MIkszáth Kálmán: Anekdoták

Írta: Nagy Jenő · 2024. június 7.

kb. 3 perc olvasás

Index - Kultúr - Kálmán bá' a tisztelt Házban
FÜGGELÉK •
I. ANEKDOTÁK •
1874
(28. kötet)
FÜGGELÉK •
I. ANEKDOTÁK •
1875
(28. kötet)
1. »RÉTHY BÁTYÁNK«-RÓL2. EGY KÖVETKEZETES KÉPVISELŐ3. A VALLÁSHÁBORÍTÓ LÚD4. MI MINDENT ÖRÖKÖLHET AZ EMBER ŐSEITŐL?5. AZ ORVOS ELŐTT MINDENKI EGYENLŐ6. EGY JÓ ADOMA (Adózás 1854-ben és 1874-ben)7. MÉGIS CSAK NÉMET – A NÉMET (Úti emlék)8. VÉRCSE VAGY SAS?9. FELTALÁLTA MAGÁT10. EGY PÁRIZSI CIPÉSZ BÁTORSÁGA11. EGY RÁNK ILLŐ MESE12. KÖNNYŰ ÉLETMÓD13. EGY JÓ ADOMA A KÖZELMÚLTBÓL14. A RÉGI JÓ IDŐKBŐL15. MILYEN PIPÁBÓL SZÍNAK A FISKÁLIS URAK?16. KÉT NŐ TÁRSALGÁSA17. V. FERDINÁND VÁLTÓJA18. IGYUNK A HAZÁÉRT! (Párbeszéd egy párizsi úr és neje közt)19. A TRÉFÁS VEVŐ20. LEGJOBB A KÖZÉPÚT21. ERZSÓK ASSZONY ÉS A LUTRISZÁMOK22. GAMIN-ÉLC23. AZ ABSZINT24. ÖSSZEVISSZA VALÓ ATYAFISÁG25. A SPANYOL NEVEK HOSSZÚSÁGA26. X. KISASSZONY »UDVARLÓJA«27. A GÁLYABÖRTÖNBEN28. BISMARCK IFJÚSÁGÁBÓL29. A TOLVAJOK RANGSOROZATA30. NÉHA A SZERENCSÉTLENSÉGBŐL LESZ A SZERENCSE31. KÜLÖNÖS VÉGRENDELET32. BERNÁTH GAZSI HAZUGSÁGAIBÓL33. AKINEK FIATAL FELESÉGE VAN34. MIÉRT NEM ESZIK DEÁK FERENC NYÁRON KOLBÁSZT?35. PÁRIZSI TÖRTÉNETKE36. A TITKOS ÜGYNÖK37. AKI A VÉLETLENRE BÍZZA MAGÁT38. HÁZASSÁG ELŐTT39. ÁLLÍTÓLAG BUDÁN TÖRTÉNT40. EGY FILLÉR NEVŰ ÚR41. A NAGY EMBER42. A ROSSZ KÁRTYÁS43. AZ ÖZVEGY FEKETE HAJFÜRTJEI44. STAIR LORD ÉS XV. LAJOS45. A BESZÉLŐ ÉS A HALLGATÓ ICCÉK46. SÍRIRAT EGY VIDÉKI VÁROS TEMETŐJÉBŐL47. KÜLÖNÖS HAGYATÉK48. EGY DERÉK NAGYHERCEG49. JOGOS NEHEZTELÉS50. A MEGCSALÓDOTT TOLVAJ51. HATÓSÁGI KELLŐ INTÉZKEDÉSEK52. TÖRTÉNETI ADOMA (I. Vilmos porosz király és a magyar alispán)53. A DRÁMAÍRÓK GYOMRA54. TÖRTÉNETI ADOMA (Nagy Péter cár és az őrt álló katona)
*
Az anekdota szerepe Mikszáth műveiben
Eszköztár:

Az elméletírók hosszú évtizedeken át úgy ítélték meg, hogy a magyar epika fejlődésének a Mikszáth művészetében is nagy szerepet játszó anekdota volt a legnagyobb „gátja” (Németh László„nemzeti vétkünk”-nek nevezi az anekdotázást). Tény, hogy míg Eötvös vagy Jókai regényeiben az anekdota elsősorban a cselekmény színesítésére korlátozódott, addig Mikszáthnál sokszor a cselekmény alapja, illetve a cselekmény menetét a hosszabb elbeszélő művekben anekdoták, anekdotikus kitérők szakítják meg.

Az eredendően élőbeszédben jelen lévő műfajt Mikszáth az elbeszélés alapstruktúrájaként kezeli, több művében a teljes kompozíció úgy épül föl, mint egy anekdota. Ez a módszer nemcsak az elbeszélés technikájában (elbeszélői mód) és a kompozícióban kap szerepet, hanem maga a módszer közvetíti a történelemszemléletet, írói világképet.

A XX. század népszerű modern szerzőinek műveiben mintha az anekdota, az anekdotizmus ismét nagyobb szerephez jutna, s ez talán átértékeli, átértékelteti a Mikszáth-életművet is. A cseh Bohumil Hrabal, Milan Kundera, a kolumbiai Gabriel García-Márquez vagy a magyar Esterházy Péter elbeszélő művészetében jelentős az anekdota, az anekdotikusság szerepe.

Az anekdotikus(szubjektív) elbeszélő leginkább a mindentudó elbeszélő típusára emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy meseszövése során látszólag ötletszerűen „ki-kilép” a cselekményből: elszakad a történettől, váltogatja a nézőpontokat, együtt érez, együtt él szereplőivel, nem értékel, hanem jóindulatú, szeretetteljes fensőbbséggel, humorral, iróniával felülemelkedik a problémákon. Egyszerre képes belülről– akár szereplőinek szemszögéből – és kívülrőlszemlélni az eseményeket, a feszültségeket, konfliktusokat nem feszíti, hanem feloldja, vagy épp nyitva hagyja a probléma megoldását.

Az ítélet, az alkotói véleményalkotás azért maradhat el, mert szükségtelen: a befogadó is tisztában van azzal, hogy a feloldás nem megoldás, s az ábrázolt világ apró részleteinek színes felszíne alatt mély társadalmi ellentétek és problémák húzódnak. Az anekdota nem fedi el, csak „megédesíti a valóság keserű igazságait”, s talán elviselhetőbbé teszi a világot alkotó és befogadó számára is. Az is funkciója, hogy a pesszimizmust, a félelmeket és a szorongásokat oldja.

Benczúr Gyula: Mikszáth Kálmán
Benczúr Gyula: Mikszáth Kálmán

Anekdotikus elbeszélés: A műfaj meghatározó eleme a történet és a szubjektív előadásmód; kitérők, reflexiók, betétek dúsítják a téma kifejtését, az epizódok laza egymásutánisága fontosabb a mű egységes koncepciójának kialakításánál, az élőbeszéd fordulatainak alkalmazásával az előadásmód színesebb, humorosabb. A magyar irodalomban elsősorban Mikszáth Kálmán és Jókai Mór művészetére jellemző.

Hajdu Péter: Az anekdota és Mikszáth, Protestáns szemle, 61. évf. 3. sz. (2000), p. 182-192.

Mesterházy Balázs: Műfaj és/vagy beszédmód, Protestáns szemle, 61. évf. 3. sz. (2000), p. 193-195.