés között, a repülést választotta volna.
Mind a négy kisregényt csodálatosan élveztem olvasni, teljesen elvesztem bennük, ízlelgettem a mondatokat, a gondolatokat, mint a cukorkákat. Nem is tudom, melyik volt a kedvencem, talán a legelső, a Déli futárgép (azt írta a kis fülszöveg, hogy ez a Szaharában született és valószínűleg ez is hozzáadott számomra a misztikusságához) és gyönyörű volt a harmadik is, Az ember földje – meg nyilván a maradék kettő is.
Most nagyon szeretnék én is elmenni a sivatagba, nézni a csillagokat és megtudni, milyen igazán magányosnak lenni, elveszni, aztán visszatalálni magunkhoz és az emberi léthez.
Eleinte zavart a sok név, aztán megbékéltem. A fő kérdés: mi lehet értékesebb az emberi életnél? Milyen eszme, milyen cél? Nagyon jól ábrázolt a pilóta kiszolgáltatottsága a földi személyzetnek. Ez utóbbiak is hibázhatnak, csak az emberéletekbe kerülhet. Fel lehet ismerni A kis herceg íróját, és nemcsak az erkölcsi mondanivalóról.
Teljesen megbabonázott. Gyönörűen ír az író. Mindenkinek csak ajánlani tudom, nem egyszerű olvasmány, nagyon lassan haladtam vele én is, de megérte.
Saint-Exupéry imádta a repülést. Két szenvedélye volt: a repülés és az írás – harmadikként sajnos az alkohol (az vesse rá az első követ!!!). A kis herceg Párizs-Saigon közti repülőúton géphiba miatt bekövetkezett zuhanásának eredményeként íródott, amikor is napokon át bolyongott a sivatagban.
Az éjszakai repülés négy novellát tartalmaz, mind a négy a repülésről szól. A déli futárgép az egyik legszomorúbb története. Nagyszerűen és sallangmentesen ábrázolja az érzéseket, egy szerelem történetét. A címadó novella a repülés „kőkorszakát” idézi fel, a nehézségeket, a gyakori géphibákat, az állandó küzdelmet, de menni kell, a postát vinni kell. Az ember földje talán a legszemélyesebb írása, melyben a hivatásával szembeni alázata és a barátait féltő ember bontakozik ki. A hadirepülő című novellája pedig jóval összetettebb, mint csupán a történet.
Saint-Exupéry történeteiben a férfiasság, a merészség, a keménység mellett ott van a halállal való szembenézés bátorsága, az érzelmesség, az érzékenység, a hősiesség és a bajtársiasság. A bárátok féltése mellett a keménység, az elszántság, hisz a nehézségek ellenére, annak tudatában, hogy bármi történhet, a feladatot el kell látni, mások számítanak rájuk. A barátok, a társak iránti megbecsülés, a tisztelet, a féltés mellett a hivatását imádó, a feladatokat mindenáron teljesítő ember látható mind a négy írásban. A kis herceg, a Levelek anyám, Az ember földje, a Citadella mind-mind tele van igen komoly gondolatokkal. No nem azokkal a csöpögős, divatos „okosságokkal”, sokkal inkább a találó, jó meglátásokkal és az igazi életbölcsességekkel.
Halála ugyanolyan „kalandos”, mint amilyen az élete volt.
Az az igazság, hogy nekem ezt majd újra kell olvasnom. Eléggé hullámzóan hatott rám, voltak részek, amik teljesen magukkal ragadtak, de olyanok is, amelyek nem maradtak meg bennem. Lehet, hogy egy kevésbé hektikus időszakban másképp hatna rám. De ez a könyv tele van kultúrával, messzi és egzotikus tájakkal és népekkel. Hihetetlen, hogy a harmincas évek óta mennyit változott a repülés, azokban az időkben láthatóan minden egyes út végződhetett nagyon rosszul is. Például maguk a támaszpontokon dolgozó emberek és pilóták is időről-időre tudomásul vették, hogy egy-egy társuk nem tér vissza.
Népszerű idézetek
Csak azért halunk meg, amiért élni is tudunk.
415. oldal (Európa, 1977) (A hadirepülő)
Nekem jogaim vannak, mert tudom, hogy mit csinálok ebben a percben. Vállalom a halált. Nem a kockázatot vállalom. Nem a harcot vállalom. Hanem a halált. Rájöttem egy nagy igazságra. A háború nem a kockázat vállalása. Nem a harc vállalása. Vannak percek, mikor a háború a harcoló számára a halál világos és egyszerű vállalása.
364. oldal – A hadirepülő
Egy almafa alá terített abroszra csak alma hullhat, egy csillagok alá terített abroszra csak csillagok pora: soha meteor eredete világosabb nem volt.
195. oldal, Az ember földje
A postagépek harcoltak valahol. Az éjszakai repülés olyan, mint egy betegség, virrasztani kellett fölötte.
Ezt a könyvet itt említik
Kapcsolódó írások – Boldog-boldogtalan emberek életminőségei
- Karel Čapek: A repülő ember és más furcsa történetek2024.07.03.
- Repülés – versek2024.07.03.
- Phaeton mítosza2024.07.03.












