kb. 16 perc olvasás
Intelmek és bátorítások – LVII.
Ősrégi és új magyar parainézis
szabadlelkű örökifjú keresőknek
Életminőség vizsgálódások
Egy mondat a bölcs vagy balga,
boldog vagy boldogtalan lélekről
Szellemi segítség: igazmondó tükör
Táltos paripa vagy állatorvosi ló
Isten édes gyermeke vagy Sátánfajzat
Édenkert-aranykor vagy a vaskori poklok
Ön-sorsrontó típusok magyarán írt példatára
Adott-kapott és szerzett/vesztett életkincstár
Szellemi, lelki-testi és társas életek és halálok
Szándékok-következmények és okok-okozatok
Elvek/tettekðmagatartásokðjellemekðsorsok
pppppppppppppppppppppp
Önmagadon
nevetsz vagy szörnyülködsz, mert
a mese rólad szól – ismerj önmagadra!
A baj felismerése már a gyógyulás kezdete –
csak rajtad áll: változtass az eddigi életeden!
Romhányi József
A tudós bagolyné tojt egy kis utódot,
de az nem lett okos, sőt inkább ütődött.
Atyja a nagyhírű egyetemi dékán
sokat bosszankodott lüke ivadékán.
Hosszan unszolta:
– Magolj,
fiam bagoly!
Hiába korholta, intette,
kölkét ez csak untatta.
Utálta az egyetemet,
órák alatt legyet evett.
Nem csoda hát, hogy a halálmadár-vizsgán
csak ücsörgött és pislogott pislán.
– Huss!
Rivallt rá az elnök akadémikus.
– Szálljon egy házra,
és borítsa gyászba!
– Jó! – mondta a buta bagoly, holott
azt sem tudta, miből lesz a halott.
Rászállott a legelső viskóra,
és ott csücsült bóbiskolva.
Jobbat nem talál, ki mindent végigpásztáz,
mert ez volt a temetői gyászház.
Így lett a nagyerdő legostobább baglya,
a Huhogányos Akadémia tagja.
TANULJ, TINÓ!
Egy tinó tanult, hogy ökör legyen.
Gyötörte agyát könyörtelen.
Mikor tudta már nagyjából, hogy díszítőjelzője a „jámbor”,
megalkotta az ökörlét
három alaptételét:
Egy:
Ha doronggal vernek, az kegy.
Kettő:
Hogy szaporodj, azért lettél meddő.
Három:
A boldogság kulcsa a járom.
Így lett a legnagyobb ökör a világon.
*
PARAINESIS,
MELYET EGY LÉGY INTÉZ LEENDŐ FIÁHOZ
– Már egy hete
vagy te pete!
Legyen már belőled légy!
Legyen,
mint minden legyen,
rajtad is hat láb
legalább.
Szárnyaid is legyenek,
a fene egye meg!
– Mert ha légy vagy, légy
légy!
– mondta vagy száz légyöltő
előtt a költő.
Beszédében tartott egy kis szünetet,
mert a kis légy éppen akkor született.
Aztán befejezte atyai intelmét:
– Kerüld el azt mindenképp,
ami ragacsosan tapad.
Menj! A mai naptól magad
szerezd meg az eledeled.
Legyek ura legyen veled!
A tanácsok ellen a kis légy nem lázadt,
de oly lámpalázat
érzett még a legelső faláskor,
mit egy színész is csak nehezen palástol.
Bele is sült rögtön – mákoskalácsba.
Nem hallgatott az atyai tanácsra.
p 1
p
p Aki ruhában, baltával alvó – állandó fokozott harckészültségben van,
p riadtan-riadót várva „alszik”, mintha bármikor orvtámadás lenne várható…
p
p Aki járatlan a szellemvilágban, és óvatlan, és így könnyen a szaván
p fogja az ördög: pl. látatlanban neki ígéri a távollétében született fiát…
p
p Aki elanyátlanodásom, elesettségem láttán levadászik szektájának,
p és addig még támogat anyagilag is, mig vele csak oda járok…és odajárok!
p
p Aki nem piszkolja be a kezét, Őt a helyszínen nem lehet tetten érni,
p hiszen Ő „csak” egy felbujtó, tippadó lelki, s majd anyagi kifosztásodhoz
p
p Aki jobban keres, ha hétköznap csak alva láthatja a gyermekeit –
p majd ők őt esetleg, és sajnos nem is rossz eséllyel, már csak halva…
p
p Aki a – talmi, gagyi – aranyra mutogat, hogy ne lásd meg a ketrecet,
p lépre is mész, becsal, hogy majd ott levagdoshassa a sas szárnyaidat…
p
p Aki mintha egy marslakó lenne itt e Földön, olyan idegenül mozog
p a „való világban”, vagy az összezavart nyelvű családi Bábeltorony-lakó
p
p Aki ravaszul átverhet, mint a mesebeli róka azt a hiszékeny farkast,
p a te válladról mászik ki a veremből. kútból, de téged a sorsodra hagy…
p
p Aki jó adottságait, talentumait nem ássa el, szorgosan fejleszti,
p de azokat bűn rossz célra is használja, ha az itt és most jobban fizet…
p
p Aki jó színészi képességű és jó emberismeretű, de szélhámos,
p s ezt pl. házasságszédelgő, hozományvadász céljára hasznosítja…
p
p Aki folyton pumpol, tarhál és a te pénzeden még le is részegít,
p hogy azután szabadon rabolhasson, kifoszthasson: markecoljon…
p
p Aki drága idejét az ún. gordiuszi csomók kibogozására pazarolja,
p mert nincs szíve és/vagy esze, hogy egy csapással átvágja azokat…
p
p Aki sokkal jobb ügyhöz méltó buzgalommal szeretne/akarna
p nemcsak jót tenni, de mindig mindenki előtt még jónak is látszani…
p
p
p 2
p
p Aki Nagy Keresztény, de „Vén gazember” szerepet nem vállalna:
p éveken át tolvaj-csaló hírben állva menteni a dzsentri apa vagyonát…
p
p Aki magára zárja a lakását, a szentélyét, az ő otthona az ő vára,
p majd magára nyitja az ingyenes vagy olcsó tévé-szennycsatornákat…
p
p Aki mindenkivel magas lóról beszél, de így már az ő arcát se lehet
p megsimogatni, ezért megdermed, lefagy róla minden mosoly, kedvesség…
p
p Aki mintha a mesék földjén járna, oly „csodás” metamorfózist láthat:
p az ő angyalkájából pár hét alatt egy házisárkány lesz (ha ő meg papucs…)
p
p Aki pontosan betart minden utasítást, taktikát, szabályt: mégsem lő gólt?
p Akkor menten abba is hagyja… Amire nincs recept, azt nem neki találták ki…
p
p Ő „hiába” magolta be az idegen nyelv szabályait, kivételeit, szókincsét stb.?
p Csak passzív tudása nagy: egy anyanyelvű kisgyermek is jobban beszél nála!
p
p Aki kiszámított – csak semmi spontaneitás, semmi önfeledt rögtönzés stb.,
p csak szolid-józan „bulizás”, a betanított tánclépések kényszerzubbonyában…
p
p Aki magát cseppet sem zavartatva belekakál a saját/családja fészkébe,
p vagy kiteregeti az udvarra/utcára, sőt a világhálóra a családi szennyest…
p
p Aki magát szinte tökéletesnek gondolja, hisz betartotta a tízparancsolatot,
p ezért ő nem is szorul könyörületre – így kegyetlen, aki másnak se irgalmaz…!
p
p Aki nem látja-fogja fel, hogy ő is isten gyermeke, így egyenlő esélye van
p a teljes értékű életre: inkább az önsajnáltatás öngyilkos csapdájába menekül
p
p Aki magát született vesztesnek tartva nem látja aranyát, és nem is próbál
p kakiból is aranyat csinálni, ehelyett rosszmájú, besárgult más sikerét irigylő…
p
p Aki állítólag majd akkor kezdi az igazi életét, ha egyszer nyugdíjas lesz,
p addig vágyait-álmait fagyasztva teljesíti kötelességét a napi taposómalomban…
p
p Aki fejlövéses: az eddigi legfejlettebb társadalomban élőnek hiszi magát,
p pedig egyre több és rosszabb munkát végez az egyre kisebb értékű bérért…
p
p x
MESE A SZÁMOLNI TUDÓ OROSZLÁNRÓL
Szorongva ment ki reggel Leó a porondra,
mert várta már
a goromba idomár,
hogy tanszernek használva rút ostorát,
számolásra tanítsa az ostobát.
-Mondd meg, mennyi egy meg egy,
vagy ütlek, hogy meggebedj! –
De hiába pattogtatott peckesen,
nem ment annak még az első lecke sem.
Szégyenében később szegény vadállat
feladott egy nehéz példát magának.
Megoldotta szépen aznap este még:
elosztotta néggyel gonosz mesterét.
*
Az állatok nagygyűlése
az oroszlánt királyból elnökké minősíti,
és rábízza, hogy helyetteséről maga gondoskodjék.
Hogy hatalmát megmutassa, a nyuszit teszi meg helyettesének,
s felhatalmazza, hogy távollétében tetszése szerint cselekedjék.
A tapsifüles vérszemet kap, azonnal belecsíp a medvébe, az dörmögve eloldalog.
Következik a farkas, a nyuszi annak is nekiugrik,
de az jobbnak látja kitérni előle, s vicsorogva meghátrál.
A nyuszi összefut a tigrissel, nekilendül, hogy azt is megijessze,
ám a tigris egyetlen falással bekapja. Volt nyuszi, nincs nyuszi.
Dehát mi történhetett?
– Kiderült, hogy a tigris nem vett részt a nagygyűlésen, nem tudott a határozatról!
(Vicc 1948-ból)
*
INTERJÚ A FARKASSAL,
AKI ÁLLÍTÓLAG MEGETTE PIROSKÁT
Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm. Olvasd.
– Igaz volna ama vád,
hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers nagymamát?
– Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
– Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?
Nem hagyott meg belőle mást, csak egy fél pár harisnyát!
– Hogy én őt ruhástul? Mit ki nem eszeltek!
Én az almát is hámozva eszem meg.
– Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,
mégis piros farkaslábnyom díszeleg a parketten.
– Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
-Én úgy tudtam, Önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
– Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy gyenge gyomrom megeméssze.
– És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
– Eddig! De erről már nem írhatsz, te birka!
*
A PAPAGÁJ SZÓNOKLATA
Egy ritka bátor
papagáj kitört a rácsos kalitkából.
Kint magához intett
néhány cinkét, pintyet,
hogy mint szabad szellem,
szónoklatot tartson a rabtartók ellen.
És mert gyakorlott lett régen a beszédben,
el is kezdte szépen,
a Nagy Igazságot rikoltva szét:
– Gyurrrika Széép!
*
p 3
p
p Akit kielégít a panel-munkásszálló és a gyári szalagmunka/robot stb.,
p és eszi a multis élelmiszart – nem kockáztatja az önellátó vidéki életet…
p
p Akinek a jó evés-ivás a legfőbb életöröme, és egészsége rovására falja,
p habzsolja a nagyüzemi növénytermesztés/állattenyésztés végtermékeit…
p
p Aki magát oly módon tartja igazi unikumnak, ritka, egyetlen kivételnek,
p hogy e gyarló földi halandók közt egyedül ő bűntelen-halhatatlan istenember…
p
p A kegyetlen angyal – aki magát a világ felé szinte tökéletesnek tartja,
p ezért másnak se néz el, irgalmaz semmit, de önmagához is könyörtelen…
p
p Aki már csecsemőként természetesnek vette és meg is szokta, hogy
p neki minden kívánsága rögtön teljesül – máskülönben hisztizik, toporzékol…
p
p Aki nem tud mit kezdeni szerencséjével, csak egy kolbászt mer álmodni
p a nyomorában, ha épp jön a jótündére – ami neje dühe miatt az orrára nő…
p
p Aki már a hibás/akarva-akaratlan sértő stb. megszólítás/stílus miatt
p már eleve elrontja az amúgy oly létfontos dolgának elintézési esélyeit…
p
p Aki már az elején elveszíti a fonalat, de röstell szólni, s már csak bután
p bólogat, és így, vesztére (!) nem tanul meg pl. kamatos kamatot számolni…
p
p Aki már azt is bűnös, titkos-tudat alatti önzésnek veszi, és meggyónja,
p ha mondjuk pl. az adakozása, segítségnyújtása neki is némi örömet okoz
p
p Aki felelősséghárító – édes gyereke tanítását és nevelését az iskolára,
p egészségét az orvosra, közügyei intézését a „választott” politikusra bízó…
p
p Aki már huszonévesen (!) is mindenekelőtt már szerfelett azon aggódó,
p hogy hogyan biztosítsa be már most a nyugdíjas korszakát, annak jólétét…
p
p Aki egyedül van a szigeten s nem tudhat róla: nyomdahibás a Szentírása,
p olykor lemaradt az „i” betű, I-gazság, de ő ebből egy jottányit sem enged…
p
p Akinél az „I” betű már megvan, csak a pontot nem teszi fel rá, amiért
p az egész csak rész, és így nem sokat ér… Udvarol, de nem kéri meg a kezét…
p
p
p 4
p
p Aki már most lazán, vadul költekezik a megálmodott szerencséje kontójára,
p vagy ha netán mégis fő-nyer, az csak megrontja, vagy hamar kifolyik kezéből…
p
p Aki már, hisz jelesre érettségizett felnőtt, azt gondolja mindent tud –
p ő ezentúl már csak tanítani akar, de tanulni nem: nem lesz se bölcs, se jó pap
p
p Aki jó szakember, dolgos, tisztes bérét hazaadja, nem részeges, hűséges stb.,
p „csak” éppen az életbölcsesség-hiánya miatt papucsférj, és fia is ezt „örököli”
p
p Akinek semmilyen életterve sincs, még úgy körül-belül sem – infantilis:
p ő percről percre él a teljes, laza spontaneitásban: ahogyan esik, úgy puffan…
p
p Aki már most pontosan tudja, mert ő egy oly fontos és elfoglalt személy,
p hogy mit fog tenni mondjuk egy év múlva kedd este nyolckor és fél kilenckor…
p
p Aki már nem gyerek – neki ne mesélj, ő már csak azt hiszi el, amit itt lát…
p (miközben épp azt a hamis illúziót látja, amit a szemfényvesztő elhitet vele)
p
p Aki nem tudja az érdekeit érvényesíteni, mert vagy nem ismeri fel őket,
p vagy nem áll módjában (pénz-pozíció) – vagy mert pl. a birka vallása tiltja
p
p Aki mintha el-elfelejtené, hogy minden új meccs 0:0-ról kezdődik
p és háromesélyes, és a papírforma borulhat – pláne, ha ő elbízza magát…
p
p Aki olyan, mint a hetvenkedő nyúl, aki a teknőssel (!) fut versenyt,
p de annyira elbízza magát, hogy menet közben lepihen és elszunyókál…
p
p Aki embergyűlölő, aki magával viszi örök sírjába az életjobbító-
p könnyebbítő találmányi titkait nem tartva kötelességének az osztást…
p
p Aki nem tudja titokban tartani találmányát, felfedezését, és így abból
p vagy csak más profitál, vagy rossz kezekbe kerül emberellenes célra…
p
p Aki mindent újra fel akar találni – spanyolviaszt, meleg vizet stb. -,
p még a kereket is: addig nem is használja, ha nem övé a szabadalom
p
p Aki többet él az erejével, mint az eszével: meg is szakad, mert
p nem használja az egyszerű gépeket: kerék, emelő, csiga stb. stb.
p
p x
RÓKA ÉS A HOLLÓ
(TÉMA ÉS VARIÁCIÓK)
Róka és a holló
Megírta Aesopus
Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
majd megtoldom néhány variációval.
.
Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentekóta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved, „Holló”, oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét, vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajt lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.
.
A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
s megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,
fondorkodott, tervelt, s az eredmény az lett:
Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
megadta s sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon?
-Ó, rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,
mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem erről az estről, hogy a sajt a fára azért nem esett föl.
.
Fenn csücsült a holló,
falt sok pusztafőrit,
annyi maradt mégis,
majd lehúzta csőrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez megcsömörlött,
– Brr, még egy sajt! – morgott. – Vigye el az ördög!
– Hogy vagyunk? – szólt oda a holló ásítva,
s a sajtja lehullott a selymes pázsitra.
– Fujj, vidd el! – nyöszörgött undorral a róka,
s amit tett, azóta nevezték el róla.
.
Éhesen gubbasztott hollónk a hárs ágán,
s töprengett az idők változandóságán.
Éppen arra kószált a bús, sovány róka.
Sajtlikat sem evett húshagyókedd óta.
Meglátva a hollót, könnyesen sóhajtott:
– Mit ér ravaszságom, ha neked nincs sajtod?
– Nincs – felelt a holló. – Rég nem ettem sajtot,
viszont dalolhatok, hogyha úgy óhajtod.
Tudom, kedvedre volt múltkor is az ének.
– Sajttal!- szólt a róka. – Így kell a fenének!…
.
Fenn csücsült a holló a dús hársfa árán.
Csőrében trappista hivalkodott sárgán.
Jött az éhes róka. Látta, hogy a helyzet
megegyezik azzal, mit Aesopus jelzett.
Szólt hát álnok bájjal: – Tollad ó be ékes,
hogy primadonna légy, régen esedékes!
És a neved! Hallga, hogy leng lágyan: holló!
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
De hiába várta a ravaszdi róka,
hogy sajtesőt hullat majd a holló-nóta.
Mi volt eme nem várt, különleges, ritka,
szerény, józan, okos hallgatásnak titka?
Nem hajszolta dicsvágy? Sem nagyzási hóbort?
Nem!… Az igaz viszont, hogy fehér holló volt…
.
Fenn a hollócsőrben egy szép kicsi kvargli.
Gondolta a róka, jó lesz kicsikarni.
S bár az aesopusi helyzet elétárult,
csak felnézett szótlan, ácsorgott és bámult.
Bámult sóvár szemmel, csendben, pedig tudta,
ravasz hízelgéssel könnyen sajthoz jutna.
A holló csak várt, odafenn a hársfán,
szeme kérdőn függött mesebeli társán.
Miért hallgat a holló? Miért nem szól a róka,
holott más a szokás kétezer év óta?
A róka néma volt, a holló meg süket.
Kérem elnézésüket…
A róka és a holló
(1947-es vicc)
Egy holló üldögél az ágon, kenyérszeletet tart csőrében.
Arra halad a róka, megpillantja, hízelegve szól fel:
– Hallottam, milyen szép a hangod. Szólalj már meg a kedvemért.
Erre a holló szárnya alá dugja a kenyeret, károg egyet.
A csalódott róka újabb cselt eszel ki.
– Igazat mondott a fáma: csakugyan szép volt.
De azt is mondják, hogy kecsesen tudsz szárnyalni.
Mutasd már a röptödet.
A holló újra a csőrébe veszi a kenyeret, felröppen:
néhány kört ír le a levegőben, majd újra visszatelepszik az ágra.
A róka végső furfanghoz folyamodik,
színlelt együttérzéssel figyelmezteti a hollót:
– Onnan a magasból igazán nem láthatod,
hogy amíg te kenyeret keresel, az alatt a párttitkár teszi a szépet a párodnak.
Erre a holló dühösen elkárogja magát, a kenyérszeletet kiejti a csőréből,
a róka felkapja, gyorsan elinal vele. Mi a tanulság?
– Ha valaki feleségének egy párttitkár udvarol,
ki ne nyissa a csőrét, mert elveszti a kenyerét.
p EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
p A teljesértékű jó, vagyis boldog Élet
p vagy a fogyatékos, ön/társrongáló lét a tét:
p a pozitív-negatív végtelen lehetőségek tárháza
p
p Itt és most a plusz vagy mínusz végtelen
p emberélet/világminőség, virulás/pusztulás,
p ill. annak boldog-boldogtalan megélése a tét…
p A teljes élet mindenki lehetősége, így „joga”,
p sőt kötelessége!? Az „utolsóból” is lehet első, sőt…
p
p Csak az ember lehet önsorsrontó, akár öngyilkos,
p önerőből vagy nagyon boldog, vagy nagyon boldogtalan,
p de azért mások is besegíthetnek neki, ha engedi/hagyja…
p Önmagamtól és az ún. jóbarátaimtól védjen meg a Jóisten,
p „ellenségeimmel” elbánok magam is, sőt hasznomra lehetnek…
p
p A legtöbbet – nyilván!? – én árthatok saját magamnak,
p de vigasztaló, biztató, hogy akkor ennek az ellenkezője is igaz….
p Használjam magam rendeltetésszerűen, mint egy gitárt/hegedűt,
p ami lehet dísztárgy, lehet zaciba tenni, lehet vele verekedni is,
p lehet ördögi hangzavart kelteni, de lehet isteni muzsika médiuma…
p
p Ez után jönnek – fontossági sorrendben! – az előszeretteink,
p az (ál)barátaink, a nyílt hidegháborúzók, az ún. profi segítők,
p Mekk mesterek, protokoll orvosok stb., és az (áruló) írástudók,
p a jó rossz társadalmi-gazdasági-politikai elitek, vezetők – és
p végül, és egyáltalán nem elsősorban az ún. rejtett hatalmak….
p
p Becsüld meg s gyarapítsd aranyad, ne csinálj belőle sarat,
p a sarad nem mondd aranynak, de csinálj még abból is aranyat!
p Csak a balga-gyáva embernek nincs/nincs jó örömteli családja,
p barátja, szerelme, evése-ivása, játék(osság)a, humora, munkája
p -hivatása, otthona/hazája, játéka, társasága, mulatsága stb.stb.
p
p Ő „él” ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban,
p önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
p fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
p idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
p közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
p
p napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
p ossz evésben-ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
p alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban,
p hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
p talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
p
p elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
p balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
p házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
p betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
p lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
p
p A legtöbb bajt a világon nem gonosz emberek-erők okozzák.
p jószándékkal van a pokolba vezető út kikövezve: énáltalam,
p és a majomszerető édesanyától a protokoll-rab jó orvosig…
p Az ún. betegség sem külső sorscsapás, de isteni intő jelzés:
p tarts önvizsgálatot és „szertelenül” keresd meg a lelki okot!
p
p Végső soron csak rajtad múlik, hogy boldogan/boldogtalanul
p éled le ebben a formában első-utolsó isteni ajándék életedet!
p Szabadságra teremtve, felelősséget nem hárítva jó szellemben-
p lélekbátran élj, teljesértékűn, istengyermekként kivirulva, és
p nem ördögfajzatként szenvedve: akarót repít, nem vonszol a sors!
p
p x
