kb. 26 perc olvasás
SZÁZ ÉVE SZÜLETETT KAJÁN TIBOR
Száz éve, 1921 március 3-án született Kaján Tibor, a magyar karikatúra egyik legnagyobb mestere. Egy korábbi interjúnk újraközlésével emlékezünk rá.
–Kérném, hogy mondjon pár szót gyermekkoráról, ifjúságáról.
Miskolcon születtem és már 10 éves korom óta rajzolok. Az újságok szöveg tengereiben észrevettem kis ábrákat, amelyek nekem nagyon tetszettek és magam is próbálkoztam ezzel. A Vörösmarty gimnáziumban érettségiztem s mivel egyetemre nem mehettem, az Óbudai Guttman és Fekete harisnyagyárban dolgoztam kötszövő munkásként. Majd behívtak munkaszolgálatra Kárpátaljára és Vácott szabadultam fel.
– Utána azt hiszem Szegedre került, ami akkor szinte az ország fővárosa volt.
A felszabaduláskor öten voltunk együtt és haza szerettünk volna menni, Budapestre, de a város még ostrom alatt állt és nem engedtek be bennünket. Hallottuk, hogy Szegeden már beindult az élet és elindultunk oda gyalog. Még a pestiek közül is sokan Szegedre jöttek, mert ott volt élelem és aránylag normális élet. Beindult a színház is, sok kitűnő színész, rendező lejött oda játszani, így például Beregi Oszkár, Lehotay Árpád, Alfonso.
– Mit mondana arról, hogy a karikatúra üzenete, rejtélye azonnal felismerhető e vagy az a jó, ha gondolkodni kell rajta. Ellentétben például a viccel, amit vagy azonnal megértünk vagy nem?
Gondolkodni mindenképpen kell. A karikatúra két elemből tevődik össze, képzőművészetből és témából, tartalomból. Nem mindegyik vicces. Vannak bölcselkedő rajzok, olyanok, amelyeken nem nevetünk.
– Idézném önt: „a karikatúra olyan, mint a rejtvény, ki kell találni”.
Igen, meg kell fejteni, a karikatúra egy rejtjeles ábra. A karikatúrát meg kell tanulni olvasni és erre nem mindenki képes. A humorérzék mindenképpen segít.
– Valahol azt mondja, hogy a karikatúra mosolyt fakaszt. Én azt gondolom, hogy aki mindenen nevet, az tulajdonképpen semmin sem nevet
Ez igaz. Karikatúra egyébként annyi van, ahányféle nevetés: Kacagás, röhögés vagy bölcs mosoly. .Az olvasó jellemén is múlik, hogy mennyire érvényesül egy karikatúra.
– Gondolom, egy karikaturista jó megfigyelő is kell, hogy legyen?
A képzettársításnak erősnek kell lenni, fel kell tudni ismerni bizonyos dolgoknak a hasonlóságát, meg kell találni a rejtett összefüggéseket.
– Egy újabb Kaján idézet arról, hogy a karikatúrista egy „alkalmazhatatlan grafikus”. Mit ért ez alatt?
A karikaturista nem konkrét feladatot teljesít. Ő maga találja meg a témáját..
– Az Ön karikatúráiról azt írják, hogy azokat nem annyira a helyzet, hanem a mögöttes gondolat jellemzi.
Hogyne, a gondolat nélküli karikatúra csupán illusztráció lenne.
– Mennyire legyen aktuális a karikatúra?
Legyen időszerű, de ne legyen naprakész.. A korra kell, hogy jellemző legyen.
– Különböző korszakok másképpen kedveznek a karikatúrának. A mai, úgy gondolom, nem kedvez a humornak. Én azt tapasztaltam, hogy az ötvenes évek diktatúrája idején nagyszerű volt a humor, rengeteg vicc született.
A diktatúrákban nehezebb a karikatúrista helyzete. Az ilyen helyzetekben az érvényesüléshez alkalmazkodni kell. A szólásszabadság mértéke viszonylagos.
– Lehet kormánypárti a karikatúra?
Volt ilyen, de az igazi karikatúra szemben áll a hatalommal.
– Én valamikor a Ludas Matyi rendszeres olvasója voltam, még az emigrációban is kaptam itthonról. Sokan olvasták, szinte az volt a politikai újság. Ön több helyen beszélt arról, megírta, hogy a Ludas Matyi azért nem volt egy könnyű munkahely.
A történelmi korszakoknak megfelelően a Ludas Matyi is változott. Voltak nagyon nehéz évek, az ötvenes évek például, amikor tulajdonképpen ál – karikatúrák születtek, amelyek inkább propagálták a rendszert, ahelyett, hogy bírálták volna. A karikatúra egy kritikai műfaj amely akkor elég nehéz helyzetbe került. Azt kell mondanom, hogy a politika területén nem voltak igazi karikatúrák, inkább a kommunista párt politikájának a támogatói voltak. .
– Ezt is lehetett élvezettel csinálni?
Nem nagyon. Csak abban az esetben, ha kaptunk egy oldalt, ahol szabadon választhattunk témát.
– Lehetett visszautasítani egy megbízást?
Igen, ki lehetett bújni.
Az amerikai New Yorker folyóiratban nagyszerű karikatúrák jelennek meg. Oda dolgozott Saul Steinberg is, akit Ön a század legnagyobbikának tart.
A mi ideálunk elsősorban az angol karikatúra volt, de a New Yorkerben megjelent rajzok is éppolyan érdekesek voltak a számunkra, mint például a londoni Punch rajzai. A franciákat is kedveltük. A szerkesztőségünkbe járatták a Le rire-t és a Le canard enchainée-t. Versenybe próbáltunk maradni velük, ami nem volt könnyű, mert, mint említettem, a pártos szerkesztők nagyon forszírozták a politikai ál- karikatúrákat.
– Én nagyon szerettem a francia Jean Effelt, az ő Ádám és Éváját..
Vele személyesen is találkoztam itt Budapesten, ahol kiállítása volt, amelyet részben én rendeztem. Különben kitűnő rajzoló kollégám, Kassowitz Félix segített nekem tolmácsolni.
– Kasso unokája nagyon neves filmrendező lett Párizsban. Most újból egy műfaji kérdésem lenne. A napokban nézegettem a neves német George Grosz rajzait. . Ön hogyan határozná meg a különbséget a szatíra és a karikatúra között?
A szatíra egy támadó, erősen kritikai műfaj. Az irodalomból is tudjuk, hogy mi a szatíra s mi a humor. A szatírában a szellemesség helyét talán inkább az élesség foglalja el.
– Ma a karikatúra apályának vagyunk a tanúi. Nem jobb a helyzet a humor terén sem, viccek is alig vannak. Mikor tudott a legszabadabban alkotni?
Azt hiszem, hogy a hetvenes években. A legrosszabbak pedig az ötvenes évek voltak.
– Moldova Györgynek, aki egy interjúsorozatot készített Önnel, azt nyilatkozta, hogy 45 után kezdett igazán foglalkozni a zsidóságával. Gondolom, hogy ez összefüggött azzal. Hogy milyen sokan pusztultak el a családjában?
Már előtte is, hiszen nem lehetett nem foglalkozni a származásommal és nemcsak a kényszer miatt. A valahova tartozás vágya volt ez, a melegedő közelség vágya.
– Ez valószínűleg egy szellemi kör volt, hiszen a humoristák szinte kizárólag zsidók voltak. Talán a rajzolók is.
Igen, így van. Hogy miért? Talán az üldöztetés elleni védelem, az emberi méltóság megőrzése, amire a humor nagyon alkalmas.
– Valaki említette, hogy Ön dolgozott egy cionista folyóiratnak is?
Igen emlékszem. Ez nem volt egy intenzív munka, voltak ott barátaim, akik időnként kértek tőlem rajzokat. A lapcímérem, amelynek a szerkesztői később alijáztak, már nem emlékszem.
Fotók: Tóth Csilla
– Például Gárdos, aki Dosch néven nagyon híres lett Izraelben.
Nagyon jó barátom volt, egy osztályba jártunk. Szinte vetélkedve rajzoltuk a tanárokat.
– Ha már itt tartunk, honnan kapta a Kaján nevet?
Egyik szigorú és humortalan tanáromat rajzoltam le az iskolában. Minden reggel el kellett mondanunk a Hiszekegyet s ahogy felálltunk, a tanárunknak láthatóvá vált az én padomon a rajz. Amikor a mögöttem ülő diákok elkezdtek röhögni, a tanárom felkergetett az igazgatóhoz, aki megrovásban részesített. Majd utánam kiabált, hogy ilyen kaján emberekre nincs szükség. Így lett a művésznevem Kaján s az ilyen álnév abban az időben egész Európában divat volt.
– Ön illusztrált is könyveket.
Igen, azon kívül úgy nyolc önálló könyvet is kiadtam.
Van egy aforizma gyűjteménye is. Egy ilyen az, hogy” még nagyon fiatal vagyok, mert hosszú halál áll előttem.” Mondana párat?
A fájdalommentes szülőt már kitalálták, a fájdalommentes zsidót még nem.
Egy női arcon a leghatásosabb szépítőszer az értelem.
Egy könyvű olvasó is létezik.
A tehetségtelenség is lehet sokoldalú.
– Úgy hírlik, hogy most is dolgozik egy könyvön?
Ebben olyan rajzok lesznek, amelyeket nem jelentettem meg, de sajnáltam eldobni. Ezek vázlatok voltak, úgyhogy ez nem egy szokványos könyv lesz.
– Melyik kiadó adja ki?
A Karton kiadó és a nyáron fog megjelenni.
– Sok sikert és további alkotó éveket kívánok Önnek.
Az interjú a Szombat 2011. októberi számában jelent meg.
*
Fotók: Tuba Zoltán, Origo
Kaján Tibor szerint a karikatúra kötelessége, hogy olyasmit fejezzen ki, amit a politikában nem mondanak ki egyenesen. A Ludas Matyi egyik alapítója márciusban lesz 93 éves. Három éve nem publikál, mert nem tartja illendőnek, ugyanakkor olyan érzése van, mintha a karikatúrától megint félni kellene. Internetet azonban nem néz. Meglátogattuk otthonában, ahol arról beszélt, hogyan védte saját szépségét a hatalom, illetve miért tartja teljesnek az életét annak ellenére, hogy úgy érzi, se rá, se kollégáira nem fognak emlékezni.
Mikor és mit rajzolt utoljára?
Most is rajzolgatok, ma délelőtt egy régi rajzomat újítottam föl. Szerettem ezt a rajzot, de nem volt befejezve, csak vázlat volt, és most befejeztem. Szabadon rendelkezem az időmmel, önmagamnak adok feladatokat. Körülbelül tízezer rajzot csináltam, és annak csak egy része van meg, mert miután elküldtem őket a nyomdákba, egy részét visszakaptam, más részét nem. Elkezdtem utánajárni, hogy visszakerüljenek, mielőtt kidobják őket az írógéppel írt anyagokkal együtt. Most ezeket a rajzokat és vázlatokat rendezgetem. Tulajdonképpen nem is tudom, milyen célból, nem tudom elképzelni, hogy milyen sorsa jut majd a maradék rajz, amiből hagyaték lesz.
Korábban azt mondta, hogy az egyik célja az események mögötti rejtett összefüggések megfejtése volt. Ilyen szemmel figyeli az eseményeket?
Ez a karikatúra egyik lényege: hogy az elbújtatott, rejtett dolgokat napfényre hozza. Azoknak az igazságoknak a kimondása – a rajzon keresztül -, amiket szégyellünk egy kicsit, amiről nem szívesen beszélünk.
Milyen téma foglalkoztatja ebben a pillanatban?
Próbálnék eligazodni a magyar politikai helyzetben a választások előtt. Úgy érzem, hogy túl korán kezdték a kampányt. Ha a választásokhoz közelebb kezdték volna, intenzívebb lenne az emberek hozzáállása. Kicsit talán untatni fogja az embereket mindig ugyanazoknak az arcoknak és a kicsit sablonos mondatoknak a gyakori említése.
Ma is aktuális rajz (Kattintson a többi Kaján Tibor-karikatúráért!)
Egyszer azt mondta, hogy „nevetésre szüksége van az emberiségnek és ezt az igényt az újságoknak ki kell elégíteniük”.
A célunk – így utólag, ha sommásan akarom megfogalmazni – a nevetés megteremtése volt. Az volt a problémánk, hogy hogyan tudjuk létrehozni az igazi mosolyt. Nagyon sok álkarikatúra volt, különösen az ötvenes évek szigorú államvezetésében.
Mielőtt rátérnénk arra az időszakra: a mostani lapokban hogy látja a karikatúra helyzetét?
Az az érzésem, hogy most nagyon mélyponton van a karikatúra, már-már megszűnni látszik. És talán a közönség sem igényli. Talán közrejátszik ebben az is, hogy a szerkesztők ismét óvatosak, mintha a karikatúrától megint félni kellene.
A globális internetes népművészetben azért vannak klasszikus és nem klasszikus karikatúrák.
Nincs internetünk, így ezt nem tudom követni. Én a karikatúrát kizárólag papír és ceruza formájában tudom elképzelni. Egyébként a Képzőművészeti Főiskolán, ahova jártam, azt a szót, hogy karikatúra, nem volt szabad kiejteni. Nem tartozott a művészetek körébe. Falfirkaként, és – kis túlzással – mint valami komolytalan képzőművészeti tevékenységet tartották számon. Holott egy jó karikatúra elkészítése épp olyan gond és épp olyan szellemi erőfeszítés, mint egy szobrász vagy egy költő művének az elkészítése. Az igazi karikaturista ugyanúgy megkomponálja a rajzát, mint egy festőművész.
Kaján Tibor íróasztala, ez a kedvenc töltős ceruzája, amit ilyen kis méretben már nem lehet kapni
Mondta korábban, hogy részben azért szeretett bele a karikatúrába, mert „a karikatúra csak egy kis kocka, és mégis minisztereket lehet megbuktatni vele”. Volt az elmúlt kb. 70 év magyar sajtótörténelemének – azaz a tevékenysége időszakának – olyan korszaka, amikor volt ilyen ereje a karikatúrának?
A megbuktatás nem volt túl gyakori, de a vita igen. A politikában nagyon sok az olyan ügy, amit nem fejeznek ki egyenesen, az ilyen dolgokról a karikatúrának kötelező beszélnie, hiszen ez a műfaj sajátossága. A karikaturista Magyarországon ugyanúgy szerződésben állt egy-egy lappal, mint egy újságíró. Ennek a szerződésnek a megtartása is hozzátartozott a karikaturista életéhez. Az ötvenes évek után volt egy olyan időszak, amikor három úgynevezett vicclap is működött, amik humorosan, de azért bírálók is voltak: a Ludas Matyi, a Szabad Száj és a Vidám Képes Esti Hírlap. De hát azt kell mondanom, hogy sok eredménnyel nem járt ekkor a műfaj. A hatalom mindig megtalálta a módját annak, hogy játéknak nyilvánítsa a karikatúrát, hogy azt sugallja, hogy ne vegyük nagyon komolyan. És ott volt még a szerkesztők félelme, akik saját pozícióikat féltették. Nem akartak olyan kritikát közölni, ami veszélyeztette a biztonságukat.
A karikatúra ön szerint csak ellenzéki lehet?
A karikatúra ellenzéki műfaj, de nem mondhatjuk ki, hogy kizárólag az. Nem gyakori, de a történelem során mindig előfordulnak hatalompárti karikaturisták is, akik a kormány gondolatait képviselik. Ez nem a karikatúra legnemesebb oldala. Az igazi karikatúra mindig a nép gondolataiból, akaratából, kritikájából kel életre. A karikatúra alaptulajdonsága a hatalom ellenőrzése. Ezért a karikatúra története tele van konfliktusokkal a hatalom és a rajzoló között. Honoré Daumier, az egyik legnagyobb rajzoló és a karikatúra egyik legfontosabb alakja fél évet ült börtönben egy konfliktus miatt. És ismerjük a történelmünket: nálunk is borzasztó könnyen el lehetett távolítani embereket különösebb vita vagy törvényes összemérés nélkül.
Kattintson a képre Kaján Tibor többi karikatúrájáért!
Mi volt a legerősebb felelősségre vonás, ami a munkája miatt érte?
Olyan nem volt, amiért eltávolítottak volna. Olyan előfordult, hogy valaki egy rajz miatt hátrányokban részesült – a legkézenfekvőbb az volt, hogy kimaradt a fizetésemelésből. Ez velem is előfordult. Volt, hogy más előnyöket is megvontak az embertől. Elég kiszolgáltatott helyzet volt, és emiatt a karikatúra éle is tompább volt. Ott volt például a portré, egy vezető személyiség ábrázolása. Többször visszakapta a rajzoló a rajzot, ha nagyon csúnyának ítélték az ábrázolt személyt. Ilyenkor a saját szépségét védi a hatalom.
Önnél volt olyan, amikor nemet mondott valamire?
Igen, volt, de ilyenkor nem rajzoltatták meg egy másik rajzolóval, hanem kimaradt az újságból. De már nem emlékszem a konkrét esetekre.
És olyan pillanat volt, amikor valakin az látta, hogy az ön karikatúráján akad meg a tekintete, miközben az utcán vagy a metróban olvasta például a Ludas Matyit, ahol hosszú éveken át dolgozott?
Sokszor volt olyan, hogy utaztam a villamoson, és miután tudtam, hogy az újságban, amit olvas, hol van a rajzom, figyeltem a velem szemben ülőt vagy mellettem ülőt, hogyan reagál, amikor odaér. Nagyon sokan átlapozták. A felismerés örömét is láttam, de ritkán. Sokan vannak, akik a rajzot reklámnak tekintik: aki nem akar reklámot nézni, az a karikatúrát sem nézi meg. Valószínűleg részben a hasonló megjelenési forma miatt.
Kattintson a karikatúrára!
Milyennek kell lennie a karikatúrának?
Az jó, ha egy karikatúra könnyen olvasható. Néha kicsit primitívnek is kell lenni, egyszerűsíteni is kell, le kell szállni a doktriner gondolatokról. A politikai szöveg világából ki kell kicsit lépni. Fontos, hogy az ember – az igazság megőrzésével – redukálni tudja a mondanivalót.
Mikor jelent meg legutóbb rajza?
Nem tudom megmondani, mert elhatároztam, hogy a kilencvenedik évem után már nem dolgozom. Ilyenkor nem illik már publikálni. Kell az embernek szabnia egy határt. Nem élünk a végtelenségig és nem kell minden korszakban tolakodnia az embernek, hogy jelen legyen.
Oscar Niemeyer építész még százéves kora fölött is alkotott.
A filozófiánk különböző. Nem egyformán fogjuk fel az életet.
Sok nekrológ-karikatúrát készített és csakis olyan emberekről, akiket nagyra tart – mint amilyen pl. Jacques Tati, Charlie Chaplin, Einstein, Liszt Ferenc, Beethoven, Mándy Iván. Egyszer azt mondta, hogy önmagáról nem tudna nekrológ-karikatúrát készíteni. Van olyan kollégája, akitől szívesen látna ilyet?
Rólam? El leszek felejtve épp úgy, mint a többi kollégám. Az élet ilyen. Kevés név marad fönn, különösen ebben a szakmában. Ez egy nagyon zsurnalisztikai műfaj, az idővel együtt halad és megy feledésbe. Újságcikkből is nagyon kevés van, ami klasszikusként fönnmaradt volna.
Évekkel ezelőtt készített magának egy ún. karikatúraautomatát, ami három korongból állt, ami az asszociációs gondolkodás segítségére fejlesztett ki. Sokat forgatta őket?
Ez egy kísérlet volt részemről, miután rengeteg rajzot csináltam, rengeteg témával és személlyel foglalkoztam, és ezeknek rengeteg helyszíne volt. Megpróbáltam ezzel – naivan – megkönnyíteni a saját munkámat. Ezért a karikatúra lehetőségeit három korongra írtam: az egyiken érdekes helyszínek, a másikon személyek, a harmadikon tárgyak voltak. Ha megtekertem, teljesen véletlenül találkozott három fogalom. Ez a három együtt feltétlenül valami feltűnő bizarrságot adott ki. Volt, hogy működött, volt, hogy nem. A cél az volt, hogy egy értelmes gondolat megszülessen. Már nem használom, a Petőfi Irodalmi Múzeumban van, kiállították, aztán megvették.
Kaján Tibor és felesége, Osvát Katalin, a Nők Lapja volt újságírója otthonukban
Martin Józseffel írt könyvében arra a kérdésre, hogy mi az a kérdés, amit várt, de soha nem tették fel, azt mondja: az, hogy „elégedett-e az élettel?”. Ezért mi most ezt megkérdezzük.
Máig sem kérdezték meg, valóban (röviden elgondolkodik). Határozottan azt kell mondanom, hogy igen. Mert azzal foglalkozhattam, amit szerettem. Ezt igazán nem mindenki mondhatja el magáról. Már az egy pozitív érzés, ha az ember a vágyai szerint működhet az élete során. Úgyhogy elégedett vagyok – ez persze nem vonatkozik a fizetésekre, a rangokra, más dolgokra; egyedül az életemre. Tízéves koromban készítettem az első karikatúrát, Gáspár Antal volt a példaképem és még néhány külföldi szerző. Gyerekkori vágyam beteljesedése, hogy karikaturista szerettem volna lenni és az lettem. Se több, se kevesebb.
*
aján Tibor, Kalász, Klein (Miskolc, 1921. március 3. – Budapest, 2016. május 16.)[3] kétszeres Munkácsy Mihály-díjas magyar grafikus, karikaturista, érdemes és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1997–2012). A magyar és egyetemes karikatúraművészet meghatározó, iskolateremtő művésze. „Történelmi okok” miatt – túlkorosan – csak huszonnégy évesen kezdhette el főiskolai tanulmányait. Az alakuló Ludas Matyinak viszont egyik legfiatalabb alapító tagja volt.
„Alkotásaiból bölcs mosoly sugárzik, s a rejtett összefüggéseket tárják fel. Miként mondja: elég rossz rajzokkal kezdett, sok volt a mondanivalója, amit nem tudott áttenni grafikába. Mostanra ez megoldódott: kevés a mondanivalója, így aztán jobban ki tudja fejezni magát.”[4]
Életútja[szerkesztés]
Miskolcon, az Arany János utcában született. 5-6 éves korától a rajzolás jelentette számára a legönfeledtebb játékot, elfoglaltságot. Édesapja járatta Az Újságot, ennek vasárnapi mellékletében mindig közöltek karikatúrákat.
Iskolai tanulmányait a Deák utcai[5] Hunfalvi Reáliskolában kezdte el, ahol Veszprémi tanár úr fedezte fel tehetségét, és biztatta karikatúrák rajzolására. A család Budapestre költözése után a Vörösmarty Reál Iskola tanulója lett. Ötödikes korában Tokaji Nagy Béla természetrajztanárról készített karikatúrája társai elismerése mellett igazgatói megrovást és egy nevelő célzatú osztályismétlést is eredményezett. „Te botrányt okoztál, az ilyen kaján alakra nincs szükségünk, csak rontják az osztály szellemét!” – mondta a sértett pedagógus. Ezután társai csak így hívták, később művésznévként is megfelelt ez a minősítés.
Tizenegy éves korában elveszítette édesanyját. Egy évre Miskolcra került a rokonokhoz. A tizenkét tagú, pékséget üzemeltető Róth dinasztia befogadta, gyakran felülhetett a lovas kocsi bakjára, megszerette a paraszt-zsidó életet.
Legnagyobb hatással a Pesti Naplóban publikáló Gáspár Antal[6] volt rá. Gáspár műveinek reprodukálása jelentette számára a kihívást. Szabadkézirajz-tanára, Farkasfalvy Imre felfigyelt rá, és elmondta véleményét próbálkozásairól.
Érettségi után a főiskolára nem jelentkezhetett, Óbudán a Gutmann és Fekete Harisnyagyárban helyezkedett el. Huszonegy éves, amikor munkaszolgálatra Galántára vezénylik. A következő állomás Ungváron át Turjaremete; követ tör, utat épít a hegyen át Perecseny felé. A sors fintora: a műtárgy később a német helyett a szovjet csapatok mozgását segítette.
Később Esztergom és Debrecen lesz az „állomáshelye”. A cívis városban a Hunyadi páncélosok eltűnése után hirtelen szabad lesz; az ostromlott Budapest helyett Szeged lesz átmeneti lakóhelye.
1945 és 1950 közt a Képzőművészeti Főiskola hallgatója; mesterei voltak: Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő és Koffán Károly. 1945-ben a Ludas Matyi egyik legfiatalabb alapító tagja. Közel két évtizedig jelentek meg itt rajzai. A főszerkesztővel, Tabi Lászlóval azonban konfliktusa támadt[7] és távozott, illetve távozni kényszerült a laptól. Ezt követően tizennégy éven át a Tükör című hetilap munkatársa. 1978-tól a jogfolytonos, de művészeti hetilapként aposztrofált Új Tükör főmunkatársa. Ennek megszűnése után több lapban (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Magyar Filozófiai Szemle, Lyukasóra, Új Írás, Hócipő) is rendszeresen publikált.
Ő hozott létre és gyakorolt egy sajátos műfajt, a nekrológkarikatúrát, amelynek hőse egy-egy, a művész által tisztelt vagy hozzá közel álló személy, akinek halála után összefoglaló, mintegy emblémajellegű rajzot készít, köztük volt Charlie Chaplin, Einstein, Liszt Ferenc, Beethoven, Mándy Iván stb.
Alkotásainak egy-egy részét több közgyűjtemény (a bázeli Sammlung Karikaturen und Cartoons, az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a pécsi Képzőművészeti Gyűjtemény) őrzi.
Az MTV 1970-ben készített Karikatúra című filmsorozata Kaján portréjával indult.
2002-ben Moldova György Történelem óra címmel riportkönyvet[8] írt a művészről.
Egy zuglói lakótelepen lakott. Kossuth-díjra csak felterjesztették, de művészetét a mindenkori hatalom ilyen magas szinten nem ismerte el.
Kilencvenedik születésnapján szülővárosában, egykori iskolájában[9] önálló kiállítása nyílt. Budapesten lakása előtt – flashmob (villámcsődület)[1] keretében – barátai tízperces tapssal ünnepelték.
Kilencvenötödik születésnapján (2016. márc. 3.) a Spinoza Házban nyílt kiállítás Archiválva 2016. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben tiszteletére: Hommage à Kaján Tibor. Karikaturista pályatársai saját, ill. Kaján-karikatúrák felhasználásával tisztelegtek a Mester előtt (az esemény nyomán katalógus is készült).[2]
Arc poetica[szerkesztés]
| „ |
A karikatúra túlzást jelent. Célja, hogy az élet bonyodalmait, rejtett összefüggéseit, a gondolatokat szavak nélkül, vonalakkal fejezze ki. Ehhez járuljon hozzá a humor. A karikaturista ismerje az életet, de az erkölcsöt, a jó ízlést ne lépje túl. A vonalak csendesek, nincs bennük semmi tolakodó harsányság: humort nem lehet ordítva mondani. Szeretném munkáimat vonal gondolatoknak nevezni. Karikatúra annyiféle van, ahány nevetés létezik. Én a felismerés mosolyára pályázom. |
” |
Méltatások[szerkesztés]
...Én ismerem Kaján Tibort és mondhatom, hogy egyáltalán nem tréfás fickó. Komoly ember, mint te, hasznos tagja a társadalomnak, többszörös családapa. Merem állítani, hogy kitűnően le tud rajzolni egy embert úgy, hogy szeme, szája, orra, lelke a helyén van és megszólalásig hasonlít arra, akit lerajzolt. Mégis, miért rajzol így? Hogy megnevettessen? Szó sincs róla! Ez a szándék távol áll tőle. Kaján, a karikaturista, egyszerűen olyannak látja a világot, mint amilyennek rajzolja. Egy különös, kifordított világban él, ahol óriási többségben vannak a hosszú orrok és pisla szemek. Nem rajzol ő viccesen, dehogyis! Ő pontosan rajzol, azt rajzolja le pontosan, amit lát és ebben rejlik az ő művészi titka.
...Ez a művészet úgy beszél a múltunkról, erről a szürke, szűk diktatúráról, hogy pillanatra sem lesz provinciális. És ami igen ritka: nem látszik rajta a diktatúra ujjnyoma. Ez az ember élhetett volna Párizsban vagy New Yorkban. És azt is látjuk, hogy itt élt, él...a pozitív tulajdonságokkal játszik, azokat túlozza, kavarja: rajzolja. "
Akadémiai székfoglaló[szerkesztés]
Részlet[11]
| „ |
Nagy megtiszteltetés számomra a Magyar Művészeti Akadémia döntése, mellyel tagjainak soraiba emelt. De nem tagadhatom meghökkenésemet sem és a gyanúmat, hogy nincs-e valami tévedés a dologban. Nem ismerek ugyanis olyan karikaturistát a művészettörténetben (ha egyáltalán a karikatúra műfaj ide befogadtatik), aki akadémiai tag lett volna. A karikatúra legnagyobb alakja Honoré Daumier sem tartozott a Francia Akadémia tagjai közé. Hitem szerint ez a döntés a Magyar Művészeti Akadémia lenyűgöző nyitottságát jelzi és azt, hogy nem követ megrögzött előítéleteket. Rám pedig a magas színvonalnak való megfelelés nehéz feladata hárul (melyre titkon, lelkem mélyén mindig is törekedtem) és a köszönet… |
” |
Önálló kötetei[szerkesztés]
- Kaján Tibor: Kaján rajzok; Magvető, Bp., 1955
- Kaján Tibor: Meglepő táblák; Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, Bp., 1959
- Tibor Kaján: Circus Maximus (németül); Eulenspiegel, Berlin, 1962
- Kaján Tibor: Circus Maximus; Corvina, Bp., 1963
- Dalmáth Ferenc– Kaján Tibor: Pesti panaszkönyv; Kossuth, Bp., 1966
- Kaján lexikon. 259 ábrával; Corvina, Bp., 1969
- Tibor Kaján: Apropos… Karikaturen (németül); Eulenspiegel, Berlin 1972
- Kaján Tibor: Kaján képernyő; Minerva Kiadó és Szolgáltató Kft., Bp., 1973
- Kaján Tibor: Zenit és radír; Corvina, Bp., 1980
- Kaján tükör. Kaján Tibor 160 válogatott rajza az Új Tükörből; Lapkiadó Vállalat, Bp., 1986
- Kaján Tibor: Rajzolok, tehát vagyok; Magyar Írószövetség–Belvárosi, Bp., 1996 (Bibliotheca Hungarica sorozat)
- Kaján Tibor: Apropó kultúra = Apropos Kultur (ford. németre, Csokonai Attila, utószó Esterházy Péter); Fekete Sas, Bp., 1999
- Kaján Tibor–Szále László: Elrajzolt demokrácia. A rendszerváltás 15 éve; Arión, Bp., 2004
- Kaján Tibor–Martin József: Karikatúra a betűtengerben; Mundus, Bp., 2005
- Kaján Tibor: Élet–Művészet; Arión, Bp., 2009
- Grafománia. Kaján Tibor vázlatkönyve, 1950-2011 (utószó: Sugár János); kArton Galéria, Bp., 2011, [164] o., ill.
- Kaján klinika. Kaján Tibor grafikusművész rajzai orvosokról, betegekről; Bones Kiadó, s.l., s.a.
Könyvillusztrációk[szerkesztés]
- Vlagyiszlav Minajev: Amerikai Gestapo; ford. Nyilas Vera; Művelt Nép Könyvkiadó, Bp., 1953
- Tabi László: Humorban pácolva; Magvető, Bp., 1955 (Vidám könyvek sorozat)
- Fedor Ágnes–Kovács Judit–Osvát Katalin: Vidám illemtan, kezdőknek és haladóknak 12 leckében; Móra, Bp., 1958
- Tabi László: Mesterségem címere; Szépirodalmi Bp., 1958
- Csató István: Robotgépek; Móra, Bp., 1960
- Darvas Szilárd: Bizisten nem kötekedem. Humoreszkek és irodalmi paródiák; Magvető, Bp., 1961 (Vidám könyvek sorozat)
- Gergely István: Mai lakás, mai ízlés; Magyar Nők Országos Tanácsa–Kossuth, Bp., 1961
- Székely János: Törd a fejed! 3000 kérdés – 3000 felelet; Minerva, Bp., 1961
- Csató István: Okos gépek; Móra, Bp., 1964
- Christian Morgenstern: Akasztófa-énekek; Magyar Helikon, Bp., 1965
- Gádor Béla: Miért lettem pesszimista?; Szépirodalmi, Bp., 1966
- Horváth Ilona–F. Nagy Angéla: Szakácskönyv (4. bőv. és átd. kiadás); Magyar Nők Országos Tanácsa–Kossuth, Bp., 1967
- Fábián Katalin: Szerelők és műszerészek; Tankönyvkiadó, Bp., 1968
- Csató István: A kibernetika. Az információ forradalma; Kossuth, Bp., 1969
- Feleki László: Ki mondta, hogy ezek versek?; Magvető, Bp., 1970
- Katsányi Sándor–Könyves-Tóth Lilla: Fölfedezem a könyvtárat. Irodalomhasználati kézikönyv középiskolások számára; Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ–Népművelési és Propaganda Intézet, Bp., 1973
- Kocsis Ferenc: Egy százalék; Építésügyi Tájékoztatási Központ, Bp., 1973
- Csató István: A számítógép az ön szolgálatában; Kossuth, Bp., 1975
- Feliksz Lev: Figyelem a fiamat; Kozmosz könyvek, Bp., 1975
- Bogdánfi Sándor: Magyari sirodalom; Forum, Újvidék, 1976
- Kellér Dezső: Leltár. Naplómból, 1974-1975; Szépirodalmi, Bp., 1976
- Molnár Gál Péter: Színházi holmi; Kozmosz Könyvek, Bp., 1976
- Kovács Judit–Osvát Katalin: Nemcsak illemtan; Móra, Bp., 1978
- Kornyej Csukovszkij: Járni tanul a szó. Portré a gyermekről (ford. Réz András); Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Bp., 1979 (Membrán könyvek sorozat)
- Ember Mária: Nevetséges; Kozmosz Könyvek, Bp., 1979
- Galsai Pongrác: Nézzük a tévét; Gondolat, Bp., 1979
- Királyhegyi Pál: Első kétszáz évem; Gondolat, Bp., 1979
- Timár György: Nem én írtam. Irodalmi karinthkatúrák; Szépirodalmi, Bp., 1979
- Matheidesz Mária: The Name of the Game… Nyelvi játékok az angol nyelv tanításához; Tankönyvkiadó, Bp., 1982
- A. A. Milne: Micsoda négy nap! (ford. Karinthy Frigyes); Európa, Bp., 1982
- Balázs Géza: Firkálások a gödöllői HÉV-en; ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszék–MTA Nyelvtudományi Intézete, Bp., 1983
- Élettelen élettársak (szerk. Galsai Pongrác); Kozmosz Könyvek, Bp., 1983 (ISBN 9632115422)
- Timár György: Ezt sem én írtam. Újabb irodalmi karinthkatúrák; Szépirodalmi, Bp., 1983
- Kaposy Miklós: Umbulda. Riportszatíra; Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat, Bp., 1984
- Kishont Ferenc: Veszett ernyő nyele; Európa, Bp., 1984 (Vidám könyvek sorozat)
- Ember Mária: Viccgyűjtemény; Minerva, Bp., 1985
- Jerzy Wittlin: Ne hagyd magad lerázni!; Európa, Bp., 1985 (Vidám könyvek sorozat)
- Bíró András: Berda a sírból; Szépirodalmi, Bp., 1986
- Székely János: Törd a fejed! Gondolat, Gondolat, Bp., 1986 (ISBN 9632816749)
- Evelyn Waugh: A megboldogult; Európa, Bp., 1986
- Moldova György: Az Abortusz-szigetek. Szatírák, történetek; Magvető Bp., 1989
- Kovácsi Mária: Itt magyarul beszélnek. Magyar nyelvkönyv kezdőknek angol, francia és német nyelvű magyarázatokkal; Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1993
- Gelléri Ágnes: Léleksimogató. Szógyógyszerek; magánkiadás, Bp., 1995
- Joseph Pulitzer emlékdíj, 1991-1994; MHB Kurátor Kft.–Joseph Pulitzer Emlékdíj Alapítvány, Bp., 1995
- Örkény István emlékkönyv; Pesti Szalon, Bp., 1995
- Székhelyi József: Ombudsman a súgólyukban; PC-Start Stúdió, Bp., 1996
- Kovácsi Mária: Magyar nyelvkönyv haladóknak; 1997
- Moldova György: A rövid élet titka; Dunakanyar 2000, Bp., 1997
- „XX. század, lelépni!”. Moldova György kalendáriuma a 2000. évre; Kertek 2000, Bp., 1999
- Balázs Tibor: Maforizmák; (3. bőv. kiad.); Littera Nova, Bp., 1999
- Ember Mária: 66 Witze aus Budapest; Corvina, Bp., 1999 (Minibuch sorozat)
- Bóc István: Gondolkodom, tehát nyerek; Typotex, Bp., 2000
- Timár György: Nevető lexikon és agyrémszótár, Fekete Sas, Bp., 2000
- Gyárfás Endre: Gulliver utolsó utazása. Szatírák, humoreszkek és egy kisregény; PolgART–Tipográfia Múzeum Alapítvány, Bp., 2001
- Bóc István: 5+1 perces krimik; Szukits, Szeged, 2003 (Meglepetés könyvek sorozat)
- Bóc István: A szerencse titkai; Typotex, Bp., 2004
- Kenessei András: Őszinte részvényem avagy: hogyan tőzsdézzünk? Bevezetés kezdőknek, kivezetés haladóknak; PuttoPress, Bp., 2004
- Tarts Nyugatnak! A világirodalom legszebb novellái magyar írók ajánlásával; szerk. Tóbiás Áron; Arión, Bp., 2004
- Bóc István: A kriminális hetedik bé. Olvasmány felsősöknek; Typotex, Bp., 2005
- Karczag Judit: Iskolakerülő. Egy pszichológus vallomásai; Trefort, Bp., 2005
- Ágai Ágnes: Abszurdkák. Epés epigrammák, aforizmák és egyéb gondolatjátékok; Prexton, Bp., 2006
- Dalos László: Sóspereccel kezdődött. Egy színházi hírhajhász feljegyzései. Történetek filmről, színházról, muzsikáról; Arión, Bp., 2006
- Szakács Gyula: Út a pokolba. Az élet aforizmái; Révai Digitális Kiadó, 2006
- Zöldi László: Lefülelt mondatok. Művészek, politikusok, újságírók, írók, sportolók és egyebek mondták az ezredforduló előtti meg utáni évtizedben; Pallas, Bp., 2006
- Mihályi Gábor–Najmányi László: Progresszió és avantgárd; Új Világ–Antonin Liehm Alapítvány, Bp., 2007 (Európai kulturális füzetek sorozat)
- Sándor György: A Föld hátán. Tessék kapaszkodni!; Pont, Bp., 2007
- Volt egyszer egy lap. Nyugat. Válogatás 34 évfolyam írásaiból; Arión–Pallas, Bp., 2008
- Karinthy Frigyes: Szomorú vasárnap. Karcolatok, humoreszkek, novellák; Arión, Bp., 2010
- Némethi Lajos: GriMaszk. Versek a színházról; Herendi 2004, Miskolc, 2010
- 2×1 perces novellák. Tisztelet Örkény Istvánnak; szerk. és bev. Kirschner Péter, ill. Réber Lászlóval; Tevan Alapítvány–Magyar Zsidó Kulturális Egyesület, Bp., 2012
- Ottlik + mások. Tisztelet Ottlik Gézának; Tevan Alapítvány, Bp., 2012 (Tevan könyvtár sorozat)
- Ranschburg Jenő: Családi kör; Saxum, Bp., 2012
Egyéb közreműködés[szerkesztés]
- Réber László karikatúrái; bevezette Kaján Tibor; Képzőművészeti Alap, Bp., 1957
- Paprika. A collection of cartoons by several of Hungary’s leading humorists (angolul, többekkel), szerk. Gerő Sándor; London, Souvenir Press, 1959
- Mindenki benne van! (karikatúraalbum többekkel); szerk. Földes György; Kossuth, Bp., 1960
- Grotex. Szatirikus magazin (szerk. Kaján Tibor); Magyar Újságírók Országos Szövetsége, 1969 dec. (alkalmi kiadvány)
- Metropolis (karikatúraalbum többekkel); Corvina, Bp., 1971
- Vigyázat! (környezetvédelmi animációs film); 1973
- Fanyar Tudomány, 1978. szilveszter. A Magyar Tudományos Akadémia Félreértesítője/MZ/X. kötet. Új árfolyam I. kötet. Újévelődő ne szólj szám… különszám; (a Magyar Tudomány MTA-folyóirat lapparódiája, alkalmi kiadvány, többekkel); „Kifakadémiai Beadó” [Akadémiai Kiadó], Bp., 1978
- Erről jobb nem beszélni. 9 karikaturista 99 karikatúrája mai fiatalokról (szerk. Kaján Tibor); Móra, Bp., 1981
- Kaján Tibor: Caricare necesse est; Buzinkay Géza: Rejtett összefüggéseket leleplezni. Beszélgetés Kaján Tiborral; in: Magyar Média (sajtótudományi folyóirat), 2001/3
- Moldova György: Történelemóra. Párbeszéd Kaján Tiborral; Urbis, Bp., 2002
- Kaján Tibor: Két pólus között egy szikra; in: Hovanyecz László: Értékteremtők 2011; Kossuth, Bp., 2011
Kiállításai[szerkesztés]
- 1974
- Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum (Önmegvalósítás – megny. Rigó László, közrem. Darvas Iván, 1974. szept. 20.)
- Szeged, Móra Ferenc Múzeum (megny. Pethő Tibor, 1974. szept. 15.)
- 1975
- 1978
- Siófok, Dél-Balatoni Kulturális Központ [Sajdik Ferenccel és Várnai Györggyel]
- 1979
- Szombathely, Tanítóképző Főiskola
- Budapest, Fészek Klub
- 1980
- 1981
- Komárom, Művelődési Központ
- 1982
- Budapest, Dorottya utcai Galéria
- 1983
- 1987
- 1995
- Jeruzsálem, Budapesti Művészeti Hét
- 1996
- Budapesti Városvédő Egyesület
- 1997
- Budapest, Fészek Klub
- Szeged, Kass Galéria
- 2001
- Budapest, Katartik Galéria (80. születésnapi kiállítás – megny. Kupa Mihály, közrem. Csáki András gitárművész, 2001. márc. 2.)
- Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum (Fej és írás – megny. Szakonyi Károly, 2001. dec. 12.)
- 2003
- Szeged, Fekete Ház
- Budapest, Spinoza Ház
- 2004
- Budapest, Spinoza Ház (Így élünk mi!, megny. 2004. szept. 1.)
- 2005
- Budapest Vízivárosi Galéria, KOKSZ (Gyulai Líviusz, Jeleniczki István, Kemény György, Lipták György, Sajdik Ferenc, Szalay Pál, Szerényi Gábor és Tettamanti Béla társaságában)
- 2006
- Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány (Rajzolok, tehát vagyok – megny. Tettamanti Béla, 2006. okt. 6.)
- Budapest, Haas Galéria (Rajzolok, tehát vagyok, megny. – 2006. nov. 11., egynapos alkalmi)
- 2011
- Miskolc, Diósgyőr
- Budapest, kArton Galéria és Múzeum (Vonalgondolatok,[3] Archiválva 2016. szeptember 11-i dátummal a Wayback Machine-ben 90. születésnapja alkalmából – megny. Sugár János, 2011. júl. 5.)
- 2012
- Berlin, Galeria Casablanca (KAJÁN und OSKAR – zwei große Karikaturisten; Ein Ostblick: KAJÁN, Budapest – páros kiállítás Hans Bierbrauerrel, megny. 2012. feb. 17.)
- 2016
- Budapest, Spinoza Ház (Hommage à Kaján Tibor – kiállítás Archiválva 2016. augusztus 17-i dátummal a Wayback Machine-ben 95. születésnapján tisztelőitől-pályatársaitól, katalógus)[4]
Részt vett – többek között – Bordighera, Montréal, Berlin, Köln, Bonn, Tokió, London, Antibes és Moszkva csoportos kiállításain.
Díjak, elismerések[szerkesztés]
- Ezüst kupa (1953; 1963)
- Munkácsy Mihály-díj (1953; 1968)
- Érdemes művész (1975)
- Munka Érdemrend aranyfokozata (1981)
- Kiváló művész (1988)
- Pulitzer-emlékdíj (1992)
- Aranytoll (1994)
- Opus-díj (1996)
- A Magyar Művészeti Akadémia tagja (1997)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1997)
- Herczeg Klára-díj (2001)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004)
- Táncsics Mihály-díj (2008)
- Hazám-díj (2010)
- Pro Urbe Miskolc (2010)
- Prima Primissima díj (2011)
- Zugló díszpolgára (2018)[12]
Emlékezete[szerkesztés]
Emléktábláját 2018. május 24-én avatták fel[13] zuglói lakóháza falán (Örs vezér tere 11-14.).[14] Az ünnepélyes aktus hivatalos résztvevői: Karácsony Gergely (Zugló polgármestere), Bognár Nándor újságíró, Hargitai Miklós (MÚOSZ-elnök).
Az emléktábla szövege: Ebben a házban élt és alkotott / három és fél évtizedig // KAJÁN TIBOR / (Miskolc 1921–Budapest 2016) // Pulitzer-emlékdíjas és Táncsics / Mihály-díjas magyar grafikus, / karikaturista, a Magyar Művészeti / Akadémia tagja (1997–2012). / A magyar és egyetemes karikatúra / művészet meghatározó, / iskolateremtő alkotója // „Jobb ma egy karikatúra, mint holnap egy diktatúra!” / (Kaján Tibor) // Budapest Főváros XIV. Kerület Zugló Önkormányzata / Magyar Újságírók Országos Szövetsége / 2018
Hang és kép[szerkesztés]
- MISKOLCTV: Kaján Tibor jubileumi kiállítás a Diósgyőri Gimnáziumban[halott link]
- Autogram..blog: Így rajzolt nekünk a 90 éves Kaján Tibor
- Kaján Tibor 90 (2011), miskolci kiállítás
- Boda Adrienn riportfilmje (2012): Kaján kisfilm