Eugéniusz: Parainézis/Intelmek – VIII.

Írta: Nagy Jenő · 2024. június 13.

kb. 15 perc olvasás

Libri Antikvár Könyv: Wesselényi Miklós (Veress Dániel) - 1983, 1390Ft

Eugéniusz:

Parainézis/Intelmek – VIII.

Magyar egymondatos életminőség-vizsgáló

Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló

Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor



Dávid Gábor Csaba - Könyvei / Bookline

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok



Magadon nevetsz,

vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól, ismerj magadra

és bölcsen/bátran változtass életeden…

Wesselényi Miklós · Fónagy Zoltán · Könyv · Moly

VÖRÖSMARTY MIHÁLY

AZ ÁRVIZI HAJÓS

Szavalta a pesti magyar színházban
április 27-kén 1838 Laborfalvi Róza

Képtalálatok a következőre: árvíz festmény

Hol népes ház-sorok
Jegyzé az útakat,
Most vad moraj között
Fut gyilkos áradat.

.

Rémséges jaj kiált
Ingó falak megől;
Rémesb a hallgatás,
Midőn a ház bedől;

.

S omlott házak felett,
Élők – s halottakon
Örvényesen kereng
S zúdúl el hab habon.

.

„Ki ment meg engemet
Kórt, aggot és szegényt?
Mindenre ami szent,
Oh ember, hozz segélyt!”

.

A fennmaradt kövön
Így esd egy női hang,
S bajhirdetőn visít,
Mint vészben a harang.

.

S im sajka jő s rohan
Az áradat taván;
De aki rajta űl,
Embertelen zsivány.

.

Nem emberélet az,
Miért ő eveze:
Tiltott vagyont keres
Szentségtörő keze.

.

S szivetlenűl az agg
Nő mellett elsuhan;
Mert egy batkát nem ér
Mind, ami rajta van.

.

És több hajó kereng
Az ingó fal körűl;
De a szegény anya
Ott áll mentetlenűl.

.

Ez pénzét, az magát
Jövének menteni;
Van aki kedveseit
Aggódva keresi;

.

S ki csak mulatni jár
A köz veszély felett:
Az óni rá nem ér
Egy hitvány életet.

.

S mindig dühösb az ár,
S a bágyadt nő előtt
Száz örvény tátogat
Alásodorni őt.

.

Még jő s megyen hajó;
De ő már nem kiált:
Tűr s várni láttatik
A borzasztó halált.

.

„Ki él még itt?” riad
Most egy hajós közel,
Sajkája telve bár
Menekvők terhivel.

.

S még jókor érkezik;
A féltett kőfal áll,
S kihalt remény után
A nő hajóra száll.

*

A sajka partot ér,
S a megmentett sereg
A bátor férfinak
Hálás bucsút rebeg.

.

Csak a szegény beteg
Agg nő nem távozik,
S elfúladt kebliből
Sohajtás hallatik.

.

„Itt jó anyám, neked
E kisded adomány,
Pénz s egy falat kenyér;
Többet várj ég után.

.

Nekem nagy útaim
Vannak még szerteszét:
Ezreknek élete
Kiált hajót, segélyt.”

.

Szól s menne a hajós,
De a hölgy, kit hozott,
Tündér tekintetű
Asszonnyá változott.

.

Arcán redők helyett
Ifjú kellem virúl;
Szépsége bájoló
Leírhatatlanúl.

.

Szebb, mint a szerelem,
Barátságnál hivebb,
Mindennél, ami kéj,
Látása kedvesebb.

.

S az elbámult hajós
Hall édes hangokat,
Minőket emberajk,
Sem zenemű nem ad.

.

„Ha minden elhagyand,
Igy szól az égi nő:
Az ember és világ,
Barát és szerető;

.

Ha hozzád mostohák
Szerencse és ipar;
S hű fáradásidért
Rágalmak nyelve mar:

.

Emlékezzél reám
Sorsodnak éjjelén:
Önérzeted vagyok,
Nevem Jótétemény.„

.

Rendűlt kebellel a
Bátor hajós eláll
Ez égi látomány
Magas csodáinál.

.

Őt minden elhagyá,
Az ember, a világ;
Csaknem maga maradt,
Mint téli fán az ág.

.

Sorvasztók napjai,
S kietlen álmait
Gyógyszer nem űzi el,
Nem orvosolja hit.

.

De az nem tartja őt;
Megy a szép vágy után,
S még soknak élete
Menik meg csolnakán.

.

S ha néha mardosóbb
Fájdalma visszasír,
S a földön ellene
Nincs menedék, sem ír:

.

Lelkének a dicső
Hölgy képe feltünik,
S szűz arca bájain
Fájdalma megtörik.

1838. április 27. előtt

*

Báró Wesselényi Miklós: Báró Wesselényi Miklós, "az árvízi hajós" naplója  (Wesselényi Miklós Műszaki Szakközépiskola és Szakmunkásképző-Wesselényi  Miklós Alapítvány kuratóriuma, 2001) - antikvarium.hu

Garay János

Wesselényi látogatói

Isten hozott Zsibóról,

Megfáradt vándorok!

Saruitok füzőjét

Megoldni lángolok.

.

Szent, melyről eljövétek

S megáldandó a hely,

Mondjátok el: Zsibónak

Martyrja mit mivel?

.

Ki tőle jő – végtére

Tán mégis hoz vigaszt;

Ki róla mond örömhírt,

Nemzetnek mondja azt.

* * *

„Látók a szenvedő hőst,

Hallottuk szent szavát,

Meleg baráti kézben

Érzettük hős karát.

.

De ő nem láta minket!

A sas merész szemét,

Mely a napot kiállta, –

Éj üli, mély, sötét.

.

Éj, mely nehéz bilinccsel,

Szegzé le földhöz őt;

Mely égi versenyében

Megtörte a dicsőt.

.

S most gyászosan lekötve

Zsibó szikláihoz,

Áll lelki, testi kínban,

Egy új Prometheosz.

.

Ki nagymerő kezekkel

Az ég szövétnekét

Lehozta, – földeritni

A földnek éjjelét,

.

S ki, mert hozzá hasonlót

Nem tűrhetett az ég –

Kaukáznak bércürébe

Sziklához kötteték.

.

Igy Wesselényi Miklós,

Az éjnek ostora.

E sanda istenségnek

Lön üldött mártyra.

.

S mert óriási lelkét

Nem birta törni szét,

Éjnek zárába verte

A hősnek két szemét!

.

De keble tűzhelyében

Meghagyta kínjaul,

Az égi szikra lángját,

Mely mindennap kigyúl;

.

Mely mindennap magasbra

Csapjon a szívbe fel,

S e belvilág kül éjét

Jobban vakítsa el.

.

S mely tiszta Vesztalángként

Ahányszor fellobog,

Az égő szív, hónáért

Fájón meg-megdobog.

.

Hiszed Prometheoszról,

Hiszed már a regét,

Mely éjre megnöveszté

E hősben a vesét?

.

S melyet, midőn éjjé lőn:

Reggelre újolag,

Vad keselyűk kegyetlen

Szétmarcangoltanak ?”

* * *

Gyermeknapom korától

Ismérem a regét,

Ma felfogám értelme

Jelentő betűjét.

.

De most, de igy, – bocsánat! –

Bár volt kivánatom,

Sarúitok füzőjét

Már meg nem oldhatom.

.

Oh, menjetek tovább is,

S meg se pihenjetek!

Kárpáttól Ádriáig

Zengjen beszédetek.

.

S a merre négy folyónk zúg,

Hegy-völgyön hasson át,

Zsibón miként lelétek

A nemzet nagy fiát.

.

Te szónok! a beszédnek

Dörgő villámival;

Költő, zengő dalodnak

Bűbájos hangival.

.

Az éjisten fejére

Felhiván a boszút,

Folytassátok merészen

A kezdett háborút.

.

Hol Wesselényi mellett

Deák szól és a dal,

Mit Vörösmarty zengend :

Ott kész a diadal.

.

S ha van szív a magyarban,

Az égben irgalom:

A zsarnok requiemjét

Elzengi még dalom!

1846.

Gáspárné Dávid Margit: Az árvízi hajós. Wesselényi Miklós életregénye. |  könyv | bookline

p 1

p

p Aki Istenkáromló lesz, ha nem Ő, maga az Isten jön el személyesen,

p és „csak” mentőcsónakot küldözget érte, aki az árvízben háztetőn ül…

p

p Az isteni kegyelemre váró/bazírozó, a magán semmit nem segítő,

p pl. a puskaporát szárazon nem tartó, és így „csütörtököt mondó” …

p

p Az utánzó majom – aki nem tud vagy mer újat teremteni…

p Pl. csak a hallott mondatokat ismételgeti, más életét másolja

p

p Alább-adó/pályaelhagyó megalkuvó: nem isteni hivatását gyakorló,

p de olyan, mint egy önként széklábfaragó kisiparos ex-Michelangelo…

p

p A felnőttként is önismeretlen súlyos-módszeres pályatévesztő,

p mint a fél lábbal Tarzan szerepre jelentkező, majd ön-leselejtező…

p

p A mindenkinek megfelelni/tetszeni akaró, a bárkire, és mindig

p a legutolsóra hallgató: Az öreg, a gyerek, a szamár és a teher mese

p

p Önimádó/öngyűlölő: a magába szerelmes, sőt önistenítő,

p majd meg a maga tökéletességéből kiábrándult öngyalázó

p

p „Önellátó” – Az öndicsérettől már messziről is bűzlő

p Az önmagát jutalmazó és/vagy büntető, másra nem rászoruló…

p

p Rapszodikus, hangulati szélsőségek között ingadozó, csapongó,

p egy kiszámíthatatlanul szeszélyes, kiegyensúlyozatlan személy…

p

p A nagyotmondó – Hic Rhodus, hic salta/most mutasd meg

p A megszégyenülő, önmagát hamar lejárató blöffölő, szájhősködő

p

p A más tollaival ékes/éktelenkedő, de lebukó tolvaj, csaló

p A csatában csak lapuló, bujkáló, de utána meg a mellét verő…

p

p Hencegő, nagyzoló, felvágó, aki úgy beszél, viselkedik, hogy

p kiválóbbnak, előkelőbbnek-gazdagabbnak lássék, mint amilyen

p

p A gazdától, az urától, a főnöktől ezer szálon függő lekötelezett

p Aki a meztelen királyt már szép ruhában „látó” elvakult szolgalélek

p

p

p 2

p

p Makacs – a csak magára hallgató konok, önfejű, rögeszmés,

p aki önként vak és süket a baráti jótanácsra, figyelmeztetésre…

p

p Dackorszakos és ebben ragadó – a csak azért is ellentmondó:

p lesz, ami lesz – ha törik, ha szakad, de ő egy elvből ellenkező…

p

p A rózsa vagy a nő szépségében-illatában gyönyörködő,

p de az őt megsértő szúrós tövisét már háborogva kifogásoló…

p

p A két lábon járó folyamatos, szorgos napi Élet-panaszkönyv-író

p Aki nem csak az orvosnál, vagy a reklamáláskor sorolja „panaszait”

p

p A sebeit feltépő, tolakodva mutogató követelődző, avagy

p az önsajnáltatásban verhetetlen önsorsrontó szemérmetlen koldus

p

p Naplopó – az életét átalvó, hétalvó, ellustálkodó, elpazarló,

p csak lébecoló eltartott/tolvaj, aki így óhatatlanul másokon élősködik…

p

p Légy résen! A tündér-tünékeny jószerencsét, az egyszeri jó alkalmat

p vagy örökre elmulasztó, vagy ezzel rosszul élő, és magát megkárosító…

p

p A nem alkalmazkodó – aki a kompromisszumra szinte képtelen,

p aki okosan semmi mellékesből nem enged, de szamárként szenved

p

p Az elvi engedményeket tevő – a megalkuvását elmismásoló, átnevező

p Pl. a becses neje kedvért a hivatását feladó, vagy a baráti körét leépítő

p

p A házi béke időzített bombája: az ún. papucsférj és a házisárkány

p egy ideig jól működő párosa – mindig a férjé az utolsó szó: -Igenis!

p

p Otthontalanság-ok: az ún. pedáns asszony mindennapi terrorja

p Amikor bármilyen normális napi élettevékenység már-már rendbontó…

p

p Minden eladó és így vehető!? – A pénz mindenhatóságában hívő,

p a tudást/képességet, barátot, szerelmet pénzért vevő nagy csalódása…

p

p Társfüggő – szexrab: az orránál és a farkánál fogva vezetett, zsarolt,

p és ezért így bármikor bárhova, akár a vesztébe is megvezethető ember…

p

p x

Dr. Kardos Samu: Báró Wesselényi Miklós élete és munkái I-II. (1796-1850) |  könyv | bookline

Vörösmarty Mihály

MIT CSINÁLUNK?

Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak és danolnak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém,

Hogy majd érte meglakolnak?

Van biz itt baj; de hiába

Enni csak kell az embernek;

S inni hogy ne kéne, ahol

Oly dicső borok teremnek;

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra.

Korhely-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.
Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, álmodoznak.

Semmi baj sincs? semmi gondrém,

Hogy az álmok megszakadnak?

Van biz itt baj; de hiába,

Olyan édes álmodozni!

S néha tán jobb, mint fejünkkel

Faltörősdit játszadozni:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Álmos-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.
Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, gondolkoznak.

És miről az istenadták?

Hogy tán élni kén’ a honnak!

Kár biz az; de már hiába,

Gondolatnak nincsen gátja,

És ha úgy van, amint mondják,

Gondolat a tettek bátyja:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Méla-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.
Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak, hadakoznak.

Szörnyűség! – No nem kell félni,

Csak szavakkal kardlapoznak.

Kár a szóért; de hiába,

Szóból ért a magyar ember,

S gyakran a szó dolgokat szül,

Gyakran a szó éles fegyver:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Nyelves-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.
Mit csinálnak Magyarhonban?

Esznek, isznak s tán dolgoznak?

Félig-meddig: mert nem tudják,

Másnak lesz-e vagy magoknak.

Ennyi is kár; de hiába,

Munka jobb a koplalásnál,

S jobb az edzett kar, ha ép vagy,

Mint ha selymen sántikálnál.

És hogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Gyenge-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.

Mit csinálnak Magyarhonban?

Szőnek, fonnak és akarnak –

Tán vakarnak? semmi tréfa!

Posztó is kell a magyarnak.

Hát takács-e a magyar nép?

Nem szégyenli a vetéllőt?

Semmi baj! tán összefűzi,

Amit a sors egybe nem szőtt:

Csakhogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Gépi-gyáván

Ne maradjon senki hátra.

.
És, pedig – mit is beszéltem?

A vadásznak jó a cserje;

A költő hadd álmodozzék;

A kovács a vasat verje.

Minden ember, amihez tud,

Ahhoz lásson télen, nyáron,

S a paraszt borbély helyében

Úr szakállát ne kaszáljon.

És hogy aztán,

Majd ha ember kell a gátra,

Aki hitvány,

Félre tőlünk, menjen hátra!


1844. október – november 10.

https://www.youtube.com/watch?v=DwZ71HMkugw

Báró Wesselényi Miklós - Könyvei / Bookline

p 3

p

p Végletes ön-félreértékelő: a magát semmibe nem vevő, nem tisztelő,

p illetve a magát mindenkinél különbnek tartó, másokat lenéző, megvető

p

p Önlealázó: a pitiző kutyába lemenő kéregető, kunsztokat bemutató

p Az emberi méltóságát feladó, a kidobott csontért/koncért marakodó

p

p Illő alázat-hiányos… kisistennek képzeli magát, aki majd átalakítja

p a természetet, képére formálja „szeretteit” – bele is bukik gőgjébe…

p

p Aki magas lóról úgy beszél a „barátaival”, mint tanár a vizsgázó diákkal,

p vagy mint a nyomozó a gyanúsítottal, vagy a büntetőbíró a vádlottal stb. stb.

p

p Finnyás válogató, turkáló, akinek semmi/senki nem elég jó, de akinek

p így majd csak a maradék jut, illetve végleg hoppon, vagyis magára marad

p

p Dupla vagy semmi, vagy mínusz: az egy fenékkel két lovon ülő/leeső…

p A két szék közt pad alá eső: két szerető közt vénlány/agglegény maradó…

p

p A két úr szolgája: előbb a császárnak mindent, bármit max. megadó,

p majd a maradékból Istennek és a hazának, családjának is valamit juttató…

p

p Aki az idegen istenképet elfogadva és imádva miatt holtig rab,

p mert pl. így ő egy siralomvölgyben örök szenvedésre ítélt porszem…

p

p Aki nyílt istentagadó, ezért neki bármi, minden megengedett,

p amivel ő akarva-akaratlanul Rossz isten/Sátán szolgálatába áll…

p

p Aki nem is mer szembenézni az élet-halál nagy kérdéseivel,

p így úszná meg a válaszadást, emiatt ő a rossz válaszoktól szenved…

p

p Aki azzal áltatja magát: majd holnap, vagy azután boldog lesz,

p vagy sosemvolt aranykorokba vissza-képzelegve magát „nosztalgiázik”

p

p Aki mindaddig nem értékeli, amije ajándékba van, pl. két látó szeme,

p míg az nem kerül komoly veszélybe/ideiglenesen/végleg nem veszti el…

p

p Akik testükben-lelkükben már túl öregnek érzik magukat, hogy

p szellemileg újjá-szülessenek: nekik erre a kis időre már úgyis mindegy…

p

p

p 4

p

p Aki már olyan mocskos, annyi sok és súlyos bűnt követett el, hogy

p ő így már nem is mer „Isten színe elé állni”, pedig Jézus is érte jött el…

p

p Aki kiábrándult a langymeleg, elkurvult ún. történelmi egyházakból,

p majd meg tönkretett a folyton tüzelő szektájának a fanatikus vezére…

p

p Aki az ún. politikai-gazdasági rendszerváltástól, és nem az önmaga

p megváltoztatásától várta az egyéni boldogságát s a családja jobblétét…

p

p Akik úgy indultak az új rendszerben, hogy ők az élet császárjai lesznek,

p ehelyett pl. valamelyik MLM ön- és barátsággyilkos balga rabszolgái lettek

p

p Aki még akkor is egy „janicsár” marad, ha már rájön, sőt rádöbben:

p ő, „elrabolva” az iskolai átneveléssel a saját népe titkos ellensége lett

p

p Aki elfogadta és élvezte a barátja vendégszeretetét, de mintha fizető

p vendég lett volna, a végén ő reklamál, panaszkönyvbe ír, leosztályoz stb.

p

p Akik rút kiskacsaként, identitást vagy (élet)műfajt tévesztve szenvednek,

p önleértékelésben vannak, pedig amúgy oly gyönyörű hattyúként élhetnének…

p

p Akik idegen közegben, terepen a parton vergődnek, a simogatásért hálásak,

p csak vissza nem jutnak, pedig az életük vizében vidáman ficánkolhatnának…

p

p Akik jó ügyekhez méltó buzgalommal, tehetséggel és felkészülten stb.,

p bűn rossz ügyeket visznek, szolgálnak, képviselnek, védenek, támogatnak stb.

p

p Akit, a sok rossz példát látva már semmi nem érdekel, teljesen közönyös,

p és passzív, mert nem tudja: milyen sok múlhat akár egyetlen emberen is…

p

p Aki irigyli azt, aki megcsinálta azt, amiről nem tudta, hogy lehetetlen –

p a példa követése helyett csak ócsárolja: pl. a hülyének van szerencséje

p

p Akiknek nincs igaz jó barátjuk, vagy rosszabb: csak hiszik, hogy van, de ál,

p vagy netán a minőséget itt is a mennyiséggel, pl. szesztestvérekkel pótolnák

p

p Akik a gödör fenekén vannak, azt otthonosítják, mert hittek az ördögnek,

p aki sokat ígért, majd nagyon keveset adott – vagy jó sokat, de az keserű volt…

p

p x

Báró Wesselényi Miklós: Szózat. A magyar és szláv nemzetiség | Darabanth  Kft.

Vörösmarty Mihály:

SZÓZAT

Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze;

Itt élned, halnod kell.

.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezredév csatolt.

.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszu harc alatt.

.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált:

„Egy ezredévi szenvedés

Kér éltet vagy halált!”

.

Az nem lehet hogy annyi szív

Hiában onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll.

.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny űl.

.

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

1836

Wesselényi Miklós: Keresztmetszet (Gergely R. Könyvkereskedés , 1942) -  antikvarium.hu



Trócsányi Zsolt - Wesselényi Miklós hűtlenségi pere - Abszolutizmus vagy  liberalizmus? Labirintus sorozat (történelmi könyv) - antikvár könyv

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x



Báró Wesselényi Miklós legendák hőse lett - Cultura.hu

Báró Wesselényi Miklós, Élete És Munkái, Volume 1... by Kardos, Samu -  Amazon.ae