Eugéniusz: Parainézis/Intelmek – VI.

Írta: Nagy Jenő · 2024. június 8.

kb. 15 perc olvasás

A vasfüggönyön innen : kárpátaljai magyar anekdotakincs

Eugéniusz:

Parainézis/Intelmek – VI.

Magyar egymondatos életminőség-vizsgáló

Csodás táltosparipa vagy egy állatorvosi ló

Bölcs-boldog arany/balga-boldogtalan vaskor



Dvorzsák János: Adomák és veszemék IX-XII. füzet

Szellemi, lelki, testi és társas életek/halálok

Bajok/tünetek ðdiagnózisok ð oki terápiák

Szándékok-következmények és okok-okozatok

Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok



Magyar történelem anekdotákban

Magadon nevetsz,

vagy szörnyülködsz!

A mese rólad szól, ismerj magadra

és bölcsen/bátran változtass életeden…

A magyar anekdotakincs · Tóth Béla (szerk.) · Könyv · Moly

Vörösmarty Mihály:

PETIKE

Bús mogorván ül Petike,

Ha ha ha!

Péter és bú! a mennykőbe,

Mi baja?

Anyja kémli hű szemekkel –

Jó öreg!

Azt gondolja, fiacskája

Tán beteg.

„Kell galuska, Peti fiam,

Eszel-e?”

„Dehogy eszem, dehogy eszem,

Ki vele. „

„Kell bor, édes szép fiacskám,

Iszol-e?”

„Dehogy iszom, dehogy iszom,

El vele.”

„Kell-e sarkantyú csizmádra,

Petikém!

Kalpagodra toll s mentédre

Rókaprém?”

„Mit nekem toll, mit nekem prém,

Sarkantyú!

Ha szivemben, mint a róka,

Rág a bú!”

„Kell-e könyv, a szomszéd könyve,

Biblia?”

„Mit nekem könyv, a beszéd mind

Szó fia.

Egy barátom van nekem csak,

A halál;

Az, tudom, hogy innen-onnan

Lekaszál.”

„Az egekre! Peti fiam,

Meg ne halj:

Annyi benned a sohajtás,

Mint a raj.

Átidézzem tán Juliskát?

Láthatnád?”

Szól mogorván Péter úrfi:

„Hol van hát?”

.

Ármány-adta Péterkéje!

Még mi nem volt a bibéje!

Sem kalapja, sem mentéje,

Sem a sarkantyú zenéje,

Nem kell neki róka málja,

Sem a szomszéd bibliája;

Nem kell neki bor, galuska,

De bezzeg kell a Juliska,

Bár negédes és hamiska,

De vidor, szép és piroska.

Sem ehetnék, sem ihatnék,

Csak Julcsával nyájaskodnék.

.

„Ej Petikém, szép fiam, hát

Ez a baj!

Gondom lesz rá, hogy nagyot nőj

S meg ne halj.

Most takarodj iskolába,

Rosz fiú!

Meg ne lássam, hogy pityergesz.

Félre bú!

Iskolában a Juliskát

Elfeledd:

Isten éltet, tíz év mulva

Elvehet’d.”

1841. január 19. előtt

Békés István: Legújabb magyar anekdota kincs | antikvár | bookline

Tompa Mihály

TÖRTÉNET.

Magyarországon történt a dolog,
– Vagy ha még nem, de megtörténni fog, –
Az ellenség egy vármegyére üt,
Szörnyen pusztítva, dulva mindenütt.

.

A nemzetőrség számra oly keves,
És ami több, még az sem fegyveres!
Fut, őrjöng, sír az istenadta nép…
Hisz már a harmadik helység is ég!

.

Az alispán, a vett hirek nyomán,
Rendkívüli gyülést tart szaporán;
S most, hivatlan is, ugy tolonganak
A megyeházhoz a tanácsurak.

.

,Tekintetes… vagy polgártársaim!
Nagy a veszély megyénk határain,
Mihez fogjunk most? rabság vagy halál,
Mi ránk a jövő pillanatban vár!’

.

És a gyülés vitatkozik, zajog;
Nyelv akarmennyi, de kar nem mozog:
S egy elkiáltja magát hangosan:
Már a szomszéd helység is lángba’ van!

.

Egyik egyet, a másik mást akar,
S ez irtóztató rémület, zavar
Közt, mintha a mennyből húllt vón’ oda,
Vágtatva jő egy ezred katona.

.

S amilyen hirtelen jött a segély,
Ép oly közel van immár a veszély;
És az ezredes szóval beüzen:
Aki csak bir, fegyverre hirtelen!

.

És ,kardra, kardra!’ felrivalt a nép;
De egy rakás öreg úr közbeszólt:
Nem, nem! Az ezredes urhoz elébb
Küldjünk tisztelgő deputációt.

Farkas Emőd: Az 1848-49-iki szabadságharcz anekdota kincse (Rózsa Kálmán és  Neje könyvkiadó és könyvnyomda r. t., 1911) - antikvarium.hu

p 1

p

p Akinek görbe a háta, mégis üres a zsebe, a sok fölös kapálás,

p szántás, permetezés, locsolás miatt – tájidegen növényt vetett…

p

p Aki kerüli a – nyílt – gyónást, bűnvallást, a „megszégyenülést”,

p még ha ő így további, akár nagyobb bűnökre zsarolható is marad…

p

p Aki néz ki a fejéből, de csak annyit lát a csodálatos világból,

p amit a lehorgasztott fő, szemellenző, sőt bekötött szem enged neki…

p

p Aki sajnálva az időt, nem „bíbelődik”, főleg/csak kész ételeket,

p konzerv műsort, és aktusra előkészített nőt, ágyast stb. fogyaszt

p

p Aki minden, mert nem neki való munkájával csak bíbelődik –

p lassan, aprólékosan, küszködve foglalatoskodik; piszmog, vesződik

p

p Aki úgymond „a nagyon hamarosan közelgő világvég miatt”

p már nem is alapít családot/két végről égeti élete gyertyaszálát…

p

p Aki még a saját rontásaiból sem okul: aki mindig a ki nem

p kényszerített hibái ismétlésével, sőt a halmozásával kap ki újra…

p

p Aki a kis, még a legkisebb szálkát is meglátja/szólja a másik,

p de a nagy gerendát meg nem a saját szemében/más tükörben…

p

p Aki szinte egy „mazochista”: kísérleti alanyt csinál magából:

p érdekli, mi mindent bír ki egy ember? mekkora a lelki teherbírása…!?

p

p Aki csak kontrasztként tart „jóbarátot” – de főleg/csakis olyat,

p akihez viszonyítva ő így szebbnek-okosabbnak stb. stb. látszódhat…

p

p Aki csak a nála tudatlanabbak, gyengébbek stb. társaságát keresi,

p ahol ő így menőként villoghat, ahol ők rajta ámulhatnak-bámulhatnak

p

p Akinek nincs olyan húzó, stimuláló, doppingoló baráti köre, társasága,

p ahol egymást kitartóan csak egyre többre és jobbra ösztönzik és emelik

p

p Aki rossz körbe, korpa közé keveredik és felfalják a disznók –

p vagy ott ragad, és holtig velük dagonyázik „boldogan” a pocsolyában…

p

p

p 2

p

p Akinek még a házasságát is – ideig-óráig – csak az tartja össze,

p hogy egymás bűneinek „véd- és dacszövetségben” cinkosan falaznak

p

p Aki álnokul szembe dicsér, hízeleg, hogy károdra elbízd magad,

p és elhitesd magaddal, hogy te nagy költő/dalnok stb. vagy/lehetsz

p

p Aki „születési rendellenessége” miatt már hamar végleg lemond

p az élet alapdimenzióiról: hivatás, barátság, szerelem, otthon stb. stb.

p

p Aki kőkeményen dolgozik ugyan, de minek… mennyiségre hajt –

p akinek nincs türelme a minőséghez kellő jó ötletre/ihletre várni

p

p Aki az ágyban várja, hátha megálmodja az isteni sugallatot,

p anélkül nem is kel fel, nem is öltözködik fel és nem is takarít stb.

p

p Akit ártatlanul börtönbe vetnek és szabadulna, de ha egy rántás

p nem tépi ki az ablakrácsot, akkor feladja, és ott is fog megrohadni…

p

p Aki könnyen megharagszik, egy ezt már szinte váró mimóza,

p de nehezen bocsát meg: ő egy örökké háborgó lélek szeret lenni…

p

p Aki nem akarja megérteni az inkommenzurábilis fogalmát –

p mindent pénzben kifejezve hasonlítana össze: házat és szerelmet is

p

p Aki tévesen azt hiszi: Isten nem szereti őt, és irigykedik a sikeresre:

p a kudarcos-agresszív Káin, aki pont azt öli meg, aki neki segíthetne…

p

p Aki nem hülye, hogy a kényes, kínos igazságokat kutassa és azokat

p körében kimondja, mert ismeri a „bölcs” közmondást: beverik a fejed…

p

p Aki „az igazság bajnoka”, aki az ő nagy igazságával irgalmatlanul

p agyonveri még barátait is, vagy érte beáldozza családját (Kohlhaas)

p

p Akin meglátszik, hogy gyorstalpaló órát se vett: hogyan légy figyelmes

p és tapintatos? Ő kíméletlenül mondja az igazat: „szalonképes” szadista

p

p Aki nem ismeri a kegyes csalás fogalmát – és nem is tud elképzelni

p olyan helyzetet, amikor valakinek saját érdekében nem mondunk igazat…

p

p x

Fájl:Jankó Csokonai a lakodalomban.jpg – Wikipédia

Petőfi Sándor:

CSOKONAI

Egy kálomista pap s Csokonai
Egymásnak voltak jóbarátai.
Kilódul egyszer Debrecenből
S a jóbarát előtt megáll,
S: ihatnám, pajtás! így kiált föl
Csokonai Vitéz Mihály.
.

„No, ha ihatnál, hát majd ihatol,
Akad még bor számodra valahol,
Ha máshol nem, tehát pincémben;
Ottan nem egy hordó bor áll.”
Szólott a pap, s leballag véle
Csokonai Vitéz Mihály.
.

„Ihol ni, uccu!” fölkiált a pap,
Amint egy hordóból dugaszt kikap;
„Szaladj csapért! ott fönn felejtém;
Szaladj öcsém, de meg ne állj!”
És fölrohan lóhalálában
Csokonai Vitéz Mihály.
.

A likra tette tenyerét a pap;
Csak vár, csak vár, hogy jön talán a csap.
S a csap nem jött, és a pap morgott:
„De mi az ördögöt csinál,
Hol a pokolba’ marad az a
Csokonai Vitéz Mihály?”
.

Tovább nem győzte várni a csapot,
Ott hagyta a hordót (a bor kifolyt),
Fölmén a pincéből a házba,
De ott fönn senkit nem talál.
Csak késő este érkezett meg
Csokonai Vitéz Mihály.
.

Hát a dologban ez volt az egész:
Kereste ott fönn a csapot Vitéz,
Zeget-zugot kikutat érte,
De csak nem jön rá, hogy hol áll?
És így csapért szomszédba mégyen
Csokonai Vitéz Mihály.
.

A szomszédban valami lakzi volt,
Elébe hoztak ételt és italt;
És ím az étel és bor mellett
És a zenének hanginál
Csapot, papot, mindent felejtett
Csokonai Vitéz Mihály.

Pest, 1844. november

*

Engem különcnek tartanak… | Nemzeti Színház

Petőfi Sándor:

A TINTÁSÜVEG

Vándorszinész korában Megyeri
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)
Körmölgeté, mint más, a színlapot.
Kapott
Ezért
Egyszer vagy öt forintnyi bért,
Amint mondom, vagy öt forintnyi bért.

Először is hát tintáért megyen,
Ha ismét írni kell, hogy majd legyen.
A tintás üveget pedig hová
Dugá?
Bele
Kabátja hátsó zsebibe,
Amint mondom, kabátja zsebibe.

S hogy pénzre tett szert, lett Megyeri vig,
S hazafelé menvén, ugrándozik.
Hiába inti őt Szentpéteri:
„Kari,
Vigyázz!
Kedved majd követendi gyász,
Amint mondom, majd követendi gyász.”

Úgy lett. A sok ugrándozás alatt
Kifolyt a tinta; foltja megmaradt.
Megyeri elbusúl – kedvét szegi
Neki
A folt,
Mivel csak egy kabátja volt,
Amint mondom, csak egy kabátja volt.

Mi több: kabátja éppen sárga volt,
És így annál jobban látszott a folt.
„Eldobnám – szólt – de mással nem birok;”
Ez ok
Miatt
Hordá, míg széjjel nem szakadt,
Amint mondom, míg széjjel nem szakadt.

Pest, 1844. szeptember

Friss nyomon/Petőfi adomák

Petőfi Sándor

MEGY A JUHÁSZ SZAMÁRON…

Megy a juhász szamáron,
Földig ér a lába;
Nagy a legény, de nagyobb
Boldogtalansága.
.

Gyepes hanton furulyált,
Legelészett nyája.
Egyszercsak azt hallja, hogy
Haldoklik babája.
.

Fölpattan a szamárra,
Hazafelé vágtat;
De már későn érkezett,
Csak holttestet láthat.
.

Elkeseredésében
Mi telhetett tőle?
Nagyot ütött botjával
A szamár fejére.

Kúnszentmiklós, 1844. július

Kéry Gyula: Friss nyomon/Petőfi adomák (Kunossy, Szilágyi és Társa  Kiadóvállalat, 1908) - antikvarium.hu

Petőfi Sándor

DE MÁR NEM TUDOM, MIT CSINÁLJAK…

De már nem tudom, mit csináljak?
Meginnám borát az országnak.
S mentül több az, amit megiszom,
Annál iszonyúbban szomjazom.
.

Mért nem tesz az isten most csodát?
Változtatná borrá a Tiszát,
Hadd lehetnék én meg a Duna:
Hogy a Tisza belém omlana!

Tokaj, 1844. február

p.s.:

Petőfi verse.

Mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset írta:

Mért nem tesz az Isten most csudát, változtatná borrá a Tiszát;

hadd lehetnék én meg a Duna, hogy a Tisza belém omlana.

Volt Szigeten egy énekes úri ember, a ki a bort „nem veté meg”,

– olvassa, ismét elolvassa a verset –

s nagyot csap öklével homlokára: hohó

– Petőfi barátom! nem innál te abból egy cseppet sem,

mert majd eleibe feküdném én annak itt Szigeten.

Tréfás népmesék és adomák

p 3

p

p Aki következetes, de csak úgy, mint egy ökör: ő nem korrigál,

p nem néz szét – ő csak megy és megy az útján előre a szakadékba…

p

p Aki nem tiszteli az elemi emberi logikát: ő egymást kizáró dolgot

p és egyszerre állít, ill. a csak vagy-vagy, s nem az is-is életlogika ismerő.

p

p Aki úgy lenne „maximalista”, hogy külön nőt tart a konyhában,

p a hálóban és a társalgóban (és nagyon vigyáz rá: elkerüljék egymást…)

p

p Aki kvázi hibernálva az ottani/akkori önmagát, az ott és akkor

p boldognak érzett életét vél rátalálni egy álöröklét paradicsomra…

p

p Aki hódítva lábujjhegyre áll a randevún, idealizált képet hazudik,

p de birtokon belül, a házasságban ő már egy cseppet sem erőlködik

p

p Aki csak azért tesz fel kérdést és szól „okosan” hozzá, hogy a vita

p így parttalan legyen – vagy így húzzák pl. a felelésre szánt iskolai időt…

p

p Ő felnőve is vakhitű ősbizalmas marad: ő látatlanban, biankó még akár

p a saját halálos ítéletét is önként, beleegyező szignóval (kézjegy) látja el…

p

p Aki kész helyzet elé állítana: már csak a házasságkötés után vallja be,

p hogy szerfüggő, ramaty a vagyoni helyzete, babát vár és nagy a múltja…

p

p Aki úgymond látná már a medvét, és ezt hangosan zavarva be is kiáltja,

p mert a színházban vagy az operában is csak egy jó véres állatheccre vár…

p

p Aki az a farkas, aki halad a korral és ő már „meg is indokolja”, hogy

p most miért falja fel a neki kiszolgáltatott, védtelen és ártatlan bárányt…

p

p Aki „örökifjúként” lázad sok/minden régi szokás és forma ellen,

p de újat-jobbat viszont nem alkot, így most ezért nincs tehermentesítve…

p

p Aki egyszerre akar minden szokást, életszabályt stb. felülvizsgálni…

p Ezért azok érvényét felfüggeszti – mint ki a nyílt vízen építené át a hajóját…

p

p Aki lebecsüli a szokás hatalmát, és nem reflektoroz rá a rossz, elavult,

p de már vak megszokásokra, mert nem is lát mást: se élőben, se művekben…

p

p

p 4

p

p Aki jobb ügyhöz méltó buzgalommal, és bármilyen eszközzel,

p másra sem törekszik, mint a gazdagságra, ami gazságát igazolja/védi…

p

p Aki minden gazdag(abb) akárkit már eleve gazembernek lát, és háborog,

p ahelyett, hogy békében élvezné az istentől neki szánt tisztes szegénységet…

p

p Aki bárki mást csak kisebbít, sőt befeketít, mocskol stb., hogy

p így viszonylag ő több, illetve tisztább, kevésbé koszos látszatú legyen…

p

p Aki vagy elvárja, hogy mindig más derítse jó kedvre, vagy ha neki

p épp rossz van, elrontja a jó kedvedet, és megkeseríti a szád jó ízét…

p

p Aki leírt imák mechanikus elhadarása, vagy zsaroló alku után

p felajzva várja az ún. isteni választ – ha ez elmarad, akkor nincs Isten…

p

p Aki még a másról szeretettel készült nem bántó karikatúrán

p se tud egy jóízűt nevetni – vagy épp csak azon, de a magáén már nem…

p

p Aki még az ún. ádáz, esküdt ellenségének is hamar(abb) megbocsát,

p mint magának, sőt akár sohasem: magához oly szigorú/irgalmatlan…

p

p Aki még ünnepen se mer nagyvonalúbban költeni, fogyasztani:

p szektásan aszkéta, „puritán” (lásd pl.: Babette lakomája c. film)

p

p Aki bűvész-trükkel imitálná a „varázslatot”, „csodatételt”,

p mintha az ő produkciója egy emberfeletti mutatvány lenne…

p

p Aki hatalmát a vele járó előnyökért, kiváltságokért megtartaná,

p de a vele járó felelősséget, terheket meg már megosztaná/hárítaná…

p

p Aki soha nem boldog, de mindig tudni véli, hogy itt és most még

p ehhez mije hiányzik… (leginkább a mersze – mert akkor nyerhetne…)

p

p Aki a reklámdömping ideális, de nem vétlen áldozata, ha nála

p a szerzés, a javak mértéktelen halmozása pótolná a(z ön)szeretetet

p

p Aki elszédítve jóval tovább nyújtózkodik, mint ameddig a takarója ér,

p és így önként dugja be a fejét a csábítónak látszó uzsorahitel hurkába…

p

p x

ARANY-TÚRA - 1800-as évek

Arany János:

A TUDÓS MACSKÁJA

Nagy lett volna a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna, ha kevés volt
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
– S hajna!
Akkor esett ez a bolond
História rajta.
.

Nem szeretett ez a tudós
Semmit a világon,
Járt legyen bár égen-földön,
Két avagy négy lábon:
De a kendermagos cicát
– S hajna!
Éktelenül megszerette,
Majdhogy fel nem falta.
.

Szolgája is volt; a háznak
Ez viselte gondját,
Hogy lába ne keljen és a
Szelek el ne hordják.
Hű cseléd volt félig-meddig,
– S hajna!
Koplalás lőn este reggel
Bőséges jutalma.
.

Máskülönben ment a dolga
A kedves cicának :
A reggelin gazdájával
Ketten osztozának.
Búsan nézte ezt a szolga
– S hajna!
Fél zsemlére, pohár téjre
Nagyokat sohajta.
.

Mert tudósunk a magáét
Ha fölreggelizte:
Felét a cicának adni
Volt a szolga tiszte.
Úriasan élt a macska,
– S hajna!
Csak nem akart, csak nem akart
Meglátszani rajta.
.

„Hé… izé… mi baja lehet
Annak az állatnak?
Szőre borzas, csontja zörgős,
Szédelegve ballag.”
„Jaj, uram, hát a sok éhség! –
– S hajna!
Kétszereznők csak a tartást;
Mindjárt lábra kapna.”
.

S az napságtól itce tej járt,
Kapott egész zsemlét:
A tudós csak lesi, várja
Hogy ha nekitelnék.
De a macska nem üdűlt fel,
– S hajna!
Elfogyott a fogyó holddal,
Sarlóvá hajolva.
.

Kendermagos szegény cica
Nyavalyába esvén,
Fölvette a néhai nevet
Egy szép őszi estvén.
„Átszellemült kedves állat
– S hajna!
Falatom megosztom vele
Mégis meg van halva!”
.

„Mi tagadás” – mond a szolga,
„A cicus nem vétett:
Én evém meg ő helyette
Reggel az ebédet.
Mondtam, menjen egérfogni,
– S hajna!
Nem tanyáz ám ott egér, hol
Üres minden kamra.”
.

Nagy volt, mondok, a tudósnak
Az ő tudománya,
De mi haszna! Kevés hozzá
A vágott dohánya.
Könyvet irt a bölcseségről
– S hajna!
Ilyen ápró dőreségek
Gyakran estek rajta.

(1847)

*

Arany János:

RÉGI ADOMA

Bujkált a nap. Vén cigányt

Majd megvette a hideg.

„Bujkálj! bujkálj!” így kiált:

„Majd sütnél még: de kinek …?„

(1879)

A magyar anekdotakincs · Tóth Béla (szerk.) · Könyv · Moly



Libri Antikvár Könyv: Huncut adomák gömörből (Ujváry Zoltán  (szerző-gyűjtő)) - 1995, 6000Ft

p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet

p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:

p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza

p

p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen

p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,

p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…

p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,

p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…

p

p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,

p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,

p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…

p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,

p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…

p

p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,

p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….

p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,

p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,

p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…

p

p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,

p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,

p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,

p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és

p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….

p

p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,

p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!

p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,

p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája

p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.

p

p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,

p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

p

p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

p ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,

p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

p

p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

p

p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.

p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,

p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…

p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:

p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!

p

p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul

p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!

p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-

p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és

p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!

p

p x



Adomák és tanítómesék [antikvár]

KÖZÉPKORI ANEKDOTÁK