Phaeton mítosza

Írta: Nagy Jenő · 2024. július 3.

kb. 2 perc olvasás

Phaethon in Greek Mythology | Fall & Depictions | Study.com

Phaethón –

a napisten, Héliosz fia annak kedvesétől, Klümené1től. Epaphosz kétségbe vonta isteni származását; fia kérésére Héliosz megesküdött a Sztüxre, hogy hajlandó apaságát bármivel tanúsítani. ~ azt kérte, hogy egy napra ő vezethesse a napszekeret. Héliosz kénytelen volt engedni; ~ elindult végzetes útjára. Hamar elvesztette uralmát a paripák felett, a nap vészesen közeledett a földhöz, sivataggá égette Arábiát és Észak-Afrikát, feketére pörkölte az aitiopszokat, és sok folyót kiszárított. Hogy a végső katasztrófát megelőzze, Zeusz villámával földre sújtotta a vakmerő ifjút. – Euripidész ~-tragédiája töredékesen maradt fenn, utóbb Goethe próbálta rekonstruálni. A balsikerű égi utat Ovidius írta le elevenen Átváltozások c. művében. A villámtól földre sújtott ifjú bukását több ókori vázafestmény és gemma ábrázolja, az újkorban pedig Sodoma, Tintoretto, Carracci, Reni és Tiepolo, míg Poussin és Giordano azt a jelenetet ábrázolják, amikor elkéri apjától a napszekeret. Zenei portréi Lully, A. Scarlatti, Graun és Jommelli operáiban és Saint-Sa&ns szimfonikus költeményeiben lelhetők. III A2

*

Phaethón a görög mitológia Nap-istenének, Héliosznak a fia. Héliosz – azaz maga a Nap – minden reggel tüzes szekerével, amelyet négy ló húz, megjelenik az égbolton, végigmegy rajta – ez maga a nappal – majd este eltűnik. Egyszer Héliosz átadta a fiának, Phaethónnak a napszekeret, de a fiatalember tragikus véget ért. Ez az egy mítosz maradt fenn vele kapcsolatban. A történetet Ovidius meséli el az Átváltozásokban.

Phaethón egyszer a barátjának dicsekedett, hogy ő isteni származású, de a barátja ebben kételkedett. Phaethon anyja megerősítette fia szavait, és arra biztatta, hogy menjen el ő maga apja palotájába, és kérdezze meg magától Héliosztól. Ezért Phaethón elment Hélioszhoz, hogy bizonyosságot szerezzen. (Közvetve ebből az derül ki, hogy az ifjú eddig soha nem találkozott az apjával.) A Nap (Héliosz, más néven Phoebus) kedvesen fogadta, és felajánlotta neki, hogy teljesíti egy kívánságát. A fiú azt kérte, hogy vezethesse ő a napszekeret egy egész nap, reggeltől estig. Az apja próbálta lebeszélni, a veszélyekre figyelmeztette, de végül is állta a szavát. Phaethón kézbe vette a gyeplőt, de a lovak megzavarodtak a szokásosnál kisebb súlytól, letértek a kijelölt útról. Az ifjú is megijedt, próbálta megfékezni a lovakat, de nem sikerült neki. Ráadásul megrémült az állatégöv Skorpiójától is, a lovak teljesen megbokrosodtak, és mindenfelé katasztrófákat okoztak: felégetett városok, kiapasztott folyók, elolvasztott jéghegyek, részben elpárologtatott tengerek és ennek következtében újonnan megjelent szigetek kísérték útjukat. Ovidius szerint az etiópiaiak, azaz az afrikaiak ettől kezdve lettek feketék, és a Nílus annyira megrémült, hogy a világ végére bujdosott, és elrejtette a forrását. (Ovidius idejében a Nílus forrása még ismeretlen volt.) A Föld maga is súlyosan megégett, és kérte a főistent, Zeuszt (Ovidiusnál mint római költőnél Jupiter néven szerepel), hogy állítsa meg a fiút. Zeusz ekkor villámával sújtotta Phaethónt, aki az Eridanosz folyóba zuhant, és szörnyethalt.

Forrás[szerkesztés]

Publius Ovidius Naso: Átváltozások. mek.oszk.hu.

*

DRASKÓCZY ESZTER

A repülés ovidiusi mítoszai a Commediában:

Phaeton, Icarus és Daedalus

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/75787/Drask%C3%B3czy%20

Eszter%20A%20rep%C3%BCl%C3%A9s%20ovidiusi%20m%C3%ADtoszai%20a%20

Commedi%C3%A1ban.pdf?sequence=1